Becsukom a szemem...

És Rád gondolok...amikor meglátlak...amikor először megpillantalak...és még mindig görcsben van a gyomrom tőle...amikor várok,hogy megpillanthassalak...megigazgatom a ruhám,a hajam...tökéletes akarok lenni...kívűl-belül...

És jössz...és már türelmetlenül várom,hogy a karjaidba vegyél...hogy megölelj...hogy érezzem a szorításod,hogy érezzem,Neked mennyire hiányoztam...hogy érezzem a csókod..a nyelvünk finom kis játékát...és akkor egy picit oldódik a görcs...

Becsukom a szemem...

És Rád gondolok....amikor belédkarolok...amikor megcsókolod a kezem...az érintésedre...a kezedre...ahogy hozzám érsz...simogatod az arcom...és én becsukom a szemem...hogy érezzem.Hogy ne csak lássam,hanem más érzékszerveimmel is beleégjen az agyamba az a pillanat...

Becsukom a szemem...

És emlékszem,és érzem a csókodat...ami egyszerre finom és puha...ugyanakkor követelődző is...és tökéletesen összeillik az én számmal...játszunk....mind a ketten adunk,és mind a ketten kapunk ezáltal...

Érzem az illlatodat...ami annyira férfias...ami felborzolja az érzékeimet..érzem az illatot...igen,múltkor én is megéreztem valahol azt az illatot,amit Te használsz...egyszerre szívpezsdítő és megrázó...mert ez a TE illatod...de nélküled...
Hallom a hangod...hallom és látom a nevetésed...a kis kuncogásokat..vagy a nagy nevetéseket...a kis grimaszaidat...

A tekintetedet...ami rajong,felfal,imád,kérdőn néz...
Becsukom a szemem...
És Rád gondolok...

És potyognak a könnyeim..tudom...tudom,hogy ez fáj Neked..de nehezen tudom megállni...és hidd el,a boldogságtól sírok...mert ezt nem tudom elhinni...

Kaptam egy Férfit...kaptalak Téged,akit nem akarok elveszíteni...és tudom,néha nagyon nehéz velem...igyekszem...és ezért mégjobban becsüllek Téged...

Többet adsz nekem,mint azt gondolnád..alakítjuk egymást...hatással vagyunk egymásra...szép lassan közel jöttél...közel engedtelek,mert Te úgy jöttél,hogy nem féltem...hogy mertelek....mert jó ember vagy...nem érdekel,milyen ember voltál...az érdekel,most milyen vagy...és én ezért a Férfiért odáig vagyok...

És hiányzol...és ez a hiány már néha elviselhetetlen...az elevenenbe mar...és ezért néha nagyon előtör ez belőlem...úgy érzem,megszakadok...ott,belül...


Tudnod kell:

Fontos vagy nekem...megajándékozol a kapcsolatunk minden pillanatával...


Becsukom a szemem...

És Rád gondolok...
És már a karjaidban vagyok...

„Nosza sírni kezd, zokogni,
Sűrű záporkönnye folyván:
Liliomról pergő harmat,
Hulló vízgyöngy hattyú tollán.”

Arany János