BOLDOGSÁG ÉRINTÉS"

Érintés, simogatás

A civilizált ember tartózkodik a testi érintéstől. Ami pedig valamikor, csecsemő korunkban létszükségletünk volt. Az interneten jelent meg egy kép: Életmentő ölelés címmel. Egy újszülött ikerpár látható rajta. Az egyik baba testvérét átkarolva arcocskáját a testvéréhez dugja, és összebújt ölelésben fekszenek egy inkubátorban.

A történet a következő: az egyik baba súlyos állapotba került, ezért testvérétől elválasztva külön inkubátorba tették. Az éjszakás nővér, a szabályoknak ellenszegülve, a babákat közös inkubátorba helyezte. Miután betette a kicsit a testvére mellé, az átkarolva, egész éjjel az ölelésében tartotta a kistestvérét. A krízises baba szívverése fokról-fokva stabilizálódott, reggelre túljutott az életveszélyen. A kép üzenete: ne felejtsd el megölelni azt, akit szeretsz. A testi érintés, a simogatás nélkülözhetetlen szükségletünk fizikai és lelki értelemben is. Ha a fizikai érintésre nincs is módunk, mert nem élünk párkapcsolatban, és egy idegent vagy a kollégánkat nem ölelgethetjük csak úgy, találkozzunk minél többször barátainkkal. Egy laza, csevegős érintkezés is pótolhatja valamelyest ezt az igényünket.

Alig-alig kerül szóba, pedig egyik legtisztább örömforrásunk, amikor önzetlenül segítünk valakinek. Egy buddhista történet nagyszerűen fejezi ki ennek a lényegét.

Egy tavaszi reggelen két lámajelölt (papövendék) haladt egy erdőn át a szentély felé, hogy imádkozzanak. Egy rőzsét cipelő öregasszony került a szemük elé, aki terhe súlyától a patakba esett. Az egyik ifjú így szólt a másikhoz: vigyázz, nehogy besározd magad, mert nem léphetsz a szentélybe. Mire a másik, választ sem adva, odaugrott az anyókához, és kisegítette a patakból. A két papjelölt továbbhaladt.
A segítő ifjú vidáman szólt a másikhoz, aki egyre komorabbá vált, és semmit nem válaszolt. Mire társa odaszólt neki: mondd, te még mindig cipeled?

A népmesei végszó „jótette jutalmát elnyerte” nem mese. Az önzetlen, szeretetteljes magatartást immunrendszerünk pozitív reakcióval, jó közérzettel és kellemes lelkiállapottal „hálálja” meg. Érdemes tehát segíteni, mert nemcsak a másik emberrel, hanem saját magunkkal is jót teszünk.

(Forrás: Bagdy Emőke, Daubner Béla, Popper Péter: Öröm, harmónia, boldogság)