A béketűrés vagy hosszútűrés több a türelemnél. Sajátos ,,lassúság'' ez: lassúság a haragvásban. Az ilyen embernek hosszú idő kell ahhoz, hogy dühbe jöjjön. Istenről az áll a Kivonulás könyvében, hogy könyörületes és résztvevő Isten, lassú a haragvásra, gazdag a jóságban és hűségben. Ennek az ősi kinyilatkoztatásnak a visszhangja keresztülhúzódik az egész ószövetségen. A hosszútűrés még azt is jelenti Istennél, hogy sértéseket visel el büntetés nélkül. Az olyan ember tehát, aki lassú a haragvásban, az elkedvetlenedésben, aki tud várni és kitartani, különleges tanúja Istennek, megvalósítja azt az átlátszóságot az abszolút felé, amit egyenességnek neveztünk.

A béketűrés az önzetlen szeretet tulajdonsága. Ellentéte az eltompultságnak. A szív jósággá lényegült önuralma. Abban áll, hogy nem viszonozzuk az igazságtalanságot, nem keresünk alkalmat a bosszúra, lemondunk a büntetésről, visszafojtjuk szívünkben a méreg és neheztelés érzését, sőt egyáltalán föl sem engedjük merülni.

Ha az ember miatti ,,kétségbeesést'' bensőleg legyőzzük és könyörületté alakítjuk, az feltétlenül a karizmatikus szeretet, az Istenről való tanúságtétel, a keresztény egyenesség egyik legnagyobb tette: egyenes, emelkedett, tanúságtevő lét. Az ilyen életben tud világossá válni, hogy csakugyan létezik az Egészen-Más, az emberileg megmagyarázhatatlan: Isten; létezik és hatalma van egy ember szívén. Megtenni ezt, de nemcsak akkor, ha belső lendületünk sürget rá, hanem állandóan - fáradtan, kimerülten, beleunva is, akkor is, ha utálat gyűl a lélek mélyére, ha életünk üde színét kikezdték a sértések, ha szívünk bágyadt: ez lenne a keresztény tanúságtétel.

http://www.szepi.hu/irodalom/vallas/boros/ember