Barnabás evangéliuma

 

Bevezetés  – Jézus, akit Krisztusnak hívnak, az Isten által a világba 

küldött új prófétának igaz evangéliuma:

Barnabás, az ő apostolának leírása szerint.

 

Barnabás, a Nazarénus Jézus, akit Krisztusnak hívnak, apostola, mindazoknak, akik a Földön lakoznak békét kíván és vigasztalást.

Drága szeretteim, a hatalmas és szeretett Isten ezekben az elmúlt 

napokban meglátogatott minket prófétája, Jézus Krisztus által, a tanítás és a csodák nagyszerű kegyelmében, aminek következtében, sokak, akik  a Sátán befolyása alatt voltak, jámborságban élve, a legistentelenebb tanokat prédikálták, Jézust Isten fiának nevezték, elutasítván, hogy a 

körülmetélést Isten rendelte el, és megengedvén mindenféle tisztátalan 

húst: akik között Pált ugyancsak becsapták, amiről beszélek nem mentes a bánattól; mindezek okán én leírom az igazságot, melyet láttam és hallottam azon érintkezések során, melyek alkalmával Jézussal voltam, annak érdekében, hogy megváltásotok legyen, és ne legyetek 

megtévesztve a Sátán által és (ne) pusztuljatok el Isten ítéletében. Ezért óvakodjatok mindenkitől, akik új dogmákat prédikálnak nektek, ellentéteseket azokkal, melyeket én írok, hogy örök megváltásotok 

legyen. A hatalmas Isten legyen veletek és őrizzen titeket a Sátántól 

és minden gonosztól. 

Ámen.

 

1. fejezet:

 

Gábriel meglátogatja Szűz Máriát Jézus születésével 

kapcsolatban

 

Ezekben az elmúlt években, egy Mária nevű szüzet, aki Dávid 

leszármazottja, Júda törzséből, meglátogatott Gábriel angyal, Istentől. E szűz, tökéletesen szentül élt, bármiféle bűn nélkül, fedhetetlenül, és engedelmes maradt imában és böjtben, egy napon egyedül 

tartózkodott, amikor belépett a szobájába Gábriel angyal, és köszöntötte őt, mondván:

„Isten legyen veled, óh, Mária”.

 

A szűz megrémült az angyal megjelenése miatt; az angyal azonban 

megnyugtatta őt, mondván:

„Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál Istennél, aki kiválasztott téged, hogy egy próféta anyja légy, akit ő küld az izraeli emberek közé azért, hogy 

azok az ő törvényei szerint járjanak el, igaz szívvel.”

 

A Szűz válaszolt:

„Miként szülhetnék fiúkat, tekintettel arra, hogy nem ismerek férfit?”

 

Az angyal felelt:

„Óh, Mária, az Isten, aki férfit alkotott férfi közreműködés nélkül képes férfit alkotni benned, férfi nélkül, hiszen számára semmi sem lehetetlen.”

 

Mária válaszolt:

„Tudom, hogy az Isten mindenható, ezért szándéka megvalósul.”

 

Az angyal válaszolt:

„Nos, foganjon meg hát benned a próféta, akit Jézusnak fogsz nevezni: és te pedig tartsd őt távol a bortól és erős italtól és minden tisztátalan hústól, mert a gyermek Isten szentje.”

 

Mária alázattal meghajolt azt mondván:

„Íme, az Isten szolgáló leánya, történjen meg a te igéd szerint.”

 

Az angyal eltávozott és a szűz dicsőítette az Istent, mondván:

„Ismerd meg óh, lelkem az Isten hatalmasságát, és örvendezz én  lelkem, megváltó Istenemben; mert rátekintett alázatos szolgáló leányára, olyannyira, hogy áldottnak nevez engem minden nemzet, mivel az ő hatalmassága által állapotossá tesz engem, legyen áldott a szent neve. Hiszen kegyelme kiterjedt nemzedékről nemzedékre mindazokra, akik félték őt. 

Hatalmasak voltak tettei és elhintette a büszkeséget szívének képzeletében. Letette a hatalmasokat a székhelyükről, és magasztalta az alázatosakat. Őt, aki éhes volt eltöltötte jó dolgokkal, és a gazdagot üresen küldte el. Ugyanis megtartja emlékezetében az Ábrahámnak és fiainak tett ígéretét mindörökké.”

 

2. fejezet:

 

Gábriel angyal figyelmeztetés Józsefnek Szűz Mária fogantatásával 

kapcsolatban

 

Mária, megismervén az Isten kívánságát, félvén az emberektől, nehogy 

 

megtámadják 

amiatt, hogy gyermekével állapotos, és megkövezzék őt paráznaság miatt, 

 

úgy döntött, saját 

törzséből való férfit választ, egy férfit, akit Józsefnek hívtak, 

 

kifogástalan életet élt: mivel igaz 

ember volt, félte az Istent és szolgálta őt böjttel és imával, két keze 

 

munkájával kereste 

kenyerét, hiszen ácsmester volt. ilyen férfit megismervén a szűz, 

 

társául választotta őt és 

feltárta számára az isteni tanácsot. 

József, révén igaz ember, amikor észrevette, hogy Mária gyermekkel 

 

állapotos, azon 

gondolkodott, elküldi őt, merthogy félte az Istent. Íme, miközben 

 

aludt, megdorgálta őt Isten 

angyala mondván: „Óh, József, miért gondolkozol azon, hogy elküldd a 

 

feleségedet? Tudd 

meg, bármi is történ őbenne, minden az Isten akaratából következett be. 

 

A szűz hamarosan 

fiút hoz világra, akit Jézus néven fogtok nevezni; akit távol kell 

 

tartanod a bortól és erős 

italoktól és minden tisztátalan hústól, mert ő Isten szentje az anyja 

 

méhéből. Isten prófétája 3

az izraeli emberekhez küldvén, azért, hogy megtérítse Júdát az ő 

 

szívéhez, és hogy Izrael az 

Isten törvényeiben járjon, miként az írva vagyon Mózes törvényeiben. 

 

Nagy hatalommal fog 

eljönni, melyet Isten ad neki, és hatalmas csodákat tesz, miáltal sokan 

 

üdvözülnek.” József, 

felébredvén álmából, megköszönte az Istennek, és megmaradt Mária 

 

mellett egész életében, 

szolgálván az Istent teljes őszinteséggel.

3. fejezet: Jézus csodálatos születése, és az Istent imádó angyalok 

 

megjelenése

Abban az időben Júdeában Heródes uralkodott, Augustus császár rendelete 

 

alapján, 

és Pilátus volt a helytartó, a papságban pedig Annás és Kajafás. Azért, 

 

Augustus 

rendeletére, az egész világot összeírták, ezért mindenki a saját 

 

szülőföldjére ment, és 

jelentkezett a saját törzsénél, hogy összeírják. József, ennek 

 

értelmében, elhagyta 

Názáretet, az egyik galileai várost, Máriával, a feleségével, aki 

 

gyermeket várt, hogy 

elmenjen Betlehembe (mivel ez volt az ő városa, révén Dávid 

 

leszármazottja volt), azért 

hogy összeírják a császár rendelete értelmében. József, megérkezvén 

 

Betlehembe, révén a 

város kicsi volt, és nagyszámú idegen sokaság lepte el, nem talált 

 

helyet, azért a városon 

kívül vett ki szállást, olyan szálláshelyen, mely pásztorok menedékéül 

 

szolgált. Miközben 

József ott tartózkodott, Mária napjai beteljesültek, hogy megszülje 

 

(gyermekét).

A szüzet rendkívül erős fény vette körül, és megszülte a fiát, fájdalom 

 

nélkül, akit a 

karjába vett, és betakarta őt pólyába, jászolba fektette, mert nem volt 

 

hely a fogadóban. 

Aztán nagy örvendezéssel angyali serek jött a fogadóhoz, áldva az 

 

Istent és békét jelentve 

be azoknak, akik félik az Isten. Mária és József imádták az Urat Jézus 

 

születése kapcsán és 

a legnagyobb örömmel táplálták őt.

4. fejezet: Angyalok jelentik be a pásztoroknak Jézus születését, és 

 

ők, miután 

rátaláltak, hirdetik őt

Akkoriban pásztorok  tartották szemmel nyájaikat, amint az szokásuk 

 

volt. És íme, 

hirtelen rendkívül erős fény vette őket körül, melyből megjelent 

 

számukra egy angyal, aki 

Istent áldotta. A pásztorokat félelem töltötte el a fény hirtelen 

 

megjelenése és az angyal 

feltűnése miatt; mire az Úr angyala megnyugtatta őket, mondván:4

„Íme, nagy örömet jelentek be néktek, hiszen Dávid városában 

 

megszületett a 

gyermek, aki az Úr prófétája; aki üdvösséget és megváltást hoz Izrael 

 

házának. A gyermeket 

jászolban találjátok, az anyjával, aki Isten áldottja.”

És amikor ezt elmondta, hatalmas seregnyi angyal jött el és áldotta az 

 

Istent, békét 

jelentvén be számukra, jó szándékkal. Amikor az angyalok eltávoztak, a 

 

pásztorok maguk 

között így szóltak, mondván: „Menjünk el Betlehembe, és ellenőrizzük a 

 

szót, melyet az Isten 

angyala jelentett be nekünk.” Igen sok pásztor jött Betlehembe keresvén 

 

az újszülött 

gyermeket, és megtalálták a városon kívül a gyermeket, aki 

 

megszületett, az angyal 

szavának megfelelően, jászolba fektetve.

Ők ezért hódoltak előtte, és átadták az anyjának azt, amijük volt, 

 

beszámolván neki, 

amit hallottak és láttak. Mária ezért megtartotta mindezeket a dolgokat 

 

a szívében, és József 

[hasonlóképpen], köszönetet mondván az Istennek. A pásztorok 

 

visszatértek nyájaikhoz, 

beszámolván  mindenkinek milyen csodálatos dolgot látta. És emiatt 

 

Júdea egész 

hegyvidékét eltöltötte a félelem, és minden férfi feltette a szívében 

 

ezt kérdést, mondván: 

„Mit gondoljunk, ki lehet ez a gyermek?”

5. fejezet: Jézus körülmetélése

Amikor a nyolc nap kitelt, az Úr törvényének megfelelően, amint az 

 

Mózes könyvében 

írva vagyon, fogták a gyermeket és elvitték a templomba, hogy 

 

körülmetéltetni őt. Így hát 

körülmetélték a gyermeket, és a Jézus nevet adták neki, miként azt az 

 

Úr angyala 

megmondta korábban, mielőtt a méhben megfogant volna. Mária és József 

 

megértette, hogy 

a gyermeknek szükségletei kell, hogy legyenek a megváltáshoz, és sokak 

 

elpusztításához. 

Azért félték az Istent és a gyermeket istenfélelemben tartották.

6. fejezet: Három mágus, csillag által vezetve, kelet Júdeában, és 

 

megtalálván Jézust, 

fejet hajtanak előtte és megajándékozzák

Heródes, Júdea királyának uralkodása idején, amikor Jézus született, 

 

három mágus, 

a keleti részekről, vizsgálta a csillagokat az égen. Mire feltűnt nekik 

 

egy igen fényes csillag, 

miután egymás között azt a következtetést vonták le, hogy elindulnak 

 

Júdeába a csillag által 

vezetve, mely előttük haladt, és megérkezvén Jeruzsálembe megkérdezték, 

 

hol született a 

zsidók királya. És amikor ezt Heródes meghallotta, megrémült, és az 

 

egész város 5

felkavarodott. Heródes ezért összehívta a papokat és az írástudókat, 

 

mondván: „Hol kell 

Krisztusnak megszületnie?” Ők azt válaszolták, hogy Betlehemben kell 

 

születnie, hiszen így 

írta a próféta:

„És te Betlehem, nem vagy apró Júda hercegségei között, hiszen belőled 

 

származik a 

vezető, aki vezeti az én izraeli népem.”

Heródes ebben a szellemben összehívta a mágusokat és megkérdezte őket 

jövetelükkel kapcsolatban: akik azt válaszolták, hogy láttak egy 

 

csillagot keleten, mely oda 

vezette őket, amiért is ajándékokkal szeretnék megtisztelni a csillag 

 

által jelzett ezen új 

királyt.

Azután azt mondta Heródes: „Menjetek Betlehembe és nagy szorgalommal 

keressétek a gyermeket; és amikor megtaláljátok őt, jöjjetek és 

 

mondjátok el nekem, hogy én 

is örömest mehessek és köszönthessem őt.” Íme, ezt mondta álnokul.

7. fejezet: A mágusok látogatása Jézusnál, és visszatértük saját 

 

hazájukba, Jézus 

számukra álmukban adott figyelmeztetésével

A mágusok ezért elhagyták Jeruzsálemet, és íme, a csillag, mely keleten 

 

tűnt fel 

számukra előttük haladt. Látván a csillagot, a mágusokat öröm töltötte 

 

el. És így, 

Betlehembe érkezvén, a városon kívül, meglátták a csillagot egy helyben 

 

állva a fogadó 

felett, ahol Jézus megszületett. A mágusok ezért odamentek és belépvén 

 

a lakhelyre 

megtalálták a gyermeket és az ő anyját, és meghajolván hódoltak neki. A 

 

mágusok 

megajándékozták ők, ezüsttel és arannyal, részletezve a szűznek 

 

mindazt, amit láttak. Ami 

után, miközben aludtak, a gyermek figyelmeztette őket, hogy ne menjenek 

 

Heródeshez: így 

másik úton tértek haza saját otthonukba, beszámolván mindarról, amit 

 

láttak Júdeában.

8. fejezet: Jézust Egyiptomba viszik menekülés közben, és Heródes 

 

lemészárolja az 

ártatlan gyermekeket.

Heródes látván, hogy a mágusok nem tértek vissza, úgy vélte, csúfot 

 

űztek belőle, 

ezért elhatározta, hogy halálra veti a megszületett gyermeket. De íme, 

 

miközben József 

aludt, megjelent számára az Úr angyala, mondván: „Kelj fel gyorsan, 

 

fogd a gyermeket az 

anyjával és menj Egyiptomba, mert Heródes le akarja mészárolni őt.” 

 

József nagy 6

félelemmel kelt fel, fogta Máriát a gyermekkel, és Egyiptomba mentek, 

 

és ott tartózkodtak 

Heródes haláláig: aki úgy vélte, csúfot űztek belőle a mágusok, 

 

elküldte katonáit, hogy 

mészároljanak le minden újszülött gyermeket Betlehemben. Ezért a 

 

katonák jöttek és 

megöltek valamennyi ott lévő gyermeket, miként Heródes megparancsolta 

 

nekik. Miáltal 

beteljesültek a próféta szavai, mondván: „Siránkozás és zokogás van 

 

Rámában, Ráhel 

siratja fiait, ám vigasz nem adatik neki, mert nincsenek.”

9. fejezet: Jézus, visszatérvén Júdeába, csodálatos vitát tart 

 

tudósokkal, amikor éppen 

eléri tizenkettedik életévét

Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala Megjelent Józsefnek álmában, 

mondván: „Térj vissza Júdeába, mert mivel halottak azok, akik a gyermek 

 

halálát akarták.” 

József ezért fogta a gyermeket (aki elérte a hetedik életévét) 

 

Máriával, és eljöttek Júdeába, 

ahol meghallván, hogy Archelaus, Heródes fia, uralkodott Júdeában, 

 

elmentek Galileába, 

félvén Júdeában maradni; és letelepedtek Názáretben. A gyermek 

 

kegyelemben és 

bölcsességben növekedett Isten és az emberek előtt.

Jézus, elérvén a 12 éves kort, Máriával és Józseffel felment 

 

Jeruzsálembe, hogy 

imádkozzanak ott, az Úr törvénye szerint, Mózes könyvében megírva. 

 

Amikor véget ért 

imájuk, elindultak, elvesztvén Jézust, mivel azt gondolták, már 

 

korábban hazatért a 

rokonaikkal. Mária ezért visszament Józseffel Jeruzsálembe, keresvén 

 

Jézust a rokonok és 

a szomszédok között. A harmadik napon megtalálták a gyermeket a 

 

templomban, tudósok 

gyűrűjében, beszélgetvén velük a törvényekről. És mindenkit lenyűgöztek 

 

a kérdései és a 

válaszai, mondván: „Miként lehet ilyen tantétel őbenne, látván hogy 

 

milyen kicsi és nem 

tanult meg olvasni?”

Mária megfeddte őt, mondván: „Fiam, mit tettél velünk? Íme, én és az 

 

apád három 

napja keresünk szomorúságban.” Jézus válaszolt: „Hát nem tudjátok, hogy 

 

Isten szolgálata 

az Apa és az anya elé való?” Jézus ezután az anyjával és az apjával 

 

Názáretbe ment és 

alázattal és tisztelettel viseltetvén velük. 

10. fejezet 

Jézus, ahogy betöltötte a harmincadik életévét, miként azt ő maga 

 

mondta el nekem, 

felment az Olajfák Hegyére olajbogyót gyűjteni anyjának. Azután délben, 

 

miközben 7

imádkozott, és ezekhez a szavakhoz ért: „Uram, kegyelemmel…” rendkívül 

 

erős fény vette 

körül és végtelen sokaságú angyal, akik azt mondták: „Isten legyen 

 

áldott.” Gábriel angyal 

átadott neki (valamit, amely) mintha egy ragyogó tükör lett volna, (és) 

 

egy könyv, melyek 

leszálltak Jézus szívébe, ahol tudomása volt Isten tettéről és arról, 

 

amit megmondott, és mi 

Isten akarata olyannyira, hogy minden csupaszon és nyitottan feküdt 

 

előtte; miként azt 

mondta nekem: „Hidd  el Barnabás, ismerek minden prófétát és minden 

 

próféciát, olyannyira, 

hogy bármit is mondok, az egész már elő is jött abból a könyvből.”

Jézus, megkapván ezt a látomást és megtudván, hogy ő próféta, elküldött 

 

Izrael 

házába, kinyilvánította mindezt Máriának, az anyjának, azt mondván 

 

neki, hogy ő (Jézus) 

Isten dicsőségére súlyos üldöztetéseket kell elszenvedjen, és többé már 

 

nem fog 

engedelmeskedni neki, hogy szolgálja őt (az anyját). Minek utána, 

 

hallván ezeket, Mária 

válaszolt: „Fiam, mielőtt megszülettél mindezt közölték velem; ezért 

 

legyen áldott az Isten 

szent neve. Jézus elindult, ezért ettől a naptól kezdve, hogy betöltse 

 

az ő prófétai hivatását.

11. fejezet: Jézus csodálatosan meggyógyít egy leprást és bemegy 

 

Jeruzsálembe

Jézus, leereszkedvén a hegyről, hogy Jeruzsálembe jöjjön, találkozott 

 

egy leprással, 

aki isteni sugallatra felismerte, hogy Jézus próféta. Ezért könnyekben 

 

imádkozott hozzá, 

mondván: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam.” Jézus válaszolt: „Mit 

 

szeretnél testvérem, mit 

tegyek veled?”

A leprás válaszolt: „Uram, gyógyíts meg engem.”

Jézus megfeddte őt, mondván: „Bolond vagy; imádkozz Istenhez, aki 

 

megteremtett 

téged, és ő egészséget ad neked; mivel én ember vagyok, hasonlóképpen 

 

hozzád.”

A leprás felelt: „Ismerlek téged, Uram, ember vagy, ám az Úr szentje. 

 

Ezért imádkozz 

te az Istenhez, és ő majd egészséget ad nekem.”

Ezután Jézus sóhajtott és azt mondta: „Mindenható Úristen, a szent 

 

prófétáid 

szeretetére, adj egészséget ennek a beteg embernek.” Miután ezt 

 

elmondta, így szólt, 

megérintvén a beteg embert a kezével, Isten nevében: „Óh, testvérem, 

 

fogadd el az 

egészséged!” És amikor kimondta ezt, a leprás megtisztult, olyannyira, 

 

hogy a testét a lepra 

elhagyta, pontosan úgy, miként a gyermeket. Látván, nevezetesen azt, 

 

hogy 

meggyógyították, a leprás fennhangon felkiáltott: „Jöjj ide Izrael, 

 

hogy megkapd a prófétát,

akit az Isten küldött neked.” Jézus kérlelte őt, mondván: „Testvérem, 

 

maradj békében és ne 8

mondj semmit,” ám minél jobban kérlelte, ő annál hangosabban kiabált, 

 

mondván: „Íme, a 

próféta! Íme, Isten szentje!” Mely szavakra sokan, akik kifelé 

 

tartottak Jeruzsálemből 

visszafutottak, és Jézussal léptek be Jeruzsálembe, elbeszélvén, amit 

 

az Isten tett Jézus 

által a leprással.

12. fejezet: Jézus első prédikációja az emberekhez: csodálatos tantétel 

 

Isten nevében

Jeruzsálem egész városa megmozdult ezekre a szavakra, mire valamennyien 

összefutottak a templomhoz, hogy lássák Jézust, aki belépett, hogy 

 

imádkozzon, ezért 

ebben aligha tudták visszatartani. Mire a papok könyörögni kezdtek 

 

Jézusnak, mondván: 

„Ezek az emberek látni és hallani akarnak téged; ezért menj fel az 

 

oromra, és ha az Isten 

szót ad neked, beszélj az Isten nevében.”

Ezután Jézus felment arra a helyre, ahonnan az írástudók szokásában 

 

volt beszélni. 

És miután csendet intett a kezével, szólásra nyitotta a száját, 

 

mondván: „Áldott legyen az 

Isten szent neve, akinek jó szándéka és kegyelme létrehozta az ő 

 

teremtményeit, hogy 

dicsőítsék őt. Áldott legyen Isten szent neve, aki megalkotta 

 

valamennyi szentje és prófétája 

ragyogását, mindazon dolgok előtt, hogy elküldte volna őt a világ 

 

megváltására, miként azt

az ő szolgája, Dávid által szólván elmondta: „Lucifer előtt, a szentek 

 

fényességében, 

megalkottalak téged.” Legyen áldott az Isten szent neve, aki megalkotta 

 

az angyalokat, hogy 

szolgálják őt. És legyen áldott az Isten, aki megbüntette és mihasznává 

 

tette a Sátánt és az 

ő követőit, akik nem tisztelték azt, akit az Isten akart, hogy 

 

tisztelje. Legyen áldott az isten 

szent neve, aki megteremtette az embert a föld agyagából, és az ő 

 

munkái fölé helyezte őt. 

Legyen áldott az Isten szent neve, aki kivezette az embert a 

 

paradicsomból megszegvén az 

ő szent szabályát. Legyen áldott az Isten szent neve, aki kegyelemmel 

 

tekintett Ádám és Éva 

könnyeire, az emberi faj első szüleire. Áldott legyen az Isten szent 

 

neve, aki megbüntette 

Káint, a testvérgyilkost, elküldte az özönvizet a földre, felégette a 

 

három bűnös várost, 

csapást (küldött) Egyiptomra, megsemmisítette a Fáraót a 

 

Vörös-tengerben, szétszórta az ő 

népének ellenségeit, megfenyítette a hitetleneket és megbüntette a 

 

megátalkodottakat. 

Legyen áldott az Isten szent neve, aki kegyelemmel tekintett az ő 

 

teremtményeire, és ezért 

elküldte hozzájuk az ő szent prófétáit, hogy az igazságban és a 

 

becsületesség útján járjanak 

őelőtte; aki megszabadította szolgáit minden gonoszságtól és nekik adta 

 

ezt a földet, miként 

megígérte Ábrahám atyánknak és az ő fiának, mindörökké. Azután az ő 

 

szolgája, Mózes 

által nekünk adta szent törvényeit, hogy a Sátán ne tévesszen meg 

 

bennünket: és 

felmagasztalt bennünket minden nép fölé.9

„És testvéreim, mit tegyünk ma, hogy ne kapjunk büntetést bűneink 

 

miatt?”

És azután Jézus a legnagyobb hevességgel megdorgálta az embereket, 

 

amiért 

elfelejtették az Isten szavait, és csak a hiúságnak adták át magukat; 

 

megdorgálta a papokat 

a gondatlanságuk miatt Isten szolgálatában és világi mohóságukért; 

 

megdorgálta az 

írástudókat hiábavaló tan hirdetése és az Isten törvényének elhagyása 

 

miatt; megdorgálta a 

tudósokat, amiért az Isten törvényeit hatás nélkülivé tették 

 

hagyományaikban. És olyan 

bölcsen beszélt Jézus az emberekhez, hogy mind sírva fakadtak, a 

 

legkisebbtől a 

legnagyobbig, kegyelemért kiáltottak és könyörögtek Jézushoz, hogy 

 

imádkozzon értük; 

mentse meg csupán a papjaikat és vezetőiket, akikben azon a napon 

 

gyűlölet fogant 

Jézussal szemben, ilyen beszédet tevén a papok, az írástudók és a 

 

tudósokkal szemben. És 

elmélkedtek a halálán, ám az emberektől való félelmük miatt, akik úgy 

 

fogadták őt, mint Isten 

prófétáját, nem szóltak egy szót sem.

Jézus felemelte a kezét az Úristenhez és imádkozott, és az emberek 

 

sírva mondták: 

„Legyen hát, óh, Uram, legyen  hát.” Az imádság végére érvén Jézus 

 

leereszkedett a 

templomból; és aznap eltávozott Jeruzsálemből, sokakkal, akik követték 

 

őt. És a papok 

gonosz dolgokat mondtak Jézusról egymás között.

13. fejezet: Jézus figyelemre méltó félelme, és az ő imája, és Gabriel 

 

angyal csodálatos 

vigasztalása

Néhány nap elmúltával, Jézus, szellemmel eltelve, megértve a papok 

 

kívánságát, 

felment az Olajfák hegyére imádkozni. És az egész éjszakát imádsággal 

 

töltve, reggel Jézus 

így imádkozott: „Óh, Uram, tudom, hogy az írástudók gyűlölnek engem, és 

 

a papok 

szándékában áll megölni engem, a te szolgádat; ezért mindenható és 

 

kegyelmes Úristen, 

irgalommal hallgasd szolgád imáit, és ments meg engem a kelepcéktől, 

 

hiszen te vagy az én 

üdvözítőm. Tudod Uram, hogy én, a te szolgád, kereslek téged egyedül, 

 

hiszen a te igéd 

igaz, mely örökké tart.”

Amikor Jézus elmondta ezeket a szavakat, íme, eljött hozzá Gábriel 

 

angyal, 

mondván: „Ne félj, Jézus, hiszen ezrek és ezrek, akik a mennyekben 

 

lakoznak, őrzik ruháid, 

és te nem fogsz addig meghalni, amíg minden be nem teljesedik, és a 

 

világ közel nem lesz a 

végéhez.”

Jézus arccal a földre esett, mondván: „Óh, hatalmas Úristen, milyen 

 

óriási a te 

kegyelmed rajtam, és mit adjak én neked Uram, mindazokért, melyeket 

 

nekem 10

adományoztál?” Gábriel angyal válaszolt: „Emelkedj fel Jézus, és 

 

emlékezz Ábrahámra, aki 

hajlandó volt feláldozni az Istennek egyetlen nemzett fiát, Ismáelt, 

 

hogy beteljesítse az Úr 

igéjét, és a kés nem lévén képes megvágni az ő fiát, a szavamra 

 

felajánlott egy bárányt. 

Ezért mégis így fogsz cselekedni, óh, Jézus, az Isten szolgája.”

Jézus így felelt: „Készségesen, de hol találom meg a bárányt, látván, 

 

hogy nincs 

pénzem, és nem törvényes dolog ellopni?” Erre Gábriel angyal mutatott 

 

neki egy bárányt, 

melyet Jézus felajánlott áldozatként imádva és áldva az Isten, aki 

 

örökké dicsőséges.

14. fejezet: A negyven napos böjtöt követően Jézus kiválaszt tizenkét 

 

apostolt

Jézus alászállt a hegyről és egyedül maradt az éjszaka a Jordán 

 

távolabbi partján és 

negyven napig böjtölt és negyven éjjel, nem evén semmit nappal sem 

 

éjjel, folyamatos 

könyörgést intézvén az Úrhoz az ő népének megváltásáért, akikhez az 

 

Isten küldte őt. És 

amikor a negyven nap eltelt, erősen éhezett. Ezután megjelent a Sátán 

 

neki, és számos 

szóval kísértette, Jézus azonban elzavarta őt az Isten szavainak 

 

erejével. A Sátán távoztával 

angyalok jöttek és szolgálták Jézust, amire csak szüksége volt.

Jézust, visszatérvén Jeruzsálem környékére, ismét megtalálták az 

 

emberek 

rendkívüli örvendezés közepette, és imádták őt, hogy velük tart; mivel 

 

a szavai nem voltak 

olyanok, mint az írástudóké, ám hatalommal bírtak, ezért megérintette a 

 

szívüket.

Jézus látván, hogy milyen hatalmas volt a tömegük, hogy visszatértek a 

 

szívükbe 

hogy az Isten törvénye szerint járjanak, felment a hegyre, és az egész 

 

éjszakát imádságban 

töltötte, és amikor a nappal eljött, leereszkedett a hegyről, és 

 

kiválasztott tizenkettőt, akiket 

apostoloknak hívott, akik között volt Júdás, akit megöltek a kereszten. 

 

A nevük: András és 

Péter a fivére, halászok; Barnabás, aki ezeket leírta; Mátéval, a 

 

vámszedővel;  aki a vám 

átvételénél ült, János és Jakab, Zebedeus fiai; Tádé és Júdás; Bertalan 

 

és Fülöp; Jakab, és 

Iskarióti Júdás, az áruló. Számukra mindig kinyilatkoztatta az isteni 

 

titkokat; ám Iskarióti 

Júdást megtette az ő intézőjének, akinek az alamizsnát adták, ám 

 

mindennek ellopta 

egytizedét.11

15. fejezet: Jézus csodát tesz a menyegzőn, a vizet borrá változtatja

Amikor a sátoros ünnep közel volt, egy bizonyos gazdag ember 

 

mennyegzőbe ghívta 

Jézust és a tanítványait és az anyját. Jézus elment, s miközben 

 

ünnepeltek, a bor elkezdett 

kifogyni. Az ő édesanyja megszólította Jézust, mondván: „Nincs boruk.” 

 

Jézus válaszolt: „Mi 

közöm nekem ehhez én anyám?” Az anyja megparancsolta a szolgáknak, hogy 

 

akármit is 

rendel el Jézus, engedelmeskedjenek neki. Volt ott hat vízhordásra való 

 

edény, izraeli 

szokás szerint, hogy megtisztítsák önmagukat az imádkozáshoz. Jézus így 

 

szólt: „Töltsétek 

meg ezeket vízzel.” A szolgák így tettek. Jézus pedig monda nékik: 

 

„Isten nevében, adjatok 

inni az ünneplőknek.” A szolgák ezután vittek  a ceremónia-mesternek, 

 

aki megfeddte a 

szolgákat, mondván: „Óh, haszontalan szolgák, miért tartogattátok a 

 

jobb bort mostanáig? 

Mivel semmit sem tudott arról, amit Jézus tett. 

A szolgák azt felelték: „Óh, uram, itt van Isten szent embere, ugyanis 

 

ő változtatta a 

vizet borrá.” A ceremónia-mester azt gondolta, a szolgák lerészegedtek, 

 

ám azok, akik Jézus 

mellett ültek, látták az egész esetet, felemelkedtek az asztaltól és 

 

tisztelettel adóztak neki, 

mondván: „Bizony te vagy Isten szentje, az igaz próféta, akit az isten 

 

küldött hozzánk.”

Ezután a tanítványai hittek benne, és sokan tértek vissza a szívükbe, 

 

mondván: 

„Dicsérjük az Urat, aki kegyelmes Izraelhez, és meglátogatta Júda házát 

 

szeretettel, és 

legyen áldott az ő szent neve.”

16. fejezet: Csodálatos tanítást ad Jézus az apostolainak, a gonosz 

 

életről való 

megtérésről

Egy napon Jézus összehívta tanítványait és felmentek a hegyre, és 

 

amikor leült, a 

tanítványai közel jöttek hozzá; és kinyitotta a száját és tanította 

 

őket, mondván: „Nagyok a 

jótétemények, melyeket az Isten nekünk ajándékozott, ezért fontos hogy 

 

igaz szívvel 

szolgáljuk őt. És amint új bort töltenek az új tárolókba, éppen így 

 

kell nektek is új emberekké 

lennetek, amikor bennetek lesz az új tanítás, ami a számon fog kijönni. 

 

Bizony mondom 

néktek, ahogy az ember képtelen a saját szemével látni a mennyet és a 

 

földet egy időben, 

ugyanúgy lehetetlenség az istent és a világot (is) szeretni.” 

„Akármilyen bölcs is legyen az ember, nem képes két urat szolgálni, 

 

akik 

ellenségesek egymással: mert ha az  egyik szeretni fog titeket, akkor a 

 

másik gyűlölni fog 

benneteket. Ezért elmondom nektek az igazat, nem szolgálhatjátok az 

 

Istent és a világot, 

hiszen a világ hazugságban, kapzsiságban és rosszindulatban leledzik. 

 

Ezért nem találhattok 12

megnyugvást a világban, ellenkezőleg, üldöztetést és veszteséget. Ezért 

 

szolgáljátok az 

Istent és vessétek meg a világot, ugyanis általam megnyugvásra lel 

 

lelketek. Halljátok a 

szavam, mert az igazságot mondom nektek.”

„Bizony, boldogok, akik gyászolják ezt a földi életet, mert 

 

megvigasztaltatnak.”

„Áldottak a szegények, akik igazán gyűlölik a világ élvezeteit, mert 

 

bővelkedni fognak 

gyönyörűségekben, az Isten királyságában.”

„Bizony, boldogok azok, akik esznek az Isten asztalánál, mivel az 

 

angyalok szolgálják 

ki őket.”

„Úgy  utaztok, mint a zarándokok. A zarándok terhelheti önmagát 

 

palotákkal és 

mezőkkel és más földi ügyekkel az út során? Bizony nem: ám világossá 

 

tesz dolgokat és 

díjazza a hasznosságukat és kényelmességüket az út során. Ennek most 

 

például kellene 

szolgálni számotokra; és ha másik példára vágynátok, meg fogom nektek 

 

adni, azért, hogy 

mindazt tegyétek, amit én mondok nektek.”

„Ne mérjétek le a szíveteket földi vágyakkal, mondván. „ Ki fog minket 

 

felöltöztetni?” 

vagy „Ki fog nekünk enni adni?” De íme, a virágok és a fák, a 

 

madarakkal, melyeket az Isten, 

a mi Urunk öltöztet és táplál nagyobb dicsősséggel, mint Salamon 

 

valamennyi dicsősége. És 

ő képes táplálni benneteket, annak ellenére, hogy ő az Isten, aki 

 

teremtett titeket és 

meghívott benneteket az ő szolgálatára; aki negyven évet át mannát 

 

hullatott az égből az ő 

izraeli népének a pusztában, és nem szenvedhette el, hogy ruhájuk 

 

elnyűvedjen vagy 

tönkremenjen, habár 640.000 férfi volt, a nők és a gyermekek mellett.”

„Bizony mondom nektek, a menny és a föld elmúlhat, de az ő kegyelme 

 

rajtuk el nem 

múlik, akik félik őt. Ám a világ gazdagsága az ő jólétükben éhség és 

 

pusztulás. Volt egy 

gazdag ember, akinek bevételei növekedtek, és azt mondta: ’Mit tegyek, 

 

óh, lelkem? Le 

fogom rombolni a csűrjeimet, mert kicsik, újakat és nagyobbakat építek: 

 

ezért 

győzedelmeskedni fogsz lelkem!’  Óh, nyomorult átok! Még azon az 

 

éjjelen meghalt. 

Gondoskodnia kellett volna a szegényekről, és baráttá kellett volna 

 

tennie önmagát 

alamizsnával a világ jogosulatlan gazdagságából; mert ők hozzák a 

 

kincseket a mennyek 

országába.”

„Mondjátok meg, kérlek benneteket, ha a bankba adnátok pénzetek egy 

vámszedőnek, és ha ő mindent tízszeresen és hússzorosan fizetne vissza, 

 

akkor nem 

adnátok egy ilyen embernek oda mindenetek, amitek csak van? Ám én azt 

 

mondom néktek, 13

bizony, bármi, amit a szeretett Isten nevében kértek, százszorosan 

 

kapjátok azt vissza, és 

örök életetek lesz. Lássátok hát, mennyire kell vágynotok Isten 

 

szolgálatára.”

17. fejezet: Ebben a fejezetben a világosan érzékelhető a keresztények 

 

hitetlensége, és 

Mumin igaz hite

Amikor Jézus ezt mondta, Fülöp válaszolt: „Hajlandóak vagyunk az Istent 

 

szolgálni, 

ám vágyakozunk rá, hogy megismerjük Istent, mivel Izsaiás próféta azt 

 

mondta: ’Bizony te 

vagy a rejtett Isten’, és Isten azt mondta Mózesnek, a szolgájának: 

 

’Vagyok, aki vagyok.’”

Jézus így válaszolt: „Fülöp, Isten jó, ami nélkül nem lenne jóság; 

 

Isten egy lény, aki 

nélkül nem lenne semmi az, ami; Isten az élet, aki nélkül nem lenne 

 

semmi, ami él; olyan

nagyserű, hogy mindent kitölt és mindenhol ott van. Neki egyedül nincs 

 

megfelelője. Nem 

volt kezdete, és nem lesz soha vége sem, ám mindennek kezdetet adott, 

 

és mindennek 

véget adott. Nincs atyja vagy anyja, nincsenek fiai, sem testvérei, sem 

 

társai. És mert az 

Istennek nincsen teste, ezért nem eszik, nem alszik, nem hal meg, nem 

 

ébred fel, nem 

mozog, ám mindig megmarad emberi hasonlóság nélkül, mivel testetlen, 

 

összekeveredetlen, 

anyagtalan, a legegyszerűbb lényeg. Ő oly mértékben jó, hogy csak a 

 

jóságot  szereti, 

annyira igazságos, hogy amikor büntet, vagy megbocsát, nem lehet 

 

ellentmondani. Röviden, 

mondom néked Fülöp, hogy itt a földön nem láthatod meg őt és nem 

 

ismerheted meg őt 

tökéletesen, ám az ő királyságában örökké fogod látni őt, ahol teljes 

 

boldogságban és 

dicsőségben leszünk.”

Fülöp így felelt: „Mester, mit mondasz? Egyértelműen írva van Izaiás 

 

könyvében, 

hogy az Isten a mi Atyánk; akkor hogyhogy nem voltak fiai?”

Jézus válaszolt: „A próféciákban számos példabeszédet írtak le, amiért 

 

is nem a 

betűre kell figyelnetek, hanem az értelemre. Ami az összes prófétát 

 

illeti, 144.000-en vannak, 

akiket Isten küldött a világba, homályosan szólni. Ám utánam jön minden 

 

próféta és szent 

Ragyogása, és világosságot gyújt a homályban, melyről a próféták 

 

beszéltek, mivel ő az 

Isten hírnöke. És ezt mondván Jézus sóhajtott és így szólt: „Irgalmazz 

 

meg Izraelnek, óh, 

Uram, és tekints szánakozva Ábrahámra és az ő magjára, azért, hogy igaz 

 

szívből szolgáljon 

téged.”

A tanítványai azt felelték: „Legyen hát, óh, Uram, a mi Istenünk!”14

Jézus azt mondta: „Bizony mondom nektek, az írástudók és a tudósok 

 

tették 

érvénytelenné az Isten törvényét a hamis próféciáikkal, ellentétben az 

 

Isten igaz prófétáinak 

próféciáival: ezért Isten haragos Izrael házára és ezzek a hitetlen 

 

nemzedékkel.” A 

tanítványai sírva fakadtak ezekre a szavakra és azt mondták: „ 

 

Könyörülj óh, Istenem, 

kegyelmezz a templomnak és a szent városnak, és ne adj megvetést a 

 

nemzeteknek, azért 

mert semmibe vették a te szent szövetségedet.” Jázus így válaszolt: 

 

„Így legyen, a mi 

atyáink Úristene.”

18. fejezet: Megjelenik Isten szolgáinak üldözése a világ által, és 

 

Isten megmentő 

védelme

Így szólván, Jézus ezt mondta: „Nem ti választottatok engem, hanem én 

választottalak titeket, hogy ti legyetek az én tanítványaim. Ha pedig a 

 

világ gyűlölne 

benneteket, akkor lesztek az igazi tanítványaim, mivel a világ mindig 

 

is ellensége volt az 

Isten szolgáinak. Emlékezzetek [a] szent prófétákra, akiket megölt a 

 

világ, még Illés idejében 

is tízezer prófétát mészárolt le Jezabel, olyannyira, hogy alig tudott 

 

szegény Illés megszökni, 

és a próféták hétezer fiára, akiket Akhab kapitány házigazdája rejtett 

 

el. Óh, gonosz világ, 

amelyik nem ismeri Istent! Ezért ne féljetek, a fejeteken lévő 

 

hajszálak is meg vannak 

számlálva, hogy azok ne pusztuljanak el. Íme, a verebek és más madarak, 

 

melyekről 

egyetlen egy toll sem hullik le az Isten szándéka nélkül. Ezek szerint 

 

az Isten jobban törődne 

a madarakkal, mint az emberekkel, akiknek a kedvéért teremtett mindent? 

 

Van ember talán 

aki jobban törődne a cipőjével, mint az ő saját fiával? Bizony nincs. 

 

Nos, hát mennyivel 

kevesebbet kellene arra gondolnotok, hogy Isten elhanyagol benneteket, 

 

miközben törődik a 

madarakkal! És miért beszélek a madarakról? Egy falevél sem hullik le a 

 

fáról Isten 

szándéka nélkül.

„Higgyetek nekem, mert az igazat mondom, a világ nagyon fog félni, ha 

 

ti betartjátok 

szavaimat. Hiszen ha nem félne, hogy a gonoszsága leleplezésre kerül, 

 

akkor nem gyűlölne 

titeket, ám fél, hogy lelepleződik, ezért gyűlölni fog benneteket és 

 

üldözni.  Ha azt látjátok, 

hogy a szavaitokat megveti a világ és nem fogadja a szívére, akkor 

 

meggyőződhettek róla, 

hogy az Isten mennyivel nagyobb nálatok; aki ilyen bölcs, azt megveti a 

 

világ, hiszen az ő 

bölcsessége őrültségnek számít, mivel pedig az Isten türelemmel 

 

viseltetik a világ iránt, miért 

akarjátok ezt a szívetekbe fogadni, óh, föld pora és agyagja? 

 

Türelmetekben ti birtokoljátok a 

lelketeket. Ezért ha valaki megüt titeket az arcotok egyik oldalán, 

 

ajánljátok fel a másikat is, 

hogy lesújtson rá.  Nem tetszik a gonosz a gonosznak, mivel így 

 

cselekednek a legrosszabb 

állatok, hanem a jó tetszik a gonosznak, és az Istenhez való ima, mert 

 

ezek miatt gyűlölnek 

titeket. Tüzet nem lehet tűzzel kioltani, ellenkezőleg, éppenséggel 

 

vízzel; ezért azt mondom 

néktek, hogy a gonoszságot nem tudjátok gonoszsággal legyőzni, 

 

ellenkezőleg, hanem jóval. 15

Íme, az Isten, aki okozza, hogy a Nap jöjjön fel jóra és gonoszra, és 

 

hasonlóképpen az eső. 

Törekedjetek hát, hogy mindenkivel jót tegyetek; hiszen írva van a 

 

törvényben: ’Legyetek 

szentek, mivel én vagyok a ti Istenetek; legyetek tiszták, mert én 

 

tiszta vagyok; és legyetek 

tökéletesek, mert én tökéletes vagyok.’ Bizony mondom nektek, hogy a 

 

szolga megtanult 

kedvére tenni az ő urának, és ezért nem venne fel olyan öltözetet, mely 

 

nem tetszene az ő 

urának. A ti öltözetetek a ti szándékotok és szeretetetek. Vigyázzatok 

 

tehát, ne vágyjatok 

vagy szeressetek olyan dolgot, mely nem tetszene az Istennek, a mi 

 

Urunknak. Legyetek 

benne biztosak, az Isten gyűlöli a pompát és a világ vágyait, és ezért 

 

gyűlöl titeket a világ.”

19. fejezet: Jézus megjövendöli elárultatását, és, leereszkedvén a 

 

hegyről, meggyógyít 

tíz leprást

Amikor Jézus ezt mondta, Péter felelt: „Óh, tanító, íme, már megéreztük 

 

mindannyian 

azt, hogy kövessünk téged, mi lesz velünk?” Jézus válaszolt: „Bizony, 

 

ti az ítélet napján 

mellettem ültök majd, tanúbizonyságot téve Izrael tizenkét törzse 

 

ellen.” És Jézus így 

szólván sóhajtott, mondván: „Óh, Uram, mi dolog ez? Hiszen 

 

kiválasztottam tizenkettőt és az 

egyikük a gonosztól való.”

Az apostolok mélyen elszomorodtak ezeken a szavakon; mire ő, aki ír, 

 

titokban 

megkérdezte Jézust könnyek között, mondván: „Óh, mester, a Sátán 

 

megtéveszt engem és 

ezután mihasznává válok?”

Jézus válaszolt: „Ne legyen mély bánatod Barnabás; hiszen azok, akiket 

 

az Isten a 

teremtés előtt kiválasztott, nem pusztulnak el. Örvendezz, mert a neved 

 

be van írva az élet 

könyvébe.” Jézus megnyugtatta a tanítványait, mondván: „Ne féljetek, 

 

mert aki gyűlöl 

engem, az nem bánkódott meg a szavaimon, mert nincs benne isteni 

 

érzés.” Az ő szavaira a 

kiválasztottak megnyugodtak. Jézus elvégezte imáját és a tanítványai 

 

azt mondták: „Ámen, 

úgy legyen, az Úristen mindenható és kegyelmes.” Befejezvén az ő 

 

áhítatát, Jézus lejött a 

hegyről a tanítványaival, és találkozott tíz leprással, akik már 

 

messziről kiáltották: „Jézus, 

Dávid fia, könyörülj rajtunk!”

Jézus odahívta őket magához közel, és azt mondta nekik: „Mit akartok 

 

tőlem, óh, 

testvéreim?” Ők valamennyien felkiáltottak: „Gyógyíts meg minket!” 

 

Jézus felelt: „Óh, milyen 

szerencsétlenek vagytok. Ti is annyira elveszettek vagytok, hogy ezt 

 

mondjátok ’Gyógyíts 

meg minket’. Nem látjátok, hogy ugyanolyan ember vagyok, mint ti 

 

magatok. Hívjátok a mi 

Istenünket, aki teremtett titeket: és ő, aki mindenható és irgalmas, 

 

meg fog gyógyítani 16

titeket.” A leprások könnyek között válaszoltak: „Tudjuk, hogy éppen 

 

olyan ember vagy, mint 

mi, ám te az Isten szentje vagy és az Úr prófétája; ezért imádkozz te 

 

Istenhez, és ő 

meggyógyít minket.”

Erre a tanítványok kérlelni kezdték Jézust, mondván:  „Uram, könyörülj 

 

rajtuk.” Erre 

Jézus sóhajtott egyet és imádkozni kezdett az Istenhez: „Mindenható és 

 

irgalmas Úristen, 

légy irgalmas és hallgasd meg a te szolgád szavát: és Ábrahám, a mi 

 

atyánk, szeretetére, és 

a te szent szövetségedre, légy irgalmas ezen emberek kérése ügyében, és 

 

adj nekik 

gyógyulást.” Jézus így szólván odafordult a leprásokhoz és azt mondta: 

 

„Menjetek és 

mutassátok meg magatokat a papoknak az Isten törvénye értelmében.”

A leprások eltávoztak és útközben megtisztultak. Amint az egyikük 

 

látta, hogy 

meggyógyultak, visszatért megkeresni Jézust, és ő ismaelita volt. És 

 

megtalálván Jézust 

meghajolt, tiszteletet adván neki, és így szólt: „Bizony te vagy Isten 

 

szentje.” És 

megköszönve kérlelte őt, hogy had lehessen a szolgája. Jézus így 

 

felelt:  „Tízen tisztultak 

meg, hol van a kilenc?” És azt mondta neki, aki megtisztult: „Nem azért 

 

jöttem, hogy 

kiszolgáljanak, hanem, szolgálni: ezért menj, fényesítsd ki az 

 

otthonodat és beszéld el, 

milyen nagy dolgot tett veled az Isten, azért, hogy megtudják, hogy az 

 

Ábrahámnak és az ő 

fiainak tett ígéret az Isten királyságáról, milyen közel van.” A 

 

megtisztult leprás eltávozott, és 

megérkezvén az ő szomszédságába elbeszélte, hogy az Isten Jézus által 

 

munkálkodott 

őbenne.

20. fejezet: Jézus csodát visz véghez a tengeren, és Jézus kijelenti, 

 

honnan érkezett a 

próféta

Jézus elment a galileai tengerhez, és miután hajóra szállt, hogy az ő 

 

városába, 

Názáretbe vitorlázzon, akkor hirtelen nagy vihar támadt a tengeren, 

 

olyannyira, hogy a hajó 

majdnem elsüllyedt. És Jézus aludt a hajó orrában. Ezután a közelébe 

 

vergődtek a 

tanítványai, és felébresztették, mondván: „Óh, mester, mentsd meg 

 

magadat, mert 

elveszünk!” Hatalmas félelem szállta meg őket, a nagy erejű szél és a 

 

tenger ellenséges 

háborgása miatt. Jézus felkelt és az égre emelte szemét, mondván: „Óh, 

 

Elohim Sabaoth, 

könyörülj a te szolgáidon.” Ekkor, amikor Jézus ezt mondta, hirtelen 

 

elállt a szél, és a tenger 

megnyugodott. Ezért pedig ezek a férfiak megrémülten mondták: „És ki 

 

ez, hogy a tenger és 

a szél engedelmeskedik neki?”17

  Megérkezvén Názáret városába a tengerészek az egész városban 

 

elterjesztették, 

amit Jézus cselekedett, mire a házat, ahol Jézus lakott annyian vették 

 

körbe, ahányan a 

városban laktak. És az írástudók és a tudósok bemutatkoztak neki és 

 

mondták: „Hallottuk, 

hogy mily dolgot tettél a tengeren Júdeában: adj nekünk ezért 

 

valamiféle jelet a saját 

vidékünkön.”

Jézus így válaszolt: „Ez a hitetlen nemzedék jelet keres, de nem adatik 

 

meg neki, 

mert nem kap prófétát a saját hazájában. Illés idejében sok özvegy volt 

 

Júdeában, ám nem 

küldték el őt, hogy táplálva megmentse Sidon özvegyét. Sokan voltak a 

 

leprások Elizeus 

idejében Júdeában, azonban csak Námán, a szíriai tisztult meg.”

Erre a lakosok feldühödtek és megragadták és felvitték egy szakadék 

 

szélére, 

hogy levessék. Jézus azonban átsétált közöttük, eltávozván tőlük.

21. fejezet: Jézus meggyógyít egy démontól megszállottat, és disznókat 

 

a tengerbe 

veti. Ezek után meggyógyítja a Kánaániták lányát. 

Jézus felment Kafarnaumba, és ahogy közeledett a városhoz, íme, jött ki 

 

a sírokból 

egy gonosztól megszállott, és oly okos, hogy semmiféle lánc nem tudta 

 

visszatartani, és 

súlyos sérüléseket okozott az embernek. 

A démonok felkiáltottak az ő szájával, mondván: „Óh, Isten szentje, 

 

miért jöttél idő 

előtt zaklatni bennünket?” És dicsérték őt, hogy nem vesse ki őket.

Jézus megkérdezte őket, hányan vannak. Ők válaszoltak: 

 

„Hatezerhatszázhatvanhatan.” Amikor a tanítványok ezt meghallották, 

 

megrémültek és kérlelték 

Jézust, hogy menjenek el. Ezután Jézus mondta: „Hol van a hitetek? 

 

Szükséges, hogy a 

démonok távozzanak és ne én.” A démonok ezért felkiáltottak: „Kijövünk, 

 

de engedd meg 

nekünk, hogy belemenjünk azokba a disznókba.” Ott ettek, közel a 

 

tengerhez, körülbelül 

tízezer disznó, a kánaánitákhoz tartoztak. Erre Jézus azt mondta: 

 

„Távozzatok,és menjetek 

bele a disznókba.” A démonok üvöltözve belementek a disznókba, és 

 

hanyatt-homlok 

belevetették őket a tengerbe. Ezután bemenekültek a városba azok, akik 

 

a disznókat etették 

és elmesélték, mit vitt végbe Jézus.

Ennek megfelelően, a város férfiai előjöttek és megtalálták Jézust és a 

 

férfit, akit 

meggyógyított. A férfiakat félelem töltötte és kérlelték Jézust, 

 

távozzon határaikon kívülre. 

Jézus ily módon eltávozott tőlük és felment Tirusz és Szidón 

 

területére.18

És íme! Egy kánaáni nő, két fiával, aki a saját vidékéről jött, hogy 

 

megtalálja Jézust. 

Meglátván őt, a tanítványaival tartott, felkiáltott: „Jézus, Dávid fia, 

 

könyörülj a lányomon, aki 

gyötör az ördög!” Jézus egyetlen szóval sem válaszolt, mivel a 

 

körülmetéletlen emberek

közül valók voltak. A tanítványok szánakozni kezdtek és azt mondták: 

 

„Óh, mester, könyörülj 

rajtuk” íme mennyit sírnak és keseregnek!”

Jézus így válaszolt: „Nem máshoz, mint az izraeli emberekhez küldtek.” 

 

Ezután az 

asszony, a fiaival, Jézus elé ment, sírva mondta: „Óh, Dávid fia, 

 

könyörülj rajtam!” Jézus így 

felelt: „Nem jó dolog elvenni a kenyeret a gyermekek kezéből és odaadni 

 

a kutyáknak.” És 

ezt mondta Jézus az ő tisztátalanságuk miatt, mert körülmetéletlen 

 

emberek voltak.

A nő így válaszolt: „Óh, Uram, a kutyák megeszik a morzsát, ami 

 

lehullik a gazdájuk 

asztaláról.” Jézust csodálattal töltötték el az asszony szavai és azt 

 

mondta: „Óh, asszony, 

hatalmas a te hited.” És felemelvén az ő kezét az ég felé, kérlelte az 

 

Istent és ezután azt 

mondta: „Óh, asszony, a lányod  megszabadult, menj utadra békével.” A 

 

nő eltávozott, és 

visszatérvén otthonába a megtalálta a lányát, aki az Istent áldotta. 

 

Erre az asszony azt 

mondta: „Bizony nincs is más Isten, mint Izrael Istene.” Erre 

 

valamennyi rokona csatlakozott 

[Isten] törvényéhez, a Mózes könyvében leírt törvény értelmében.

23. fejezet: A körülmetéletlenek nyomorúságos állapota; egy kutya is 

 

jobb náluk

A tanítványok azon a napon kérdezték Jézust, mondván: „Óh, mester, 

 

miért adtál 

ilyen választ az asszonynak, mondván, hogy ők kutyák?”

Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, egy kutya is jobb a 

körülmetéletleneknél.” Erre a tanítványok elszomorodtak, mondván: 

 

„Kemény szavak ezek,  

és ki az, aki be tudná őket fogadni?”

Jézus így válaszolt: „Ha megfontolnátok, óh, bolondok, mi az, amit a 

 

kutya csinál, 

hogy nincs oka arra, hogy az ő gazdáját szolgálja, akkor a mondásom 

 

igaznak tartanátok. 

Mondjátok, mondjátok meg, a kutya őrzi az ő gazdája házát, és 

 

kockáztatja az életét a 

rablókkal szemben? Igen, bizonyára. És mit kap? Sok ütleget és sérülést 

 

kevés kenyérrel, és 

ő mindig örömteli arcot mutat a gazdájának. Igaz?” 

„Ez igaz, óh, mester” – válaszolták a tanítványok.19

Ezután Jézus azt mondta: „Fontoljátok meg, milyen nagy dolgot adott az 

 

Isten az 

embernek, és meglátjátok, milyen gonosz (az ember), amikor nem tartja 

 

be Isten 

Ábrahámmal, az ő szolgájával kötött szövetségét. Emlékezzetek, mit 

 

mondott Dávid 

Saulnak, Izrael királyának, a filiszteus Góliáttal szemben: „Uram” – 

 

mondta Dávid, - „amíg a 

szolgád őrizte a te szolgád nyáját, eljött a farkas, a medve és az 

 

oroszlán és elragadta a 

szolgád juhait: mire a te szolgád ment és megölte őket, megmentve a 

 

juhokat. És miben 

hasonlatosak hozzájuk a körülmetéltek? Ezért megy a te szolgád Izrael 

 

Istenének nevében, 

és megöli a tisztátalanokat, akik káromolják az isten szent embereit.”

Ezután azt mondták a tanítványok: „Mondd meg nekünk, óh, mester, miért 

szükséges az embernek körülmetélkednie?”

Jézus így válaszolt: „Legyen elég nektek, hogy az Isten megparancsolta 

 

ezt 

Ábrahámnak, mondván: ’Ábrahám, metéld körbe az előbőrödet és 

 

mindenkinek a házadból, 

mert ez lesz a szövetség köztem és közted mindörökké.”

23. fejezet: A körülmetélés eredete, és Isten szövetsége Ábrahámmal, és 

 

kárhozat a 

körülmetéletleneknek

És ezt mondván Jézus leült közel a hegyhez, melyre feltekintettek. És a 

 

tanítványai 

odajöttek az oldalára és hallgatták a szavait. Ekkor Jézus ezt mondta: 

 

„Ádám, az első ember, 

miután evett a Sátán megtévesztése által, az Isten által tiltott 

 

gyümölcsből a paradicsomban, 

az ő teste fellázadt a szellem ellen; mire megesküdött, mondván: 

 

’Istenre, kiváglak téged!’

És letörvén egy darab sziklát, megragadta a testét, hogy megvágja a a 

 

kő élével: mire 

megdorgálta őt Gábriel angyal. És azt válaszolta: „Az Isten által 

 

esküszöm, kivágom, és soha 

nem leszek hazug!”

’Azután az angyal megmutatta neki az ő testének feleslegét, és azt, 

 

hogy ő levágta. 

És így, ahogy minden ember testét Ádám testéből veszi, így köteles 

 

betartani Ádám minden 

egyes, esküvel tett ígéretét. Így tett Ádám, betartva az ő fiaiban, és 

 

nemzedékrőlnemzedékre szállt a körülmetélés kötelezettsége. Ábrahám 

 

idejében azonban csupán 

néhány körülmetélt élt a földön, mert a bálványimádás megsokszorozódott 

 

a földön. Erre  

elmondta az Isten Ábrahámnak a tényeket a körülmetéltséggel 

 

kapcsolatosan, és 

szövetséggé tette ezt, mondván: „A lelket, melynek nem metélték körül 

 

az ő testét, 

szétszórom örökké az emberek közül.”’20

A tanítványok remegtek a félelemtől Jézus ezen szavai nyomán, mivel 

 

heves 

lelkülettel beszélt. Ezután azt mondta Jézus: „Hagyjátok a félelmet 

 

annak, aki nem metélte 

körül az ő előbőrét, mivel meg van fosztva a paradicsomtól.” És ezt 

 

mondván, Jézus újra 

beszélni kezdett, mondván: „Sokakban áll készen a szellem Isten 

 

szolgálatára, ám a test 

gyenge. Az embernek ezért, aki féli Istent, át kellene gondolnia, mi a 

 

test, és hogy honnan 

ered, és hová kell visszafogni.  A föld agyagjából alkotta Isten az 

 

embert, és belelehelte az 

élet leheletét, bele-lélegzésel. És ezért, amikor a test akadályozza 

 

Isten szolgálatát, félre 

kellene vetni, mint az agyagot és megtaposni, mivelhogy, aki gyűlöli a 

 

lelkét ebben a 

világban, megtartja az az örök életben.”

„Amire a test jelen pillanatban vágyik, az nyilvánvalóan kíméletlen 

 

ellensége minden 

jónak, hiszen egyedül a bűnre vágyik.”

„Kellene tehát az embernek az egyik ellensége kielégítése kedvéért 

 

elhagynia a 

örömteli Istenét, az ő teremtőjét? Fontoljátok meg ezt. Az összes szent 

 

és próféta ellensége 

volt a saját testének Isten szolgálatában: tehát könnyedén és boldogan 

 

mentek a halálukba, 

hogy ne sértsék meg a Mózes, az ő szolgája által adott isteni 

 

törvényeket, és menjenek és 

szolgáljanak hazug isteneket.”

„Emlékezzetek Illésre, aki sivatagon át, hegyes vidékeken menekült, 

 

csupán füvet 

evett, kecskebőrbe bújt. Óh, hány napon át nem evett levest! Ah, mennyi 

 

hideget volt képes 

elviselni! Ah, és mennyi zápor áztatta őt, és [arra] a hét éves 

 

időtartamra, amikor elviselte a 

tisztátalan Jezebel vad üldöztetését!”

„Emlékezzetek Elizeusra, aki árpakenyeret evett és a legdurvább 

 

öltözetet viselte. 

Bizony mondom nektek, hogy ők nem féltek a test visszautasításától, 

 

féltek és nagyon meg 

voltak rémülve a királyok és a hercegek miatt. Ennek elegendőnek kell 

 

lenni a test 

megvetéséhez, óh, emberek. Ám amikor a sírokból fogtok bámulni, tudni 

 

fogjátok, mi a test.”

24. fejezet: Megjegyzendő példa, miként kellene menekülni a díszebédtől 

 

és a 

lakomától

Ezeket mondván Jézus sírva fakadt, és így szólt: „Jaj azoknak, akik 

 

szolgái az ő 

testüknek, mivel biztosak abban, hogy semmi jó nincs a másik életben, 

 

hanem csak kín a 

bűneik miatt. Elmondom nektek, hogy volt egy falánk, gazdag ember, aki 

 

semmi figyelmet 

nem fordított az illendőségre, ellenkezőleg, a torkosságra, s így 

 

minden nap pompás lakomát 

csapott. Ott állt a kapujában egy szegény ember, Lázárnak hívták, aki 

 

tele volt sebekkel, és 21

kénytelen volt beérni azokkal a morzsákkal, melyek a falánk ember 

 

asztaláról lehullottak. 

Senki sem adott neki semmit; sőt, mindannyian gúnyolták. Csak a kutyák 

 

törődtek vele, 

nyalogatván az ő sebeit. Történt, hogy a szegény ember meghalt, és az 

 

angyalok elvitték őt 

Ábrahám atyánk karjaiba. A gazdag ember szintén meghalt, és az ördögök 

 

elvitték őt a 

Sátán karjaiba; ahol a legszörnyűbb gyötrelmeken esett át, felemelte a 

 

szemeit és a nagy 

távolban látta Lázárt Ábrahám karjaiban. Ekkor felkiáltott a gazdag 

 

ember: ’Óh, Ábrahám 

atyám, könyörülj rajtam és küldd Lázárt, aki az ujjain tudna nekem egy 

 

csepp vizet hozni, 

hogy hűsítse a nyelvem ebben a gyötrő lángban.’

Ábrahám így válaszolt: ’Fiam, emlékezz rá, hogy te jót kaptál a másik 

 

életben és 

Lázár gonoszságot, ezért most te leszel kitéve gyötrelemnek és Lázár 

 

kap vigasztalást.’

A gazdag ember felkiáltott újra, mondván: ’Óh, Ábrahám atyám, az én 

 

házamban 

három fivérem él. Ezért küldd el Lázárt, hogy tudassa velük, mennyire 

 

szenvedek, azért, 

hogy ők megtérjenek és ne jussanak ide.’

Ábrahám azt felelte: ’Megvan nekik Mózes és a próféták, Hallgassanak 

 

rájuk.’

A gazdag ember így válaszolt: „Nem úgy van az, Ábrahám atyám; ám ha 

 

valaki 

feltámadna a halottak közül, ők elhinnék.’

Ábrahám azt felelte: ’Aki nem hisz Mózesnek és a prófétáknak, nem fog 

 

még akkor 

sem hinni, ha a halott feltámad.’

Lássátok hát, hogy áldottak a szegények – mondta Jézus -, aki türelmes 

 

és csupán a 

vágy él benne a szükséges dolgok iránt, gyűlöli a testet. Óh, 

 

nyomorultak, akik másokat 

tartanak a temetésig, odaadják az ő testüket férgek ételének, és nem 

 

tanulják meg az 

igazságot. Eddig úgy éltek, mint a halhatatlanok, mivel hatalmas 

 

házakat építettek és 

jelentős bevétellel rendelkeztek és büszkeségben éltek.”

25. fejezet:  Miként kell megvetni a testet, és hogyan kell élni a 

 

világban

Ezután azt mondta, aki ezt írta: „Óh, mester, igazak a szavaid és ezért 

 

mindent 

elhagyunk és követünk téged. Mondd el nekünk akkor, miként kell 

 

gyűlölnünk a testet: 

megölni valakinek önmagát nem törvényes, és ahhoz, hogy éljünk, meg 

 

kell adni a 

megélhetést.”22

Jézus így felelt: „Úgy tartsátok a testet, mint a lovat, és 

 

biztonságosan fogtok élni. 

Mivel a ló az élelmiszert mértékkel kapja, és mértéktelenül dolgozik, 

 

és a kantár rá van téve, 

hogy csak a ti kívánságaitok szerint járhasson, ki van kötve, hogy 

 

senkit ne bosszantson, 

szegényes helyen tartják, és megverik, amikor nem engedelmeskedik, 

 

tegyél tehát te így, óh, 

Barnabás, ás mindig az Istennel fogsz élni.”

„És ne sértődjetek meg szavaimon, hiszen Dávid, a próféta, ugyanezt a 

 

dolgot 

cselekedte, amint megvallotta: ’Olyan vagyok, mint egy ló előtted, és 

 

mindig általad vagyok.’

„És most mondjátok meg, vajon az a szegényebb, aki kicsivel is beéri, 

 

vagy aki sokat 

kíván? Bizony mondom nektek, ha a világnak ép teste lenne, senki sem 

 

vágyna semmit 

felhalmozni saját magának, ellenkezőleg, minden közös lenne. Ám ismert 

 

az őrülete, hogy 

minél többet halmozott fel, annál többre vágyik. És bármennyit is 

 

halmoz fel mások testi 

nyugalma érdekében, mindig ugyanazt teszi. Ezért legyen elegendő 

 

egyetlen köntös 

számotokra, vessétek el erszényetek, ne hordjatok magatoknál 

 

pénztárcát, sem szandált a 

lábatokon, s ne gondolkodjatok így, mondván: ’Mi fog velünk történni?’, 

 

ellenkezőleg, legyen 

gondolatotok az Isten kívánsága, és ő majd ellát benneteket a 

 

számotokra szükséges 

dolgokkal, olyannyira, hogy semmiben sem szenvedtek hiányt.”

„Bizony mondom nektek, hogy a felhalmozás ebben az életben bizonyságot 

 

tesz 

arról, hogy a másikban nem kaptok semmit. Hiszen az ő őshazája 

 

Jeruzsálem, tehát nem 

épít házakat Szamariában, ugyanis ellenségeskedés van a városok között. 

 

Értitek?”

„Igen” – válaszolták a tanítványok.

26. fejezet: Miként kell az embernek szeretnie Istent? És ebben a 

 

fejezetben található a 

csodálatos vita Ábrahám és az ő atyja között

Ezután Jézus azt mondta: „Volt egy ember, aki utazása közben, amint 

 

gyalogolt, 

észrevett egy kincset egy olyan földterületen, mely eladás alatt állt, 

 

5 darab pénzért. Ahogy 

az ember ezt megtudta, azonnal eladta a köpenyét, hogy megvegye a 

 

földet. Hihetetlen?” A 

tanítványok így válaszoltak: „Aki ezt nem hiszi el, az bolond.”

Erre Jézus azt mondta: „Ti vagytok a bolondok, ha nem adjátok oda az 

 

érzékeiteket 

Istennek, hogy megvegyétek a lelketeket, mely a szeretet kincsének 

 

otthona; hiszen a 

szeretet páratlan kincs. Hiszen aki szereti az Istent, saját maga 

 

birtokolja Istent; és aki 23

birtokolja az Istent, mindent birtokol.” Péter válaszolt: „Óh, mester, 

 

hogyan szerethetné valaki 

az Istent igaz szeretettel? Mondd el nekünk.”

Jézus válaszolt: „Bizony mondom nektek, hogy aki nem gyűlöli az ő 

 

atyját és az ő 

anyját, és az ő saját életét, és a gyermekeit és a feleségét az Isten 

 

szeretetéért, az ilyen nem 

méltó az Isten szeretetére. Péter válaszolt: „Óh, mester, írva vagyon 

 

Isten törvénye Mózes 

könyvében: ’Tiszteld a te atyádat, hogy hosszú életű légy a földön.’ 

 

És, továbbá, azt mondja: 

’Átkozott legyen a fiú, aki nem engedelmeskedik az ő atyjának és az ő 

 

anyjának.’ Isten 

parancsolta azt, hogy az ilyen engedetlen fiút az emberek haragja által 

 

meg kell kövezni a 

város kapuja előtt. [Miért] beszélsz nekünk arról, hogy gyűlöljük az 

 

atyát és az anyát?”

Jézus így válaszolt: „Minden szavam igaz, mivel nem az enyémek, hanem 

 

az Istenéi, 

aki elküldött engem Izrael Házába. Ezért azt mondom nektek, minden, 

 

amivel rendelkeztek, 

azt Isten adományozta nektek: és így, mi az, ami többet ér, az ajándék, 

 

vagy az ajándékozó? 

Amikor az atya és az anya minden más dologgal együtt botló akadályt 

 

jelent az Isten 

szolgálatában, hagyjatok fel velük, mint ellenségekkel. Nem megmondta 

 

Isten Ábrahámnak: 

Hagyd el atyád és rokonaid házát és jöjj, lakozz azon a földön, melyet 

 

én adok neked és 

magodnak? Miért mondta ezt az Isten, kivéve, ha Ábrahám atyja 

 

kép-készítő volt aki hamis 

isteneket készített és imádott? [Emiatt] ellenségeskedés volt közöttük, 

 

olyannyira, hogy az 

atya meg akarta égetni a fiát. Péter így válaszolt: „A te szavaid 

 

igazak. Kérlek téged, mondd 

el, miként gúnyolta Ábrahám az ő atyját.”

Jézus így felelt: „Ábrahám hét éves volt, amikor elkezdte keresni 

 

Istent. Ezért egy 

napon azt mondta az atyjának: ’Atyám, ki alkotta az embert?’ Az ostoba 

 

atyja így válaszolt: 

’’Az ember [alkotta az embert]; hiszen én alkottalak téged.’ Ábrahám 

 

így szólt: ’Atyám, ez 

nem így van; hiszen hallottam egy öreg embert, sírva mondta: ’Óh, 

 

Istenem, miért nem adtál 

nekem gyermeket?’’ Az atyja így válaszolt: ’Az igaz fiam, hogy az Isten 

 

segít az embernek 

embert alkotni, ám nem nyújtja ki a kezét a [feladat] elvégzésére, 

 

csupán az szükséges, 

hogy az ember kérje az Istent, hogy adjon neki bárányt és birkát, és az 

 

Isten segít neki.’ 

Ábrahám így felelt: ’Hány isten van, atyám?’ Az idős ember azt mondta: 

 

’Végtelenek 

számban, fiam.’

Ezután Ábrahám azt mondta: ’Óh, atyám, mit tegyek, ha az egyik istent 

 

szolgálom, és 

egy másik [isten] gonosz dolgokat kíván nekem, mert nem őt szolgálom? 

 

Mindenesetre, 

viszály támad közöttük, és akár háború is kitörhet az istenek között. 

 

És ha, netán, az isten, 

amelyik gonosz dolgokat kívánt nekem, legyilkolja az én saját 

 

istenemet, mit tegyek? 

Bizonyára engem is meg fog gyilkolni.’ Az öreg ember nevetett és azt 

 

mondta: ’Óh, fiam, ne 

félj, hiszen egyetlen isten sem visel háborút másik isten ellen; nem, a 

 

felséges templomban 24

ezer isten van, a hatalmas Baál istennel, és én most majdnem hetven 

 

éves vagyok, és még 

soha nem láttam, hogy egyik isten lesújtana a másik istenre. És 

 

bizonyára valamennyi ember

nem egy istent szolgál, hanem egy ember egyet, és egy, másikat.’

Ábrahám így felelt: ’Akkor tehát béke van közöttük?’ Az atyja azt 

 

válaszolta: ’Igen, 

az.’ Ábrahám azt mondta: ’Óh, atyám, milyenek az istenek?’ az idős 

 

ember így válaszolt: 

’Ostoba, minden nap készítek egy istent, melyet eladok másoknak, hogy 

 

kenyeret vegyek, és 

te tudod, milyenek az istenek!’ És akkor, abban a pillanatban, 

 

elkészített egy bálványt. ’Ilyen’ 

– mondta ő, ’pálmafából, az ott olajfából, ez a kicsi elefántcsontból, 

 

nézd, milyen szép ez! 

Nem úgy néz ki, mintha élne?’ ’Bizony, ám hiányzik belőle a lélegzet!’

Ábrahám így válaszolt: ’És így atyám, az istenek megvannak lélegzet 

 

nélkül? Akkor 

miként adnak lélegzetet? És élet nélküliek révén, miként adnak életet? 

 

Annyi bizonyos 

atyám, hogy ezek nem azonosak Istennel.’ Az idős ember haragra gerjedt 

 

ezekre a 

szavakra, és azt mondta: ’Ha meglenne a korod hozzá, hogy megértsd, 

 

összetörném a fejed 

ezzel a baltával: Ám, maradj csendben, mert rendelkezel megértéssel!’ 

 

Ábrahám azt felelte: 

’Atyám, ha az istenek segítenek az embernek embert alkotni, akkor 

 

miként lehetséges, hogy 

az ember isteneket alkosson? És ha az istenek fából készülnek, akkor 

 

nagy bűn elégetni a 

fát. Ám, mondd meg nekem, atyám, hogy van az, amikor oly sok istent 

 

készítettél, az istenek 

nem segítettek neked, hogy sok további gyermeket alkoss, hogy te legyél 

 

a leghatalmasabb 

ember a világon?’

Az atya magánkívül volt, hallgatván a fiát; a fiú folytatta: ’Atyám, 

 

volt, hogy a világ 

egy ideig emberek nélkül való volt?’ ’Igen’ – válaszolta az idős ember, 

 

- ’és miért?’. ’Azért’ –

mondta Ábrahám -, ’mert tudni szeretném, ki készítette az első Istent.’ 

 

’Most pedig kifelé a 

házambó!’ – mondta az idős ember  – ’és hagyj engem, hagy fejezzem be 

 

gyorsan ezt az 

istent, és ne szólj hozzám; mert amikor éhes vagy, akkor kenyérre 

 

vágysz és nem szavakra.’ 

Ábrahám így szólt: ’Egy finom mívű isten, akit úgy faragsz, miként 

 

kívánod, és nem védi meg 

magát!’ Az idős ember mérges volt, és azt mondta: ’Az egész világ azt 

 

mondja, ez egy isten, 

az ostoba ember mondja, hogy nem az. Az én isteneim révén, ha ember 

 

volnál, 

megölhetnélek!’ És ezt mondván, ütni és rugdosni kezdte Ábrahámot, és 

 

elüldözte őt a 

házából.”25

27. fejezet:  Ebben a fejezetben látható lesz, mennyire helytelen a 

 

nevetés az 

emberekben: valamint Ábrahám tisztasága

A tanítványok nevettek az idős ember őrületén, és kitartóan csodálták 

 

Ábrahám 

óvatosságát. Ám Jézus megfeddte őket, mondván: „Elfelejtkeztetek a 

 

próféta szaváról, aki 

azt mondta: A nevetés a sírás hírnöke, s továbbá: Ne menjetek oda, ahol 

 

nevetés van, 

hanem üljetek le, ahol sírás, mert ez az élet nyomorúságban telik.” 

 

Ezután Jézus azt mondta: 

„Mózes idejében, nem tudjátok, hogy a nevetés és a mások Istenének 

 

gúnyolása számos 

embert szörnyű vadállattá tett Egyiptomban? Vigyázzatok, ha nevettek, 

 

senkin ne (tegyétek), 

mert bizony sírni fogtok [rá].”

A tanítványok azt válaszolták: „Az idős ember őrültségén nevettünk.” 

 

Ezután Jézus 

így szólt: „Bizony mondom nektek, mindeki az önmagához hasonlatosat 

 

szereti, és abban 

talál örömet. Ezért, ha nem vagytok őrültek, nem nevettek az 

 

őrültségen.” Ők azt felelték: 

„Istenem irgalmazz nekünk.”. Jézus így szólt: „Legyen”.  

Ezek után Fülöp azt mondta: „Óh, mester, hogyan van az, hogy Ábrahám 

 

atyja meg 

akarta égetni az ő fiát?” Jézus így válaszolt: „Egy napon, amikor 

 

Ábrahám elérte a tizenkét 

éves kort, az atyja azt mondta neki: ’Holnap lesz az összes isten 

 

ünnepe; ezért elmegyünk a 

felséges templomba, és adományt viszünk az én istenemnek, a hatalmas 

 

Baálnak. És te 

választasz magadnak egy istent, mert elérted azt a kort, hogy istened 

 

legyen.’”

„Ábrahám csalárdul válaszolt: ’Nagyon szívesen, óh, atyám. ’És így 

 

korán reggel, 

mindenki előtt elmentek a templomba. Ám Ábrahám, a tunikája alá 

 

elrejtve egy baltát vitt. 

Minek utána, belépvén a templomba, amint a tömeg elkezdett nőni, 

 

Ábrahám elrejtőzött egy 

bálvány mögé a tempolom sötét részébe. Az atyja, amikor  eltávozott, 

 

azt hitte, hogy 

Ábrahám már ő előtte hazament, ezért nem maradt, hogy keresse őt.”

28. fejezet

„Amikor mindenki eltávozott a templomból, a papok bezárták a templomot 

 

és 

elmentek. Azután Ábrahám fogta a baltát és levágta a lábát az összes 

 

bálványnak, kivéve a 

hatalmas Baál istenét. Annak lábához helyezte a baltát, a romok közé, 

 

amit a romok alkottak, 

hiszen idősek révén darabokra hullottak. Ezt követően Ábrahám kiment a 

 

templomból, 

néhány olyan ember észrevette, akik gyanakodtak rá, hogy valamit 

 

ellopott a templomból. 

Ezért aztán megragadták őt, és megérkezvén a templomba meglátták, hogy 

 

az isteneik 

darabokra vannak törve, siránkozva kiáltottak fel: ’Gyertek gyorsan, 

 

óh, emberek, és öljük 26

meg azt, aki megölte a mi isteneinket!’ Mintegy tízezer ember futott 

 

ott össze, a papokkal, és 

kérdezték Ábrahámtól, miért pusztította el az isteneiket.”

„Ábrahám így válaszolt: ’Őrültek vagytok! Megölheti ezek szerint egy 

 

ember az 

Istent? A hatalmas Isten az, aki megöli őket. Nézzétek, nem egy balta 

 

van a lába közelében? 

Bizonyosan ő az, aki nem vágyik társakra.’ Ezután megérkezett Ábrahám 

 

atyja, aki, szem 

előtt tartva az Ábrahámmal folytatott számos vitát az istenek ellen, és 

 

felismervén a baltát, 

mellyel Ábrahám darabokra törte a bálványokat, felkiáltott: ’Ezzé a 

 

árulóvá vált az én fiam, 

aki legyilkolta az isteneinket! Hiszen ez a balta az enyém.’ És ő 

 

elmesélt nekik mindent, ami 

végbement közte és a fia között. Ebben a szellemben az emberek nagy 

 

mennyiségű fát 

gyűjtöttek, és Ábrahám kezét és lábát megkötözve,  feltették a fa 

 

tetejére, és tüzet raktak 

alatta.”

„Íme! Isten, az angyalai segítségével, megparancsolta a tűznek, hogy ne 

 

égessék 

meg Ábrahámot, az ő szolgáját. A lángok dühödten felcsaptak és 

 

körülbelül kétezer embert 

megégettek azok közül, akik Ábrahámot halálra ítélték. Ábrahám 

 

ténylegesen szabadnak 

találta magát, az Isten angyala vitte az atyja házához közel, anélkül, 

 

hogy látta volna, ki 

hordozza őt; s ily módon Ábrahám megmenekült a haláltól.”

29. fejezet

Ezek után Fülöp azt mondta: „Hatalmas az Isten kegyelme azokon, akik 

 

szeretik őt. 

Mondd el, óh, mester, hogyan jutott Ábrahám az Istenre vonatkozó 

 

ismeretekhez?” Jézus így 

válaszolt: „Megérkezvén atyha házának közelébe, Ábrahám félt bemenni a 

 

házba; ezért 

bizonyos távolságra húzódott tőle és leült egy pálmafa alá, ahol, 

 

egyedül révén, azt mondta: 

’Lennie kell egy Istennek, aki él és nagyobb a hatalma, mint az emberé, 

 

hiszen ő alkotja az 

embert, és az ember, Isten nélkül, képtelen embert alkotni.’

„Erre, felnézvén a csillagokra, a Holdra és a Napra, azt gondolta, hogy 

 

ők istenek 

voltak. Azonban, megfontolván mozgásuk változatlanságát, így szólt: 

 

’Úgy kell lennie 

[szükségképpen], hogy az Isten nem mozog és hogy a felhők nem rejtik őt 

 

el [miként elrejtik 

az égitesteket], másként az embert nem tartaná vissza semmi.’ 

 

Megmaradván ebben a 

bizonytalanságban, hallotta, amint a nevén szólítják: ’Ábrahám!’ És 

 

erre, körbefordulván és 

nem látván senkit egyik oldalon sem, azt mondta: ’Biztos vagyok benne, 

 

hogy a nevemet 

hallottam szólítani, ’Ábrahám.’’ Ezután, még két alkalommal, hasonlatos 

 

módon, ismét 

hallotta a saját nevét szólítani: ’Ábrahám!’”27

Ő azt válaszolta: ’Ki szólít engem?’ Ezután hallott [egy hangot] ezt 

 

mondani: ’Az Isten 

angyala vagyok, Gábriel.’ Ábrahámot félelem töltötte el; az angyal 

 

azonban megnyugtatta őt, 

mondván: ’Ne félj, Ábrahám, hiszen az Isten barátja vagy. Amikor 

 

darabokra törted az 

emberek isteneit, kiválasztott téged az angyalok és próféták Istene, 

 

miként az meg van írva 

az Élet Könyvében.’ Ezután azt mondta Ábrahám: ’Mit tegyek, [azért, 

 

hogy] az angyalok és a 

szent próféták Istenét szolgáljam?’ Az angyal azt felelte: ’Menj oda 

 

ahhoz a forráshoz és 

mosakodj meg, mert az Isten beszélni akar veled.’”

„Ábrahám így válaszolt: ’Hogyan mosakodjam meg?’ Ezután az angyal 

 

megjelent 

számára, mint egy csodálatos fiatal, és megmosakodott a forrásban, 

 

mondván: ’Tegyél 

ugyanígy, óh, Ábrahám.’ Amikor Ábrahám megmosakodott, az angyal azt 

 

mondta: ’Menj fel a 

hegyre, mert az Isten ott akar veled beszélni.’ Ábrahám felment a 

 

hegyre [az angyal 

utasításának értelmében] és leülvén a térdeire, azt mondta önmagának: 

 

’Mikor fog az 

angyalok Istene beszéni hozzám?’ Szelíd hangon hallotta önmagát 

 

szólítani: ’Ábrahám!’ 

Ábrahám így felelt neki: ’Ki szólít engem?’ A hang azt válaszolta: ’Én 

 

vagyok a te istened, óh, 

Ábrahám.’”

„Ábrahámot félelem töltötte el, az arcát a földre hajtotta, mondván: 

 

’Miként hallgasson 

a te szolgád, aki por és hamu, rád?’ Ezután az Isten azt mondta: ’Ne 

 

félj, és emelkedj fel, 

mivel én kiválasztottalak téged szolgámnak, és megáldalak téged és 

 

hatalmas emberré 

emellek téged. Ezért eljössz atyád és a te rokonságod házából és eljösz 

 

velem arra a földre 

lakni, melyet neked és magodnak adok.’”

Ábrahám azt válaszolta: ’Mindent meg fogok tenni, Uram, ám őrizz engem, 

 

[hogy] 

más istenek ne bántsanak engem.’ Ezután az Isten szólt, mondván: ’Én 

 

vagyok az egyedüli 

Isten, és nincs másik isten, csak én. Lesújtok és egységet alkotok; 

 

gyilkolok és életet adok, 

leviszek a pokolba és fel is hozok onnan, és senki sem képes 

 

kiszabadítani magát a 

kezemből.’ Ezután az Isten nekiadta a körülmetélés szövetségét; és így 

 

a mi atyánk, 

Ábrahám, megismerte Istent.” És ezeket mondván, Jézus felemelte a 

 

kezét, így szólván: 

„Tisztelet és dicsőség neked óh, Isten. Úgy legyen!”

30. fejezet

Jézus Jeruzsálembe ment, közel a Senofegiához, a nemzeti ünnepünkhöz. 

 

Az 

írástudók és a Farizeusok értesülést szerezvén erről, tanácsot 

 

tartottak arról, hogy 

megfogják őt a beszédében. Erre föl odajött hozzá egy tudós, azt 

 

mondván: „Mester, mit kell 28

tennem, hogy örök életem legyen?” Jézus így válaszolt: „Miként van 

 

megírva a 

Törvényben?” A kísértő felelt, mondván: „Szeresd az Urat, a te 

 

Istenedet és a te 

felebarátodat. Szeresd az Istent mindenek fölött, teljes szívedből és 

 

teljes elmédből, és a te 

felebarátodat, mint önmagadat.” Jézus azt felelte: „Helyesen 

 

válaszoltad meg: ezért menj, és 

cselekedj így, én pedig azt mondom, örök életed lesz.” Ő erre azt 

 

mondta neki: „És ki az én 

felebarátom?”

Jézus azt felelte, kissé felvonván a szemöldökét: „Egy ember ment 

 

lefelé 

Jeruzsálemből Jerikóba, a városba, mely átok alatt épült újra. Ezt az 

 

embert rablók kapták el 

az úton, megsebesítették és levetkőztették; majd távoztak, otthagyván 

 

őt félholtan. Véletlenül 

egy pap haladt el a hely mellett, és ő, látván a sebesült embert, 

 

továbbment anélkül, hogy 

üdvözölte volna. Hasonlóképpen haladt el egy levita, egy szót sem 

 

szólván. Véletlenül 

[ugyancsak] arra járt egy szamaritánus, akiben, látván a sebesült 

 

embert, együttérzés 

támadt, és leszállt a lováról, és fogta a sebesült embert és kimosta az 

 

ő sebeit borral, és 

bekente őt kenőccsel, és bekötötte a sebeit neki, és megvigasztalta, a 

 

saját lovára ültette.”

„Majd, amikor este megérkezett a fogadóba, kifizette neki a 

 

szállásköltséget. És 

amikor másnap felébredt, azt mondta: ’Viseld gondját ennek az embernek, 

 

és én mindent 

megfizetek.’ És négy aranyat nyújtott át a beteg embernek a szállásért, 

 

és azt mondta: ’Légy 

jókedvű, hiszen hamarosan visszatérek és elvezetlek a saját 

 

otthonomba.’ „Mondd meg 

nekem” – szólt Jézus, „melyik ezen emberek közül a felebarát?” A tudós 

 

így válaszolt: „Az, 

aki irgalmat mutatott.” Ezután Jézus így szólt: „Helyesen válaszoltál; 

 

ezért menj, és cselekedj 

hasonlóképpen.” A tudós zavartan távozott.

31. fejezet

Ezután a papok húzódtak közelebb Jézushoz, és azt mondták: „Mester, 

 

törvényes 

dolog a császárnak adót fizetni?” Jézus odafordult Júdáshoz és így 

 

szólt: „Van nálad pénz?” 

És egy fillérest fogván a kezébe Jézus odafordult a papokhoz és azt 

 

mondta nekik: „Ezen a 

filléresen egy kép van. Mondjátok meg nekem, kinek a képe ez?” Ők azt 

 

válaszolták: „A 

császáré.” „Ezért, adjátok meg – mondta Jézus – a császárnak, ami a 

 

császáré, és ami az 

Istené, adjátok meg az Istennek.” Ezután zavartan távoztak el.

És íme, egy százados közeledett Jézushoz, mondván: „Uram, beteg a fiam; 

 

könyörülj 

meg öreg korom miatt!” Jézus így felelt: „Izrael Úristenének kegyelme 

 

terajtad’” Az ember 

távozóban volt és Jézus így szólt: „Várj meg engem, ugyanis elmegyek a 

 

házadba, hogy 29

imádkozzak a fiadért.” A százados azt felelte: „Uram, nem vagyok méltó, 

 

hogy te, az Isten 

prófétája, a házamba jöjj, elég nekem a szó, melyet mondtál a fiam 

 

gyógyulásáért; hiszen a 

te Istened urává tett téged minden betegségnek, amint azt az ő angyala 

 

mondta nekem 

álmomban.”

Ezen Jézus mélyen elcsodálkozott, és a tömeg felé fordult és így szólt: 

 

„Íme ez az 

idegen, több hite van, mint mindazoknak együtt, akiket Izraelben 

 

találtam.” És a 

századoshoz fordulván azt mondta: „Menj békével, mert az Isten, a 

 

hatalmas hit révén, 

melyet ő nyújtott neked, egészséget adott fiadnak.” A százados elment, 

 

és az úton 

találkozott  a szolgáival, akik elmondták neki, miként gyógyult meg a 

 

fia. Az ember azt 

válaszolta: „Melyik órában múlt el a láza?” Ők azt felelték: „Tegnap, 

 

hat órakor, a forróság 

eltávozott tőle.”

Az ember tudta, hogy amikor Jézus azt mondta: „Izrael Úristenének 

 

kegyelme 

terajtad”, a fia megkapta az ő egészségét. Erre az ember, aki hitt a mi 

 

Istenünkben, és 

belépvén a házba, darabokra törte valamennyi saját istenét, mondván: 

 

„Csak Izrael istene 

létezik, az igaz és élő Isten.” Ezért mondta ő: „Senki sem fog enni a 

 

kenyeremből, aki nem 

imádja Izrael Istenét.”

32. fejezet

Egy ember, képzett a törvényekben, vacsorázni hívta Jézust, azért, hogy 

megkísértse. Jézus tehát elment oda a tanítványaival együtt, és sok 

 

írástudó, megkísérteni 

őt, várt rá a házban. Történt, hogy a tanítványok leültek az asztalhoz 

 

anélkül, hogy 

megmosták volna a kezüket. Az írástudók szóltak Jézusnak, mondván: „A 

 

te tanítványaid 

vajon miért nem tartják meg az elődök hagyományait, nem mosván meg a 

 

kezüket mielőtt 

kenyeret esznek?” Jézus így felelt: „És én azt kérdezem tőletek, mi 

 

okból semmisítettétek 

meg Isten szabályát a hagyományaitok megtartásával kapcsolatban? Azt 

 

mondjátok a 

szegény apák fiainak: ’Tegyetek felajánlásokat és fogadalmakat a 

 

Templomnak.’”

„És fogadalmakat tettek abból a kevésből, melyből az apáikat kellett 

 

volna támogatni. 

És amikor az apáik pénzt szerettek volna keresni, a fiúk felkiáltottak: 

 

’Ezt a pénzt az Istennek 

szenteltem’  - s emiatt az apák szenvedtek. Óh, hamis írástudók, 

 

képmutatók, az Isten 

használja ezt a pénzt? Bizonyára  nem, mivel az Isten nem eszik, miként 

 

azt mondta az ő 

szolgája, Dávid próféta által: ’Egyem tehát a bika testét és igyam meg 

 

a bárány vérét? Add 

meg nekem a dicséret áldozatát, és ajánld fel nekem a te fogadalmadat; 

 

hiszen ha éhes 30

lennék, nem kérnék tőled semmit, látván azt, hogy minden dolog az én 

 

kezemben van, és 

paradicsom bősége velem van.’ Képmutatók! Azért teszitek ezt, hogy 

 

megtöltsétek az 

erszényeteket és ezért ti tizedrészt kértek és pénzt.”

„Óh, nyomorultak! Másoknak a legtisztább utat mutatjátok, amelyen ti 

 

nem jártok. Az 

írástudóitok és a tudósaitok mások vállain fekszenek, tovább növelik a 

 

kibírhatatlan súlyt, 

mindeközben ti magatok nem vagytok hajlandók megmozdítani egyetlen 

 

ujjatokat sem. 

Bizony mondom nektek, hogy minden gonoszság, mely jelen van ebben a 

 

világban, az 

elődök ürügyén van itt. Mondjátok meg nekem, hogy ki által jött el a 

 

világba a 

bálványimádás, ha nem az elődök által? Hiszen volt egy király, aki 

 

rendkívüli módon szerette 

az ő atyját, akinek neve Baál volt.”

„Történt, amikor az atyja meghalt, a fia, a saját vigasztalására, 

 

elkészített egy képet, 

az atyja hasonlatosságára, és felállította a város piacterén. És hozott 

 

egy rendeletet, hogy 

mindenki, aki 15 könyök távolságra megközelíti a szobrot, legyen 

 

biztonságban, és senki, 

semmilyen ürüggyel ne árthasson neki. Ezért, a gonosztevők, az általuk 

 

megkapható 

előnyök okán, elkezdtek felajánlani a szobornak rózsákat és virágokat, 

 

és nem sokkal 

később a felajánlások átalakultak pénzzé és élelemmé, olyannyira, hogy 

 

elkezdték istennek 

nevezni, tiszteletük jeléül. Mely dolog a szokásból átalakult 

 

törvénnyé, olyannyira, hogy Baál 

bálványa elterjedt az egész világon; és hogy mennyire fájlalja ezt az 

 

Isten, a próféta, Izaiás 

által szólván: ’Valójában ez a nép hiába imád engem, mivel 

 

megsemmisítette a Törvényem, 

melyet az én szolgám, Mózes által adtam neki, és az elődeik 

 

hagyományait követik.’”

„Bizony mondom nektek, hogy kenyeret enni nem tiszta kézzel, nem teszi 

 

az embert 

tisztátalanná, mert nem az teszi az embert tisztátalanná ami belép az 

 

emberbe, hanem az, 

ami kijön belőle, az teszi tisztátalanná az embert.” Erre az egyik 

 

írástudó így szólt: „Ha 

disznóhúst ennék, vagy más tisztátalan húst, nem tenne tisztátalanná a 

 

lelkem?” Jézus azt 

felelte: „Az engedetlenség nem hatol be az emberbe, ám a szándék kijön 

 

belőle, a szívéből; 

és ezért lesz tisztátalan, amikor tiltott ételt eszik.”

Ezután az egyik tudós azt mondta: „Mester, sokat beszéltél nekünk a 

 

bálványimádás 

ellen, habár Izrael népének vannak bálványai, s így helytelenül 

 

cselekedtél velünk.” Jézus 

azt felelte: „Tudom, hogy Izraelnek manapság nincsenek fából készült 

 

szobrai, ám vannak 

testből készült szobrai.” Erre az összes írástudó haragosan válaszolta: 

 

„És így 

bálványimádók vagyunk?” Jézus így felelt: „Bizony mondom nektek, a 

 

szabály nem azt 

mondja, hogy ’Te imádd’, hanem azt, hogy ’Szeresd az Urat a te 

 

Istenedet teljes lelkedből és 

teljes szívedből, és teljes elmédből.’ Igaz?” – mondta Jézus. „Ez 

 

igaz.” – válaszolta mindenki.31

33. fejezet

Ezek után Jézus azt mondta: „Bizony, az összes dolog, amit az ember 

 

szeret, amiért 

minden mást otthagy, kivéve az ő istenét. És így a bujálkodó az ő 

 

képéért, a szajháért; a 

falánk és részeges az ő képéért, az ő saját testéért; és a kapzsi az ő 

 

képéért, ezüstért és 

aranyért; és hasonlóképpen minden más bűnös.” Ezután, aki meghívta, az 

 

szólalt meg: 

„Mester, melyik a legnagyobb bűn?”

Jézus így válaszolt: „Melyik a legnagyobb romlása a háznak?” Mindenki 

 

hallgatott, 

mire Jézus az ujjával rámutatott az alapra és azt mondta: „Ha az lap 

 

enged, a ház azonnal 

összeomlik, ekképpen, szükségessé válik egy újat építeni; ám ha 

 

bármelyik másik rész 

enged, az kijavítható. Ekképpen tehát azt mondom nektek, a 

 

bálványimádás a legnagyobb 

bűn, mert teljes mértékben megfosztja az embert a hitétől és 

 

következésképpen, az Istentől, 

így nem lesz az illetőnek lelki vonzalma. Ám minden másféle bűn 

 

meghagyja a reményt az 

ember számára, hogy irgalmat kap, és ezért azt mondom, hogy a 

 

bálványimádás a 

legnagyobb bűn.” Mindenkit lenyűgözött Jézus beszéde, mert észrevették, 

 

hogy semmiféle 

bölcselettel nem támadható.

Ezután Jézus így folytatta: „Emlékezzetek arra, amit az Isten mondott, 

 

és amit Mózes 

és Józsué  írtak a Törvényben, és meg fogjátok látni, milyen súlyos ez 

 

a bűn. Isten azt 

mondta, Izraelhez szólva: ’Ne készíts magadnak semmiféle képet azokról 

 

a dolgokról, 

melyek az égben vannak, sem azokról a dolgokról, amelyek az ég alatt, 

 

azokról a dolgokról 

ne készíts, melyek a föld felett vannak, sem azokról, melyek a föld 

 

alatt, sem azokról, melyek 

a víz felett vannak, sem azokról, melyek a víz alatt. Mert én vagyok a 

 

te Istened, erős és 

féltékeny, aki bosszút áll e bűn miatt az atyákon és a gyermekeiken, 

 

még a negyedik 

generáción is.’”

„Emlékezzetek rá, hogy amikor a mi népünk elkészítette a borjút, és 

 

amikor imádták, 

az isten parancsára, Józsué és Lévi törzse kardot ragadott és 

 

legyilkolt közülük százhúsz 

ezret, akik nem könyörögtek Isten kegyelméért. Óh, borzalmas ítélete 

 

Istennek a 

bálványimádók felett!”32

34. fejezet

Ott állt az ajtó előtt egy ember, akinek jobb keze összezsugorodott oly 

 

módon, hogy

nem tudta azt használni. Erre Jézus felemelte a szívét az Istenhez, 

 

imádkozott, és azután 

azt mondta: „Azért, hogy megtudjátok, az én szavaim igazak, azt mondom, 

 

az Isten 

nevében, ember, nyújtsd ki beteg a kezed!” Ő pedig teljes mértékben 

 

kinyújtotta, mintha 

soha semmi probléma nem lett volna vele.

Ezután, az Istentől való félelem miatt, elkezdtek enni. És némi evés 

 

után, Jézus ismét 

megszólalt: „Bizony mondom nektek, hogy jobb lenne felégetni egy 

 

várost, mint meghagyni a 

gonosz szokásában. Amiatt, mert ilyen az Isten haragja, ugyanis a 

 

hercegeknek és 

királyoknak, akiknek az Isten azért adott kardot, hogy elpusztítsák a 

 

vétkeket.”

Ezek után Jézus azt mondta: „Amikor meghívnak benneteket, emlékezzetek 

 

rá, hogy 

ne a legmagasabb helyre üljetek, azért, hogy ha a vendéglátóhoz egy még 

 

közelebbi barát 

érkezik, ne mondja a házigazda nektek, hogy ’Kelj fel és ülj lejjebb!, 

 

ami számotokra 

megszégyenítő. Ellenkezőleg. Üljetek a legegyszerűbb helyre, azért, 

 

hogy aki meghívott 

benneteket odajöjjön és azt mondja: ’Emelkedj fel barátom, és ülj ide 

 

fel’. Ekkor ugyanis 

nagy megtiszteltetés ér benneteket, hiszen mindenki, aki felmagasztalja 

 

magát az 

megaláztatik és mindenki, aki megalázza magát az felmagasztaltatik.”

Bizony mondom néktek, hogy a Sátán nem más bűn miatt, mint  az ő 

 

büszkesége 

miatt vált semmirekellővé. Ahogyan az Izaiás próféta mondja, vádolva őt 

 

ezekkel a 

szavakkal: ’Kivettettél a mennyből, óh, Lucifer, ahol az angyalok 

 

szépsége és a hajnal 

ragyogott, bizony a földre hullott a te büszkeséged.’”

„Bizony mondom nektek, ha az ember ismerné a nyomorúságát, itt 

 

siránkozna a 

földön és a leginkább saját magára számítana minden más dolog fölött. 

 

Mert nem volt más 

oka az első embernek és feleségének, hogy száz éveken át siránkozzanak 

 

szüntelenül, Isten 

irgalma után sóvárogva. Mivel pontosan tudták, hogy a büszkeségük miatt 

 

buktak meg.”

És így szólván, Jézus köszönetet mondott; és még azon a napon szerte 

Jeruzsálemben közzétették, milyen nagyszerű dolgokat mondott Jézus, a 

 

csodát, melyet 

véghezvitt, az embereik pedig köszönetet mondtak Istennek és áldották 

 

az ő szent nevét.

Az írástudókban és a papokban azonban, megértvén, hogy a beszéd az ősök 

hagyománya ellen szólt, még nagyobb gyűlölet lobbant. És miként a 

 

Fáraó, 

megkeményítették szívüket, eközben igyekezvén alkalmat találni, hogy 

 

megöljék őt, de nem 

találtak.33

35. fejezet

Jézus eltávozott Jeruzsálemből, és a Jordánon túli sivatagba ment: és 

 

az ő 

tanítványai, ahogy leültek körülötte, azt mondták Jézusnak: Óh, mester, 

 

mondd el nekünk, 

miként bukott el a Sátán a büszkesége miatt, hiszen megértettük, az 

 

engedetlensége miatt 

bukott meg, és mert állandóan gonosz dolgok elkövetésére csábítja az 

 

embert.”

Jézus azt felelte: „Az Isten létrehozta a Föld anyagát és huszonkétezer 

 

évig magára 

hagyta anélkül, hogy tett volna vele bármit is; a Sátán, aki papként 

 

vezette az angyalokat, 

nagy egyetértés övezte rendelkezéseit, ismerte az Istent, s azt, hogy a 

 

Föld anyagát 

száznegyven és négyezer jegyzett prófécia alkotja, és az Isten 

 

Küldöttét, a Küldött lelkét, 

melyet hatvanezer évvel minden más előtt teremtetett. Ezért, 

 

felháborodottan elkezdte 

felbujtani az angyalokat, mondván: ’Nézzétek, Isten egy napon azt 

 

akarja majd, hogy ezt a 

Földet tiszteljük. Éppen ezért fontoljuk meg, hiszen szellemek vagyunk, 

 

és ezért nem 

helyénvaló, hogy így tegyünk.’ Sokan ezért elhagyták Istent. Erre pedig 

 

azt mondta az Isten 

egy napon, amikor az angyalokat összegyűjtötték: „Mindegyiktek, aki 

 

engem tart az ő 

Urának, azonnal fejezze ki tiszteletét ennek a Földnek.”

„Azok, akik szerették az Isten, meghajoltak, ám  a Sátán, azokkal, akik 

 

vele együtt 

voltak, azt mondta: ’Óh, Uram, mi szellemek vagyunk, és ezért nem 

 

jogos, hogy tiszteletet 

kelljen tennünk ennek az agyagnak.’ Miután ezt mondta, a Sátán 

 

szörnyűvé és félelmetes 

pillantásúvá vált, és a követői förtelmessé  váltak, mert a lázadásuk 

 

miatt Isten eltávolodott 

tőlük, vele a szépség mellyel ő áldotta meg őket, amikor megalkotta 

 

őket, megszűnt. Amint a 

szent angyalok, amikor felemelték fejüket, meglátták, milyen borzalmas 

 

szörnyeteg lett a 

Sátán, és az ő követői, félelmükben levetették az arcukat a földre. 

 

Majd a Sátán így szólt: 

’Óh, Uram, jogtalanul tettél engem undorítóvá, ám én meg vagyok 

 

elégedve emiatt, mert 

vágyom mindannak a megsemmisítésére, amit tenni szándékozol. És a többi 

 

ördög azt 

mondta: ’Borjút nekik, ne Urat, óh, Lucifer, mert te vagy az Úr.’”

„Ezt követően azt mondta az Isten a Sátán követőnek: ’Térjetek meg, és 

 

ismerjétek 

meg az Istent, a ti teremtőtöket.’ Ők azt válaszolták: ’Megbánjuk, hogy 

 

bármi tiszteletet is 

adtunk neked, mivel nem vagy becsületes, merthogy a Sátán az.’ Ezután 

 

az Isten így szólt: 

’Távozzatok tőlem, óh, ti átkozottak, mivel nem kegyelmezek néktek.’ 

 

Távoztában a Sátán 

kiköpött egyet a Föld anyagára, és a köpetet Gábriel angyal felemelte, 

 

némi földdel együtt, s 

ezért mostanság minden embernek köldök van a hasán.”34

36. fejezet

A tanítványok mélyen elcsodálkozva álltak az angyalok lázadása előtt. 

 

Ezek után 

Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, hogy az, aki nem imádkozik, még 

 

a Sátánnál is 

gonoszabb, és hatalmasabb kínokat fog elszenvedni. Mert a Sátán volt 

 

az, még a bukása 

előtt, akinek nem kellett félnie, és Isten nem tett mást, mint elküldte 

 

hozzá az ő prófétáját, 

hogy bűnbánatra hívja: ám az emberek most, hogy már az összes próféta 

 

eljött, az Isten 

Küldöttén kívül, aki utánam fog eljönni, mert ez az Isten kívánsága, és 

 

az, hogy én 

előkészítsem az ő útját, és az ember, én azt mondom, habár 

 

megtapasztalta az Isten 

végtelen igazságosságát, gondtalanul, félelem nélkül él, mintha Isten 

 

nem létezne. Miként 

azt egyik beszédében Dávid próféta elmondta: ’A bolond ember azt mondja 

 

a szívében, hogy 

nincs Isten. Ennek következtében az emberek erkölcstelenekké és 

 

gyalázatosakká válnak, 

anélkül. Hogy közülük egy is jót cselekedne.’”

„Szüntelenül imádkozzatok, óh, tanítványaim, azért, hogy kaphassatok. 

 

Mert aki 

keres, talál, és aki kopog, annak megnyittatik, és aki kér, megkapja. 

 

És az imádságaitokban 

ne látszódjon túl sok beszéd, mivel az Isten a szívet nézi, miként 

 

Salamon által mondta: ’Óh, 

én szolgám, add nekem a szíved.’ Bizony mondom nektek, az élő Istenre, 

 

a képmutatók 

pedig nagyon sokat imádkoznak a város minden részében, hogy lássák 

 

őket, és a szentek 

sokasága is, a szívük azonban tele van gonoszsággal, és ezért nem 

 

gondolják meg azt, amit 

kérnek. Szükséges az, hogy azt gondoljátok amit imádkoztok, amennyiben 

 

az a 

szándékotok, hogy Isten megadja azt. És most mondjátok meg nekem: ki 

 

menne el beszélni 

a Római kormányzóhoz, Heródeshez, hogy beszéljen vele, anélkül, hogy 

 

előtte el nem 

határozta kihez megy és mit fog tenni? Bizonyára senki. És ha az ember 

 

így tesz, azért, 

hogy egy emberrel beszéljen, akkor mit kellene tennie az embernek 

 

ahhoz, hogy az Istennel 

beszéljen, és kegyelmet kérjen a bűnei miatt, miközben megköszöni neki 

 

mindazt, amit 

megkapott tőle?”

„Bizony mondom nektek, csak nagyon kevesen imádkoznak igaz módon, és 

 

ezért a 

Sátánnak hatalma van felettük, mert az Isten nem olyanokat akar, akik a 

 

szájukkal tisztelik 

őt: akik a Templomban a szájuk[kal] kérik az ő kegyelmét, és a szívük 

 

az igazságért kiált. 

Még azt is mondja Izaiásnak, a prófétának, így szólván: ’Vidd el ezt a 

 

népet, mert 

bosszantóak számomra, mivel a szájukkal tisztelnek engem, a szívük 

 

azonban távol van 

tőlem.’ Bizony mondom néktek, hogy aki meggondolás nélkül imádkozik, az 

 

kigúnyolja az 

Istent.”35

Ki lenne mondjuk az, aki elmenne Heródeshez beszélni vele, és háttal 

 

lenne hozzá 

képest, és szépeket mondana előtte Pilátusról, a kormányzóról, akit 

 

halálosan gyűlöl? 

Bizonyára senki. Nem kevesebb tehát az az ember, aki imádkozik, és nem 

 

készíti fel 

önmagát? A hátát mutatja az Istennek és az arcát a Sátánnak, és szépen 

 

beszél róla. Mivel 

szívében a gonoszságot szereti, nincs benne megbánás. Ha valaki, 

 

megsértvén benneteket, 

azt mondaná a szájával ’Bocsáss meg nekem’, és a kezével rátok mérne 

 

egy ütést, hogyan 

bocsátanátok meg neki? Ugyanígy, az Isten (sem) gyakorol kegyelmet 

 

azokon, akik a 

szájukkal azt mondják ’Uram, kegyelmezz nekem’, és a szívükben a 

 

hazugságot szeretik és 

a test bűneiről gondolkoznak.”

37. fejezet

A tanítványok sírva fakadtak Jézus szavain és könyörögtek neki:  ’Uram, 

 

taníts meg 

minket imádkozni.” Jézus így válaszolt: „Gondoljátok meg, hogy mit 

 

tennétek, ha a római 

kormányzó elfogna benneteket és halálba küldene, és ugyanezt tegyétek, 

 

amikor elmentek 

imádkozni. És ezek legyenek a szavaitok:

„Óh, Urunk, Istenünk,  szenteltessék meg a te szent neved, jöjjön el 

 

bennünk a te 

királyságod, legyen meg mindig a te kívánságod, és miként a mennyben 

 

történik, úgy legyen 

a földön is; adj nekünk kenyeret minden napra, és bocsásd meg a mi 

 

bűneinket, miképpen 

mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk bűnt követnek el, és ne 

 

engedj minket kísértésbe 

esni, hanem szabadíts meg a gonosztól, mivel te vagy egyedül a mi 

 

Istenünk, akit dicsőség 

is tisztesség illet mindörökké.”

38. fejezet

Ezután János szólalt meg: „Mester, hagy mosakodjunk, ahogyan az Isten 

 

parancsolta 

Mózes által.” Jézus így szólt: „Úgy gondolod, azért jöttem, hogy 

 

elpusztítsam a törvényt és a 

prófétákat? Bizony mondom neked, az élő Istenre, nem azért jöttem, hogy 

 

elpusztítsam, 

hanem hogy megtartsam. Hiszen minden próféta megtartotta az Isten 

 

törvényét, és mindazt, 

amit az Isten más próféták által mondott. Az élő Istenre, akik 

 

jelenlétében megáll a lelkem, 

senki, aki akárcsak a legkisebb szabályt is megszegi, nem lehet kedves 

 

az Istennek, A 

legkisebb lesz Isten királyságában, mivel nem lesz része benne. 

 

Továbbá, azt mondom 

nektek, egyetlen szótag az Isten Törvényéből nem hagyható el a 

 

legsúlyosabb bűn 

elkövetése nélkül. Azonban úgy teszek, hogy megértsétek, miért 

 

szükséges betartani amit az 36

Isten mond Izaiás, a próféta által, ezekkel a szavakkal: ’Mosakodjatok 

 

meg és legyetek 

tiszták, vonjátok el a gondolatotokat a szememtől.’ Bizony mondom 

 

néktek, hogy a tenger 

valamennyi vize sem moshatja meg azt, aki szívében szereti a bűneit.”

„És továbbá azt mondom nektek, hogy senki sem fog az Istennek tetszően 

imádkozni, ha nincs megmosakodva, éppenséggel olyan bűn fogja terhelni 

 

a lelkét, mint a 

bálványimádás. Higgyetek nekem, az az igazság, hogy ha egy ember 

 

illendően imádkozik az 

Istenhez, akkor mindent megkap, amit csak kért. Emlékezzetek Mózesre, 

 

Isten szolgájára, 

aki az imádságával megkorbácsolta Egyiptomot, megnyitotta a Vörös 

 

tengert, és fulladásos 

halálba vitte a Fáraót és seregét. Emlékezzetek Józsuéra, aki 

 

megállította a Napot, 

Sámuelre, aki félelmében levágta a Filiszteusok  megszámlálhatatlan 

 

seregét, Illésre, aki 

tűzesőt hozott le az égből, Elizeus feltámasztott egy halott embert, és 

 

a megannyi más szent 

prófétára, akik imádságuk által megkaptak mindent, amit csak kértek. 

 

Azok az emberek 

azonban nem a saját ügyeiket keresték, hanem csakis az Isten és az ő 

 

tiszteletére 

törekedtek.”

39. fejezet

János így szólt ezután: „Jól beszéltél, óh, mester, ám hiányos a 

 

tudásunk, miként 

vétkezik az ember a büszkeség által.” Jézus így válaszolt: „Amikor az 

 

Isten száműzte a 

Sátánt, és Gábriel angyal megtisztította a földdarabot, ahová a Sátán 

 

kiköpött, az Isten 

megalkotott minden élőt, azokat az állatokat, melyek repülnek és 

 

azokat, melyek lábakon 

járnak és úsznak, és feldíszítette a világot mindazzal, amivel csak 

 

rendelkezik. Egy nap a 

Sátán odajött a Paradicsom kapujához, és, látván a füvet legelő 

 

lovakat, kijelentette 

számukra, hogy ha az a földdarab lelket kapna, az súlyos munkát 

 

jelentene a számukra; és 

ezért jobban tennék, ha letaposnák azt a darab földet, hogy többé ne 

 

legyen jó semmire.”

„A lovak felkeltek és haragosan elindultak, hogy berohanjanak arra a 

 

darab földre, 

ahol liliomok és rózsák voltak. Mire az Isten lelket adott annak a 

 

darab tisztátalan földnek, 

melyre a Sátán kiköpött és amelyet Gábriel angyal felhozott a (föld) 

 

tömegéből, és 

felébresztette a kutyát, aki, ugatásával félelmet keltett a lovakban és 

 

elkergette őket. Ezután 

az Isten odaadta a lelkét az embernek, miközben valamennyi szent angyal 

 

énekelt: ’Áldott 

legyen a te szent neved, óh. Istenünk, a mi Urunk.’ Ádám, felemelkedve 

 

lábaira, látta a 

levegőben az írást, mely ragyogott, mint a Nap, és azt mondta: ’Csak 

 

egyetlen Isten van, és 

Mohamed az Isten Küldötte.”37

Erre Ádám kinyitotta a száját és azt mondta: ’Köszönöm Uram, én 

 

Istenem, hogy 

kegyeskedtél megalkotni engem, ám mondd meg nekem. Kérlek, mi a 

 

jelentése ezeknek a 

szavaknak: ’Mohamed az Isten Küldötte.’ Volt előttem másik ember is? 

 

Ezután az Isten azt 

mondta: ’Légy üdvözölve, óh, én szolgám, Ádám. Elmondom néked, hogy te 

 

vagy az első 

ember, akit megalkottam. És ő, akit láttál [megemlíteni], a te fiad, 

 

aki eljön majd a világba, 

sok év múlva, és az én Küldöttem lesz, aki miatt létrehoztam az összes 

 

dolgot, aki fényt ad 

majd a világnak, amikor eljön, akinek lelke égi dicsőséget kapott, 

 

hatvanezer évvel azelőtt, 

hogy bármit is alkottam volna.’”

Ádám könyörgött az Istenhez, mondván: ’Uram, add nekem ezt az írást az 

 

ujjaim 

körmére.’ Ezután az Isten odaadta az első embernek az ő hüvelykujjára, 

 

hogy írva legyen; a 

jobb kéz hüvelykujjkörme azt mondta: ’Csak egyetlen Isten van’, és a 

 

bal kéz 

hüvelykujjkörme ezt mondta: ’Mohamed az Isten Küldötte.’ Ezután atyai 

 

szeretettel 

megcsókolta az első ember ezeket a szavakat, megdörgölte a szemét és 

 

így szólt: ’Áldott az 

a nap, amikor eljössz a világba.’”

„Látván, hogy az ember egyedül van, az Isten azt mondta: ’Nem lenne jó, 

 

ha egyedül 

maradna.’ Ezért álmot bocsátott rá, és kivett egy bordáját a szívéhez 

 

közeli helyről, hússal 

töltötte ki a helyét. Abból a bordából pedig megalkotta Évát, és Ádám 

 

mellé adta feleségül. 

Kettejüket a Paradicsom urává tette és azt mondta: ’Íme, minden 

 

gyümölcsöt nektek adok, 

egyetek, kivéve az almákat, és a gabonát’, ezekről azt mondta: 

 

’Vigyázzatok, semmiképpen 

se egyetek ezekből a gyümölcsökből, mert tisztátalanná váltok, 

 

olyannyira, hogy azt nem 

fogom kibírni. Maradjatok itt, ha abba az irányba mentek, súlyos 

 

szenvedéseket fogtok 

elszenvedni.’”

40. fejezet

„Amikor a Sátán tudomást szerzett ezekről a dolgokról, felháborodásában 

megdühödött és a Paradicsom kapujához ment, ahol egy szörnyű kígyó, 

 

tevéhez hasonló 

lábakkal és körmökkel a lábain - borotvaként vágtak minden irányba -, 

 

állt őrt. Az ellenség 

így szólt hozzá: ’Engedj be a Paradicsomba.’”

„A kígyó azt válaszolta: ’Hogyan engedhetnélek be, [hiszen] az Isten 

 

megparancsolta 

nekem, hogy vesselek ki?’ A Sátán azt felelte: ’Láthatod, az Isten 

 

mennyire szeret téged; 

ideállított, kívül a Paradicsomon, hogy őrködj egy darab porhüvely 

 

felett, amely az ember! Ha 

beviszel engem a Paradicsomba, olyan szörnyűvé teszlek, hogy mindenki 

 

menekülni fog 38

előled, és így mehetsz és kellemesen érezheted magad.’ Ezután a kígyó 

 

azt mondta: ’És 

miként engedjelek be a [Paradicsomba]?’”

„A Sátán így szólt: ’Hatalmas vagy: ezért, nyisd ki a szád, és 

 

besétálok a gyomrodba, 

és így [amikor] bemész a Paradicsomba, odaraksz a mellé a két porhüvely 

 

rög mellé, melyek 

újonnan kezdtek járni a földön.’ Ezután a kígyó eszerint cselekedett, 

 

és a Sátán Éva mellé 

rakta ki, mivel Ádám, a férje, aludt. A Sátán bemutatkozott a nő előtt, 

 

mint szépséges angyal 

és azt mondta neki: ’Miért nem eszel azokból az almákból és gabonából?’ 

 

Éva azt 

válaszolta: ’A mi Istenünk azt mondta nekünk, hogy [ha mi] eszünk 

 

[belőlük] akkor 

tisztátalanná válunk és ki fog minket űzni a Paradicsomból.’”

„A Sátán azt felelte: ’Nem mondott igazat! Tudnod kell, hogy az Isten 

 

gonosz és irigy, 

és ki nem állhatja az egyenlőséget, ellenkezőleg, mindenkit 

 

rabszolgaként tart. [Ezért] 

mondta meg ezt [nektek];  azért, hogy ne legyetek egyenlők vele. Ám ha 

 

te és a társad, a 

tanácsomnak megfelelően, esztek azokból a gyümölcsökből és [esztek] más 

[gyümölcsökből], akkor nem lesztek többé mások alárendeltjei, hanem 

 

olyanok lesztek, mint 

az Isten, aki ismeri a jót és a gonoszt, és mindent megtehettek, ami 

 

csak kedvetekre van, 

mert egyenlők lesztek Istennel.’”

Ezután Éva evett azokból a [gyümölcsökből] és amikor a férje felébredt, 

 

elmondott 

[neki mindent], amit a Sátán elbeszélt neki, és ő is vett és evett a 

 

gyümölcsökből, [amikor] a 

felesége megkínálta őt velük. Amint azonban lenyelte a gyümölcsöt, 

 

emlékezett (Ádám) az 

Isten szavaira, és szerette volna megállítani az ételt, a torkára 

 

helyezte a kezét, ahol minden 

férfinek megvan a jel.”

41. fejezet

Ezek után mindketten felismerték, hogy meztelenek, és, révén 

 

szégyellték, 

fügefaleveleket szedtek, hogy felruházzák titkos részeiket. Amikor dél 

 

elmúlt, az Isten 

megjelent és hívta Ádámot, mondván: ’Ádám, hol vagy?’ Ő így válaszolt: 

 

’Uram, elrejtőztem 

a jelenléted elöl, mert a feleségem és én meztelenek vagyunk és 

 

szégyelljük megmutatni 

magunkat előtted.’ Az Isten így felelt: ’És ki rabolta el a ti 

 

ártatlanságotokat; hiszen, ameddig 

nem ettetek a gyümölcsből [amely] tisztátalanná [tesz benneteket] és 

 

ami miatt nem 

maradhattok [tovább] a Paradicsomban?’”

„Ádám azt válaszolta: ’Óh, Uram, A feleségem, akit mellém adtál, 

 

[sürgetett] engem, 

hogy egyem meg,  és  ezért ettem belőle.’ Ezután az  Isten így szólt a 

 

nőhöz: ’Miért adtál 39

[ebből] az ételből a te férjednek?’ Éva így felelt: ’A Sátán 

 

megtévesztett engem, és ezért 

ettem [a gyümölcsből].’ ’És miként lépett be ez a mihaszna a [kertbe]?’ 

 

– kérdezte az Isten. 

Éva azt mondta: ’A kígyó, aki az északi kapunál áll, hozta őt ide 

 

mellém.’”

„Ezután az Isten így szólt Ádámhoz: ’Azért, mert a te feleségedre 

 

[hallgattál] és ettél a 

gyümölcsből, átkozott legyen a föld a munkáidban; szedret és 

 

tüskebokrot teremjen neked, 

és az arcod verejtékével edd a kenyeret. Emlékezz, hogy földből vagy és 

 

a földhöz térsz 

vissza.’ És Évához szólván azt mondta: ’És te, aki [hallgattál] a 

 

Sátánra, és az ételt a te 

férjednek adtat, élj a férfi uralma alatt, aki úgy tart téged, mint egy 

 

szolgát, és fájdalommal 

szüld meg gyermeked.’”

„És a kígyót szólítván, az Isten hívta Mihály angyalt, aki az Isten 

 

kardját tartja, [és] azt 

mondta: ’Először is, vidd ki ezt a gonosz kígyót a Paradicsomból, és 

 

amikor kívül van, vágd 

le a lábait: hogy amikor menni szeretne, a földön kelljen vonszolnia a 

 

testét.’ Ezek után a 

Sátánt hívta, aki nevetve jött, és azt mondta neki: ’Mivel semmirekellő 

 

vagy, becsaptad 

[Ádámot és Évát] és tisztátalanná tetted őket, azt kívánom, hogy minden 

 

[tőlük] és a 

gyermekeiktől való  tisztátalanság  – [amelyet] igazán megbánnak és 

 

szolgálnak engem  –

előjövén a testükből és a kerüljön a te szádba, és hogy jól lakj a 

 

tisztátalansággal.’”

„A Sátán ezután borzalmas morgást hallatott, és azt mondta: ’Mivel az a 

 

szándékod, 

hogy engem egyre rosszabbá tegyél, ezért meg fogom tenni a saját 

 

érdekemben, amire csak 

képes vagyok!’ Az Isten ezután így szólt: ’Távozz átkozott, a 

 

jelenlétemből!’ A Sátán ezután 

elment, az Isten pedig azt mondta Ádámnak [és] Évának, akik mindketten 

 

zokogtak: 

’Menjetek ki a Paradicsomból, és vezekeljetek, és ne hagyjátok, hogy a 

 

reményetek elhaljon, 

mivel elküldöm a fiatokat, hogy a magja feloldja a Sátán uralmát az 

 

emberi fajon, mivel 

mindent megadok neki, aki el fog jönni, a Küldöttemnek!’”

„Az Isten elrejtette önmagát [Ádám és Éva elöl] és Mihály angyal 

 

kikergette őket a 

Paradicsomból. Ezután Ádám megfordult, írást látott a kapu felett: 

 

’Csak egyetlen Isten van 

és Mohamed az Isten Küldötte.’ Zokogva azt mondta: ’Legyen meg az Isten 

 

kedvére, óh, 

fiam, jöjj el gyorsan és vezess ki minket a nyomorúságból.’ És így – 

 

mondta Jézus – a Sátán 

és Ádám vétkezett a büszkeségük miatt, az egyik ember által megvetett, 

 

a másik pedig 

egyenlővé akarta tenni magát az Istennel.”40

42. fejezet

Ezután az elbeszélés után a tanítványok sírva fakadtak, és Jézus is 

 

sírt; amikor 

meglátták, sokan jönnek, őt keresvén, mivel a papi vezetők tanácsot 

 

tartottak, maguk között, 

hogy megfogják őt a beszédében. Ezért levitákat küldtek és néhány 

 

írástudót, hogy 

kérdezzék őt, mondván: „Ki vagy te?”

Jézus beismerte az igazságot és azt mondta: „Nem vagyok a Messiás.” Ők 

 

így 

szóltak: „Te vagy Illés, vagy Jeremiás, vagy bármelyik ősi próféta?” 

 

Jézus azt felelte: „Nem.” 

Ezután azt kérdezték: „Ki vagy te? Azért mondd meg, hogy 

 

tanúskodhassunk azok előtt, akik 

küldtek minket.” Jézus ezután azt válaszolta: „Én vagyok a hang, mely 

 

mindenhol kiált 

Júdeában, és azt kiáltja: ’Készítsétek elő az Úr Küldöttének útját’, 

 

miként az Ézsiásnál meg 

van írva.”

Azt mondták: „Ha nem te lennél a Messiás, vagy Illés, vagy bármelyik 

 

próféta, akkor 

miként prédikálhatsz új tanokat és teheted nagyobbá magad, mint a 

 

Messiás?” Jézus azt 

felelte: „A csodák, melyeket Isten a kezem által hajt végre azt 

 

mutatják, hogy amit beszélek, 

az az Isten kívánságára történik; egyébként valóban nem tehetném magam 

 

annak a 

személynek, akiről beszéltek. Hiszen nem vagyok méltó, hogy meglazítsam 

 

a 

gatyamadzagját, vagy a cipőfűzőjét az Isten Küldöttének, akit 

 

’Messiásnak’ neveztek, aki 

előttem jött létre és utánam fog eljönni, és elhozza az igazság igéjét, 

 

így az ő hite soha nem 

ér véget.”

A leviták és az írástudók zavartan eltávoztak, és mindent elmeséltek a 

 

főpapoknak, 

akik azt mondták: „Az ördög ül a hátán, aki mindent elmond neki.” 

 

Ezután Jézus azt mondta 

a tanítványainak: „Bizony mondom nektek, népünk vénjei és vezetői az 

 

alkalmat keresik 

velem szemben.” Ezután Péter azt mondta: „Ezért ne menj többé 

 

Jeruzsálembe.” Mire 

Jézust azt válaszolta: „Bolond vagy, és nem tudod, mit beszélsz, hiszen 

 

szükség van arra, 

hogy sok-sok üldöztetést szenvedjek el, mert valamennyi próféta és az 

 

Isten szentje is 

szenvedett. Ám ne féljetek, hiszen vannak akik velünk vannak és vannak, 

 

akik ellenünk.”

És ezeket mondván, Jézus eltávozott és a Tábor hegyhez ment, és ott 

 

felment vele 

Péter; Jakab, és János; az ő testvére; vele, aki ezeket leírja. Ahol is 

 

hatalmas fény ragyogott 

felette, és a ruhája olyan fehér lett, mint a hó és az arca tündökölt, 

 

mint a Nap; és íme, eljött 

Mózes és Illés, beszélgettek Jézussal mindazon szükséges dolgokról, 

 

melyek el fognak jönni 

a fajunkra és a szent városra.41

Péter szólalt meg, mondván: „Uram, jó itt lenni. Ezért, ha akarod, 

 

felállítunk három 

sátrat, egyet neked, és egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” És miközben 

 

beszélt, fehér felhő 

lepte be őket, és egy hangot hallottak szólni, mondván: „Íme az én 

 

szolgám, akiben kedvem 

telik, hallgassátok őt.”

A tanítványokat félelem töltötte el, és arccal a földre estek, mint a 

 

halottak. Jézus 

lement, és felemelte az ő tanítványait, mondván: „Ne féljetek, mert az 

 

Isten szeret 

benneteket, és azért tette ezt, hogy higgyetek a szavaimnak.”

43. fejezet

Jézus lement a nyolc tanítványokhoz, akik vártak rá alant. És a négy 

 

említett 

elmondta a nyolcnak, amit látott: és így, ettől a naptól kezdve 

 

elszállt minden kétségük 

Jézust illetően, kivéve Iskarióti Júdást, aki nem hitt el semmit. Jézus 

 

leült a hegy lábánál és a 

vad gyümölcsökből ettek, mert nem volt kenyerük. Később azt mondta 

 

András: „Sok dolgot 

elbeszéltél nekünk a Messiásról, ezért légy oly kedves mondj el nekünk 

 

mindent világosan.” 

Hasonlóképpen a többi tanítvány is esedezett hozzá. 

Ennek megfelelően Jézus így szólt: „Mindenki, aki dolgozik, a 

 

befejezésig 

munkálkodik, hogy örömet találjon benne. Ezért azt mondom nektek, hogy 

 

az Isten, mert 

igazából ő tökéletes, nincs szüksége megelégedésre, megértvén, hogy 

 

önmaga elégedett. 

És így, munkálkodni kívánván, minden dolgok előtt megteremtette az ő 

 

Küldöttének a lelkét, 

akiért elhatározta a mindenség megteremtését, azért, hogy a 

 

teremtmények örömet és 

áldást találjanak Istenben, hiszen az ő Küldötte minden teremtményben 

 

gyönyörűséget talál, 

akiket az ő szolgájának jelöltek ki. És mert ez a helyzet, védjem meg, 

 

mert ő így akarta?”

„Bizony mondom nektek, hogy mindegyik próféta, amikor eljön, egy 

 

nemzethez 

születik csupán, az Isten kegyelmének jelében. És így, a szavai nem 

 

terjednek túl azokon az 

embereken, hogy megmentse őket, mint akikhez küldték őket. Amikor 

 

azonban az Isten 

Küldötte eljön, az Isten mintegy nekiadja a pecsétjét, hogy a világ 

 

minden nemzete számára 

megváltást hozzon, hogy megkapja az ő tanait. Hatalommal jön el az 

 

istentelenek felett, és 

elpusztítja a bálványimádást, olyannyira, hogy összezavarja a Sátánt, 

 

hiszen megígérte 

Ábrahámnak, mondván: ’Íme, magodban megáldom a föld valamennyi törzsét, 

 

és ahogy 

összetörted darabokra a bálványokat, óh, Ábrahám, tegyen ugyanígy a 

 

magod is.’”

Jakab így válaszolt: „Óh, mester, mondd el nekünk, kiben teljesül be ez 

 

az ígéret, 

hiszen a zsidók azt mondják: ’Izsákban’, és az izmaeliták azt mondják 

 

’Izmaelben’.” Jézus 42

így válaszolt: „Dávid, akinek ő a fia volt, milyen származású?” Jakab 

 

így felelt: „Izsáktól való, 

mert Izsák atyja Jákob volt, és Jákob atyja Júda, aki Dávid 

 

leszármazottja.”

Ezután Jézus így szólt: „És az Isten Küldötte, amikor el fog jönni, 

 

milyen származású 

lesz?” A tanítványok azt felelték: „Dávidtól való.” Erre Jézus azt 

 

mondta: „Becsapjátok saját 

magatokat, hiszen Dávid lélekben az urának nevezi, így szólván: ’Az 

 

Isten azt mondta az én 

uramnak, hogy ülj a jobbom felől, amíg az ellenségeid nem teszem 

 

zsámolyoddá. Az Isten 

elküldi a te uralkodói pálcádat, melynek uralma  lesz az ellenségeid 

 

között.’ Ha az Úr 

Küldötte, akit Messiásnak hívtok Dávid fia lenne, akkor Dávid hogyan 

 

szólíthatná őt 

uramnak? Higgyetek nekem, bizony mondom nektek, hogy az ígéret, melyet 

 

Izmael kapott, 

nem Izsákban (ölt testet).

44. fejezet

A tanítványok azt mondták: „Óh, mester, Mózes könyvében írva vagyon, 

 

hogy az 

ígéret Izsákban ölt testet.” Jézus sóhajtva felelte: „Így van megírva, 

 

ám nem Mózes írta, sem 

Józsua, hanem a mi rabbijaink, akik félték az Istent!” Bizony mondom 

 

nektek, hogy ha 

megfontoljátok Gábriel angyal szavait, akkor felfedezitek, a 

 

gonoszságot az írástudóinkban 

és tudósainkban. Hiszen az angyal azt mondta: ’Ábrahám, az egész világ 

 

meg fogja tudni, 

mennyire szeret téged az Isten, ám honnan fogja a világ megismerni azt 

 

a szeretet, amivel te 

viseltetsz az Isten iránt? Bizony szükség van arra, hogy tegyél valamit 

 

az Isten iránt érzett 

szereteted kimutatására.’ Ábrahám azt felelte: ’Íme, az úr szolgája, 

 

készen vagyok megtenni 

bármit, amit az Isten kívánna.’”

„Ezután az Isten szólt, mondván Ábrahámnak: ’Fogd a fiad, az 

 

elsőszülöttedet, 

Izmaelt, és gyere fel a hegyre, hogy feláldozd őt.’ Hogyan lehetne 

 

Izsák az elsőszülött, 

hiszen amikor Izsák született, Izmael hétéves volt?’” Ezután azt 

 

mondták az apostolok: 

’Nyilvánvaló a megtévesztés a tudósaink részéről, ezért mondd el nekünk 

 

az igazat, hiszen 

tudjuk, téged az Isten küldött.’ Jézus erre azt felelte: „Bizony mondom 

 

nektek, a Sátán arra 

törekszik, hogy megsemmisítse az Isten törvényeit, és ezért ő, és 

 

követői, a képmutatók és a 

gonosztevők, az előbbiek a hamis tannal, az utóbbiak az erkölcstelen 

 

élettel, a mai napig 

megfertőztek majdnem mindent, ezért az igazság alig található.  Jaj, a 

 

képmutatóknak! E 

világ dicsérete miatt sérelmek és pokoli gyötrelmek várnak rájuk.”

„Ezért azt mondom nektek, hogy az Isten Küldötte maga a ragyogás, aki 

 

boldogságot 

hoz mindenre, amit az Isten alkotott, mivel a megértés és a tanács 

 

szelleme díszíti őt, a 43

bölcsesség és a hatalmasság, a félelem és a szeretet szelleme, az 

 

elővigyázatosság és a 

mértékletesség szelleme, fel van díszítve a jótékonykodás és az irgalom 

 

szellemével, az 

igazságosság és a jámborság szellemével, a szelídség és a türelem 

 

szellemével, melyeket 

az Istentől kapott, háromszoros mértékben, ahhoz képest, amit a többi 

 

teremtménynek 

adott.”

„óh, áldott idők, amikor eljön ő a világba! Higgyetek nekem, hogy már 

 

láttam őt és 

kifejeztem tiszteletemet számára, pontosan úgy, ahogy minden próféta 

 

látta őt: látván, hogy 

az ő szellemét az Isten adta neki, prófétálásra. És amikor láttam őt, a 

 

szívem megtelt 

vigasztalással, szólván: Oh, Mohamed, az Isten legyen veled, és tegyen 

 

engem méltóvá 

arra, hogy megoldjam sarud szíját, hiszen ezt cselekedvén hatalmas 

 

próféta leszek és az 

Isten szentje.” És ezeket mondván Jézus köszönetét fejezte ki az 

 

Istennek.

45. fejezet

Ekkor Gábriel angyal eljött Jézushoz, és bölcsességgel beszélt hozzá, 

 

mi is hallottuk 

a hangját, amint azt mondja: „Emelkedj fel és menj el Jeruzsálembe!” 

 

Ennek megfelelően 

Jézus elindult és felment Jeruzsálembe. És a sabbath napján belépett a 

 

Templomba, és 

elkezdte tanítani az embereket. Erre összefutottak az emberek, 

 

összegyűlvén a Templomba, 

köztük főpapok és papok, akik közel húzódtak Jézushoz, így szólván: 

 

„Óh, mester, azt 

mondták nekünk, hogy gonosz dolgokat mondasz rólunk, ezért vigyázz, 

 

különben rossz 

dolog történik veled.” Jézus azt felelte: „Bizony mondom nektek, hogy 

 

valóban gonosz 

dolgokat beszélek a képmutatókról, ezért ha ti képmutatók vagytok, 

 

akkor ellenetek 

beszélek.” Ők azt válaszolták: „Ki a képmutató? Mondd meg világosan!”

Jézus így felelt: „Bizony mondom nektek, hogy az, aki azért tesz jó 

 

dolgot, hogy az 

emberek lássák, még akkor is képmutató, mivel munkálkodása nem hatol be 

 

az emberi 

szívbe, mely nem látható, ezért hátrahagy mindenféle tisztátalan 

 

gondolatot és mocskos 

vágyat. Tudjátok ki a képmutató? Az, aki a nyelvével szolgálja az 

 

Istent, ám a szívével 

embereket szolgál. Óh, nyomorult ember! Halálakor minden jutalmát 

 

elveszíti. Ezzel 

kapcsolatban mondta Dávid próféta: ’Ne a hercegekbe helyezzétek a 

 

bizalmatokat, és az 

emberek gyermekeibe [sem], hiszen a halál pillanatában az ő gondolataik 

 

elvesznek.’ Nem. 

A halál előtt úgy találják, hogy megfosztották őket a jutalomtól, 

 

„emberi” mivoltuk miatt, 

miként azt Jób mondta, az Isten prófétája: ’Bizonytalan, így hát soha 

 

nem folytatódik  egy 

tartózkodás alatt.’ Így tehát aki ma dicsér téged, holnap mocskolni 

 

fog, és ha ma szándéka 

szerint megjutalmaz téged, holnap örömest kifoszt majd.  Jaj lesz akkor 

 

a képmutatóknak, 44

mert a jutalmuk hiábavaló. Az élő Istenre, akinek jelenlétében állok, 

 

képmutatók rablók, és 

szentségtörést követnek el, amennyiben úgy használják a Törvényt, hogy 

 

jó színben 

tűnjenek fel, és meglopják az Isten dicsőségét, akit egyedül megillet a 

 

dicséret és a 

tisztesség mindörökké.”

Továbbá azt mondom nektek, hogy a képmutatóknak nincsen hitük, hiszen 

 

ha 

elhinnék, hogy az Isten mindent lát, és szörnyű ítélettel bünteti a 

 

gonoszságot, akkor 

megtisztítanák a szívüket, melyek, mivel hogy nincs hitük, teljes 

 

egészében gonoszságban 

leledzik. Bizony mondom nektek, a képmutatók olyanok, mint egy sír, 

 

melynek [a külseje] 

fehér, ám belül tele van romlottsággal és férgekkel. Így tehát, óh, ti, 

 

papok, szolgáljátok az 

Istent, mert isten alkotott benneteket, és megkért erre titeket, én 

 

pedig azért szólok ellenetek, 

mert az Isten szolgái vagytok; ám ha mindent a nyereség érdekében 

 

tesztek, eladtok és 

vásároltok a templomban, mint a piactéren, nem véve figyelembe, hogy az 

 

Isten Temploma 

az imádság háza, és nem pedig a kereskedőké, ezáltal rablók barlangjává 

 

alakítjátok. Ha 

mindezt azért teszitek, hogy örömet szerezzetek az embereknek, és 

 

Istent kívül helyezitek 

elmétekből, akkor ellenetek kiáltok, mert a gonosz gyermekei vagytok, 

 

és nem Ábrahám fiai, 

aki elhagyta atyja házát az Isten irányában mutatott szeretete miatt, 

 

és hajlandó volt megölni 

a saját fiát.  Jaj nektek papok és tudósok, ha ilyenek vagytok, az 

 

Isten elragadja tőletek a 

papságot!”

46. fejezet

Jézus ismét megszólalt, mondván: „Egy példát hozok fel számotokra. Volt 

 

egy gazda, 

aki  szőlőt ültetett, és sövényt készített számára, hogy a  vadállatok 

 

ne tapossák le. És a 

közepén pedig sajtót épített a bor számára, ezt követően pedig ráhagyta 

 

a földművesekre. 

Aztán pedig, amikor eljött a bor összegyűjtésének ideje, elküldte a 

 

szolgáit, akiket, amikor a 

földművesek megláttak, néhányat megköveztek, néhányat megégettek, és 

 

másokat késsel 

hasítottak szét. Sokszor megtették ugyanezt.  Mondjátok meg nekem, hogy 

 

a szőlősgazda 

mit tesz a földművesekkel?”

Mindegyikük azt válaszolta: „A gonoszság miatt bölcs dolog lesz őket 

 

elpusztítani, és 

a szőlőskertet átadni más földműveseknek.” Jézus erre azt felelte: „Hát 

 

nem tudjátok, hogy a 

szőlőskert Izrael Háza, és hogy a földművesek Júda és Jeruzsálem népe? 

 

Jaj nektek, mert 

Isten megharagudott rátok, miután az Isten túl sok prófétáját 

 

hasítottátok szét, ezért hát 

Akháb idejében senkit sem találtak, aki eltemesse Isten szentjeit!” És 

 

amikor ezt mondta, a 

főpapok meg akarták ragadni, ám féltek a köznéptől, mely nagyra 

 

tartotta őt.45

Ezután Jézus, látván egy nőt, akinek születésétől fogva, a föld felé 

 

hajlott a feje, azt 

mondta: „Emeld fel a fejed óh, asszony, Isten nevében, azért, hogy ezek 

 

lássák, hogy igazat 

szólok, és azt, hogy ő megteszi amit bejelentek.” Ezt követően a nő 

 

teljes testében 

kiegyenesedett, magasztalva az Istent. A főpap felkiáltott, így 

 

szólván: „Ezt az embert nem 

az Isten küldte, látható, nem tartja meg a szombatot; hiszen 

 

meggyógyította ezt a beteg 

embert.”

Jézus azt felelte: „Most pedig mondjátok meg nekem, törvénytelen dolog 

 

szombat 

napján beszélni, és imádkozni mások megváltásáért? És ki  az 

 

közöttetek, aki ha sabbath 

van és az ő szamara vagy ökre beleesik az árokba, akkor nem húzza ki, 

 

mert szombat van? 

Bizonyára senki. És akkor én megtörtem volna a sabbath napját, 

 

meggyógyítván Izrael egyik 

lányát? Bizony, itt van a ti ismert képmutatásotok! Óh, hányan vannak 

 

közöttetek, akik félnek 

attól, hogy a másik szemét bántja egy szalmaszál, miközben egy gerenda 

 

áll készen, hogy 

leverje a fejüket! Óh, hányan vannak, akik félnek egy hangyától, de nem 

 

törődnek az 

elefánttal!” És ezeket mondván, kiment a Templomból, ám a papok 

 

felháborodva dühöngtek 

maguk között, hiszen nem voltak képesek megfogni őt, és rákényszeríteni 

 

saját akaratukat, 

amint azt atyáik tették Isten szentjei ellen.

47. fejezet

Jézus, prófétai szolgálatának második évében, elhagyta Jeruzsálemet és 

 

lement 

Nainba. Ahol is, amint közeledett a város kapujához, a lakosok éppen 

 

egy özvegyasszony 

egyetlen fiát vitték a sírhoz, akit mindenki siratott. Amikor Jézus 

 

megérkezett, a férfiak 

felismerték, hogy ő Jézus, a Galileából származó próféta, s könyörögni 

 

kezdtek a halott 

férfiért, hogy mivel próféta, támassza őt fel, a tanítványai is 

 

0hasonlóképpen cselekedtek. 

Jézus erre nagyon megijedt, és az Istenhez fordulva azt mondta: „Vigyél 

 

el engem ebből a 

világból, mert a világ megőrült, és már majdnem Istennek hívnak engem.” 

 

És így szólván, 

sírva fakadt.

Ezután eljött Gábriel angyal, és így szólt: „Óh, Jézus, ne félj, az 

 

Isten hatalmat adott 

neked minden gyengeség felett, oly mértékben, hogy mindaz, amit az 

 

Isten nevében 

ajánlasz fel, teljes mértékben meg fog valósulni.” Jézus erre 

 

felsóhajtott, és azt mondta: 

„Legyen meg a te akaratod, az Úristen mindenható és irgalmas.” És így 

 

szólván, Jézus 

közelebb hózódott a halott anyjához, és sajnálatát fejezte ki neki: 

 

„Asszony, ne sírj.” És 

megfogván a halott kezét, azt mondta: „Azt mondom neked fiatalember, az 

 

Isten nevében, 46

emelkedj fel gyógyultan!” Amire a fiú magához tért, s emiatt mindenkit 

 

félelem töltött el, 

mondván: „Az Isten hatalmas prófétát támasztott közöttünk, s ő 

 

meglátogatta az ő népét.”

48. fejezet

Abban az időben a római hadsereg tartózkodott Júdeában, a mi országunk 

 

ki volt 

szolgáltatva nekik az atyáink bűnei miatt. Szokásban volt a rómaiak 

 

között, hogy hívják az 

Istent és imádkoznak hozzá, hogy bármilyen újfajta dolgot megtegyenek a 

 

köznép javára. És 

ennek megfelelően [néhány] katona Nainban időzött, egyiküket 

 

megfeddték, majd egy 

másikat, mondván: „Az egyik istenetek meglátogatott benneteket, és nem 

 

fordítotok rá 

figyelmet. Bizonyára, ha a mi egyik istenünk meglátogatna bennünket, 

 

mindenünket 

odaadnánk neki, amink csak van. és látjátok, mennyire féljük a mi 

 

isteneinket, hiszen a 

képeiknek mindenből a legjavát adjuk, abból, amink van.”

A Sátán cselekedett így, hogy ezzel a beszéddel kisebb lázadást keltsen 

 

Nain 

emberei között. Jézus azonban nem maradt Nainban, hanem tovább ment 

 

Kafarnaumba.  

Olyan nagy zavar támadt Nainban, hogy néhányan azt mondták: „Ő a mi 

 

Istenünk, aki 

meglátogatott bennünket”. Mások azt mondták: „Isten láthatatlan, ezért 

 

senki sem látta őt, 

még Mózes sem, az ő szolgája, ezért ő nem Isten, sokkal inkább a fia.” 

 

Mások így szóltak: 

„Ő nem az Isten, sem az Isten fia, hiszen az Istennek nincs teste, hogy 

 

bármit nemzzen, 

azonban ő Isten hatalmas prófétája.” És így  bujtogatott a Sátán, Jézus 

 

 profetikus

szolgálatának harmadik évében, súlyos pusztulást hozva népünkre ebből 

 

adódóan.

Jézus bement Kafarnaumba, s amikor a városlakók megismerték őt, 

 

összegyűjtötték 

valamennyi betegüket, amennyi csak volt, és lerakták őket annak a 

 

háznak a tornáca elé, 

ahol Jézus megszállt a tanítványaival. És szólítván Jézust, esdekeltek 

 

hozzá, gyógyítsa meg 

őket. ezután Jézus mindegyikükre rátette a kezét, így szólván: „Izrael 

 

Istene, a te szent 

nevedre, adj egészséget ennek a beteg embernek”. Erre valamennyien 

 

meggyógyultak. 

Sabbath napján Jézus belépett a zsinagógába, és valamennyi ember 

 

összefutott, hogy hallja 

őt beszélni.

49. fejezet

Az írástudók aznap Dávidnak azt a zsoltárát olvasták, melyben azt 

 

mondja Dávid: 

„Amikor időt találok rá, becsületesen fogok ítélkezni.” Ezután, a 

 

próféta olvasását követően, 47

Jézus felemelkedett, és csendet intett a kezével, és kinyitva a száját, 

 

így beszélt: „Testvérek, 

hallotáttok a szavakat, Dávid próféta által elbeszélve, miszerint ha ő 

 

időt talál rá, 

becsületesen ítélkezik. Őszintén mondom nektek, hogy számos bíró, 

 

ítélkezésében abba a 

hibába esik, hogy az ítélkezés miatt ítélkezik, ami nem helyes, és azt 

 

is jelenti, hogy idő előtt 

ítélkezik. Ezért atyáink Istene ránk kiált az ő prófétája, Dávid  

 

által, mondván: ’Becsületesen 

ítéljetek, óh, emberek fiai.’”

„Nyomorultak ezért mindazok, akik kiállnak az utcasarkokra, és nem 

 

tesznek egyebet, 

mint megítélik mindazokat, akik elhaladnak arra, mondván: ’Ez az ember 

 

tisztességes, ez 

csúnya ember, emez jó, az meg rossz.’  Jaj nekik, mert kiveszik a 

 

jogart az ítéletükkel az 

Isten kezéből, aki azt mondja: ’Én vagyok a tanú és a bíró, a rangomra 

 

való tekintettel pedig 

nem adom oda senkinek.’ Bizony mondom nektek, hogy ezek bizonyítják 

 

azt, amit ők soha 

sem láttak és valójában nem hallottak, és ítélkeznek anélkül, hogy 

 

megalapoznák ítéleteiket. 

Ezért ők  utálatosak a földön az Isten szemében, aki súlyos ítéletet 

 

hoz rájuk az utolsó 

napon.”

„Jaj nektek, Jaj nektek, akik a gonosz jóságáról beszéltek, és a 

 

gonoszt jó dolognak 

nevezitek, mert az Isten elítél benneteket mint gonosztevőket, aki a jó 

 

létrehozója, és nem 

nyilváníthatja a Sátánt jónak, mert ő minden gonoszság eredete. 

 

Gondoljátok meg, hogy  

milyen büntetés vár rátok, és milyen iszonyatos az isten büntetése alá 

 

kerülni, mely azokra 

sújt le, akik pénzért ítélik el a vádlottat, és nem az árvák és 

 

özvegyek támogatói. Bizony 

mondom nektek, hogy az ördögök reszketnek az ilyen eseteket követő 

 

ítélet miatt, mert 

olyan szörnyű lesz az. Ti emberek, akik mint bírák léptek fel, tekintet 

 

nélkül más dolgokra, 

sem rokonokra, sem barátokra, sem becsületre, sem nyereségre, csak 

 

istenfélelemmel 

eltelvén az igazság iránt, amit kutattok a legnagyobb gondossággal, 

 

mert csak ez tart 

benneteket biztonságban az Isten ítéletében. Ám figyelmeztetlek 

 

benneteket, könyörtelenül 

lesz megítélve az, aki irgalmatlanul ítél.”

50. fejezet

„Mondd el nekünk, óh, ember, te, aki megítélsz más embereket, nem 

 

tudod, hogy 

minden embernek az eredete pontosan ugyanaz az agyag? Nem tudjátok, 

 

hogy senki sem 

elég jó ahhoz, hogy megváltson, csak az Isten egyedül? Ezért minden 

 

ember hazug és 

bűnös. Higgy nekem ember, ha másokat megítélsz a saját szíved 

 

hibájából, eszerint leszel te 

is megítélve. Óh, milyen veszélyes ítélni! Óh, milyen sokan pusztultak 

 

el hamis ítélet miatt! A 

Sátán arra ítélte az embert, hogy aljasabb legyen, mint önmaga, ezért 

 

fellázadt az Isten 48

ellen, az ő teremtője ellen, ezért megátalkodott ő  – tudomásom van 

 

erről, mert beszéltem 

vele. Első szüleink úgy ítélték meg, hogy a Sátán beszéde jó, ezért 

 

kivetették őket a 

Paradicsomból, és elítélték valamennyi  leszármazottjukat. Bizony 

 

mondom nektek, az élő 

Istenre, akinek jelenlétében állok, a hamis ítélet valamennyi bűn 

 

atyja. Mivelhogy nincs bűn 

szándék nélkül, és nincs szándék, melyet ő ne ismerne.  Jaj ezért a 

 

bűnösnek, aki ítélettel 

ítéli a bűnt kiválóságnak és a  jóságot méltatlannak; aki elutasítja a 

 

jóságot és a bűnt 

választja. Bizony el fogja viselni az elviselhetetlen büntetést, amikor 

 

az Isten eljön és megítéli 

a világot.”

„Óh, hányan pusztultak el hamis ítélet miatt és hányan állnak közel a 

 

pusztuláshoz! A 

fáraó Mózest és Izrael népét istentelennek ítélte, Saul Dávidot 

 

méltónak ítélte a halálra, 

Akháb elítélte Illést, Nabukonodozor a három gyermeket, akik nem 

 

akarták imádni az ő 

hamis isteneiket. Két vén elítélte Zsuzsannát, és valamennyi 

 

bálványimádó fejedelem elítélte 

a prófétákat. Óh, félelmetes isteni ítélet! A bíró elpusztul, az 

 

elítélt megmenekül. És ezért, 

óh, ember, nem meggondolatlanság hát, amikor ártatlant ítélnek el?”

Milyen közel; amikor a jót megközelítette, hogy tönkretegye hamis 

 

ítélettel, látható 

József és testvérei esetében, akik eladták őt az egyiptomiaknak, Áron 

 

és Mirjam, Mózes 

nővérei révén, akik elítélték fivérüket. Jób három barátja elítélte az 

 

Isten ártatlan barátját, 

Jóbot. Dávid elítélte Mefibosetet és Uriahot, Círus elítélte Dánielt, 

 

hogy oroszlánok étele 

legyen, és sokan vannak mások is, akik a pusztulás közelébe jutottak. 

 

Ezért azt mondom 

nektek, ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!”

És amikor Jézus befejezte a beszédét, sokan nyomban megtértek, 

 

megbánván 

bűneiket, és készségesen hátrahagyva mindent, hogy vele menjenek. Jézus 

 

azonban azt 

mondta: „Maradjatok otthonaitokban, és elhagyván a bűnt, szolgáljátok 

 

az Istent félelemben, 

és így megmenekültök, mert nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, 

 

hanem hogy 

másokat szolgáljak.”  És ezeket mondván, kiment a zsinagógából és a 

 

városból a sivatagba, 

hogy imádkozzon, mert nagyon szeretett egyedül lenni