Honnan ered a "kötélnek áll" szólásunk?

Régi őseink folyamatosan tartották a kapcsolatot egymás között, rendszeres látogatásokat tettek a rokon törzsekhez, hogy információt cserélhessenek. Ilyen kalandozás közben esett meg velük a csodaszarvasként ismert történet is (i.e. 2610-2605). A valóságban azonban érdekes folytatása volt, hogy hogyan léptek házasságra az alán Dúl-Béga fejedelem lányaival és udvar­hölgyeivel. A vezérek még csak-csak választhattak is maguknak rangban hozzájuk illő leányt, azonban a vitézek hetvenketten voltak, míg a leányok csak harmincan. Ezért a következőképpen oldották meg a párválasztást: kihúztak egy jó hosszú kötelet, amelyre egyenlő távolságokra összesen harminc csomót kötöttek. Minden csomó mellé állítottak egy-egy leányt a kötél egyik oldalára, majd azok egyenként szólíthattak egy-egy daliát a kötél másik oldalára, vagyis ők választhattak párt maguknak. Amelyik legény nem akart a nyilvános párválasztáson kötélnek állni, az menyasszony nélkül maradt. Amikor minden leány talált kedvére való ifjút, akkor az öreg Dúl-Béga fejedelem megáldotta őket, s a kalandozó csapat gazdag hozománnyal megrakodva tért vissza hazájába, az így megszerzett asszonyokkal együtt.

  Mi múlhat egyetlen szavazaton?

992-ben összehívták a birodalmi Nagyszalát (nagygyűlést) Veszprémben, az aranyasszonyok székhelyén, mivel el kellett dönteni, hogy a keleti, vagy a nyugati kereszténységhez csatlakozzunk-e. A tanácskozáson részt vett többek közt Gélyza nagyfejedelem, Csák sámánfejedelem, Erdeljü Gyula lovasfejedelem, Vászoly főtáltos, továbbá Jirkó Kun-magyari fejedelem, Koppány Badzsir-magyari fejedelem, valamint a Káma melléki magyarok részéről jelen volt még Szala vitéz is. A vendégeket Vajk és anyja, Sarolt fogadta és látta vendégül. Igen komoly ellentétek merültek fel közöttük, ezért még 12 napi tárgyalás után sem tudtak megegyezni. A szavazás első körében Piroska ifjúsági aranyasszony (Vajk-István nővére) nem tudott részt venni, mivel (mint beavatott és képzett gyógyító) éppen egy agyműtétet hajtott végre Nyitrán. A voksok így fele-fele arányban támogatták a keleti, illetve a nyugati egyházhoz történő csatlakozást. Hogy a mérleg eldőljön valamely irányban, a tanácskozást áthelyezték Nyitrára, s a szavazást - már a Piroska részvételével megismételték. Piroska pedig úgy látta, hogy Rómával talán jobban járunk. Nos, ha akkor ő másképp gondolta volna, talán a mi történelmünk is másképpen alakult volna!


  Valóban olyan szent volt-e Szent István és Imre?

A történelem órákon azt tanultuk, hogy Vajknak, azaz Szent István királyunknak (969-1038) csak egy egyenesági leszármazottja volt, Imre herceg (1007-1031), akit egy vadkan tépett szét még mielőtt utódot nemzett volna. Nos, a rovásokból megtudhatjuk, hogy a valóságban ez nem egészen így történt. Imre igen gyakran betért palócföldi útjai során egy Jéne nevű rimalány házába, s bizony a szerelmi kapcsolatuknak hamarosan élő bizonyítéka is született, igaz házasságon kívül és már az apja halálát követően: egy Radnót nevű kisfiúcska, akit palóc névadó szerint Pósának hívtak. Azt is megtudhatjuk, hogy Vajk tulajdonképpen csak ekkor nyugodott meg afelől, hogy Imre valóban az ő fia. Ugyanis az Árpád-házi uralkodóknak (mivel beavatottak voltak), mindig volt egy bizonyos anyajegy a hátukon. Mikor egy csecsemő megszületett, az volt az első dolog, hogy az apának bemutatták az anyajegyét. Mikor Imre született, Vajknak csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy róla bizony hiányzik ez a családi ismertetőjel. Viszont a kis Pósa hátán már ott volt a jel, így Vajk felhagyhatott a Gizella gyanúsításával.

De Vajknak is volt Imrén kívül még egy utódja. Még a Gizellával kötött házassága előtt nagyon szerelmes volt a Lebéd-házból származott Csege nevezetű ifjúsági aranyasszonyba. Együtt is töltötte vele minden szabad idejét, és úgy becézte, hogy Tünde. Csege apja, Temes törzsfőnök követelte, hogy vegye feleségül a lányát, ám Sarolt (950-1012) ebbe nem egyezett bele, így Csegét Vidhez adták feleségül. Mikor 988-ban megszülte Vajk gyermekét, Sarolt felvitette a csecsemőt Esztergomba, és ott neveltette fel. Ekkor már kiszemelte a fiának Gizellát, mivel az ország érdekében ezt tartotta megfelelő frigynek. Ám Vajk annyira szerette Csegét, hogy csak akkor engedett anyja házasítási tervének, mikor Csege 26 évesen, 996-ban meghalt. Közös gyermeküknek Vajk a Hargita alján építtetett várat, s később ott élt, mivel Sarolt sosem ismerte el őt örökösnek. II. Zoltán néven erdélyi kisfejedelem lett, 1025-ben halt meg Torda mellett, a besenyőkkel vívott hősi harcban.

  Ki volt valójában Anonymus?

A híres Gesta szerzőjének kevesen ismerik valódi kilétét. A rovásokból megtudhatjuk, hogy Anonymus nem volt más, mint a fent említett Pósának egyik egyenesági leszármazottja. Úgy hívták, hogy Pósa András, és a Gömör-megyei Radnót községben született 1210-ben. Kilenc testvérével együtt korán árvaságra jutott. A gyerekek neveltetését nagybátyjuk, az országbíró Pósa Pál (másnéven Tomaj fősámán, II. Endre legbizalmasabb embere, aki az Arany­bulla megszerkesztésében is részt vett) rendezte el. Eszerint Pósa András a rimaszombati cserepesekhez került mesterséget tanulni. A nagybátyja házában találkozott IV. Béla kiskirállyal, még mint vándorló mesterlegény, de hamar elnyerte annak bizalmát. 1230 és 1235 között részt vett a bugáti sámán­képzésen (Bajdar sámán néven), ahol előkelő helyezést ért el. Ezután a nagybátyja kancelláriájában dolgozott, majd 1236. január 25-én feleségül vette Radnóti Piroskát. A székely Radnai havasok alatti kastélyban éltek, s 3 fiúk született. Piroska 1240-ben meghalt.

Ebben az időben Pósa András intézte a Dzsingisz kán és a IV. Béla közötti levelezéseket. Dzsingisz kánnak az volt a terve, hogy a Nagyvízig (azaz Európa nyugati partjáig) minden területet elfoglal, de a hódításokat követően e területek ellenőrzését az Árpád-házi királyokra akarta bízni, ezért elvárta, hogy a hódításokban a magyarok is segédkezzenek. Azonban egy kis hiba csúszott a dologba, mivel Pósa második felesége szülés közbeni gyónásnál elárulta egy német papnak a mongolok terveit, így bosszúból Köttöny hírvivői kivégezték az asszonyt. Ettől kezdve Pósa a mongolok ellen hangolódott. Pósa Pállal együtt ők szervezték meg a király és családja védelmét. A muhi csatát követően Boszniában várták a királyt és Dalmácián át Veglia szigetére menekítették a családjával együtt. Pósa András a mongol üldözőket félrevezette Zágráb felé. Ezért a hazugságáért a mongolok vezetése 1270-ben halálra ítélte őt. Kubiláj tatárokat küldött a felkutatására, akik 1271-ben, Boszniában ki is végezték.

  Atilla királyunk nem is arany koporsóban nyugszik, hanem ezüstben?

Atilla királyunk 413-ban jött a világra, és világhódításait követően 453-ban, nem messze a Tiszától, a Maros egyik mellékágában térhetett meg őseihez örök nyugovóra, miután a Krimhildával érkezett német vendégek megmérgezték őt. Szanka sámán ölben és lépésben mérte ki Atilla nyughelyének a rajzát. Hunyor utódai hármas-koporsós temetésben egyeztek meg. A három koporsó eredetileg Deédes úz arany­asszony három férjéé volt, ugyanis akkori szokás szerint azt előre elkészíttették. Nekese, az úz kovácsok tárkányvezére csináltatta magának a vas koporsót, Eszék, magyari vezér az ezüst koporsót és Maros vezér pedig az aranyat. Eszék és Maros 451-ben, a Catalauni csatában elesett, ezért már nem volt szükség a koporsójukra, Nekese pedig maga ajánlotta azt fel. Így történt, hogy az ő három koporsójukba fektették a királyt. Daróc sámán feladata volt a három koporsó egymásba illesztése, ez azonban nem ment olyan könnyen, mivel az arany koporsót sehogyan sem sikerült az ezüstbe beleilleszteni. Ekkor Daróc letörte az ezüst koporsó lábait, s így sikerült az ezüst koporsót az aranyba beletenni. Atilla így szemben a hiedelemmel nem arany, hanem ezüst koporsóban fekszik.

  Mi célból építették fel a kínaiak a Nagy Falat?

Őseink - mikor még Ordosz vidékén éltek először csak kalandozások útján jutottak el a kinajok földjére. Később azonban a kinajok terjeszkedése miatt olyan közelségbe kerültek, hogy abból sokszor háborúság keletkezett. Egy Bóta nevű ifjú nyert jogot arra, hogy újabb kalandozásokat vezessen a kinajok földjére, mivel azonban ő ellene volt az erőszaknak, inkább békességre törekedett a szomszédokkal. Bóta jól ismerte a kinajokat, beszélte a nyelvüket, így elhatározta, hogy véget vet a háborúskodásnak, és meghirdette a béke és rokonság elvét. Ezt követően a két nép sokáig nyugalomban élt, sőt erősen keveredtek egymással, még fővezéreket és sámánokat is adtak egymásnak. Később újabb háborúskodások következtek, s emiatt a kínai császárok, hogy végleg elkülönüljenek, felépíttették a nagy falat, így választva el birodalmukat az ordoszi hun törzsszövetségtől. Érdekes, hogy a kínaiak a mai napig is megkülönböztetett tisztelettel adóznak e vidéknek. Igaz Ordosz városát ma már Paotou-nak hívják, de a körülötte elfekvő fennsík még most is őrzi Ordosz nevét, mint ahogyan a Hoang Ho-folyó is őrzi Hangun nevét.

  Valójában kik a sámánok?

Sajnos a közhiedelemben elég ostoba kép alakult ki a sámánokról, az emberek többsége e szó hallatán egyből holmi maskarába öltözött, hókusz-pókuszoló, időnként a transz állapotában rángatódzó varázslókra gondol. A mi sámánjaink azonban nem ilyenek voltak! Sőt, igen magas fokú, 5 évig tartó sámán-iskolát végeztek, s ezekbe minden törzs a legkiválóbb fiait küldte. Érteniük kellett az orvostudományokhoz és az állatgyógyászathoz, hiszen száz­ezer számra voltak állataik. Ezek közül is kiemelt figyelmet szenteltek a lóápolásnak. Megismerkedtek a törzsszövetség hitvilágával, s egyéb tudományokkal, valamint elsajátították a rovásírást is. Az ötéves képzés után mindig vetélkedőt tartottak, s aki ezen az első lett, az nyerte el a fősámáni-fejedelmi méltóságot. A fősámán mellett másik fejedelem volt a fővezér. A nőknél is folyt úgynevezett rimalányképzés, ahová szintén a legjobbak juthattak be. Az ő vetélkedésük győzteséből került ki az aranyasszony. Az ő feladatuk is nagyon fontos volt, így például a vetés, aratás megszervezése, a betakarított javak igazságos elosztása a közösségen belül, a lakóépületek, s az egész település tisztán tartatásának felügyelete, a gyermekek világrahozatalának megkönnyítése, a csecsemők és frissen szült asszonyok gondozása. A törzsszövetség minden időkben rendelkezett továbbá - szintén képzett - rovósámánokkal, akik feladata a fontos történések kő-, vagy fémlapokra való lejegyzése volt.

  Hol volt Atlantisz?

Atlantisz a mai Atlanti óceánon, a Földközi-tengerrel közel egyvonalban, attól nyugatra helyezkedett el. Lakosairól a következőket rótták le: A síkságán törpe népek, a hegyláncolat északi részén szőke fajúak, a déli részén pedig barnább bőrűek élnek, s ezek hadban állnak egymással. A legyőzöttek agyvelőit kiszívják, de a húsukat nem eszik meg. A törpék békés természetűek, és nagyasszonyaik vezetésével közösségben élnek. Az óriások viszont a sok háborúskodás miatt férfi munkaerő hiányában szenvednek. Ezért az asszonyaik törpe férfiakat fogadnak fel cselédségre. Atlantisz középső síkságán a harcias nők háborúságra léptek a csekély létszámú férfiakkal, mivel azok a törpék cseléd sorsát meg akarták szüntetni. Az asszony-hadsereg győzött, és a férfiak a horog alakú havas hegyekbe vándoroltak. A nem cselédsorban élő törpék a melegebb földek felé vándoroltak. A földrész süllyedésekor az itt élők fokozatosan települtek át az európai és az észak-afrikai kontinensekre. Az akkori rovásokat megörökítők úgy hívták őket, hogy "sáska­népek"(ide tartoztak az arabok, zsidók, s a leghangosabb népség, a digók), mert nem szerettek dolgozni, viszont az életet élvezni annál inkább, s ez irányú igényeiknek rendszerint igen erős hangot is adtak, ráadásul igen szaporák voltak. Kr. e. 1685-ben Tuliás indult el kalandozó útra, mely 12 évig tartó hajózásnak az volt a kiemelt célja, hogy meggyőződjenek róla, mekkora darabja maradt meg a süllyedő Atlantisznak. Tuliás jelentése szerint ekkor már a földrész kétharmad része a víz alá került.

Ataisz a Csendes óceán közepén a mai Hawaii-szigetektől délnyugatra feküdt. Ez a hely volt az a sokat emlegetett paradicsom, ami egyrészt az igen kedvező földrajzi viszonyoknak, másrészt az itt élők dolgos munkájának a gyümölcse volt. Két nagyobb népcsoport, az agabák és a hunok éltek itt, de persze belőlük aztán sokféle törzs és nemzettség alakult ki. Ataisz süllyedése hetven éven át tartott, Kr. e. 5070-től, 5000-ig.

  Mi, földi emberek minek köszönhetjük e rendkívül gyors fejlődésünket?

Ha jól belegondolunk, azért nem semmi néhány ezer év alatt a kőbaltától az űrhajókig és mikrochipekig eljutni, ráadásul úgy, hogy ilyen irányú fejlődés az állatvilágban máshol nemigen figyelhető meg, csakis nálunk embereknél! Akkor minek köszönhető a mi igen-igen gyors fejlődésünk? Egyes kutatók, mint például Däniken és sokan mások, bizony egészen közel kerültek a helyes válaszhoz. Bármennyire is megdöbbentő, vagy hihetetlennek tűnő, de a rovásokban is lejegyzett tény, hogy fejlődésünket egy földönkívüli civilizációnak, méghozzá a szíriuszi segítőinknek köszönhetjük. Ez a társadalom mintegy 10.000 évvel fejlettebb nálunk. Külső jegyeik azonosak a földi emberekével, csak valamivel magasabbak nálunk. A rovások szerint agyrezgések által is képesek kommunikálni egymással, illetve a beavatottakkal. Az első szíriusziak az utolsó eljegesedés előtt 1136 évvel és 320 nappal érkeztek a Földünkre. Az Arvisurából kiderül, hogy milyen sokat köszönhetünk nekik. A nagy földrengések, eljegesedések után olykor alig maradt ember a Földön, de az égből jöttek egyre nagyobb sikerrel tanították meg őket a védekezésre. Ők szoktatták le a földieket az emberevésről azáltal, hogy megtanították velük hogyan kell földet művelni, és állatokat tenyészteni.

Égi szekereikkel kb. minden századik évben meglátogatták a Földet, ám a két bolygó egymástól folyamatosan történő távolodása miatt ez később egyre ritkábbá vált. Ezirányú sajnálatukat maguk is közölték a beavatottakkal, de megígérték, hogy a Kaltes-asszony gyémánt-szemeivel állandóan ellenőrizni fogják a földi emberek munkáját és örülnek a mi fejlődésünknek.

Persze sok tudósunk hevesen próbál tiltakozni e tény ellen, de mint tudjuk általában az ellen mindig tiltakoznak, amiben van valami (no és mennyivel egyszerűbb ezt tenni)! Mindenesetre még soha senki nem tudott BIZONYÍTÉK-kal szolgálni eme tények ELLEN. Ezen érdemes volna kicsit elgondolkozni!

  Miért nem találnak a tudósaink evolúciós őseit a delfineknek?

Ezek a bámulatos emlősök az állatvilág csodái, ám az evolúciós őseikre irányuló kutatások sorra csődöt mondanak. Vajon miért? Nos, az Arvisurából ennek a magyarázatára is fény derül, miszerint e rendkívüli intelligenciával megáldott élőlények bizony a Szíriuszról származnak, segítőink hozták ide őket, mint ahogyan a pulikat is! A következők olvashatók a rovásokból: Az égből jötteknek nem csak a puli volt a kedvencük. A legnagyobb Kaltes-asszony szekerén kis úszómedencében delfineket is hoztak magukkal, hogy azokkal szórakozzanak. Ezeket a delfineket aztán egy tóba telepítették, ahol azok jó nagyra megnőttek. Amikor Kaltes-asszony bolygójára visszamentek volna, a delfinek észre­vették a készülődésüket, és a tóból levezető folyócskán a tengerbe szöktek, ahonnan játékosan magasra szökdelve eljöttek ugyan búcsúzni, de visszamaradtak az ataiszi tengerben. Azóta már nagyon elszaporodtak. Némelyikük még az emberekkel is szót tudott váltani.

    Régebben csak kétféle vércsoport létezett a földön?

Pontosabban, a szíriusziak megjelenése előtt létezett a kétféle vércsoport. Nézzük csak, mit rótt le Sikila aranyasszony a Havaruti nagyszaláról, amelyen a szíriusziak is képviseltették magukat: az égi járműveiken az első, vérfrissítésként küldött kaltesi (szíriuszi) csoport érkezése a Hol-ütődés előtt 1136 évvel történt. Ez alatt a 10 uralkodó embercsoport a földiekkel társas emberi viszony­ba lépett és 2x2, azaz négy vércsoportban megindította az emberiség fejlődését. Ezen kiművelt emberek gondolkodása révén Ataiszban és Atlanticban egy műveltebb embertömeg alakult ki, akik a melegebb vidékeket elárasztották.

A 152. Arvisurában egy másik érdekességet olvashatunk: a Kr. e. 3970-es évek táján nagyon sok volt a kétnemű újszülött. Az égi-bölcsek vezetője ezt helytelenítette, és javaslatot tett ennek megváltoztatására. Tenisur, az égi beavatottak vezetője elmondta, hogy Arvisura-Anyahita leszállása óta nemcsak a 4 vérnem szerinti besorolási eljárást dolgozták ki, hanem annak ezernyi ága-bogát is. Hoztak magukkal olyan, jó minőségű szaporító anyagot, aminek használatával megszüntethető a rendellenesség. Rövid tanácskozás után engedélyezték a Ménes birodalombeli fejedelemi lányoknak ezen arbag beavatkozási műveletet, amely az igen gyakori kétneműségi kóros elváltozást megakadályozhatja. Az összesereglett papnők között ez olyan közked­veltségre jellemző igényt támasztott, hogy a társbolygóról hozott szaporító­anyag már elfogyott. A titkon jelentkezők száma egyre nőtt. Mivel ezen látogatásra 12 személy érkezett (a Szíriuszról), az elfogyott szaporodást célzó anyagot maguk közt előállították. 9 hónap múltán a hibamentes szaporodás megtörtént, és örömmel állapították meg, hogy egyetlen kétnemű utód sem született.

    Jézus 100%-ig nem zsidó volt?

Ki is volt valójában Isten fia? Mária, Jézus anyja, szabír származású, vér szerinti apja pedig isten, vagy isteni származású, tehát nem földi ember, hanem egy szíriuszi (és valószínűleg azok között is igen magas fokú beavatott) férfi és pontosan ebből eredtek Jézus rendkívüli képességei. Egyébként ő is egy ember volt a sok közül, csak genetikai öröksége, valamint az igen nagyfokú képzettsé­ge révén vált azzá, amivé. Ilyen vegyes (földi-szíriuszi) házasság/egyesülés egyébként több is volt. Gilgames "isteni eredete" sem adódik másból, mint egy ilyen vegyes nászból. Visszatérve a Messiásra, idézünk egy részt a 243. Arvisurából: mikor elrendelték az újszü­löt­tek megölését, Mazarehi aranyasszony a féltett újszülöttet Hetevaret hikszosz-szabír kegyhelyre menekítette. Itt kapta a törzsi névadó szerint a Jézus nevet. Jézus az egy igaz isten hitében nőtt fel, s 12 éves korában Jeruzsálem templomában is megvédte hitét. Kövezsd az Élet templomának meg­bízásából Kr. u. 15-ben Ordoszból Partikán vitézt küldte a hétvári tárkány­képzésre. Ez alatt a 4 éves tárkányképzés alatt Jézus az összes hikszosz-szabír és zsidó ifjakat áttérítette a több-isten hitről az egyisten-hitre. Mivel tudásban Partikánt is megelőzte, mindkettőjüket a tébai bölcsekhez küldték továbbképzésre. 5 évig tanultak Karnakban. Kr. u. 24-ben Partikánt és Jézust Ordoszba vezényelték beavatott-képzésre. A szabír Jézus a Szent-láda titkos szabályai szerint elnyerte a Messiás nevet. Előbb Töbetben, majd az Indus folyó mentén továbbvándorolva Nippurban beavatott fejedelemmé kiáltották ki, Urukban pedig királlyá koronázták. Ekkor, Kr. u. 29-ben megalapították az uruki egyisten-közösséget. Ami csodákat később tett, az a magasabb szellemi képzettségét igazolja.

A Bibliában sajnos más olyan tétel is szerepel, amelyek a valóságban évezredekkel hamarabb megtörténtek, mint ahogyan Ábrahám Úr városában, vagy mint a zsidó próféták a babiloni vagy asszír fogságban azt meghallották. Ha majd egyszer a titkos rovások is napvilágot látnak, még több igazságot meg fogunk tudni Jézusról.

    Mitől olyan rejtélyes s a világon egyedülálló a magyar szent királyi korona ?

Az utóbbi időkben egyre többen foglalkoznak a koronakutatással, azaz próbálják megfejteni a szent királyi koronánk rejtélyét, azzal ugyanis szinte mindenki egyetért, hogy valami titokzatosság bizony erősen körüllengi "őszentségét". Nos, valójában a szent korona három különböző korona igen gondosan megtervezett és kivitelezett összedolgozásával készült, és éppen ebből ered a hármassága, ugyanakkor egyik rejtélye is. Az első és egyben legrégebbi az aranykeresztes, oldalfüggős, drágakövekkel telerakott, tömör arany Uruki sámánkorona, amely az ős­magyar, feltétel nélküli szeretet vallását képviseli. Ez jelenti a legeslegnagyobb értéket, hiszen annak idején ezt maga Gilgames készíttette, s ezzel koronázták meg Jézust is 29-ben. Ám az iszlám erőszakos hittérítése és nyomása miatt, jogutódként, az Álmos- és Lebéd-házi fejedelmeknek ajándékozták. Másik a Dukász Mihálytól kapott zománcképes korona, amely a Bizánci egyházat képviseli, s a harmadik a pápától kapott liliomos aranykorona, ami értelemszerűen a Római egyházat képviseli. Azzal a céllal dolgozták össze eggyé, hogy ily módon is hirdessék: hazánkban minden vallásnak békésen meg kell férnie egymás mellett.

Ha már itt tartunk, had tegyünk említést István királyunk koronázásáról is, hisz a mai napig nem tisztázott a köztudatban, hogy valójában mikor is történt az a bizonyos koronázás, 1000-ben vagy 1001-ben? Nos a válasz nagyon egyszerű: mindkét dátum helyes, hiszen először az Uruki koronával koronázták magyar királlyá 1000. augusztus 20-án, és csak pontosan egy évvel később a Rómától kapott koronával keresztény királlyá. Lászlót 1077-ben a Gilgames koronával koronázták királlyá, ekkor döntöttek úgy, hogy a hármas királyi koronát összeszerelik. A szent korona tervezője és készítője Dajka beavatott aranyműves volt. Az elkészült szent koronával aztán Lászlót ismét megkoronázták 1087-ben. No és a másik rejtély, s egyben a legmegdöbbentőbb tény a koronánkról, vagyis mitől egyedülálló Ő az egész Földön? Hiszik, nem hiszik, de tény, hogy a koronába beépítettek 12 úgynevezett "beszélő, gondolatrezgésre hajlamos követ", ami azt jelenti, hogy ezek a kövek bizony a Szíriuszról származnak, pontosabban Arvisura-Anyahita hozományaként kerültek Ataiszra, Kr. e. 8508-ban. Mint az a nevükből is sejthető, ezek a kövek nem akármilyen tulajdon­ságokkal rendelkeznek. A korona viselője (aki csakis beavatott lehetett) ugyanis telepatikus kapcsolatba került általuk a 24 hun törzsszövetség többi beavatottjaival, így segítve az uralkodót a fontos döntései meghozatalában.