Pistis Sophia – Gnosztikus Evangélium, részlet

„Jézus folytatta beszédét, és így szólt: Amikor az Első Misztérium parancsára lepillantottam az embervilágra, Máriára találtam, akit anyagtest szerint ’anyámnak’ neveznek. Beszéltem vele Gábriel alakjában, és amikor felém fordult a magasságba, beléje ültettem az első erőt,amit Barbelótól vettem, vagyis annak a fénytestnek az erejét, amelyet a magasságban viseltem. A lélek helyébe pedig a nagy Sabaoth erejét, a jóét vetettem beléje, aki jobboldalon az igazak körzetében található.”

Részlet a Jan van Rijckenborgh – A Pistis Sophia Gnosztikus Evangéliumhoz fűzött magyarázatából:

A második sugárerőt János születésnek vagy Illés újraszületésnek nevezik. Ez azt jelenti, hogy az ifjú jelöltet összekapcsolják minden megszabadult vérerejével. Megkapja ezt a vérörökséget, ami voltaképpen egy szidérikus sugárzás. Mintegy vérkapcsolatba lép minden olyan testvérrel aki bejárta előtte az ösvényt.

A vérnek ez a kincse, egy élő közösség ereje. Ez az erő teszi a jelöltet képessé arra, hogy saját magát megtámadja, és az ösvényt végigküzdje.

Ami nincs a vérben erő formájában, az nem valósulhat meg soha. Ezért ez az új születés a vérben,a vérörökség elnyerése a feltétele mindennek.

Az önmagán való munkálkodás, melyet átizzít a múlhatatlan igazság első két sugara, természetesen az ön-szabadkőművesség. Utat tör magának az akadályokon keresztül: ez János, az úttörő. Ennek a szabad út teremtésnek az eredménye tipikusan József, az ács – a szabadkőműves.

Ez a változás, magától értetődően krízishez vezet, egy végponthoz, határhelyhez, ahol minden dialektikus lehetőségnek törvényszerűen véget kell érnie. Ezt az állapotot „Máriának” nevezik.

Ezért mondják hogy József és Mária össze van kapcsolva, mintegy  párt alkot, de még nem házasok. Egységre rendeltettek, de a valóság még távol van.

És mégis, a „magát távol tudván, de ennek ellenére a vér unszolására buzgólkodván” eme állapotában csodaként bekövetkezik egy harmadik gnosztikus sugárerő érintése, amely Barbelo-tól származik. Szó szerint Barbeló „az összetörés fiát” jelenti. Talán megértik, hogy Barbelónak, ebben az erejében kezdődik el a megfordulás, a természetlény átváltozása egy Jézus Krisztus Szellemrendjéhez tartozó lénnyé.

Ez a megfordulás azonban egy szükséges összetörést követel meg.

A János fázis állapotában Ön el akarja készíteni a drága húsvéti bárányát, és alázattal telten, teljes összpontosítással ül kunyhójában. Ekkor azonban mint Rózsakereszt Krisztián esetében is, a harmadik sugár, a Barbeló-sugár vihara kerekedik, amibe az Ön egész háza beleremeg.

Most minden azon múlik, hogy feladja –e spontán, természetes ellenállását, és mondja-e Máriához hasonlóan, hogy „történjen velem a Te igéd szerint”. Úgy kell viselkednie, hogy életvitelével kérje: „ne az én akaratom, hanem a Tiéd legyen meg!”

Ekkor megkapja lelkében a nagy Sabaoth erejét, a jóét, aki a jobb oldalon van.

Ez a Gnózis életszabályzó, egyensúlyszabályzó negyedik sugara, mely képessé teszi Önt arra, hogy az összetörés ösvényén örömmel haladjon..

Ez egy olyan út, amelyet Ön a természet szerint nem akarhat, nem láthat és nem foghat fel, melyen azonban mégis ellenállás nélküli elhalásban halad, hogy örökké élőnek szülessen meg.