Betegségben

Elindult Szüzanyám Józefát völgyébe,
Arra ment Szent Margit,
Azt kérdezte tőle:
"Mit csinálsz itt Szüzanyám?"
"Itt ülök, itt tartom szerelmes Jézusomat, mert ő beteg.
Sion völgyében 7 féle gyümölcsfa ágat és az Égi harmatokat
És fürödj abban kisded Jézuskám!"
Mikor a Jézuska megfürdik,
A beteg megkönnyebbedik,
77 féle nyavajából és szenvedésből,
Vedd ki ezen betegből minden betegséget!
3 angyal őriz engem,
Egyik fejtől,
Másik lábtól,
Harmadik a bűnös lelkem várja.

Mosdás közbe

Dícsértessél óh áldott víz,
Ki megmostad az én gyarló testemet,
Mosd meg az én bűnös lelkemet!
Dicsíret neked örök Atyaisten!
Ki az egész világot teremtetted,
Áldott a te neved,
Áldott a teljes Szentháromság
Most és mindörökkön örökké ámen.

Ég szülte Földet

Ég szülte Földet, Föld szülte fát,
Fa szülte ágát,
Ága szülte bimbaját,
Bimbaja szülte virágját,
Virágja szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Máriát,
Mária szülte Krisztus Urunkat a világ megváltóját.

Ide nem mer semmi rossz

Begyütt Jézus a házamba
Házam közepén megálla,
Piros vérét hullajtotta,
Az egész házamat befolyta,
Szűz Mária helyét hatta,
Ide nem mer semmi rossz,
Ha lefekszek én ágyamba,
Mint Úrjézus koporsóba,
Fejem felett három angyal,
Egyik őriz, másik vigyáz,
A harmadik szegén bűnös lelkem várja.

Pogánnak markátu' ("Fölajánlás")

Hálákat adok Uram Teremtőm,
Ez te szent fölségednek,
Hogy megőriztél, oltalmaztál a mái dicsőséges szent napon,
Kártu' kárvallástu'
Szerencsétlenségtü'
Hirtelen haláltu'
Kécségbeeséstű'
Pogánnak markátu'
Rossz embernek a szándékátu'
Minden kárvallástu'
Oh Uram Jézus Krisztusom,
Szent kezedbe ajánlom
Testemet lelkemet
Életemet halálomat
Minden mozdulatomat
Ezt a mostani keves imáccságomat,
Fölajánlom az Úrjézus Krisztusnak az ő kinszenvedéséé'
A Boldogságos Szűz Anyának a hét fájdalmáé'
Édesanyámé'
Édesapámé'
Hetedízönt való nemzeccségemé'
A purgátérimbeli lelkeknek a kiszabadulásé'
Arvákér'
Özvegyekér'
Úton vízen járókér'
Velünk jótevőkér'
Mindenféle szükségünkér'
Magam bűnöm bocsánattyáér' is, ámen.

Alusztok-e boldogok?

Agalának három ága, Magos mennynek magassága,
Nyisd be Uram szent ajtódat,
Hadd mennyek be szent szintváltani,
Szent sebeket kötözni,
Alusztok-e boldogok?
Aluggyatok boldogok!
Szól a kakas éjféltájba,
Kiáltya: kejj föl Mária, kejj föl!
Megfogták a Jézust,
Dárdával dárdázták,
Koronával koronázták,
Hét csöpp vére elcsöppent,
Az angyalok fölszedték,
Jézus elejbe magos mennybe fölvitték,
Az Uram Istenbe ma vagyon péntek,
Urunk méne kénnyára,
Kénnyának esettyére,
Esettye alatt öt mise,
Öt mise alatt hullassza drágalátos szent vérit
Teremtettel a testet,
Attá bele lölköt,
Aki eztet reggel este elmongya,
Szintén úgy üdvözül, mint Krisztus Urunk a magas
mennyégben.
Én elmenek én utaimon,
Két szárnyas angyal az én vállaimon,
Mennyetek el fiaim fekete hegy hátára,
Hirdessétek a szent igéket,
A kokas megszólamlodott,
Krisztus Urunk született,
Három csöpp vére elcsöppent,
Három szűz játszik vele,
Az angyalok fölszették,
Jézus elibe a magos mennybe fölvitték,
Én lefekszem én ágyamba
Testi lelki koporsómba,
Három angyal fejem fölött,
Egyik őriz, másik vigyáz, harmadik a bűnös lelkemet várja.

Jézusnak szent vére

Reggel ha fölkelek Kimegyek ajtóm elejibe
Föltekintek magas mennyégbe
Ott látok egy kereszt debencét
Abban van Krisztus Jézusnak szent vére,
Aki avval megmosgyik
Aranykendővel megtörüközik,
Megnyeri a mennyeknek országát.
Él a világ hat ezrig, ha telik,
Mária nevit dicsillik,
Én sem szólom, sem itélem,
Mert megfogták Jézust,
A kegyetlen zsidók,
Kőoszlophoz kötözték,
Vasustorokva ustorozták,
Szent haját szálanként szaggatták
szálonként...
Küdd világ lefeketre
Fé keletre,
Bizon, bizon Teremtőm, Megváltóm,
Könyörüjj rajtam és családomon, ámen.

Nem a rózsa

Áll a rózsa a mezőbe,
Nem rózsa, hanem Boldogságos Szűz Mária,
A szent jászolt egyengeti,
A szent fiát lefekteti,
Kipólyázza, bepólyázza,
Keresztet vet reája,
Mi is vessünk magunkra keresztet:
Atyának, Fiúnak, Szentlélek.

Az az asszony Mária

Elindultam egy útra
Hétszer szentelt szent útra,

Ott vagyon egy szent egyház,
Hétszer szentelt szent egyház,

Az előtt mondanak egy misét
Hétszer szentelt szent misét

Az előtt áll egy asszony,
Hétszer szentelt szent asszony,

Abban vagyon egy oltár,
Hétszer szentelt szent oltár,

Az előtt áll egy barát,
Hétszer szentelt szent barát,

A karján van egy gyermek,
Hétszer szentelt szent gyermek,

Az az asszony Mária,
A kis gyermek szent fia,
A mi Urunk Jézus Krisztus.

Köszöntők

Ahol keletkezik Egy ékes, nagy út;
Amellett keletkezik
Egy halastó-állás.
Haj, regö, rejtem;
Regö, rejtem!

Azt is felfogá
Az apró sárocska.
Arra is rászokik
Csodafiú szarvas.
Haj, regö, rejtem;
Regö, rejtem!

Noha kimennél,
Uram, Szent István király,
Vadászni, madarászni;
De ha nem találnál
Sem vadat, sem madarat,
Hanem csak találnál
Csodafiú szarvast.
Haj, regö, rejtem;
Regö, rejtem!

Ne siess, ne siess,
Uram, Szent István király,
Az én halálomra!
Én sem vagyok
Vadlövő vadad,
Hanem én is vagyok
Az Atyaistentől
Hozzád követ.
Haj, regö, rejtem;
Regö, rejtem!

Homlokomon vagyon
Fölkelő, fényes nap;
Oldalamon vagyon
Árdeli szép hold;
Jobb vesémen vannak
Az égi csillagok.
Haj, regö, rejtem;
Regö, rejtem!

Szarvam vagyon:
Ezer vagyon!
Szarvam hegyin vannak
Százezer sövények.
Gyulaszlag, gyulaszlag,
(H)oltatlan alusznak.
Haj, regö, rejtem;
Regö, rejtem!

Hej, már kit adjunk?
A Jusztinnak adjuk,
Horváth Annát adjuk.
Haj, regö, rejtem;
Regö, rejtem!

Hej, már kit adjunk?
Lacikának adjuk,
Király Ilust adjuk.
Haj, regö, rejtem;
Regö, rejtem!

Regösének

Ne fuss, ne szaladj,
Szent István királyunk!
Mi sem vagyunk ördögök,
Hanem a te szolgáid.
Haj regő rajta,
Azt is megengedte
A nagy uristen!

Kelj föl, gazda, kelj föl!
Szállott isten házadra
Sereg angyalával,
Vetett asztalával,
Tele poharával.
Haj regő rajta,
Azt is megengedte
A nagy uristen!

Emitt keletkezik
Egy fekete pázsit,
Abban legelészget
Csudafiu-szarvas
Csudafiu-szarvasnak
Ezer ága-boga,
Ezer misegyertya
Gyujtatlan gyulladjék,
Ojtatlan aludjék.
Haj regő rajta,
Azt is megengedte
A nagy uristen!

Adjon az uristen
Ennek a gazdának
Egy kis ólat, egy nagy disznót,
Alá meg száz malacot.
Az egyikből kifusson,
A másikba befusson.
Haj regő rajta,
Azt is megengedte
A nagy uristen!

Adjon az uristen
Ennek a gazdának
Négy kis ökröt, két kis bérest,
Csengős-pengős szekeret,
Arany ostornyelet.
Haj regő rajta,
Azt is megengedte
A nagy uristen!

Itten vagyon egy leány,
Kinek neve (Rozi);
Amott vagyon egy szép legény,
Kinek neve (Gyuri).
Haj regő rajta,
Azt is megengedte
A nagy uristen!

Ugy csöndörödjenek,
Ugy pöndörödjenek,
Mint a cica farka,
Még annál is jobban,
Mint a kis nyul farka.

Júlia szép leány (A mennybe-vitt lány)

Júlia szép leány egykoron kimöne
Búzavirág-szödni a búzamezőbe,
Búzavirág-szödni, koszorúba kötni,
Koszorúba kötni, magát ott mulatni.

Föl is föltekinte a magos egekbe,
Egy szép gyalog-ösvény hát ott jődögel le,
Azon ereszködék fodor fejér bárány,
A napot s a hódat szarva között hozván;
A fényös csillagot homlokán hozta,
Két szép arany perec, aj, a két szarvába.
Aj, a két ódalán két szép égő gyertya,
Mennyi szőre-szála, annyi csillag rajta.

Szóval mondja neki fodor fejér bárány:
- Meg ne ijedj tőlem, Júlia szép leány!
Mert most esött héjja szüzek seröginek,
Ha eljőnél velem, én oda vinnélek,
A mennyei karba, a szönt szüzek közi,
Hogy bételnék veled azok kegyös rendi.
A mennyei kócsot adnám a kezedbe,
Első kakasszókor jőnék nézésödre,
Másod kakasszókor tégöd megkérnélek,
Harmad kakasszókor tégöd elvinnélek.

Az anyjához fordul Júlia szép leány,
Szóval mondja neki: - Anyám, édösanyám!
Én is csak kimönék búzavirág-szödni,
Búzavirág-szödni, koszorúba kötni,
Koszorúba kötni, magamot mulatni.
Föl is föltekinték a magos egekbe,
Egy szép gyalog-ösvény hát ott jődögél le,
Azon ereszködék fodor fejér bárány,
A napot és hódat szarva között hozván;
A fényös csillagot a homlokán hozta,
Két szép arany perec, aj, a két szarvába.
Aj, a két oldalán két szép égő gyertya;
Mennyi szőre-szála, annyi csillag rajta.
Szóval mondja neköm fodor fejér bárány:
Meg ne ijedj tőlem, Júlia szép leány!
Mert most esött héjja szüzek seröginek;
Ha elmönnék vélle, hogy oda vinnének
A mennyei karba, a szönt szüzek közi,
Hogy betelnék velem azok kegyös rendi;
A mennyei kócsot a kezembe adja,
Első kakasszókor jőnek látásomra,
Másod kakasszókor ingömöt megkérnek,
Harmad kakasszókor ingömöt elvisznek.

Sirass, anyám, sirass, életömbe hadd halljam,
Hadd halljom életömbe, hogy siratsz hótomban!

- Leányom, leányom! Virágos kertömbe
Első raj méhömnek gyönge lépecskéje,
Gyönge lépecskének sárguló viasza,
Sárog viaszának fődön futó füstje,
Fődön futó füstje s mennybe ható lángja!

A mennyei harang húzatlan  szólalék,
A mennyei ajtó nyitatlan megnyílék,
Jaj! az én leányom oda bévezeték.