Jézus önmagát „az égből alászállt kenyérnek” nevezi, de így is mondta: „Én vagyok az életnek ama kenyere, aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik.” (Jn. 6-35).

A mi „hagyománytanunk” csak Jézust és a sumér Gudeát ismeri oly „emberfiának”, akik egyformán az Istenes életben megszilárdult valóságos és igaz SZERETET  tanítói voltak.

Igazságuk, amit hirdettek, örökérvényű marad akkor is, ha az emberi gyűlölet és a másokon való uralkodás kegyetlen akarata nem állandósította az emberiségnél a SZERETET királyságát. kétezer év távolából ugyanis mind a ketten a szerető, gondoskodó, kegyelettel teli Jó-Istenről beszéltek, aki maga az igazság. A közös tanításuk törli el a közöttük lévő évezredeket. Tekintsünk hát bele Gudea ékirataiba, most itt, e témánknál, az „életnek ama kenyere” keresésében.

Véletlennek semmi esetre sem lehet mondani azt, hogy Gudea is „égi eredetűnek” mondja a kenyeret és a templomban adja a hívőknek azért, hogy az „Isten-Fiúság ereje” töltse be a lelkünket.

 
 

Gudea tanítása szerint: „a kenyér az Isten maga” …és amint írja az itt közölt szövegében: „Im-Ti-A-Ta …”Az élet vizével meghinti” …Ninda-Gis-Bisum… „megtöri a kenyeret” …Al-Inin-Ni-De… „Istenanyához kiált” …Bagar (lelkiséget adó) Királyomat …és most szó szerint fordítva így: „meg-neki-töm imát meg-neki-töm” - vagyis, a kenyeret adó Istent halmozza el imádsággal, mialatt mindenkinek ad a kenyérből. Mily érdekes visszhangja ennek a 2000 évvel későbbi jézusi intés így: „Egyétek4 ez az én testem, amit adok a világ életéért!”

A „kenyér” benned isteni erővé válik. Az ilyen „istenes gondolkodás másik alapja az „Élő-Víz”. Jézus így tanított erről: „…Valaki pedig azon vízből iszik, melyet én adok neki, soha meg nem szomjúhozik, hanem ez a víz örök életre buzgó kútfeje lesz őbenne.” (Jn. 4:24)

Gudea nyíltan hirdette a Szeretetet, és itt láthatjuk ránk maradt emlékét, az élet vizének kútfejét kezében tartó szobrát. - És így tanít:”A Te szíved a SZERETET kelyhe, melyből úgy kell kiáradni annak, mint a kezemben lévő pohárból az életvize árad.”

 
Abban a két évezredben, mely Gudeától Jézusig terjed, találunk királyságokat, amelyek a szereteten alapuló emberi jólétet és a boldog polgári életet akarták biztosítani a társadalomnak, de a gyűlöleterősebb volt. A „szeretet törvényét” legyőzte a „szemet-szemért, fogat-fogért „ ideológia kegyetlensége. És abban a pillanatban, és azon a helyen, ahol ez a „hóhér-törvény” a legerősebb - megjelenik az Isten Fia, aki azt tanítja:

„Én új törvényt adok Nektek, hogy egymást szeressétek!”

Jézusnak valóban „új” törvényt kellett adni azért, mert a Gudea óta eltelt két évezred alatt bizony igen megromlott az emberi lélekben a Szeretet.