17. fejezet: Ebben a fejezetben a világosan érzékelhető a keresztények hitetlensége, és Mumin igaz hite Amikor Jézus ezt mondta, Fülöp válaszolt: „Hajlandóak vagyunk az Istent szolgálni, ám vágyakozunk rá, hogy megismerjük Istent, mivel Ézsaiás próféta azt mondta: ’Bizony te vagy a rejtett Isten’, és Isten azt mondta Mózesnek, a szolgájának: ’Vagyok, aki vagyok.’” Jézus így válaszolt: „Fülöp, Isten jó, ami nélkül nem lenne jóság; Isten egy lény, aki nélkül nem lenne semmi az, ami; Isten az élet, aki nélkül nem lenne semmi, ami él; olyan nagyserű, hogy mindent kitölt és mindenhol ott van. Neki egyedül nincs megfelelője. Nem volt kezdete, és nem lesz soha vége sem, ám mindennek kezdetet adott, és mindennek véget adott. Nincs atyja vagy anyja, nincsenek fiai, sem testvérei, sem társai. És mert az Istennek nincsen teste, ezért nem eszik, nem alszik, nem hal meg, nem ébred fel, nem mozog, ám mindig megmarad emberi hasonlóság nélkül, mivel testetlen, összekeveredetlen, anyagtalan, a legegyszerűbb lényeg. Ő oly mértékben jó, hogy csak a jóságot szereti, annyira igazságos, hogy amikor büntet, vagy megbocsát, nem lehet ellentmondani. Röviden, mondom néked Fülöp, hogy itt a földön nem láthatod meg őt és nem ismerheted meg őt tökéletesen, ám az ő királyságában örökké fogod látni őt, ahol teljes boldogságban és dicsőségben leszünk.” Fülöp így felelt: „Mester, mit mondasz? Egyértelműen írva van Ézsaiás könyvében, hogy az Isten a mi Atyánk; akkor hogyhogy nem voltak fiai?” Jézus válaszolt: „A próféciákban számos példabeszédet írtak le, amiért is nem a betűre kell figyelnetek, hanem az értelemre. Ami az összes prófétát illeti, 144.000-en vannak, akiket Isten küldött a világba, homályosan szólni. Ám utánam jön minden próféta és szent Ragyogása, és világosságot gyújt a homályban, melyről a próféták beszéltek, mivel ő az Isten hírnöke. És ezt mondván Jézus sóhajtott és így szólt: „Irgalmazz meg Izraelnek, óh, Uram, és tekints szánakozva Ábrahámra és az ő magjára, azért, hogy igaz szívből szolgáljon téged.” A tanítványai azt felelték: „Legyen hát, óh, Uram, a mi Istenünk!”15 Jézus azt mondta: „Bizony mondom nektek, az írástudók és a tudósok tették érvénytelenné az Isten törvényét a hamis próféciáikkal, ellentétben az Isten igaz prófétáinak próféciáival: ezért Isten haragos Izrael házára és ezek a hitetlen nemzedékkel.” A tanítványai sírva fakadtak ezekre a szavakra és azt mondták: „ Könyörülj óh, Istenem, kegyelmezz a templomnak és a szent városnak, és ne adj megvetést a nemzeteknek, azért mert semmibe vették a te szent szövetségedet.” Jézus így válaszolt: „Így legyen, a mi atyáink Úristene.” 18. fejezet: Megjelenik Isten szolgáinak üldözése a világ által, és Isten megmentő védelme Így szólván, Jézus ezt mondta: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, hogy ti legyetek az én tanítványaim. Ha pedig a világ gyűlölne benneteket, akkor lesztek az igazi tanítványaim, mivel a világ mindig is ellensége volt az Isten szolgáinak. Emlékezzetek [a] szent prófétákra, akiket megölt a világ, még Illés idejében is tízezer prófétát mészárolt le Jezabel, olyannyira, hogy alig tudott szegény Illés megszökni, és a próféták hétezer fiára, akiket Akháb kapitány házigazdája rejtett el. Óh, gonosz világ, amelyik nem ismeri Istent! Ezért ne féljetek, a fejeteken lévő hajszálak is meg vannak számlálva, hogy azok ne pusztuljanak el. Íme, a verebek és más madarak, melyekről egyetlen egy toll sem hullik le az Isten szándéka nélkül. Ezek szerint az Isten jobban törődne a madarakkal, mint az emberekkel, akiknek a kedvéért teremtett mindent? Van ember talán aki jobban törődne a cipőjével, mint az ő saját fiával? Bizony nincs. Nos, hát mennyivel kevesebbet kellene arra gondolnotok, hogy Isten elhanyagol benneteket, miközben törődik a madarakkal! És miért beszélek a madarakról? Egy falevél sem hullik le a fáról Isten szándéka nélkül. „Higgyetek nekem, mert az igazat mondom, a világ nagyon fog félni, ha ti betartjátok szavaimat. Hiszen ha nem félne, hogy a gonoszsága leleplezésre kerül, akkor nem gyűlölne titeket, ám fél, hogy lelepleződik, ezért gyűlölni fog benneteket és üldözni. Ha azt látjátok, hogy a szavaitokat megveti a világ és nem fogadja a szívére, akkor meggyőződhettek róla, hogy az Isten mennyivel nagyobb nálatok; aki ilyen bölcs, azt megveti a világ, hiszen az ő bölcsessége őrültségnek számít, mivel pedig az Isten türelemmel viseltetik a világ iránt, miért akarjátok ezt a szívetekbe fogadni, óh, föld pora és sara? Türelmetekben ti birtokoljátok a lelketeket. Ezért ha valaki megüt titeket az arcotok egyik oldalán, ajánljátok fel a másikat is, hogy lesújtson rá. Nem tetszik a gonosz a gonosznak, mivel így cselekednek a legrosszabb állatok, hanem a jó tetszik a gonosznak, és az Istenhez való ima, mert ezek miatt gyűlölnek titeket. Tüzet nem lehet tűzzel kioltani, ellenkezőleg, éppenséggel vízzel; ezért azt mondom néktek, hogy a gonoszságot nem tudjátok gonoszsággal legyőzni, ellenkezőleg, hanem jóval. Íme, az Isten, aki okozza, hogy a Nap jöjjön fel jóra és gonoszra, és hasonlóképpen az eső. 16 Törekedjetek hát, hogy mindenkivel jót tegyetek; hiszen írva van a törvényben: ’Legyetek szentek, mivel én vagyok a ti Istenetek; legyetek tiszták, mert én tiszta vagyok; és legyetek tökéletesek, mert én tökéletes vagyok.’ Bizony mondom nektek, hogy a szolga megtanult kedvére tenni az ő urának, és ezért nem venne fel olyan öltözetet, mely nem tetszene az ő urának. A ti öltözetetek a ti szándékotok és szeretetetek. Vigyázzatok tehát, ne vágyjatok vagy szeressetek olyan dolgot, mely nem tetszene az Istennek, a mi Urunknak. Legyetek benne biztosak, az Isten gyűlöli a pompát és a világ vágyait, és ezért gyűlöl titeket a világ.” 19. fejezet: Jézus megjövendöli elárultatását, és, leereszkedvén a hegyről, meggyógyít tíz leprást Amikor Jézus ezt mondta, Péter felelt: „Óh, tanító, íme, már megéreztük mindannyian azt, hogy kövessünk téged, mi lesz velünk?” Jézus válaszolt: „Bizony, ti az ítélet napján mellettem ültök majd, tanúbizonyságot téve Izrael tizenkét törzse ellen.” És Jézus így szólván sóhajtott, mondván: „Óh, Uram, mi dolog ez? Hiszen kiválasztottam tizenkettőt és az egyikük a gonosztól való.” Az apostolok mélyen elszomorodtak ezeken a szavakon; mire ő, aki ír, titokban megkérdezte Jézust könnyek között, mondván: „Óh, Mester, a Sátán megtéveszt engem és ezután mihasznává válok?” Jézus válaszolt: „Ne legyen mély bánatod Barnabás; hiszen azok, akiket az Isten a teremtés előtt kiválasztott, nem pusztulnak el. Örvendezz, mert a neved be van írva az élet könyvébe.” Jézus megnyugtatta a tanítványait, mondván: „Ne féljetek, mert aki gyűlöl engem, az nem bánkódott meg a szavaimon, mert nincs benne isteni érzés.” Az ő szavaira a kiválasztottak megnyugodtak. Jézus elvégezte imáját és a tanítványai azt mondták: „Ámen, úgy legyen, az Úristen mindenható és kegyelmes.” Befejezvén az ő áhítatát, Jézus lejött a hegyről a tanítványaival, és találkozott tíz leprással, akik már messziről kiáltották: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” Jézus odahívta őket magához közel, és azt mondta nekik: „Mit akartok tőlem, óh, testvéreim?” Ők valamennyien felkiáltottak: „Gyógyíts meg minket!” Jézus felelt: „Óh, milyen szerencsétlenek vagytok. Ti is annyira elveszettek vagytok, hogy ezt mondjátok ’Gyógyíts meg minket’. Nem látjátok, hogy ugyanolyan ember vagyok, mint ti magatok. Hívjátok a mi Istenünket, aki teremtett titeket: és ő, aki mindenható és irgalmas, meg fog gyógyítani titeket.” A leprások könnyek között válaszoltak: „Tudjuk, hogy éppen olyan ember vagy, mint 17 mi, ám te az Isten szentje vagy és az Úr prófétája; ezért imádkozz te Istenhez, és ő meggyógyít minket.” Erre a tanítványok kérlelni kezdték Jézust, mondván: „Uram, könyörülj rajtuk.” Erre Jézus sóhajtott egyet és imádkozni kezdett az Istenhez: „Mindenható és irgalmas Úristen, légy irgalmas és hallgasd meg a te szolgád szavát: és Ábrahám, a mi atyánk, szeretetére, és a te szent szövetségedre, légy irgalmas ezen emberek kérése ügyében, és adj nekik gyógyulást.” Jézus így szólván odafordult a leprásokhoz és azt mondta: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak az Isten törvénye értelmében.” A leprások eltávoztak és útközben megtisztultak. Amint az egyikük látta, hogy meggyógyultak, visszatért megkeresni Jézust, és ő izmaelita volt. És megtalálván Jézust meghajolt, tiszteletet adván neki, és így szólt: „Bizony te vagy Isten szentje.” És megköszönve kérlelte őt, hogy had lehessen a szolgája. Jézus így felelt: „Tízen tisztultak meg, hol van a kilenc?” És azt mondta neki, aki megtisztult: „Nem azért jöttem, hogy kiszolgáljanak, hanem, szolgálni: ezért menj, fényesítsd ki az otthonodat és beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Isten, azért, hogy megtudják, hogy az Ábrahámnak és az ő fiainak tett ígéret az Isten királyságáról, milyen közel van.” A megtisztult leprás eltávozott, és megérkezvén az ő szomszédságába elbeszélte, hogy az Isten Jézus által munkálkodott őbenne. 20. fejezet: Jézus csodát visz véghez a tengeren, és Jézus kijelenti, honnan érkezett a próféta Jézus elment a galileai tengerhez, és miután hajóra szállt, hogy az ő városába, Názáretbe vitorlázzon, akkor hirtelen nagy vihar támadt a tengeren, olyannyira, hogy a hajó majdnem elsüllyedt. És Jézus aludt a hajó orrában. Ezután a közelébe vergődtek a tanítványai, és felébresztették, mondván: „Óh, Mester, mentsd meg magadat, mert elveszünk!” Hatalmas félelem szállta meg őket, a nagy erejű szél és a tenger ellenséges háborgása miatt. Jézus felkelt és az égre emelte szemét, mondván: „Óh, Elohim Sabaoth, könyörülj a te szolgáidon.” Ekkor, amikor Jézus ezt mondta, hirtelen elállt a szél, és a tenger megnyugodott. Ezért pedig ezek a férfiak megrémülten mondták: „És ki ez, hogy a tenger és a szél engedelmeskedik neki?” Megérkezvén Názáret városába a tengerészek az egész városban elterjesztették, amit Jézus cselekedett, mire a házat, ahol Jézus lakott annyian vették körbe, ahányan a 18 városban laktak. És az írástudók és a tudósok bemutatkoztak neki és mondták: „Hallottuk, hogy mily dolgot tettél a tengeren Júdeában: adj nekünk ezért valamiféle jelet a saját vidékünkön.” Jézus így válaszolt: „Ez a hitetlen nemzedék jelet keres, de nem adatik meg neki, mert nem kap prófétát a saját hazájában. Illés idejében sok özvegy volt Júdeában, ám nem küldték el őt, hogy táplálva megmentse Sidon özvegyét. Sokan voltak a leprások Elizeus idejében Júdeában, azonban csak Námán, a szíriai tisztult meg.” Erre a lakosok feldühödtek és megragadták és felvitték egy szakadék szélére, hogy levessék. Jézus azonban átsétált közöttük, eltávozván tőlük. 21. fejezet: Jézus meggyógyít egy démontól megszállottat, és disznókat a tengerbe veti. Ezek után meggyógyítja a Kánaániták lányát. Jézus felment Kafarnaumba, és ahogy közeledett a városhoz, íme, jött ki a sírokból egy gonosztól megszállott, és oly okos, hogy semmiféle lánc nem tudta visszatartani, és súlyos sérüléseket okozott az embernek. A démonok felkiáltottak az ő szájával, mondván: „Óh, Isten szentje, miért jöttél idő előtt zaklatni bennünket?” És dicsérték őt, hogy nem vesse ki őket. Jézus megkérdezte őket, hányan vannak. Ők válaszoltak: „Hatezerhatszázhatvanhatan.” Amikor a tanítványok ezt meghallották, megrémültek és kérlelték Jézust, hogy menjenek el. Ezután Jézus mondta: „Hol van a hitetek? Szükséges, hogy a démonok távozzanak és ne én.” A démonok ezért felkiáltottak: „Kijövünk, de engedd meg nekünk, hogy belemenjünk azokba a disznókba.” Ott ettek, közel a tengerhez, körülbelül tízezer disznó, a kánaánitákhoz tartoztak. Erre Jézus azt mondta: „Távozzatok,és menjetek bele a disznókba.” A démonok üvöltözve belementek a disznókba, és hanyatt-homlok belevetették őket a tengerbe. Ezután bemenekültek a városba azok, akik a disznókat etették és elmesélték, mit vitt végbe Jézus. Ennek megfelelően, a város férfiai előjöttek és megtalálták Jézust és a férfit, akit meggyógyított. A férfiakat félelem töltötte és kérlelték Jézust, távozzon határaikon kívülre. Jézus ily módon eltávozott tőlük és felment Tirusz és Szidón területére.19 És íme! Egy kánaáni nő, két fiával, aki a saját vidékéről jött, hogy megtalálja Jézust. Meglátván őt, a tanítványaival tartott, felkiáltott: „Jézus, Dávid fia, könyörülj a lányomon, aki gyötör az ördög!” Jézus egyetlen szóval sem válaszolt, mivel a körülmetéletlen emberek közül valók voltak. A tanítványok szánakozni kezdtek és azt mondták: „Óh, Mester, könyörülj rajtuk” íme mennyit sírnak és keseregnek!” Jézus így válaszolt: „Nem máshoz, mint az izraeli emberekhez küldtek.” Ezután az asszony, a fiaival, Jézus elé ment, sírva mondta: „Óh, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus így felelt: „Nem jó dolog elvenni a kenyeret a gyermekek kezéből és odaadni a kutyáknak.” És ezt mondta Jézus az ő tisztátalanságuk miatt, mert körülmetéletlen emberek voltak. A nő így válaszolt: „Óh, Uram, a kutyák megeszik a morzsát, ami lehullik a gazdájuk asztaláról.” Jézust csodálattal töltötték el az asszony szavai és azt mondta: „Óh, asszony, hatalmas a te hited.” És felemelvén az ő kezét az ég felé, kérlelte az Istent és ezután azt mondta: „Óh, asszony, a lányod megszabadult, menj utadra békével.” A nő eltávozott, és visszatérvén otthonába a megtalálta a lányát, aki az Istent áldotta. Erre az asszony azt mondta: „Bizony nincs is más Isten, mint Izrael Istene.” Erre valamennyi rokona csatlakozott [Isten] törvényéhez, a Mózes könyvében leírt törvény értelmében. 23. fejezet: A körülmetéletlenek nyomorúságos állapota; egy kutya is jobb náluk A tanítványok azon a napon kérdezték Jézust, mondván: „Óh, Mester, miért adtál ilyen választ az asszonynak, mondván, hogy ők kutyák?” Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, egy kutya is jobb a körülmetéletleneknél.” Erre a tanítványok elszomorodtak, mondván: „Kemény szavak ezek, és ki az, aki be tudná őket fogadni?” Jézus így válaszolt: „Ha megfontolnátok, óh, bolondok, mi az, amit a kutya csinál, hogy nincs oka arra, hogy az ő gazdáját szolgálja, akkor a mondásom igaznak tartanátok. Mondjátok, mondjátok meg, a kutya őrzi az ő gazdája házát, és kockáztatja az életét a rablókkal szemben? Igen, bizonyára. És mit kap? Sok ütleget és sérülést kevés kenyérrel, és ő mindig örömteli arcot mutat a gazdájának. Igaz?” „Ez igaz, óh, Mester” – válaszolták a tanítványok.20 Ezután Jézus azt mondta: „Fontoljátok meg, milyen nagy dolgot adott az Isten az embernek, és meglátjátok, milyen gonosz (az ember), amikor nem tartja be Isten Ábrahámmal, az ő szolgájával kötött szövetségét. Emlékezzetek, mit mondott Dávid Saulnak, Izrael királyának, a filiszteus Góliáttal szemben: „Uram” – mondta Dávid, - „amíg a szolgád őrizte a te szolgád nyáját, eljött a farkas, a medve és az oroszlán és elragadta a szolgád juhait: mire a te szolgád ment és megölte őket, megmentve a juhokat. És miben hasonlatosak hozzájuk a körülmetéltek? Ezért megy a te szolgád Izrael Istenének nevében, és megöli a tisztátalanokat, akik káromolják az isten szent embereit.” Ezután azt mondták a tanítványok: „Mondd meg nekünk, óh, Mester, miért szükséges az embernek körülmetélkednie?” Jézus így válaszolt: „Legyen elég nektek, hogy az Isten megparancsolta ezt Ábrahámnak, mondván: ’Ábrahám, metéld körbe az előbőrödet és mindenkinek a házadból, mert ez lesz a szövetség köztem és közted mindörökké.” 23. fejezet: A körülmetélés eredete, és Isten szövetsége Ábrahámmal, és kárhozat a körülmetéletleneknek És ezt mondván Jézus leült közel a hegyhez, melyre feltekintettek. És a tanítványai odajöttek az oldalára és hallgatták a szavait. Ekkor Jézus ezt mondta: „Ádám, az első ember, miután evett a Sátán megtévesztése által, az Isten által tiltott gyümölcsből a Paradicsomban, az ő teste fellázadt a szellem ellen; mire megesküdött, mondván: ’Istenre, kiváglak téged!’ És letörvén egy darab sziklát, megragadta a testét, hogy megvágja a a kő élével: mire megdorgálta őt Gábriel angyal. És azt válaszolta: „Az Isten által esküszöm, kivágom, és soha nem leszek hazug!” ’Azután az angyal megmutatta neki az ő testének feleslegét, és azt, hogy ő levágta. És így, ahogy minden ember testét Ádám testéből veszi, így köteles betartani Ádám minden egyes, esküvel tett ígéretét. Így tett Ádám, betartva az ő fiaiban, és nemzedékrőlnemzedékre szállt a körülmetélés kötelezettsége. Ábrahám idejében azonban csupán néhány körülmetélt élt a földön, mert a bálványimádás megsokszorozódott a földön. Erre elmondta az Isten Ábrahámnak a tényeket a körülmetéltséggel kapcsolatosan, és szövetséggé tette ezt, mondván: „A lelket, melynek nem metélték körül az ő testét, szétszórom örökké az emberek közül.”’21 A tanítványok remegtek a félelemtől Jézus ezen szavai nyomán, mivel heves lelkülettel beszélt. Ezután azt mondta Jézus: „Hagyjátok a félelmet annak, aki nem metélte körül az ő előbőrét, mivel meg van fosztva a Paradicsomtól.” És ezt mondván, Jézus újra beszélni kezdett, mondván: „Sokakban áll készen a szellem Isten szolgálatára, ám a test gyenge. Az embernek ezért, aki féli Istent, át kellene gondolnia, mi a test, és hogy honnan ered, és hová kell visszafogni. A föld sarából alkotta Isten az embert, és belelehelte az élet leheletét, bele-lélegzésel. És ezért, amikor a test akadályozza Isten szolgálatát, félre kellene vetni, mint a sarat és megtaposni, mivelhogy, aki gyűlöli a lelkét ebben a világban, megtartja az az örök életben.” „Amire a test jelen pillanatban vágyik, az nyilvánvalóan kíméletlen ellensége minden jónak, hiszen egyedül a bűnre vágyik.” „Kellene tehát az embernek az egyik ellensége kielégítése kedvéért elhagynia a örömteli Istenét, az ő teremtőjét? Fontoljátok meg ezt. Az összes szent és próféta ellensége volt a saját testének Isten szolgálatában: tehát könnyedén és boldogan mentek a halálukba, hogy ne sértsék meg a Mózes, az ő szolgája által adott isteni törvényeket, és menjenek és szolgáljanak hazug isteneket.” „Emlékezzetek Illésre, aki sivatagon át, hegyes vidékeken menekült, csupán füvet evett, kecskebőrbe bújt. Óh, hány napon át nem evett levest! Ah, mennyi hideget volt képes elviselni! Ah, és mennyi zápor áztatta őt, és [arra] a hét éves időtartamra, amikor elviselte a tisztátalan Jezebel vad üldöztetését!” „Emlékezzetek Elizeusra, aki árpakenyeret evett és a legdurvább öltözetet viselte. Bizony mondom nektek, hogy ők nem féltek a test visszautasításától, féltek és nagyon meg voltak rémülve a királyok és a hercegek miatt. Ennek elegendőnek kell lenni a test megvetéséhez, óh, emberek. Ám amikor a sírokból fogtok bámulni, tudni fogjátok, mi a test.” 24. fejezet: Megjegyzendő példa, miként kellene menekülni a díszebédtől és a lakomától Ezeket mondván Jézus sírva fakadt, és így szólt: „Jaj azoknak, akik szolgái az ő testüknek, mivel biztosak abban, hogy semmi jó nincs a másik életben, hanem csak kín a bűneik miatt. Elmondom nektek, hogy volt egy falánk, gazdag ember, aki semmi figyelmet nem fordított az illendőségre, ellenkezőleg, a torkosságra, s így minden nap pompás lakomát csapott. Ott állt a kapujában egy szegény ember, Lázárnak hívták, aki tele volt sebekkel, és 22 kénytelen volt beérni azokkal a morzsákkal, melyek a falánk ember asztaláról lehullottak. Senki sem adott neki semmit; sőt, mindannyian gúnyolták. Csak a kutyák törődtek vele, nyalogatván az ő sebeit. Történt, hogy a szegény ember meghalt, és az angyalok elvitték őt Ábrahám atyánk karjaiba. A gazdag ember szintén meghalt, és az ördögök elvitték őt a Sátán karjaiba; ahol a legszörnyűbb gyötrelmeken esett át, felemelte a szemeit és a nagy távolban látta Lázárt Ábrahám karjaiban. Ekkor felkiáltott a gazdag ember: ’Óh, Ábrahám atyám, könyörülj rajtam és küldd Lázárt, aki az ujjain tudna nekem egy csepp vizet hozni, hogy hűsítse a nyelvem ebben a gyötrő lángban.’ Ábrahám így válaszolt: ’Fiam, emlékezz rá, hogy te jót kaptál a másik életben és Lázár gonoszságot, ezért most te leszel kitéve gyötrelemnek és Lázár kap vigasztalást.’ A gazdag ember felkiáltott újra, mondván: ’Óh, Ábrahám atyám, az én házamban három fivérem él. Ezért küldd el Lázárt, hogy tudassa velük, mennyire szenvedek, azért, hogy ők megtérjenek és ne jussanak ide.’ Ábrahám azt felelte: ’Megvan nekik Mózes és a próféták, Hallgassanak rájuk.’ A gazdag ember így válaszolt: „Nem úgy van az, Ábrahám atyám; ám ha valaki feltámadna a halottak közül, ők elhinnék.’ Ábrahám azt felelte: ’Aki nem hisz Mózesnek és a prófétáknak, nem fog még akkor sem hinni, ha a halott feltámad.’ Lássátok hát, hogy áldottak a szegények – mondta Jézus -, aki türelmes és csupán a vágy él benne a szükséges dolgok iránt, gyűlöli a testet. Óh, nyomorultak, akik másokat tartanak a temetésig, odaadják az ő testüket férgek ételének, és nem tanulják meg az igazságot. Eddig úgy éltek, mint a halhatatlanok, mivel hatalmas házakat építettek és jelentős bevétellel rendelkeztek és büszkeségben éltek.” 25. fejezet: Miként kell megvetni a testet, és hogyan kell élni a világban Ezután azt mondta, aki ezt írta: „Óh, Mester, igazak a szavaid és ezért mindent elhagyunk és követünk téged. Mondd el nekünk akkor, miként kell gyűlölnünk a testet: megölni valakinek önmagát nem törvényes, és ahhoz, hogy éljünk, meg kell adni a megélhetést.”23 Jézus így felelt: „Úgy tartsátok a testet, mint a lovat, és biztonságosan fogtok élni. Mivel a ló az élelmiszert mértékkel kapja, és mértéktelenül dolgozik, és a kantár rá van téve, hogy csak a ti kívánságaitok szerint járhasson, ki van kötve, hogy senkit ne bosszantson, szegényes helyen tartják, és megverik, amikor nem engedelmeskedik, tegyél tehát te így, óh, Barnabás, ás mindig az Istennel fogsz élni.” „És ne sértődjetek meg szavaimon, hiszen Dávid, a próféta, ugyanezt a dolgot cselekedte, amint megvallotta: ’Olyan vagyok, mint egy ló előtted, és mindig általad vagyok.’ „És most mondjátok meg, vajon az a szegényebb, aki kicsivel is beéri, vagy aki sokat kíván? Bizony mondom nektek, ha a világnak ép teste lenne, senki sem vágyna semmit felhalmozni saját magának, ellenkezőleg, minden közös lenne. Ám ismert az őrülete, hogy minél többet halmozott fel, annál többre vágyik. És bármennyit is halmoz fel mások testi nyugalma érdekében, mindig ugyanazt teszi. Ezért legyen elegendő egyetlen köntös számotokra, vessétek el erszényetek, ne hordjatok magatoknál pénztárcát, sem szandált a lábatokon, s ne gondolkodjatok így, mondván: ’Mi fog velünk történni?’, ellenkezőleg, legyen gondolatotok az Isten kívánsága, és ő majd ellát benneteket a számotokra szükséges dolgokkal, olyannyira, hogy semmiben sem szenvedtek hiányt.” „Bizony mondom nektek, hogy a felhalmozás ebben az életben bizonyságot tesz arról, hogy a másikban nem kaptok semmit. Hiszen az ő őshazája Jeruzsálem, tehát nem épít házakat Szamariában, ugyanis ellenségeskedés van a városok között. Értitek?” „Igen” – válaszolták a tanítványok. 26. fejezet: Miként kell az embernek szeretnie Istent? És ebben a fejezetben található a csodálatos vita Ábrahám és az ő atyja között Ezután Jézus azt mondta: „Volt egy ember, aki utazása közben, amint gyalogolt, észrevett egy kincset egy olyan földterületen, mely eladás alatt állt, 5 darab pénzért. Ahogy az ember ezt megtudta, azonnal eladta a köpenyét, hogy megvegye a földet. Hihetetlen?” A tanítványok így válaszoltak: „Aki ezt nem hiszi el, az bolond.” Erre Jézus azt mondta: „Ti vagytok a bolondok, ha nem adjátok oda az érzékeiteket Istennek, hogy megvegyétek a lelketeket, mely a szeretet kincsének otthona; hiszen a szeretet páratlan kincs. Hiszen aki szereti az Istent, saját maga birtokolja Istent; és aki 24 birtokolja az Istent, mindent birtokol.” Péter válaszolt: „Óh, Mester, hogyan szerethetné valaki az Istent igaz szeretettel? Mondd el nekünk.” Jézus válaszolt: „Bizony mondom nektek, hogy aki nem gyűlöli az ő atyját és az ő anyját, és az ő saját életét, és a gyermekeit és a feleségét az Isten szeretetéért, az ilyen nem méltó az Isten szeretetére. Péter válaszolt: „Óh, Mester, írva vagyon Isten törvénye Mózes könyvében: ’Tiszteld a te atyádat, hogy hosszú életű légy a földön.’ És, továbbá, azt mondja: ’Átkozott legyen a fiú, aki nem engedelmeskedik az ő atyjának és az ő anyjának.’ Isten parancsolta azt, hogy az ilyen engedetlen fiút az emberek haragja által meg kell kövezni a város kapuja előtt. [Miért] beszélsz nekünk arról, hogy gyűlöljük az atyát és az anyát?” Jézus így válaszolt: „Minden szavam igaz, mivel nem az enyémek, hanem az Istenéi, aki elküldött engem Izrael Házába. Ezért azt mondom nektek, minden, amivel rendelkeztek, azt Isten adományozta nektek: és így, mi az, ami többet ér, az ajándék, vagy az ajándékozó? Amikor az atya és az anya minden más dologgal együtt botló akadályt jelent az Isten szolgálatában, hagyjatok fel velük, mint ellenségekkel. Nem megmondta Isten Ábrahámnak: Hagyd el atyád és rokonaid házát és jöjj, lakozz azon a földön, melyet én adok neked és magodnak? Miért mondta ezt az Isten, kivéve, ha Ábrahám atyja kép-készítő volt aki hamis isteneket készített és imádott? [Emiatt] ellenségeskedés volt közöttük, olyannyira, hogy az atya meg akarta égetni a fiát. Péter így válaszolt: „A te szavaid igazak. Kérlek téged, mondd el, miként gúnyolta Ábrahám az ő atyját.” Jézus így felelt: „Ábrahám hét éves volt, amikor elkezdte keresni Istent. Ezért egy napon azt mondta az atyjának: ’Atyám, ki alkotta az embert?’ Az ostoba atyja így válaszolt: ’’Az ember [alkotta az embert]; hiszen én alkottalak téged.’ Ábrahám így szólt: ’Atyám, ez nem így van; hiszen hallottam egy öreg embert, sírva mondta: ’Óh, Istenem, miért nem adtál nekem gyermeket?’’ Az atyja így válaszolt: ’Az igaz fiam, hogy az Isten segít az embernek embert alkotni, ám nem nyújtja ki a kezét a [feladat] elvégzésére, csupán az szükséges, hogy az ember kérje az Istent, hogy adjon neki bárányt és birkát, és az Isten segít neki.’ Ábrahám így felelt: ’Hány isten van, atyám?’ Az idős ember azt mondta: ’Végtelenek számban, fiam.’ Ezután Ábrahám azt mondta: ’Óh, atyám, mit tegyek, ha az egyik istent szolgálom, és egy másik [isten] gonosz dolgokat kíván nekem, mert nem őt szolgálom? Mindenesetre, viszály támad közöttük, és akár háború is kitörhet az istenek között. És ha, netán, az isten, amelyik gonosz dolgokat kívánt nekem, legyilkolja az én saját istenemet, mit tegyek? Bizonyára engem is meg fog gyilkolni.’ Az öreg ember nevetett és azt mondta: ’Óh, fiam, ne félj, hiszen egyetlen isten sem visel háborút másik isten ellen; nem, a felséges templomban 25 ezer isten van, a hatalmas Baál istennel, és én most majdnem hetven éves vagyok, és még soha nem láttam, hogy egyik isten lesújtana a másik istenre. És bizonyára valamennyi ember nem egy istent szolgál, hanem egy ember egyet, és egy, másikat.’ Ábrahám így felelt: ’Akkor tehát béke van közöttük?’ Az atyja azt válaszolta: ’Igen, az.’ Ábrahám azt mondta: ’Óh, atyám, milyenek az istenek?’ az idős ember így válaszolt: ’Ostoba, minden nap készítek egy istent, melyet eladok másoknak, hogy kenyeret vegyek, és te tudod, milyenek az istenek!’ És akkor, abban a pillanatban, elkészített egy bálványt. ’Ilyen’ – mondta ő, ’pálmafából, az ott olajfából, ez a kicsi elefántcsontból, nézd, milyen szép ez! Nem úgy néz ki, mintha élne?’ ’Bizony, ám hiányzik belőle a lélegzet!’ Ábrahám így válaszolt: ’És így atyám, az istenek megvannak lélegzet nélkül? Akkor miként adnak lélegzetet? És élet nélküliek révén, miként adnak életet? Annyi bizonyos atyám, hogy ezek nem azonosak Istennel.’ Az idős ember haragra gerjedt ezekre a szavakra, és azt mondta: ’Ha meglenne a korod hozzá, hogy megértsd, összetörném a fejed ezzel a baltával: Ám, maradj csendben, mert rendelkezel megértéssel!’ Ábrahám azt felelte: ’Atyám, ha az istenek segítenek az embernek embert alkotni, akkor miként lehetséges, hogy az ember isteneket alkosson? És ha az istenek fából készülnek, akkor nagy bűn elégetni a fát. Ám, mondd meg nekem, atyám, hogy van az, amikor oly sok istent készítettél, az istenek nem segítettek neked, hogy sok további gyermeket alkoss, hogy te legyél a leghatalmasabb ember a világon?’ Az atya magánkívül volt, hallgatván a fiát; a fiú folytatta: ’Atyám, volt, hogy a világ egy ideig emberek nélkül való volt?’ ’Igen’ – válaszolta az idős ember, - ’és miért?’. ’Azért’ – mondta Ábrahám -, ’mert tudni szeretném, ki készítette az első Istent.’ ’Most pedig kifelé a házambó!’ – mondta az idős ember – ’és hagyj engem, hagy fejezzem be gyorsan ezt az istent, és ne szólj hozzám; mert amikor éhes vagy, akkor kenyérre vágysz és nem szavakra.’ Ábrahám így szólt: ’Egy finom mívű isten, akit úgy faragsz, miként kívánod, és nem védi meg magát!’ Az idős ember mérges volt, és azt mondta: ’Az egész világ azt mondja, ez egy isten, az ostoba ember mondja, hogy nem az. Az én isteneim révén, ha ember volnál, megölhetnélek!’ És ezt mondván, ütni és rugdosni kezdte Ábrahámot, és elüldözte őt a házából.”26 27. fejezet: Ebben a fejezetben látható lesz, mennyire helytelen a nevetés az emberekben: valamint Ábrahám tisztasága A tanítványok nevettek az idős ember őrületén, és kitartóan csodálták Ábrahám óvatosságát. Ám Jézus megfeddte őket, mondván: „Elfelejtkeztetek a próféta szaváról, aki azt mondta: A nevetés a sírás hírnöke, s továbbá: Ne menjetek oda, ahol nevetés van, hanem üljetek le, ahol sírás, mert ez az élet nyomorúságban telik.” Ezután Jézus azt mondta: „Mózes idejében, nem tudjátok, hogy a nevetés és a mások Istenének gúnyolása számos embert szörnyű vadállattá tett Egyiptomban? Vigyázzatok, ha nevettek, senkin ne (tegyétek), mert bizony sírni fogtok [rá].” A tanítványok azt válaszolták: „Az idős ember őrültségén nevettünk.” Ezután Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, mindenki az önmagához hasonlatosat szereti, és abban talál örömet. Ezért, ha nem vagytok őrültek, nem nevettek az őrültségen.” Ők azt felelték: „Istenem irgalmazz nekünk.”. Jézus így szólt: „Legyen”. Ezek után Fülöp azt mondta: „Óh, Mester, hogyan van az, hogy Ábrahám atyja meg akarta égetni az ő fiát?” Jézus így válaszolt: „Egy napon, amikor Ábrahám elérte a tizenkét éves kort, az atyja azt mondta neki: ’Holnap lesz az összes isten ünnepe; ezért elmegyünk a felséges templomba, és adományt viszünk az én istenemnek, a hatalmas Baálnak. És te választasz magadnak egy istent, mert elérted azt a kort, hogy istened legyen.’” „Ábrahám csalárdul válaszolt: ’Nagyon szívesen, óh, atyám. ’És így korán reggel, mindenki előtt elmentek a templomba. Ám Ábrahám, a tunikája alá elrejtve egy baltát vitt. Minek utána, belépvén a templomba, amint a tömeg elkezdett nőni, Ábrahám elrejtőzött egy bálvány mögé a templom sötét részébe. Az atyja, amikor eltávozott, azt hitte, hogy Ábrahám már ő előtte hazament, ezért nem maradt, hogy keresse őt.” 28. fejezet „Amikor mindenki eltávozott a templomból, a papok bezárták a templomot és elmentek. Azután Ábrahám fogta a baltát és levágta a lábát az összes bálványnak, kivéve a hatalmas Baál istenét. Annak lábához helyezte a baltát, a romok közé, amit a romok alkottak, hiszen idősek révén darabokra hullottak. Ezt követően Ábrahám kiment a templomból, néhány olyan ember észrevette, akik gyanakodtak rá, hogy valamit ellopott a templomból. Ezért aztán megragadták őt, és megérkezvén a templomba meglátták, hogy az isteneik darabokra vannak törve, siránkozva kiáltottak fel: ’Gyertek gyorsan, óh, emberek, és öljük 27 meg azt, aki megölte a mi isteneinket!’ Mintegy tízezer ember futott ott össze, a papokkal, és kérdezték Ábrahámtól, miért pusztította el az isteneiket.” „Ábrahám így válaszolt: ’Őrültek vagytok! Megölheti ezek szerint egy ember az Istent? A hatalmas Isten az, aki megöli őket. Nézzétek, nem egy balta van a lába közelében? Bizonyosan ő az, aki nem vágyik társakra.’ Ezután megérkezett Ábrahám atyja, aki, szem előtt tartva az Ábrahámmal folytatott számos vitát az istenek ellen, és felismervén a baltát, mellyel Ábrahám darabokra törte a bálványokat, felkiáltott: ’Ezzé a árulóvá vált az én fiam, aki legyilkolta az isteneinket! Hiszen ez a balta az enyém.’ És ő elmesélt nekik mindent, ami végbement közte és a fia között. Ebben a szellemben az emberek nagy mennyiségű fát gyűjtöttek, és Ábrahám kezét és lábát megkötözve, feltették a fa tetejére, és tüzet raktak alatta.” „Íme! Isten, az angyalai segítségével, megparancsolta a tűznek, hogy ne égessék meg Ábrahámot, az ő szolgáját. A lángok dühödten felcsaptak és körülbelül kétezer embert megégettek azok közül, akik Ábrahámot halálra ítélték. Ábrahám ténylegesen szabadnak találta magát, az Isten angyala vitte az atyja házához közel, anélkül, hogy látta volna, ki hordozza őt; s ily módon Ábrahám megmenekült a haláltól.” 29. fejezet Ezek után Fülöp azt mondta: „Hatalmas az Isten kegyelme azokon, akik szeretik őt. Mondd el, óh, Mester, hogyan jutott Ábrahám az Istenre vonatkozó ismeretekhez?” Jézus így válaszolt: „Megérkezvén atyja házának közelébe, Ábrahám félt bemenni a házba; ezért bizonyos távolságra húzódott tőle és leült egy pálmafa alá, ahol, egyedül révén, azt mondta: ’Lennie kell egy Istennek, aki él és nagyobb a hatalma, mint az emberé, hiszen ő alkotja az embert, és az ember, Isten nélkül, képtelen embert alkotni.’ „Erre, felnézvén a csillagokra, a Holdra és a Napra, azt gondolta, hogy ők istenek voltak. Azonban, megfontolván mozgásuk változatlanságát, így szólt: ’Úgy kell lennie [szükségképpen], hogy az Isten nem mozog és hogy a felhők nem rejtik őt el [miként elrejtik az égitesteket], másként az embert nem tartaná vissza semmi.’ Megmaradván ebben a bizonytalanságban, hallotta, amint a nevén szólítják: ’Ábrahám!’ És erre, körbefordulván és nem látván senkit egyik oldalon sem, azt mondta: ’Biztos vagyok benne, hogy a nevemet hallottam szólítani, ’Ábrahám.’’ Ezután, még két alkalommal, hasonlatos módon, ismét hallotta a saját nevét szólítani: ’Ábrahám!’”28 Ő azt válaszolta: ’Ki szólít engem?’ Ezután hallott [egy hangot] ezt mondani: ’Az Isten angyala vagyok, Gábriel.’ Ábrahámot félelem töltötte el; az angyal azonban megnyugtatta őt, mondván: ’Ne félj, Ábrahám, hiszen az Isten barátja vagy. Amikor darabokra törted az emberek isteneit, kiválasztott téged az angyalok és próféták Istene, miként az meg van írva az Élet Könyvében.’ Ezután azt mondta Ábrahám: ’Mit tegyek, [azért, hogy] az angyalok és a szent próféták Istenét szolgáljam?’ Az angyal azt felelte: ’Menj oda ahhoz a forráshoz és mosakodj meg, mert az Isten beszélni akar veled.’” „Ábrahám így válaszolt: ’Hogyan mosakodjam meg?’ Ezután az angyal megjelent számára, mint egy csodálatos fiatal, és megmosakodott a forrásban, mondván: ’Tegyél ugyanígy, óh, Ábrahám.’ Amikor Ábrahám megmosakodott, az angyal azt mondta: ’Menj fel a hegyre, mert az Isten ott akar veled beszélni.’ Ábrahám felment a hegyre [az angyal utasításának értelmében] és leülvén a térdeire, azt mondta önmagának: ’Mikor fog az angyalok Istene beszélni hozzám?’ Szelíd hangon hallotta önmagát szólítani: ’Ábrahám!’ Ábrahám így felelt neki: ’Ki szólít engem?’ A hang azt válaszolta: ’Én vagyok a te istened, óh, Ábrahám.’” „Ábrahámot félelem töltötte el, az arcát a földre hajtotta, mondván: ’Miként hallgasson a te szolgád, aki por és hamu, rád?’ Ezután az Isten azt mondta: ’Ne félj, és emelkedj fel, mivel én kiválasztottalak téged szolgámnak, és megáldalak téged és hatalmas emberré emellek téged. Ezért eljössz atyád és a te rokonságod házából és eljössz velem arra a földre lakni, melyet neked és magodnak adok.’” Ábrahám azt válaszolta: ’Mindent meg fogok tenni, Uram, ám őrizz engem, [hogy] más istenek ne bántsanak engem.’ Ezután az Isten szólt, mondván: ’Én vagyok az egyedüli Isten, és nincs másik isten, csak én. Lesújtok és egységet alkotok; gyilkolok és életet adok, leviszek a pokolba és fel is hozok onnan, és senki sem képes kiszabadítani magát a kezemből.’ Ezután az Isten nekiadta a körülmetélés szövetségét; és így a mi atyánk, Ábrahám, megismerte Istent.” És ezeket mondván, Jézus felemelte a kezét, így szólván: „Tisztelet és dicsőség neked óh, Isten. Úgy legyen!” 30. fejezet Jézus Jeruzsálembe ment, közel a Senofegiához, a nemzeti ünnepünkhöz. Az írástudók és a Farizeusok értesülést szerezvén erről, tanácsot tartottak arról, hogy megfogják őt a beszédében. Erre föl odajött hozzá egy tudós, azt mondván: „Mester, mit kell 29 tennem, hogy örök életem legyen?” Jézus így válaszolt: „Miként van megírva a Törvényben?” A kísértő felelt, mondván: „Szeresd az Urat, a te Istenedet és a te felebarátodat. Szeresd az Istent mindenek fölött, teljes szívedből és teljes elmédből, és a te felebarátodat, mint önmagadat.” Jézus azt felelte: „Helyesen válaszoltad meg: ezért menj, és cselekedj így, én pedig azt mondom, örök életed lesz.” Ő erre azt mondta neki: „És ki az én felebarátom?” Jézus azt felelte, kissé felvonván a szemöldökét: „Egy ember ment lefelé Jeruzsálemből Jerikóba, a városba, mely átok alatt épült újra. Ezt az embert rablók kapták el az úton, megsebesítették és levetkőztették; majd távoztak, otthagyván őt félholtan. Véletlenül egy pap haladt el a hely mellett, és ő, látván a sebesült embert, továbbment anélkül, hogy üdvözölte volna. Hasonlóképpen haladt el egy levita, egy szót sem szólván. Véletlenül [ugyancsak] arra járt egy szamaritánus, akiben, látván a sebesült embert, együttérzés támadt, és leszállt a lováról, és fogta a sebesült embert és kimosta az ő sebeit borral, és bekente őt kenőccsel, és bekötötte a sebeit neki, és megvigasztalta, a saját lovára ültette.” „Majd, amikor este megérkezett a fogadóba, kifizette neki a szállásköltséget. És amikor másnap felébredt, azt mondta: ’Viseld gondját ennek az embernek, és én mindent megfizetek.’ És négy aranyat nyújtott át a beteg embernek a szállásért, és azt mondta: ’Légy jókedvű, hiszen hamarosan visszatérek és elvezetlek a saját otthonomba.’ „Mondd meg nekem” – szólt Jézus, „melyik ezen emberek közül a felebarát?” A tudós így válaszolt: „Az, aki irgalmat mutatott.” Ezután Jézus így szólt: „Helyesen válaszoltál; ezért menj, és cselekedj hasonlóképpen.” A tudós zavartan távozott. 31. fejezet Ezután a papok húzódtak közelebb Jézushoz, és azt mondták: „Mester, törvényes dolog a császárnak adót fizetni?” Jézus odafordult Júdáshoz és így szólt: „Van nálad pénz?” És egy fillérest fogván a kezébe Jézus odafordult a papokhoz és azt mondta nekik: „Ezen a filléresen egy kép van. Mondjátok meg nekem, kinek a képe ez?” Ők azt válaszolták: „A császáré.” „Ezért, adjátok meg – mondta Jézus – a császárnak, ami a császáré, és ami az Istené, adjátok meg az Istennek.” Ezután zavartan távoztak el. És íme, egy százados közeledett Jézushoz, mondván: „Uram, beteg a fiam; könyörülj meg öreg korom miatt!” Jézus így felelt: „Izrael Úristenének kegyelme terajtad’” Az ember távozóban volt és Jézus így szólt: „Várj meg engem, ugyanis elmegyek a házadba, hogy 30 imádkozzak a fiadért.” A százados azt felelte: „Uram, nem vagyok méltó, hogy te, az Isten prófétája, a házamba jöjj, elég nekem a szó, melyet mondtál a fiam gyógyulásáért; hiszen a te Istened urává tett téged minden betegségnek, amint azt az ő angyala mondta nekem álmomban.” Ezen Jézus mélyen elcsodálkozott, és a tömeg felé fordult és így szólt: „Íme ez az idegen, több hite van, mint mindazoknak együtt, akiket Izraelben találtam.” És a századoshoz fordulván azt mondta: „Menj békével, mert az Isten, a hatalmas hit révén, melyet ő nyújtott neked, egészséget adott fiadnak.” A százados elment, és az úton találkozott a szolgáival, akik elmondták neki, miként gyógyult meg a fia. Az ember azt válaszolta: „Melyik órában múlt el a láza?” Ők azt felelték: „Tegnap, hat órakor, a forróság eltávozott tőle.” Az ember tudta, hogy amikor Jézus azt mondta: „Izrael Úristenének kegyelme terajtad”, a fia megkapta az ő egészségét. Erre az ember, aki hitt a mi Istenünkben, és belépvén a házba, darabokra törte valamennyi saját istenét, mondván: „Csak Izrael istene létezik, az igaz és élő Isten.” Ezért mondta ő: „Senki sem fog enni a kenyeremből, aki nem imádja Izrael Istenét.” 32. fejezet Egy ember, képzett a törvényekben, vacsorázni hívta Jézust, azért, hogy megkísértse. Jézus tehát elment oda a tanítványaival együtt, és sok írástudó, megkísérteni őt, várt rá a házban. Történt, hogy a tanítványok leültek az asztalhoz anélkül, hogy megmosták volna a kezüket. Az írástudók szóltak Jézusnak, mondván: „A te tanítványaid vajon miért nem tartják meg az elődök hagyományait, nem mosván meg a kezüket mielőtt kenyeret esznek?” Jézus így felelt: „És én azt kérdezem tőletek, mi okból semmisítettétek meg Isten szabályát a hagyományaitok megtartásával kapcsolatban? Azt mondjátok a szegény apák fiainak: ’Tegyetek felajánlásokat és fogadalmakat a Templomnak.’” „És fogadalmakat tettek abból a kevésből, melyből az apáikat kellett volna támogatni. És amikor az apáik pénzt szerettek volna keresni, a fiúk felkiáltottak: ’Ezt a pénzt az Istennek szenteltem’ - s emiatt az apák szenvedtek. Óh, hamis írástudók, képmutatók, az Isten használja ezt a pénzt? Bizonyára nem, mivel az Isten nem eszik, miként azt mondta az ő szolgája, Dávid próféta által: ’Egyem tehát a bika testét és igyam meg a bárány vérét? Add meg nekem a dicséret áldozatát, és ajánld fel nekem a te fogadalmadat; hiszen ha éhes 31 lennék, nem kérnék tőled semmit, látván azt, hogy minden dolog az én kezemben van, és Paradicsom bősége velem van.’ Képmutatók! Azért teszitek ezt, hogy megtöltsétek az erszényeteket és ezért ti tizedrészt kértek és pénzt.” „Óh, nyomorultak! Másoknak a legtisztább utat mutatjátok, amelyen ti nem jártok. Az írástudóitok és a tudósaitok mások vállain fekszenek, tovább növelik a kibírhatatlan súlyt, mindeközben ti magatok nem vagytok hajlandók megmozdítani egyetlen ujjatokat sem. Bizony mondom nektek, hogy minden gonoszság, mely jelen van ebben a világban, az elődök ürügyén van itt. Mondjátok meg nekem, hogy ki által jött el a világba a bálványimádás, ha nem az elődök által? Hiszen volt egy király, aki rendkívüli módon szerette az ő atyját, akinek neve Baál volt.” „Történt, amikor az atyja meghalt, a fia, a saját vigasztalására, elkészített egy képet, az atyja hasonlatosságára, és felállította a város piacterén. És hozott egy rendeletet, hogy mindenki, aki 15 könyök távolságra megközelíti a szobrot, legyen biztonságban, és senki, semmilyen ürüggyel ne árthasson neki. Ezért, a gonosztevők, az általuk megkapható előnyök okán, elkezdtek felajánlani a szobornak rózsákat és virágokat, és nem sokkal később a felajánlások átalakultak pénzzé és élelemmé, olyannyira, hogy elkezdték istennek nevezni, tiszteletük jeléül. Mely dolog a szokásból átalakult törvénnyé, olyannyira, hogy Baál bálványa elterjedt az egész világon; és hogy mennyire fájlalja ezt az Isten, a próféta, Ézsaiás által szólván: ’Valójában ez a nép hiába imád engem, mivel megsemmisítette a Törvényem, melyet az én szolgám, Mózes által adtam neki, és az elődeik hagyományait követik.’” „Bizony mondom nektek, hogy kenyeret enni nem tiszta kézzel, nem teszi az embert tisztátalanná, mert nem az teszi az embert tisztátalanná ami belép az emberbe, hanem az, ami kijön belőle, az teszi tisztátalanná az embert.” Erre az egyik írástudó így szólt: „Ha disznóhúst ennék, vagy más tisztátalan húst, nem tenne tisztátalanná a lelkem?” Jézus azt felelte: „Az engedetlenség nem hatol be az emberbe, ám a szándék kijön belőle, a szívéből; és ezért lesz tisztátalan, amikor tiltott ételt eszik.” Ezután az egyik tudós azt mondta: „Mester, sokat beszéltél nekünk a bálványimádás ellen, habár Izrael népének vannak bálványai, s így helytelenül cselekedtél velünk.” Jézus azt felelte: „Tudom, hogy Izraelnek manapság nincsenek fából készült szobrai, ám vannak testből készült szobrai.” Erre az összes írástudó haragosan válaszolta: „És így bálványimádók vagyunk?” Jézus így felelt: „Bizony mondom nektek, a szabály nem azt mondja, hogy ’Te imádd’, hanem azt, hogy ’Szeresd az Urat a te Istenedet teljes lelkedből és teljes szívedből, és teljes elmédből.’ Igaz?” – mondta Jézus. „Ez igaz.” – válaszolta mindenki.

forrás: file:///C:/Users/User1/Downloads/gospel%20of%20barnabas.pdf