33. fejezet Ezek után Jézus azt mondta: „Bizony, az összes dolog, amit az ember szeret, amiért minden mást otthagy, kivéve az ő istenét. És így a bujálkodó az ő képéért, a szajháért; a falánk és részeges az ő képéért, az ő saját testéért; és a kapzsi az ő képéért, ezüstért és aranyért; és hasonlóképpen minden más bűnös.” Ezután, aki meghívta, az szólalt meg: „Mester, melyik a legnagyobb bűn?” Jézus így válaszolt: „Melyik a legnagyobb romlása a háznak?” Mindenki hallgatott, mire Jézus az ujjával rámutatott az alapra és azt mondta: „Ha az lap enged, a ház azonnal összeomlik, ekképpen, szükségessé válik egy újat építeni; ám ha bármelyik másik rész enged, az kijavítható. Ekképpen tehát azt mondom nektek, a bálványimádás a legnagyobb bűn, mert teljes mértékben megfosztja az embert a hitétől és következésképpen, az Istentől, így nem lesz az illetőnek lelki vonzalma. Ám minden másféle bűn meghagyja a reményt az ember számára, hogy irgalmat kap, és ezért azt mondom, hogy a bálványimádás a legnagyobb bűn.” Mindenkit lenyűgözött Jézus beszéde, mert észrevették, hogy semmiféle bölcselettel nem támadható. Ezután Jézus így folytatta: „Emlékezzetek arra, amit az Isten mondott, és amit Mózes és Józsué írtak a Törvényben, és meg fogjátok látni, milyen súlyos ez a bűn. Isten azt mondta, Izraelhez szólva: ’Ne készíts magadnak semmiféle képet azokról a dolgokról, melyek az égben vannak, sem azokról a dolgokról, amelyek az ég alatt, azokról a dolgokról ne készíts, melyek a föld felett vannak, sem azokról, melyek a föld alatt, sem azokról, melyek a víz felett vannak, sem azokról, melyek a víz alatt. Mert én vagyok a te Istened, erős és féltékeny, aki bosszút áll e bűn miatt az atyákon és a gyermekeiken, még a negyedik generáción is.’” „Emlékezzetek rá, hogy amikor a mi népünk elkészítette a borjút, és amikor imádták, az isten parancsára, Józsué és Lévi törzse kardot ragadott és legyilkolt közülük százhúsz ezret, akik nem könyörögtek Isten kegyelméért. Óh, borzalmas ítélete Istennek a bálványimádók felett!”33 34. fejezet Ott állt az ajtó előtt egy ember, akinek jobb keze összezsugorodott oly módon, hogy nem tudta azt használni. Erre Jézus felemelte a szívét az Istenhez, imádkozott, és azután azt mondta: „Azért, hogy megtudjátok, az én szavaim igazak, azt mondom, az Isten nevében, ember, nyújtsd ki beteg a kezed!” Ő pedig teljes mértékben kinyújtotta, mintha soha semmi probléma nem lett volna vele. Ezután, az Istentől való félelem miatt, elkezdtek enni. És némi evés után, Jézus ismét megszólalt: „Bizony mondom nektek, hogy jobb lenne felégetni egy várost, mint meghagyni a gonosz szokásában. Amiatt, mert ilyen az Isten haragja, ugyanis a hercegeknek és királyoknak, akiknek az Isten azért adott kardot, hogy elpusztítsák a vétkeket.” Ezek után Jézus azt mondta: „Amikor meghívnak benneteket, emlékezzetek rá, hogy ne a legmagasabb helyre üljetek, azért, hogy ha a vendéglátóhoz egy még közelebbi barát érkezik, ne mondja a házigazda nektek, hogy ’Kelj fel és ülj lejjebb!, ami számotokra megszégyenítő. Ellenkezőleg. Üljetek a legegyszerűbb helyre, azért, hogy aki meghívott benneteket odajöjjön és azt mondja: ’Emelkedj fel barátom, és ülj ide fel’. Ekkor ugyanis nagy megtiszteltetés ér benneteket, hiszen mindenki, aki felmagasztalja magát az megaláztatik és mindenki, aki megalázza magát az felmagasztaltatik.” Bizony mondom néktek, hogy a Sátán nem más bűn miatt, mint az ő büszkesége miatt vált semmirekellővé. Ahogyan az Ézsaiás próféta mondja, vádolva őt ezekkel a szavakkal: ’Kivettettél a mennyből, óh, Lucifer, ahol az angyalok szépsége és a hajnal ragyogott, bizony a földre hullott a te büszkeséged.’” „Bizony mondom nektek, ha az ember ismerné a nyomorúságát, itt siránkozna a földön és a leginkább saját magára számítana minden más dolog fölött. Mert nem volt más oka az első embernek és feleségének, hogy száz éveken át siránkozzanak szüntelenül, Isten irgalma után sóvárogva. Mivel pontosan tudták, hogy a büszkeségük miatt buktak meg.” És így szólván, Jézus köszönetet mondott; és még azon a napon szerte Jeruzsálemben közzétették, milyen nagyszerű dolgokat mondott Jézus, a csodát, melyet véghezvitt, az embereik pedig köszönetet mondtak Istennek és áldották az ő szent nevét. Az írástudókban és a papokban azonban, megértvén, hogy a beszéd az ősök hagyománya ellen szólt, még nagyobb gyűlölet lobbant. És miként a Fáraó, megkeményítették szívüket, eközben igyekezvén alkalmat találni, hogy megöljék őt, de nem találtak.34 35. fejezet Jézus eltávozott Jeruzsálemből, és a Jordánon túli sivatagba ment: és az ő tanítványai, ahogy leültek körülötte, azt mondták Jézusnak: Óh, Mester, mondd el nekünk, miként bukott el a Sátán a büszkesége miatt, hiszen megértettük, az engedetlensége miatt bukott meg, és mert állandóan gonosz dolgok elkövetésére csábítja az embert.” Jézus azt felelte: „Az Isten létrehozta a Föld anyagát és huszonkétezer évig magára hagyta anélkül, hogy tett volna vele bármit is; a Sátán, aki papként vezette az angyalokat, nagy egyetértés övezte rendelkezéseit, ismerte az Istent, s azt, hogy a Föld anyagát száznegyven és négyezer jegyzett prófécia alkotja, és az Isten Hírnökét, a Hírnök lelkét, melyet hatvanezer évvel minden más előtt teremtetett. Ezért, felháborodottan elkezdte felbujtani az angyalokat, mondván: ’Nézzétek, Isten egy napon azt akarja majd, hogy ezt a Földet tiszteljük. Éppen ezért fontoljuk meg, hiszen szellemek vagyunk, és ezért nem helyénvaló, hogy így tegyünk.’ Sokan ezért elhagyták Istent. Erre pedig azt mondta az Isten egy napon, amikor az angyalokat összegyűjtötték: „Mindegyiktek, aki engem tart az ő Urának, azonnal fejezze ki tiszteletét ennek a Földnek.” „Azok, akik szerették az Isten, meghajoltak, ám a Sátán, azokkal, akik vele együtt voltak, azt mondta: ’Óh, Uram, mi szellemek vagyunk, és ezért nem jogos, hogy tiszteletet kelljen tennünk ennek a sárdarabnak.’ Miután ezt mondta, a Sátán szörnyűvé és félelmetes pillantásúvá vált, és a követői förtelmessé váltak, mert a lázadásuk miatt Isten eltávolodott tőlük, vele a szépség mellyel ő áldotta meg őket, amikor megalkotta őket, megszűnt. Amint a szent angyalok, amikor felemelték fejüket, meglátták, milyen borzalmas szörnyeteg lett a Sátán, és az ő követői, félelmükben levetették az arcukat a földre. Majd a Sátán így szólt: ’Óh, Uram, jogtalanul tettél engem undorítóvá, ám én meg vagyok elégedve emiatt, mert vágyom mindannak a megsemmisítésére, amit tenni szándékozol. És a többi ördög azt mondta: ’Borjút nekik, ne Urat, óh, Lucifer, mert te vagy az Úr.’” „Ezt követően azt mondta az Isten a Sátán követőnek: ’Térjetek meg, és ismerjétek meg az Istent, a ti teremtőtöket.’ Ők azt válaszolták: ’Megbánjuk, hogy bármi tiszteletet is adtunk neked, mivel nem vagy becsületes, merthogy a Sátán az.’ Ezután az Isten így szólt: ’Távozzatok tőlem, óh, ti átkozottak, mivel nem kegyelmezek néktek.’ Távoztában a Sátán kiköpött egyet a Föld anyagára, és a köpetet Gábriel angyal felemelte, némi földdel együtt, s ezért mostanság minden embernek köldök van a hasán.”35 36. fejezet A tanítványok mélyen elcsodálkozva álltak az angyalok lázadása előtt. Ezek után Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, hogy az, aki nem imádkozik, még a Sátánnál is gonoszabb, és hatalmasabb kínokat fog elszenvedni. Mert a Sátán volt az, még a bukása előtt, akinek nem kellett félnie, és Isten nem tett mást, mint elküldte hozzá az ő prófétáját, hogy bűnbánatra hívja: ám az emberek most, hogy már az összes próféta eljött, az Isten Hírnökén kívül, aki utánam fog eljönni, mert ez az Isten kívánsága, és az, hogy én előkészítsem az ő útját, és az ember, én azt mondom, habár megtapasztalta az Isten végtelen igazságosságát, gondtalanul, félelem nélkül él, mintha Isten nem létezne. Miként azt egyik beszédében Dávid próféta elmondta: ’A bolond ember azt mondja a szívében, hogy nincs Isten. Ennek következtében az emberek erkölcstelenekké és gyalázatosakká válnak, anélkül. Hogy közülük egy is jót cselekedne.’” „Szüntelenül imádkozzatok, óh, tanítványaim, azért, hogy kaphassatok. Mert aki keres, talál, és aki kopog, annak megnyittatik, és aki kér, megkapja. És az imádságaitokban ne látszódjon túl sok beszéd, mivel az Isten a szívet nézi, miként Salamon által mondta: ’Óh, én szolgám, add nekem a szíved.’ Bizony mondom nektek, az élő Istenre, a képmutatók pedig nagyon sokat imádkoznak a város minden részében, hogy lássák őket, és a szentek sokasága is, a szívük azonban tele van gonoszsággal, és ezért nem gondolják meg azt, amit kérnek. Szükséges az, hogy azt gondoljátok amit imádkoztok, amennyiben az a szándékotok, hogy Isten megadja azt. És most mondjátok meg nekem: ki menne el beszélni a Római kormányzóhoz, Heródeshez, hogy beszéljen vele, anélkül, hogy előtte el nem határozta kihez megy és mit fog tenni? Bizonyára senki. És ha az ember így tesz, azért, hogy egy emberrel beszéljen, akkor mit kellene tennie az embernek ahhoz, hogy az Istennel beszéljen, és kegyelmet kérjen a bűnei miatt, miközben megköszöni neki mindazt, amit megkapott tőle?” „Bizony mondom nektek, csak nagyon kevesen imádkoznak igaz módon, és ezért a Sátánnak hatalma van felettük, mert az Isten nem olyanokat akar, akik a szájukkal tisztelik őt: akik a Templomban a szájuk[kal] kérik az ő kegyelmét, és a szívük az igazságért kiált. Még azt is mondja Ézsaiásnak, a prófétának, így szólván: ’Vidd el ezt a népet, mert bosszantóak számomra, mivel a szájukkal tisztelnek engem, a szívük azonban távol van tőlem.’ Bizony mondom néktek, hogy aki meggondolás nélkül imádkozik, az kigúnyolja az Istent.”36 Ki lenne mondjuk az, aki elmenne Heródeshez beszélni vele, és háttal lenne hozzá képest, és szépeket mondana előtte Pilátusról, a kormányzóról, akit halálosan gyűlöl? Bizonyára senki. Nem kevesebb tehát az az ember, aki imádkozik, és nem készíti fel önmagát? A hátát mutatja az Istennek és az arcát a Sátánnak, és szépen beszél róla. Mivel szívében a gonoszságot szereti, nincs benne megbánás. Ha valaki, megsértvén benneteket, azt mondaná a szájával ’Bocsáss meg nekem’, és a kezével rátok mérne egy ütést, hogyan bocsátanátok meg neki? Ugyanígy, az Isten (sem) gyakorol kegyelmet azokon, akik a szájukkal azt mondják ’Uram, kegyelmezz nekem’, és a szívükben a hazugságot szeretik és a test bűneiről gondolkoznak.” 37. fejezet A tanítványok sírva fakadtak Jézus szavain és könyörögtek neki: ’Uram, taníts meg minket imádkozni.” Jézus így válaszolt: „Gondoljátok meg, hogy mit tennétek, ha a római kormányzó elfogna benneteket és halálba küldene, és ugyanezt tegyétek, amikor elmentek imádkozni. És ezek legyenek a szavaitok: „Óh, Urunk, Istenünk, szenteltessék meg a te szent neved, jöjjön el bennünk a te királyságod, legyen meg mindig a te kívánságod, és miként a mennyben történik, úgy legyen a földön is; adj nekünk kenyeret minden napra, és bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk bűnt követnek el, és ne engedj minket kísértésbe esni, hanem szabadíts meg a gonosztól, mivel te vagy egyedül a mi Istenünk, akit dicsőség is tisztesség illet mindörökké.” 38. fejezet Ezután János szólalt meg: „Mester, hagy mosakodjunk, ahogyan az Isten parancsolta Mózes által.” Jézus így szólt: „Úgy gondolod, azért jöttem, hogy elpusztítsam a törvényt és a prófétákat? Bizony mondom neked, az élő Istenre, nem azért jöttem, hogy elpusztítsam, hanem hogy megtartsam. Hiszen minden próféta megtartotta az Isten törvényét, és mindazt, amit az Isten más próféták által mondott. Az élő Istenre, akik jelenlétében megáll a lelkem, senki, aki akárcsak a legkisebb szabályt is megszegi, nem lehet kedves az Istennek, A legkisebb lesz Isten királyságában, mivel nem lesz része benne. Továbbá, azt mondom nektek, egyetlen szótag az Isten Törvényéből nem hagyható el a legsúlyosabb bűn elkövetése nélkül. Azonban úgy teszek, hogy megértsétek, miért szükséges betartani amit az 37 Isten mond Ézsaiás, a próféta által, ezekkel a szavakkal: ’Mosakodjatok meg és legyetek tiszták, vonjátok el a gondolatotokat a szememtől.’ Bizony mondom néktek, hogy a tenger valamennyi vize sem moshatja meg azt, aki szívében szereti a bűneit.” „És továbbá azt mondom nektek, hogy senki sem fog az Istennek tetszően imádkozni, ha nincs megmosakodva, éppenséggel olyan bűn fogja terhelni a lelkét, mint a bálványimádás. Higgyetek nekem, az az igazság, hogy ha egy ember illendően imádkozik az Istenhez, akkor mindent megkap, amit csak kért. Emlékezzetek Mózesre, Isten szolgájára, aki az imádságával megkorbácsolta Egyiptomot, megnyitotta a Vörös tengert, és fulladásos halálba vitte a Fáraót és seregét. Emlékezzetek Józsuéra, aki megállította a Napot, Sámuelre, aki félelmében levágta a Filiszteusok megszámlálhatatlan seregét, Illésre, aki tűzesőt hozott le az égből, Elizeus feltámasztott egy halott embert, és a megannyi más szent prófétára, akik imádságuk által megkaptak mindent, amit csak kértek. Azok az emberek azonban nem a saját ügyeiket keresték, hanem csakis az Isten és az ő tiszteletére törekedtek.” 39. fejezet János így szólt ezután: „Jól beszéltél, óh, Mester, ám hiányos a tudásunk, miként vétkezik az ember a büszkeség által.” Jézus így válaszolt: „Amikor az Isten száműzte a Sátánt, és Gábriel angyal megtisztította a földdarabot, ahová a Sátán kiköpött, az Isten megalkotott minden élőt, azokat az állatokat, melyek repülnek és azokat, melyek lábakon járnak és úsznak, és feldíszítette a világot mindazzal, amivel csak rendelkezik. Egy nap a Sátán odajött a Paradicsom kapujához, és, látván a füvet legelő lovakat, kijelentette számukra, hogy ha az a földdarab lelket kapna, az súlyos munkát jelentene a számukra; és ezért jobban tennék, ha letaposnák azt a darab földet, hogy többé ne legyen jó semmire.” „A lovak felkeltek és haragosan elindultak, hogy berohanjanak arra a darab földre, ahol liliomok és rózsák voltak. Mire az Isten lelket adott annak a darab tisztátalan földnek, melyre a Sátán kiköpött és amelyet Gábriel angyal felhozott a (föld) tömegéből, és felébresztette a kutyát, aki, ugatásával félelmet keltett a lovakban és elkergette őket. Ezután az Isten odaadta a lelkét az embernek, miközben valamennyi szent angyal énekelt: ’Áldott legyen a te szent neved, óh. Istenünk, a mi Urunk.’ Ádám, felemelkedve lábaira, látta a levegőben az írást, mely ragyogott, mint a Nap, és azt mondta: ’Csak egyetlen Isten van, és Mohamed az Isten Hírnöke.”38 Erre Ádám kinyitotta a száját és azt mondta: ’Köszönöm Uram, én Istenem, hogy kegyeskedtél megalkotni engem, ám mondd meg nekem. Kérlek, mi a jelentése ezeknek a szavaknak: ’Mohamed az Isten Hírnöke.’ Volt előttem másik ember is? Ezután az Isten azt mondta: ’Légy üdvözölve, óh, én szolgám, Ádám. Elmondom néked, hogy te vagy az első ember, akit megalkottam. És ő, akit láttál [megemlíteni], a te fiad, aki eljön majd a világba, sok év múlva, és az én Hírnököm lesz, aki miatt létrehoztam az összes dolgot, aki fényt ad majd a világnak, amikor eljön, akinek lelke égi dicsőséget kapott, hatvanezer évvel azelőtt, hogy bármit is alkottam volna.’” Ádám könyörgött az Istenhez, mondván: ’Uram, add nekem ezt az írást az ujjaim körmére.’ Ezután az Isten odaadta az első embernek az ő hüvelykujjára, hogy írva legyen; a jobb kéz hüvelykujjkörme azt mondta: ’Csak egyetlen Isten van’, és a bal kéz hüvelykujjkörme ezt mondta: ’Mohamed az Isten Hírnöke.’ Ezután atyai szeretettel megcsókolta az első ember ezeket a szavakat, megdörgölte a szemét és így szólt: ’Áldott az a nap, amikor eljössz a világba.’” „Látván, hogy az ember egyedül van, az Isten azt mondta: ’Nem lenne jó, ha egyedül maradna.’ Ezért álmot bocsátott rá, és kivett egy bordáját a szívéhez közeli helyről, hússal töltötte ki a helyét. Abból a bordából pedig megalkotta Évát, és Ádám mellé adta feleségül. Kettejüket a Paradicsom urává tette és azt mondta: ’Íme, minden gyümölcsöt nektek adok, egyetek, kivéve az almákat, és a gabonát’, ezekről azt mondta: ’Vigyázzatok, semmiképpen se egyetek ezekből a gyümölcsökből, mert tisztátalanná váltok, olyannyira, hogy azt nem fogom kibírni. Maradjatok itt, ha abba az irányba mentek, súlyos szenvedéseket fogtok elszenvedni.’” 40. fejezet „Amikor a Sátán tudomást szerzett ezekről a dolgokról, felháborodásában megdühödött és a Paradicsom kapujához ment, ahol egy szörnyű kígyó, tevéhez hasonló lábakkal és körmökkel a lábain - borotvaként vágtak minden irányba -, állt őrt. Az ellenség így szólt hozzá: ’Engedj be a Paradicsomba.’” „A kígyó azt válaszolta: ’Hogyan engedhetnélek be, [hiszen] az Isten megparancsolta nekem, hogy vesselek ki?’ A Sátán azt felelte: ’Láthatod, az Isten mennyire szeret téged; ideállított, kívül a Paradicsomon, hogy őrködj egy darab porhüvely felett, amely az ember! Ha beviszel engem a Paradicsomba, olyan szörnyűvé teszlek, hogy mindenki menekülni fog 39 előled, és így mehetsz és kellemesen érezheted magad.’ Ezután a kígyó azt mondta: ’És miként engedjelek be a [Paradicsomba]?’” „A Sátán így szólt: ’Hatalmas vagy: ezért, nyisd ki a szád, és besétálok a gyomrodba, és így [amikor] bemész a Paradicsomba, odaraksz a mellé a két porhüvely rög mellé, melyek újonnan kezdtek járni a földön.’ Ezután a kígyó eszerint cselekedett, és a Sátán Éva mellé rakta ki, mivel Ádám, a férje, aludt. A Sátán bemutatkozott a nő előtt, mint szépséges angyal és azt mondta neki: ’Miért nem eszel azokból az almákból és gabonából?’ Éva azt válaszolta: ’A mi Istenünk azt mondta nekünk, hogy [ha mi] eszünk [belőlük] akkor tisztátalanná válunk és ki fog minket űzni a Paradicsomból.’” „A Sátán azt felelte: ’Nem mondott igazat! Tudnod kell, hogy az Isten gonosz és irigy, és ki nem állhatja az egyenlőséget, ellenkezőleg, mindenkit rabszolgaként tart. [Ezért] mondta meg ezt [nektek]; azért, hogy ne legyetek egyenlők vele. Ám ha te és a társad, a tanácsomnak megfelelően, esztek azokból a gyümölcsökből és [esztek] más [gyümölcsökből], akkor nem lesztek többé mások alárendeltjei, hanem olyanok lesztek, mint az Isten, aki ismeri a jót és a gonoszt, és mindent megtehettek, ami csak kedvetekre van, mert egyenlők lesztek Istennel.’” Ezután Éva evett azokból a [gyümölcsökből] és amikor a férje felébredt, elmondott [neki mindent], amit a Sátán elbeszélt neki, és ő is vett és evett a gyümölcsökből, [amikor] a felesége megkínálta őt velük. Amint azonban lenyelte a gyümölcsöt, emlékezett (Ádám) az Isten szavaira, és szerette volna megállítani az ételt, a torkára helyezte a kezét, ahol minden férfinek megvan a jel.” 41. fejezet Ezek után mindketten felismerték, hogy meztelenek, és, révén szégyellték, fügefaleveleket szedtek, hogy felruházzák titkos részeiket. Amikor dél elmúlt, az Isten megjelent és hívta Ádámot, mondván: ’Ádám, hol vagy?’ Ő így válaszolt: ’Uram, elrejtőztem a jelenléted elöl, mert a feleségem és én meztelenek vagyunk és szégyelljük megmutatni magunkat előtted.’ Az Isten így felelt: ’És ki rabolta el a ti ártatlanságotokat; hiszen, ameddig nem ettetek a gyümölcsből [amely] tisztátalanná [tesz benneteket] és ami miatt nem maradhattok [tovább] a Paradicsomban?’” „Ádám azt válaszolta: ’Óh, Uram, A feleségem, akit mellém adtál, [sürgetett] engem, hogy egyem meg, és ezért ettem belőle.’ Ezután az Isten így szólt a nőhöz: ’Miért adtál 40 [ebből] az ételből a te férjednek?’ Éva így felelt: ’A Sátán megtévesztett engem, és ezért ettem [a gyümölcsből].’ ’És miként lépett be ez a mihaszna a [kertbe]?’ – kérdezte az Isten. Éva azt mondta: ’A kígyó, aki az északi kapunál áll, hozta őt ide mellém.’” „Ezután az Isten így szólt Ádámhoz: ’Azért, mert a te feleségedre [hallgattál] és ettél a gyümölcsből, átkozott legyen a föld a munkáidban; szedret és tüskebokrot teremjen neked, és az arcod verejtékével edd a kenyeret. Emlékezz, hogy földből vagy és a földhöz térsz vissza.’ És Évához szólván azt mondta: ’És te, aki [hallgattál] a Sátánra, és az ételt a te férjednek adtat, élj a férfi uralma alatt, aki úgy tart téged, mint egy szolgát, és fájdalommal szüld meg gyermeked.’” „És a kígyót szólítván, az Isten hívta Mihály angyalt, aki az Isten kardját tartja, [és] azt mondta: ’Először is, vidd ki ezt a gonosz kígyót a Paradicsomból, és amikor kívül van, vágd le a lábait: hogy amikor menni szeretne, a földön kelljen vonszolnia a testét.’ Ezek után a Sátánt hívta, aki nevetve jött, és azt mondta neki: ’Mivel semmirekellő vagy, becsaptad [Ádámot és Évát] és tisztátalanná tetted őket, azt kívánom, hogy minden [tőlük] és a gyermekeiktől való tisztátalanság – [amelyet] igazán megbánnak és szolgálnak engem – előjövén a testükből és a kerüljön a te szádba, és hogy jól lakj a tisztátalansággal.’” „A Sátán ezután borzalmas morgást hallatott, és azt mondta: ’Mivel az a szándékod, hogy engem egyre rosszabbá tegyél, ezért meg fogom tenni a saját érdekemben, amire csak képes vagyok!’ Az Isten ezután így szólt: ’Távozz átkozott, a jelenlétemből!’ A Sátán ezután elment, az Isten pedig azt mondta Ádámnak [és] Évának, akik mindketten zokogtak: ’Menjetek ki a Paradicsomból, és vezekeljetek, és ne hagyjátok, hogy a reményetek elhaljon, mivel elküldöm a fiatokat, hogy a magja feloldja a Sátán uralmát az emberi fajon, mivel mindent megadok neki, aki el fog jönni, a Hírnökömnek!’” „Az Isten elrejtette önmagát [Ádám és Éva elöl] és Mihály angyal kikergette őket a Paradicsomból. Ezután Ádám megfordult, írást látott a kapu felett: ’Csak egyetlen Isten van és Mohamed az Isten Hírnöke.’ Zokogva azt mondta: ’Legyen meg az Isten kedvére, óh, fiam, jöjj el gyorsan és vezess ki minket a nyomorúságból.’ És így – mondta Jézus – a Sátán és Ádám vétkezett a büszkeségük miatt, az egyik ember által megvetett, a másik pedig egyenlővé akarta tenni magát az Istennel.”41 42. fejezet Ezután az elbeszélés után a tanítványok sírva fakadtak, és Jézus is sírt; amikor meglátták, sokan jönnek, őt keresvén, mivel a papi vezetők tanácsot tartottak, maguk között, hogy megfogják őt a beszédében. Ezért levitákat küldtek és néhány írástudót, hogy kérdezzék őt, mondván: „Ki vagy te?” Jézus beismerte az igazságot és azt mondta: „Nem vagyok a Messiás.” Ők így szóltak: „Te vagy Illés, vagy Jeremiás, vagy bármelyik ősi próféta?” Jézus azt felelte: „Nem.” Ezután azt kérdezték: „Ki vagy te? Azért mondd meg, hogy tanúskodhassunk azok előtt, akik küldtek minket.” Jézus ezután azt válaszolta: „Én vagyok a hang, mely mindenhol kiált Júdeában, és azt kiáltja: ’Készítsétek elő az Úr Hírnökének útját’, miként az Ézsiásnál meg van írva.” Azt mondták: „Ha nem te lennél a Messiás, vagy Illés, vagy bármelyik próféta, akkor miként prédikálhatsz új tanokat és teheted nagyobbá magad, mint a Messiás?” Jézus azt felelte: „A csodák, melyeket Isten a kezem által hajt végre azt mutatják, hogy amit beszélek, az az Isten kívánságára történik; egyébként valóban nem tehetném magam annak a személynek, akiről beszéltek. Hiszen nem vagyok méltó, hogy meglazítsam a gatyamadzagját, vagy a cipőfűzőjét az Isten Hírnökének, akit ’Messiásnak’ neveztek, aki előttem jött létre és utánam fog eljönni, és elhozza az igazság igéjét, így az ő hite soha nem ér véget.” A leviták és az írástudók zavartan eltávoztak, és mindent elmeséltek a főpapoknak, akik azt mondták: „Az ördög ül a hátán, aki mindent elmond neki.” Ezután Jézus azt mondta a tanítványainak: „Bizony mondom nektek, népünk vénjei és vezetői az alkalmat keresik velem szemben.” Ezután Péter azt mondta: „Ezért ne menj többé Jeruzsálembe.” Mire Jézust azt válaszolta: „Bolond vagy, és nem tudod, mit beszélsz, hiszen szükség van arra, hogy sok-sok üldöztetést szenvedjek el, mert valamennyi próféta és az Isten szentje is szenvedett. Ám ne féljetek, hiszen vannak akik velünk vannak és vannak, akik ellenünk.” És ezeket mondván, Jézus eltávozott és a Tábor hegyhez ment, és ott felment vele Péter; Jakab, és János; az ő testvére; vele, aki ezeket leírja. Ahol is hatalmas fény ragyogott felette, és a ruhája olyan fehér lett, mint a hó és az arca tündökölt, mint a Nap; és íme, eljött Mózes és Illés, beszélgettek Jézussal mindazon szükséges dolgokról, melyek el fognak jönni a fajunkra és a szent városra.42 Péter szólalt meg, mondván: „Uram, jó itt lenni. Ezért, ha akarod, felállítunk három sátrat, egyet neked, és egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” És miközben beszélt, fehér felhő lepte be őket, és egy hangot hallottak szólni, mondván: „Íme az én szolgám, akiben kedvem telik, hallgassátok őt.” A tanítványokat félelem töltötte el, és arccal a földre estek, mint a halottak. Jézus lement, és felemelte az ő tanítványait, mondván: „Ne féljetek, mert az Isten szeret benneteket, és azért tette ezt, hogy higgyetek a szavaimnak.” 43. fejezet Jézus lement a nyolc tanítványokhoz, akik vártak rá alant. És a négy említett elmondta a nyolcnak, amit látott: és így, ettől a naptól kezdve elszállt minden kétségük Jézust illetően, kivéve Iskarióti Júdást, aki nem hitt el semmit. Jézus leült a hegy lábánál és a vad gyümölcsökből ettek, mert nem volt kenyerük. Később azt mondta András: „Sok dolgot elbeszéltél nekünk a Messiásról, ezért légy oly kedves mondj el nekünk mindent világosan.” Hasonlóképpen a többi tanítvány is esedezett hozzá. Ennek megfelelően Jézus így szólt: „Mindenki, aki dolgozik, a befejezésig munkálkodik, hogy örömet találjon benne. Ezért azt mondom nektek, hogy az Isten, mert igazából ő tökéletes, nincs szüksége megelégedésre, megértvén, hogy önmaga elégedett. És így, munkálkodni kívánván, minden dolgok előtt megteremtette az ő Hírnökének a lelkét, akiért elhatározta a mindenség megteremtését, azért, hogy a teremtmények örömet és áldást találjanak Istenben, hiszen az ő Hírnöke minden teremtményben gyönyörűséget talál, akiket az ő szolgájának jelöltek ki. És mert ez a helyzet, védjem meg, mert ő így akarta?” „Bizony mondom nektek, hogy mindegyik próféta, amikor eljön, egy nemzethez születik csupán, az Isten kegyelmének jelében. És így, a szavai nem terjednek túl azokon az embereken, hogy megmentse őket, mint akikhez küldték őket. Amikor azonban az Isten Hírnöke eljön, az Isten mintegy nekiadja a pecsétjét, hogy a világ minden nemzete számára megváltást hozzon, hogy megkapja az ő tanait. Hatalommal jön el az istentelenek felett, és elpusztítja a bálványimádást, olyannyira, hogy összezavarja a Sátánt, hiszen megígérte Ábrahámnak, mondván: ’Íme, magodban megáldom a föld valamennyi törzsét, és ahogy összetörted darabokra a bálványokat, óh, Ábrahám, tegyen ugyanígy a magod is.’” Jakab így válaszolt: „Óh, Mester, mondd el nekünk, kiben teljesül be ez az ígéret, hiszen a zsidók azt mondják: ’Izsákban’, és az izmaeliták azt mondják ’Izmaelben’.” Jézus 43 így válaszolt: „Dávid, akinek ő a fia volt, milyen származású?” Jakab így felelt: „Izsáktól való, mert Izsák atyja Jákob volt, és Jákob atyja Júda, aki Dávid leszármazottja.” Ezután Jézus így szólt: „És az Isten Hírnöke, amikor el fog jönni, milyen származású lesz?” A tanítványok azt felelték: „Dávidtól való.” Erre Jézus azt mondta: „Becsapjátok saját magatokat, hiszen Dávid lélekben az urának nevezi, így szólván: ’Az Isten azt mondta az én uramnak, hogy ülj a jobbom felől, amíg az ellenségeid nem teszem zsámolyoddá. Az Isten elküldi a te uralkodói pálcádat, melynek uralma lesz az ellenségeid között.’ Ha az Úr Hírnöke, akit Messiásnak hívtok Dávid fia lenne, akkor Dávid hogyan szólíthatná őt uramnak? Higgyetek nekem, bizony mondom nektek, hogy az ígéret, melyet Izmael kapott, nem Izsákban (ölt testet). 44. fejezet A tanítványok azt mondták: „Óh, Mester, Mózes könyvében írva vagyon, hogy az ígéret Izsákban ölt testet.” Jézus sóhajtva felelte: „Így van megírva, ám nem Mózes írta, sem Józsua, hanem a mi rabbijaink, akik félték az Istent!” Bizony mondom nektek, hogy ha megfontoljátok Gábriel angyal szavait, akkor felfedezitek, a gonoszságot az írástudóinkban és tudósainkban. Hiszen az angyal azt mondta: ’Ábrahám, az egész világ meg fogja tudni, mennyire szeret téged az Isten, ám honnan fogja a világ megismerni azt a szeretet, amivel te viseltetsz az Isten iránt? Bizony szükség van arra, hogy tegyél valamit az Isten iránt érzett szereteted kimutatására.’ Ábrahám azt felelte: ’Íme, az úr szolgája, készen vagyok megtenni bármit, amit az Isten kívánna.’” „Ezután az Isten szólt, mondván Ábrahámnak: ’Fogd a fiad, az elsőszülöttedet, Izmaelt, és gyere fel a hegyre, hogy feláldozd őt.’ Hogyan lehetne Izsák az elsőszülött, hiszen amikor Izsák született, Izmael hétéves volt?’” Ezután azt mondták az apostolok: ’Nyilvánvaló a megtévesztés a tudósaink részéről, ezért mondd el nekünk az igazat, hiszen tudjuk, téged az Isten küldött.’ Jézus erre azt felelte: „Bizony mondom nektek, a Sátán arra törekszik, hogy megsemmisítse az Isten törvényeit, és ezért ő, és követői, a képmutatók és a gonosztevők, az előbbiek a hamis tannal, az utóbbiak az erkölcstelen élettel, a mai napig megfertőztek majdnem mindent, ezért az igazság alig található. Jaj, a képmutatóknak! E világ dicsérete miatt sérelmek és pokoli gyötrelmek várnak rájuk.” „Ezért azt mondom nektek, hogy az Isten Hírnöke maga a ragyogás, aki boldogságot hoz mindenre, amit az Isten alkotott, mivel a megértés és a tanács szelleme díszíti őt, a 44 bölcsesség és a hatalmasság, a félelem és a szeretet szelleme, az elővigyázatosság és a mértékletesség szelleme, fel van díszítve a jótékonykodás és az irgalom szellemével, az igazságosság és a jámborság szellemével, a szelídség és a türelem szellemével, melyeket az Istentől kapott, háromszoros mértékben, ahhoz képest, amit a többi teremtménynek adott.” „óh, áldott idők, amikor eljön ő a világba! Higgyetek nekem, hogy már láttam őt és kifejeztem tiszteletemet számára, pontosan úgy, ahogy minden próféta látta őt: látván, hogy az ő szellemét az Isten adta neki, prófétálásra. És amikor láttam őt, a szívem megtelt vigasztalással, szólván: Oh, Mohamed, az Isten legyen veled, és tegyen engem méltóvá arra, hogy megoldjam sarud szíját, hiszen ezt cselekedvén hatalmas próféta leszek és az Isten szentje.” És ezeket mondván Jézus köszönetét fejezte ki az Istennek. 45. fejezet Ekkor Gábriel angyal eljött Jézushoz, és bölcsességgel beszélt hozzá, mi is hallottuk a hangját, amint azt mondja: „Emelkedj fel és menj el Jeruzsálembe!” Ennek megfelelően Jézus elindult és felment Jeruzsálembe. És a sabbath napján belépett a Templomba, és elkezdte tanítani az embereket. Erre összefutottak az emberek, összegyűlvén a Templomba, köztük főpapok és papok, akik közel húzódtak Jézushoz, így szólván: „Óh, Mester, azt mondták nekünk, hogy gonosz dolgokat mondasz rólunk, ezért vigyázz, különben rossz dolog történik veled.” Jézus azt felelte: „Bizony mondom nektek, hogy valóban gonosz dolgokat beszélek a képmutatókról, ezért ha ti képmutatók vagytok, akkor ellenetek beszélek.” Ők azt válaszolták: „Ki a képmutató? Mondd meg világosan!” Jézus így felelt: „Bizony mondom nektek, hogy az, aki azért tesz jó dolgot, hogy az emberek lássák, még akkor is képmutató, mivel munkálkodása nem hatol be az emberi szívbe, mely nem látható, ezért hátrahagy mindenféle tisztátalan gondolatot és mocskos vágyat. Tudjátok ki a képmutató? Az, aki a nyelvével szolgálja az Istent, ám a szívével embereket szolgál. Óh, nyomorult ember! Halálakor minden jutalmát elveszíti. Ezzel kapcsolatban mondta Dávid próféta: ’Ne a hercegekbe helyezzétek a bizalmatokat, és az emberek gyermekeibe [sem], hiszen a halál pillanatában az ő gondolataik elvesznek.’ Nem. A halál előtt úgy találják, hogy megfosztották őket a jutalomtól, „emberi” mivoltuk miatt, miként azt Jób mondta, az Isten prófétája: ’Bizonytalan, így hát soha nem folytatódik egy tartózkodás alatt.’ Így tehát aki ma dicsér téged, holnap mocskolni fog, és ha ma szándéka szerint megjutalmaz téged, holnap örömest kifoszt majd. Jaj lesz akkor a képmutatóknak, 45 mert a jutalmuk hiábavaló. Az élő Istenre, akinek jelenlétében állok, képmutatók rablók, és szentségtörést követnek el, amennyiben úgy használják a Törvényt, hogy jó színben tűnjenek fel, és meglopják az Isten dicsőségét, akit egyedül megillet a dicséret és a tisztesség mindörökké.” Továbbá azt mondom nektek, hogy a képmutatóknak nincsen hitük, hiszen ha elhinnék, hogy az Isten mindent lát, és szörnyű ítélettel bünteti a gonoszságot, akkor megtisztítanák a szívüket, melyek, mivel hogy nincs hitük, teljes egészében gonoszságban leledzik. Bizony mondom nektek, a képmutatók olyanok, mint egy sír, melynek [a külseje] fehér, ám belül tele van romlottsággal és férgekkel. Így tehát, óh, ti, papok, szolgáljátok az Istent, mert isten alkotott benneteket, és megkért erre titeket, én pedig azért szólok ellenetek, mert az Isten szolgái vagytok; ám ha mindent a nyereség érdekében tesztek, eladtok és vásároltok a templomban, mint a piactéren, nem véve figyelembe, hogy az Isten Temploma az imádság háza, és nem pedig a kereskedőké, ezáltal rablók barlangjává alakítjátok. Ha mindezt azért teszitek, hogy örömet szerezzetek az embereknek, és Istent kívül helyezitek elmétekből, akkor ellenetek kiáltok, mert a gonosz gyermekei vagytok, és nem Ábrahám fiai, aki elhagyta atyja házát az Isten irányában mutatott szeretete miatt, és hajlandó volt megölni a saját fiát. Jaj nektek papok és tudósok, ha ilyenek vagytok, az Isten elragadja tőletek a papságot!” 46. fejezet Jézus ismét megszólalt, mondván: „Egy példát hozok fel számotokra. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, és sövényt készített számára, hogy a vadállatok ne tapossák le. És a közepén pedig sajtót épített a bor számára, ezt követően pedig ráhagyta a földművesekre. Aztán pedig, amikor eljött a bor összegyűjtésének ideje, elküldte a szolgáit, akiket, amikor a földművesek megláttak, néhányat megköveztek, néhányat megégettek, és másokat késsel hasítottak szét. Sokszor megtették ugyanezt. Mondjátok meg nekem, hogy a szőlősgazda mit tesz a földművesekkel?” Mindegyikük azt válaszolta: „A gonoszság miatt bölcs dolog lesz őket elpusztítani, és a szőlőskertet átadni más földműveseknek.” Jézus erre azt felelte: „Hát nem tudjátok, hogy a szőlőskert Izrael Háza, és hogy a földművesek Júda és Jeruzsálem népe? Jaj nektek, mert Isten megharagudott rátok, miután az Isten túl sok prófétáját hasítottátok szét, ezért hát Akháb idejében senkit sem találtak, aki eltemesse Isten szentjeit!” És amikor ezt mondta, a főpapok meg akarták ragadni, ám féltek a köznéptől, mely nagyra tartotta őt.46 Ezután Jézus, látván egy nőt, akinek születésétől fogva, a föld felé hajlott a feje, azt mondta: „Emeld fel a fejed óh, asszony, Isten nevében, azért, hogy ezek lássák, hogy igazat szólok, és azt, hogy ő megteszi amit bejelentek.” Ezt követően a nő teljes testében kiegyenesedett, magasztalva az Istent. A főpap felkiáltott, így szólván: „Ezt az embert nem az Isten küldte, látható, nem tartja meg a szombatot; hiszen meggyógyította ezt a beteg embert.” Jézus azt felelte: „Most pedig mondjátok meg nekem, törvénytelen dolog szombat napján beszélni, és imádkozni mások megváltásáért? És ki az közöttetek, aki ha sabbath van és az ő szamara vagy ökre beleesik az árokba, akkor nem húzza ki, mert szombat van? Bizonyára senki. És akkor én megtörtem volna a sabbath napját, meggyógyítván Izrael egyik lányát? Bizony, itt van a ti ismert képmutatásotok! Óh, hányan vannak közöttetek, akik félnek attól, hogy a másik szemét bántja egy szalmaszál, miközben egy gerenda áll készen, hogy leverje a fejüket! Óh, hányan vannak, akik félnek egy hangyától, de nem törődnek az elefánttal!” És ezeket mondván, kiment a Templomból, ám a papok felháborodva dühöngtek maguk között, hiszen nem voltak képesek megfogni őt, és rákényszeríteni saját akaratukat, amint azt atyáik tették Isten szentjei ellen. 47. fejezet Jézus, prófétai szolgálatának második évében, elhagyta Jeruzsálemet és lement Nainba. Ahol is, amint közeledett a város kapujához, a lakosok éppen egy özvegyasszony egyetlen fiát vitték a sírhoz, akit mindenki siratott. Amikor Jézus megérkezett, a férfiak felismerték, hogy ő Jézus, a Galileából származó próféta, s könyörögni kezdtek a halott férfiért, hogy mivel próféta, támassza őt fel, a tanítványai is 0hasonlóképpen cselekedtek. Jézus erre nagyon megijedt, és az Istenhez fordulva azt mondta: „Vigyél el engem ebből a világból, mert a világ megőrült, és már majdnem Istennek hívnak engem.” És így szólván, sírva fakadt. Ezután eljött Gábriel angyal, és így szólt: „Óh, Jézus, ne félj, az Isten hatalmat adott neked minden gyengeség felett, oly mértékben, hogy mindaz, amit az Isten nevében ajánlasz fel, teljes mértékben meg fog valósulni.” Jézus erre felsóhajtott, és azt mondta: „Legyen meg a te akaratod, az Úristen mindenható és irgalmas.” És így szólván, Jézus közelebb hózódott a halott anyjához, és sajnálatát fejezte ki neki: „Asszony, ne sírj.” És megfogván a halott kezét, azt mondta: „Azt mondom neked fiatalember, az Isten nevében, 47 emelkedj fel gyógyultan!” Amire a fiú magához tért, s emiatt mindenkit félelem töltött el, mondván: „Az Isten hatalmas prófétát támasztott közöttünk, s ő meglátogatta az ő népét.” 48. fejezet Abban az időben a római hadsereg tartózkodott Júdeában, a mi országunk ki volt szolgáltatva nekik az atyáink bűnei miatt. Szokásban volt a rómaiak között, hogy hívják az Istent és imádkoznak hozzá, hogy bármilyen újfajta dolgot megtegyenek a köznép javára. És ennek megfelelően [néhány] katona Nainban időzött, egyiküket megfeddték, majd egy másikat, mondván: „Az egyik istenetek meglátogatott benneteket, és nem fordítotok rá figyelmet. Bizonyára, ha a mi egyik istenünk meglátogatna bennünket, mindenünket odaadnánk neki, amink csak van. és látjátok, mennyire féljük a mi isteneinket, hiszen a képeiknek mindenből a legjavát adjuk, abból, amink van.” A Sátán cselekedett így, hogy ezzel a beszéddel kisebb lázadást keltsen Nain emberei között. Jézus azonban nem maradt Nainban, hanem tovább ment Kafarnaumba. Olyan nagy zavar támadt Nainban, hogy néhányan azt mondták: „Ő a mi Istenünk, aki meglátogatott bennünket”. Mások azt mondták: „Isten láthatatlan, ezért senki sem látta őt, még Mózes sem, az ő szolgája, ezért ő nem Isten, sokkal inkább a fia.” Mások így szóltak: „Ő nem az Isten, sem az Isten fia, hiszen az Istennek nincs teste, hogy bármit nemzzen, azonban ő Isten hatalmas prófétája.” És így bujtogatott a Sátán, Jézus profetikus szolgálatának harmadik évében, súlyos pusztulást hozva népünkre ebből adódóan. Jézus bement Kafarnaumba, s amikor a városlakók megismerték őt, összegyűjtötték valamennyi betegüket, amennyi csak volt, és lerakták őket annak a háznak a tornáca elé, ahol Jézus megszállt a tanítványaival. És szólítván Jézust, esdekeltek hozzá, gyógyítsa meg őket. ezután Jézus mindegyikükre rátette a kezét, így szólván: „Izrael Istene, a te szent nevedre, adj egészséget ennek a beteg embernek”. Erre valamennyien meggyógyultak. Sabbath napján Jézus belépett a zsinagógába, és valamennyi ember összefutott, hogy hallja őt beszélni. 49. fejezet Az írástudók aznap Dávidnak azt a zsoltárát olvasták, melyben azt mondja Dávid: „Amikor időt találok rá, becsületesen fogok ítélkezni.” Ezután, a próféta olvasását követően, 48 Jézus felemelkedett, és csendet intett a kezével, és kinyitva a száját, így beszélt: „Testvérek, hallottátok a szavakat, Dávid próféta által elbeszélve, miszerint ha ő időt talál rá, becsületesen ítélkezik. Őszintén mondom nektek, hogy számos bíró, ítélkezésében abba a hibába esik, hogy az ítélkezés miatt ítélkezik, ami nem helyes, és azt is jelenti, hogy idő előtt ítélkezik. Ezért atyáink Istene ránk kiált az ő prófétája, Dávid által, mondván: ’Becsületesen ítéljetek, óh, emberek fiai.’” „Nyomorultak ezért mindazok, akik kiállnak az utcasarkokra, és nem tesznek egyebet, mint megítélik mindazokat, akik elhaladnak arra, mondván: ’Ez az ember tisztességes, ez csúnya ember, emez jó, az meg rossz.’ Jaj nekik, mert kiveszik a jogart az ítéletükkel az Isten kezéből, aki azt mondja: ’Én vagyok a tanú és a bíró, a rangomra való tekintettel pedig nem adom oda senkinek.’ Bizony mondom nektek, hogy ezek bizonyítják azt, amit ők soha sem láttak és valójában nem hallottak, és ítélkeznek anélkül, hogy megalapoznák ítéleteiket. Ezért ők utálatosak a földön az Isten szemében, aki súlyos ítéletet hoz rájuk az utolsó napon.” „Jaj nektek, Jaj nektek, akik a gonosz jóságáról beszéltek, és a gonoszt jó dolognak nevezitek, mert az Isten elítél benneteket mint gonosztevőket, aki a jó létrehozója, és nem nyilváníthatja a Sátánt jónak, mert ő minden gonoszság eredete. Gondoljátok meg, hogy milyen büntetés vár rátok, és milyen iszonyatos az isten büntetése alá kerülni, mely azokra sújt le, akik pénzért ítélik el a vádlottat, és nem az árvák és özvegyek támogatói. Bizony mondom nektek, hogy az ördögök reszketnek az ilyen eseteket követő ítélet miatt, mert olyan szörnyű lesz az. Ti emberek, akik mint bírák léptek fel, tekintet nélkül más dolgokra, sem rokonokra, sem barátokra, sem becsületre, sem nyereségre, csak istenfélelemmel eltelvén az igazság iránt, amit kutattok a legnagyobb gondossággal, mert csak ez tart benneteket biztonságban az Isten ítéletében. Ám figyelmeztetlek benneteket, könyörtelenül lesz megítélve az, aki irgalmatlanul ítél.” 50. fejezet „Mondd el nekünk, óh, ember, te, aki megítélsz más embereket, nem tudod, hogy minden embernek az eredete pontosan ugyanaz a sár? Nem tudjátok, hogy senki sem elég jó ahhoz, hogy megváltson, csak az Isten egyedül? Ezért minden ember hazug és bűnös. Higgy nekem ember, ha másokat megítélsz a saját szíved hibájából, eszerint leszel te is megítélve. Óh, milyen veszélyes ítélni! Óh, milyen sokan pusztultak el hamis ítélet miatt! A Sátán arra ítélte az embert, hogy aljasabb legyen, mint önmaga, ezért fellázadt az Isten 49 ellen, az ő teremtője ellen, ezért megátalkodott ő – tudomásom van erről, mert beszéltem vele. Első szüleink úgy ítélték meg, hogy a Sátán beszéde jó, ezért kivetették őket a Paradicsomból, és elítélték valamennyi leszármazottjukat. Bizony mondom nektek, az élő Istenre, akinek jelenlétében állok, a hamis ítélet valamennyi bűn atyja. Mivelhogy nincs bűn szándék nélkül, és nincs szándék, melyet ő ne ismerne. Jaj ezért a bűnösnek, aki ítélettel ítéli a bűnt kiválóságnak és a jóságot méltatlannak; aki elutasítja a jóságot és a bűnt választja. Bizony el fogja viselni az elviselhetetlen büntetést, amikor az Isten eljön és megítéli a világot.” „Óh, hányan pusztultak el hamis ítélet miatt és hányan állnak közel a pusztuláshoz! A fáraó Mózest és Izrael népét istentelennek ítélte, Saul Dávidot méltónak ítélte a halálra, Akháb elítélte Illést, Nabukonodozor a három gyermeket, akik nem akarták imádni az ő hamis isteneiket. Két vén elítélte Zsuzsannát, és valamennyi bálványimádó fejedelem elítélte a prófétákat. Óh, félelmetes isteni ítélet! A bíró elpusztul, az elítélt megmenekül. És ezért, óh, ember, nem meggondolatlanság hát, amikor ártatlant ítélnek el?” Milyen közel; amikor a jót megközelítette, hogy tönkretegye hamis ítélettel, látható József és testvérei esetében, akik eladták őt az egyiptomiaknak, Áron és Mirjam, Mózes nővérei révén, akik elítélték fivérüket. Jób három barátja elítélte az Isten ártatlan barátját, Jóbot. Dávid elítélte Mefibosetet és Uriahot, Círus elítélte Dánielt, hogy oroszlánok étele legyen, és sokan vannak mások is, akik a pusztulás közelébe jutottak. Ezért azt mondom nektek, ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” És amikor Jézus befejezte a beszédét, sokan nyomban megtértek, megbánván bűneiket, és készségesen hátrahagyva mindent, hogy vele menjenek. Jézus azonban azt mondta: „Maradjatok otthonaitokban, és elhagyván a bűnt, szolgáljátok az Istent félelemben, és így megmenekültök, mert nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy másokat szolgáljak.” És ezeket mondván, kiment a zsinagógából és a városból a sivatagba, hogy imádkozzon, mert nagyon szeretett egyedül lenni. 51. fejezet Amikor az Úrhoz imádkozott, a tanítványai odajöttek és azt mondták: „Óh, Mester, két dolgot szeretnénk tudni, az egyik, hogy hogyan beszéltél a Sátánnal, akiről mindazonáltal azt mondod, hogy megátalkodott; a másik, hogy Isten eljön ítélni az ítélet napján.” Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, szánalmat érzek a Sátán iránt, ismervén az ő bukását, és 50 szánalmat érzek az emberiség iránt, akit bűnre csábít. Ezért imádkoztam és böjtöltem a mi Istenünkhöz, aki szólt hozzám Gábriel angyala által: ’Mit keresel Jézus és mi a te kívánságod?’ Én azt feleltem: ’Uram, te tudod, hogy milyen gonosz a Sátán, és ő az oka a kísértései révén sokak pusztulásának; ő a te teremtményed, Uram, akit te alkottál, ezért, Uram, irgalmazz neki.’ Az Isten így válaszolt: ’Jézus, íme, én megbocsátok neki. Csak annyit kell mondania, hogy ’Uram, Istenem, vétkeztem, irgalmazz nekem’, és én megbocsátok neki és visszahelyezem őt az ő első fényébe.’ ’Nagyon megörültem’ – mondta Jézus, amikor meghallottam ezt, ebben híve, én hoztam létre ezt a békét. Ezért szólítottam a Sátánt, aki eljött, mondván: ’Mit kell tennem érted, óh, Jézus?’ Én azt feleltem: ’Magadért kell tenned, óh, Sátán, mivel nem tetszenek a szolgálataid, ám a te érdekedben hívtalak téged.’” „A Sátán azt válaszolta: ’Ha te nem csodálod az én szolgálataimat, én sem csodálom a tieidet; hiszen nemesebb vagyok nálad, ezért nem vagy méltó, hogy szolgálj engem, aki sárból vagy, miközben én szellemből.’ ’Hagyjuk ezt’ – mondtam -, ’és mondd meg nekem, hát nem volna jó, ha visszatérhetnél első szépségedbe és első helyedre?’ Tudnod kell, hogy Mihály angyalnak az ítélet napján le kell hogy sújtania rád az Isten kardjával százezerszer, és minden egyes csapása a pokolnál tízszerte jobban fog fájni neked.’ A Sátán így felelt: ’Meglátjuk, hogy azon a napon ki tudja a legtöbbet tenni, természetesen az én oldalamon áll számos angyal és a legerősebb bálványimádók, akik gondot okoznak az Istennek, és majd meg fogja tudni, milyen hatalmas hibát követett el az én száműzetésemmel, holmi hitvány sár[darab] miatt.’ Ezután azt mondtam: ’Óh, Sátán, beteges vagy elmédben, és nem tudod, mit beszélsz.’” „Ezután a Sátán gúnyosan megcsóválta a fejét, így szólván: ’Gyerünk hát, kössük meg azt a békét köztem és az Isten között; és mit kell mondanom neked óh, Jézus, hiszen lélekben becsületes vagy.’ Én azt feleltem: ’Két szót kell csak kimondani.’ A Sátán megkérdezte: ’Milyen két szót?’ Azt válaszoltam: ’Ezeket: Bűnös vagyok, kegyelmezz nekem.’ Erre a Sátán azt mondta: ’Nos, hajlandó vagyok megteremteni a békét, ha az Isten mondja ki ezeket a szavakat nekem.’ ’Most pedig távozz tőlem’ – mondtam -, óh, átkozott, hiszen te vagy minden gonoszság és igazságtalanság okozója, ám az Isten igazságos és bűn nélkül való.’ A Sátán sikoltozva eltávozott és azt mondta: ’Ez nem így van, óh, Jézus, de csak hazudj, hogy öröme legyen az Istennek.’ Most pedig gondoljátok meg – mondta Jézus a tanítványainak – miként fog ő kegyelmet találni?” Ők azt felelték: „Soha Uram, mert megátalkodott. Most pedig beszélj nekünk az Isten ítéletéről.”51 52. fejezet „Isten ítéletnapja nagyon félelmetes lesz, bizony mondom nektek, s mihasznák hamarább választanának tíz poklot, minthogy elmenjenek meghallgatni Isten haragos beszédét ellenük, akik ellen tanúskodik minden teremtett lény. Bizony mondom nektek, nemcsak egyedül a mihasznák fognak félni, hanem az Isten által választott szentek is, olyannyira, hogy Ábrahám nem fog bízni a saját igazságában, és Jób nem lesz meggyőződve ártatlanságáról. És mit mondjak én? Még az Isten Hírnöke is rettegni fog, mert az Isten, megismertetvén saját fenségességét, megfosztja az ő Hírnökét a memóriájától, azért, hogy ne legyen emléke arról, miként adott oda neki Isten minden dolgot. Bizony mondom nektek, szívemből szólva, reszketek, mert a világ engem Istennek fog nevezni, s ezért meg kell fizetnem a számlát.” „Az élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, halandó ember vagyok, miként más emberek, habár az Isten prófétaként helyezett engem Izrael Háza fölé, a gyengék megerősítésére és a bűnösök megjavítására, az Isten szolgája vagyok, és ennek ti tanúi vagytok, miként beszélek azon gonosz emberekkel szemben, akik ebből a világból való távozásomat követően megsemmisítik az evangéliumom igazságát a Sátán tevékenysége által. Ám vissza fogok térni a végidők felé és velem együtt eljön Énok és Illés is, és tanúbizonyságot teszünk a gonosz ellen, amelynek átkozott vége lesz.” És ezeket mondván, Jézus könnyeket hullatott, mire az ő tanítványai hangosan sírtak; és felemelvén a hangjukat, így szóltak: „Bocsáss meg, óh, Úristen, és kegyelmezz ártatlan szolgádnak.” Jézus így felelt: „Ámen. Ámen.” 53. fejezet „Mielőtt az a nap elkövetkezik – mondta Jézus -, hatalmas pusztulás jön a világra, olyan kegyetlen és könyörtelen háborúk jönnek, hogy az apa legyilkolja a fiát, és a fiú legyilkolja az apát, az emberek közötti viszály miatt. Emiatt városok fognak megsemmisülni, és országok válnak sivataggá. Olyan járványok jönnek, hogy senki sem lesz, aki eltemesse a halottakat, így hát otthagyatnak vadak táplálékául. Azokra, akik ezek után is megmaradnak a földön, az Isten olyan nélkülözést küld, hogy a kenyér értékesebb lesz az aranynál, és mindenféle tisztátalan dolgot fognak enni. Óh, nyomorult korszak, melyben igen ritkán lehet majd hallani: ’Vétkeztem, könyörülj rajtam, óh, Istenem.’; ellenkezőleg, borzalmas hangon káromolják őt, aki dicsőséges és örökké áldott.”

forrás: file:///C:/Users/User1/Downloads/gospel%20of%20barnabas.pdf