Bevezetés – Jézus, akit Krisztusnak hívnak, az Isten által a világba küldött új prófétának igaz evangéliuma: Barnabás, az ő apostolának leírása szerint. Barnabás, a Nazarénus Jézus, akit Krisztusnak hívnak, apostola, mindazoknak, akik a Földön lakoznak békét kíván és vigasztalást. Drága szeretteim, a hatalmas és szeretett Isten ezekben az elmúlt napokban meglátogatott minket prófétája, Jézus Krisztus által, a tanítás és a csodák nagyszerű kegyelmében, aminek következtében, sokak, akik a Sátán befolyása alatt voltak, jámborságban élve, a legistentelenebb tanokat prédikálták, Jézust Isten fiának nevezték, elutasítván, hogy a körülmetélést Isten rendelte el, és megengedvén mindenféle tisztátalan húst: akik között Pált ugyancsak becsapták, amiről beszélek nem mentes a bánattól; mindezek okán én leírom az igazságot, melyet láttam és hallottam azon érintkezések során, melyek alkalmával Jézussal voltam, annak érdekében, hogy megváltásotok legyen, és ne legyetek megtévesztve a Sátán által és (ne) pusztuljatok el Isten ítéletében. Ezért óvakodjatok mindenkitől, akik új dogmákat prédikálnak nektek, ellentéteseket azokkal, melyeket én írok, hogy örök megváltásotok legyen. A hatalmas Isten legyen veletek és őrizzen titeket a Sátántól és minden gonosztól. Ámen. 1. fejezet: Gábriel meglátogatja Szűz Máriát Jézus születésével kapcsolatban Ezekben az elmúlt években, egy Mária nevű szüzet, aki Dávid leszármazottja, Júda törzséből, meglátogatott Gábriel angyal, Istentől. E szűz, tökéletesen szentül élt, bármiféle bűn nélkül, fedhetetlenül, és engedelmes maradt imában és böjtben, egy napon egyedül tartózkodott, amikor belépett a szobájába Gábriel angyal, és köszöntötte őt, mondván: „Isten legyen veled, óh, Mária”. A szűz megrémült az angyal megjelenése miatt; az angyal azonban megnyugtatta őt, mondván: „Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál Istennél, aki kiválasztott téged, hogy egy próféta anyja légy, akit ő küld az izraeli emberek közé azért, hogy azok az ő törvényei szerint járjanak el, igaz szívvel.”3 A Szűz válaszolt: „Miként szülhetnék fiúkat, tekintettel arra, hogy nem ismerek férfit?” Az angyal felelt: „Óh, Mária, az Isten, aki férfit alkotott férfi közreműködés nélkül képes férfit alkotni benned, férfi nélkül, hiszen számára semmi sem lehetetlen.” Mária válaszolt: „Tudom, hogy az Isten mindenható, ezért szándéka megvalósul.” Az angyal válaszolt: „Nos, foganjon meg hát benned a próféta, akit Jézusnak fogsz nevezni: és te pedig tartsd őt távol a bortól és erős italtól és minden tisztátalan hústól, mert a gyermek Isten szentje.” Mária alázattal meghajolt azt mondván: „Íme, az Isten szolgáló leánya, történjen meg a te igéd szerint.” Az angyal eltávozott és a szűz dicsőítette az Istent, mondván: „Ismerd meg óh, lelkem az Isten hatalmasságát, és örvendezz én lelkem, megváltó Istenemben; mert rátekintett alázatos szolgáló leányára, olyannyira, hogy áldottnak nevez engem minden nemzet, mivel az ő hatalmassága által állapotossá tesz engem, legyen áldott a szent neve. Hiszen kegyelme kiterjedt nemzedékről nemzedékre mindazokra, akik félték őt. Hatalmasak voltak tettei és elhintette a büszkeséget szívének képzeletében. Letette a hatalmasokat a székhelyükről, és magasztalta az alázatosakat. Őt, aki éhes volt eltöltötte jó dolgokkal, és a gazdagot üresen küldte el. Ugyanis megtartja emlékezetében az Ábrahámnak és fiainak tett ígéretét mindörökké.” 2. fejezet: Gábriel angyal figyelmeztetés Józsefnek Szűz Mária fogantatásával kapcsolatban Mária, megismervén az Isten kívánságát, félvén az emberektől, nehogy megtámadják amiatt, hogy gyermekével állapotos, és megkövezzék őt paráznaság miatt, úgy döntött, saját törzséből való férfit választ, egy férfit, akit Józsefnek hívtak, kifogástalan életet élt: mivel igaz ember volt, félte az Istent és szolgálta őt böjttel és imával, két keze munkájával kereste kenyerét, hiszen ácsmester volt. ilyen férfit megismervén a szűz, társául választotta őt és feltárta számára az isteni tanácsot. József, révén igaz ember, amikor észrevette, hogy Mária gyermekkel állapotos, azon gondolkodott, elküldi őt, merthogy félte az Istent. Íme, miközben aludt, megdorgálta őt Isten angyala mondván: „Óh, József, miért gondolkozol azon, hogy elküldd a feleségedet? Tudd meg, bármi is történ őbenne, minden az Isten akaratából következett be. A szűz hamarosan fiút hoz világra, akit Jézus néven fogtok nevezni; akit távol kell tartanod a bortól és erős italoktól és minden tisztátalan hústól, mert ő Isten szentje az anyja méhéből. Isten prófétája 4 az izraeli emberekhez küldvén, azért, hogy megtérítse Júdát az ő szívéhez, és hogy Izrael az Isten törvényeiben járjon, miként az írva vagyon Mózes törvényeiben. Nagy hatalommal fog eljönni, melyet Isten ad neki, és hatalmas csodákat tesz, miáltal sokan üdvözülnek.” József, felébredvén álmából, megköszönte az Istennek, és megmaradt Mária mellett egész életében, szolgálván az Istent teljes őszinteséggel. 3. fejezet: Jézus csodálatos születése, és az Istent imádó angyalok megjelenése Abban az időben Júdeában Heródes uralkodott, Augustus császár rendelete alapján, és Pilátus volt a helytartó, a papságban pedig Annás és Kajafás. Azért, Augustus rendeletére, az egész világot összeírták, ezért mindenki a saját szülőföldjére ment, és jelentkezett a saját törzsénél, hogy összeírják. József, ennek értelmében, elhagyta Názáretet, az egyik galileai várost, Máriával, a feleségével, aki gyermeket várt, hogy elmenjen Betlehembe (mivel ez volt az ő városa, révén Dávid leszármazottja volt), azért hogy összeírják a császár rendelete értelmében. József, megérkezvén Betlehembe, révén a város kicsi volt, és nagyszámú idegen sokaság lepte el, nem talált helyet, azért a városon kívül vett ki szállást, olyan szálláshelyen, mely pásztorok menedékéül szolgált. Miközben József ott tartózkodott, Mária napjai beteljesültek, hogy megszülje (gyermekét). A szüzet rendkívül erős fény vette körül, és megszülte a fiát, fájdalom nélkül, akit a karjába vett, és betakarta őt pólyába, jászolba fektette, mert nem volt hely a fogadóban. Aztán nagy örvendezéssel angyali serek jött a fogadóhoz, áldva az Istent és békét jelentve be azoknak, akik félik az Isten. Mária és József imádták az Urat Jézus születése kapcsán és a legnagyobb örömmel táplálták őt. 4. fejezet: Angyalok jelentik be a pásztoroknak Jézus születését, és ők, miután rátaláltak, hirdetik őt Akkoriban pásztorok tartották szemmel nyájaikat, amint az szokásuk volt. És íme, hirtelen rendkívül erős fény vette őket körül, melyből megjelent számukra egy angyal, aki Istent áldotta. A pásztorokat félelem töltötte el a fény hirtelen megjelenése és az angyal feltűnése miatt; mire az Úr angyala megnyugtatta őket, mondván:5 „Íme, nagy örömet jelentek be néktek, hiszen Dávid városában megszületett a gyermek, aki az Úr prófétája; aki üdvösséget és megváltást hoz Izrael házának. A gyermeket jászolban találjátok, az anyjával, aki Isten áldottja.” És amikor ezt elmondta, hatalmas seregnyi angyal jött el és áldotta az Istent, békét jelentvén be számukra, jó szándékkal. Amikor az angyalok eltávoztak, a pásztorok maguk között így szóltak, mondván: „Menjünk el Betlehembe, és ellenőrizzük a szót, melyet az Isten angyala jelentett be nekünk.” Igen sok pásztor jött Betlehembe keresvén az újszülött gyermeket, és megtalálták a városon kívül a gyermeket, aki megszületett, az angyal szavának megfelelően, jászolba fektetve. Ők ezért hódoltak előtte, és átadták az anyjának azt, amijük volt, beszámolván neki, amit hallottak és láttak. Mária ezért megtartotta mindezeket a dolgokat a szívében, és József [hasonlóképpen], köszönetet mondván az Istennek. A pásztorok visszatértek nyájaikhoz, beszámolván mindenkinek milyen csodálatos dolgot látta. És emiatt Júdea egész hegyvidékét eltöltötte a félelem, és minden férfi feltette a szívében ezt kérdést, mondván: „Mit gondoljunk, ki lehet ez a gyermek?” 5. fejezet: Jézus körülmetélése Amikor a nyolc nap kitelt, az Úr törvényének megfelelően, amint az Mózes könyvében írva vagyon, fogták a gyermeket és elvitték a templomba, hogy körülmetéltetni őt. Így hát körülmetélték a gyermeket, és a Jézus nevet adták neki, miként azt az Úr angyala megmondta korábban, mielőtt a méhben megfogant volna. Mária és József megértette, hogy a gyermeknek szükségletei kell, hogy legyenek a megváltáshoz, és sokak elpusztításához. Azért félték az Istent és a gyermeket istenfélelemben tartották. 6. fejezet: Három mágus, csillag által vezetve, kelet Júdeában, és megtalálván Jézust, fejet hajtanak előtte és megajándékozzák Heródes, Júdea királyának uralkodása idején, amikor Jézus született, három mágus, a keleti részekről, vizsgálta a csillagokat az égen. Mire feltűnt nekik egy igen fényes csillag, miután egymás között azt a következtetést vonták le, hogy elindulnak Júdeába a csillag által vezetve, mely előttük haladt, és megérkezvén Jeruzsálembe megkérdezték, hol született a zsidók királya. És amikor ezt Heródes meghallotta, megrémült, és az egész város 6 felkavarodott. Heródes ezért összehívta a papokat és az írástudókat, mondván: „Hol kell Krisztusnak megszületnie?” Ők azt válaszolták, hogy Betlehemben kell születnie, hiszen így írta a próféta: „És te Betlehem, nem vagy apró Júda hercegségei között, hiszen belőled származik a vezető, aki vezeti az én izraeli népem.” Heródes ebben a szellemben összehívta a mágusokat és megkérdezte őket jövetelükkel kapcsolatban: akik azt válaszolták, hogy láttak egy csillagot keleten, mely oda vezette őket, amiért is ajándékokkal szeretnék megtisztelni a csillag által jelzett ezen új királyt. Azután azt mondta Heródes: „Menjetek Betlehembe és nagy szorgalommal keressétek a gyermeket; és amikor megtaláljátok őt, jöjjetek és mondjátok el nekem, hogy én is örömest mehessek és köszönthessem őt.” Íme, ezt mondta álnokul. 7. fejezet: A mágusok látogatása Jézusnál, és visszatértük saját hazájukba, Jézus számukra álmukban adott figyelmeztetésével A mágusok ezért elhagyták Jeruzsálemet, és íme, a csillag, mely keleten tűnt fel számukra előttük haladt. Látván a csillagot, a mágusokat öröm töltötte el. És így, Betlehembe érkezvén, a városon kívül, meglátták a csillagot egy helyben állva a fogadó felett, ahol Jézus megszületett. A mágusok ezért odamentek és belépvén a lakhelyre megtalálták a gyermeket és az ő anyját, és meghajolván hódoltak neki. A mágusok megajándékozták ők, ezüsttel és arannyal, részletezve a szűznek mindazt, amit láttak. Ami után, miközben aludtak, a gyermek figyelmeztette őket, hogy ne menjenek Heródeshez: így másik úton tértek haza saját otthonukba, beszámolván mindarról, amit láttak Júdeában. 8. fejezet: Jézust Egyiptomba viszik menekülés közben, és Heródes lemészárolja az ártatlan gyermekeket. Heródes látván, hogy a mágusok nem tértek vissza, úgy vélte, csúfot űztek belőle, ezért elhatározta, hogy halálra veti a megszületett gyermeket. De íme, miközben József aludt, megjelent számára az Úr angyala, mondván: „Kelj fel gyorsan, fogd a gyermeket az anyjával és menj Egyiptomba, mert Heródes le akarja mészárolni őt.” József nagy 7 félelemmel kelt fel, fogta Máriát a gyermekkel, és Egyiptomba mentek, és ott tartózkodtak Heródes haláláig: aki úgy vélte, csúfot űztek belőle a mágusok, elküldte katonáit, hogy mészároljanak le minden újszülött gyermeket Betlehemben. Ezért a katonák jöttek és megöltek valamennyi ott lévő gyermeket, miként Heródes megparancsolta nekik. Miáltal beteljesültek a próféta szavai, mondván: „Siránkozás és zokogás van Rámában, Ráhel siratja fiait, ám vigasz nem adatik neki, mert nincsenek.” 9. fejezet: Jézus, visszatérvén Júdeába, csodálatos vitát tart tudósokkal, amikor éppen eléri tizenkettedik életévét Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala Megjelent Józsefnek álmában, mondván: „Térj vissza Júdeába, mert mivel halottak azok, akik a gyermek halálát akarták.” József ezért fogta a gyermeket (aki elérte a hetedik életévét) Máriával, és eljöttek Júdeába, ahol meghallván, hogy Archelaus, Heródes fia, uralkodott Júdeában, elmentek Galileába, félvén Júdeában maradni; és letelepedtek Názáretben. A gyermek kegyelemben és bölcsességben növekedett Isten és az emberek előtt. Jézus, elérvén a 12 éves kort, Máriával és Józseffel felment Jeruzsálembe, hogy imádkozzanak ott, az Úr törvénye szerint, Mózes könyvében megírva. Amikor véget ért imájuk, elindultak, elvesztvén Jézust, mivel azt gondolták, már korábban hazatért a rokonaikkal. Mária ezért visszament Józseffel Jeruzsálembe, keresvén Jézust a rokonok és a szomszédok között. A harmadik napon megtalálták a gyermeket a templomban, tudósok gyűrűjében, beszélgetvén velük a törvényekről. És mindenkit lenyűgöztek a kérdései és a válaszai, mondván: „Miként lehet ilyen tantétel őbenne, látván hogy milyen kicsi és nem tanult meg olvasni?” Mária megfeddte őt, mondván: „Fiam, mit tettél velünk? Íme, én és az apád három napja keresünk szomorúságban.” Jézus válaszolt: „Hát nem tudjátok, hogy Isten szolgálata az Apa és az anya elé való?” Jézus ezután az anyjával és az apjával Názáretbe ment és alázattal és tisztelettel viseltetvén velük. 10. fejezet Jézus, ahogy betöltötte a harmincadik életévét, miként azt ő maga mondta el nekem, felment az Olajfák Hegyére olajbogyót gyűjteni anyjának. Azután délben, miközben 8 imádkozott, és ezekhez a szavakhoz ért: „Uram, kegyelemmel…” rendkívül erős fény vette körül és végtelen sokaságú angyal, akik azt mondták: „Isten legyen áldott.” Gábriel angyal átadott neki (valamit, amely) mintha egy ragyogó tükör lett volna, (és) egy könyv, melyek leszálltak Jézus szívébe, ahol tudomása volt Isten tettéről és arról, amit megmondott, és mi Isten akarata olyannyira, hogy minden csupaszon és nyitottan feküdt előtte; miként azt mondta nekem: „Hidd el Barnabás, ismerek minden prófétát és minden próféciát, olyannyira, hogy bármit is mondok, az egész már elő is jött abból a könyvből.” Jézus, megkapván ezt a látomást és megtudván, hogy ő próféta, elküldött Izrael házába, kinyilvánította mindezt Máriának, az anyjának, azt mondván neki, hogy ő (Jézus) Isten dicsőségére súlyos üldöztetéseket kell elszenvedjen, és többé már nem fog engedelmeskedni neki, hogy szolgálja őt (az anyját). Minek utána, hallván ezeket, Mária válaszolt: „Fiam, mielőtt megszülettél mindezt közölték velem; ezért legyen áldott az Isten szent neve. Jézus elindult, ezért ettől a naptól kezdve, hogy betöltse az ő prófétai hivatását. 11. fejezet: Jézus csodálatosan meggyógyít egy leprást és bemegy Jeruzsálembe Jézus, leereszkedvén a hegyről, hogy Jeruzsálembe jöjjön, találkozott egy leprással, aki isteni sugallatra felismerte, hogy Jézus próféta. Ezért könnyekben imádkozott hozzá, mondván: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam.” Jézus válaszolt: „Mit szeretnél testvérem, mit tegyek veled?” A leprás válaszolt: „Uram, gyógyíts meg engem.” Jézus megfeddte őt, mondván: „Bolond vagy; imádkozz Istenhez, aki megteremtett téged, és ő egészséget ad neked; mivel én ember vagyok, hasonlóképpen hozzád.” A leprás felelt: „Ismerlek téged, Uram, ember vagy, ám az Úr szentje. Ezért imádkozz te az Istenhez, és ő majd egészséget ad nekem.” Ezután Jézus sóhajtott és azt mondta: „Mindenható Úristen, a szent prófétáid szeretetére, adj egészséget ennek a beteg embernek.” Miután ezt elmondta, így szólt, megérintvén a beteg embert a kezével, Isten nevében: „Óh, testvérem, fogadd el az egészséged!” És amikor kimondta ezt, a leprás megtisztult, olyannyira, hogy a testét a lepra elhagyta, pontosan úgy, miként a gyermeket. Látván, nevezetesen azt, hogy meggyógyították, a leprás fennhangon felkiáltott: „Jöjj ide Izrael, hogy megkapd a prófétát, akit az Isten küldött neked.” Jézus kérlelte őt, mondván: „Testvérem, maradj békében és ne 9 mondj semmit,” ám minél jobban kérlelte, ő annál hangosabban kiabált, mondván: „Íme, a próféta! Íme, Isten szentje!” Mely szavakra sokan, akik kifelé tartottak Jeruzsálemből visszafutottak, és Jézussal léptek be Jeruzsálembe, elbeszélvén, amit az Isten tett Jézus által a leprással. 12. fejezet: Jézus első prédikációja az emberekhez: csodálatos tantétel Isten nevében Jeruzsálem egész városa megmozdult ezekre a szavakra, mire valamennyien összefutottak a templomhoz, hogy lássák Jézust, aki belépett, hogy imádkozzon, ezért ebben aligha tudták visszatartani. Mire a papok könyörögni kezdtek Jézusnak, mondván: „Ezek az emberek látni és hallani akarnak téged; ezért menj fel az oromra, és ha az Isten szót ad neked, beszélj az Isten nevében.” Ezután Jézus felment arra a helyre, ahonnan az írástudók szokásában volt beszélni. És miután csendet intett a kezével, szólásra nyitotta a száját, mondván: „Áldott legyen az Isten szent neve, akinek jó szándéka és kegyelme létrehozta az ő teremtményeit, hogy dicsőítsék őt. Áldott legyen Isten szent neve, aki megalkotta valamennyi szentje és prófétája ragyogását, mindazon dolgok előtt, hogy elküldte volna őt a világ megváltására, miként azt az ő szolgája, Dávid által szólván elmondta: „Lucifer előtt, a szentek fényességében, megalkottalak téged.” Legyen áldott az Isten szent neve, aki megalkotta az angyalokat, hogy szolgálják őt. És legyen áldott az Isten, aki megbüntette és mihasznává tette a Sátánt és az ő követőit, akik nem tisztelték azt, akit az Isten akart, hogy tisztelje. Legyen áldott az isten szent neve, aki megteremtette az embert a föld sarából, és az ő munkái fölé helyezte őt. Legyen áldott az Isten szent neve, aki kivezette az embert a Paradicsomból megszegvén az ő szent szabályát. Legyen áldott az Isten szent neve, aki kegyelemmel tekintett Ádám és Éva könnyeire, az emberi faj első szüleire. Áldott legyen az Isten szent neve, aki megbüntette Káint, a testvérgyilkost, elküldte az özönvizet a földre, felégette a három bűnös várost, csapást (küldött) Egyiptomra, megsemmisítette a Fáraót a Vörös-tengerben, szétszórta az ő népének ellenségeit, megfenyítette a hitetleneket és megbüntette a megátalkodottakat. Legyen áldott az Isten szent neve, aki kegyelemmel tekintett az ő teremtményeire, és ezért elküldte hozzájuk az ő szent prófétáit, hogy az igazságban és a becsületesség útján járjanak őelőtte; aki megszabadította szolgáit minden gonoszságtól és nekik adta ezt a földet, miként megígérte Ábrahám atyánknak és az ő fiának, mindörökké. Azután az ő szolgája, Mózes által nekünk adta szent törvényeit, hogy a Sátán ne tévesszen meg bennünket: és felmagasztalt bennünket minden nép fölé.10 „És testvéreim, mit tegyünk ma, hogy ne kapjunk büntetést bűneink miatt?” És azután Jézus a legnagyobb hevességgel megdorgálta az embereket, amiért elfelejtették az Isten szavait, és csak a hiúságnak adták át magukat; megdorgálta a papokat a gondatlanságuk miatt Isten szolgálatában és világi mohóságukért; megdorgálta az írástudókat hiábavaló tan hirdetése és az Isten törvényének elhagyása miatt; megdorgálta a tudósokat, amiért az Isten törvényeit hatás nélkülivé tették hagyományaikban. És olyan bölcsen beszélt Jézus az emberekhez, hogy mind sírva fakadtak, a legkisebbtől a legnagyobbig, kegyelemért kiáltottak és könyörögtek Jézushoz, hogy imádkozzon értük; mentse meg csupán a papjaikat és vezetőiket, akikben azon a napon gyűlölet fogant Jézussal szemben, ilyen beszédet tevén a papok, az írástudók és a tudósokkal szemben. És elmélkedtek a halálán, ám az emberektől való félelmük miatt, akik úgy fogadták őt, mint Isten prófétáját, nem szóltak egy szót sem. Jézus felemelte a kezét az Úristenhez és imádkozott, és az emberek sírva mondták: „Legyen hát, óh, Uram, legyen hát.” Az imádság végére érvén Jézus leereszkedett a templomból; és aznap eltávozott Jeruzsálemből, sokakkal, akik követték őt. És a papok gonosz dolgokat mondtak Jézusról egymás között. 13. fejezet: Jézus figyelemre méltó félelme, és az ő imája, és Gabriel angyal csodálatos vigasztalása Néhány nap elmúltával, Jézus, szellemmel eltelve, megértve a papok kívánságát, felment az Olajfák hegyére imádkozni. És az egész éjszakát imádsággal töltve, reggel Jézus így imádkozott: „Óh, Uram, tudom, hogy az írástudók gyűlölnek engem, és a papok szándékában áll megölni engem, a te szolgádat; ezért mindenható és kegyelmes Úristen, irgalommal hallgasd szolgád imáit, és ments meg engem a kelepcéktől, hiszen te vagy az én üdvözítőm. Tudod Uram, hogy én, a te szolgád, kereslek téged egyedül, hiszen a te igéd igaz, mely örökké tart.” Amikor Jézus elmondta ezeket a szavakat, íme, eljött hozzá Gábriel angyal, mondván: „Ne félj, Jézus, hiszen ezrek és ezrek, akik a mennyekben lakoznak, őrzik ruháid, és te nem fogsz addig meghalni, amíg minden be nem teljesedik, és a világ közel nem lesz a végéhez.” Jézus arccal a földre esett, mondván: „Óh, hatalmas Úristen, milyen óriási a te kegyelmed rajtam, és mit adjak én neked Uram, mindazokért, melyeket nekem 11 adományoztál?” Gábriel angyal válaszolt: „Emelkedj fel Jézus, és emlékezz Ábrahámra, aki hajlandó volt feláldozni az Istennek egyetlen nemzett fiát, Ismáelt, hogy beteljesítse az Úr igéjét, és a kés nem lévén képes megvágni az ő fiát, a szavamra felajánlott egy bárányt. Ezért mégis így fogsz cselekedni, óh, Jézus, az Isten szolgája.” Jézus így felelt: „Készségesen, de hol találom meg a bárányt, látván, hogy nincs pénzem, és nem törvényes dolog ellopni?” Erre Gábriel angyal mutatott neki egy bárányt, melyet Jézus felajánlott áldozatként imádva és áldva az Isten, aki örökké dicsőséges. 14. fejezet: A negyven napos böjtöt követően Jézus kiválaszt tizenkét apostolt Jézus alászállt a hegyről és egyedül maradt az éjszaka a Jordán távolabbi partján és negyven napig böjtölt és negyven éjjel, nem evén semmit nappal sem éjjel, folyamatos könyörgést intézvén az Úrhoz az ő népének megváltásáért, akikhez az Isten küldte őt. És amikor a negyven nap eltelt, erősen éhezett. Ezután megjelent a Sátán neki, és számos szóval kísértette, Jézus azonban elzavarta őt az Isten szavainak erejével. A Sátán távoztával angyalok jöttek és szolgálták Jézust, amire csak szüksége volt. Jézust, visszatérvén Jeruzsálem környékére, ismét megtalálták az emberek rendkívüli örvendezés közepette, és imádták őt, hogy velük tart; mivel a szavai nem voltak olyanok, mint az írástudóké, ám hatalommal bírtak, ezért megérintette a szívüket. Jézus látván, hogy milyen hatalmas volt a tömegük, hogy visszatértek a szívükbe hogy az Isten törvénye szerint járjanak, felment a hegyre, és az egész éjszakát imádságban töltötte, és amikor a nappal eljött, leereszkedett a hegyről, és kiválasztott tizenkettőt, akiket apostoloknak hívott, akik között volt Júdás, akit megöltek a kereszten. A nevük: András és Péter a fivére, halászok; Barnabás, aki ezeket leírta; Mátéval, a vámszedővel; aki a vám átvételénél ült, János és Jakab, Zebedeus fiai; Tádé és Júdás; Bertalan és Fülöp; Jakab, és Iskarióti Júdás, az áruló. Számukra mindig kinyilatkoztatta az isteni titkokat; ám Iskarióti Júdást megtette az ő intézőjének, akinek az alamizsnát adták, ám mindennek ellopta egytizedét.12 15. fejezet: Jézus csodát tesz a menyegzőn, a vizet borrá változtatja Amikor a sátoros ünnep közel volt, egy bizonyos gazdag ember mennyegzőbe hívta Jézust és a tanítványait és az anyját. Jézus elment, s miközben ünnepeltek, a bor elkezdett kifogyni. Az ő édesanyja megszólította Jézust, mondván: „Nincs boruk.” Jézus válaszolt: „Mi közöm nekem ehhez én anyám?” Az anyja megparancsolta a szolgáknak, hogy akármit is rendel el Jézus, engedelmeskedjenek neki. Volt ott hat vízhordásra való edény, izraeli szokás szerint, hogy megtisztítsák önmagukat az imádkozáshoz. Jézus így szólt: „Töltsétek meg ezeket vízzel.” A szolgák így tettek. Jézus pedig monda nékik: „Isten nevében, adjatok inni az ünneplőknek.” A szolgák ezután vittek a ceremónia-mesternek, aki megfeddte a szolgákat, mondván: „Óh, haszontalan szolgák, miért tartogattátok a jobb bort mostanáig? Mivel semmit sem tudott arról, amit Jézus tett. A szolgák azt felelték: „Óh, uram, itt van Isten szent embere, ugyanis ő változtatta a vizet borrá.” A ceremónia-mester azt gondolta, a szolgák lerészegedtek, ám azok, akik Jézus mellett ültek, látták az egész esetet, felemelkedtek az asztaltól és tisztelettel adóztak neki, mondván: „Bizony te vagy Isten szentje, az igaz próféta, akit az isten küldött hozzánk.” Ezután a tanítványai hittek benne, és sokan tértek vissza a szívükbe, mondván: „Dicsérjük az Urat, aki kegyelmes Izraelhez, és meglátogatta Júda házát szeretettel, és legyen áldott az ő szent neve.” 16. fejezet: Csodálatos tanítást ad Jézus az apostolainak, a gonosz életről való megtérésről Egy napon Jézus összehívta tanítványait és felmentek a hegyre, és amikor leült, a tanítványai közel jöttek hozzá; és kinyitotta a száját és tanította őket, mondván: „Nagyok a jótétemények, melyeket az Isten nekünk ajándékozott, ezért fontos hogy igaz szívvel szolgáljuk őt. És amint új bort töltenek az új tárolókba, éppen így kell nektek is új emberekké lennetek, amikor bennetek lesz az új tanítás, ami a számon fog kijönni. Bizony mondom néktek, ahogy az ember képtelen a saját szemével látni a mennyet és a földet egy időben, ugyanúgy lehetetlenség az istent és a világot (is) szeretni.” „Akármilyen bölcs is legyen az ember, nem képes két urat szolgálni, akik ellenségesek egymással: mert ha az egyik szeretni fog titeket, akkor a másik gyűlölni fog benneteket. Ezért elmondom nektek az igazat, nem szolgálhatjátok az Istent és a világot, hiszen a világ hazugságban, kapzsiságban és rosszindulatban leledzik. Ezért nem találhattok 13 megnyugvást a világban, ellenkezőleg, üldöztetést és veszteséget. Ezért szolgáljátok az Istent és vessétek meg a világot, ugyanis általam megnyugvásra lel lelketek. Halljátok a szavam, mert az igazságot mondom nektek.” „Bizony, boldogok, akik gyászolják ezt a földi életet, mert megvigasztaltatnak.” „Áldottak a szegények, akik igazán gyűlölik a világ élvezeteit, mert bővelkedni fognak gyönyörűségekben, az Isten királyságában.” „Bizony, boldogok azok, akik esznek az Isten asztalánál, mivel az angyalok szolgálják ki őket.” „Úgy utaztok, mint a zarándokok. A zarándok terhelheti önmagát palotákkal és mezőkkel és más földi ügyekkel az út során? Bizony nem: ám világossá tesz dolgokat és díjazza a hasznosságukat és kényelmességüket az út során. Ennek most például kellene szolgálni számotokra; és ha másik példára vágynátok, meg fogom nektek adni, azért, hogy mindazt tegyétek, amit én mondok nektek.” „Ne mérjétek le a szíveteket földi vágyakkal, mondván. „ Ki fog minket felöltöztetni?” vagy „Ki fog nekünk enni adni?” De íme, a virágok és a fák, a madarakkal, melyeket az Isten, a mi Urunk öltöztet és táplál nagyobb dicsősséggel, mint Salamon valamennyi dicsősége. És ő képes táplálni benneteket, annak ellenére, hogy ő az Isten, aki teremtett titeket és meghívott benneteket az ő szolgálatára; aki negyven évet át mannát hullatott az égből az ő izraeli népének a pusztában, és nem szenvedhette el, hogy ruhájuk elnyűvedjen vagy tönkremenjen, habár 640.000 férfi volt, a nők és a gyermekek mellett.” „Bizony mondom nektek, a menny és a föld elmúlhat, de az ő kegyelme rajtuk el nem múlik, akik félik őt. Ám a világ gazdagsága az ő jólétükben éhség és pusztulás. Volt egy gazdag ember, akinek bevételei növekedtek, és azt mondta: ’Mit tegyek, óh, lelkem? Le fogom rombolni a csűrjeimet, mert kicsik, újakat és nagyobbakat építek: ezért győzedelmeskedni fogsz lelkem!’ Óh, nyomorult átok! Még azon az éjjelen meghalt. Gondoskodnia kellett volna a szegényekről, és baráttá kellett volna tennie önmagát alamizsnával a világ jogosulatlan gazdagságából; mert ők hozzák a kincseket a mennyek országába.” „Mondjátok meg, kérlek benneteket, ha a bankba adnátok pénzetek egy vámszedőnek, és ha ő mindent tízszeresen és hússzorosan fizetne vissza, akkor nem adnátok egy ilyen embernek oda mindenetek, amitek csak van? Ám én azt mondom néktek, 14 bizony, bármi, amit a szeretett Isten nevében kértek, százszorosan kapjátok azt vissza, és örök életetek lesz. Lássátok hát, mennyire kell vágynotok Isten szolgálatára.”

forrás:  file:///C:/Users/User1/Downloads/gospel%20of%20barnabas.pdf