ARHAT
(szanszkrit), páli nyelven ARAHANT („érdemes ember”), a buddhizmusban a tökéletessé vált ember, aki felismerte a létezés igazi természetét, és elérte a nirvánát (szellemi megvilágosodást). Az arhat, megszabadítva magát a vágy kötelékeitől, nem fog többé újjászületni.
A théraváda hagyományban az arhat-állapotot tartják a buddhista igazi céljának. A páli szövegek az elérés négy szakaszát írják le:

    1. „az áramlatba belépett” - vagyis a megtért (szotápanna) - állapota, mely a Buddhát, a tanítást (dhamma) és a rendet (szangha) illető téves hiedelmek és kétségek legyőzése által érhető el;

    2. az egyszer visszatérő (szakadágámin), aki már csak egyszer fog újjászületni, ez a kéjvágy, a gyűlölet és az illúziók mérséklésével elérhető állapot;

    3. a vissza nem térő (anágámin), aki a halál után egy magasabb mennyben fog újjászületni, ahol arhattá válik, ez az érzéki vágy és a rosszakarat legyőzésével elérhető állapot, az első két fokozat teljesítése mellett; és

    4. az arhat,

Mahájána-buddhisták bírálják az arhat eszményét azon az alapon, hogy a bódhiszattva (lásd ott) a tökéletesedés magasabb rendű célja, mivel a bódhiszattva megfogadja, hogy - bár alkalmas a megvilágosodásra - az újjászületések körforgásán belül marad azért, hogy mások javára munkálkodjék. A nézeteknek ez az eltérése ma is a théraváda és a mahájána hagyományok alapvető különbségeinek egyike.
Kínában, Koreában, Japánban és Tibetben az arhatokat (kínaiul luohan; japánul rakan) gyakran ábrázolták tizenhatos csoportokban a templomok falán (később ez a szám tizennyolcra, sőt ötszázra nőtt). Buddha 16 közeli tanítványát képviselik, akiket megbízott, hogy a következő buddha eljöveteléig a világban maradjanak, és ne érjék el a nirvánát, hogy az emberek tiszteletének tárgyai lehessenek.


A főangyalok (más néven arkangyalok, görögül: Αρχάγγελοι) Isten hírvivői, magasabb rangú angyalok.


Az arkangyal szó görög eredetű (αρχαγγελος), és azt jelenti, hogy: „főangyal” vagy „angyali fejedelem.”


A görög angelosz szó jelentése küldött, követ. Isten hírnökei elviszik az Úr akaratát az emberhez. Közvetítenek Isten és a mi világunk között. Segítenek bennünket, vigyáznak ránk, megóvnak az ördög kísértéseitől, intézik a nemzetek sorsát. Minden vallás más-más néven tiszteli őket, csak néhány közülük: a zoroasztrizmusban (az óiráni Zoroaszter próféta követői a krisztus előtti hatszázas-ötszázas években) amesa szpenta, a hindu vallásban avatár, a buddhizmusban arhat, a muszlim vallásban malak, a mahájána-buddhizmusban bodhiszattva az isteni hírnök neve. Ők magyarázzák és magasztalják az Úr cselekedeteit. A Biblia szerint számuk végtelen, de tulajdonságaikról részletesen nem beszél. A zsidó vallásban és a kereszténységben a 4. századtól jelent meg Pszeudo-Mionüszosz elképzelése: ő három rendre, rendenként három karra osztotta az angyalokat. A trónusok, a szeráfok és a kerubok tartoznak az első rendbe, az uraságok, az erények és a hatalmasságok a középsőbe, a
fejedelmességek, angyalok és az arkangyalok a harmadikba. Mások hét, vagy akár 12 angyali kart képzeltek el.


Fehérben, fejük körül dicsfény


Aquinói Szent Tamás a 13. században alkotta meg az angyalok klasszikus teológiáját. Természetesen nemcsak a kereszténység tesz különbséget hangok és hétköznapi követek között. Az iszlám vallás szerint az isteni küldöttek közé tartoznak Allah trónjának hordozói, a kerubok, Allah dicsőítői, a szeráfok, a négy arkangyal (Gabriel, Mihály, Izráil, Iszráfil), és kisebb angyalok, őrangyalok. Ábrázolásuk is változott a századok során: a korai keresztény alkotások szárny nélkül mutatták őket, így különböztetve meg a pogány mitológia szárnyas lényeitől. Emberi alakban, nem nélküli ifjúként vagy gyermekként, hosszú ruhában, övvel vagy keresztezett szalaggal voltak láthatók. Kezükben kardot, pálmaágat vagy harsonát tartottak. A 4. századtól a késő reneszánszig a szárny lett az angyal legfontosabb ismertetőjegye. Ezután ismét szárny nélkül ábrázolták őket, fejük körül dicsfénnyel. Ruhájuk is fénylő, általában fehér. Ha színes, az a hierarchiában elfoglalt helyüket mutatja. Például a hatszárnyú, Isten dicsőségét éneklő szeráf ruhájának vörös a színe. Később már akár papként és páncélban is megjelentek. A barokk angyalai szinte megkülönböztethetetlenek a világi művészet Ámoraitól.


A Kabbala őrizte meg az égi hierarchiák rendjét:


-         Metatron a legmagasabb szintű teremtett lény, minden mennyei seregek feje

-         A Szeráfok – ők az isteni egység és szeretet szellemei

-         A Kerubok – a legmagasabb erő és tudás hordozói

-         A Trónállók – az isteni akarat legfelsőbb közvetítői

-         Az Uraságok – a bölcsesség szellemei

-         A Hatalmasságok – a védelem szellemei

-         Az Erők - a mozgás és erő szellemlényei

-         Az Arkangyalok – az Isten közvetítői a lenti világ felé, egész világkorszakokat irányító szellemek

-         Az Angyalok – közvetlen közvetítők a földi és a magasabb világok között

-         és utánuk jön az emberi, állati, növényi és ásványi világ.


DZYAN KÖNYVE (részlet)

1. Az örökkévaló Szülő, örökké láthatatlan ruháiba burkolva, megint egyszer hét örökkévalóságon át szunnyadt.


2. Az idő nem volt, mert alva feküdt az időtartam végtelen kebelében.


3. Egyetemes Elme (Universal Mind) nem volt, mert nem voltak Ah-hi, hogy magukba foglalják.


Ah-hi-ket a héber Elohimnek (Mindenható térszerán) feleltetik meg, ami jó értelmezés (erre sikerült ráhibázni).


4. Az üdvösséghez vezető hét út nem volt. A nyomorúságnak nagy okai nem voltak, mert nem volt senki, aki azokat létrehozza és senki akit tőrbe csalhattak volna.


5. Egyedül sötétség töltötte meg a határtalan Mindenséget, mert Atya, Anya és Fiú megint egyszer Egy volt és a Fiú még nem ébredt fel az új Kerékre és azon való zarándoklására.


Mindenség itt a forrás állóvizét jelenti.


6. A hét magasztos Úr és a hét igazság megszűntek és a világegyetem, a szükség fia, elmerült volt Paranishpanna-ban, hogy kilehelje az, ami van és még sincs. Semmi sem volt.


A Paranishpanna a két égi Isten (Teremtő), amik majd kilehelik a Fiút.


7. A Lét okai megsemmisültek; a látható, ami volt és a láthatatlan, ami van, az örökkévaló Nem Létben - az Egy Létben pihent.


A létezést az idő kiáradása okozza. A látható a múltszféra, ami volt. A láthatatlan a jelen, ami van. Az Egy Lét a megnyilvánulatlan.


8. Egyedül terült el a Létnek egyetlen formája, határtalanul, végtelenül, ok nélkül, álomtalan álomban; és az Élet öntudatlanul lüktetett az egyetemes Térben, azon a minden Jelenléten végig, melyet Dangma megnyílt szeme érzékel.

Az arhat (szanszkritul érdemes ember) a megvilágosodott ember (a teremtés titkaiba beavatott), aki megszabadult az újjászületések körforgásából.


A fotinó újrakeletkezésekor (második Hét) a rendszer információ tartalma megmarad és új információ (rezgésállapot) íródik hozzá. A rendszer így bővül és képes számtalan ciklusig (Fiú-napok) fentmaradni.
A magyarázatban említett: "örökkévalóság nagy képtára" a Beszélő Fény Krónikája, az univerzumban felhalmozott tudás adatbankja.

Az okforrás oktalan, mert senki és semmi nem csinálta. Az álomtalan álom azt jelzi, hogy semmiféle tudati tevékenységet nem végez a jelenpont, tehát nem gondolkodik, nem fantáziál, nem vágyakozik, nem álmodik, stb


Az Egy Sugár megsokszorosítja a kisebb sugarakat. Az Élet megelőzi a formát és az Élet túléli a formának utolsó atomját. A megszámlálhatatlan sugarakon áthalad az Egy , az Élet-Sugár, mint sok drágakövön át a fonal.

Zen versikék az ego-tudatról, ill. az egységtudatról:

Égnek és földnek ugyanaz a gyökere
A Világ minden dolga és én ugyanabból vagyunk


A tudat minden öröm és jaj oka.
Azért, hogy legyőzzem mindazt, mi bántja,
Rálépek az Éberség Útjára. –
Adománya bárcsak szolgálna
A magam és minden lény javára!

A Szív fénye lehántjamagáról a vádolható sajátságait és erényekkel ékesíti. Ekkor teljesen a Szív befelé fordul, és a Szentség Világain át kezd emelkedni, amíg az Úr ezt nem mondja neki: „Térj vissza Uradhoz és élvezd gyönyörűségét”. (V.ö. a keresztény megvilágosodás és unio mystica állapotokkal.)

Az előbbi szerző által említett Szentség Világait Vilayat Inayan Khan hét égnek nevezi a következőképpen:

1. Insaan      A világ élő seregeinek ege      - fizikai (éter)
2. Mithal      A mitológiai lények síkja     - asztrál
3. Ajsam     A dzsinnek (= géniuszok, lelkek) formáló ege)     - asztrál (mentál)
4. Arwah     Az arkangyalok (= szellemek + lelkek) ege     
5. Walladiat     A teremtő szellemek ege, akik előbb hallható, majd látható rezgésekformájában hozzák létre a teremtést     - kauzál
6. Wadhât     Az „ÉN VAGYOK (ANAHU), a személyes öntudat ege     - isteni szint
7. Ahadîat     Az ősegység ege

Legnagyobb költőjük, Rumi irásait a szufizmus Bibliájának is nevezik. Íme néhány e „szentírási versekből:

    Én vagyok a Nap minden sugara,
    tánca előtt nyitott minden ház ablaka,
    én vagyok a rubin, arany és kaláris,
    még ha a test vízből és anyagból áll is.

Egy karizmatikus gyülekezet így fogalmazza meg a „Megtérők imáját”:

    Istenem, tudom, hogy vétkeztem ellened, bocsáss meg.
    Jézus Krisztus, kérlek, lépj be a szívembe és tisztíts meg engem.
    Uram, adj erőt, hogy azt tegyem, amit Te kívánsz és azt fogom tenni.
    Komolyan gondolom.
    A Te nevedben kérem imám meghallgatását.

    Ámen

Korszakunk a kegyelem korszaka.

Ramana Maharshi szerint a tudás és az önátadó szeretet olyanok, mint a madár két szárnya. A kettő együtt felemel a magasba.