"A sámánizmus alapjain mindvégig szilárdan álló BÜÜN vallás összegező vallás volt, ami azt jelentette, hogy más vallásokból be tudott önmagába gondolatokat, tételeket fogadni.

A Boldogasszony a kínai eszmerendszer Jin-Jang filozófiájának eredménye, nőnemű Buddha alak, a magyar vallásban UKKÓ isten-asszony emberközelibbé formálódása. A keresztény Egyház még ünnepeit sem merte eltörülni: Gyümölcsoltó, meg Sarlós Boldogasszony — ezek csak magyar Mária-ünnepek (márc. 25, júl. 2)! Eredetileg Buddha halálának, illetve születésének ünnepei. A „Kegyes királynő” — ez a „Boldog Asszony” jelentése — a „nősített” Buddhá-tól örökölhette ezeket az ünnepeket.

Őseinkhez Kína felől érkezett Buddha kultusza, szerzetesek révén, akiknek valószínűleg a BÜÜN vallás tételes vallássá szervezéséhez is közük volt.

A magyarok kapcsolatai ebbe az irányba, főleg Kína felé igen élénkek voltak. A Kína felől ható buddhizmus elősegíthette a tudók, táltosok „szerzet”-be tömörülését is. E korban azonosulhatott UKKÓ Istenasszony alakja a Boldogasszony, a nőnemű Buddha alakjával. A „szerzetek” révén továbbá koordinálódhatott, könyvekbe foglaltathatott a tudásanyag is.

A kolostornak megfelelő intézményt — a maglócai Erdős Flórián, a rábapatonai „Tudós” Nagy Ferenc és az acsalagi id. Bendes József szerint — kerövet-nek nevezték. Ezek „atyamesterei”, elöljárói voltak a bácsák, akik a táltosi hagyományt átmentették (a bácsa lehet a magyar „bácsi” szó őse, a kínai bá-tzö = kolostori elöljáró, tanítómester szó rokona, meghonosodása).

Szellemi hatás Kína és Tibet felől a tudók gyógymódjaiban is fölfödözhető, de leginkább a „kutyatej” jóslásban. (A kutyatej növényről van szó, nem „ebtejről”!). Ez is erősíti azt a föltételezést, hogy még a 10-11. században is élénkek lehettek a kapcsolatok Kína felé.

Talán — ez csak föltételezés — a BÜÜN elnevezésnek köze lehet a Bőn-höz, a tibeti sámánizmus nevéhez. Ebből az irányból más, igen fontos szavak is érkeztek, például az arvis = orvos, meg a jog szavaink.

Az indogermanisták ezeket szívesen minősítik szanszkrit szavaknak, mert abban a nyelvben is megvannak. Az igazság az, hogy a hinduk árja ősei leigázták a náluknál műveltebb szangir népet, melynek maradványai mint nomádok ma is léteznek a Himalája északnyugati lejtőin. Körülbelül kétszáz évig tartott, míg a győzők átvették a legyőzöttek kultúráját, hasonlóan a krétai-görög, vagy az etruszk-római kultúra-átvételhez.

A szangir nyelv Kr. e. a 6. században már nem létezett. Az 5.-4. században egy hindusított változata vált a liturgia és tudomány nyelvévé, hasonlóan, mint Európában a latin. Ez a szanszkrit nyelv; indoeurópai szerkezet, tele altáji-tibeti szavakkal.

A kapcsolatok nem csak vallásos jellegűek voltak, s még azok sem csak a buddhizmussal álltak fönn.

A kínai szám-mágia, az „I-Csing”, a „Változások Könyvé”-nek szám-mágiája is nyomokat hagyott, s ez épp azt bizonyítja, hogy a kapcsolatok a taoistákkal is léteztek, méghozzá a Honfoglalás után is. Ez utóbbi föltételezést az támasztja alá, hogy a kínai szám-mágiának az a változata jutott bele a magyar orákulum praktikákba, mely a Honfoglalás előtt Kínában nem létezett.

Kínában 618-tól 907-ig a Tang dinasztia uralkodott. Ez a buddhizmus fénykora Kínában. A buddhisták ellenségei a mágiának, ezért a Tang dinasztia idején ki is ment a divatból. Utána ismét elterjedt, de új vonással gazdagodva. Amíg a korábbi szám-mágia ténymegállapító orákulum volt, az új már tanácsadó orákulum. E szerint a fenyegető balsors nem okvetlenül elháríthatatlan, a jó pedig csak megfelelő hozzáállás esetében következik be. A jó szerencsét el is lehet hárítani, épp úgy, mint a csapást."

Máté Imre (Yot 1. 48-49.old)