Vajon igazuk van a keresztényeknek, tényleg a Bibliában vannak az első elbeszélések a világ keletkezéséről? Egy biztos, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tényt, hogy a sumérok már ezer évvel korábban leírták a Szentírásban található történeteket…

Több millió keresztény hívő napjainkban is meggyőződéssel vallja, hogy a világ keletkezéséről szóló első elbeszélések a Bibliában találhatók. Pedig ma már bizonyosan tudható, hogy az Ószövetség legrégibb részeit sem írhatták korábban a Krisztus előtti első évezrednél, miközben például a legtöbb sumer írásos emlék ennél az időponttól legalább ezer évvel korábban keletkezett. Ráadásul a sumer szövegek számos elbeszélése szinte szóról szóra megegyezik a bibliai legendákkal. A sumerok megírták a világ teremtésének történetét, a bűnbeesését, a vízözönét, de még a tízparancsolatét is, csak éppen nem a zsidók szemszögéből, hiszen Isten választott népe akkoriban még nem is létezett…

A zsidó és keresztény hagyományok szerint a világ teremtéséről Mózes első könyvéből értesülhetünk. Ezt tartják hiteles forrásnak, mivel ezt maga Isten sugalmazta Mózesnek, kiválasztott népe vezetőjének, a prófétának. De vajon bizonyítható a Biblia hitelessége, az, hogy a benne foglalt történeteket korábban egyetlen más nép mitológiája sem ismerte? Ellenkező esetben ugyanis tudható, hogy Isten első prófétái nem a zsidók közül kerültek ki; ami egyben azt is jelenti, hogy nem a zsidók voltak a kiválasztott nép, ők csak átvették valaki másnak a hagyományait, lemásolták egy másik nép mitológiáját (amire később is akadt példa az emberiség történelme során). Más szóval: mégsem a Biblia az isteni igazság egyedüli forrása.

Ma már tudjuk, hogy történelmi hitelesség szempontjából az Ószövetségben leírtak aligha állják meg helyüket. A legtöbb eseményt nem támasztják alá régészeti, történeti bizonyítékok, vagy ha mégis találtak nyomokat a tudósok, akkor azok a nyomok más korból és más néptől erednek. Ezt már a keresztény egyházak sem tudják tagadni. A Vatikán teológusa, Norbert Lachwin híres tanulmányában ismerte el, hogy az Ószövetség ideje előtt is éltek próféták, akik Isten üzenetét közvetítették az emberiségnek, és a hittudomány hibát követett el, amikor nem foglalkozott az Ábrahám előtti idők emberének Istennel való kapcsolatával. Ez a megállapítás nyílt bevallása annak, hogy a Bibliában leírtak egy jóval ősibb mitológián alapulnak; egy másik, talán már elpusztult civilizáció emlékeit mesélik újra. Erre utal az is, hogy az Ószövetség nem a zsidó vallás, hanem az egész világ története. A Biblia ugyanis a világ teremtésével kezdődik, elmeséli Ádám és Éva, valamint azok leszármazottainak történetét, az özönvizet, és csak ezután tér rá a pátriárkák, azaz a zsidók történetére. A kérdés az, hogy ha nem a zsidók szemszögéből, akkor kinek az emlékei alapján beszél az Írás az emberiség őstörténetéről?

Amikor arról ír, hogy az első pátriárka, Ábrahám Ur városában született Ábrám néven. Innen vándorolt el családjával Kánaán földjére, ahol megkötötte szövetségét Istennel, ezután pedig az ő ivadékaiból lettek Izrael gyermekei. A várost sokáig csupán mitikus helynek gondolták, míg 1854-ben egy J. E. Taylor nevű angol diplomata nem bukkant Dél-Mezopotámiában néhány agyaghengerre egy elhagyott dombon. A hengereken talált sumér nyelvű felirat egyértelműen tudatta, hogy azon a helyen állt egykor Úr-Nammu király városa.

Taylor felfedezése óta rengeteg ékírásos agyaghenger feliratát sikerült megfejteni, s ezekből kirajzolódott a gazdag sumér mitológia. Szerepel benne a Teremtés, Éva, az édenkertben élő asszony, aki megkóstolta a tiltott ételt, Emesh és Enten (Káin és Ábel eredetije), Utnapistim, a vízözön hajósa, aki hajójára vitt „egy-egy párral az élő fajokból, hogy magjuk ne vesszen”, a megszaporodott emberek nyelvének összezavarása, az isteni törvények átadása (ezeket őrizte meg Hammurápi híres törvénykönyve) és több olyan történet, amely a Biblia szerint ugyan a zsidókkal esett meg, de amelyeket sosem tudtak elfogadható bizonyítékokkal alátámasztani. Természetesen azért, mert ezek a sumer történelem és mitológia részei voltak; Ábrahám vitte magával őket Ur városából, ő mesélhette ezeket utódainak, akik generációk múlva már saját népük történeteként élték meg a sumer legendákat…

forrás: http://www.noiportal.hu/main/npnews-13985.html