Az utóbbi évtizedekben számos apokrif evangélium vált ismertté világszerte. Közülük talán a legismertebb Júdás evangéliuma, amelyet a National Geographic dokumentumfilmje tett népszerűvé, és amelynek a Filantropikum is hosszabb írást szentelt.

Az újszövetségi bibliatudományban a vallástörténeti irányzat előretörésével az apokrif evangéliumok jelentősége megnőtt a kutatók számára. Ezeket az evangéliumokat az ősegyházban sem kezelték eleve eretnek evangéliumokként annak ellenére, hogy volt közöttük számos olyan, amelyet eretnekek írtak azért, hogy a keresztény tanítást meghamisítsák. De apostoli eredetüket nem tudták igazolni, ezért hivatalos evangéliumként nem fogadták el, nem hivatalosan azonban számos apokrifot széles körben olvastak és hivatkoztak rá. Ez főleg a Máriával kapcsolatos írásokra vonatkozik. Ezek közölték Mária elszenderülésének történetét, Szűz Mária családjáról is ezek szolgáltatnak információkat, de Szent Anna kultusza is apokrifokon alapul – írja Benyik György teológus.

A Júdás-evangéliuma körüli hírverés mellett viszonylag kevés figyelmet kapott egy hasonló horderejű felfedezés, az állítólagos Barnabás evangéliuma, amelyet 2000-ben találtak Törökországban. Az ezerötszáz éves kézírásos, rajzokkal illusztrált 52 oldalas kézirat Jézus anyanyelvén, arámiul nyelven íródott. A kötetben egyebek közt megtalálható az utolsó vacsorát ábrázoló rajz, amelyen Jézus a tizenkét apostol társaságában látható.

A rajzok egyike Jézus keresztre feszítését ábrázolja a Nap és a kereszt jelképével együtt, a másikon Krisztus sírjának tartott barlang, és annak a bejáratát elzáró szikla látható. A dokumentumot 2000-ben műkincscsempészek elleni razzia során foglalta le a rendőrség, és az ankarai bíróságon őrizték éveken át, egészen 2012-ig, amikor átadták a múzeumnak. A szöveg szerint Jézus csak egyszerű próféta, aki egy még nagyobb próféta eljövetelét jósolja meg. A dokumentum az iszlám hitvitázóknak jönne jól, de a legtöbb szakember szerint hamisítvány, mivel arany betűkkel írták, és bőrre rótták a szöveget pergamen helyett, és ez a hamisítványokra jellemző.

Az evangélium szerint Jézus egy nála is nagyobb jelentőségű próféta eljövetelét jövendölte meg, az iszlám hittudósok szerint pedig ez Mohamed lenne. A Barnabás-evangélium Jézust egyszerű prófétaként és nem Isten fiaként említi. A kanonizált evangéliumok nem tesznek említést Jézus utáni prófétákról. Ezt egyes iszlám hitvitázók azzal magyarázzák, hogy a keresztény egyház szándékosan hagyta ki a Biblia kanonizálásakor az újabb próféta eljövetelére utaló részeket.

Barnabást a jeruzsálemi korai keresztény közösség tagjaként tartják számon, valószínűleg Cipruson halt mártírhalált. Barnabás feltehetően Pál apostol egyik hitvitázó ellenfele volt, és Pál mögé szorult azt követően, hogy az tizenharmadik apostolként, a korai kereszténység jelentős alakjaként nagy szerepet játszott a kereszténység elterjesztésében az európai kontinensen. A képletet tovább bonyolítja, hogy a Barnabás-evangéliumot összekeverték Barnabás levelével, amely a 2. században íródott Alexandriában. A két írás között semmilyen kapcsolat nincs.

A vita máig eldöntetlen, hogy valóban Barnabás evangéliumára bukkantak-e 2000-ben, ám az tény, hogy vannak olyan dokumentumok, amelyek utalnak a szöveg létezésére. Az egyik ilyen dokumentum a XVI. századból származik, és egy XIV. századi szövegre vezethető vissza. Ez utóbbival az a probléma, hogy a mór uralom alatt álló spanyol területeken keletkezhetett. Szerzője egy iszlám hitre tért keresztény lehetett, ez pedig arra utalhat, hogy az evangélium kései hamisítvány lehet.

Forrás: origo.hu, Keresztény Szó