A nemzetség tudományos neve mai nap is őrzi annak emlékét, hogy a régi görögök Athene - a tudomány istennője - szent madaraként tisztelték a kuvikot. (Athene noctua)

Athénben az Akropoliszon az istennő templomában nagy számban tartották és nevelték a szent madarat s mint tudjuk, a tudománynak a mai napig is jelképe. Az Akropolisz őrzője volt. A magasabb rendű bölcsességet jelképezi. A női attribútumok, a Hold és az éjszaka szimbóluma.

A bagoly értelmi képességei valóban nem csekélyek. Jól megfér társaival is. Éjjel vadászik apró emlősökre, bogarakra, egérre, verébre. A bagoly első tojás után kotlik, ezért különböző korúak a fiókák. A nagyobbak elárvult öccseikről is gondoskodhatnak.

 A mi kuvikunk galambnagyságú, de annál zömökebb. Háta sötét egérszínű, szabálytalan fehér foltokkal. A farktollakat rozsdasárgás foltok tarkítják. Szeme kénsárga. Leginkább odvas fákban bővelkedő erdőszéleken, falvak, tanyák közelében, padlásokon, tornyokon telepszik meg. Napközben rejtekhelyén gubbaszt. Kísérteties árnyként suhanó éji röpte és kuvikolása megrettenti a babonás embereket. Az a hiedelem járja, hogy ahol felhangzik szava, nemsokára meghal valaki, lélekvivő madárnak tartják. Van hol bálványként imádják, máshol az ördög reinkarnációjaként gyűlölik.

A mediterrán országokban szeretik, Palesztinában pedig szerencsemadárnak tartják.

A mágia, az előjelek, a csendes bölcsesség és a sötétben látás misztériuma lengi körül.

 Szkíta aranybagoly

A kánaánita alvilágistennő – Lilit – gyöngybagoly alakban élt.

A tatárok kánja fekete éjjeli baglyot viselt aranypajzsán, mivel a mitológia szerint az első mongol uralkodó, Dzsingisz kán életét egy ilyen madár mentette meg.

 Kínában az „Első Kovács” emblémája bagoly. A kovács az anyagon uralkodó mágikus képességek és alakítóerő megszemélyesítője. Huang-tit, a Szaturnusz jellegű Sárga Császárt tartották az „Első Kovács”-nak.

A keltáknál is a kovácsok szent madara, mivel a kovácsok beavatottak, a közönséges ember elől elrejtett dolgoknak, és a fémek természetének ismerői.

A bagoly a későbbi időkben a főnix ellenpárja, a szerencsétlenség előhírnöke lett.

Mexikóban, az azték kultúrát megelőzően az esőisten szent madara volt, az aztékoknál viszont démoni éjszakai lénynek és rossz előjelnek számított.

Az Északi Szél megszemélyesítője.

A pueblo indiánok szerint a madár a halál istenével áll kapcsolatban, de egyben a termékenység szelleme is.

 A régi Angliában a búskomorságba esett, elszegényedett embert „bagolyverte” jelzővel illették.

A kabarok egyik szent állata a fülesbagoly volt, méghozzá az óriástermetű, fekete, éjjeli életmódú bagoly lett a Mindenség Nagy Istene jelképévé. Buhunak nevezték, míg a török-tatár nyelvekben ugu, uhu a bagoly neve.

A világ számos részén kivételes gyógyerőt tulajdonítottak neki. A bagoly a mágia és a sötétség, a bölcsesség és a jövendőmondás madara.

Kulcsszavak: magasabb rendű bölcsesség, Hold, nőiség, éjszaka, lélekvivő, szerencsemadár, halálmadár, anyagon uralkodás, jövendőmondás. Csöndes bölcsesség és éjszakai látóképesség, gyógyerő, mágia szimbóluma.