„Ezt követően, ahogy közeledik a nap, tizenöt napon át, minden nap borzalmas jel mutatkozik a föld lakói előtt.” Az első napon a Nap az égi útján fény nélkül jár, feketén, mint a ruhafesték; és sóhajtozik, mint az apa a halálához közeledve a fiának. A második napon a Hold vérré válik, és vér jön le az égből, akár a harmat. A harmadik napon úgy tűnik majd, hogy a csillagok harcolnak egymás között, mint ellenséges hadseregek. A negyedik napon a kövek és a sziklák egymás ellen kelnek, mint kegyetlen ellenségek. Az ötödik napon minden növény és gyógynövény vért kezd el sírni. A hatodik napon a tenger felemelkedik, anélkül, hogy elhagyná a helyét, százötven könyöknyit, és egész napon át úgy áll, mint egy fal. A hetedik napon éppen ellenkezőleg, olyan alacsonyra süllyed, hogy alig lehet látni. A nyolcadik napon a föld madarai és az állatai és a vizek egy helyre gyülekeznek és bömbölnek és zokognak. A kilencedik nap olyan szörnyű jégeső támad, hogy megöli az élőlényeket, alig tizedük tud megmenekülni. A tizedik napon olyan borzalmas mennydörgés és villámlás következik, hogy a helyek harmada széthasad és megperzselődik. A tizenegyedik nap minden folyó visszafelé fog futni és vért szállít, nem vizet. A tizenkettedik nap minden teremtett dolog sóhajtozik és kiáltozik. A tizenharmadik nap a mennyet feltekerik, mint egy könyvet és tüzet fog hullatni, ezért minden élőlény meghal. A tizennegyedik napon olyan szörnyű földrengés következik be, hogy a hegyek csúcsai felszállnak a levegőbe, mint a madarak, és az egész föld síksággá változik. A tizenötödik napon a szent angyalok meghalnak, és az Isten marad egyedül életben; akinek tisztelet és dicsőség.” És ezt mondván, Jézus kezébe temette az arcát és földre borult, érintve arcával a földet. És felemelvén a fejét, így szólt: „Átkozott legyen mindenki, aki beilleszti a beszédeimbe azt, hogy én vagyok az Isten fia.” Ezekre a szavakra a tanítványok eldőltek, mint a halottak, mire Jézus felemelte őket, mondván: „Féljük az Istent most, hogy ne rettegjünk azon a napon.” 54. fejezet „Amikor ezek a jelek bekövetkeznek, sötétség borul a világra negyven éven át, az Isten lesz az egyedüli élőlény, akinek tisztelet és dicsőség örökké. Amikor a negyven év eltelik, az Isten életet ad az ő Hírnökének, aki újra feltámad, miként a Nap, ám ragyogó lesz, mint ezer Nap. Le fog ülni, nem beszél, hiszen úgy lesz, mintha saját maga mellett lenne. Az Isten feltámasztja újra négy kedvelt angyalát, akik megkeresik az Isten Hírnökét, és megtalálván őt, a hely négy oldalára állnak, hogy éberen őrizzék őt. Ezt követően az Isten 53 életet ad valamennyi angyalnak, akik az Isten Hírnöke körül köröző méhekként jönnek el. Az Isten ezután életet ad valamennyi prófétájának, akik Ádámot követték, mindegyikük odamegy az Isten Hírnökéhez és kezet csókol neki, elkötelezvén magukat az ő védelmére. Majd az Isten életet ad valamennyi választottnak, akik felkiáltanak: ’Óh, Mohamed, tekints le ránk!’ Akik szomorúan sírnak, felébrednek az Isten Hírnökében, és tudatában lesznek, mit kell tenniük, féltvén az üdvösségüket.” „Ezután az Isten életet ad minden teremtett dolognak és ők visszatérnek korábbi létezésükbe, ám mindegyikük emellett rendelkezni fog a beszéd hatalmával. Ezt követően az Isten életet ad az összes semmirekellőnek, akik feltámadása miatt, és förtelmességük okán, az Isten összes teremtménye retteg és felkiált: ’Ne hagyjon el bennünket a kegyelmed, óh, Urunk, Istenünk’. Ezután, az Isten feltámasztja a Sátánt, akinek szemszögéből minden teremtmény olyan lesz, mint a halott, rettegvén megjelenésének borzalmas formájától. Kérjük ezért az Istent – mondta Jézus -, hogy ne lássuk azt a szörnyeteget azon a napon. Egyedül az Isten Hírnöke nem lesz megrémülve ilyen alak miatt, mivel ő egyedül csak az Istent féli.” „Ezután az angyal, akinek trombita hangjára minden feltámad, megszólaltatja újra a trombitáját, mondván: ’Jöjjetek az ítéletre, óh, teremtmények, mert a Teremtőtök megítél benneteket.’ Ezt követően a menny közepén Jehosafat völgye felett csillogó trón jelenik meg, amelyen eljön egy fehér felhő, ahonnan az angyalok kiáltanak: ’Áldott legyen a mi Istenünk, aki megteremtett minket és megmentett minket a Sátán bukásától.’ Ezután az Isten Hírnöke félni fog, mert azt érzi, hogy senki más sem szerette úgy az Istent, miként ő. Mert az, aki fel akar váltani egy aranyat, rendelkeznie kell hatvan fillérrel, ám ha valakinek csak egyetlen fillérje van, az nem tudja felváltani. Ám ha az Isten Hírnöke félni fog, akkor mi lesz az istentelenekkel, akik tele vannak gonoszsággal?” 55. fejezet Az Isten Hírnöke össze fogja gyűjteni az összes prófétát, akikhez beszélve kérni fogja őket, hogy menjenek vele imádni az Istent, a hívőkért. És mindenki mentegetőzni fog félelme miatt, az élő Istenre, én odamegyek, tudván amit tudok. Ezután az Isten, látván ezt, emlékeztetni fogja a Hírnökét, hogy ő teremtett minden dolgot, az ő szeretetére, és hogy az ő félelme távozzon el tőle, és menjen a trón mellé, szeretetben és tiszteletben, miközben az angyalok énekelnek: ’Áldott legyen a te szent neved, óh, Isten, a mi Istenünk.’”54 „És amikor közelebb hózódik a trónhoz, az Isten megnyitja (elméjét) a Hírnöke számára, mint barát a barátnak, amikor hosszú időn át nem találkoztak. Az első dolog, amit a Hírnök az Istennek fog mondani, így szól: ’Csodállak és szeretlek téged, óh, Istenem, teljes szívemből és teljes lelkemből, köszönetemet fejezem ki, hogy lehetővé tetted megalkotásomat, és hogy a szolgád lehetek, és mindent azért alkottál, hogy engem szeressen, mindezekért a dolgokért szeretlek téged, és minden dologban és minden dolog felett, ezért engedd meg, hogy a te teremtményeid imádjanak téged, óh, Istenem.’ Ezután az Isten azt mondta: „Mi mondunk köszönetet neked, óh, Uram, és áldjuk a szent neved.’ Bizony mondom nektek, a démonok és a semmirekellők, a Sátánnal, ezután úgy fognak sírni, hogy mindegyikük szeméből több víz jön, mint amennyi a Jordánban folyik. Ám nem fogják az Istent látni. És az Isten szól a Hírnökéhez, azt mondván: ’Légy üdvözölve, óh, hűséges szolgám, ezért megkérdezem, mi a kívánságod, számodra mindent megszerzek.’ Az Isten Hírnöke így válaszol: ’Óh, Uram, emlékszem rá, hogy amikor megalkottál engem, azt mondtad, a világot és a Paradicsomot, az angyalokat és az embereket azért hoztad létre, hogy engem szeressenek, hogy dicsőítsenek téged általam, a szolgád által. Ezért Úristen, kegyelmes és igazságos, imádkozok hozzád, hogy emlékezz az ígéretedre és tégy engem a te szolgáddá.’” „És az Isten barátként fog válaszolni, mint aki a barátjával tréfál, és azt mondja: ’Tanúja vagy ennek, barátom, Mohamed?’ És tisztelettel azt mondja: ’Igen, Uram.’ Az Isten azt fogja felelni: ’Menj, hívd őket, óh, Gábriel.’ Gábriel angyal ekkor eljön az Isten Hírnökéhez, és azt mondja: ’Uram, ki a te tanúd?’ Az Úr Hírnöke azt válaszolja majd: ’Ádám, Ábrahám, Izmael, Mózes, Dávid, Jézus, Máriának fia?’ Ezután az angyal eltávozik és hívni fogja az előbb említett tanúkat, akik félelemmel eltelve mennek oda. És amikor megjelennek az Isten azt mondja: ’Emlékeztek rá, amit a Hírnököm megerősít?’ Ők azt válaszolni: ’Milyen dologra, Uram?’ Az Isten így fog szólni: ’Hogy minden dolgot én alkottam az ő szeretetére, hogy az összes dolog engem imádjon általa.’” „Ezután mindegyikük azt fogja válaszolni: ’Hárman vannak közöttünk, akik jobb tanúk nálunk, óh, Urunk.’ És az Isten azt kérdezi: ’Ki az a három tanú?’ Erre Mózes azt mondja majd: ’A könyv, melyet nekem adtál, az első’; és Dávid szólal meg: ’A könyv, amelyet nekem adtál, a második’, és aki hozzád beszél azt mondja: ’Uram, az egész világ, a Sátán által megtévesztve, miszerint én a te fiad vagyok és a társad, ám a könyv, amelyet nekem adtál, azt mondja, én a te szolgád vagyok, és az a könyv elismeri, amit a te Hírnököd megerősít.’ Ezt követően az Isten Hírnöke fog beszélni, és azt mondja: ’Így szól a könyv, amit te adtál nekem Uram.’ És amikor az Isten Hírnöke ezt mondja, az Isten szólal meg, mondván: ’Minden, amit eddig tettem, azért vittem végbe, hogy mindenki tudja, mennyire szeretlek 55 téged.’ És amikor ezeket elmondja, az Isten a Hírnökének átad egy könyvet, melyben Isten valamennyi választottjának neve fel van írva. Ezért minden egyes teremtmény az Isten tiszteletére azt mondja majd: ’Neked egyedül dicsőség és tisztesség Istenünk, mert nekünk adtad a te Hírnöködet.’” 56. fejezet „Az Isten kinyitja az ő Hírnöke kezében lévő könyvet, és az ő Hírnöke olvasván, hívni fogja az angyalokat és a prófétákat és az összes választottat, és mindegyikük homlokára az Isten Hírnökének neve lesz felírva. És a könyvben le lesz írva a Paradicsom dicsősége. Ezután mindegyikük az Isten jobbjára lép, azok mellé, akik az Isten Hírnöke mellett fognak ülni, és a próféták mellé ülnek, és a szentek a próféták mellé ülnek, és az áldottak a szentek mellé, és az angyalok ekkor megszólaltatják a trombitákat, és hívják a Sátán ítéletre.” 57. fejezet „Ezek után eljön a nyomorult, a legnagyobb arcátlansággal, és minden egyes teremtmény megvádolja. Mire az Isten hívni fogja Mihály angyalt, aki százezerszer sújt le rá az Isten kardjával. Le fog sújtani a Sátánra és minden egyes csapása olyan súlyos lesz, mint tíz pokol, és ő lesz az első, akit levetnek a mélységbe. Az angyal ezután szólítja a követőit, és ugyanilyen módon bántalmazzák és megvádolják őket. Erre pedig Mihály angyal, az Isten rendelkezésére, néhányukra pár százszor lesújt, néhányukra ötvenszer, néhányukra húszszor, néhányukra tízszer, néhányukra ötször. És ezután leszállnak a mélységbe, mert az Isten azt mondja nekik: ’A pokol a ti lakhelyetek, óh, átkozottak.’” „Ezt követően pedig ítéletre szólítják az összes hitetlent és mihasznát, akik ellen minden, az embernél alacsonyabb szintű teremtmény felkél, az Isten előtt tanúsítva, miként szolgálták ezeket az embereket, és milyen egyformán felháborodott lesz majd az Isten és teremtményei! És minden egyes próféta felkel, ellenük tanúskodván, mire az Isten pokoli tűzre ítéli őket. Bizony mondom nektek, egyetlen haszontalan úr vagy gondolat sem marad büntetlenül azon a félelmetes napon. Bizony mondom nektek, hogy a szőringek úgy fognak ragyogni, mint a Nap, és minden egyes emberi fejtetű, az Isten szeretetére, átalakul gyönggyé. Óh, háromszor és négyszer áldottak a szegények, akik súlyos szegénységben 56 szolgálták az Istent, szívből, hiszen ebben a világban meghaltak a világ dolgai számára, és ezért mentesek sok-sok bűntől, és azon a napon nem kell kérniük a számlát arról, miként költötték el a világ gazdagságát, ellenkezőleg, meg lesznek jutalmazva türelmükért és a szegénységükért. Bizony mondom nektek, ha a világ ismerné az övét, akkor hamarább választaná a szőringet, mint a lilát, a tetveket hamarabb, mint az aranyat, a böjtöt hamarabb, mint a lakomát.” „Amikor mindenkit megvizsgáltak, így szól majd az Isten az ő Hírnökéhez: ’Íme, óh,barátom, az ő gonoszságuk, milyen hatalmas volt, hiszen én, az ő teremtőjük, minden teremtett dolgot az ő szolgálatukra rendeltem, és minden dologban meggyaláztak engem. Ez minden, és ezért nem kegyelmezek nekik.’ Az Isten Hírnöke azt válaszolja: ’Ez igaz, Uram, a mi dicsőséges Istenünk, egyetlen barátod és szolgád sem kérte, hogy kegyelmezz meg nekik, nem, én a te szolgád mindenki előtt kérlek, hogy tégy igazságot velük szemben.’” „És amint kimondja ezeket a szavakat, az összes angyal és próféta, Isten valamennyi választottjával, nemet mond; miért említem meg a választottakat? Bizony mondom nektek, hogy a pókok és a legyek, a kövek és a homok az istentelenek ellen kiáltanak, és igazságot követelnek. Ezután az Isten mindenki élő lelket, aki az embernél alacsonyabb rendű, rávesz arra, hogy visszatérjen a földre, az istenteleneket pedig elküldi a pokolba. Akik, menet közben látni fogják, amint ismét a földön lesznek, hogy a kutyák, a lovak és más aljas állatok száma lecsökkent. Erre azt mondják majd: ’Óh, Úristen, tedd lehetővé, hogy visszatérjünk mi is a földre.’ Amit kérnek azonban, nem adatik meg a számukra.” 58. fejezet Amíg Jézus beszélt, a tanítványai keservesen sírtak. És Jézus (is) sok könnyet hullatott. Majd miután kisírta magát, János szólalt meg: „Óh, Mester, arra vágyunk, hogy két dolgot megtudjunk. Az egyik, miként lehetséges, hogy az Isten Hírnöke, akik kegyelemmel és irgalommal teljes, nem irgalmaz meg a semmirekellőkön azon a napon, látván, hogy ők is ugyanabból az sárból vannak, mint ő saját maga? A másik, hogyan érthető meg, hogy Mihály kardja [olyan] súlyos, mint tíz pokol? Több mint egy pokol van?” Jézus azt felelte: „Nem hallottátok, amit Dávid próféta mondott, hogyan fogja kinevetni a bűnösök pusztulását, és miként fogja kigúnyolni őket, ezekkel a szavakkal, mondván: ’Láttam egy embert, aki letette a reményének erejét, az ő gazdagságát és elfelejtette az Istent.’ Igazából ezért mondom nektek, hogy Ábrahám, kigúnyolja az ő atyját, 57 és Ádám [kigúnyolja] az összes semmirekellő embert, és ez azért van így, mert a választottak újra feltámadnak és egyesülnek Istennel, hogy ne tudják elképzelni sem a legkis[ebb] gondolatot, az ő igazsága ellen. Mindegyikük igazságot követel, és mindenek felett az Isten Követe. Az élő Istenre, akinek jelenlétében én állok, bár most sírok az emberiséget szánva, azon a napon igazságot követelek irgalom nélkül mindazokkal szemben, akik megvetik a szavaimat, és legfőképpen azok ellen, akik tisztátalanná teszik az evangéliumomat.” 59. fejezet „Egyetlen pokol van, óh, tanítványaim, és benne szenvednek az átkozottak örök büntetést. Habár hét terme, vagy régiója van, az egyik mélyebb, mint a másik, és az, aki mélyebbre megy, nagyobb büntetést szenved el. A szavaim igazak Mihály angyal kardját illetően, hiszen ha valaki csak egyetlen bűnt is elkövet, amely poklot von maga után, akkor két bűn két poklot. Így ezért az egyetlen pokolban a semmirekellők úgy érzik, a büntetésük felér tízzel, vagy százzal, vagy ezerrel; és a mindenható Isten hatalma és igazságossága révén a Sátán úgy fog szenvedni, mintha százezer pokolban lenne, és a többiek pedig a gonoszságuknak megfelelően.” Ezután Péter így felelt: „Óh, Mester, igazából, az Isten igazságossága hatalmas, és ma ez a beszélgetés elszomorít téged, azért, kérünk téged, pihenj, és holnap mondd el nekünk, milyen a pokol. Jézus azt felelte: „Óh, Péter, ne küldj engem pihenni, nem tudod, mit beszélsz, egyébként nem mondanál ilyesmit.” „Bizony mondom nektek, a jelen élet további része a jámborság mérge és a tűz, mely elpusztít minden jó cselekedetet. Elfelejtettétek Salamon, az Isten prófétája, minden egyes prófétával együtt, miként dorgálta a lajhárokat? Igaz, amikor azt mondja: ’A lusta nem fogja a talajt megművelni a hidegtől való félelmében, azért nyáron kell neki könyörögni.’ [És ezért] azt mondja: ’Minden, amit a kezetek meg tud tenni, tegye meg, pihenés nélkül.’ És amit Jób mond, Isten legártatlanabb barátja: ’Miként a madarak repülésre születtek, az ember pedig a munkára.’ Bizony mondom nektek, a pihenést gyűlölöm minden dolgok felett a legjobban.”58 60. fejezet „Egyetlen pokol van, és ez a Paradicsom ellentéte, miként a tél ellentéte a nyárnak, és a hideg a melegnek. Ezért, aki szeretné leírni a pokol nyomorúságát, látnia kell az Isten Paradicsomának örömét. Óh, az Isten által megátkozott hely, igazság a hitetlenek és semmirekellők megátkozására, akikről Jób, az Isten barátja beszélt: ’Ott nincs rend, csak örökké tartó félelem!’ És Ézsaiás, a próféta, a semmirekellők ellen azt mondja: ’A lángjuk soha ki nem huny, a férgeik soha nem halnak meg.’” „És Dávid, a mi atyánk, sírva mondta: ’Ezután villámlás és villámcsapás és kénkő és hatalmas vihar zuhog rájuk.’ Óh, nyomorult bűnösök, milyen gyűlöletes finom húsok, drága ruhák, puha heverők, és édes dalok összhangja kell nekik! Milyen súlyos, tomboló éhínség, égető lángok, forró hamu és kegyetlen kínzások, keserű sírás mellett, lesz részük!’” És ezután Jézus szánakozó nyögést hallatott, és így szólt: „Igazából, jobb lett volna, ha soha nem jönnek létre, mint ilyen kegyetlen gyötrelmeket elszenvedni, hiszen el lehet képzelni egy embert, akit testének minden részében szenvedés kínozza, aki számára senki sem mutat együttérzést, ellenkezőleg, mindenki gúnyolja; mondd meg nekem, nem nagyszerű dolog szenvedni?” A tanítványok azt felelték: „A legnagyszerűbb”. Ezután Jézus azt mondta: „Gyönyörűség [összehasonlítva] a pokollal. Hiszen az igazat mondom néktek, ha az Isten egyensúlyba helyezné azt a fájdalmat, melyet minden ember elszenved ebben a világban és szenvedni fog az Ítélet Napjáig, és a másik oldalról a pokolban egyetlen óra fájdalmával, a semmirekellők kétségtelenül a világi gyötrelmeket választanák, a világi [gyötrelmek] pedig az ember kezétől származnak, míg a másik az ördögök kezétől, akik kétségtelenül együttérzés nélkül valók.” „Óh, milyen kegyetlen tűzzel sújtják a nyomorult bűnösöket! Óh, milyen keserű a hideg, mely nem mérsékeli lángjaikat! Micsoda fogcsikorgatás és zokogás és sírás! Hiszen a Jordánban kevesebb víz van, milyen amennyi a szeműkből folyik minden pillanatban. A nyelvük átkozni fog minden teremtett dolgot, az apjukkal és az anyjukkal együtt, és az ő teremtőjükkel, aki örökké áldott.” 61. fejezet Ezeket mondván, Jézus megmosakodott, együtt a tanítványaival, Isten, Mózes könyvében leírt törvénye szerint; és azután imádkoztak. És a tanítványok, látván [Jézus] 59 szomorú, egyáltalán nem szóltak hozzá egész nap, ám mindegyiküket félelem-sújtotta a szavai nyomán. Ezután Jézus kinyitotta a száját, az esti [imát] követően, azt mondta: „Milyen családapa az, aki ha megtudja, hogy egy rabló be akar törni a házába, és alszik? Bizonyára egy sem lenne, hiszen figyelne és készenlétbe állna, hogy megölje a tolvajt. Hát nem tudjátok, hogy a Sátán ordító oroszlán, abban, ahogy keresi, akit elnyelhet. Így arra törekszik, hogy az embert bűnbe vigye. Bizony mondom nektek, ha egy ember úgy cselekedne, mint egy kereskedő, akkor nem kellene félnie azon a napon, mert jól felkészült lenne.” „Volt egy ember, aki pénzt adott a szomszédainak, hogy kereskedjenek vele, és a profitot osszák el igazságos arányban. És néhányan jól kereskedtek, így megkétszerezték a pénzt. Ám néhányan annak ellenségének szolgálatában használták a pénzt, aki pénzt adott nekik, gonosz dolgokat mondtak rá. Most mondjátok meg nekem, amikor hívja az adósokat, hogy felelősségre vonja őket, miként fognak alakulni a dolgok? Bizonyára meg fogja jutalmazni azokat, akik jól kereskedtek, ám a többiekkel szemben haragos lesz és szemrehányást tesz nekik. És azután megbünteti őket a Törvény szerint.” „Az élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, a szomszéd, az Isten, aki mindenét odaadta az embernek, amije csak van, magával az élettel együtt, ezért [az ember] jól él ebben a világban, hogy az Istent dicsérje, és az ember a Paradicsom dicsősége. Ami azokat illeti, akik jól élnek, megkettőzik az ő pénzüket, a példájuk által, merthogy bűnösök, látván az ő példájukat, bűnbánatot kezdenek, ezért az ember, aki jól él meg lesz jutalmazva gazdag jutalommal. Ám a gonosz bűnösök, akik a bűneik miatt a felére csökkentik azt, amit az Isten adott nekik, mert az életüket a Sátán, Isten ellenségének a szolgálatában töltik, káromolva az Istent és bűncselekményeket követve el másokkal szemben; mondjátok meg nekem, mi lesz az ő büntetésük?” „Mérték nélküli” – mondták az apostolok. 62. fejezet Ezután Jézus azt mondta: „Az, aki jól él, példát kell, hogy vegyen a kereskedőről, aki ha bezárja az üzletét, nagy szorgalommal őröket állít éjjelre és nappalra. És újra, a dolgokat melyeket megvásárol, haszonnal adja tovább, ha pedig úgy érzi veszítene, akkor nem árul, még a saját fivérének sem. Nektek is tehát így érdemes tenni, hiszen igazából a lelketek a kereskedő, és a testetek az üzlet, azért amit kaptok kívülről, az érzékszerveken át, az kerül megvásárlásra és eladásra általa. És a pénz a szeretet. Lássatok tehát a ti szeretetekkel, ne áruljatok és ne vásároljatok kicsiny gondolatokat, melyek révén az összes munkátok révén 60 sem tesztek szert haszonra. Ám engedjétek az Isten gondolatát, beszédét és szeretetét, hogy azon a napon biztonságra leljetek.” „Bizony mondom nektek, hogy sokan megmosakodnak és imádkozni mennek, sokan böjtölnek és alamizsnát adnak, sokan tanulnak és prédikálnak másoknak, akik végül utálatosak lesznek az Isten előtt, mivel megtisztítják a testet, ám a szívet nem, a szájukkal kiáltanak, nem a szívükkel, tartózkodnak a hústól, ám eltöltik magukat bűnnel, nem jó dolgokat adnak másoknak, azért, hogy magukat a jóban tartsák, tanulnak, hogy megtanuljanak beszélni, ám nem dolgoznak, másoknak prédikálnak, az ellen, amit ők maguk is tesznek, és így a saját nyelvük ítéli meg őket. Az élő Istenre, ezek nem ismerik meg az Istent a szívükkel, hiszen ha ismernék őt, akkor szeretnék őt, és mivel az embernek amije van, azt az Istentől kapta, mindent meg kellene tennie az Isten szeretetéért.” 63. fejezet Miután néhány nap eltelt, Jézus elhaladt a szamaritánusok városa mellett; és ők nem engedték a városba lépni, nem adtak kenyeret a tanítványainak sem. Ezért Jakab és János azt mondta: „Mester, Örömmel töltene el téged, ha imádkoznánk az Istenhez, hogy küldjön le tüzet a mennyből ezekre az emberekre?” Jézus azt felelte: „Nem tudjátok, hová vezet a szellem, hogy ezt mondjátok. Emlékezzetek rá, hogy az Isten határozta el, hogy elpusztítja Ninivét, mert nem talált senkit sem, aki félte az Istent abban a városban; amely annyira gonosz volt, hogy az Isten, szólítván Jónást, elküldte őt abba a városba; örömmel engedelmeskedett, az emberek iránti félelme miatt Tarsusba ment, ahol az Isten a tengerbe küldte, és elkapta egy hal révén, majd Ninive közelében kivetette. És ő prédikált ott, hogy az emberek bűnbánatot tartsanak, hogy az Isten megkönyörüljön rajtuk.” „Jaj azoknak, akik bosszúra hívnak, hiszen saját magukra jön el, látván, hogy minden ember saját magára hozza Isten bosszúját. Most, mondjátok meg nekem, ti alkottátok ezt a várost az embereivel? Óh, őrült emberek, bizonyára nem. Hiszen ha valamennyi teremtmény egyesülne, akkor sem lenne képes egy közönséges új legyet sem létrehozni a semmiből, és akkor ezt kellene megalkotni. Ha az áldott Isten, aki teremtette ezt a várost, most fenntartja, miért kívánnátok ti elpusztítani? Miért nem azt mondjátok: ’Engedd meg Mester, hogy imádkozzunk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy ezek az emberek elkezdjenek vezekelni?’ Bizonnyal ez lenne a megfelelő viselkedés egy tanítványomtól, hogy az Istenhez 61 imádkozzon, azokért, akik gonosz dolgot tesznek. Így járt Ábel, amikor az ő fivére, Káin, átkozta az Istent, megölte őt.” Így járt Ábrahám, mivel a Fáraó, aki elvette az ő feleségét, és akit ezért, az Isten angyala nem gyilkolt meg, csupán fogyatékossággal sújtotta. Így járt Zakariás, amikor az istentelen király rendeletére, lemészárolták a Templomban. Így járt Jeremiás, Ézsaiás, Ezékiel, Dániel és Dávid, az Isten összes barátjával együtt, és a szent próféták. Mondjátok meg nekem, ha egy fivért őrjöngés sújtaná, akkor meggyilkolnátok őt, mert gonosz dolgokat beszél, és rásújt arra, aki közeledik hozzá? Bizonyára nem cselekednétek így, hanem éppen ellenkezőleg, gyógyszerekkel próbálnátok helyreállítani az égészségét, a fogyatékosságát ellensúlyozandó.” 64. fejezet „Az élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, egy bűnös, fogyatékkal bír elméjében, amikor egy embert üldöz. Mondjátok meg tehát nekem, lenne bárki is, aki szétveretné a fejét, hogy ellenségének köpenyét széttéphesse? Hogyan lehetne pedig a józan eszének birtokában az, aki elválasztja magát az Istentől, a fejét az ő lelkétől, azért, hogy ellensége testét megsebesítse?” „Mondd meg nekem, óh, ember, ki a te ellenséged? Bizonyára a te tested, és mindenki, aki dicsér téged. Ezért, ha józan tudatod lenne, megcsókolnád azok kezét, akik meggyaláznak téged, és ajándékot adnál azoknak, akik üldöznek téged, és nagyot sújtanak rád, mert, óh, ember, mert minél többször szidalmaznak és üldöznek a bűneid miatt ebben az életben, annál kevésbé leszel kitéve az ítélet napjának. Ám mondd meg nekem, óh, ember, ha az Isten szentjeit és prófétáit üldözték és rágalmazták a világ révén, habár ártatlanok voltak, mi fog veletek történni, óh, bűnösök? És ha türelemmel elviselnétek, imádkozva az üldözőkért, mi történne veled, óh, ember, aki méltó a pokolra?” „Mondjátok el nekem, óh, tanítványaim, vajon tudjátok-e, hogy Simei megátkozta az Isten szolgáját, Dávidot, a prófétát, és köveket dobáltak rá? Nos, mit is mondott Dávid azokra, akik örömest ölték volna meg Simeit? ’Ki vagy te Joáb, hogy megöld Simeit? Hagy átkozzon engem, hiszen ez Isten kívánsága, aki ezt az átkot áldássá fordítja.’ És ez így volt, mivel az Isten látta Dávid türelmét, és megszabadította őt a saját fia, Absolon üldöztetésétől.” Bizony, egyetlen levél sem mozdul az Isten szándéka nélkül. Így hát amikor nyomorúságban vagytok, ne gondoljatok arra, mennyi mindent kell elviselnetek, s arra sem, 62 aki megkeserít benneteket, ellenkezőleg, gondoljatok arra, hogy pokol ördögeinek kezétől mekkora büntetést érdemeltek. Dühösek vagytok erre a városra, mert nem fogadott bennünket és még kenyeret sem adott nekünk. Mondjátok meg nekem, ezek az emberek rabszolgák? Ti adtátok nekik ezt a várost? Ti adtátok nekik a gabonájukat? Vagy, segítettetek nekik hogy learassák azt? Bizonyára nem, hiszen idegenek vagytok ezen a földön, és szegény emberek. Akkor mi az a dolog tehát, amit mondotok?” Két tanítvány felelt: „Uram, vétkeztünk, az Isten legyen irgalmas hozzánk.” És Jézus azt válaszolta: „Úgy legyen.” 65. fejezet A Húsvét közeledett, ezért Jézus, a tanítványaival felment Jeruzsálembe. És ő elment a Probaticának nevezett medencéhez. És a fürdőt azért nevezték így, mert minden nap az Isten angyala felkavarta a vizet, és akárki is lépett be a vízbe elsőként annak mozgása után, kigyógyult mindenféle gyengeségéből. Emiatt nagyon sok beteg ember maradt a medence mellett, melynek öt árkádja volt. És Jézus meglátott egy tehetetlen embert, aki harmincnyolc éve volt ott betegen, súlyos fogyatékossággal. Ezért Jézus, tudván erről isteni ihletés révén, együtt érzett a beteg emberrel, és azt mondta neki: „Szeretnél újra gyógyult lenni?” A tehetetlen ember így felelt: „Uram, amikor az angyal felkavarja a vizet, senkim sincs, hogy beletegyen engem, mivel amikor odajövök [a vízhez] mások lépnek elém és mennek bele.” Ezután Jézus az égre emelte a szemét és azt mondta: „Urunk, Istenünk, atyáink Istene, könyörülj ezen a tehetetlen emberen.” És ezt mondván, Jézus így szólt: „Isten nevében, testvérem, gyógyulj meg, és vedd fel az ágyad.” Ezután a tehetetlen ember felemelkedett, dicsérve az Istent, és vállaira vette ágyát és elment az ő házába, dicsérvén az Istent. Azok, akik látták őt, felkiáltottak: „Szombat napja van, törvénytelen dolog, hogy vidd az ágyad.” Ő azt válaszolta: „Ő, aki meggyógyított [engem] azt mondta nekem: ’Vedd fel az ágyad, és menj az utadra, a te otthonodba.’”. Ezután azt kérdezték tőle: „Ki ő?” Azt felelte: „Nem tudom a nevét.” Egymás között azt mondták: „Jézus lehetett, a nazarénus.” Mások azt mondták: „Nem, hiszen a [nazarénus Jézus] Isten szentje, mivel aki azt tette, az gonosz ember, hiszen megtörte a szombatot.” És Jézus bement a Templomba, és hatalmas tömeg gyűlt köré, hogy hallgassák a szavait [minek következtében]a papokat irigység töltötte el.63 66. fejezet Egyikük odajött hozzá azt mondván: „Jó Mester, jól tanítasz és igazat, mondd meg nekem ezért, milyen jutalmat fog az Isten adni nekünk a Paradicsomban? Jézus azt felelte: „Jónak nevezel engem, és nem tudod, hogy egyedül az Isten jó, ahogyan azt Jób, a Isten barátja mondta: ’Az egynapos gyermek nem tiszta, sőt, még az angyalok sem hibátlanok az Isten jelenlétében.’ Továbbá azt mondta: ’A test vonzza a bűnt, és magába szívja a gonoszságot, miként a szivacs felszívja a vizet.’” A pap hallgatott, zavarban volt. És Jézus azt mondta: „Bizony mondom neked, semmi sem veszélyesebb a beszédnél. Éppen ezért mondta Salamon: ’Élet és halál a nyelv hatalmában van.’” És a tanítványaihoz fordult és így szólt: „Óvakodjatok azoktól, akik áldanak benneteket, mert becsapnak. A Sátán a nyelvével áldotta az első szüleinket, ám a szavainak az eredménye nyomorúságos volt. Ugyanígy áldották az egyiptomi bölcsek a Fáraót. Góliát ugyancsak áldotta a filiszteusokat. Így tett négyszáz hamis próféta, Akhábot áldották; ám hamis volt az imájuk, az áldott ezért elpusztult az áldókkal. Tehát nem ok nélkül szólt Isten Ézsiás próféta által: ’Óh, én népem, azok, akik áldanak titeket, becsapnak benneteket. Jaj, nektek, írástudók és farizeusok! Jaj, nektek papok és leviták! Mert hamisak vagytok az Úrnak való áldozásban, így hát azok is, akik áldoznak, azt hívén hogy az Úr főtt húst eszik ember [módjára].’” 67. fejezet „Ami benneteket illet, azt mondjátok nekik: ’Hozzátok el a birkáitokat és a bikáitokat és a galambjaitokat az Isten Templomába, és ne egyétek meg mindet, hanem adjatok az Isteneteknek egy részt belőlük, abból, amit ő adott nektek’; és ne beszéljetek nekik az áldozat eredetéről, mert ez tanúságképpen van az életért, melyet Ábrahám atyánk nyújtott a fiának, Ábrahám atyánknak a hite és engedelmessége miatt, az ígéretekkel, melyeket az Isten adott neki, és a neki adott áldásokkal, ezek soha el nem felejtődnek. Ám Isten szólt Ezékiel, a próféta által. ’Távolítsátok el ezeket az áldozataitok közül, az áldozatok utálatosak számomra.’” „Mivel az idő közeledik, amikor meg kell történnie azoknak a dolgoknak, melyekről az Isten Hóseás próféta által szólt, mondván: ’Azért jöttem, hogy kiválasszam a ki nem választott embereket.’ És így szól Ezékiel próféta által: ’Isten új szövetséget köt az ő népével, nem olyan szövetséget, melyet a ti atyáitoknak adott, melyet nem tartottak be, és 64 elveszi tőlük a kőszívüket és új szívet ad nekik.’ És mindez azért lesz, mert mostanság nem jártok az ő Törvényében. És nálatok van a kulcs, és nem nyitjátok ki. Ellenkezőleg, elzárjátok az utat azoktól, akik járnának rajta.” A pap eltávozott, hogy mindenről beszámoljon a főpapnak, aki a szentély közelében állt; ám Jézus azt mondta: „Maradj, mert válaszolni fogok a kérdésedre.” 68. fejezet Arra kértél engem, mondjam el neked, mit fog az Isten nekünk adni a Paradicsomban. Bizony mondom neked, hogy azok, akik bérre gondolnak, azok nem szeretik a Mestert. Egy pásztor, akinek birkanyája van, amikor azt látja, hogy jön a farkas, felkészül a védelmükre; ellenkezőleg, amikor a béres látja a farkas közeledését, otthagyja a nyájat és elfut. Az élő Istenre, akinek jelenlétében én állok. Ha a mi atyáink Istene a te Istened lenne, nem gondoltál volna arra, hogy: ’Mit fog nekem az Isten adni?’ Ellenkezőleg, azt mondtad volna, amit Dávid, az ő prófétája: ’Mit adjak az Istennek mindazért, amit ő adott nekem?’” „El fogok mondani nektek egy példázatot, hogy megértsétek. Volt egy király, aki az útszélen egy férfit talált, akit tolvajok meztelenítettek le és halálra sebezték. És megsajnálta őt, és azt parancsolta a szolgáinak, hogy hozzák be a férfit a városba és viseljék gondját, és ők így is tettek, minden igyekezetükkel. És a király mélyen megszerette a beteg embert, olyannyira, hogy hozzáadta feleségül a saját lányát, és megtette örökösének. Nos hát, ez a király bizonnyal a legkegyesebb volt, a férfi azonban megverte a szolgákat, megvetette a gyógyszereket, becsmérelte a feleségét, gonosz dolgokat mondott a királyról, és a vazallusait fellázította ellene. És amikor a király szolgálatot kért tőle, szokásában állt mondogatni: ’Mit fog adni nekem a király jutalmul?’ Amikor pedig a király ezt meghallotta, mit tett ezzel a mélyen istentelenné vált emberrel?” Mindannyian azt felelték: „Jaj, neki, hiszen a király megfosztja őt mindentől, és kegyetlenül megbünteti.” Ezután Jézus azt mondta: „Óh papok és írástudók, és Farizeusok, és ti főpapok, halljátok hát a hangomat, amit hirdetek nektek, arról, amit az Isten mondott nektek az ő prófétája Ézsaiás által: ’Szolgákat tápláltam és felmagasztaltam őket, ők azonban megvetettek engem.’ ’A király a mi istenünk, aki megalapította Izraelt ebben a nyomorúsággal teli világban, és ezért adta oda neki szolgáit: Józsefet, Mózest és Áront, akik gondját viselték. És a mi Istenünk olyan szeretetett érzett iránta, hogy Izrael népe kedvéért lesújtott Egyiptomra, vízbe fojtotta a Fáraót, és legyőzte a kánaániták és a médek százhúsz 65 királyát; törvényt adott (Izraelnek), megtette őket mindazon [föld] örököseinek, ahol a mi embereink lakoznak.’” „Ám miként viselkedik Izrael? Hány prófétát gyilkolt le; hány próféciát szennyezett be, és miként sértette meg az Isten törvényét; hányan távolodtak el emiatt az Istentől és álltak be bálványokat imádni, a ti bűneitek miatt, óh, papok! És miként gyalázzátok meg az Istent az életmódotokkal! És most azt kérdezitek: ’Mit ad az Isten nekünk a Paradicsomban?’ Azt kellett volna kérdeznetek: ’Mi lesz az Isten büntetése számotokra a pokolban, és azután, mit kellett volna tennetek igaz bűnbánatként annak érdekében, hogy irgalmazzon nektek; ezért mondom ezt nektek, és ennek értelmében küldettem hozzátok.” 69. fejezet „Az élő Istenre, akinek a jelenlétében én állok, nem fogtok tőlem hízelgést kapni, ellenkezőleg: az igazságot. Ezért azt mondom nektek, tartsatok bűnbánatot és térjetek meg Istenhez, ahogy atyáink tettek, a bűnök elkövetése után, és ne keményítsétek meg szíveteket.” A papok haragra gerjedtek erre a beszédre, azonban a köznéptől való félelmük miatt nem szóltak egyetlen szót sem. És Jézus folytatta, mondván: „óh, tudósok, óh, írástudók, óh, farizeusok, óh, papok, mondjátok meg nekem. Csodáljátok a lovakat és éppúgy a lovagok, ám nem vágytok háborúba menni; csodáljátok a tiszta ruhát, éppúgy a nők, ám nem vágytok fonni és gyermekekről gondoskodni; vágytok a mező gyümölcseire, ám nem vágytok a föld megművelésére, vágytok a tenger halaira, de nem vágytok elmenni halat fogni; arra vágytok, hogy városlakóként tiszteljenek benneteket, ám nem vágytok a köztársaság terheit viselni; és tizedre vágytok, és első gyümölcsre, miként a papok, ám nem vágytok az Isten szolgálatára igazából. Mit fog tehát az Isten tenni veletek, látván, hogy minden jó dologra vágytok itt, ám semmi rosszra nem? Bizony mondom nektek, hogy az Isten olyan helyet ad nektek, ahol minden rosszat megkaptok és semmiféle jót nem.” És amikor Jézus ezt mondta, egy démontól megszállottat hoztak elébe, aki sem beszélni, sem látni nem tudott, és a hallásától is meg volt fosztva. Mire Jézus, látván az ő hitét, az égre emelte a szemét és azt mondta: „Uram, atyáink Istene, könyörülj ezen a beteg emberen és adj neki egészséget, azért, hogy ezek az emberek felismerjék, te küldtél engem.”66 És ezt mondván, Jézus ráparancsolt a szellemre, hogy távozzon, így szólván: „A mi Urunk, Istenünk nevének hatalmával, távozz, gonosz ebből az emberből.” A szellem eltávozott és a néma ember megszólalt, és látott a saját szemeivel. Mire mindenkit félelem töltött el, az írástudók azonban azt mondták: „Belzebúbnak, a démonok hercegének hatalmával, űzi ki a démonokat.” Ezután Jézus azt mondta: „Minden királyság, amely meghasonlik önmagával, elpusztítja önmagát, és egyik háza a másik után bukik el. Ha a Sátánt, hatalma ellenére, mégis kivetik, miként fog ez a királyság állni? És ha a ti fiaitok kivetik a Sátánt az írás által, melyet Salamon, a próféta adott nekik, ezek pedig azt tanúsítják, hogy én vetem ki a Sátán Isten hatalmából. Az élő Istenre, káromlás a Szent Szellem ellen, elengedés nélkül marad ebben és a másik világban, az átkozott ember miatt, aki saját kívánságára lesz semmirekellő, ismervén a mihasznaságot magát.” És ezeket mondván, Jézus kiment a templomból. És a köznép csodálta őt, hiszen az összes betegnek, akit csak össze tudtak gyűjteni, Jézus, miután imádkozott, visszaadta mindannyiuknak az egészségét: így hát attól a naptól kezdve Jeruzsálemben a római katonák, a Sátán munkálkodása következtében, elkezdték felkavarni a köznépet, mondván, hogy Jézus, Izrael Istene, aki eljött meglátogatni az ő népét. 70. fejezet Jézus elhagyta Jeruzsálemet a Zsidó Húsvétot követően, és átlépte Cezária Filippi határait. Ahol Gábriel angyal tájékoztatta őt a nyugtalanságról, mely a köznép tagjai között kezdődött; megkérdezte hát a tanítványait, mondván: „Mit tartanak az emberek rólam?” Ők azt felelték: „Néhányan azt mondják, te vagy Illés, mások szerint Jeremiás, és megint mások szerint az egyik régi próféta.” Jézus azt kérdezte: „És ti; mit mondotok, ki vagyok én?” Péter azt válaszolta: „Te vagy Krisztus, az Isten fia.” Mire Jézus haragra gerjedt, megdorgálta őt, mondván: „Menj el és távozz tőlem, mert te vagy az ördög és bűnbe viszel engem.” És megfenyegette a tizenegyet, így szólván: „Jaj, nektek, ha elhiszitek ezt, mert hatalmas átkot kapok az Istentől azok miatt, akik elhiszik ezt.” És azon volt, hogy elűzze Pétert; amikor a tizenegy könyörögni kezdett Jézusnak, aki nem űzte el őt, hanem ismét megdorgálta, mondván: „Vigyázz, hogy soha többé nem mondj ilyen szavakat, mert az Isten elítél téged!” Péter sírva fakadt és azt mondta: „Uram, ostobaságot beszéltem, könyörgök Istenhez, hogy bocsásson meg nekem..”67 Ezután Jézus azt mondta: „Ha az Isten nem akarta magát megmutatni Mózesnek, az ő szolgájának, sem Illésnek, akit annyira szeretett, sem egyetlen prófétának, gondoljátok, hogy megmutatná magát ennek a hitetlen nemzetségnek? De nem tudjátok, hogy az Isten teremtett mindent a semmiből egyetlen szóval, és az összes ember egyetlen sárdarabból ered? Hogyan hasonlíthatna az Isten az emberhez? Jaj, azoknak, akik szenvedést okoznak maguknak a Sátán megtévesztése miatt!” És ezeket mondván, Jézus könyörgött Istenhez Péterért; a tizenegy és Péter sírva fakadtak, és mondták: „Úgy legyen, úgy legyen. Óh, áldott Urunk, Istenünk.” Ezek után Jézus eltávozott és Galileába ment, azért, hogy ez a csalóka meggyőződés, melyet a köznép elkezdett rá érvényesnek tekinteni, kialudjon. 71. fejezet Jézusról, megérkezvén saját hazájába, elterjesztették az egész galileai területen, hogy Jézus, a próféta, Názáretbe szeretne jönni. Erre lelkesen igyekeztek a betegeket odavinni hozzá, kérvén őt, hogy érintse meg őket a kezével. És olyan hatalmas volt a tömeg, hogy egy bizonyos gazdag ember, aki szélütésben szenvedett, nem volt képes átvonszolni önmagát az ajtón, felmászott a ház tetejére, ahol Jézus volt, és kibontván a tetőt, leengedtette magát lepedőkön Jézus elé. Jézus egy pillanatra elbizonytalanodva megállt, és azután azt mondta: „Ne félj testvérem, a bűneid megbocsátást nyernek.” Ezt hallván pedig mindenki felháborodott, és azt kérdezték: „És ki ez az ember, aki megbocsátja a bűnöket,” Ezután Jézus azt mondta: „Az élő Istenre, én nem vagyok képes megbocsátani a bűnöket, sem bármelyik ember, csak egyedül az Isten bocsát meg. Ám mint az Isten szolgája, könyörgök hozzá mások bűnei miatt, és így kértem őt e beteg ember érdekében, és én biztos vagyok benne, hogy az Isten meghallgatta az imámat. Most tehát, hogy megtudjátok az igazságot, azt mondom ennek a beteg embernek: ’Atyáink Istenének nevében, Ábrahám és a fiai Istenének, kelj fel gyógyultan!’” És amikor Jézus ezt mondta, a beteg ember gyógyultan felkelt, és dicsőítette az Istent. Ezután a köznép könyörgött Jézushoz, hogy kérje az Istent, a betegek érdekében, akik odakint álltak. Ezért Jézus kiment hozzájuk, és felemelvén a kezét, azt mondta: „Uram, a seregek Istene, az élő Isten, az igaz Isten, a szent Isten, aki soha nem hal meg; könyörülj rajtuk!” Mire mindannyian ezt felelték: „Ámen.” És amint ezt kimondta, Jézus a kezét rátette a betegekre, és ők valamennyien egészségesek lettek. Erre ők dicsérték az Istent, mondván: „Az Isten ellátogatott hozzánk az ő prófétája által, és hatalmas prófétát küldött hozzánk az Isten.”68 72. fejezet Éjszaka Jézus titokban beszélt a tanítványaival, mondván: „Bizony mondom nektek, hogy a Sátán arra vágyik, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát, ám én könyörögtem az Istenhez értetek, és nem fogtok elpusztulni, megmenekít az általa a számomra állított csapdáktól.” És ezt Júdásról mondta, mert Gábriel angyal tudatta vele, miként fogja Júdás a papok kezére adni, és beszámolni nekik mindarról, amiről Jézus beszélt. Könnyekben húzódott Jézushoz közelebb az, aki e sorokat írja, mondván: „Óh, Mester, mondd el nekem, ki az, aki elárul téged?” Jézus így felelt, mondván: „Óh, Barnabás, ez nem az az óra, hogy megismerd őt, ám hamarosan a gonosz felfedi magát, mert eltávozom ebből a világból.” Ezután az apostolok zokogva kérdezték: „Óh, Mester, miért fogsz elhagyni bennünket?” Sokkal jobb lenne meghalni, mint elhagyatva lenni általad!” Jézus azt felelte: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljetek; hiszen nem én teremtettelek titeket, hanem az Isten, a mi teremtőnk, aki teremtett titeket, meg fog védeni benneteket. Ami engem illet, eljöttem most ebbe a világba, hogy előkészítsem az utat az Isten Hírnökének, aki megváltást hoz a világnak. De vigyázzatok, hogy ne tévesszenek meg benneteket, hiszen számos hamis próféta fog eljönni, akik elveszik a szavaimat és beszennyezik az evangéliumot.” Ezután András így szólt: „Mester, mondj nekünk valamilyen jelet, hogy megismerjük őt.” Jézus azt válaszolta: „Nem a ti időtökben fog elérkezni, hanem néhány évvel utánatok, amikor az én evangéliumom semmisnek nyilvánítják, olyannyira, hogy alig lehet majd találni harminc hithűt. Abban az időben Isten megkönyörül a világon, és azért elküldi az ő Hírnökét, akinek feje felett fehér felhő fog pihenni, erről lesz megismerhető, hogy az Isten választottja, és hogy ő általa öltött testet a világban. Nagy hatalommal jön el az istentelenekkel szemben, és elpusztítja a bálványimádást a földön. És ez örömmel tölt el engem, mert általa a mi Istenünk ismert lesz és dicsőített, és meg fogják tudni, hogy igaz voltam, és ő bosszút áll mindazokon, akik azt mondják, hogy több voltam, mint ember.” „Bizony mondom nektek, hogy a Hold szolgál neki aludni gyermekkorában, és amikor felnől, a kezeiben fogja őt tartani (a Holdat). Óvakodjon a világ attól, hogy kivesse őt, mert meggyilkolja a bálványimádókat, hiszen sokkal többet megöletett Mózes, az Isten szolgája, és Józsué, aki nem kímélte meg az általuk épített városokat, és megölte a gyerekeket; egy régi seb miatt, tüzet alkalmazott. Az igazsággal jön el, tisztábban, mint az összes próféta, és megrója azt, aki a világot rosszul használja. Atyáink városának tornyai örömmel üdvözlik 69 egymást és így, amikor a bálványimádás láthatóan a földre hull és elismer engem, mint bármelyik másik embert, bizony mondom nektek, az Isten Hírnöke megérkezett.” 73. fejezet „Bizony mondom nektek, hogy ha a Sátán próbára tesz benneteket, vajon az Isten barátai vagytok-e; merthogy senki sem támadja meg a saját városait, ha a Sátán szándéka fölébetek kerül, szenvedésre fog benneteket vinni, a saját elégedettségetek mellett, mert tudatában van annak, hogy ha ellenségei lennétek neki, akkor minden durvaságot elkövetne, hogy elpusztítson benneteket. Ám ne féljetek, mert úgy lesz ellenetek, mint a kutya, melyet megláncoltak, hiszen Isten meghallgatta az én imámat.” János azt felelte: „Óh, Mester, nemcsak értünk, de azokért is, akik elhiszik az evangéliumot, mondd el nekünk, hogy az ősi kísértő miként vár az emberre.” Jézus így válaszolt: „Négyféle módon kísért meg a gonosz. Az első, amikor saját maga kísért, gondolatok által. A második, amikor szolgái szavaival és tetteivel csábít; a harmadik amikor hamis tanítással kísért; a negyedik amikor hamis látomásokkal csábít. Nos, milyen óvatosnak is kell lennie az embernek, és még annál is inkább, hiszen a test kívánsága szerint cselekszik, mely szereti a bűnt, miként a lázas szereti a vizet. Bizony mondom nektek, ha az ember féli az Istent, akkor mindenek fellett győzelmet arat, miként azt Dávid, az ő prófétája mondotta: ’Az Isten odaadja az angyalait, hogy őrködjenek felettetek, akik megtartjátok az utatokat, azért, hogy a gonosz ne zavarhasson össze benneteket. Ezer hullik el bal kezetek felöl, és tízezer a jobb kezetek felöl, azért, hogy ne közelítsenek hozzátok.’” „Továbbá, a mi Istenünk hatalmas szeretettel ígérte meg ugyanezen Dávid által, hogy megtart minket, mondván: ’Megértést adok nektek, mely tanít benneteket, és az utatokon, amelyen jártok, ott fogom tartani az Én szemem, hogy nyugodjon rajtatok.’ De mit mondjak én? Azt mondta Ézsiás által: ’Elfelejtkezhet egy anya az ő méhében lévő gyermekről? Én viszont azt mondom nektek, hogy amikor elfelejtkezik róla, én akkor sem felejtkezem meg rólatok.’ Mondjátok meg nekem akkor hát, ki féljen a Sátántól, hiszen őrzik az angyalok és az élő Isten? Mindazonáltal szükséges dolog, amint az Salamon próféta mondja, hogy ’Te, az én fiam, aki azért jött, hogy félje az Urat, készítsd fel a lelked a kísértésre.’ Bizony mondom nektek, hogy az embernek úgy kell tennie, mint a bankárnak, aki megvizsgálja a pénzt, megvizsgálni az ő gondolatait, hogy ne kövessen el bűnt az Isten, az ő teremtőjével szembe.”70 74. fejezet. „Voltak és vannak a világban olyan emberek, akik nem gondolnak a bűnre [és] a legnagyobb eltévelyedésben élnek. Mondjátok meg nekem, hogyan követ(ett) el a Sátán bűnt? Természetesen bűnt követett el abban a gondolatban, hogy azt hitte, kiválóbb az embernél. Salamon bűnt követett el azzal a gondolatával, hogy meghívja az Isten valamennyi teremtményét egy lakomára, [ezért] egy hal igazította ki őt, mindent elfogyasztva, amit előkészített. Nem ok nélkül, Dávid atyánk azt mondta, hogy valakinek a szívében felemelkedni, egy völgynyi könnyel jár. És miért kiált az Isten Ézsaiás prófétája által, mondván: ’Vidd el a gonosz gondolataidat előlem’? És mi a célból mondja Salamon, ’Minden erőtökkel, tartsátok meg a szíveteket’?” Az élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, valamennyi [írás] ellene [szól] a gonosz gondolatoknak, melyekkel bűnt követnek el, anélkül, hogy megfontolnák, nem lehetséges-e hogy bűn. Most pedig mondjátok el nekem, amikor a férj szőlőt ültet, mélyre helyezi a palántát? Bizonyára igen. A sátán [éppen így] tesz. A bűnt elültetvén nem áll meg a szemnél vagy a fülnél, hanem egyenesen a szívbe hatol, ahol az Isten lakozik, amint Mózes, az ő szolgája mondta: ’Bennük lakozok, azért, hogy a Törvényeimben járjanak.’” Most pedig mondjátok meg nekem, ha Heródes adna nektek egy házat, hogy fenntartsátok, melyben ő szeretne lakni, megengednétek Pilátusnak, az ellenségének, hogy belépjen oda, vagy arra a helyre ahol a javait tartja? Bizonyára nem. Akkor mennyivel kisebb mértékben kellene a Sátánt a szívetekbe engedni, vagy elültetni a gondolatait [a szívetekben]. A mi Istenünk adott nektek szívet, hogy fenntartsátok, amelyben ő lakozik. Figyeljétek meg ezért [miként] tekint a bankár [az ő] pénzére. [Megszemléli] vajon Cézár képe helyesen van-e rajta, az ezüst vajon jó vagy rossz, és vajon, a kellő súlyt nyomja-e. Sokszor megforgatja a kezében. Ah, őrült világ! Milyen körültekintő vagy az üzletben; az utolsó napon rosszallni fogjátok és megítélni az Isten szolgáit gondatlanság és hanyagság miatt, habár kétségtelenül a ti szolgáitok sokkal óvatosabbak, mint az Isten szolgái. Mondjátok meg nekem, ki az aki úgy megvizsgálja a gondolatot, miként a bankár az ezüst pénzt? Senki.” 75. fejezet Ezután Jakab így szólt: „Óh, Mester, hogyan jön a gondolat megvizsgálása az pénzérméhez?” Jézus azt felelte: „A jó ezüst a gondolatban a jámborság, mert minden 71 istentelen gondolat a gonosztól ered. A helyes kép példa a szentekre és a prófétákra, akiket követnünk kell, és a gondolat súlya az Isten szeretete, miáltal mindennek történnie kellene. Mivel az ellenség istentelen gondolatokat hoz a szomszédaitok ellen, [gondolatokat], melyek megfelelnek a világnak, hogy megrontsák a testet, földi [gondolatok] szeretik megrontani az Isten szeretetét.” Bertalan azt kérdezte: „Óh, Mester, mit kellene tennünk, hogy keveset gondoljunk, azért, hogy ne essünk kísértésbe?” Jézus így válaszolt: „Két dolog fontos a számotokra. Az első, hogy sokat tegyétek próbára magatokat, és a második, hogy keveset beszéljetek: a tétlenség a lefolyó ahol minden tisztátalan gondolat összegyűlik, és a túl sok beszéd a szivacs, mely felszedi a gonoszságokat. Emiatt pedig, nemcsak a testeteket kell elfoglalni munkálkodással, hanem a lelket is el kell foglalni, imádsággal. Mert az ima utáni szükség soha nem szűnik meg.” „Mondok nektek egy példát: Volt egy ember, aki rosszul fizetett, ezért senki, aki ismerte, sem volt hajlandó elmenni és megművelni a földeit. Mire ő, révén gonosz ember, azt mondta: ’Elmegyek a piactérre és keresek néhány mihasznát, aki nem csinál semmit, s ezért eljön és megműveli a szőlőmet.’ Az ember elment a házából, és számos idegenre bukkant, aki tétlenül ácsorogtak és nem volt pénzük. Hozzájuk beszélt, és elvezette őket a szőlőjébe. De igazából egyikük sem ismerte őt, és hogy a kezére dolgozzanak, odamentek.” „Ő a Sátán, aki rosszul fizet; mivel munkát ad, és az emberek ezért örök tüzet kapnak az ő szolgálatában. Ezért ő elhagyja a Paradicsomot, és elmegy munkásokat keresni. Bizonyára, a munkásait, akik tétlenül álldogálnak, akárkik is legyenek, összegyűjti, ám sokkal inkább azokat, akik nem ismerik őt. Senkiben sincs kellő bölcsesség a gonosz megismerésében, hogy megszökjön előle, ám érdemes jól dolgozni a leküzdése érdekében.” 76. fejezet „Példaként elmondom nektek. Volt egy ember, aki három szőlőt birtokolt, melyeket kiadott három szőlőművesnek. Mivel az első nem tudta, miként kell megművelni a szőlőt, a szőlőn nem nőtt más, csak levelek. A második megtanította a harmadikat, hogyan kell művelni a szőlőt; és ő kiválóan figyelt a szavaira; és megművelte az övét, miként azt elmondták neki, olyannyira, hogy a harmadik szőlője nagyon sokat termett. A második azonban műveletlenül hagyta a szőlőjét, eltöltve az idejét kizárólag a beszéddel. Amikor az idő elérkezett, kifizetni a bérleti díjat a szőlő tulajdonosának, azt első azt mondta: ’Uram, 72 nem tudom, miként kell a szőlőt megművelni, ezért az első évben nem lett semennyi gyümölcsöm.’ Az úr azt felelte: ’Óh, bolond, egyedül laksz a világban, hogy nem kérted a második szőlősgazda tanácsát, aki jól tudja, miként kell a szőlőt megművelni?’ Annyi bizonyos, hogy fizetni fogsz nekem.’” „És ezt mondván arra ítélte őt, hogy a börtönben dolgozzon, amíg ki nem fizeti az ő urát; aki végül megszánta őt és felszabadította, mondván: ’Menj el, mert nem akarom, hogy továbbra is a szőlőmben dolgozzál, elég legyen az, hogy megadom a tartozásodat.’” „A második következett, akinek az úr azt mondta: ’Légy üdvözölve szőlősgazdám! Hol vannak a gyümölcsök, melyekkel tartozol nekem? Bizonyára, hiszen nagyon jól tudod, miként kell a szőlőt metszeni, a szőlőskert, melyet kiadtam neked, nagyon sok gyümölcsöt termett.’ A második azt válaszolta: ’Óh, uram, a szőlő fejletlen, mert nem metszettem meg a töveket, a talajt sem dolgoztam meg, a szőlő nem termett gyümölcsöt, ezért nem tudok neked fizetni.’ Mire az úr hívta a harmadikat és eltűnődve mondta: ’Azt mondtad nekem, hogy ez az ember, akinek kiadtam a második szőlőt, tökéletesen megtanított téged szőlőt művelni, amit kiadtam neked. Miként lehet tehát, hogy a szőlő, amit neki adtam ki, nem termett egyáltalán gyümölcsöt, holott látom, ugyanaz a talaj.’” „A harmadik azt válaszolta: ’Uram, a szőlő nem lesz megművelve csupán beszéd által, ellenkezőleg, minden nap tele kell izzadni egy inget, aki azt akarja, hogy gyümölcsöt hozzon. És a szőlősgazdád szőlője miként termett volna gyümölcsöt, óh, uram, ha ő nem csinált semmit, csak beszédre pazarolta az idejét? Persze, óh, uram, amennyiben a gyakorlatba ültette volna a saját szavait, [miközben] én, aki nem tud olyan sokat beszélni, odaadom neked a bérleti díjat két évre, ő ki tudta volna neked fizetni a bérletet öt évre.’ Az úr megharagudott és megvetéssel mondta a szőlősgazdának: ’Így hát hatalmas munkát végeztél, nem vágtad le a fát és metszetted a szőlőt, ezért komoly jutalmat érdemelsz!’ És miután hívta a szolgáit, kíméletlenül megverette. Utána börtönbe vetette kegyetlen szolga felügyelete alatt, aki minden nap megverte, és soha nem volt hajlandó szabadon bocsátani, a barátai könyörgésére sem.” 77. fejezet „Bizony mondom nektek, hogy az ítélet napján sokan fogják azt mondani: ’Uram, prédikáltunk és tanítottunk a Törvényed szerint’. Velük szemben még a kövek is felkiáltanak, így szólván: ’Amikor másokat tanítottatok, a saját nyelvetek által ítéltétek el magatokat, óh, 73 gonosz munkások.’ Az élő Istenre – mondta Jézus – az aki ismeri az igazságot és mégis éppen ellenkező módon munkálkodik, olyan súlyos büntetést fog kapni, hogy a Sátán már szinte együtt érez vele. Mondjátok meg nekem, azért adta nekünk az Isten a Törvényt, hogy ismerjük azt, vagy azért, hogy munkálkodjunk általa? Bizony mondom nektek, minden tudás véget ér annál a bölcsességnél, mely azt használja és azon dolgozik, hogy megismertesse. Mondjátok meg nekem, ha valaki az asztalnál ülve szemével a kiváló húsokat nézvén, mégis a kezével tisztátalan dolgokat választ és eszi meg azokat, nem őrült az illető?” „De igen, bizonnyal.” – mondák a tanítványok. Ezután Jézus azt mondta: „Óh, bolond, és minden embernél bolondabb, óh ember, hiszen az értelmeddel ismered az eget, és a kezeddel mégis a földet választod; az értelmeddel ismered az Istent, és szereteted mégis világi vágyakra irányul; az értelmeddel ismered a Paradicsom gyönyörűségét, és munkálkodásoddal a pokol nyomorúságát választod. Bátor katona, aki elhagyja a kardját és kardhüvelyét viszi a harcba! Most már tudod, hogy aki éjszaka jár, fényre vágyik, nemcsak látni a fényt, hanem sokkal inkább meglátni a helyes utat, azért, hogy biztonságosan elérjen a fogadóba?” „Óh, nyomorult világ, ezerszer megvetendő és gyűlölt, hiszen a mi Istenünk és az ő szent prófétái mindig is meg akarták adni az ő hazája és a többiek számára az út megismerésének tudását; ám ti, megátalkodottak, nemcsak hogy nem vagytok hajlandóak járni, ellenkezőleg, ami még rosszabb, megvetitek a fényt! Igaz a közmondás a tevéről, miszerint nem szeret tiszta vizet inni, mert nem vágyik rá, hogy a saját csúf pofáját lássa. Tehát az istentelen, aki rossz dolgokon munkálkodik, utálja a fényt, nehogy ördögi tevékenysége ismertté váljon. Ám az, aki bölcsességet kap, és nemcsak, hogy nem jól munkálkodik, de ami még rosszabb, a gonosz szolgálatába állítja, olyan, mint aki az ajándékba kapott eszközökkel meggyilkolja az adományozót.” 78. fejezet „Bizony mondom nektek, hogy az Isten nem volt könyörületes a Sátán bukásakor, mégis együttérzés volt benne Ádám bukásakor. És ez legyen elég számotokra, hogy megismerjétek annak szerencsétlen helyzetét aki ismeri a jót és mégis rosszat tesz.” Ezután András azt mondta: „Óh, Mester, jó dolog abbahagyni a tanulást, hogy ne essen valaki ilyen helyzetbe?”74 Jézus azt felelte: „Ha a világ jó lenne Nap nélkül, az ember szem nélkül, és a lélek megértés nélkül, akkor jó lenne nem tudni. Bizony mondom nektek, a kenyér nem olyan jó a múlandó élet számára, mint a tanulás az örök életnek. Nem tudjátok, hogy az Isten utasítása a tanulás? Hiszen azt mondja az Isten: ’Kérjétek meg a véneket, és ők tanítani fognak benneteket.’ És a törvényről az Isten azt mondja: ’Nézzétek, az én utasításom a szemetek előtt van, és amikor leültök, és amikor járkáltok, és mindenkor elmélkedjetek rajta.’ Így tehát nem jó dolog nem tanulni, hogy ne tudjatok. Óh, boldogtalan az, aki megveti a bölcsességet, hiszen biztos, hogy elveszíti az örök életet.” Jakab így felelt: „Óh, Mester, mi tudjuk, hogy Jób nem mestertől tanult, sem Ábrahámról, mégis szentté váltak és prófétákká.” Jézus azt mondta: „Bizony mondom nektek, azt, aki vőlegény házában van, nem szükséges meghívni a menyegzőre, hiszen ő abban a házban lakik, ahol a lakodalmat tartják; ellenkezőleg, azokat, akik a háztól távol vannak. Nem tudjátok hát, hogy az Isten prófétái Isten kegyelmének és irgalmasságának házában lakoznak; és így Isten Törvénye megtestesül bennük, miként Dávid atyánk mondta ezzel a dologgal kapcsolatban: ’Az Ő Istenének törvénye az ő szívében van, azért az ő útját nem kell felásni.” „Bizony mondom nektek, hogy a mi Istenünk az embert a teremtésben nemcsak hogy igaznak teremtette, hanem a szívébe elültette a fényt, hogy megmutassa számára, méltó dolog az Istent szolgálni. Így hát ha ez a fény elsötétül is bűn elkövetése után, de nem szűnik meg. Minden nemzetben megvan ez a vágy az Istent szolgálni, habár elvesztették az Istent és hamis és hazug isteneket szolgálnak. Emiatt szükséges, hogy az embert tanítsák az Isten prófétái, hogy megtisztítsák a fényt, tanítsák az utat a Paradicsomba jutáshoz; a mi országunknak, az Isten helyes szolgálata révén, éppen ennyire szükséges, hogy akinek beteg a szeme, vezesse őt és segítse.” 79. fejezet Jakab azt kérdezte: „És miként tanítanak minket a próféták, ha egyszer halottak, és miként kell azt tanítani akinek nincs tudása a prófétákról?” Jézus azt felelte: „Az ő tanításuk le van írva, ezért hát tanulmányozni kell, hiszen az [írás] jelenti számotokra a prófétát. Bizony, bizony mondom néktek, hogy az, aki megveti a próféciát, megveti nemcsak a prófétát, de megveti az Istent is, aki küldte a prófétát. Ám meggondolván ezt, vagyis nem ismerni a prófétákat, miként a nemzetek teszik, azt mondom nektek, hogy azokon a vidékeken ha bármelyik ember úgy él, miként azt a szíve mutatja számára, hogy éljen, nem 75 cselekedvén másokkal olyant, amit nem szeretne másoktól megkapni, és azt adván a szomszédjának, amit szeretne megkapni másoktól, az ilyen embert nem fogja elhagyni az Isten kegyelme.” „Így a halálban, ha nem korábban, az Isten kegyelemmel mutatja meg neki az ő Törvényét. Talán azt gondoljátok, hogy az Isten adta azt a Törvényt, hogy szeressétek a Törvényt? Bizony ez nem igaz, ellenkezőleg, az Isten azért adta az ő törvényét, hogy az ember jót tegyen az Isten szeretetéért. És így ha az Isten talál egy embert, aki őt szeretvén jó dolgokon munkálkodik, talán megveti őt? Biztosan nem, ellenkezőleg, jobban fogja szeretni őt azoknál, mint akiknek Törvényt adott.” „Mondok nektek egy példát: Volt egy ember, aki hatalmas vagyonnal rendelkezett, és az ő birtokán, volt egy sivatagos terület, mely csak terméketlen dolgokat hozott. És így, amikor egy napon kiment és áthaladt ezen a sivatagos területen, talált a terméketlen növények között egy példányt, mely kitűnő gyümölcsöket érlelt. Erre azt mondta az ember: ’Vajon miként képes ez a növény itt ilyen kitűnő gyümölcsöket érlelni? Biztos nem fogom kivágatni és tűzre vettetni, mint a többit.’ És hívatván a szolgáit, kiásatta és elültettette a kertjében. Ezért hát azt mondom nektek, hogy a mi Istenünk meg fogja óvni azt a pokol lángjaitól, aki a számára igazságban dolgozik, akárhol is legyen.” 80. fejezet „Mondjátok meg nekem, hol lakott Jób, hát nem Uzban, az bálványimádók között? És az áradás idején, miként írt Mózes? Mondjátok meg nekem. Ő azt mondja: ’Noé kegyelmet talált az Isten előtt.’ A mi atyánknak, Ábrahámnak, hit nélkül való apja volt, mivel hamis bálványokat készített és imádott. Lót a leggonoszabb emberek között lakott a földön. Dániel, gyermekként, Ananiással, Azariással és Misaellel került fogságba Nabukodonozor révén, és milyen nagy bölcsességgel rendelkeztek, hiszen nem voltak többek két évesnél, amikor elragadták őket, és a bálványimádó szolgák tömegei között nőttek fel. Az élő Istenre, ahogyan a tűz megégeti a száraz dolgokat és lángokkal borítja el, tekintet nélkül olajfára, ciprusra és pálmára, a mi Istenünk irgalmas lesz mindazokhoz, akik igazságosan munkálkodnak, nem tesz különbséget zsidó, szkíta, görög vagy Izmaelita között.” „De ne hagyjátok, hogy a szívetek itt megálljon, óh, Jakab, mert ahová az Isten elküldte a prófétát, fontos, hogy teljes egészében megtagadjátok a saját ítéleteteket és hogy kövessétek a prófétát, és ne mondjátok: ’Miért mondja ezt így? Miért tiltja meg ezt és miért 76 parancsol?’ Hanem azt mondjátok: ’Ez Isten akarata. Ez Isten parancsa.’ Mit is mondott az Isten Mózesnek, amikor Izrael megvetette Mózest? ’Nem téged vetettek meg ők, hanem engem vetettek meg.’ Bizony mondom nektek, hogy az embernek az egész életét nem azzal kell töltenie, hogy megtanulja, miként kell beszélni, vagy írni; ellenkezőleg, meg kell tanulnia, miként kell helyesen munkálkodni. Most pedig mondjátok meg nekem, ki az Heródes szolgái közül, aki nem arra törekszik, hogy kedvére tegyen szolgálván őt teljes igyekezetével? Jaj a világnak, ha csak azt nézi, mi a jó a testnek, mely sár és trágya, és nem figyeli, sőt elfelejti, az Isten szolgálatát, aki létrehozta az összes dolgot, aki áldott mindörökké.” 81. fejezet „Mondjátok meg nekem, nagy bűnt követnének el a papok, ha az Isten bizonyságának ládáját szállítván engednék, hogy a földre hulljon az?” A tanítványok megremegtek ezt hallván, hiszen tudták, hogy az Isten meggyilkolta Uzzaht, amiért tévedésből megérintette az Isten ládáját. És azt mondták: „A legsúlyosabb lenne az ilyen bűn.” Ezután Jézus azt mondta: „Az élő Istenre, nagyobb bűn, mint elfelejteni az Isten szavát, mely által ő létrehozott mindent, s amellyel örök életet kínál.” És ezt mondván, Jézus imádkozni kezdett, és az imádság után így szólt: „A holnapi nap folyamán be kell mennünk Szamariába, mivel ezt mondta nekem az Isten szent angyala.” Azon a bizonyos napon, korán reggel, Jézus megérkezett a kúthoz, melyet Jákob készített, és a fiának, Józsefnek adott. Jézus pedig, elfáradván az utazásban, a tanítványait elküldte a városba, hogy vásároljanak élelmiszert. Ő pedig leült a kút szélére, a kút kávájára. És íme, egy szamariai nő jött a kúthoz vizet meríteni. Jézus azt mondta az asszonynak: „Adj innom.” A nő így felelt: „Nem szégyelled magad, hogy héber létedre inni kérsz tőlem, a szamariai nőtől?” Jézus azt mondta: „Óh, asszony, ha tudnád, ki az, aki inni kér tőled, talán te kérnéd meg őt, hogy itasson meg.” A nő azt válaszolta: „Hogyan is adhatnál nekem inni, hiszen látom, nincs nálad vödör, hogy meríts a vízből, sem kötél, a kút pedig mély?” Jézus így válaszolt: „Óh, asszony, bárki, aki ennek a kútnak a vizét issza, újra megszomjazik, ám aki abból a vízből iszik, amit én adok neki, nem lesz többé szomjas; sőt, azoknak, akik megszomjaznak és inni kapnak, ekképpen pedig örök életük lesz.” A nő ezután így szólt: „Óh, uram, adj nekem a te vizedből.” Jézus azt felelte: „Menj és hívd a férjed, és mindkettőtöknek adok inni.” A nő így szólt: „Nincs férjem.” Jézus azt mondta: „Igaz, amit válaszoltál, hiszen volt öt férjed, és az, aki most van neked, nem a férjed.”77 Az asszony zavarba jött ezt hallván, és így szólt: „Uram, úgy érzem most, hogy te próféta vagy, ezért mondd meg nekem, kérlek: a héberek Sion hegyén, a Salamon által épített templomban imádkoznak Jeruzsálemben, és azt mondják, hogy ott és sehol máshol sem találja meg az [ember] az Isten kegyelmét. A mi népünk ezeken a hegyeken imádkozik, és azt mondja, hogy csak Szamaria hegyein lehet imádkozni. Ki az igazhívő hát?” 82. fejezet Jézus ezután sóhajtott egyet és elsírta magát, mondván: „Jaj neked Júdea, a dicsőséged érdekében mondogatod: ’Az Úr Temploma, az Úr Temploma’, miközben úgy élsz, mintha Isten nem létezne, megadván mindent a világból az örömökhöz és haszonhoz; hiszen ez a nő az ítélet napján pokolba küld téged; mivel ez a nő keresi annak tudását, miként találhat kegyelmet és irgalmat az Isten előtt.” És a nőhöz fordulva így szólt: „Óh, asszony, ti szamaritánusok azt imádjátok, akit nem is ismertek; mi, héberek azonban azt, akit ismerünk. Bizony mondom neked, hogy az Isten szellem és igazság, és így szellemben és igazságban kell imádni. Hiszen az Isten ígérete Jeruzsálemben történt, Salamon templomában, és nem máshol. Ám higgy nekem, eljön az idő, amikor az Isten irgalmát adja egy másik városban, és minden helyen lehetséges lesz imádni őt igazságban. És az Isten minden helyen kegyelemmel fogadja az igaz imádságot.” A nő azt válaszolta: „Keressük a Messiást, és amikor eljön, tanítani fog minket.” Jézus azt mondta: „Tudod-e asszony, hogy a Messiásnak el kell jönnie?” Ő azt felelte? „Igen, Uram.” Mire Jézus örvendezett és így szólt: „Ahogy én látom, óh, asszony, el vagy telve hittel, tudd meg hát ezért, aki hisz a Messiásban, megváltást kap, mindenki, aki az Isten választottja, ezért fontos, hogy tudsz a Messiás eljöveteléről.” A nő azt mondta: „Óh, Uram, talán te vagy a Messiás.” Jézus így felelt: „Igazából az üdvösség prófétája vagyok, Izrael Házába küldtek, azonban utánam el fog jönni a Messiás, az Isten hírnöke, az egész világhoz; mert Isten teremtette a világot.” „És azután az egész világon imádják az Istent, és kegyelmet kapnak, olyannyira, hogy a jubileum évében, amely minden száz évben elérkezik, lecsökkenti azt a Messiás minden évre, minden helyen.” Erre a nő otthagyta a vizesedényét és futott a városba, beszámolni mindarról, amit Jézustól hallott.78 83. fejezet Mialatt a nő Jézussal beszélgetett, megjöttek a tanítványai, és csodálták, hogy Jézus egy asszonnyal beszél. Ám senki sem mondta neki: „Miért beszélsz egy szamaritánus nővel?” Amikor a nő távozott, azt mondták neki: „Mester, gyere és egyél.” Jézus azt felelte: „Más ételt kell ennem.” Ezután azt mondták a tanítványok egymásnak: „Talán valamiféle vándor beszélt Jézussal, hogy megkeresse és ételt hozzon neki.” És megkérdezték azt, aki ezeket írja, mondván: „Volt itt valaki, Barnabás, aki ételt hozhatott a Mesternek?” Ezután válaszolt az, aki ír: „Nem volt itt senki más, csak az az asszony, akit láttatok, aki elhozta ezt az üres edényt, hogy megtöltse vízzel.” Csodálkozva álltak ezelőtt a tanítványok, várakozván Jézus magyarázó szavaira. Erre Jézus azt mondta: „Nem tudjátok, az igazi étel az Isten kívánsága szerint cselekedni, mert az nem kenyér, mely az embert táplálja és életet ad neki, ellenkezőleg, az Isten szavai az, az ő kívánságai szerint. És ez okból, a szent angyalok nem esznek, kizárólag Isten kívánsága által táplálkoznak. És így mi, Mózes és Illés és még valaki, negyven nap és negyven éjjel élünk már minden élelem nélkül.” És felemelvén a szemét Jézus azt kérdezte: „Milyen messze van a betakarítás?” A tanítványok azt felelték: „Három hónapra.” Jézus így szólt: „Nézzétek, miként fehérlenek a hegyek a gabonától; bizony mondom nektek, ma hatalmas a betakarítható termés.” És ezután rámutatott a tömegnyi emberre, akik eljöttek, hogy lássák őt. Ugyanis a nő, belépvén a városba végigjárta az egész várost, mondván: „Óh, emberek, gyertek és lássátok az Isten által Izrael Házához elküldött új prófétát”, és beszámolt nekik mindarról, amit Jézustól hallott. Amint közelebb értek, kérték Jézust, hogy tartson velük, menjenek be a városba; és ő belépett a városba, és ott maradt két napig, meggyógyítván a betegeket és tanítván őket az Isten királyságáról. Ezt követően a városlakók azt mondták a nőnek: „Jobban hiszünk a szavaiban és a csodáiban, ahhoz képest, amit te mondtál; hiszen valóban az Isten egyik szentje, egy próféta, akit azok üdvösségére küldtek, akik hisznek benne.” Az éjféli imát követően, a tanítványok Jézus közelébe jöttek, és ő azt mondta nekik: „Ez az éjszaka lesz a Messiás, az Isten hírnökének ideje, a minden éves jubileum, mely minden száz évben jön el. Ezért nem kívánom, hogy aludjunk, hanem imádkozzunk, meghajtván a fejünket százszor, tiszteletünket téve a mi Istenünknek, hatalmas és irgalmas, aki örökké áldott, és azért minden egyes alkalommal azt mondjuk: ’Egyedül neked elismerem Istenem, hogy nem volt kezdet, és vég sem lesz, mert a te kegyelmed adott az összes dolognak kezdetet, és ad igazságot, amit mindenkinek megadsz a vég idején, hiszen nincsen az emberek közt hasonlatosság, mert a te végtelen jóságod miatt nem vagy alanya sem 79 mozgásnak, sem véletlennek. Könyörülj rajtunk, hiszen te alkottál minket, és mi vagyunk a te kezed munkája.’” 84. fejezet Az imádságot befejezvén, Jézus így szólt: „Mondjunk köszönetet az Istennek, mert ő adta nekünk ezt az éjszakát, nagy kegyelemmel, hiszen ő tette lehetővé, hogy visszatérjen az idő, amelynek szükséges elmúlnia az éjszakában, mialatt egységben imádkozhatunk az Isten Hírnökével. És én meghallottam az ő hangját.” A tanítványok igencsak örvendeztek ezt hallván, és azt mondták: „Mester, taníts nekünk néhány szabályt ezen az estén.” Ezután Jézus így szólt: „Láttatok már valaha trágyával kevert balzsamot?” Ők azt felelték: „Nem, Urunk, hiszen senki sem annyira ostoba, hogy ilyen dolgot tegyen.” „Nos, akkor elmondom nektek, hogy vannak a világban még ennél is nagyobb ostobák – kezdte Jézus -, mert az Istennek való szolgálatot összekeverik a világ szolgálatával. Olyannyira, hogy számtalan ártatlan életet már megtévesztett a Sátán, és miközben az emberek imádkoztak, összekeverte az ő imáikat világi dolgokkal, aminek következtében abban az időszakban utálatossá váltak az Isten szemében. Mondjátok meg nekem, hogy amikor megmosakodtok imádkozáshoz, nemde óvatosak vagytok, hogy semmi tisztátalan ne érintsen benneteket? De igen, bizonyára. Ám mit tesztek, amikor imádkoztok? Megmossátok a lelketeket az Isten kegyelme által. Hajlandóak lennétek tehát, miközben imádkoztok, világi dolgokról beszélni? Vigyázzatok, hogy ne tegyetek úgy, mert minden egyes világi szó a gonosz trágyájává válik annak lelke felett, aki kimondja azt.” Ezután az apostolok megremegtek, mert olyan heves szellemiséggel beszélt, majd így szóltak: „Óh, Mester, mit tegyünk, ha imádság közben eljön hozzánk egy barátunk, hogy beszéljen velünk?” Jézus azt felelte: „Várakozzon türelmesen, és fejezzétek be az imát.” Bertalan azt mondta: „És mi van akkor, ha megsértődik, és elmegy, amikor azt látja, hogy nem beszélünk vele?” Jézus így válaszolt: „Ha megsértődik, akkor, higgyetek nekem, ő nem a barátotok, de nem is hívő, sokkal inkább hitetlen és a Sátán társa. Mondjátok meg nekem, ha elmentek Heródes lovászfiújával beszélni, és azt találjátok, hogy ő éppen Heródes fülébe mond valamit, megsértődnétek, ha várakozásra késztetne benneteket? Nem, bizonyára nem, ellenkezőleg, megnyugodva látnátok, hogy a barátotok a király jóindulatát élvezi. Igaz?” – kérdezte Jézus.80 A tanítványok azt felelték: „Nagymértékben igaz.” Ezután Jézus folytatta: „Bizony mondom nektek, hogy mindenki, amikor imádkozik, az Istennel beszél. Helyes lenne tehát, hogy abbahagyja az Istennel való beszélgetést azért, hogy egy emberhez szóljon? Helyes lenne hát, hogy a barátotok annak okán megsértődjön, mert az Isten felé több tiszteletet tanúsítotok, mint őfelé? Higgyetek nekem, ha megsértődik azon, hogy megvárakoztatjátok, abban az esetben ő a gonosznak jó szolgája. Hiszen gonosz dologra vágyik, hogy elhagyjátok az Istent egy emberért. Az élő Istenre, minden jócselekedetben, melyet az Istenfélelem vezet, az ember elválasztja magát a világi foglalatosságoktól, azért, hogy ne rontsa meg a jócselekedetet.” 85. fejezet „Amikor egy ember rosszat tesz, vagy rosszat szól, és ha valaki odamegy és helyrehozza azt, illetve megakadályozza a cselekvésben; vajon mit tesz az ilyen ember?” – kérdezte Jézus. A tanítványok azt felelték: „Jót cselekszik, hiszen az Istent szolgálja; aki mindig arra törekszik, hogy meggátolja a gonoszt, miként a Nap, mely mindig azt kutatja, miként űzhetné el a sötétséget.” Jézus így folytatta: „És mondjátok meg nekem, hogy ezzel ellentétben, amikor valaki jót tesz, vagy helyesen beszél, aki akadályozza őt, valamilyen ürüggyel, ami nem jobb, a gonoszt szolgálja; nem, rosszabb, egyenesen az ő társa. Hiszen a gonosz semmi mást sem tesz, mint minden jó dolgot megakadályoz. Ám mit mondjak én most tinéktek? Azt mondom nektek, amit Salamon mondott, a próféta, a szent, és az Isten barátja: ’Ezer közül, akit ismersz, egy legyen a barátod.’” Ezek után Máté szólalt meg: „Ebben az esetben nem tudunk szeretni senkit.” Jézus azt felelte: „Bizony mondom nektek, törvény ellen való, bármit is gyűlölnötök, kivéve a bűnt, olyannyira, hogy még a Sátánt sem gyűlölhetitek, mint Isten teremtményét, csak mint az Isten ellenségét. Tudjátok miért? Elmondom nektek, mert ő Isten teremtménye, és mindaz, amit az Isten tetemtett jó és tökéletes. Ezzel összhangban, aki gyűlöli a teremtményt, ugyancsak gyűlöli a teremtőt. A barát ehhez hasonlatos dolog, nem könnyű megtalálni, de könnyű elveszíteni. A barátság nem szenved csorbát, ha valaki legjobban szeret. Vigyázzatok, legyetek óvatosak, és ne válasszatok magatoknak olyan barátot, aki nem szereti azt, akit ti szerettek. Tudjátok mit jelent a barát? A barát nem mást jelent, mint a lélek orvosát.” „És így, ahogy nagyon ritkán találni olyan jó orvost, aki ismeri a betegségeket és érti az ellenük alkalmazandó gyógyszereket, ugyanígy lehet ritkán lelni olyan barátot, aki ismeri a 81 hibákat és tudja, miként vezessen a jóra. És itt van a gonoszság, merthogy sokan vannak, akik barátai úgy nesznek, mintha nem látnák a barátaik hibáit, mások mentegetik őket, mások földi ürüggyel védik őket, és ami rosszabb, vannak barátok, akik meghívnak és segítenek abban, hogy hibázz, akik vége olyan lesz, mint az ő gonoszságuk. Óvakodjatok attól, hogy ilyen embereket ne kapjatok barátnak, mert az igazságban ők ellenségek és a lélek gyilkosai.” 86. fejezet „Legyen a barátod olyan, hogy hajlandó legyen téged helyesbíteni és elfogadni a helyesbítést; és kívánsága szerint hagyj el minden dolgot az Isten szeretetéért, még akkor is, ha ebben az is benne van, hogy elhagyd őt az Isten kedvéért. Ám mondjátok meg nekem, ha egy ember nem tudja, miként szeresse az Istent, akkor honnan tudná, hogyan kell önmagát szeretnie; és honnan tudná, miként kell másokat szeretni, ha nem tudja hogyan szeresse önmagát? Bizonnyal ez lehetetlen. Ezért amikor barátot választasz a magad számára (még ha igazából a legteljesebb mértékben magányos, akinek egyáltalán nincs barátja), figyelj és gondolkozz először, ne a leszármazását nézd, ne a kiváló családját, ne is a szép házát, sem a finom ruházatát, ne a kifogástalan személyiségét, sem a szép szavait, mert ezek könnyen megtéveszthetnek.” „Ám nézd, mennyire féli az Istent, miként veti meg a földi dolgokat, mennyire szeret jó dolgokat tenni, és mindenek felett, mennyire gyűlöli a saját testét, és így könnyen találsz igaz barátot. Ha ő mindennél jobban féli az Istent, és megveti a világ hiúságait, és csak a jó dolgok cselekvésével van elfoglalva, és gyűlöli a saját testét, mint ellenséget. Ám az ilyen barátod sem szeretheted oly módon, hogy a szereteted túláradjon, mert ebben az esetben bálványimádó leszel. Szeresd őt, mint egy ajándékot, akit Isten adott neked, hogy az Isten ezáltal még nagyobb szívességet tegyen vele. Bizony mondom nektek, hogy az, aki megtalálta az igaz barátját, megtalálta a Paradicsomi örömök egyikét; nem, inkább a Paradicsom kulcsát.” Tádé azt mondta: „Ám ha esetleg egy embernek van egy barátja, aki nem pontosan olyan, miként azt elmondtad, óh Mester? Mit kell akkor tenni? El kell hagyni őt?” Jézus így felelt: „Úgy kell tenni, mint a tengerész tesz a hajóval, aki addig hajózik, amíg nyereségessé teszi, ám amikor látja, hogy veszteséges, azonnal abbahagyja. Tehát úgy tégy a barátoddal, hogy amely dolgokban rosszabb nálad, azokban a dolgokban, melyek számodra bűnnek minősülnek, hagyd őt el, ha nem akarsz kiesni az Isten kegyelméből.82 87. fejezet „Jaj a világnak, a bűncselekmények miatt. Szükségképpen ennek kell történnie, hiszen az egész világ gonoszságban fekszik. Ám mégis, jaj annak az embernek, aki bűntetteket követ el. Jobban tette volna, ha a nyakára köt egy kilométerkövet és a tenger mélyére süllyed, mint hogy megsértse a szomszédját. Ha a szemed megbotránkoztat, tépd ki. Hiszen jobb fél szemmel a Paradicsomba jutni, mint kettővel a pokolba. Ha a kezed, vagy a lábad megbotránkoztat, tégy hasonlóképpen, mivel jobb belépni a mennyek királyságába fél lábbal, vagy fél kézzel, mint két kézzel vagy két lábbal a pokolba.” Simon, akit Péternek hívtak, így szólt: „Uram, hogyan kell ezt megtennem? Hiszen igen rövid időn belül csonka lennék?” Jézus azt felelte: „Óh, Péter, tedd le a test okoskodását és azonnal rá fogsz találni az igazságra. Mert aki tanít téged, az a te szemed, és aki segít téged, az a te lábad, és az, aki szolgál téged bizonnyal a kezed. Ezért, amikor bűnbe esel, hagyd el őket, mert jobb dolog tudatlanul eljutnod a Paradicsomba, kevés munkával és szegényen, mint a pokolba jutni bölcsen, hatalmas munka árán és gazdagon. Bármi, ami meggátolna téged az Isten szolgálatában, vesd el magadtól, miként az ember mindent elvet, ami gátolja a látását.” És ezeket mondván, Jézus szólt Péternek, menjen közelebb hozzá, és azt mondta neki: „Ha a fivéred vétkezik ellened, menj és igazítsd ki őt. Ha megváltozik, örvendezz, mert megnyerted a fivéred, ám ha nem változik meg, menj és keress két tanút, igazítsd ki újra; és ha nem változik, menj és számolj be erről a hitközösségnek, és ha nem változik meg ezután, tekints rá, mint hitetlenre, és ezért ne lakj ugyanazon fedél alatt, mint ahol ő lakik, ne egyél ugyanannál az asztalnál, ahol ő ül, és ne beszélj ővele, olyannyira, hogy ha tudod, hová tette a lábát, te ne tedd oda a te lábad.” 88. fejezet „Ám óvakodj attól, hogy visszatartsd magad a jobbtól, inkább mondd ezt: ’Péter, Péter, ha az Isten nem segítene neked az ő kegyelmével, rosszabb lennél őnála.’” Péter azt felelte: „Hogyan kell őt kiigazítanom?” Jézus azt mondta: „Oly módon, ahogy te magad szeretnéd, ha kiigazítanának. És miként te szeretnéd elviselni ezt, úgy viselj el másokat. Higgy nekem Péter, hiszen bizony mondom neked, hogy minden alkalommal, amikor kiigazítod a fivéredet irgalommal, irgalmat kapsz az Istentől, és a szavaid gyümölcsöt fognak 83 teremni, ám ha szigorral cselekszel, szigorú büntetést kapsz az Isten igazságossága által és nem teremsz gyümölcsöt.” „Mondd meg nekem Péter: azokat az agyagedényeket, amelyekben a szegények főzik az ételüket és elmossák őket, talán kövekkel és vaskalapáccsal teszik? Biztosan nem, sokkal inkább forró vízzel. Az edények darabokra törnének a vastól, a fából készült dolgok megégnének a tűzben, ám az ember kegyelem által megváltozhat. Tehát, amikor ki kell igazítanod fivéredet, azt kell mondanod magadnak: ’Ha az Isten nem segít nekem, akkor holnap rosszabbul fogom tenni a dolgokat, miként ő ma cselekszik.’” Péter így szólt: „Hány alkalommal kell megbocsátanom a fivéremnek, óh, Mester?” Jézus azt felelte: „Akárhányszor csak készségesen megbocsátana neked.” Péter azt kérdezte: „Naponta hétszer?” Jézus így válaszolt: „Nemcsak hétszer, de hetvenhétszer is meg kell bocsátanod neki naponta, mert az aki megbocsát, annak megbocsáttatnak, és aki elítél, azt elítélik.” Ezután azt monda e sorok írójának: ”Jaj a hencegőknek, mert a pokolba jutnak.” Jézus megfeddte őt, mondván: „Bolondok lesztek Barnabás, ha ilyeneket mondotok. Bizony mondom nektek, a fürdő nem annyira fontos a testnek, a zabla a ló számára, és a kormányrúd a hajónak, mint amennyire az uralkodó fontos az országnak. És mi okból adta az Isten Mózesnek, Józsuénak, Sámuelnek, Dávidnak és Salamonnak, és sok másoknak, akik megfeleltek a döntésnek? Azért adta az Isten a kardot, hogy kiirtsa a gonoszságot.” Ezután azt mondta e sorok írója: „Hogyan kell hát ítélni, megbélyegezve és megbocsátva?” Jézus így felelt: „Nem mindenki bíró, hiszen csak a bíró feladata vonatkozik mások elítélésére, óh, Barnabás. És a bírónak el kell ítélnie a bűnöst, sőt, pontosan úgy, miként az atya parancsolja, hogy a gennyes tagot vágják le a fiáról, hogy az egész test ne gennyesedjen el.” 89. fejezet Péter így szólt: „Mennyi ideig kell várnom a fivéremre, hogy bűnbánatot tartson?” Jézus azt felelte: „Mindaddig, ameddig terád várnának.” Péter azt mondta: „Nem mindenki fogja ezt megérteni, ezért kérlek beszélj nekünk még világosabban.” Jézus így válaszolt: „Várj addig a fivéredre, ameddig az Isten várna rá.” „Ezt sem fogják megérteni” – mondta Péter. Jézus így felelt: „Várj rá addig, amíg van idege megbánni.”84 Ezután Péter elszomorodott, és mások is, mert nem értették meg a jelentést. Ezért Jézus így szólt: „Ha alaposan megértettétek volna, és tudnátok, hogy ti magatok bűnösök vagytok, akkor soha nem gondolnátok arra, hogy elvágjátok a szíveteket a bűnösök felé nyújtott kegyelemtől. És ezért mondom nektek nyíltan, hogy a várni kell a bűnösre, hogy bűnbánatot tartson, amíg lélek van a fogai alatt, hogy lélegezzen. Hiszen így tesz a mi Istenünk, a hatalmas és kegyelmes Isten. Az Isten nem azt mondta: ’Abban az órában, amikor a bűnös böjtölni fog, adj alamizsnát, imádkozz, és menj zarándokútra, én pedig megbocsátok neki.’ Merthogy ezt már sokan megvalósították, és örökké átkozottak lettek. Hanem azt mondta: ’Abban az órában, amikor a bűnös elsiratja az ő bűneit, én, a magam részéről, nem fogok többé emlékezni a vétkeire.’ Értitek?” – kérdezte Jézus. A tanítványok azt felelték: „Részben értjük és részben nem.” Jézus így szólt: „Melyik az a rész, amit nem értetek?” Ők azt mondták: „Azt, hogy az a sok ember, aki imádkozik és böjtöl, az átkozott.” Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, hogy a képmutatók és a gójok többet imádkoznak, több alamizsnát adnak, és többet böjtölnek, mint az Isten barátai. Ám mivel nincs hitük, nem képesek bűnbánatot tartani az Isten iránt mutatott szeretetük miatt, és ezért átkozottak. Ezután János azt mondta: „Taníts minket az Isten szeretetére, és a hitre.” Jézus azt felelte: „Itt az ideje, hogy elmondjuk a hajnali imát.” Mire felkeltek, és megmosván magukat imádkoztak az Istenhez, aki mindörökké áldott. 90. fejezet Amikor az ima véget ért, a tanítványok ismét közelebb húzódtak Jézushoz, és szólásra nyitották szájuk: „Gyere közelebb János, hiszen ma megválaszolom nektek mindazt, amit kérdeztetek. A hit a pecsét, amellyel isten megpecsételi az ő választását, az a pecsét, melyet odaad az ő Hírnökének, akinek kezében mindenki, aki választott, megkapja a hitet. Mivel az Isten egyetlen, ezért a hit is egyetlen. Azért az Isten, minden dolgok előtt, megteremtette az ő Hírnökét, neki adta a hitet még mindenki más előtt, hiszen ez az Isten hasonlatosságára való volt, és mindannak, amit az Isten mondott és tett. És így a hívők a hit által látják az összes dolgot, sokkal jobban, miként az ember a szemeivel lát, mert a szem hibázhat, még ha nem is követ is el majdnem mindig hibát; ám a hit sohasem téved, mert az Isten szolgál alapjául és az ő szavai. Higgyetek nekem, hogy a hit által valamennyi választott üdvözülni fog. És az is biztos, hogy hit nélkül lehetetlen bárkinek is Isten tetszését elnyerni.” „A Sátánnak pedig nem célja sem a böjtölés, sem az imádkozás, az alamizsna adás vagy a zarándoklat, ellenkezőleg, a hitetlenek buzdítása arra, hogy dolgozzanak, ugyanis 85 abban talál örömet, ha látja az embert munkálkodni, fizetség nélkül. Ám minden szorgalmával azon fáradozik, hogy a hitet semmivé tegye, azaz a hitet különösképpen kell őrizni, és ehhez a legbiztosabb út a „miért” elvetése, látván, hogy éppen a „miért” volt az oka az ember Paradicsomból való kiűzetésének, és a Sátán átváltozásának a legcsodálatosabb angyalból borzalmas ördöggé.” Ezek után János így szólt: „Miként kerüljük el akkor a ’miértet’, tudván, hogy ez a tudás kapuja?” Jézus azt felelte: „Nem, ellenkezőleg, a ’miért’ a pokol kapuja.” Mire János elhallgatott, Jézus pedig hozzátette: „Amikor tudod, hogy az Isten megmondott egy dolgot, ki vagy te, óh, ember, hogy azt mondhasd: ’Miért mondtad ezt, óh Isten; miért tetted azt?’ Mondhatja azt egy cserépedény a készítőjének, hogy ’miért készítettél engem arra, hogy vizet tároljak és ne pedig balzsamot?’ Bizony mondom neked, fontos, hogy minden kísértéssel szemben megerősítsd magad ezekkel a szavakkal, mondván: ’Az Isten ezt mondta’, ’Az Isten így tett’, ’Az Isten így akarja’, ha így teszel, biztonságban fogsz élni.” 91. fejezet Abban az időben hatalmas felfordulás támadt szerte Júdeában Jézus miatt. A római katonaság, a Sátán ténykedése révén, felkavarta a zsidókat, azt mondván, Jézus Isten, aki eljött meglátogatni őket. Olyan hatalmas lázadás bontakozott ki, hogy a Negyven Naphoz közel az egész Júdea fegyverben volt, annyira, hogy a fiú az apja ellen fordult, és fivér a fivér ellen. Néhányan azt mondták, Jézus Isten, aki eljött a világba; mások azt mondták: ”Nem, hanem az Isten fia”; és mások pedig: „Nem, mivel az Isten nem hasonlatos az emberhez, ezért nem nemz fiúkat, a názáreti Jézus tehát Isten prófétája.” Ez a [lázadás] pedig azért alakult ki, mert Jézus hatalmas csodákat tett. Az emberek megnyugtatására szükségessé vált, hogy főpap felvonuljon, papi ruhájába öltözve, a szent Isten nevében, a tetagrammatont viselve a homlokán, és felkereste Pilátus kormányzót, valamint Heródest – hasonlatos módon. Ezt követően, három sereg gyűlt össze Mizpehben, egyenként kétszázezer emberrel, akik csupasz kardot hordtak. Heródes beszélt hozzájuk, ám ők nem csendesedtek el. Ezt követően a kormányzó és a főpap beszélt, mondván: „Testvérek, ezt a háborút a Sátán munkálkodása okozta, mert Jézus él, és nekünk meg kell kérnünk őt, tegyen tanúbizonyságot önmagáról, és akkor hiszünk neki, a szavai nyomán.”86 Így hát mindenki elcsendesedett, és letevén a fegyvereiket, megölelték egymást, azt mondván egymásnak: „Bocsáss meg testvérem!” Azon a napon, mindenki a szívébe fogadta, hogy [bármit] elhiggyen, amit Jézus mond. A kormányzó és a főpap jelentős jutalmat ajánlott annak, aki [elébe járul és] elmondja hol található Jézus. 92. fejezet Ebben az időben, a szent angyal szavai nyomán, elmentünk a Sínai hegyhez Jézussal. Ott tartotta meg Jézus [és] a tanítványai a negyven napot. Amikor eltelt, Jézus közel húzódott a Jordánhoz, hogy Jeruzsálembe menjen. És egyikük úgy tekintett rá, aki hitt Jézusban, mint Istenre. Ezt követően, nagy örömmel kiáltott fel [újra és újra]: „Eljött a mi Istenünk!” Ő elérte a várost [mire] az egész város megmozdult, mondván: „Eljött a mi Istenünk, óh, Jeruzsálem, készülj a fogadására!” És tanúságot tettek róla, hogy látták Jézust a Jordánhoz közel. Ezután mindenki, kicsi és nagy, kiment a városból, hogy lássa Jézust, így a város üresen maradt, hiszen az asszonyok [felvették] gyermekeiket a karjukra, és elfelejtettek ennivalót vinni. Amikor ezt [meglátták], a kormányzó és a főpap odajöttek és küldöttet menesztettek Heródeshez, aki [szintén] kijött, hogy megkeresse Jézust, annak érdekében, hogy lenyugtassa az emberek zendülését. Két napig keresték a pusztában [a] Jordánhoz közel, és a harmadik napon megtalálták őt, közel a déli órához, amikor ő (a tanítványaival) imához tisztálkodott, Mózes könyve szerint. Jézus mélyen elcsodálkozott, látván a földet ellepő emberek sokaságát, és azt mondta a tanítványainak: „Talán a Sátán keltett lázadást Júdeában. Kérjük azt Istent, hogy távolítsa el a Sátán uralmát a bűnösök fölül.” És amikor ezt mondta, a tömeg közelebb húzódott hozzá, és amikor megismerték, elkezdtek kiáltozni: „Légy üdvözölve, óh, mi Istenünk!” – és Istennek kijáró tiszteletüket kezdték tenni előtte, mire Jézus felhorkant és azt mondta: „Távozzatok előlem, óh, őrült emberek, mert attól félek, hogy a föld megnyílik és elemészt engem a gyalázatos szavaitokkal együtt!” Az embereket erre rettegés töltötte el, és siránkozni kezdtek.87 93. fejezet Ezután Jézus, felemelvén a kezét, csendet kérve, azt mondta: „Bizony, hatalmasat tévedtek, óh, izraeliták, amikor engem, az embert, a ti Isteneteknek neveztek. És attól tartok, az Isten ezért súlyos csapással fogja sújtani a szent várost, átadván idegeneknek szolgaságban; óh, ezerszer átkozott a Sátán, hogy erre (a nézetre) vezetett titeket!” És ezt mondván, Jézus az arcára sújtott mindkét kezével, mire hatalmas siránkozás hangja támadt, mintha nem hallotta volna senki sem, mit mondott Jézus. Ezért még egyszer felemelte a kezét, csendet kérvén, és az emberek kezdtek megnyugodni a siránkozásból, és pedig még egyszer elmondta: „Megvallom az ég színe előtt, és tanúskodni hívok mindent, ami a földön lakozik, hogy teljesen távol áll tőlem mindaz, amit mondotok; lássátok, ember vagyok, akit halandó anya szült; az Isten ítéletének alanya, szenvedvén az evés és az alvás nyomorúságától, hidegtől és a forróságtól, mint más emberek. Ezért amikor az Isten ítélkezni jön, a szavaim kardként hasítja darabokra [azokat] akik azt hiszik rólam, több vagyok, mint ember.” És ezt mondván, Jézus meglátott egy lovasokból álló tömeget, ebből megértette, hogy a kormányzó közeledik, Heródessel és a főpappal. Ezután Jézus így szólt: „Talán ők is megőrültek.” Amikor a kormányzó megérkezett Heródessel és a pappal, mindenki leszállt a lováról és kört formáltak Jézus körül, oly mértékben, hogy a katonaság képtelen volt megakadályozni az embereket abban az elhatározásukban, hogy hallják Jézust beszélni a pappal. Jézus tisztelettel közeledett a paphoz, ő azonban szeretett volna meghajolni Jézus előtt és imádni őt, mire Jézus felkiáltott: „Óvakodj attól mit teszel, élő Isten papja! Ne vétkezz a mi Istenünk ellen!” A pap azt felelte: „Most, hogy Júdea oly nagymértékben megmozdult a jeleidre és tanításodra, hogy azt kiáltják, Te vagy az Isten; ezért hát, az emberektől kényszerítve, eljöttem ide a római kormányzóval és Heródes királlyal. Szívből kérünk tehát, hogy szüntesd meg a lázadást, mely te miattad támadt. Mivel néhányan azt mondják Isten vagy, mások azt, hogy az Isten fia, és megint mások, hogy próféta vagy.” Jézus azt felelte: „És te, az Isten főpapja, miért nem csendesíted le ezt a lázadást? Talán neked is elment az eszed? A próféciák, az Isten törvényével együtt, feledésbe merültek, óh, nyomorult Júdea, megtévesztett a Sátán!”88 94. fejezet És ezeket mondván, Jézus megismételte: „Megvallom az ég színe előtt, és tanúskodni hívok mindent, ami a földön lakozik, hogy teljesen távol áll tőlem mindaz, amit ezek az emberek mondanak rólam; arra következtetvén, hogy több vagyok, mint egy ember. Hiszen ember vagyok, akit anya szült, az Isten ítéletének alanya; aki itt él, mint akármelyik másik ember, osztozik a közös nyomorúságban. Az élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, hatalmas bűnt követtetek el, óh, pap, annak kijelentésével, amit mondtatok. Kérjétek az Istent, hogy ne hozzon a szent városra hatalmas bosszút ezért a bűnért.” Ezután így szólt a pap: „Bocsásson meg nekünk az Isten, és imádkozz értünk.” A kormányzó és Heródes pedig azt mondta: „Uram, lehetetlen, hogy ember megcselekedje azt, amit te megtettél, emiatt nem értjük azt, amint mondasz.” Jézus azt felelte: „Amit mondasz, igaz, hiszen az Isten jó dolgokat tesz az ember által, a Sátán gonoszan munkálkodik. Az ember olyan, mint egy üzlet, ahová ha bárki belép, az ő beleegyezésével, munkát és árusítást talál. Ám mondd meg nekem óh, kormányzó, és te, óh, király, azért beszéltek így, mert nem ismeritek a mi Törvényünket, hiszen ha elolvassátok a mi Istenünk testamentumát és szövetségét, azt fogjátok látni, hogy Mózes a vizet vérré változtatta, a port bolhákká, a harmatot záporrá és a fény sötétséggé. A békákat és egereket Egyiptomra küldte, s (azok) ellepték a földet; legyilkolta az elsőszülötteket, és megnyitotta a tengert, ahová belefulladt a Fáraó; ilyen dolgokat egyáltalán nem cselekedtem.” „És Mózesről mindenki elismeri, hogy jelenleg halott ember. Józsué megállította a Napot, és megnyitotta a Jordánt, amit én még nem tettem meg. És Józsuéról mindenki elismeri, hogy jelenleg halott ember. Illés tüzet hívott le láthatóan az égről, és esőt, amit én még nem tettem meg. És Illésről mindenki elismeri, hogy ember. És [ugyanígy] sok további próféta, szent ember, Isten barátai, akik az Isten hatalma alatt álltak, cselekedtek olyan dolgokat, melyeket nem foghat fel azok elméje, akik nem ismerik a mi Istenünket - aki mindörökké áldott -, mindenhatóságát és irgalmasságát.” 95. fejezet Ennek megfelelően a kormányzó és a pap és a király kérlelte Jézust, hogy az emberek megnyugtatása érdekében menjen fel egy magas helyre és szóljon az emberekhez. Ezután Jézus odament a tizenkét kőhöz, melyeket Józsué emelt a tizenkét törzs 89 (jelképeként, akiket) kihozott a Jordán középső folyásától; amikor az egész Izrael átkelt rajta száraz lábbal, és fennhangon azt mondta: „Engedjétek a papunkat egy magas helyre, ahonnan megerősíti szavaimat.” Ezután a pap magasabbra ment, akinek pedig Jézus határozottan, hogy mindenki hallja, azt mondta: „Írva van az élő Isten testamentumában és a szövetségben, hogy a mi Istenünknek nem volt kezdete és nem lesz soha vége sem.” A pap azt felelte: „Ekképpen van megírva.” Jézus így szólt: „Írva vagyon, hogy a mi Istenünk, pusztán a szavai által megteremtett minden dolgot.” „Még ez is így van” – mondta a pap. Jézus folytatta: „Írva vagyon, hogy az Isten láthatatlan és rejtett az emberi tudat előtt, tehát testetlen, nem áll semmiből, változtathatatlan.” „Így van, igaz” – mondta a pap. Ismét Jézus: „Írva vagyon, hogy a mennyek mennyében nem lakozhat ő, hiszen a mi Istenünk végtelen.” „Ezt mondta Salamon próféta – tette hozzá a pap – óh, Jézus”. Jézus így szólt: „Írva vagyon, hogy az Isten nem szenved szükséget, mivelhogy nem eszik és nem alszik, nem szenved semmiféle fogyatékosság miatt.” „Így van” – mondta a pap. Jézus azt mondta: „Írva vagyon, hogy a mi Istenünk ott van mindenhol, és hogy nincs másik isten, csak ő, aki lesújt és teljessé tesz, és mindent megtesz, ami csak tetszik neki.” „Így van megírva” – felelte a pap. Ezután Jézus felemelte a kezét és így szólt: „Urunk, a mi Istenünk, ez az én hitem, mellyel a te testamentumodon alapuló ítéleted elé járulok, mindenkivel szemben, akik ennek az ellenkezőjét vallják.” És az emberek felé fordulva azt mondta: „Térjetek meg, mindazok alapján, amit a pap mondott nektek, hogy írva vagyon Mózes könyvében, az Isten szövetségében mindörökre, hogy érezzétek a ti bűnötöket, hiszen én egy látható ember vagyok, és egy darab sár, aki a földön jár, halandó, miként más emberek. És volt kezdetem, és végem is lesz, és olyan [vagyok] aki képtelen egy legyet újrateremteni.” Ezután az emberek siránkozva felemelték a hangjukat és így szóltak: „Bűnt követtünk el Urunk és Istenünk ellened, légy irgalmas hozzánk.” És kérték Jézust, mindannyian, hogy imádkozzon a szent város biztonságáért, hogy a mi Istenünk haragjában ne adja át más nemzeteknek, hogy letapossák. Ezután Jézus, felemelvén a kezét, imádkozott a szent városért és az Isten embereiért, amire mindenki azt kiáltotta: „Úgy legyen! Ámen!”90 96. fejezet Amikor az ima véget ért, a pap hangosan így szólt: „Maradj Jézus, mert tudnunk kell, ki vagy, a nemzetünk megnyugtatása végett.” Jézus azt felelte: „Jézus vagyok, Mária fia, Dávid magvából, egy ember aki halandó és féli az Istent, és azt keresem, hogy az Istennek megtiszteltetés és dicsőség adassék.” A pap azt válaszolta: „Mózes könyvében az van írva, a mi Istenünk el kell hogy küldje a Messiást, aki el fog jönni, bejelenteni számunkra az Isten kívánságait, és a világot Isten kegyelmébe vezeti. Ezért én kérlek téged, mondd meg az igazat, te vagy az Isten Messiása, akit várunk?” Jézus azt felelte: „Igaz, az Isten így ígérte, ám valójában nem én vagyok ő, hiszen őt előttem alkották meg és utánam fog eljönni.” A pap azt válaszolta: „A szavaid és a jeleid alapján mindenképpen úgy gondoljuk, hogy próféta vagy és az Isten egyik szentje, ezért kérlek téged, Júdea és Izrael nevében, és az Isten szeretetedre, miképpen fog a Messiás eljönni. 97. fejezet Jézus azt felelte: „Az élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, én nem a Messiás vagyok, akit a föld minden törzse vár, miként azt Isten megígérte Ábrahám atyánknak, mondván: ’A te magodban megáldom a föld összes törzsét.’ Ám amikor az Isten elvisz engem a világból, a Sátán újra felszítja ezt az átkozott lázadást, az istenteleneket rávevén arra, hogy én Isten vagyok, és az Isten fia, s ekképpen a szavaimat és tanításaimat megfertőzik, olyannyira, hogy alig marad harminc igaz hívő; amikor is az Isten kegyelmet gyakorol a világ felett, és elküldi az ő Hírnökét, akiért valamennyi dolgot megalkotta, aki délről érkezik el hatalommal, és elpusztítja a bálványokat a bálványimádókkal együtt, aki elveszi a Sátántól az emberek feletti uralmat. Elhozza magával az Isten kegyelmét a megváltásukért, hogy higgyenek őbenne, és áldott az, aki hisz majd a szavainak.” „Méltatlan vagyok rá, hogy köntösét megoldjam, ám megkaptam az Isten jóindulatát, hogy láthatom őt.” Ezután a pap, a kormányzóval és a királlyal azt mondta: „Ne gyötörd magad, óh, Jézus, Isten szentje, mert a mi időnkben ez a lázadás nem tör ki még egyszer, hiszen azt fogjuk megírni a szent római szenátusnak, császári rendelet formájában, hogy senki ne hívjon téged többé Istennek, avagy Isten fiának.” Ezek után Jézus így szólt: „A szavaitok nyomán immár nem vagyok vigasztalan, hiszen remélem, hogy fény jön a 91 sötétségre, a vigaszom pedig az eljövendő Hírnök miatt van, aki elpusztítja az összes, rólam alkotott hamis meggyőződést, az ő hite elterjed, és megragadja az egész világot, mivel Isten megígérte Ábrahámnak, a mi atyánknak. És ez nyújt számomra vigaszt, hogy az ő hite vég nélkül való lesz, miközben az Isten révén megőrzi sérthetetlenségét.” A pap azt válaszolta: „Miután eljött az Isten Hírnöke, jönnek majd más próféták is?” Jézus így válaszolt: „Nem jönnek utána az Isten által küldött igaz próféták, ám igen nagyszámú hamis próféta érkezik, emiatt szomorú pedig vagyok. Mivel a Sátán az Isten igazságos ítélete által támasztja őket, és ők elrejtik önmagukat az evangéliumom ürügyén.” Heródes azt mondta: „Miként lehet igazságos Isten ítélete, ha ilyen istentelen emberek fognak eljönni?” Jézus így felelt: „Igazságos, aki ugyanis nem hisz a megváltása igazságában, hazugságban kell hinnie, ami kárhozatra viszi. Ezért azt mondom nektek, hogy a világ megveti az igaz prófétákat és szereti a hamisakat, miként az Mikeás és Jeremiás korában történt. Mindenki azt szereti, aki olyan, mint ő.” Ezután a pap azt mondta: „Milyen nevet visel majd a Messiás, és milyen jele lesz eljövetelének?” Jézus így felelt: „A Messiás neve csodálatra méltó, hiszen maga az Isten adta neki, amikor megteremtette az ő lelkét és égi pompába helyezte. Az Isten így szólt: ’Várj Mohamed, a te kedvedért megalkotom a Paradicsomot, a világot, és a teremtmények hatalmas sokaságát, ezekből ajándékot készítek neked, oly mértékben, hogy bárki, aki áld téged, áldott lesz, és aki átkoz téged, átkozott lesz. Amikor el foglak küldeni a világba, úgy küldelek, mint a megváltás Hírnökét, és a te szavad igaz lesz, olyannyira, hogy a menny és a föld elbukhat, de az ő hite soha sem fog megbukni.’ Mohamed, az ő áldottjának neve.” Ezután a tömeg felemelte a hangját, mondván: „Óh, Isten, küldd el hozzánk a te Hírnöködet. Óh, Mohamed jöjj el gyorsan a világ megváltására!”