Az Élet Kenyere

 

Jézus önmagát „az égből alászállt kenyérnek” nevezi, de így is mondta: „Én vagyok az életnek ama kenyere, aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik.” (Jn. 6-35).

 

A mi „hagyománytanunk” csak Jézust és a sumér Gudeát ismeri oly „emberfiának”, akik egyformán az Istenes életben megszilárdult valóságos és igaz SZERETET  tanítói voltak.

 

Igazságuk, amit hirdettek, örökérvényű marad akkor is, ha az emberi gyűlölet és a másokon való uralkodás kegyetlen akarata nem állandósította az emberiségnél a SZERETET királyságát. kétezer év távolából ugyanis mind a ketten a szerető, gondoskodó, kegyelettel teli Jó-Istenről beszéltek, aki maga az igazság. A közös tanításuk törli el a közöttük lévő évezredeket. Tekintsünk hát bele Gudea ékirataiba, most itt, e témánknál, az „életnek ama kenyere” keresésében.

 

Véletlennek semmi esetre sem lehet mondani azt, hogy Gudea is „égi eredetűnek” mondja a kenyeret és a templomban adja a hívőknek azért, hogy az „Isten-Fiúság ereje” töltse be a lelkünket.

 

 

 

 

Gudea tanítása szerint: „a kenyér az Isten maga” …és amint írja az itt közölt szövegében: „Im-Ti-A-Ta …”Az élet vizével meghinti” …Ninda-Gis-Bisum… „megtöri a kenyeret” …Al-Inin-Ni-De… „Istenanyához kiált” …Bagar (lelkiséget adó) Királyomat …és most szó szerint fordítva így: „meg-neki-töm imát meg-neki-töm” - vagyis, a kenyeret adó Istent halmozza el imádsággal, mialatt mindenkinek ad a kenyérből. Mily érdekes visszhangja ennek a 2000 évvel későbbi jézusi intés így: „Egyétek4 ez az én testem, amit adok a világ életéért!”

 

 

 

A „kenyér” benned isteni erővé válik. Az ilyen „istenes gondolkodás másik alapja az „Élő-Víz”. Jézus így tanított erről: „…Valaki pedig azon vízből iszik, melyet én adok neki, soha meg nem szomjúhozik, hanem ez a víz örök életre buzgó kútfeje lesz őbenne.” (Jn. 4:24)

 

Gudea nyíltan hirdette a Szeretetet, és itt láthatjuk ránk maradt emlékét, az élet vizének kútfejét kezében tartó szobrát. - És így tanít:”A Te szíved a SZERETET kelyhe, melyből úgy kell kiáradni annak, mint a kezemben lévő pohárból az életvize árad.”

 

Abban a két évezredben, mely Gudeától Jézusig terjed, találunk királyságokat, amelyek a szereteten alapuló emberi jólétet és a boldog polgári életet akarták biztosítani a társadalomnak, de a gyűlöleterősebb volt. A „szeretet törvényét” legyőzte a „szemet-szemért, fogat-fogért „ ideológia kegyetlensége. És abban a pillanatban, és azon a helyen, ahol ez a „hóhér-törvény” a legerősebb - megjelenik az Isten Fia, aki azt tanítja:

 

„Én új törvényt adok Nektek, hogy egymást szeressétek!”

 

Jézusnak valóban „új” törvényt kellett adni azért, mert a Gudea óta eltelt két évezred alatt bizony igen megromlott az emberi lélekben a Szeretet.

 

 

 

 Szűz Mária

 

Mária, Jézus Urunk édesanyja, az öröktől fogva lett és a nagy Teremtésben részes „Fény-Szűzének” éppen olyan reinkarnációja, miként Jézus - a sumér Én-Lil - a „Fény-Fia” megtestesülése. Így Anya a Fiától és a Fiú az Anyjától nem elválasztható.

 

„Boldogasszony Anyánk…” - így fohászkodik a magyarság az égi Anyánkhoz, és mindenki Jézus Édesanyját, Máriát - érti Boldogasszonyunkként. Bobula Ida, az „Ősvallás Istenasszonya” című fejtegetésében igen jól bebizonyította, hogy a magyar népnek már megvolt a Boldogasszonya a római vallásra térítés előtt is, és Gellért püspök javaslatára rendelte és I. István királyunk azt, hogy Boldogasszonyunk Mária legyen. Jól is van ez így, hiszen Jézus Édesanyja volt az égi Boldogasszonynak embertestben megjelent alakja és a római vallás is csakúgy Égkirálynőnek tartja és hiszi Máriát - a Szűzanyát - miképpen az ősvallás Istenasszonya is az volt.

 

„Az Égkirálynő - avagy a Szűz, aki szül!...”.  A hozzánk legközelebb álló forrás, mely az ég királynőjéről beszél, az a Biblia. Itt Jeremiás könyvében a következőket olvashatjuk:  „Abban a dologban, mit szóltál nekünk Jahwe nevében, nem hallgattunk rád, hanem azt cselekedjük, amit a mi szánkkal fogadtunk, hogy füstölgő áldozatot viszünk az Ég Királynőjének és neki italáldozattal áldozunk, miképpen cselekedtük mi és az atyáink és a mi királyaink és a mi fejedelmeink Júda városában és Jeruzsálem utcáin… mert akkor beteltünk kenyérrel és jó dolgunk volt és semmi rosszat nem láttunk.” (Jer. 44:15-17)

 

Ki lehet az az Istenség, akit még Jahwénál is jobban tiszteltek a Jeremiás korabeli zsidók? Honnan ered ez a tisztelet, mely az „apáink” - vagyis a tradicionális népi hagyomány - maradékaként található meg náluk?

 

A szakirodalom szerint (Masoretic Text, Targum) az „Ég királynője” szerepel így is: „”Ég csillaga”. Ebben az esetben tehát Istárra, a Vénuszra (Esthajnalcsillagra) vonatkozik. Mezopotámiában Őt a sumérok „Innana” vagy „Ninanna” néven emlegetik, Egyiptomban „Isis”, Karthágóban „Tanit” és a turáni népeknél „Ana-Hita” a neve. Ő a görög „Demeter”, „Aphrodite”, a római „Minerva” és „Vénusz”.

 

 

 

 

 

Az „Ég Királynője” a suméroknál

 

Ő a vallási főalak. Ő a „Szent Innana”, a „DIngir Ilama” - (Tündér Ilona), s hatalma még „Agadban” is tapasztalható, ahol szintén „Szent Innanaként” található néha „Istar” gyakori neve mellett.

 

A sumér pantheonban „Innana”  nevét a misztikus „negyven” nap után való feltámadása emlékére a „40-es” számmal is nevezték, így „Nin”-nek is írták. Ezt a nevet aztán a babiloniak „Ea” istenük kitalálásakor egyszerűen elvették „Innanától”. Az eltulajdonítás mitologikus spekuláció útján ment végbe. Vagyis „Innana” „Élő Fia”, „Dumu-Zi” (Tavasz), aki egyben az örök vőlegénye is és ebben a minőségben az akkád Isten „Ea” vette át a jogokat, mert hiszen a babiloni (semita, Hammurabi) vallásszemléletben „Ea” lesz „Dumu-Zi” apja. „Ea”-t mindenkor a papkirály helyettesítette és az „Ég-Királynő” földi helytartónőjével ünnepelte a tavaszforduló szent napját. Így szállt a négy ék, a „negyvenes” szám, a „Termékenység Istennőjének” titkos száma is „Ea” isten neveként az őt helyettesítő papkirályra.

 

Ez az az írásjel, mint „Ea” (azelőtt „Innana”) neve a „négy ék”, mely az esztergomi oroszlán testén is ott van.

 

A babiloniak „Ég-Királynőjének „Istar”-nak szent állata a „Sippora” - a galamb.

 

„Uruk” volt „Innana” szent városa, ahol a kultuszát a legmagasabb fokon végezték. Az Anya-Istennő imádatát megtaláljuk már a történelem előtti sumér időszakban is. „Úr” város kiásásánál az özönvíz előtti rétegekben találtak „madárfejű istennő” szobrocskát.

 

A vallásgyakorlatot mindenkor meg tudjuk állapítani a szimbólumokból, melyek fennmaradtak. A Nap-kultusz követőinek szimbóluma az oroszlán, mely a sumér Lu-ma-su-ban (a Zodiák sumér neve) a Nap Háza és az „Im-Dugud” (Turullu).

 

De a keresztény katolicizmus is megtartotta a régi szimbolizmust, a régi - sumér - formát, hiszen Mária mindenütt a „felkelő félholdon” áll. Az imádkozó hívő már nem tudja, hogy miért. De megint azt írom: Jól van ez így, hiszen Szűz Mária a testet öltött „Innana”.

 

Ennek a sok ezer éves, karizmatikus népi hiedelemnek az ismeretében merem állítani, hogy az Ister-Gam-i oroszlánok mostani megjelenése, a néphagyomány eltemetettnek vélt „Égi-Anya” (Il-Ama, Il-Ona) tisztelet szintén évezredes emlékének mostani felismerése, mind-mind egy-egy figyelmeztetés a magyarság hitvilági életében. Figyelmeztetés arra, hogy a Tudás Népe oltalmazója, védője és tanítója legyen a „Fény-Szűze” és a „Fény-Fia” együttes földi megjelenésével kinyilatkoztatott Igazságnak. Hogy kezünket jól összefogva, a szintén eggyé lett magyar lélek erejével, a mi országunkból kiűzzük a gonoszságot, a gyűlöletet hirdetőkkel együtt.

 

Mária Jézus megérkezte előtt 5000 évvel már él a gondoskodó Égi Édesanyában való Hit által és a sok bajjal küszködő ember az ő segedelmét kéri, miképpen azt - talán másik figyelmeztetésül - a Tatárlakán talált amulett írása bizonyítja. Mert véletlen lenne talán az, hogy az emberiségnek az Istenanyához intézett és leírt „első” fohásza szintén a Tudás Népének országában bújt ki a földből?

 

 Bemutatom az amulettet. Az ima, amit leolvastam róla (Badinyi) így szól: „Tur-Dis (Tordos) oltalmazója. A minden titkot ismerő Nagyasszony, Vigyázó Két Szemed óvjon Napatyánk fényében!”

 

Az amulett mellett talált 26 istennő szobrocska is az anyaistennő kultuszának, vagyis annak a hitnek a bizonylata, mely az örök Isteni Gondviselést az „Égi Édesanya” mindenkit elérő jóságának tekintette. Ez a hit pedig a magyari népek, a „nagy, hatalmas nemzetség” sajátja volt, amit a szkíták is vallottak. Ők a palesztinai Szkítopolisz alapítóinak utódai is, azok a galileai „gojimok”, akiket a zsidók üldöztek. A „Szkíta Szűzanya” fején olyan rozettát viselt, mint ami az oroszlánjainkon van Istar-Gam szentélyében.

 

A magyarországi marxista uralom alatt Istar-Gamnak a tizennégy oroszlánjából tizenhármat levakartak a falról „ismeretlen tettesek”. Tehát olyanok, akik ismerik a hagyományt, de akik az Égkirálynő - Szűzanya-Innana-Ilama - Mária hiedelem ellenségei.

 

 

 

Mária származása

 

Miként az ismert, a zsidóságnak is megvan a saját „Messiás-várása”, de ez abban különbözik a sumér-szkíta hiedelemtől, hogy a zsidóság politikai megszabadítót várt és vár ma is, akinek nem tartozéka az „Anya” és még kevésbé a „Szűzanya”, az „Égkirálynő”, az „Anyaistennő”, hisz a héber nyelvnek még szava sincs ez utóbbira. Ennek ellenére a júdai-kereszténység vallásfilozófiája és tanítása mégis mindent elkövet annak érdekében, hogy Jézus Édesanyját - Máriát - zsidó származásúnak hirdesse.

 

Jézus anyjának származása eddig egyszerű elintézést nyert azzal a „papi információval”, hogy „Mária zsidó volt”. Talán kutassunk együtt egyházi iratokban. Megtaláljuk Szent Jeromos (meghalt Kr.u. 420-ban) levelét, melyet Heliodoruszhoz intézett, és ebben azokat az adatokat, amelyeket az „Apokrif Evangéliumok” egyike, „Mária születéséről szóló könyv”-nek nevez. Ebben az I. fejezet így szól:

 

„Mária Názáretben született és az Úr templomában nevelkedett. Apját Joakimnak, anyját Annának hívták. Anyja is názáreti születésű volt, apja pedig Bet-Lehemi.”

 

A VI. fejezetben így olvashatjuk:

 

„A harmadik évben - a csecsemő idejének végeztével - elvitték a Szűzet az ő ajándékaival együtt az Úr templomába. E templom körül 15 lépcső volt a feljárat, tudniillik a templom egy magaslat tetején épült, és nem lehetett másképpen felmenni a templom kerületén kívül lévő szentélyhez, csak a lépcsőkön át… A gyermek érdekbeni törvényszerű szertartás teljesítése után a templomudvaron hagyták a Szűzet, hogy a többi hajadonokkal együtt legyen nevelve… a szülők pedig hazatértek.”

 

Nézzük, hogy mit mond a Biblia a „Magaslatok helyeiről”:

 

„Űzzétek ki akkor a Földnek minden lakosát a ti színetek elől és veszessétek el minden írott képeiket és minden öntött bálvány képeiket is elveszessétek és minden magaslataikat rontsátok el.” (4Móz. 32:52) - … „és elvesztem a ti magaslataitokat. És elpusztulnak oltáraitok és összetörnek Nap-oszlopaitok…” (Ez. 6:3-4) - „Elrontá az idegen istenek oltárait és a magaslatokat, a bálványokat eltöreté és az asérákat.” (2Krón. 14:4)

 

És így lehet végigfolytatni a bibliai idézeteket arra, hogy ezek a magaslatok és az azokon épült szentélyek nem a zsidó istenek templomai voltak, hanem a kánaáni és a zsidók előtti ősnépnek ősvallásához tartoztak. Nyugodtan mondhatjuk: a sumér vallás templomainak. Tehát a magaslatokon az ősi hitnek a templomai voltak és ezeket a zsidók lerombolták.

 

Ha már Máriát a magaslatokon lévő templomba vitték, akkor az semmiképpen sem lehetett „zsidó” templom, mert hiszen zsidó nőszemély csak a sátor pitvarába léphetett be, és nincs semmiféle szidó szentély, vagy templom, vagy egyházi közület, ahol nőket is tanítottak a templomban. Mária tehát csak az ősi hit templomában nevelkedhetett és ez ékes bizonyítéka annak, hogy sem születésileg, sem neveltetésileg zsidó nem volt, hanem galileai - azaz sumér.

 

A másik bizonyíték az, hogy „Názáretben csak Kr.u. 60. körül épül fel az első zsinagóga, „és a zsidó őstörténész - Josephus Flavius - Názáretet meg sem említi a zsidó települések és egyházközösségek között, minek következtében biztosra vehetjük, hogy Mária születésekor - Názáretben - sem zsidó vallási élet, sem zsidó templom - zsinagóga - nem volt.

 

Ha valaki „jó kereszténynek” vallja magát, akkor legalább azt kellene tudnia a saját Evangéliumából, hogy mit mondott Jézus akkor, amikor Őt a „Dávidi-vonalhoz” való tartozására vonatkozóan kérdezték a zsidók, és Jézus a 110. Zsoltárra hivatkozik, ahol „Dávid Urának mondja őt” és azt kérdezi vissza a zsidóktól: „Akkor mi módon fia neki?” (Lk. 20:41-44) -  De Jézus szava a 110. Zsoltárra való hivatkozással mást is mond. Ugyanis: ha Jézus magát nevezi „Dávid Urának”, akkor a zsoltárnak az a része is Jézusra vonatkozik, ami így szól: „Pap vagy Te örökké Melkizedek rendje szerint!”

 

Megerősíti ezt Pálnak a zsidókhoz írt levele, amikor Jézust ő is így nevezi: „Örökkévaló főpap a Melkizedek rendje szerint.” (6:20).

 

Tehát Jézus a melkizedeki nemzetségből származik, éppen úgy, mint Édesanyja is. Kutassunk együtt Melkizedek után.

 

Pál idézett levele „Salem” királyának nevezi, ugyanúgy, mint később Hieronimus is, de ő „Salemet” azonosítja „Szkítopolisszal”. Itt már a szkíta nemzetségnél vagyunk, tehát a paradicsomi szépségű és fekvésű Szkítopolisz vidékén élt és működött egykor Melkizedek a felséges Isten papja, aki - ugyanúgy mint Jézus - kenyeret és bort adott híveinek a saját isteni rendje szerint. - A görög mitológia úgy mondja, hogy „Bar-Kus”-t itt Szkítopoliszban nevelték fel a nimfák, és itt telepítette a híres szőlőültetvényeket. Hozzánk még közelebb hozza ez a mitológiai eset Szkítopoliszt, mert „Bar-Kus = Nimrud” görög neve. Így tehát Szkítopolisz „Nimrud” ősapánk városa volt.

 

Kutassuk csak ki azt is, hogy mi volt Szkítopolisz régi neve? - A Kassita (Kusita) időből származó „Amarna-szövegekben” így taláható meg „Bit-Sa-An” és Betlehem neve is, mellette így: „Bit-Lah-Mi”. (Bit-Sa-An = égarcúak háza, Bit-Lah-Mi = Fény Szűzének Háza)

 

 

 

 

A szkítopoliszi szkíták tehát magukat „égarcúnak” (mennyarcúnak) nevezték, éppen úgy, mint a Tarihi Üngürüsz szerint „Adzsemből”, azaz „Elamból” (ami az ékiratokon „AN-SA-AN” ékjelekkel van írva és az „égarcúak honát jelenti) … induló Hunor és Magor népe

 

Szinte csodálatos, hogy Jézus születési helye, mai kiejtés szerint: (Betlehem”, - az ékiratokon „Bit-Lah-Mi”, a „Fény-Szűzének otthonát jelenti, és ez a név is azt igazolja, hogy Mária valóban az „Istenvárás” próféciái szerinti megtestesült „Istenanya”, akinek küldetése az Istenfiúnak fogantatása volt, a földre rendelt természeti (isteni) törvények betartása és teljesítése szerint.

 

Miután pedig Mária születési helyét sem tudta az eddigi kutatás megállapítani, a Bit-Lah-Mi - kb. Kr.e. 1400-ban leírt névből az a logikus következtetés vonható le, hogy Mária, Jézus Édesanyja is itt született.  Azt is meg kell állapítanunk, hogy nyomozásunk egyre közelebb hozza Máriát az „égarcú”, „naparcú” nemzetséghez, és így a „magyari népekhez”. Ugyanis nemcsak az „Adzsemi” Nimrud-fiak népe nevezte így magát, hanem a „szabírok” is, hiszen ősi nevük „Sa-Pir” (zafír, ízzó pír - Aranyi), mely szó „naparcút” jelent. Nagyon fontos tehát Mária származásának a megállapítása, mert a szkíta „Melkizedek” nemzetségből való eredete (amire Jézus az evangéliumi írás szerint hivatkozik), így az összes „magyariakat” Mária és Jézus népéhez sorolja. A szkíta ősöknek utódja, a Mah-Gar - magyar, így a „Fény-Szűzének” - Máriának - a népe; és a nemzetségből való származás érthetővé teszi a „kajafási örökség”-ként máig mutatkozó „magyarirtást”, mert ma a magyar nép ennek a szkíta-melkizedek nemzetségnek az utolsó, és a Boldogasszonyhoz hűséges maradt hajtása.

 

Ne tévesszen meg senkit az, hogy a bibliai írások „Melkizedek-rendjét” említik. Kifejezetten hangsúlyozzák azt, hogy „ez nem zsidó”. A népeknek saját vallásuk volt és a „Melkizedek rendje szerinti papság” a szkítáknak a vallása szerint vezette a szkítákat a Fény Szentháromsága felé. Ezért kapta meg már jó régen a Bit-Lah-Mi (Betlehem)  a „Fény Szűzének otthona” nevet, mert a próféciák ide várták a Földre jövő Istenfiú földi édesanyjának megszületését. És így is lett.

 

[Amikor a „próféciákat” említem, elsősorban a sumériai „Mari” város sok ékiratos jövendölésére gondolok, melyek „egy emberben megjelenő isteni látogatást említenek”. Hasonlóképpen szól az „Uruki Orákulum”, mely az „Istenanya” látogatását említi (Kr.e. 2. évezred); - és hasonló Kr.e. 2. évezred közepén írt próféciákat találtak a palesztínai „Ugaritban”] (Ugarit = Hungarit - Aranyi).

 

Jézus Urunk tanításának ismeretében még azt a nagyon fontos adatot kell kiemelnem és hangsúlyoznom, hogy Melkizedek nevét is megtaláljuk a Kassita-kusita időkből származó ékiratokon, ugyanazon a nyelven, ahogy „Bit-Sa-An” és „Bit-Lah-Mi” neveket, így: „Milki-Ilu” = az ’Igazság Istene’. Jézus nevezte így az Atyát, aki Őt a Földre küldte.

 

Mária és Jézus idejében a Galileában lakó nem sémi népek között meg kell említeni azokat a sumér utódokat, akiket a „nagy asszír király telepített Galilea és Szamaria (Szarmata - Aranyi) földjére az elhurcolt izraeliták helyett Babilonból, Kutából (Kút - Aranyi), Hamathból (Harmat - Aranyi) és Sefraimból (2Kir. 17:14)

 

És itt egy nagyon fontos adatot szolgáltat részünkre a nagyhírű orientalista tudós - W.F. Albright -, aki Sefraimot azonosítja Sipparral, ahonnan Werner Keller szerint a párthiai mágusok érkeztek Jézus bölcsőjéhez. Ezek a népek megtartották régi hitüket, a fénytisztelő mágus vallást úgy, miként a zsidó-kereszténység vallásos imái mondják: „a Melkizedek-rendje szerint”.

 

 Így nem csodálkozhatunk azon, hogy Jézus korában még létezik a Genezárath-tó partján a mágusok városa Mag-Da-La is, ahonnét - mint mondám - A Mária Magdalénának nevezett Mária Magdala is származott.

 

Kutatásunk során tekintetbe kell venni azt a tényt is, hogy Mária és Jézus születésének idején a Pártos birodalom hatalmának tetőpontján van és területe nemcsak az Eufrátesztől az Indus folyóig terjed, hanem a héber hagyomány által Galileának nevezett terület és Szamaria is hosszú ideig pártos fennhatóság alá tartozik, „Adiabene” néven. A Pártos birodalom uralkodói támogatják Heródessel szemben a zsidó makkabeusok utolsó leszármazottját, a Hasmoneus-dinasztiát.

 

Történelmi áttekintés:

 

Kr.e. 60-ban Rómában megalakul a triumvirátus: Cézár, Pompeius és Crassus vezérlete alatt, s megtámadják a Pártos birodalmat, de Carrhae-nál (Harran) a pártos sereg tönkre veri a rómaiakat és seregeiket megsemmisíti. Az Eufrátesztől nyugatra eső területek, beleértve Galileát és Szamariát is, pártos fennhatóság alá kerülnek, és ez az „Adiabene” tartomány, az oda kinevezett Adiabene nevű pártos királyi herceg után, akinek kormányzói titulusa Pa-Kur (a hegyvidék ura), a biblikus írásokban „Pacor”.

 

A Pártos birodalom királya - Bazapran - Kr.e. 42-ben meglátogatja Adiabene tartományt, „Nakeb Adiabene” pártos herceg, kormányzó és „Grapte Kharax” (Kharax = Krux = Körös - Aranyi) pártos hercegnő házassági évfordulója ünnepére. Ugyanebben az időben megerősíti a zsidó Hasmoneus-dinasztiához tartozó „Antigonosz” (Mathatias) fiát „Arisztobulo” néven Jeruzsálem királyának és szabad vallásgyakorlatot biztosít a zsidóknak.

 

A párosok annyira ellenzik a Róma által támogatott Heródes uralkodási szándékát, hogy Heródes testvérét, „Phasaelt” és apját „Hirkanoszt” fogságba vetik, Heródes pedig Rómába menekül.

 

Róma: Heródest nevezik ki Jeruzsálem királyának, és Kr.e. 39-ben a római légiók partra szállnak a szamariai tengerparton Joppában. Marcus Antoniusz (Kleopátra jegyese) a sereg fővezére, de a pártosok hadserege ismételten legyőzi a római seregeket és Antoniusz is a csatatéren marad, holtan. De két év múlva Heródes, délről, „Idumea” felől mégis elfoglalja Jeruzsálemet, nagy vérengzést végezve a zsidók (szadduceusok) között. Galileába is be akar törni, de már Szamariában fegyveres ellenállással találkozik, tehát egyességre törekszik és ezt éppen a pártos kormányzó, „Adiabene” herceg útján éri el.

 

Német kutatások megállapították: „Adiabene hercegnek és feleségének Grapte-Kharax pártos hercegnőnek házassága gyermektelen volt. Egy Ananias nevezetű zsidó kereskedő, akitől sok holmi között az ékszereket is vásárolták, rávette őket arra, hogy vegyék fel a zsidó vallást, imádkozzanak Izrael istenéhez - Jehovához - aki majd biztosan megáldja őket gyermekkel” - a rábeszélés sikerült és Adiabene herceg a zsidó vallásban „Joakim” és felesége Grapte-Kharax hercegnő „Anna” nevet kap. Mint Josephus Flavius írja: „Jeruzsálemben palotát építettek az Adiabene hercegek és évi jövedelmük egyharmadát a jeruzsálemi templomnak adták, a másik egyharmadok pedig szétosztották a zsidóság szegényei között.” - Azonban csaknem húsz évi zsidó hitben való várakozás után sem született gyermekük.

 

Ekkor a jeruzsálemi zsidó templom főpapjai arra akarták rávenni a náluk is csak „Joakim” néven ismert Adiabene herceget, hogy váljon el feleségétől és vegyen magához egy zsidó asszonyt, akitől majd lesz gyermeke. Adiabene herceg azonban szerette feleségét és mind a ketten szakítottak a zsidósággal és visszatértek régi hitükre. Adiabene herceg feleségét rábízta a Genezáret tava mellett lakó unokaöccsére, aki szintén az Adiabene családból származott, és miután a vidék halászatának felügyelőjeként működött „Usef" nevéhez hozzákapcsolták a foglalkozási nevét is és "„Usef Pandar” (Pandúr, azaz felügyelő - Aranyi) néven volt ismert. Adiabene herceg pedig Párthiába utazott és ott felkereste a mágusok főjét, akit gyermekkorától kezdve ismert, hiszen tőle is kapott oktatást. (Itt meg kell jegyezni, hogy a párthiai „mágus központ" Sipparban volt, tehát Adiabene herceg is Sipparba ment.) - Adiabene herceg töredelmesen bevallotta, hogy csaknem húsz éven át imádkoztak Jehovához és minden „templomi áldozatban" bőkezűen részt vettek és mégsem adatott az Isten nekik gyermeket. a főmágus így felelt:

 

„Mit mi magunkért és másokért, vagy mások értünk tehetnek, azt az örök Fényben tündöklő Isten sohasem fogja helyettünk megtenni. Erőt, képességet és intelligenciát kaptunk Tőle azért, hogy társai legyünk a Teremtés Rendjének megtartásában és terjesszük, gyakoroljuk, a Tudás Fénye által az Ő dicsőségét.

 

Feleséged - Grapte hercegnő - családja generációkon át szellemi és testi egészségben élt. Vidd el őt ’Ywissa’ nevű mágus-asszonyhoz, aki a gyermektelen asszonyokon való segítésben a legjobb orvosunk - és meglátod, hogy feleséged - Grapte hercegnő - majd szülni fog, hiszen évei szerint még alkalmas a gyermekáldásra.”

 

Adiabene herceg így szólt: „Atyám jó barátja vagy. Tanácsodat megfogadom és ígérem, hogy ha Istenünk megáld minket gyermekkel - legyen az fiú vagy leány - Istenünk szolgálatára fogom adni őt ”…és vittem magával feleségét Ywissahoz. És minden úgy lett, amint a Sippar-i főmágus mondta. Egy év múltán megszületett Grapte hercegnő leánya: Mirijam-Mária. (A fentiek megtalálhatók Wehrli-Frey: „Jesat Nassar genennt Jesus Christus” /Drei Eichen Verlag, München, 1965. - című könyvben, ahonnan a mellékelt Jeruzsálem térkép is át lett véve.

 

A német szerző igyekszik Mária és Jézus „árja” származását bizonyítani azon az alapon, hogy Párthia a Kr.e.-i 350. év körül létezett „Nagy Sándor birodalmának tartománya” volt, és így - szerinte - a „párthusok = árják”. Nem veszi figyelembe azt a történelmi valóságot, amit „Sebeos” (Sebes - Aranyi) ír le: (Heraclios történetei című írásának 10 oldalán /1850. Konstantinápoly) a következőképpen:

 

„Antiochus országlásának 14. évében a pártusok lerázták a macedónok igáját és az euthaliták (fehér hunok) királyának fia lett uralkodójuk, kinek nemsokára Kelet- és Észak-Ázsia minden népei meghódoltak.”

 

Tehát Mária és Jézus születésének idején már a pártusok azonosak azokkal a népekkel, akiket a történelem Daha, Szaka, Masszagéta, Szarmata, Szíkta és Hun néven ismer. Vallásuk pedig egyöntetűen az úgynevezett „mágus-hit”, vagy sokak által Zoroaszter „fénytisztelő” szertartása, magaslatokra épített templomokkal, ahol a „Fény Szűze” (Inanna, Istár, Astarte, Astoret, Anahita) és a „Fény Fia” (Bál, Mitra) felé irányulnak az emberi könyörgések. - Tehát a Galileának nevezett Adiabene tartomány őslakói és a keletről jövő pártus-mágusok vallási felfogása és hiedelme azonos és messzire kirekeszt magából minden júdaizmust.

 

De az Adiabene királyi családra vonatkozóan van zsidó tudósításunk is. A talmudi kort követő időben jelent meg a júdaizmus egyik irodalmi terméke, a mi Urunk Jézus Krisztust gyalázó irat, „Toledot Jesú” címmel. Ennek egyik héber alcímre: „Jézus és Helen császárnő története”. Ebben a zsidó szerző hivatkozik az „Adiabene királyi családból származó Helena királynőre, aki Jézus rokona lévén, meg akarta menteni őt a keresztre feszítéstől.”

 

 

 

 

A fenti térképet átvettem az 1755-ben, Svájcban kiadott „Zwingli Bibliából”. Itt a 67. számmal van megjelölve a „Grapte-Kharax pártos herceg család (Mária édesanyjának) palotája, akinek a sírját a 2148. szám mutatja” - Ez a térkép annak is bizonyítéka, hogy az ún. „Zwingli-féle reformáció tagadta Máris és Jézus zsidó voltát, és éppen ez volt az ok, hogy „kitértek” a római júdai-kereszténységből és a kereszténységet „reformálni” (átalakítani) akarták, minden júdaiság elhagyásával.” És ne felejtsük el az évszámot: Kr.u. 1755! Azóta azonban a júdai-kereszténységnek sikerült véglegesen eltüntetni ezt a „reformációs” törekvést.

 

Kiderült tehát, hogy a Pártos birodalom királyai nemcsak a biblikusan Galileának és Szamariának nevezett területekre, hanem Júdeára és így Jeruzsálemre is kiterjesztették hatalmukat; hiszen éppen Heródessel szemben Aristobolo „Hasmoneus II.-t” teszik meg Júdea királyává és Heródes apja és testvére a Galileának nevezett Adiabene tartományba mennek tárgyalni Adiabene herceggel, aki ott pártus helytartó volt. Teljesen érthető tehát, hogy Jeruzsálemben is volt palotájuk.

 

Az Adiabene családról a „Toledot Jesú” című szövegben ez olvasható:

 

„Adiabene Helen királynőnek volt egy Mirjam nevű, szűzhajadon rokona, akinek igen nagy vagyona és földbirtokai voltak. Mellette állt az Adiebene családhoz tartozó Yusef Pandar nevű fiatalember rokona, aki szintén nagyon gazdag volt, de anyja nem származott királyi vérből”

 

 

 

 

Ez a gyönyörű „istennő" kozmikus sisakot visel és pontosan olyan testhezálló ruha van rajta, mint amit ma viselnek az asztronauták. hátsó nézetben látjuk, hogy sisakja a vállán nyugszik, tarkóján egy doboz van, melyhez egy kábel kapcsolódik. kezében egy 5 cm falvastagságú korsót tart. homlokán két, szarv alakú  végződése van a sisakjában. ennek a neve "sugára". az írástudók úgy mondják, „Ez köti össze az Istennőt az égiekkel". átlátszó ruhájának sumér neve „Pala" - (azaz palást - Aranyi). A szobor anyaga mészkő. a kifaragási technika ismeretlen, hiszen a véső tördeli és repeszti a mészkövet. A szobor becsült kora 2.500-3.000 év.

 

Érdekes itt összevetni a talmudi szöveggel ezt az adatot, ugyanis ott a „Pandarhoz” hasonló nevet olvashatunk Jézussal és Máriával kapcsolatban. Íme a szöveg a „Sanhedrin 67.1. lapról:

 

„Így cselekedtek Satheda fiával, s fölfeszítették húsvét előestéjén.” Hogyan Satheda fiát, hiszen ő Pandera fia volt?... Az anyjának férje volt Satheda, s az ágyasa volt Pandera … az anyja Mirjam (Mária) volt a hajfonogató. Ezt a nevet így magyarázták: Satha-da, azaz hűtlen volt a férjéhez.

 

Minket most ebből a gyalázatos írásból csak az érdekel, hogy a Talmud is emlékezik egy „Pandar” nevű férfire „Pandera” változatban. A „Toledot”-ban is említett Yusef-Józsefnek „Pandar” neve = foglalkozásának megjelölésével - melyet a római terminológia szerint „procurátornak” fordíthatunk (Semmi értelme a „fordításnak”, hiszen adja magát magyarul ”pandar”  = „pandúr” - Aranyi), akinek feladata nemcsak a rendre való felügyelet, hanem az engedmények (koncessziók) adása, adóügy, stb. is. „Pandar” arámi nyelven jelenti ezt. (És ezek szerint magyarul is! - Aranyi)

 

Minden bizonnyal mondhatjuk tehát, hogy „Yusef-József” nevű Adiabene hercege, min Pandar (prokurátor) volt Mária mellett. És nem Jeruzsálemben, hanem a Galileának nevezett Adiabene pártos tartományban.

 

„Mária szülei már nem élték meg gyermekük felnövekedését és így Mária volt az egyetlen örököse a galileai (Adiabene-i) földbirtokoknak, és egyéb javaknak. Máriának volt egy nagynénje, valószínűleg édesanyjának húga, Tryva, aki nem volt zsidó hitű, Jeruzsálemben lakott és vele tartott Mária szoros rokoni kapcsolatot.”

 

Így Adiabene Helen királynő és Grapte-Kharax Tryva hercegnő létezésével a két jeruzsálemi palota is lakókat kap felderítésünk szerint.

 

 

 

Hol és milyen templomban nevelkedett Mária?

 

Az egyházi, ún. „Apokrif Evangéliumok” egyike, az Evangélio de Pseudo ál, nem hivatalos) Mateo vagyis „Máté nem hiteles evangéliuma” így ír:

 

„Mikor Mária 3 éves lett, szülei elválasztották maguktól. Azután a templomba vitték és a templomnak - leányuk nevében - nagy adományt adtak, hogy azokkal a szűzekkel élhessen együtt a templomban, akik ott lakoztak, az éjjelt és nappalt Isten dicséretére fordítva. Ahogy a templomhoz érkeztek, Mária olyan gyorsan ment fel a templomkapuhoz vezető ’tizenöt’ lépcsőn, hogy nem is nézett vissza és semmi búsulást nem mutatott szülei után.” (IV. rész)

 

Ha aztán tovább olvassuk ezt az apokrif evangéliumot, írója érdekesen Salamon templomába helyezi Mária és a többi szűzek nevelését. A mai bibliai régészet kiásta Salamon templomát Jeruzsálemben, és meg is állapították róla, hogy ez szintén „Pogány” és nem a zsidó vallás temploma volt. A Jeruzsálemet látogató turistáknak érdekes valóságként mutogatják „Salamon pogány templomait” az Olajfák hegye alján és az idegenvezető így mondja: „Ezeket Salamon királyunk építette pogány feleségei isteneinek, de Jézus idejében nem voltak használatban” - Hát akkor Mária semmiképpen sem nevelkedhetett itt és „Máté titkos evangéliumát” a valóság cáfolja meg!

 

Továbbii párhuzam:

 

„Abiatar nevű zsidó főpap kéri a templomi tanácsot, hogy Máriát adják ki neki, mert az ő fia akarja feleségül venni.”

 

Végül egy konfúzos történetet ismertet, ahol a templomban sorshúzást végez vesszőkkel ez az Abitar. Megjelenik Isten angyala is neki, és azt mondja, hogy a legrövidebb vessző tulajdonosára bízza Máriát. Ez a „tulajdonos” pedig nem más, mint a Júda nemzetségbeli József.

 

Eddigi nyomozásunk eredményeképpen mondhatjuk, hogy van: „két Józsefünk” és még nem tudjuk, melyik templomban nevelkedett Mária.

 

A jeruzsálemi Salamon-templom elesik. Keresni kell a „magaslatok templomai” közül egyet, amely számításba jöhet. Menjünk a Galileának nevezett Adiabene tartományba. A biblikus teória Názáretet említi Mária állandó lakóhelyéül. De ezzel a Názárettel is baj van, ugyanis Josephus Flavius , a zsidó történetíró nem említi meg Jézus idejében létezőnek. - M.F. Albright angol kutató megállapítja, hogy eredeti Jézus-korabeli neve Mag-har-ret (Magyarrét - Aranyi) és csak bibliai átalakítással lett Názáret.

 

Ettől a Mag-har-rettől csak öt kilométerre van az igazán magyarhangzású Tábor-hegy.

 

Forrai Sándor írja: Maghar egyúttal dél-palesztínai város és a tudomány még további három Magharet földrajzi nevet ismer, valószínű, a szabír-magyarság révén.” (Talán a Maghar lehet „Mah-gar” is, mint sumér-arámi nevünk.)

 

Lehetséges, hogy Mária „magaslati temploma” éppen a Tábor-hegyen volt, de a Kármel-hegy is szóba jöhet.

 

A Pseudo Máté evangéliumának az a kitétele, hogy „Mária különösen ügyes volt a fonálgyártásban” talán Szkítopoliszra utalhat. Talán éppen a szkítopoliszi „pogány” templom lehetett az, ahonnét Jézus kikorbácsolta a kufárokat. Ugyanis éppen Josephus Flavius írja, hogy a zsidó kereskedők sokszor elözönlötték a gazdag Szkítopolisz várost, a jó üzlet reményében. Mellesleg éppen Szkítopoliszban alakul meg Jézus feltámadása után az első Jézus-hitű egyház is. Hívői közt nincs zsidó, csak az őslakos arámiak; és igehirdetésük és liturgiájuk is arámi nyelvű.

 

A zsidók Babilonban megismerték azt a sok titkot, mely az „égilakóknak” a Földre érkezésével volt kapcsolatban, és a káldeusok (sumérok) ezeket a „látogatásokat” a Nibiru égitesthez kapcsolták.

 

Érdekes a zsidók istenhite is, hiszen: A zsidók csak a babiloni fogságtól kezdve tisztelték Jehovát, mert a fogság előtti időben az „Ég-Királynőhöz” imádkoztak,s így bizonyítottnak vehetjük azt, hogy a jahweizmus a babiloni fogság szüleménye. (Jer. 44:15-17)

 

Máriát és már a feltételezetten születendő fiát is a titkosan kezelt „jahwei misztérium” ellenségeinek nyilvánította a papi testület. Tehát már Jézus Édesanyját is „szemmel tartották”, és csak Mária nevelését és kiképzését végző mágus-papoknak és mágus papnőknek köszönhető, hogy a zsidóság előtt Mária életének körülményei titokban maradtak mindaddig, míg el nem érte azt a tudást és azt a kort, mely képessé tette őt arra, hogy a nyilvánosság elé lépjen.

 

Mária nemcsak képzett máguspapnő volt (tehát gyógyító és lelketadó), hanem valóban Isten lányaként járt a Földön.

forrás: http://aranylaci.freeweb.hu/jezus/jezus.htm