Ezt a részt Raffay Sándor: Apokrifus evangéliumok c. 1912-ben megjelent kötetéből idézem. Szerinte, - amint írja, - ez Jakab elbeszélése alapján keletkezett. Július 20-án József nevenapján a keleti gyülekezetekben felolvasták. Tischendorf róm. kat. pap és egyetemi tanár bizonyságai szerint ez az elbeszélés Kr. u. IV. században keletkezett és eredetileg kopt nyelven írták meg. Ezen kívül arabul is fennmaradt. Jelen fordítás a Tischendorf féle szöveg után készült. A szöveg a következő:

* * *

A lényegében egy, de személyében három Isten nevében!

Az öreg ács szent Józsefnek, a mi atyánknak története.

Áldásai és könyörgései hasznunkra vannak mindnyájunknak testvérek. Ámen.

Egész élete 111 esztendőre terjedt, e világból való, kiköltözése pedig Akib (április) hó 26. napján történt. Szószólása javunkra van. Ámen.

Maga a mi Urunk Jézus Krisztus volt az, aki ezt a történetet az ő szent tanítványainak az Olajfák hegyén elmondta, s vele együtt József minden cselekedetét is. A szent apostolok pedig megőrizték ezt a beszédet és írásba foglalva a jeruzsálemi könyvtárban hagyták hátra. Az ő szószólásuk javunkra van. Ámen.

1. Fejezet.

Történt egy napon, hogy mikor az isteni megváltó mester, a mi megváltónk, Jézus Krisztus, tanítványaival együtt ült és mind össze voltak gyülekezve az Olajfák-hegyén, így szólt hozzájuk:

- Testvéreim és barátaim, gyermekei az Atyának, aki titeket az emberiségből kiválasztott. Tudjátok, hogy többször említettem előttetek, hogy meg kell feszíttetnem és halnom Ádám és utódainak üdvéért és hogy fel fogok támadni a halottakból. Rátok bíztam pedig a szent evangélium tudományát, hogy azt az egész világon hirdessétek. És felöltöztetlek benneteket mennyei erényekkel s megtöltelek Szentlélekkel. S hirdetni fogjátok majd az összes népeknek a megtérést és a bűnök bocsánatát. Mert a víznek egyetlen pohara, ha azt az ember a jövendő világban megnyeri, értékesebb és nagyobb a világnak minden gazdagságánál. És egy talpalattnyi hely az én Atyám házában nagyobb és kitűnőbb e föld összes javainál. Hasonlóképpen egyetlen óra a kegyesek vidám otthonában boldogítóbb és értékesebb, mint ezer esztendő a bűnösök között, mivelhogy azok sírása és jajgatása nem szünetel, könnyeik meg nem állnak és soha sem nyernek pihenést és megnyugvást. És most, én tiszteletreméltó tagjaim, menjetek, prédikáljatok minden népnek, hirdessétek és mondjátok nekik: A megtartó bizony szorgosan keresi az örökségéhez tartozót és az igazságnak kormányzója ő. S az angyalok leverik az ellenszegülőket és amazokért harcolnak az összetűzés napján. Az Úr is megvizsgál minden egyes illetlen és haszontalan szót, amit az emberek beszélnek, s arról majd számot fognak adni. Mert amint senki sem kerülheti el a halált, úgy mindenkinek a cselekedetei is kiviláglanak az ítélet napján, akár jók, akár rosszak voltak. Hirdessétek ezt is, amit ma mondtam néktek: Ne dicsekedjék az erős az ő erejében, se a gazdag az ő gazdagságában, hanem aki dicsekedni akar, az Úrban dicsekedjék.

2. Fejezet.

Volt egy ember József néven, aki a betlehemi nemzetségből Juda városából és Dávid király háznépéből származott, akit a tudományokban és ismeretekben való jártasságban nevelték s pappá tették az Isten templomában. Amellett az ácsmesterséget is űzte,[13] a többi ember módjára ő is megházasodott s felesége fiakat és leányokat adott neki, mégpedig négy fiút és két leányt. Ezek nevei a következők: Judás, Justus, Jakab, Simon,[14] a két leány neve pedig Assia és Lidia. Azután meghalt az igazságos József felesége, aki minden dolgában Isten dicsőségét tartotta szem előtt. József pedig, ez az igaz ember, aki test[15] szerint atyám volt és férje az én anyámnak Máriának, elment fiaival együtt a foglalkozására, az ácsmesterség űzésére.

3. Fejezet.

Mikor azonban az igazságos József megözvegyült, az én áldott, szent és tiszta anyám, Mária már betöltötte tizenkettedik esztendejét. S mivel, hogy az ő szülei három éves korában a templomba vitték őt, kilenc esztendőn át maradt az Úr templomában. Akkor, midőn a papok látták, hogy a szent és istenfélő szűz felserdült, egymásközt beszélgetve azt mondták:

- Keressünk egy igaz és kegyes embert, akire Máriát a férjhezmenésig rábízhatnók, nehogy a templomban maradva történjék meg vele, ami az asszonyokkal szokott megtörténni s vétkezzünk és megharagudjék ránk az Isten.

4. Fejezet.

Akkor tüstént hírnökök által összehívták a tizenkét vént a Juda törzséből. És felírták Izrael 12 törzsének a nevét. A sors pedig az igaz Józsefre, a kegyes öreg emberre esett. Akkor a papok, felelvén azt mondották az én áldott anyámnak:

- Menj el Józseffel és légy nála a házasodás ideig.

Az igaz József magához vette hát az anyámat és házába vezette. Mária pedig ott találta az atyja házában az ifjabb Jakabot szomorú lélekkel és csüggedten az anyátlansága miatt. És felnevelte őt. Ezért neveztetik Mária Jakab anyjának.

Azután otthagyta őt József a maga házában s elment a műhelybe, ahol az ácsmesterséget űzték. Miután pedig a szűz két esztendőt töltött el a házában, éppen 14 esztendős lett, beleértve azt az időt is, mikor József őt magához vette.

5. Fejezet.

Atyám jótetszéséből és a Szentlélek tanácsából, lelkemnek valami rendkívüli vonzódásával szerettem őt és megtestesültem általa a teremtmények értelmi felfogását meghaladó csodamódon. De a foganás után három hónapra az igaz férfiú, József visszatért ama helyről, ahol mesterségét űzte, s mikor az én szűz anyámat terhesnek találta, felkavart lélekkel titkon szándékozott őt elbocsátani. A félelem, szomorúság és lelke szorongása miatt azon napon sem enni, sem inni nem bírt.

6. Fejezet.

Déltájban aztán megjelent neki az angyalok fejedelme szent Gábor,[16] álomban utasítást adván atyámnak[17] s mondván neki:

- József, Dávidnak fia, ne félj jegyesedet Máriát elvenni, mert a Szentlélektől fogant és szül fiat, kinek neve Jézus lesz. Ez az, aki uralkodni fog minden népen vasvesszővel.

Ezt mondván, eltávozott tőle az angyal. Mikor pedig József az álomból felserkent, úgy cselekedett, amint az Úr angyala mondotta neki és nála maradt Mária.

7. Fejezet.

Azonközben aztán Augusztus császártól és királytól parancs ment ki, hogy az egész lakott föld összeírassék, ki-ki a tulajdon városában. Ennélfogva az igazságos öreg, József sietve magához vette szűz Máriát és Betlehembe mentek, mivel szülése küszöbön volt. József pedig beírta nevét a névjegyzékbe, mert József Dávid fia, Mária, a jegyese pedig, Juda törzséből való volt. Anyám Mária aztán Betlehemben szült engem, abban a barlangban, amely Jakab patriarcha feleségének, József és Benjámin anyjának, Ráhelnek a sírjához legközelebb esik.

8. Fejezet.

Az ördög azonban eljött és megszállta Nagy Heródest, Archelaos atyját. Ez utóbbi Heródes volt az, aki fejét vétette az én barátomnak és rokonomnak, Jánosnak. Akkor szorgosan kerestetett engem, azt gondolva, hogy az én országom e világból való lesz. Azonban erről amaz igaz öreg József álom által megintetett. Így hát nagy hirtelen fogta anyámat, Máriát s én az ő ölében feküdtem, útitársul pedig hozzá csatlakozott Salome, azután elköltözött hazulról Egyptomba, s ott maradt egy teljes esztendeig, míg Heródes gyűlölete elmúlt.

9. Fejezet.

Heródes a halál leggonoszabb nemével múlt ki, (Elevenen rothadt el szörnyű kínok között.) megbűnhődvén a gyermekek kiontott véréért, akiket ártatlan létükre, gonoszul kiirtott. Ez istentelen zsarnok Heródes kimúltával visszatért József és az anyám Izrael földére s Galileának Názáret nevű városában telepedtek le. József pedig az ácsmesterséget folytatta s keze munkájával tartotta fenn magát, mert sohasem akart idegen munkából kegyelemkenyéren élni, amint azt egykor Mózes törvénye meg is hagyta.

10. Fejezet.

Utóbb az évek múltával József elaggott. De semmiféle testi fogyatkozásban nem szenvedett, se látása meg nem gyengült, se egyetlen fogát el nem vesztette a szájából, elméje sem gyöngült meg amaz egész nagy kor alatt, hanem állandóan ifjúi erővel forgolódott munkáiban s tagjai épek s fájdalomtól menten maradtak meg. Egész élete pedig 111 esztendőre terjedt.

11. Fejezet.

Justus pedig és Simon[18], József idősebb fiai, megházasodván, családjuk körébe vonultak. A két leány is férjhez ment s a tulajdon otthonukba távoztak. József házában Júdás és az ifjabb Jakab maradt vissza, meg az én szűz anyám. Azonfölül velük együtt ott maradtam én is, mintha csak én is az ő gyermekei közül való lettem volna. Egész életemet vétek nélkül töltöttem el. Máriát anyámnak, Józsefet atyámnak neveztem s amit csak mondtak, mindenben szavukat fogadtam, sohasem ellenkeztem velük, hanem engedelmeskedtem nekik, amint azt a többi ember szokta tenni, akiket a föld termett. Haragra sem ingereltem őket soha, sem vissza nem feleltem nekik egyetlen szóval sem, ellenkezőleg a legnagyobb szeretettel követtem őket, még a szempillantásukat is.

12. Fejezet.

Azután lőn, hogy elkövetkezett ennek a kegyes öreg Józsefnek a halála és e világból való kiköltözése is, amint az a többi földi emberrel is történni szokott. S mikor teste már megtört a kimúlásra, az Úrnak angyala tudtára adta, hogy itt a halál órája. Erre félelem és nagy lelki gyötrődés fogta el őt. Nagy sietve Jeruzsálembe ment és az Úr templomába menvén, ott a szentély előtt imádkozott, mondván:

13. Fejezet.

Isten, minden vigasztalásnak kútfeje, minden könyörületnek Istene és ura az egész emberi nemnek, lelkemnek, értelmemnek és testemnek Istene! Alázattal könyörgök hozzád Uram és Istenem, hogyha már betöltek napjaim s itt az ideje, hogy e világból kiköltözzem, kérlek, küldd el hozzám nagy Mihályt, a te szentséges angyalaidnak fejedelmét s maradjon velem, hogy az én szegény lelkem nehézség, félelem és türelmetlenség nélkül váljék el az én nyomorúságos testemtől. Mert roppant félelem és hatalmas szomorúság szállja meg az összes testeket elhalásuknak napján, akár férfiak, akár asszonyok, akár barmok, akár vadak, akár a földön csússzanak, akár a levegőbe repkedjenek: szóval az összes teremtményeket, amelyek az ég alatt vannak s melyekben érző lélek van; félelem, nagy rettegés és roppant levertség szállja meg, mikor lelkük elválik az ő testüktől. Most hát, óh én Uram és Istenem, legyen segítségül a te szent angyalod az én lelkemnek és testemnek, míg egymástól elszakadnak. Annak az én angyalomnak az arca se forduljon el tőlem, aki az én alkottatásom napjától kezdve őrizésemre volt rendelve, hanem inkább maradjon mellettem útitársamul, míg csak Hozzád el nem vezet engem. Legyen az ő ábrázata hozzám szelíd és nyájas s kísérjen engem békességben. Ne engedd azonban, hogy a rettenetességek szembe kerüljenek velem azon az úton, melyen menendő vagyok, míg csak szerencsésen Hozzád nem érkezem. Azt se engedd, hogy az ajtónállók feltartóztassák a belépésnél az én lelkemet. Se ne állíts engem vétkeim felfedésével szégyenbe a te rettenetes bírói széked elé. Ne is törjenek rám az oroszlánok. Se ne borítsák el addig lelkemet a tűztenger hullámai, - amelyeken minden léleknek át kell mennie - míg előbb a te istenséged dicsőségét meg nem láttam. Isten, legigazibb bíró, ki a halandókat igazsággal és megfelelően ítéled s mindenkinek cselekedetei szerint fizetsz: oh én Uram és én Istenem, legyen velem a te irgalmasságod s világosítsd meg az én utamat, hogy Hozzád jussak. Mert te vagy kiapadhatatlan kútfeje minden áldásnak és dicsőségnek mindörökké. Ámen.

14. Fejezet.

Történt aztán, hogy mikor Názáret városába hazaérkezett betegségtől rongálva ágynak esett. S itt volt utolsó napjának ideje, amint az minden emberre ki van szabva. De ez a betegség ugyan meggyötörte s úgy megszenvedett most, mint születésétől fogva sohasem. S bizonyosan a Krisztusnak tetszett így elrendezni az igaz József dolgait. Házassága előtt 40 esztendőt élt, azután 49 esztendeig maradt felesége az oltalma alatt s aztán meghalt.[19] Halála után egy esztendőre bízták rá a papok az én anyámat, a boldogságos Máriát, hogy őrizze őt a férjhezmenésig. Két esztendőt töltött el a házában, Józsefnél való tartózkodásának harmadik esztendejében, életének pedig 15-ik évében szült engem e földre csodamódon, hogy semmiféle teremtmény sem képes felfogni és megérteni, csak én és az én atyám és a Szentlélek, akik velem egylényegűek.

15. Fejezet.

Így hát az én atyámnak, ennek az igaz öregnek élete 111 esztendőre terjedt, így szabta azt ki az én mennyei atyám. Mikor a lelke elszakadt a testétől, Abib hónap 26 volt. Már a jeles arany veszteni kezdte fényét, az ezüst használattól kopni kezdett, - értem az ő szellemét és értelmét. Ételt és italt elutasított, abbahagyta az ácsolást és mit se törődött többé vele. Így történt az Abib hónap 26 napjának hajnalán, hogy az öreg igaz Józsefnek a lelke nyugtalankodni kezdett ágyában. Azért felnyitotta száját, sóhajtott, kezét összekulcsolta és hangos szóval így kiáltott fel:

16. Fejezet.

Jaj annak a napnak, amelyen e világra születtem! Jaj a méhnek, amely hordozott! Jaj a testnek, amely kibocsátott! Jaj az emlőknek, amelyek szoptattak! Jaj a lábaknak, melyeken ülve pihentem! Jaj a kezeknek, melyek dajkáltak és vezetgettek, míg ifjúvá nem lettem! Mert bűnben fogantattam és bűnben kívánt engem az én anyám. Jaj az én nyelvemnek és ajkaimnak, melyek hiábavalóságot, gyalázást, hazugságot, butaságot, oktalanságot, ráfogást, ravaszságot és álnokságot termeltek és beszéltek! Jaj a szemeimnek, melyek botránkozást néztek! Jaj a füleimnek, melyek a patvarkodók beszédeiben gyönyörködtek! Jaj a kezeimnek, melyek megragadták azt is, ami joggal meg nem illette őt. Jaj az én gyomromnak és beleimnek, melyek enni kívánták a tilalmasat is! Jaj az én torkomnak, amely mint a tűz, mindent felemésztett, amit csak talált. Jaj az én lábaimnak, amelyek gyakran járkáltak Istennek nem tetsző utakon. Jaj az én testemnek és az én szomorú lelkemnek, amelyek már az ő szerzőjüktől, Istentől elfordultak! Mit teszek, ha ama helyre érkezem, ahol a legigazibb bíró elé kell majd állnom, ő megdorgál ama cselekedeteim miatt, melyeket ifjúságomban összehalmoztam! Jaj minden embernek, ki bűneiben hal meg! Íme ugyanaz a rettenetes óra, amely atyámat, Jákobot is megszállta, mikor kirepült testéből a lelke, íme már engem fenyeget! Oh mily nyomorult és sajnálatraméltó vagyok én ma! Ám de egyedül Isten az én lelkemnek és testemnek kormányzója, ő cselekszik azokkal tetszése szerint!

17. Fejezet.

Ezek azok, amiket amaz öreg, igaz József mondott. Én meg bemenvén hozzá, észrevettem, hogy a lelke nagyon fel van kavarva, mert nagyon aggodalmaskodott. Azt mondám néki:

- Üdvözlégy, atyám József, te igaz ember, hogy vagy?

- Számtalanszor üdvözlégy te, óh én szeretett fiacskám! felelé ő. Engem már körülvettek a halál fájdalmai és félelmei, de mihelyt szavadat hallottam megnyílott az én lelkem. Ó te Názáreti Jézus, Jézus én orvosom, Jézus lelkem szabadítója, Jézus én pártfogóm, Jézus, ó te legkedvesebb név az én számban s mindazokéban, akik ezt szeretik! Szem, amely látsz, fül, amely hallsz, hallgass meg engemet! Én, a te szolgád, a legalázatosabban imádlak tégedet és hullatom előtted könnyeimet. Te vagy mindenkor az én Istenem, amint azt nekem igen gyakran mondotta az angyal, kiváltképpen azonban ama napon, amelyen az én lelkem ingadozott, nem tudván azon eligazodni, hogy vajon tiszta és áldott e viselős Mária, akit én titkon el akartam hagyni. Mikor azonban ezen tanakodtam, íme megjelent nekem álmomban csudás módon az Úrnak angyala:

- József, Dávidnak fia, ne vonakodj elvenni a te jegyesedet Máriát, ne is szomorkodj, se tiszteletlen szavakat ne mondj az ő foganásáról, mert a Szentlélektől terhes és Fiat fog szülni, akinek a neve Jézus lesz, mert ő nyújt szabadulást népének a bűneiből.

Uram, ne ítélj meg engem balul ebből az esetből, hiszen a te születésed titkát nem ismertem.

18. Fejezet.

Mikor ezt az én atyám József elmondotta, nem bírt tovább sírni. S láttam, mint lesz úrrá felette a halál. Pont ekkor felkel anyám, a szeplőtelen szűz és hozzám lépve mondá:

- Óh kedves fiam, már halódik ez a kedves öreg József.

- Óh legkedvesebb anyám, válaszolám neki, kik e világra születnek, az összes teremtmények így vannak alávetve az elhalás kényszerűségének, mert az egész emberi nem felett jogosult a halál. Neked is óh én szűz anyám, csakúgy mint többi halandónak, várnod kell életednek végét. De a te halálod csak úgy mint e kegyesé is, nem halál, hanem végnélküli élet az örökkévalóságban. Aminthogy nekem is meg kell halnom, ama test szerint, amelyet tőled vettem. De most óh én tisztelendő anyám, eredj, menj be az áldott vén Józsefhez, hogy lásd mi történik, mikor lelke kiszáll a testből.

19. Fejezet.

Elment hát az én tiszta anyám, Mária és belépett oda, ahol József volt. Én meg József lábához ültem, őt nézve, s már mutatkoztak arcán a halál jelei. Az áldott öreg emelt fővel és merev tekintettel nézett arcomba, de nem volt ereje hozzám szólni az őt megszálló halálfájdalom miatt, hanem sokat sóhajtozott. Én meg egy teljes órahosszat fogtam a kezét. Felém fordított arcával mutatta, hogy ne hagyjam őt el. Azután rátettem a kezemet a mellére és észrevettem, hogy a lelke már a nyeldeklőjénél van, elhagyni készül a szállását.

20. Fejezet.

Mikor meglátta az én szűzanyám, hogy a testét érintem, ő is megtapintotta a lábait és úgy találta, hogy már elhaltak és melegségüket elvesztették. Mondá nekem:

- Óh kedves fiam, a lábai már csakugyan kezdenek kihűlni s a hó hidegségéhez hasonlítanak.

Aztán odahívá Józsefnek fiát és leányait és mondá nekik:

- Jöjjetek valahányan, vagytok, lépjetek atyátokhoz, mert bizonyos, hogy most vége van.

Felelvén Assia, József egyik leánya, mondván:

- Jaj nekem, fivéreim, hiszen ez ugyanaz a betegség, mint az én kedves anyámé volt!

S jajongott és sírt, miként József többi gyermeke is. Én pedig és anyám Mária is, együtt sírtunk velük.

21. Fejezet.

Akkor déli irányba fordítva szemeimet, láttam, hogy a halál már közeledik s vele az egész gyehenna, körülvéve hadaival és csatlósaival. Ruhájuk, arcuk és szájuk mind tüzet szórt. Mikor atyám József látta, hogy egyenesen rátörnek, szemei könnybe borultak s ugyanakkor feltűnő módon sóhajtott. Mikor láttám az ő nehéz lélegzését, elűztem a halált és az őt kísérő szolgáknak seregét. És felfohászkodtam az én jóságos Atyámhoz, mondván:

22. Fejezet.

Oh Atyja minden irgalomnak, szem, ami látsz, fül, ami hallasz, hallgasd meg az öreg Józsefért való könyörgésemet és imádkozásomat és küld el angyalaid fejedelmét, Mihályt, meg Gábort, a világosságnak követét s angyalaidnak teljes világosságát, s az ő egész seregük menjen az én atyámnak, Józsefek a lelkével, míg Hozzád nem vezérlik azt. Ez az az óra, melyben irgalomra van szüksége atyámnak!

Én pedig azt mondom nektek, hogy az összes szenteknek, szóval minden e világra született embernek, akár gonoszok legyenek is, meg kell a halált kóstolniok!

23. Fejezet.

Mihály és Gábor el is jött atyám, József lelkéért és magukhoz vévén azt, ragyogó takaróba göngyölték. Így került a lélek, az én jóságos Atyám kezébe, és ő békét adott neki. Gyermekei közül sem vette azonban észre senki, hogy már elhunyt. Az angyalok pedig megvédelmezték lelkét a sötétség szellemeitől, amelyek útban voltak, s míg csak a kegyesek hajlékába nem vezették őt, folyton dicsőítették Istent.[21]

24. Fejezet.

A tetem pedig ott feküdt elnyújtva és élettelenül. Ezért befogtam kezemmel a szemeit, lezártam a száját és szűz Máriának mondván:

- Oh anyám, hova lett az ő művészete, amelyet egész életén át kifejtett, míg e földön élt? Íme oda van, mintha sohse létezett volna!

Mikor meghallották a gyermekei, hogy ezt mondtam az én tiszta szűz anyámnak, megtudták belőle, hogy már kimúlt és nagy siránkozással jajongtak. Mondám nekik:

- Bizony a ti atyátok halála nem halál, hanem örökélet, mert megszabadult e világ nyomorúságaitól az örök nyugalomba tért át, mely soha el nem múlik.

Mikor ezt meghallották sírván összeszaggatták ruháikat.

25. Fejezet.

Mikor Názáret városának és az egész Galileának lakosai gyászukról értesültek, hozzájuk sereglettek és a harmadik órától a kilencedikig sírtak. A kilencedik órában pedig mind bementek József kamarájában s kihozták a tetemét, miután előbb a legfinomabb kenőcsökkel bebalzsamozták. Én pedig Atyámhoz, a mennyeiek imájával könyörögtem, ugyanazzal, melyet kezemmel kikerestem, mielőtt még szűz anyám, Mária, testében hordozott. Alig fejeztem be s mondtam ki az Áment, angyalok nagy serege jelent meg s én kettejüknek megparancsoltam, hogy terítsenek ki ragyogó lepelt és az áldott öreg József tetemét göngyöljék bele.

26. Fejezet.

S Józsefhez szólva mondám:

- Ne uralkodjék benned a halálnak szaga és bűze, se férgek soha ne keletkezzenek a te testedből. Ne töressék meg egyetlen tagod sem, sem egyetlen hajszál ne változzék meg fejeden, ne is múljék el valaha a te tested, oh atyám, József, hanem maradjon ép és romlatlan egész az ezeréves lakomáig. És ha a halandók valamelyike a te emlékezetednek napján gondol áldozásra, azt én megáldom és megfizetek néki a szüzek gyülekezetében.[22] Aki pedig az ő kezeinek munkájából eledelt ád a szerencsétleneknek, szegényeknek, özvegyeknek és árváknak azon a napon, amely a te emlékezetednek szenteltetik s adja azt a te nevedben, annak egész életén át ne legyen semmi jóban fogyatkozása. Sőt aki csak egy pohár vizet, vagy bort nyújt is a te nevedben az özvegynek vagy árvának, neked adom azt át és vele együtt vezetnek majd be az ezeréves lakomára. S minden egyes embert, akinek gondja lesz a te emlékezetedre szentelt napon az áldozásra, megáldok és megjutalmazok a szüzek gyülekezetében; az egyet harminccal, hatvannal, vagy százzal viszonzom. Aki pedig megírja az életednek történetét, munkáidat s e világból való kiköltözésedet s feljegyzi[23] ezt az én beszédemet, azt a te védelmed alá adom, egész életére. Ha pedig a lelke kiszáll a testből s maga is elhagyja e világot, bűneinek lajstromát elégetem és semmiféle büntetéssel nem sújtom őt az ítéletnek napján, hanem átmegy a tűznek tengerén s azon kellemetlenség és fájdalom nélkül halad át. Minden szűkölködő embernek kötelessége pedig, aki nem tudja azokat teljesíteni, amelyekről megemlékeztem, hogy legalább ha fia születik, adja neki a József nevét. Így nem lesz helye hajlékában sem a szegénységnek, sem bármely hirtelen halálának.

27. Fejezet.

Azután összegyülekeztek a város előkelői ama helyen, ahol az áldott József teteme ki volt terítve és gyászlepedőt hoztak magukkal, hogy a zsidók szokása szerint becsavarják őt. De úgy találták, hogy tartja lepedőjét, mert annyira hozzátapadt a testéhez, hogy amikor le akarták venni, úgy találták mintha csak mozdíthatatlan és oldhatatlan vasból volna.

Még végét sem tudták sehol megtalálni, ami legnagyobb csodálkozásra ragadta őket. Azután kivitték őt oda, ahol a sír volt, felnyitották az ajtót, hogy tetemét atyái tetemei közé helyezzék. Akkor eszembe jutott ama nap, melyen velem Egyptomba ment és mindaz a szorongatás, melyet miattam kiállott. Azért sokáig sírtam halála után és tetemére hajolva, mondám:

28. Fejezet.

- Óh te halál, ki minden tudományt semmivé teszel és oly sok könnyet és keserűséget okozol, ezt a hatalmat bizonyosan az én Atyám, Istenem engedte teneked. Ádámnak és feleségének Évának a törvényszegése miatt ugyanis az emberek mind meghalnak és a halál egyet sem kímél meg. De senkivel sem történik meg semmi az én Atyám parancsa nélkül. Így voltak emberek, akik kilencven évig is éltek, de mégis csak meghaltak; sőt némelyek még tovább is éltek, ezeknek sem volt különb a sorsuk s egyetlenegy sem mondhatta közülük soha: "Nem kóstolom meg a halált!" Mert az Úr ugyanazt a büntetést egyszersmindenkorra szabja meg, amint tetszett Atyámnak ezt a emberekre bocsátani. S abban a pillanatban, amidőn a halál előlépve megkapja a parancsot, hogy szálljon le az égből, azt mondja: "Háborúságot viszek ellene!" akkor tüstént a lélekre támad, hatalmába veszi és kénye-kedve szerint bánik vele. Mivel ugyanis Ádám nem cselekedte Atyámnak akaratát, hanem áthágta a parancsát, Atyám haragra gerjedvén ellene a halálnak adta őt át és a halál bevonult a világba. Ha Ádám teljesítette volna Atyám parancsát, soha nem szállta volna meg őt a halál. Elhiszitek-e, hogy én kérhetném az én jóságos Atyámat, küldjön nekem tüzes szekeret, hogy vegye fel József atyámnak tetemét és vigye át a nyugalom helyére, hogy a szellemekkel lakozzék? De hát Ádám vétke következtében száll az egész emberi nemre a nyomorúság és a halál hatalma. Ez az oka annak is, hogy miért kell nekem is test szerint meghalnom, az én műveimért, vagyis az emberekért, akiket teremték, hogy kegyelmet nyerjenek.

29. Fejezet.

Ezeket mondván, átkaroltam József atyám tetemét és sírtam felette, de kinyitották a sírbolt ajtaját és abban atyjának, Jákobnak a teste mellé helyezték tetemét. Az egész idő pedig, mit elhunytáig eltöltött, teljes 111 esztendőre terjed. Soha sem fájt egyetlen foga sem a szájában, sem szemének élessége el nem tompult, sem alakja meg nem görnyedt, sem erői meg nem lankadtak, hanem élete utolsó napjáig folyton űzte az ácsmesterséget. Ez a nap Abib[24] hónap 26 volt.

30. Fejezet.

Mi apostolok pedig, mikor ezeket a mi Megváltónktól meghallottuk, vígan álltunk fel és meghajolva tisztelvén őt mondánk:

- Ó mi megváltónk, gyakorold velünk szemben kegyelmedet, mert bár most az örökélet beszédét hallottuk, mégis csodálkozunk, ó mi megváltónk Énoknak és Illésnek a sorsán, akik a halálnak egyáltalán nem voltak alávetve.

Hiszen mind e mai napig az igazaknak székében ülnek s testük sem látott romlandóságot. Amaz igaz Ács József pedig testileg[25] mégiscsak a te atyád volt. Azt parancsoltad ugyanis, hogy elmenvén az egész világra, hirdessük a szent evangéliumot és azt mondtad: Hirdessétek atyámnak, Józsefnek a halálát is nekik és évenkint szent ünnepnapot szenteljetek neki. Aki pedig e beszédből bármit is elvesz, vagy hozzátesz, vétkezik. Csodáljuk hát, hogy mikor téged Betlehemben történt születésed napjától kezdve József az ő test szerint való fiának nevezett, miért nem adtál neki azokhoz hasonlóan halhatatlanságot, mikor te magad is azt, mondod, hogy igaz és szent volt?

31. Fejezet.

Megváltónk így felelt:

- Atyám jövendölése természetesen betelt Ádámon az ő engedetlensége miatt. És minden az én Atyám akarata és intése szerint történik. Azért ha valaki Isten akaratát mellőzi és cselekszi az ördög akaratát, bűnt követ el, meghosszabbítja életét, nevezetesen azért tartatik meg, hogy hátha bűnbánatot gyakorol s meggondolja, hogy a halál kezébe kell kerülnie. Viszont ha valaki jó cselekedetekre törekszik, annak az élettartama is meghosszabbíttatik, hogy ha híre megy késő vénségének, kegyes emberek vegyék őt példának. Ahol azonban olyan embert láttok, akinek lelkét a harag elkábítja, annak napjai megrövidíttetnek, mert ezek azok, akik életük virágjában múlanak ki. Így hát amit csak Atyám az emberek fiairól jövendölt, minden dologra nézve be kell teljesülnie. Ami pedig Énokot és Illést illeti, hogyan maradhattak meg mind a mai napig ugyanazon testnek birtokában, melyben születtek és ami atyámat, Józsefet illeti, akinek nem volt megadva, hogy úgy, mint azok, a testében maradjon, azt mondom, hogy ha sok ezer esztendeig él is az ember e világon, valamiképp mégis kényszerül az életet a halállal felváltani. S azt mondom néktek, testvéreim, hogy az idők végén azoknak is meg kell jelenniök a világon s életüket be kell fejezniök, nevezetesen a szorongatás, nyomorúság és félelem napján. Az Antikrisztus ugyanis négy testet öl még meg s azok vérét vizek módjára ontja, ama szégyen miatt, melynek ezek őt ki fogják tenni és ama gyalázat miatt, melynél fogva, mikor istentelensége kinyilvánul, mint élők fogják őt kicégérezni.

32. Fejezet.

- Ó Urunk Istenünk és Megtartónk, - mondánk, - melyik az a négy, akiről azt mondod, hogy az Antikrisztus elpusztítja a megszégyenítés miatt?

- Ezek Énoh, Illés, Schila és Tabita, válaszolá a Megváltó.

Mikor ezt a beszédet a Megváltónktól meghallottuk, megörültünk és felugráltunk s a dicsőség s a hálaadás minden jelével elhalmoztuk a mi urunkat, Istenünket, megváltó Jézus Krisztusunkat. Ő az, akit megillet a dicsőség, tisztelet, méltóság, uralom, hatalom és magasztalás, valamint Vele a jóságos Atyát és a Szentlelket, aki éltet most és mindörökké. Ámen.

* * *