Az istenek vagy inkább helyesebben annunakik, de lehet őket annunaki isteneknek is nevezni, mint ahogy azt a korábbi bejegyzéseimben is tettem a Nibiru nevű bolygóról érkeztek a Földre. A Nibirun úgy 450000 évvel ezelött a hatalmat Anu ragadta magához és Alalu-nak a megbuktatott királynak menekülnie kellett. Alalu természetesen hova máshová rejtözött volna el, mint a Földre. A Nibiru ura tehát Anu lett, aki viszont egy sor problémát kapott örökségül az elöző uralkodótól, mint amilyen a szivárgó légkörrel kapcsolatos megoldásra váró kérdések is. A bolygóról annyit lehet tudni, hogy önmaga termeli a hőt és igy gyakorlatilag nincs szüksége a Nap vagy bármelyik csillag fényére. Emellett a Nibiru úgynevezett vízes bolygó, ahogy a sumér szövegek is hivatkoznak rá, rendkivül sok víz található a felszinén. A hatalmas égitest légköre viszont szivárog és ennek gátat kellett szabni. A számítások szerint valamikor 445000 éve Anu parancsot adott, hogy fia Enki, aki valójában egy mérnök volt, menjen a földre és kezdje el az arany kitermelését. Az annunakik (300-an) Enki vezetésével a Földre érkeznek, de elég kellemetlen körülményekkel kellett, hogy szembesüljenek, mivel a földi környezet teljesen más volt, mint amit otthon megszoktak. Olyan erős volt a gravitáció, hogy az annunaki csillaghajók, a Su-Szar-ok képtelenek voltak felemelkedni a felszinről, ráadásul a legtöbb landolás rögtön a tengerben végződött. Ekkor döntöttek úgy, hogy kipakolják a fegyverrendszert és anélkül már használhatóvá váltak a gépezetek. A másik idegesítő gondot a nappalok és az éjszakák gyors váltakozása jelentette. Ráadásul a légkör sem volt azonos, ezért kellett légzö maszkot viselniük. A Földön természetesen ekkortájt is volt élet, mert régebben a Nibiru egyik áthaladásakor a két bolygó ütközött egymással és igy a Nibirui életcsirák átkerültek a Földre. A környezet annyira azonban mégsem lehetet mostoha, gondoljuk csak arra hogy a Föld is "vizes bolygó" és az apróbb kellemetlenségeket leszámítva az annunakik nem hagytak fel a terveikkel. Enki vezetésével felépítették Eridut, az első várost és nekiláttak az aranykitermelésnek a Perzsa-öbölben. Az aranyon kivül persze azért más nyersanyagot is bányászak, mint pl. az uránérc, kobalt, kőolaj, földgáz, réz és a különféle kristályok. A háromszázak olyanok voltak, mint valamiféle előörs, akik a legalapvetőbb életkörülményeket fektették le ahhoz, hogy el lehessen kezdeni a munkálatokat és a küldetést siker koronázza. A szövegekből arra lehet következtetni, hogy csak hozott felszerelésből dolgoztak, vagyis nem állt módjukban állandóan a Nibirura visszautazni, hogy újabb eszközöket vegyenek magukhoz. Éppen emiatt Enki és az emberei nem létesítettek nagy gyárakat, mert az a felszerelés elég volt számukra, amit a Nibiruról hoztak.

Inanna a sumér mitológia egyik legnépszerübb és legérdekesebb alakja. Sumérban nem volt hozzá fogható égi személyiség. Inanna volt az egyetlen istennő, aki maga vezette az égi bárkáját és akár harcolni is tudott vele ha rákényszerült. A mitosz szerint egy földi nő volt, akit nem sikerült a felszinen dolgozó annunakiknak elcsábítaniuk. Inanna ellopta az annunakik szárnyát (repülőgépet) és felrepült vele az égi városba Anu szine elé. A mindenség urának megtetszett a földi lány bátorsága ezért úgy döntött istennövé teszi s igy kapta az Inanna (az ég úrnője) nevet, ami az annunaki között használt cimére utal. Mivel Inanna a Föld szülötte volt visszaszált a felszinre immáron nibirui jogokkal felruházva és elkezdte kiépíteni a maga kis birodalmát. Urukot tette meg kultusza központjává és mindent elkövetett azért, hogy a saját városát minden városállam legnagyobbikává tegye. Ehhez azonban egy "mágikus" eszközre volt szüksége és úgy döntött megszerzi az Eriduban uralkodó Enkitől, a varázslatok urától a nagyhatalmú sorstáblákat (tup simti). Inanna csellel leitatta Enkit és ellopta a táblákat. Az istennő ezután az égi bárkáján sebesen Uruk felé vette az irányt és miután hazaért azonnal felvértezte a városát a sorstáblák védelmező erejével. Ezek a sorstáblák annyira erős hatalmi jelvények voltak, hogy még az örjöngö Enki által Uruk ellen küldött óriási tengeri szörny támadását is visszaverték s igy a varázslatok urának végképp bele kellett törödnie abba, hogy elvesztette a hatalma alapját képező sorstáblákat. A történet azonban itt nem ér véget, éppen ellenkezöleg, még csak most kezdödtek a nagyszabású események, amelyek megváltoztatták az emberiség addigi életmódját. Új találmányok jelentek meg ebben a korban. Olyan tudományos-technikai áttörések történtek váratlan hirtelenséggel, mint a kerék, az irás vagy az ökörfogatos eke megjelenése. Történelmileg és régészetileg is bizonyított tény, hogy a mezopotámiai kultúra ebben az időszakban az Uruki kultúra idején ért a legnagyobb fejlettségre, ekkor volt a legerősebb az Inanna kultusz a térségben. Valóságos templomkörzetek jöttek létre a városban és minden jel arra mutat, hogy valamilyen forradalmi változásnak kellett történnie, hogy a háttérben meghuzódó Uruk egyszeriben lekörözve a nála sokkal fejlettebb Eridut valóságos kultúrális központá nötte ki magát. Ezt a változást csakis mesterségesen idézhették elő méghozzá a sorstáblák segítségével, amelyek lehetővé tették Uruknak, hogy vezető technikai fölényt szerezzen a többi városállammal szemben.

Az annunaki gyarmatok

Miközben 380000 évvel ezelött az annunakik az aranyat termelték ki a felszinen és szállították el az IGIGI nevű ürállomáson keresztül a Nibirura, addig a számüzött Alalu unokaöcsse és követöi ellencsapásra készülödtek. Valahogy maguk mellé állították az IGIGI legénységét és azok segítségével kisérletet tettek a Föld elfoglalására, igy adva Anu tudtára, hogy a bolygó nem lehet a nibirui gyarmatosítás célpontja. Anu ezt nehezen viselte el és Enlilt bizta meg a lázadás leverésével. Enlil természetesen győzött és a Föld továbbra is Anu és az annunakik birtokában maradt. A vészterhes időszakot az ősi sumér források az "öreg istenek háborúja" néven említik. A bajok azonban itt még nem értek véget, mert nem kellett hozzá túl sok idő (az annunaki időszámítást figyelembe véve) és 300000 környékén az arany kitermelést folytató annunaki istenek fellázadtak a rossz munkakörülmények miatt.

"Járuljunk a főtiszt elé, s talán felment minket nehéz munkánk alól. Az istenek királyát a hős Enlilt keressük fel. Talán meg tudjuk győzni őt, hogy szüntesse meg terheinket."

Enlil azonnal a helyszinre ment és erélyes szavakkal, kellő fenyegetőzést bevetve kisérletet tett a lázongó ürhajósok lecsillapítására. Pechjére az erőszakos fellépés ez esetben nagyon nem jött be. A jelenlévök között valóságos lincshangulat tört ki és Enlilt csak a tanácsadójának Nuszku-nak sikerült kihúznia a slamasztikából.

"Mi, az összes isten harcot hirdetünk! Látástól-vakulásig dolgozunk, kimerítő a munkánk, sok a fáradtságunk!"

Az istenek ezután úgy döntöttek ez nem mehet igy tovább hiszen a kitermelést mégsem végezhetik azok az ürhajósok, akiknek egyébként nem ez lenne a feladatuk. Ekkor Enki előrukkolt az ölettel, hogy teremtsenek egy szolgáló fajt, akik majd az annunakik helyett fognak dolgozni s igy azok újra az eredeti feladataikra öszpontosíthatnak. Ninhursag elvállata a teremtés feladatát és igy ő lett a teremtő istennő az emberiség ősanyja, akit Mami néven is neveztek. Tulajdonképpen ő a legősibb anyaistennő, akit sokféle néven emlegettek. Az emberiség ösanyja viszont egy erre kiválasztott nöi egyed volt, akinek a génállományát keresztezték az annunaki génekkel. Az embereket arra a területre csoportosították össze, amelyet E-DIN-nek neveztek el.

Edin rekonstruált képe a folyamokkal:



Az E-DIN szó jelentése, hogy "lakhelye egy becsületes istennek" és valójában a DIN-GIR szóból származik, ami annyit tesz, mint "egy becsületes az égi bárkáról" vagyis egy ürhajóról, mivel a sumérok ismerték a különbséget a hagyományos vízen sikló folyami bárkák és a velük ellentétes égen úszó égi bárkák között. A korszakot végül egy váratlan eljegesedés zárta le.

Marduk Enki fia azt a helyet választotta hatalma központjául, amelyet ma Egyiptomnak nevezünk. Egyiptom ősi neve Khem, amely nagyjából annyit tesz, mint a fekete homok földje, amely a Nilus sötét hordalékára utal. Az Egyiptom elnevezés sokkal később ragadt rá az országra, a görögök nevezték el igy Ptah isten mempfiszi temploma a Hut-Ka-Ptah (Ptah szellemének háza) után. Marduk valamikor az i.e. 9780 körül Egyiptom kormányzásának feladatát Oziriszre és Széthre ruházta át. Útólag kiderült nagy hiba volt. A két annunaki az első adandó alkalommal egymás torkának esett a hatalomért. Addig harcoltak - a mitosz szerint földön, vízen és levegőben - amig végül Széth le nem győzte ellenfelét, akit ezután feldarabolt és igy ő lett a Nilus-delta vittahattalan ura. A vörös isten azonban nem sokáig örülhetett a gyözelemnek, mert az i.e. 8970 körül Izisz életet adott Hórusznak, aki az annunaki genetikai beavatkozások miatt Ozirisz hasonmása volt. Hórusz nem húzta az időt, amint lehetősége támad totális háborút indított Széth ellen, aki végül csúfos vereséget szenvedett. A kettöjük háborúját nevezték az első piramis háborúnak. Széth a vereséget követően ázsián keresztül sebesen Kánaán és a sinai-félsziget felé távozott. A helyzet az i.e. 8670 körül Enlil fiai számára kritikussá vált, úgyanis Széth bukásával Enki fiainak kezébe került az ürközpont irányitása és a Nagy Piramis. Ninurta és a többi annunaki a problémát csak úgy tudta megoldani, hogy háborút indítottak Hórusz ellen. Ekkor robbantották ki Ninurta és annunakijai a második piramisháborút (i.e. 8670), amely során gyözelmet arattak és a kezükbe került az ürrepülést biztosító Alsó-Egyiptom. Ninurta első dolga az volt, hogy a Nagy Piramisból eltávolította azokat az eszközöket, amelyek az építmény belsejében müködtek. Az már szinte bizonyos, hogy monitorok, infra sorompók és lézertechnika volt a piramisban.

Ez utóbbit J. Hurtak doktor is megerősitette, amikor embereivel a piramis belső kamráit megvizsgálva lézer technológiára utaló nyomokat fedezett fel.

Mindezt azért teszi, hogy elejét vegye egy újabb piramis háború kitörésének ki. Az eltávolított felszerelést a mai Jeruzsálem területére szállították. A Nagy Piramis ezután már nem szolgált semmilyen célt. Ninhurszag a háború lezárásaként egy tárgyalást hivott össze, amely során ismét felosztották a Földet és Marduk (Ré) igy elvesztette Egyiptomot. Egyiptomban ekkor a Thot által alapított uralkodói dinasztia ragadta magához a hatalmat. Az annunakik az i.e. 8500 körül több állomást létesítettek ezek közül a legismertebb Jerichó volt.

A vízözön túlélői

Valamikor az i.e. 10500 körül Ziuszudra/Noé utódai három különálló csoportban széledtek szét a földön, hogy biztosítsák az emberiség fennmaradását. Ezalatt az annunakik nagyszabású környezet átalakításba fogtak. Új irányító központra volt szükségük, mivel a régit elmosta az áradat és hosszú időbe telt volna eltakarítani a romokat. Az új leszállópálya a Sinai-félszigeten létesült, az irányító központ pedig az a település lett, amely késöbb Jeruzsálem néven vált ismerté. Enki Egyiptomba látogatott és nekikezdett a Mezopotámiában alkalmazott eljárással lecsapolni a mocsaras területeket, hogy ezzel a felszinre hozza a termékeny földet. Az ősi feljegyzések is úgy hivatkoznak erre a müveletre, hogy Enki kiemelte a vízből a földet. Ninurta Enlil fia Mezopotámiában kapott feladatot, mint ahogy azt a vízözön elött is tette gátakat épített, hogy ismét lakhatóvá tegye a területet. Ninurta valamiféle hidrosztatikai mérnök lehetett, mert általában a duzzasztó gátakkal és a vízek szabályozásával hozzák összefüggésbe az alakját.