In superna regione
(16. század eleje)

A mennyeknek országában
égieknek serege
örvend Isten látásának,
s kegyelmének részese,
s tart örökké dicsőségük:
az Isten dicsérete.

A Szeráfok csodálatos
lángolással lobognak,
édességes szeretetből
ők soha ki nem fogynak,
s nincsen vége Királyukat
dicsőítő daluknak.

Fény árad a Kerubokra,
az igazság sugara,
nem rebbenő szemük előtt
igaz napnak az Ura,
üdülésük élő forrás
édesvizű pohara.

Nagyfenségű Trónállóknak
csendes fent a székhelye,
hatalmukban derű, béke,
ítélkezés mérlege,
az igaz bíró hajthatatlan
érvényű ítélete.

Seregeket dicsőséggel
Uraságok vezetnek,
általuk válik ismertté
adománya Istennek,
jogarától kinek minden
teremtmények reszketnek.

A felséges Fejedelmek
tartományt és országot
vezetnek, és védelmüket
élvezik a királyok,
megtartás és változtatás
Istentől szállt reájok.

Kikre támad vad ellenség
ravaszul, alattomban,
őket a Hatalmasságok
védik nagy hatalommal,
és a Sátánt űzik, nyomják,
kinek csak ártalom van.

Erősségek által Isten
jeleket ád, csodákat,
láthatóvá a Teremtő
ereje csak így válhat,
intésére eget-földet,
tengereket mozgatnak.

A hatalmas Arkangyalok
nekünk csodát hirdetnek,
nagy hasznunkra titkait is
feltárják az Istennek,
munkálkodnak: hozzászálljon
gondolata embernek.

Arkangyalok között Gábort
különleges szeretet
övezi és dicsőíti
hallatlan nagy kegyelet:
őáltala tárulnak fel
számunkra is az egek.

Égieknek országából
a Szűzhöz megy követnek,
s hírül adja: tiszta méhe
a dávidi nemzetnek
sarjadékát szüli majd meg
Istennek és embernek.

Ezért aztán Gábor angyalt
kitüntető hálával
öleli át Urunk Jézus
a kegyes Szűzanyával,
tiszteli és szereti őt
az ég minden karával.

Alsóbbrendű angyaloknak
az a tisztük, munkájuk:
ápoljanak minden embert,
vigyázzanak reájuk,
vezessék az égbe őket,
ott van a palotájuk.
Ámen.

Fordította Csonka Ferenc