Apokrif görög szó, mely rejtett „nem nyilvánosságnak való” dolgot jelent. Olyanokat is értenek alatta, amelyeket az egyház nem fogadott el, illetve nem isteni sugallattól eredeztet. Általában két csoportja van, az ószövetségi apokrifok és újszövetségi. Ószövetségi, híresebb könyvek: Salamon levelei, Szibilla-könyvek, Mózes mennybevitele könyve, a szír Baruk apokalipszis, stb. Újszövetségi híresebbek: Arab evangélium, Ál-Máté evangélium, Nikodémus evangéliuma, Héber evangélium, Péter evangéliuma, Eboniták evangéliuma, Jakab protoevangéliuma, Tamás evangéliuma, Pál cselekedetei, Pál apokalipszise, Péter apokalipszise, stb. A legtöbből csak töredékkel rendelkezünk, de egyik-másik teljes egészében megvan, amiket legközelebb Szűz Mária, azután pedig Jézus ismeretlen élettöredékei c. alatt magyarra fordítva kiadok. Amíg a kanonizált evangéliumok hívése kötelező, addig ezek hívése nem kötelező. Egyik-másik hihető, nincs tiltva, de van köztük olyan gnosztikus ízű, sőt eretnek is, mely nem hihető.

    Jézus faji származásával kapcsolatban – ha már éppen földi ízben kell felvázolni a hitetlenek részére –, Tamás értekezése a következőket írja:

    „XI. Jézus nyolc esztendős lett. József ekét és jármot készítő ács volt. Egy gazdag ember mondá Józsefnek, hogy csináljon neki egy szép és díszes ágyat. József készen lévő fája, ehhez a munkához rövid volt, amiért is némi zavarban volt József. De Jézus azt mondta neki, hogy:

    –Ne búsulj, fogd meg ezt a fát egyik végén, én pedig a másikon, és kinyújtjuk.

    Ez meg is történt, s a fa olyan lett, mint amilyen kellett.

    – Most pedig végezd amit akarsz – mondá Józsefnek.

    József pedig látva mit tett Jézus, megölelé és mondá:

    – Boldog vagyok, hogy ilyen fiút adott nekem az Isten.

    XII. Látván József minő kegyelem birtokában van, továbbá, hogy testileg is növekedik, elhatározta, hogy a betűk tanulására adja. Át is adta az egyik tanítónak, aki azt mondta Józsefnek:

    – Miféle betűkre kívánod a gyermeket tanítani?

    – Előbb a hazai, azután a zsidó betűkre – felelé József.”

    Hazai? Hova sorozza, hova értelmezi magát József, ha a hazai s a zsidók között különbséget tesz? Nyilvánvaló, hogy ezek szerint nem számolta magát zsidónak! Ez is valami, ha mindjárt csak apokrif feljegyzés is.

    Nikodémus evangélium II. fejezete szerint midőn az Úr Pilátus előtt állt, Annás és Kajafás ezeket mondá Pilátusnak:

    „Mi azt mondjuk az egész néppel együtt és nem hiszünk néki, mert paráznaságból származott. Ezek különben prozeliták és az ő tanítványai.

    Pilátus magához hívta Annást és Kajafást és azt kérdezte:

    – Kik azok a prozeliták?

    – Akik görögöknek születtek, de aztán zsidókká lettek.

    (A szerző megjegyzése: A görögöt és szkítát egynek: rokonnak vették. A szamariait pedig szkítának írják újabban.)

    …akkor azok, akik azt állították, hogy Jézus nem paráznaságból született, így szóltak:

    – Mi nem lettünk prozelitákká, hanem született zsidók vagyunk és igazat beszélünk, sőt József és Mária eljegyzésén is részt vettünk.

    Mire amazok így feleltek:

    – Ez a tizenkettő, mondá Annás és Kajafás, azt hiszi, hogy nem paráznaságból származott. Mi pedig az egész néppel azt állítjuk, hogy paráznaságból származott és hogy – pogány, és hogy magát Isten fiának és királynak mondja.”

    Nincs mondva, hogy mi, de az világos, hogy nem zsidó.

    Az itteni látszólagos ellentmondás is eltűnik, ha ama kijelentést, hogy „mi nem lettünk prozeliták, hanem született zsidók vagyunk” nem fajilag, hanem vallásilag értjük. S ezt fel kell tenni, mert csak ezzel a feltevéssel érthető a két főpap ellenvetése. Illetve ama állítása, hogy prozeliták és Jézus pogány, vagyis nem zsidó! Mert a főpapok fajilag nézik Őt, hiszen vallásilag nem is vehették már zsidónak azt, aki sorozatosan és céltudatosan újra és újra megtörte a zsidók legnagyobb ünnepét a sábeszt, a szombatot.

    (A szerző megjegyzése: Téves tehát a szombatok ama nagyfokú felértékelése, amint azt az adventisták teszik!)

    De ha nem zsidó, akkor mi?

    Ez nincs megoldva, nincs kifejezve sem a József, sem a főpapok kijelentéseiben. Nincs mondva, hogy szkíta vagy árja, csak az, hogy nem zsidó. S ez elég nekünk, mert a fő kérdés az, hogy zsidó volt-e Jézus, ezzel – negatíve – el van döntve: nem volt zsidó. Bármi volt is, más kérdésbe tartozik már, nem ide. Az apokrif evangéliumok szerint világosan kitűnik, hogy származása, ha homályos is egyesek előtt, abban világos, hogy nem zsidó.

    Lássuk most azokat a kánoni evangéliumokat, amelyeket az egyház elfogadott, mondanak-e valamit és mit mondanak Jézusról.

    A teljesség érdekében idézni kell még az apokrif evangéliumok közül „Mária születésének evangéliuma” című, gyönyörű dolgokat tartalmazó apokrif evangéli-umot.

    „A boldogságos és dicsőséges Mária, Dávid király törzséből és családjából származott, Názáret városában született” – stb.

    Az arab evangélium 46. r. szerint midőn a gyermek Jézus sarat készítve játszott, „Odament a zsidó Hanán fia” stb, és szétrontá azt. Miért emeli ki, hogy a zsidó? A többi gyermek nem volt zsidó? Ez a valószínűbb, ha nem is dönthető el még.

    Az is köztudomású, hogy Jézus arameus nyelven beszélt. Már pedig ha zsidó lett volna, akkor nem arameus, hanem zsidó nyelven beszélt volna.

    Az arameus nyelv ugyanis nem elferdített zsidó: hanem szkíta nyelv volt, mint újabban állítják, keverve zsidóval. Szt. Máté is arameus – és nem zsidó! – nyelven írta evangéliumát! A samariaiak pedig Mediából lettek betelepítve Palesztinába s ott aztán felvették a zsidó vallást, de a zsidók sose fogadták el őket igazi zsidóknak. Jézust is ilyen samariainak tartották az írástudó és farizeus szak-emberek. Erről később.

    Az arab evangélium 40. fejezete szerint ezt mondta a gyermek Jézus, hogy: „Izráel fiai a népek között olyanok, mint a szerecsenek.”

    Ez is olyan valami, ami inkább arra enged következtetni, hogy Izráel fajgyermekeit nem tartotta olyannak vagy olyanoknak, mint a többi népek fajgyermekeit. Ehhez hasonlóan szólt felnőtt korában is, midőn ördögtől valónak mondta a zsidókat.

    Ha zsidó lett volna, nem alacsonyította volna le Izráel fiait a szerecsenekig.

    Itt is valami olyan rejlik a háttérben, ami inkább arra enged következtetni, hogy nem volt zsidó, mint arra, hogy fajbeli zsidó lett volna.

    Valaminek születnie kellett, tehát zsidónak született, zsidó volt látszatra, de nem lényegre.

    De hogy arca, arcélre sem lehetett félkör alakú, echt zsidó, azt mutatja minden szava, beszédeinek nemes szelleme és egész egyénisége.

    A turini lepel, melyen rajta van Jézus arca, ha nem is igazolható, jobban mondva ha csak az is ilyen apokrif értékű bizonyság is, mégis inkább azt mutatja, hogy nemes arcélű, tehát – nem félkör alakú – vagyis nemzsidó volt.