a) "Nagy Sándor időszámításának 309. esztendejében elrendelte Augusztus, hogy ki-ki a maga szülőföldjén írassék be. Fölkerekedett tehát József és jegyesét, Máriát magához véve, Jeruzsálemből Betlehembe ment, hogy családjával együtt szülővárosában beirattassék. Mikor egy barlanghoz értek, azt mondotta Mária Józsefnek, hogy az ő szülésének ideje elérkezett s már nem képes bemenni a városba, hanem, úgy mond, ebbe a barlangba térjünk be. Ez naplementekor történt.

b) Akkor pásztorok jöttek, akik most tüzet gyújtottak és fölötte vigadoztak, égi seregek jelentek meg nekik, dicsőítve és magasztalva a mindenható Istent. Mikor a pásztorok is ugyanezt cselekedték, akkor a barlang a világ legfölségesebb templomához lett hasonlóvá, mivel hogy égieknek és földieknek szája dicsőítette és magasztalta az Istent az Úr Krisztus születéséért. Mikor aztán az a zsidó vénasszony, az oda hívott szülésznő, ezt a kinyilvánult csodát látta, az Istennek hálát adott, mondván: Hálát adok neked, oh Izrael Istene, azért, hogy az én szemeim látták a világ Megváltójának születését.

c) Lőn, hogy amikor az Úr Jézus Judea Betlehemében, Heródes király idejében megszületett, íme, mágusok jöttek Jeruzsálembe, amint azt előre megmondta Zarathustra. Ajándékok voltak velük, arany, tömjén és myrrha és imádván őt, mindegyik előhozta az ő ajándékát. Akkor Mária asszony a gyermek pólyakendői közül egyet elővett és azt viszont ajándékul nekik adta. Ezt azok tőle a legnagyobb tisztelettel átvették. Ugyanezen órában megjelent nekik az angyal ama csillag formájában, amelyik azelőtt az ő útjuknak vezére volt, annak fényétől vezetve elmentek, amíg haza nem értek hazájukba.

d) Hozzájuk gyülekeztek aztán az ő királyaik és fejedelmeik, kérdezgetvén tőlük, hogy vajon mit láttak, vagy tettek, hogy mentek és jöttek vissza, mit hoztak magukkal? Azok pedig megmutatták nekik azt a pólyakendőt, amelyet nekik Mária adott, amiért is nagy ünnepséget rendeztek, szokásuk szerint tüzet gyújtottak és azt imádták.

e) Heródes pedig, mikor látta, hogy a mágusok őt cserbenhagyták és nem tértek vissza hozzá, odahívatta a papokat és a bölcseket, mondván nekik: Világosítsatok fel engemet, hol kell a Krisztusnak születnie? Mikor azok azt felelték, hogy Betlehemben, Judea városában, akkor az Úr Jézus Krisztus megöletéséről kezdett okoskodni. Akkor jelent meg az angyal urunknak, Józsefnek álmában és mondá: Kelj fel, vedd a gyermeket és az ő anyját és eredj el Egyiptomba.

f) A három év leteltével pedig Egyiptomból eltávoztak és visszatértek s mikor Judeát elérték, József nem mert bemenni, de amikor meghallotta, hogy Heródes már meghalt s fia, Arhelaus lépett a helyére, még mindig félt ugyan, de mégis Judeába ment. Akkor Isten angyala jelent meg neki és így szólt: József, eredj Názáreth városába és maradj ott. Nagyon különös, hogy így történt a dolog és a világok ura országokon át hurcoltatott!

g) Mikor tizenkét esztendős lett, elvitték őt Jeruzsálembe az ünnepekre. Az ünnep végeztével azok hazatértek, az Úr Jézus azonban Izrael tanítói, vénei és írástudói között visszamaradt a templomban. Ezeket különböző tudományokból kérdezgette és viszont felelt is nekik. Azt kérdezte ugyanis tőlük: Kinek a fia a Messiás? Dávidnak a fia, felelték azok. Miért nevezi hát akkor őt Lélekben urának, mikor így szólt: >Mondá az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, hogy ellenségeidet zsámolyul tegyem a te lábaid elé?< A tudósok feje azt kérdezte tőle: Olvastad a könyveket? Nemcsak a könyveket, mondá az Úr Jézus, hanem még a tartalmakat is. És magyarázni kezdte nekik a könyveket, a törvényt, a parancsolatokat, a rendeleteket, a titkokat, amik a próféták könyveinek tartalmát képezik s amiket semmiféle teremtett ész felfogni nem képes. Akkor azt mondta az a tudós: Én még ilyen tudást se nem láttam, se nem hallottam soha, mit gondolsz, mi lesz ebből a fiúból?

h) Akkor egy jelenlevő bölcsész, aki a csillagászatban jeleskedett, azt kérdezte az Úr Jézustól, vajon tanulmányozta-e a csillagászatot? Az Úr Jézus felelvén, kifejtette neki az égitestek és égövek számát, azok természetét és munkáját, helyzetét, harmad, negyed, hatod állásait, előre és hátrafutásukat s mindenféle viszonyaikat és sok egyebet, amit emberi ész ki nem nyomozhat.

i) Jelen volt ott egy olyan bölcsész is, aki a természettudományokban volt különösen jártas, aki, amikor azt kérdezte az Úr Jézustól, hogy tanulta-e az orvosi tudományokat is, az feleletül kifejtette neki a fizikát, metafizikát, hüperfizikát, hüpofizikát, a test képességeit és nedveit, valamint azok hatásait, a tagok, csontok, erek, véredények, idegek számát, nemkülönben a meleg és hideg, a nedves és száraz hatásait és ami ezekből származik, továbbá, hogy micsoda munkát végez a lélek a testben s mik az érzései és az erői, a beszédnek, haragnak, kívánságnak képességeit, amit semmiféle teremtmény értelme ki nem nyomozhat. Akkor az a bölcsész fölkelt és imádta az Úr Jézust, mondván: Uram, mostantól fogva tanítványod és szolgád leszek.

j) Míg ezekről és egyebekről is beszélgettek, odaérkezett Mária asszony, miután már harmadnapja járkált Józseffel őt keresve. Mikor meglátta őt, amint ott ült a tudósok között és kölcsönösen kérdezgették egymást és felelgettek egymásnak, így szól neki: Fiam, miért cselekedtél így mivelünk? Íme én és atyád nagy fáradsággal keresünk tégedet. Miért kerestek engemet? - felelé Jézus. Nem tudjátok-e, hogy nekem az én atyám házában kell forgolódnom? Azok azonban nem értették meg, amit nekik mondott. Akkor a tudósok megkérdezték Máriát, hogy az ő fia-e ez s mikor az igenelte, mondták: Oh te boldog Mária, ki ilyen gyermeket hoztál a világra! Azután visszament velük Názárethbe és mindenben engedelmes volt nekik. Anyja pedig minden szót megjegyzett az ő szívében. Az Úr Jézus pedig növekedett testben, értelemben és kedvességben Isten és emberek előtt egyaránt

k) E naptól kezdve nem nyilvánította többé csodatételeit, gyógyításait és titkait, hanem a törvényt kezdette tanulmányozni, amíg a harmincadik évét be nem töltötte, amikor is atya a Jordán mellett nyilván kijelentette őt ezt, az égi szózatatot hallatván: >Ez az én szerelmes fiam, akiben megnyugszom<. És a szentlélek fehér galamb képében jelen volt. Ez az, akit könyörögve imádunk, aki nekünk lelket és életet adott, s születésünktől kezdve vezetett, aki érettünk

Testet öltött és minket megváltott, hogy felkaroljon minket az örök irgalom és az ő bőkezűségéből és jóakaratából, irántunk való kegyelmességét megmutassa. Övé a dicsőség, jóság, hatalom és ország mostantól fogva, mindörökké, Ámen.