Pentagram > 2008-as évfolyam

I. sz. 180-ban Ireneusz egyházatya még aggódva írt Júdás Evangéliumáról. Nemrégiben azonban a National Geographic magazin már világhírként számolt be ennek az evangéliumnak a bemutatásáról, amely 2006. április 6-án, húsvét előtt tíz nappal történt, mint ahogy a Júdás Evangélium eseményei is tizenegy nappal húsvét előtt kezdődnek. Ez az irat aligha kelti fel a történészek érdeklődését, mivel nem szolgál új történelmi tényekkel Jézusról, noha legalább négyszer felnevet ebben az evangéliumban.



A gnosztikus irányultságúak azonban örömmel fogadják ezt az evangéliumot, mivel felismerik benne a Nag Hammadi kéziratokban is megtalált hagyományt. Ez nem meglepő, mert a Júdás Evangéliumot tartalmazó korsóban benne volt még két Nag Hammadiból származó kézirat is.



A Júdás Evangélium hangneme



Már a bevezető mondat is sok mindent megmagyaráz: „Jézus Iskariotes Júdással folytatott beszélgetése során tett kinyilatkoztatásának titkos beszámolója.” Ez tehát nem a világnak, hanem csupán egyetlen személynek, vagy egy kis, felkészült csoportnak szóló üzenet. Mindez egészen új megvilágításba helyezi Júdás személyét anélkül, hogy a négy evangéliumban megszokott Júdás-ábrázolást használná. Júdás itt a többi tanítvány pozitív ellenképe, akiket még csak nem is említenek név szerint. Jézus háromszor beszél velük, de mindig összezavarodottságot és értetlenséget tapasztal. A tanítványok hamis istenhez imádkoznak, és nem értik, hogy az isteni születésnek az emberben kell végbemennie.

A harmadik és egyben utolsó párbeszéd során Jézus elégedetlen a tanítványokkal, és megdorgálja őket. Az „eltévelyedés szolgáinak” nevezi őket, és megparancsolja nekik, hogy hagyják abba az áldozást. Végül ezt mondja nekik: „Ne küzdjetek velem tovább!” Ez véget vet a Jézus és a tanítványok közötti párbeszédnek, hiszen az holtpontra jutott, és alig hozott valami eredményt. Mindez csak Júdásnak vált hasznára, aki ekkorra már az ideális tanulóként jelenik meg. A négy evangéliummal összehasonlítva, a dolgok itt fordulatot vesznek. A tanítványok nem értik Jézust, és szégyent hoznak áldozati szolgálatukra. Júdás viszont felismeri és megérti Jézust. „Tudom, hogy ki vagy, és hogy honnan jössz: Barbelo halhatatlan birodalmából származol.” Itt nyilvánítja ki magát leplezetlenül a gnosztikus: Júdás tudja, hogy honnan jött Jézus: a múlhatatlan birodalomból, az örök természetből. Jézus pedig megerősíti ezt, és azt mondja: „El fogom mondani neked a birodalom misztériumait, mert neked megvan a lehetőséged, hogy elérd.”



A birodalom misztériumai



A következőkben Jézus így oktatja Júdást: „Olyan titkokra foglak tanítani, melyeket még soha senki nem látott.” Jézus elmagyarázza neki, hogy a titkok nem láthatók fizikai szemekkel, hanem csak szellemi érzékekkel, amelyeknek még ki kell alakulniuk az emberben. Az ezután közölt teremtésmítoszban a teremtőt „a láthatatlan szellemnek” nevezi, aki az ige kimondásával teremt. (Az ószövetségi Teremtés Könyvében, a „zsidók” Istene szintén az ige által teremt.)

A láthatatlan szellem azt mondja: „Legyen egy angyal kísérőmnek! Ekkor egy nagy angyal, a megvilágosodott és isteni, Önmagától Létrejött emelkedett ki a felhőből.” Aztán négy másik angyal születik meg egy másik felhőből, akik az Önmagától Létrejött szolgáivá lesznek. Ezután az Önmagától Létrejött létrehoz egy kísérőt, és megteremti az első Fényt, azután a második Fényt az angyalok miriádjaival együtt, később pedig - így tesznek róla említést - ugyanígy teremtik meg a Fény többi eonját is.



Adamasz



Figyelemreméltó, hogy nem történik említés Adamasz, a mennyei Ádám teremtéséről. „Adamasz az első fénylő felhőben volt… mindazok között, akiket 'Istennek' neveztek.” Ezért Adamasznak az első Fényben levő Önmagától Létrejöttel együtt kezdet és vég nélküli isteni állapotot tulajdonítanak. Ezt követően a második Fényt és a Fény többi eonját teremtik meg.

Itt feltűnő egyezést találunk a zsidó Kabbalával, amely kijelenti, hogy az isteni forrásból tíz fény, tíz „Zefiroth” sugárzik, melyek sugaraikkal elárasztják és kormányozzák a világmindenséget: „Arcuk, mint a sziporkázó láng, és nincs végük, hanem végtelenek. Isten igéje van bennük, amint előtörnek és amint visszatérnek; az isteni parancsnak engedelmeskednek forgószélként rohanva előre, hogy visszatérve leboruljanak a trónja elé.”

A Kabbala is ismeri a mennyei embert, Adam Kadmont, akit sok kabbalista az ember által megérthető első Istennek tart. Egy másik kabbalista kéziratban azt mondják róla: „Amikor megteremtette a mennyei ember alakját, szekérként használta, beléereszkedett, és YHVH néven vált ismertté, hogy tulajdonságai révén felfogható legyen, és mindegyikről külön-külön felismerhessék.” Ezek a tulajdonságok a szent YHVH név négy betűje, melyeket az isteni teremtő erő szimbólumainak tekintenek. Júdás Evangéliumában, az Önmagától Létrejött megjelenése után négy angyal születik, akiket az Önmagától Létrejött szolgáinak neveznek.

Miután az első fénylő felhőben megjelenik Adamasz, létrehozza Széth romolhatatlan nemzetségét. Azokról a fényekről, amelyek most láthatóvá válnak, azt mondják, hogy a romolhatatlan nemzetségben vannak, úgyhogy össze vannak kötve az örökkévalósággal. Széthet nevezik az első embernek, akit romolhatatlan erőkkel ajándékoztak meg. Széth Él angyallal együtt (Él a zsidó Elohim név rövidítése, ami „Istent” jelent), a tudás (Gnózis) felhőjében található.



A káosz



Mindig, amikor új lény születik, ezzel egy rendteremtésre szolgáló parancs hangzik el. Valószínűleg - mivel itt egy töredék hiányzik - az Elohim mondják: „Legyen tizenkét angyal, hogy uralkodjanak a káoszon és az alvilágon!”

Először a káosz szót használják, habár nem magyarázzák el, hogy miként keletkezett a káosz. Ezután több kifejezés következik, amelyek a bukott teremtésre emlékeztetnek minket. Egy vérrel beszennyezett „Nebro” (= lázadó) nevű angyal jelenik meg. Nem közlik azonban, hogy honnan származik a vér, és mi okozta Nebro bukását. Saklas (= bolond) angyal ugyanabból a felhőből jelenik meg, mint Nebro…

Ezt követően Nebro hat angyalt teremt, majd Saklas is teremt segítőnek hat angyalt. Ez a tizenkét angyal pedig teremt másik tizenkét angyalt a mennyben, akiknek átadják a mennyország egy részét. Most némi feszültség érzékelhető. A lázadó és a bolond teremtette meg a menny feletti felügyeletet. És nem egy angyal teremtett tizenkét másikat, hanem két angyal hatot-hatot. Ez a kettősség kezdete, mert kezdetben csak Adamaszról, és a romolhatatlan Széthről hallunk. Ezután Saklas azt mondja az angyalainak: „Teremtsünk embert a mi képmásunk és a hasonlatosságunk szerint! És megformálták Ádámot és a feleségét, Évát…” Az ember most Ádám, és felesége Éva, akiket egy bolond teremtett. Az „egység” megtört. Ezt nem említik határozottan, de így magyarázható.

Megfigyelhetjük, hogy az embert nem hibáztatják a bukásért, mivel csupán bolond teremtőjének áldozata.



Néhány következtetés



A Teremtés Könyvében Isten Ádámot és Évát a saját képmására teremti. Júdás Evangéliumában viszont elég sok dolog megelőzi ezt: a láthatatlan Szellem, az Önmagától Létrejött Egyetlen, Adamasz, Széth, Él, a tizenkét angyal, Nebro és Saklas.

Az embert, Ádámot és Évát nem Isten teremti, hanem a bolond Saklas.

A Biblia bukásról beszél. Ádám és Éva eszik „a jó és gonosz ismeretének fájáról”, melyet Isten megtiltott nekik. Annak alapján, amennyit a Júdás Evangélium közöl a bukásról, Nebro, a lázadó hibáztatható. Az embert valamennyire meg lehet érteni bolond viselkedéséért, hiszen ő egy megosztott teremtés eredménye. Személyesen nem hibáztatható, de az eredeti élet tiszta, osztatlan és dicső állapotára való ősemlékezése miatt tapasztalja az „elszakítottság” fájdalmát.

E gondolat nyitja az egyetemes tanításokban rejlik. A karma, amivel az ember élete során szembetalálkozik, nemcsak jelenlegi életében halmozódott egymásra. Van egy mikrokozmikus múlt is. Ez azt jelenti, hogy egy nem-megszabadult mikrokozmosznak időről-időre össze kell kapcsolódnia egy személyiséggel az anyagszférában, hogy elérje a megszabadulást. Így találja magát szembe minden új személyiség a múlt örökségével.



A halandó ember



Miután Ádámot megteremtették, azt mondják neki: „Élj sokáig gyermekeiddel együtt!” Júdás ezt azonnal megérti, és megkérdezi Jézust, hogy „halandó-e az emberi szellem?”

A kapott válaszból kitűnik, hogy finom különbséget tesznek a halandó „életszellem” és a halhatatlan szellem és lélek között. Jézus azt mondja: „Ezért parancsolta Isten Mihálynak, hogy az emberek lelkeit kölcsönként adja nekik, hogy felajánlhassák szolgálatukat. De a Hatalmas Egyetlen megparancsolta Gábrielnek, hogy Széth nagy nemzetségének olyan lelkeket adjon, vagyis a szellemet és a lelket, amely felett nincs uralkodó.” Ádám uralkodóinak szolgálatára való életszellemmel bírt, míg Széth olyan szellemet kapott, amely felett nincs uralkodó. Mindemellett azonban van Ádám számára remény, hogy megmeneküljön a káoszból és az alvilágból: „Isten odaajándékozta Ádámnak és a vele lévőknek a Gnózist, hogy a káosz és az alvilág királyai ne uralkodhassanak felette.”



A feltámadás



Júdás Evangéliumának története hirtelen véget ér, amikor Júdás átadja Jézust a főpapoknak, és nem közöl semmit a feltámadásról, legalábbis nem úgy, ahogy az evangéliumok teszik. Mégis van feltámadás, mivel a feltámadás azt jelenti, hogy a múlhatatlan ember feltámadt a halandó emberben. Júdás Evangéliumában azt mondják, hogy Jézussal ez már megtörtént. Amikor a tanítványok megkérdik Jézustól, hogy hová ment, azt feleli: „Egy másik nagy és szent nemzetséghez mentem.” A tanítványok nagyon érdeklődők, de Jézus azt mondja nekik, hogy „egy halandónak sem lehet kapcsolata vele.” Az örökkévalóság magvából való isteni születésnek végül is végbe kell mennie az emberben. Júdást erről az ösvényről tanítják. Neki megengedik, hogy csatlakozzon a romolhatatlan nemzetséghez. Belép a fénylő felhőbe, ahol Széth szent nemzetsége lakik.

„Lásd, minden el lett mondva neked. Emeld fel a szemed, és nézd a felhőt és a körülötte lévő csillagokat. Az a csillag, amely az utat mutatja, a te csillagod.

Júdás felemelte szemét, és látta a fényes felhőt, és belépett.”

forrás: http://lectorium.hu/pentagram/2008-as_evfolyam/200806_12_az_ember_teremtese_judas_evangeliumaban