Ez az a láthatatlan erő a bennünk lakó isteni szikra, mely csepp a végtelen fényóceánból, az Öröklét világából ideszármazott szeretet.

Mindnyájan azzal a szent elhatározással érkeztünk ebbe a világba, hogy életünket békében, szeretetben fogjuk élni. Csak az lesz fontos számunkra, hogy adhassunk. Hogy szebb legyen az a világ, amelyből majdan eltávozunk, mint amibe beleszülettünk.

Születés és világnézet
Aztán születésünkkor belecsöppentünk egy adott korba, társadalomba, családba - mindez nagyban meghatározta az élethez való hozzáállásunk kialakulását. Önkéntelenül is átvettük környezetünk értékrendjét, szokásait - mondhatni az "anyatejjel" szívtuk magunkba a világnézetet. Szép lassan elfeledkeztünk nemes elhatározásunkról és a vágyak birodalmának tünékeny látomásait kezdtük el kergetni - ki így, ki úgy. A módszerek és a célok különböznek ugyan, de egyben mind megegyezik: nem hozza el a várva-várt boldogságot.

Boldogságra születtünk
Pedig az ember eredendően boldogságra született. Mégsem érhetjük el mindaddig, amíg a múlandó tér-idő világ káprázatában próbáljuk meglelni. A nagyobb céljaink elérése, vágyaink beteljesülése esetén talán örömöt élünk át, azonban ez idővel mindig elhalványul, szertefoszlik. Újabb vágyaink keletkeznek - nincs megállás soha. A holnap mindig többet akar. Lehetetlen ilyen módon mindörökre elégedettnek maradni. Egyetlen megoldást az hozhat csupán, ha figyelmünk fényét felemeljük ebből a múlandó, káprázatvilágból az Örökkévalóság szféráiba. Hiszen ahol a figyelmünk, ott vagyunk mi is.

KÉT -ség és FÉL-elem
Amíg kétségek és félelmek között vergődünk, addig a polaritás foglyai vagyunk. Viszont a Benső Valóság fényébe merítve figyelmünket, kiegyensúlyozott, harmonikus, boldog emberekké leszünk. Így történjen bár velünk bármi is, mindig hálásak leszünk, hisz felismerjük: minden értünk van.

A világegyetemben semmi sem véletlen, minden mindennel összefügg és mindennek komoly oka van, ha nem is látjuk spirituális vakságunkból kifolyólag. A megoldás csak az lehet, hogy a bensőbe fordulunk és felfedezzük azt a végtelen és kiapadhatatlan kincsestárat, mely ott szunnyad bennünk. Kivétel nélkül mindnyájan magunkban hordozzuk a bölcsesség és a mindentudás képességét, azonban csak a bensőbe fordulva találhatjuk meg.

"A mennyeknek országa bennetek vagyon" - mondta Jézus - "Közelebb van hozzátok, mint a saját ütőeretek." Mi lehet még az ütőerünknél is közelebb, hiszen az szállítja a véren keresztül az éltető oxigént sejtjeinkhez. A lelkünk. A bennünk lakó isteni szikra, mely csepp a végtelen fényóceánból, az Öröklét világából ideszármazott szeretet. Ez az a láthatatlan erő, mely felépítette testünket, életben tartja - mint egy gravitációs erő összefogja és koordinálja sejtjeink működését.

Erre a fénymagra kellene ráhangolódnunk ahhoz, hogy a boldogságot megtaláljuk. Annyira elfeledkeztünk róla, oly mértékben azonosítottuk magunkat a fizikai testünkkel, az érzelem- és gondolatvilágunkkal, hogy valódi, igaz lényünk eltűnt az illúzió függönye mögött.

"Nehezebb a gazdag embernek bejutnia a mennyeknek országába, mint a tevének  ( v. hajókötélnek - Vili ) átmenni a tű fokán." (Jézus) Mit is jelent ez? Amíg ragaszkodunk a múlandó világhoz, addig rabok vagyunk - saját kötődésünk láncol az elmúló illúziókhoz. De ráébredve az öröklét titkaira megleljük spirituális kincseinket, melyeket nem emészt el az idő vasfoga: a penész és a rozsda.

A tizedik kapu a harmadikszem
A homlokunk közepén található egy láthatatlan kapu. Nevezik úgy is, hogy harmadikszem vagy egyszem ( v. Napszem - Vili ). Indiában Daswan dwarnak is mondják, ami annyit tesz: tizedik kapu. Ugyanis kilenc testnyílásunk vezet a fizikai világba: szemek, fülek, orrlyukak, száj és a két alsó nyílás. A tizedik viszont nem a külvilágba, hanem a benső spirituális birodalmakba nyílik. Ez az a pont, melyen keresztül fölemelkedhetünk a múlandó káprázatnak, kiszabadulhatunk a születések és halálok véget nem érő körforgásából.

Békesség
A spirituális ébredésnek mellékhatása lesz a világbéke: hiszen rátalálva a bennünk lakozó harmóniára, tetteink, szavaink és gondolataink is békéssé, kiegyensúlyozottakká válnak. Megértőkké, elfogadókká válunk - jó példát adunk környezetünknek. A szeretet láthatatlan hullámai áthatolnak téren és időn, a Gondviselés mind több áldását vonzzák be életünkbe. A lelke mélyén mindenkiben tiszteletet fog ébreszteni harmóniánk és önkéntelenül is követni fogják példánkat.

A szeretet egyre több kis szigetecskéje fog felbukkanni és növekedni bolygónkon, míg végül összeérnek - s Földünk a béke otthonává válik.

Labant Csaba

http://www.harmonet.hu/psziche