ELŐSZÓ

Az Esszénus Béke Evangéliumnak ez a harmadik könyve, amely óriási spirituális, irodalmi, filozófiai és poétikus értékű szövegek gyűjteménye, melyeket a hagyományok két erőteljes egymásba szövődött áramlata hozott létre.
Időrendileg a hagyományoknak az első áramlata az, amelynek a héberek voltak kitéve a babiloni fogság idején, a Gilgames Eposz idejétől Zaratusztra Zend Avesztájáig. A hagyományoknak a második áramlata, amely költői szépséggel folyik keresztül az Ó- és Újtestamentumon, a kortalan Énoktól, és a patriarkáktól a prófétákon keresztül a misztikus Esszénus Közösségig.
Az Esszénus Közösség Holt Tenger mellet eltemetett könyvtárában, ahol a legnagyobb számú tekercseket találták, az írásokban a hagyományok ezen két ága nagy mértékben összefonódik. Különös rendben követi egyik a másikat: az első erőteljes kubista egyszerűségét, a mellérendelt második fenséges expresszionista költészete.
E gyűjtemény bemutatásakor szerettem volna elkerülni a száraz filológiai, valamint a Szentírást magyarázó értelmezéseket, és helyette a szövegek spirituális és poétikus értékeire koncentrálni, amelyek vonzóbbak a huszadik század embere számára. igyekeztem követni azt a stílust, amit az Esszénus Béke Evangélium első könyvének fordításánál alkalmaztam, amely eddig tizenhét nyelven lett publikálva, és közel kétszázezer példányszámban talált olvasóra.
Remélem, hogy ez a harmadik könyv is olyan népszerű lesz, mint az első, és így sikerül továbbra is átadni ezeket a kortalan inspirációkat a mi megzavarodott évszázadunk emberének, hogy vezessenek bennünket, per secula seculórum, és egyre nagyobb és nagyobb világossághoz.

EDMOND BORDEAUX SZÉKELY

BEVEZETÉS

A távoli ókortól fogva létezik egy csodálatos Tanítás, amely alkalmazásában univerzális, és bölcsességében kortalan. Töredékei megtalálhatók a sumer agyagtáblákon, és olyan feliratokon, amelyek nyolc-tízezer évesek. A szimbólumok (nem "istenek" - a ford.) némelyike, mint a Nap, Hold, levegő, víz és más természeti erők még korábbiak a pleisztocén korszak végét jelentő kataklizma előtti időkből valók. Hogy azelőtt már hány ezer éve létezett a tanítás, az ismeretlen. E tanítás tanulmányozása és gyakorlati alkalmazása újjáéleszt minden ember szívében egy intuitív tudást, amely nemcsak saját egyéni problémáit, hanem az egész világét megoldhatja.
E tanítás nyomai majd minden vallásban és országban feltűnnek. Ennek alapelveit tanították az ősi Mezopotámiában, Egyiptomban, Indiában, Tibetben, Palesztinában, Görögországban, és még számos országban. De a Tanítást legtisztább formájában az esszénusok misztikus közössége közvetítette, akik a Krisztus előtti harmadik századtól a kereszténység harmadik századáig éltek Palesztinában a Holt Tengernél, és Egyiptomban a Mareotis-tónál. Palesztinában és Szíriában a közösség tagjait esszénusokként, Egyiptomban terapeutákként, gyógyítókként ismerték.
Tanításaik ezoterikus részei a következők: az Életfa, az Esszénus Egyesülések az Angyalokkal, és a Hétszeres Béke, valamint mások. Exoterikus vagy külső tanításaik az Esszénus Béke Evangélium Első Könyvében tűnnek fel, valamint a nemrégiben felfedezett Holt Tengeri Tekercsekben. A Közösség eredete úgy mondják ismeretlen, és nevük etimológiája is bizonytalan. Egyesek úgy hiszik, hogy Esnoch vagy Énoktól származnak, aki az alapító lehetett, és az angyali világgal való egyesülések neki adattak meg először. Mások úgy tekintik, hogy a név Esraelből ered, a választott néptől, akiknek Mózes hozta el az Egyesüléseket a Sinai hegyről, ahol azokat az angyali világ feltárta a számára.
De akármi is az eredetük, az biztos, hogy az Esszénusok hosszú időn keresztül léteztek, mint egy közösség, talán más területeken, eltérő nevek alatt.
A tanítás megtalálható Zarathustra Zend Avesztájában, aki lefordította azt egy életmóddá, amit ezer éveken keresztül követtek. Ezt tartalmazza a Brahmanizmus, a Védák és az Upanishadok alapvető fogalmait, India jóga rendszere is ugyanabból a forrásból fakad. Buddha később lényegében azonos alapideákat hirdetett, az ö szent Bodhifája rokona az Esszénusok Életfájának.
A pitagóreusok és sztoikusok az ősi Görögországban szintén az Esszénus alapelvet követték és többségüknek ez volt az életmódja. Ugyanez a tanítás volt Egyiptomban az Alexandriai Filozófiai Iskolában a főnicaiak Adonisz-kultúrájának egyik eleme, és nagy mértékben járult hozzá a nyugati kultúra számos kiemelkedő ágához, úgy mint a szabadkőművességhez, a gnoszticizmushoz, a kereszténységhez és a kabalához. Jézus értelmezte azt legmagasztosabb és leggyönyörűbb formában a hegyi Beszéd hét Üdvösségében.
Az esszénusok tavak és folyók partján éltek távol a városoktól, és lakott településektől, és kommunális életmódot folytattak, egyenlően osztozkodva mindenükön. Többnyire mezőgazdálkodók, és kertészek voltak, óriási tudással rendelkezvén a gabonák, a talaj és a klimatikus viszonyokat illetően, amely lehetővé tette számukra, hogy a gyümölcsök és zöldségek tekintélyes választékát termesszék, majdnem sivatagi területeken, minimális munkával. nem voltak szolgálóik, vagy rabszolgáik, mivel ők voltak az az első nép, akik elítélték a rabszolgaságot, mind elméletben, mind a gyakorlatban. Létrehozták saját gazdasági rendszerüket, amely teljes mértékben a Törvényen alapult, és azt mutatta, hogy minden ember élelmiszer és anyagi szükségletei kielégíthetők erőszak nélkül, a Törvény ismeretén keresztül. Sok időt töltöttek mind az ősi írások, mind a tudás olyan speciális ágainak tanulmányozásával, mint az oktatás, a gyógyítás, és csillagászat. Azt tartják róluk, hogy a káldeus és perzsa csillagászatnak, valamint az egyiptomi gyógyító művészetnek az örökösei. Szakértők voltak a próféciákban, amihez hossza böjtöléssel készítették fel magukat. A növények és gyógynövények emberek és állatok gyógyításában való felhasználásához is kitűnően értettek.
Egyszerű és következetes életet éltek, minden nap napfelkelte előtt ébredtek, hogy tanulmányozzák a természet erőivel való egyesülést, hideg vízben fürödtek szertartásszerűen, magukra öltve fehér kámzsájukat, a földeken és a gyümölcsösökben végzett napi munka után csöndben költötték el ételeiket, ami előtt és után mindig imádkoztak. Minden élőlény iránt tanúsított mély tiszteletükből következően soha nem nyúltak húsételhez, és nem ittak erjesztett italokat. Estéiket tanulásra fordították, és a mennyei erőkkel való egyesülésre.
A szombatot tanulással, beszélgetéssel, látogatók szórakoztatásával, és bizonyos hangszereken való játékkal töltötték, amelyeknek maradványait felfedezték.
Életmódjuk képessé tette őket arra, hogy igen sokáig, például százhúsz évig, vagy még annál is tovább éljenek, és azt mondták róluk, hogy csodálatos erejük, és kitartásuk volt. minden tevékenységükben a teremtő szeretet fejeződött ki. Gyógyítókat és tanítókat küldtek ki a közösségekből, akik között volt illés, Keresztelő Szent János, a kedvelt János Apostol, és a nagy Esszénus Mester, Jézus.
A közösség tagjává egyéves próbaidő, és három éves beavatási időszak után volt lehetséges válni, ami hét további év követett mielőtt az újonc betekintést nyerhetett az összes belső tanításba. Az Esszénusok életmódjára vonatkozó feljegyzések kortársaik leírásából erednek. Pliny a római természetbúvár, Philó az alexandriai filozófus, Josephus a római történész, Solanius és mások, különbözőképpen emlékeznek meg róluk, mint "egy olyan fajról önmagában, amely figyelemreméltóbb minden másnál a világon", " a legrégebbi beavatottak, akik tanításaikat Közép-Ázsiából kapták", "megörökített tanításaik óriási korszakokat íveltek át", "állandó és változtathatatlan szentség".
Exoterikus tanításaik egy része arámi nyelven maradt fenn a Vatikánban, Rómában. Néhány pedig szláv nyelven került elő az ausztriai Habsburgok levéltárából, amely írásokat feltehetőleg nesztoriánus papok hozták Ázsiából a tizenharmadik századból, Dzsingisz Kán hordái elől menekülve.
A tanítások visszhangjai még ma is számos formában léteznek, a szabadkőművesek szertartásaiban, a hétágú gyertyatartó szimbólumában, a "Béke legyen veletek" köszöntésben, ami Mózes ideje óta van használatban, valamint a hetünk hét napjában, amelyek régóta elveszítették spirituális jelentőségüket. Ősiségéből, és korszakokon keresztüli fennmaradásából nyilvánvaló, hogy a tanítás nem lehetett egyetlen személy vagy nép alkotása, de a nagy Tanítók sora által történt értelmezése, az Univerzum Törvénye, az alapvető Törvény örök és változatlan, mint a csillagok az ő pályájukon, ugyanaz most is, mint kettő vagy tízezer évvel ezelőtt, és ugyanannyira alkalmazható ma is, mint akkor.
A tanítás magyarázza a Törvényt, megmutatja, hogy az ember ettől való eltévelyedése az oka minden problémájának. És megadja a módszert, amelynek révén kiutat találhatunk ebből a kényszerhelyzetből.