„Koberwitz 1924” c. könyvében Johanna Keyserlingk grófné a következőket írja:
„Rudolf Steiner elhamvasztásának reggelén (1925. ápr.) történt: A nagy tanító földi teste még felravatalozva feküdt Dornachban a Schreinerei-ben (Asztalosműhely), amikor mellettem egyszer feltűnt az Ő aurája, amiből az a felszólítás érkezett hozzám, hogy írjak. Papírt és ceruzát ragadtam, és tőle, a jelenlévőtől, a következő szavak érkeztek. Gyakran nem tudtam elég gyorsan írni, akkor várt, amíg leírtam. Épp úgy, ahogy azt régebben cselekedte, amikor diktált nekem.


„Misszióm véget ért. –

Amit adhattam az embereknek, azt oda is adtam nekik. –

Távozom, mert nem találtam füleket, akik szavaim mögött a szellem szavát hallották volna meg.

Távozom, mert nem találtam szemekre, akik a földi képek mögött meglátták volna a szellem képeit.

Távozom, mert nem találtam emberre, aki akaratomat megvalósította volna.

A misztériumok rejtve maradnak, amíg visszajövök. Visszajövök, ha majd sikerülni fog nekem a szellemi világban oltárt, kultuszhelyet emelni az emberiség számára. Akkor visszajövök, és folytatom a misztériumok feltárását.

Azok okai – halálomnak, akik a szívkultúrát elnyomták (megakadályozták).

Ha az emberek, lebocsátkoztak volna, eljutottak volna szívük mélyéig, megtalálták volna az erőt, hogy a korszak feladatának megfeleljenek.
Fordította: Scherak Mari

Válasz

Christian Morgenstein írt Steinerről:

Megszólalt…

Megszólalt. És ahogy beszélt, felragyogott benne
az Állatöv, a Kerubok és Szeráfok,
a Napcsillag, a bolygók
helyről helyre vándorlása.
Hangjából mindez úgy áradt,
hogy villámgyorsan, kozmikus álomként láttuk magunk előtt,
az egész égboltot leimádkozta
szavával.

Válasz

"Az akasha szanszkrit eredetű szó, ragyogót jelent, de a "lényegre", illetve az "űrre" is utal. Az akasha az ötödik elem, a tűz, a víz, a föld és a levegő után az éter. A jelenségek tér-idő világa mögötti láthatatlan valóságát nevezték már világszellemnek, világléleknek, egyete­mes, finom-anyagú energia mezőnek, kvintesszenciának, nagy mágikus ágensnek, kozmikus fluidumnak és még folytathatnánk. A nevek változnak, a tartalom azonban, amit jelölnek, mégis ugyanaz maradt. Az akasha az indiai Upanisádok szerint a kozmosszal együtt kelet­kezett, energiával teli tér, tömény szubsztancia, amely betölti az egész teret, és mindent megteremt ami csak létezik benne." (Hodnik Ildikó: A lélek teste)

Válasz