Ő a vallási főalak. Ő a „Szent Innana”, a „DIngir Ilama” - (Tündér Ilona), s hatalma még „Agadban” is tapasztalható, ahol szintén „Szent Innanaként” található néha „Istar” gyakori neve mellett.

A sumér pantheonban „Innana”  nevét a misztikus „negyven” nap után való feltámadása emlékére a „40-es” számmal is nevezték, így „Nin”-nek is írták. Ezt a nevet aztán a babiloniak „Ea” istenük kitalálásakor egyszerűen elvették „Innanától”. Az eltulajdonítás mitologikus spekuláció útján ment végbe. Vagyis „Innana” „Élő Fia”, „Dumu-Zi” (Tavasz), aki egyben az örök vőlegénye is és ebben a minőségben az akkád Isten „Ea” vette át a jogokat, mert hiszen a babiloni (semita, Hammurabi) vallásszemléletben „Ea” lesz „Dumu-Zi” apja. „Ea”-t mindenkor a papkirály helyettesítette és az „Ég-Királynő” földi helytartónőjével ünnepelte a tavaszforduló szent napját. Így szállt a négy ék, a „negyvenes” szám, a „Termékenység Istennőjének” titkos száma is „Ea” isten neveként az őt helyettesítő papkirályra.

Ez az az írásjel, mint „Ea” (azelőtt „Innana”) neve a „négy ék”, mely az esztergomi oroszlán testén is ott van.

A babiloniak „Ég-Királynőjének „Istar”-nak szent állata a „Sippora” - a galamb.

„Uruk” volt „Innana” szent városa, ahol a kultuszát a legmagasabb fokon végezték. Az Anya-Istennő imádatát megtaláljuk már a történelem előtti sumér időszakban is. „Úr” város kiásásánál az özönvíz előtti rétegekben találtak „madárfejű istennő” szobrocskát.

A vallásgyakorlatot mindenkor meg tudjuk állapítani a szimbólumokból, melyek fennmaradtak. A Nap-kultusz követőinek szimbóluma az oroszlán, mely a sumér Lu-ma-su-ban (a Zodiák sumér neve) a Nap Háza és az „Im-Dugud” (Turullu).

De a keresztény katolicizmus is megtartotta a régi szimbolizmust, a régi - sumér - formát, hiszen Mária mindenütt a „felkelő félholdon” áll. Az imádkozó hívő már nem tudja, hogy miért. De megint azt írom: Jól van ez így, hiszen Szűz Mária a testet öltött „Innana”.

Ennek a sok ezer éves, karizmatikus népi hiedelemnek az ismeretében merem állítani, hogy az Ister-Gam-i oroszlánok mostani megjelenése, a néphagyomány eltemetettnek vélt „Égi-Anya” (Il-Ama, Il-Ona) tisztelet szintén évezredes emlékének mostani felismerése, mind-mind egy-egy figyelmeztetés a magyarság hitvilági életében. Figyelmeztetés arra, hogy a Tudás Népe oltalmazója, védője és tanítója legyen a „Fény-Szűze” és a „Fény-Fia” együttes földi megjelenésével kinyilatkoztatott Igazságnak. Hogy kezünket jól összefogva, a szintén eggyé lett magyar lélek erejével, a mi országunkból kiűzzük a gonoszságot, a gyűlöletet hirdetőkkel együtt.

Mária Jézus megérkezte előtt 5000 évvel már él a gondoskodó Égi Édesanyában való Hit által és a sok bajjal küszködő ember az ő segedelmét kéri, miképpen azt - talán másik figyelmeztetésül - a Tatárlakán talált amulett írása bizonyítja. Mert véletlen lenne talán az, hogy az emberiségnek az Istenanyához intézett és leírt „első” fohásza szintén a Tudás Népének országában bújt ki a földből?

Bemutatom az amulettet. Az ima, amit leolvastam róla (Badinyi) így szól: „Tur-Dis (Tordos) oltalmazója. A minden titkot ismerő Nagyasszony, Vigyázó Két Szemed óvjon Napatyánk fényében!”

Az amulett mellett talált 26 istennő szobrocska is az anyaistennő kultuszának, vagyis annak a hitnek a bizonylata, mely az örök Isteni Gondviselést az „Égi Édesanya” mindenkit elérő jóságának tekintette. Ez a hit pedig a magyari népek, a „nagy, hatalmas nemzetség” sajátja volt, amit a szkíták is vallottak. Ők a palesztinai Szkítopolisz alapítóinak utódai is, azok a galileai „gojimok”, akiket a zsidók üldöztek. A „Szkíta Szűzanya” fején olyan rozettát viselt, mint ami az oroszlánjainkon van Istar-Gam szentélyében.

A magyarországi marxista uralom alatt Istar-Gamnak a tizennégy oroszlánjából tizenhármat levakartak a falról „ismeretlen tettesek”. Tehát olyanok, akik ismerik a hagyományt, de akik az Égkirálynő - Szűzanya-Innana-Ilama - Mária hiedelem ellenségei.

Mária származása

Miként az ismert, a zsidóságnak is megvan a saját „Messiás-várása”, de ez abban különbözik a sumér-szkíta hiedelemtől, hogy a zsidóság politikai megszabadítót várt és vár ma is, akinek nem tartozéka az „Anya” és még kevésbé a „Szűzanya”, az „Égkirálynő”, az „Anyaistennő”, hisz a héber nyelvnek még szava sincs ez utóbbira. Ennek ellenére a júdai-kereszténység vallásfilozófiája és tanítása mégis mindent elkövet annak érdekében, hogy Jézus Édesanyját - Máriát - zsidó származásúnak hirdesse.

Jézus anyjának származása eddig egyszerű elintézést nyert azzal a „papi információval”, hogy „Mária zsidó volt”. Talán kutassunk együtt egyházi iratokban. Megtaláljuk Szent Jeromos (meghalt Kr.u. 420-ban) levelét, melyet Heliodoruszhoz intézett, és ebben azokat az adatokat, amelyeket az „Apokrif Evangéliumok” egyike, „Mária születéséről szóló könyv”-nek nevez. Ebben az I. fejezet így szól:

„Mária Názáretben született és az Úr templomában nevelkedett. Apját Joakimnak, anyját Annának hívták. Anyja is názáreti születésű volt, apja pedig Bet-Lehemi.”

A VI. fejezetben így olvashatjuk:

„A harmadik évben - a csecsemő idejének végeztével - elvitték a Szűzet az ő ajándékaival együtt az Úr templomába. E templom körül 15 lépcső volt a feljárat, tudniillik a templom egy magaslat tetején épült, és nem lehetett másképpen felmenni a templom kerületén kívül lévő szentélyhez, csak a lépcsőkön át… A gyermek érdekbeni törvényszerű szertartás teljesítése után a templomudvaron hagyták a Szűzet, hogy a többi hajadonokkal együtt legyen nevelve… a szülők pedig hazatértek.”

Nézzük, hogy mit mond a Biblia a „Magaslatok helyeiről”:

„Űzzétek ki akkor a Földnek minden lakosát a ti színetek elől és veszessétek el minden írott képeiket és minden öntött bálvány képeiket is elveszessétek és minden magaslataikat rontsátok el.” (4Móz. 32:52) - … „és elvesztem a ti magaslataitokat. És elpusztulnak oltáraitok és összetörnek Nap-oszlopaitok…” (Ez. 6:3-4) - „Elrontá az idegen istenek oltárait és a magaslatokat, a bálványokat eltöreté és az asérákat.” (2Krón. 14:4)

És így lehet végigfolytatni a bibliai idézeteket arra, hogy ezek a magaslatok és az azokon épült szentélyek nem a zsidó istenek templomai voltak, hanem a kánaáni és a zsidók előtti ősnépnek ősvallásához tartoztak. Nyugodtan mondhatjuk: a sumér vallás templomainak. Tehát a magaslatokon az ősi hitnek a templomai voltak és ezeket a zsidók lerombolták.

Ha már Máriát a magaslatokon lévő templomba vitték, akkor az semmiképpen sem lehetett „zsidó” templom, mert hiszen zsidó nőszemély csak a sátor pitvarába léphetett be, és nincs semmiféle szidó szentély, vagy templom, vagy egyházi közület, ahol nőket is tanítottak a templomban. Mária tehát csak az ősi hit templomában nevelkedhetett és ez ékes bizonyítéka annak, hogy sem születésileg, sem neveltetésileg zsidó nem volt, hanem galileai - azaz sumér.

A másik bizonyíték az, hogy „Názáretben csak Kr.u. 60. körül épül fel az első zsinagóga, „és a zsidó őstörténész - Josephus Flavius - Názáretet meg sem említi a zsidó települések és egyházközösségek között, minek következtében biztosra vehetjük, hogy Mária születésekor - Názáretben - sem zsidó vallási élet, sem zsidó templom - zsinagóga - nem volt.

Ha valaki „jó kereszténynek” vallja magát, akkor legalább azt kellene tudnia a saját Evangéliumából, hogy mit mondott Jézus akkor, amikor Őt a „Dávidi-vonalhoz” való tartozására vonatkozóan kérdezték a zsidók, és Jézus a 110. Zsoltárra hivatkozik, ahol „Dávid Urának mondja őt” és azt kérdezi vissza a zsidóktól: „Akkor mi módon fia neki?” (Lk. 20:41-44) -  De Jézus szava a 110. Zsoltárra való hivatkozással mást is mond. Ugyanis: ha Jézus magát nevezi „Dávid Urának”, akkor a zsoltárnak az a része is Jézusra vonatkozik, ami így szól: „Pap vagy Te örökké Melkizedek rendje szerint!”

Megerősíti ezt Pálnak a zsidókhoz írt levele, amikor Jézust ő is így nevezi: „Örökkévaló főpap a Melkizedek rendje szerint.” (6:20).

Tehát Jézus a melkizedeki nemzetségből származik, éppen úgy, mint Édesanyja is. Kutassunk együtt Melkizedek után.

Pál idézett levele „Salem” királyának nevezi, ugyanúgy, mint később Hieronimus is, de ő „Salemet” azonosítja „Szkítopolisszal”. Itt már a szkíta nemzetségnél vagyunk, tehát a paradicsomi szépségű és fekvésű Szkítopolisz vidékén élt és működött egykor Melkizedek a felséges Isten papja, aki - ugyanúgy mint Jézus - kenyeret és bort adott híveinek a saját isteni rendje szerint. - A görög mitológia úgy mondja, hogy „Bar-Kus”-t itt Szkítopoliszban nevelték fel a nimfák, és itt telepítette a híres szőlőültetvényeket. Hozzánk még közelebb hozza ez a mitológiai eset Szkítopoliszt, mert „Bar-Kus = Nimrud” görög neve. Így tehát Szkítopolisz „Nimrud” ősapánk városa volt.

Kutassuk csak ki azt is, hogy mi volt Szkítopolisz régi neve? - A Kassita (Kusita) időből származó „Amarna-szövegekben” így taláható meg „Bit-Sa-An” és Betlehem neve is, mellette így: „Bit-Lah-Mi”. (Bit-Sa-An = égarcúak háza, Bit-Lah-Mi = Fény Szűzének Háza)

A szkítopoliszi szkíták tehát magukat „égarcúnak” (mennyarcúnak) nevezték, éppen úgy, mint a Tarihi Üngürüsz szerint „Adzsemből”, azaz „Elamból” (ami az ékiratokon „AN-SA-AN” ékjelekkel van írva és az „égarcúak honát jelenti) … induló Hunor és Magor népe

Szinte csodálatos, hogy Jézus születési helye, mai kiejtés szerint: (Betlehem”, - az ékiratokon „Bit-Lah-Mi”, a „Fény-Szűzének otthonát jelenti, és ez a név is azt igazolja, hogy Mária valóban az „Istenvárás” próféciái szerinti megtestesült „Istenanya”, akinek küldetése az Istenfiúnak fogantatása volt, a földre rendelt természeti (isteni) törvények betartása és teljesítése szerint.

Miután pedig Mária születési helyét sem tudta az eddigi kutatás megállapítani, a Bit-Lah-Mi - kb. Kr.e. 1400-ban leírt névből az a logikus következtetés vonható le, hogy Mária, Jézus Édesanyja is itt született.  Azt is meg kell állapítanunk, hogy nyomozásunk egyre közelebb hozza Máriát az „égarcú”, „naparcú” nemzetséghez, és így a „magyari népekhez”. Ugyanis nemcsak az „Adzsemi” Nimrud-fiak népe nevezte így magát, hanem a „szabírok” is, hiszen ősi nevük „Sa-Pir” (zafír, ízzó pír - Aranyi), mely szó „naparcút” jelent. Nagyon fontos tehát Mária származásának a megállapítása, mert a szkíta „Melkizedek” nemzetségből való eredete (amire Jézus az evangéliumi írás szerint hivatkozik), így az összes „magyariakat” Mária és Jézus népéhez sorolja. A szkíta ősöknek utódja, a Mah-Gar - magyar, így a „Fény-Szűzének” - Máriának - a népe; és a nemzetségből való származás érthetővé teszi a „kajafási örökség”-ként máig mutatkozó „magyarirtást”, mert ma a magyar nép ennek a szkíta-melkizedek nemzetségnek az utolsó, és a Boldogasszonyhoz hűséges maradt hajtása.

Ne tévesszen meg senkit az, hogy a bibliai írások „Melkizedek-rendjét” említik. Kifejezetten hangsúlyozzák azt, hogy „ez nem zsidó”. A népeknek saját vallásuk volt és a „Melkizedek rendje szerinti papság” a szkítáknak a vallása szerint vezette a szkítákat a Fény Szentháromsága felé. Ezért kapta meg már jó régen a Bit-Lah-Mi (Betlehem)  a „Fény Szűzének otthona” nevet, mert a próféciák ide várták a Földre jövő Istenfiú földi édesanyjának megszületését. És így is lett.

[Amikor a „próféciákat” említem, elsősorban a sumériai „Mari” város sok ékiratos jövendölésére gondolok, melyek „egy emberben megjelenő isteni látogatást említenek”. Hasonlóképpen szól az „Uruki Orákulum”, mely az „Istenanya” látogatását említi (Kr.e. 2. évezred); - és hasonló Kr.e. 2. évezred közepén írt próféciákat találtak a palesztínai „Ugaritban”] (Ugarit = Hungarit - Aranyi).

Jézus Urunk tanításának ismeretében még azt a nagyon fontos adatot kell kiemelnem és hangsúlyoznom, hogy Melkizedek nevét is megtaláljuk a Kassita-kusita időkből származó ékiratokon, ugyanazon a nyelven, ahogy „Bit-Sa-An” és „Bit-Lah-Mi” neveket, így: „Milki-Ilu” = az ’Igazság Istene’. Jézus nevezte így az Atyát, aki Őt a Földre küldte.

Mária és Jézus idejében a Galileában lakó nem sémi népek között meg kell említeni azokat a sumér utódokat, akiket a „nagy asszír király telepített Galilea és Szamaria (Szarmata - Aranyi) földjére az elhurcolt izraeliták helyett Babilonból, Kutából (Kút - Aranyi), Hamathból (Harmat - Aranyi) és Sefraimból (2Kir. 17:14)

És itt egy nagyon fontos adatot szolgáltat részünkre a nagyhírű orientalista tudós - W.F. Albright -, aki Sefraimot azonosítja Sipparral, ahonnan Werner Keller szerint a párthiai mágusok érkeztek Jézus bölcsőjéhez. Ezek a népek megtartották régi hitüket, a fénytisztelő mágus vallást úgy, miként a zsidó-kereszténység vallásos imái mondják: „a Melkizedek-rendje szerint”.

 Így nem csodálkozhatunk azon, hogy Jézus korában még létezik a Genezárath-tó partján a mágusok városa Mag-Da-La is, ahonnét - mint mondám - A Mária Magdalénának nevezett Mária Magdala is származott.

Kutatásunk során tekintetbe kell venni azt a tényt is, hogy Mária és Jézus születésének idején a Pártos birodalom hatalmának tetőpontján van és területe nemcsak az Eufrátesztől az Indus folyóig terjed, hanem a héber hagyomány által Galileának nevezett terület és Szamaria is hosszú ideig pártos fennhatóság alá tartozik, „Adiabene” néven. A Pártos birodalom uralkodói támogatják Heródessel szemben a zsidó makkabeusok utolsó leszármazottját, a Hasmoneus-dinasztiát.