| |
A
lelki társad néha csendben lép az életedbe, Te azonban a csinnadrattát
várod ; a fények és színek összemosódását. A tűzijátékot. A nagy
sodrást. HANGOSAN akarod megélni a találkozást!
A lelki társad azonban halkan lép be az ajtón. Néha nem is kopog. Leül,
figyel. Nem kiabál, nem tapsol. A lelki társad megérkezése az életedbe
nem mindig egyenlő a "CIRKUSZ JÖTT A VÁROSBA" élményével. Nincsenek
harsonák, kürtök és pergő dob szólók sem. Nem rohangálnak a piros orrú
bohócok, táblával a nyakukban.
Egyszerűen belép, és OTT van. Észrevétlenül suhan be, mint egy árny. Ha
nem veszed észre: érzelmi vakság a diagnózisod. Végig ott ül a szemed
előtt, csak Te vagy képtelen őt látni. Ő viszont lát Téged. Nagyon is
jól. Bár felfelé néz, látja hibáidat is. Gyengeségeid, gyarlóságod,
kapálózásaid. De látja nagyságod is. Ő azt is beléd látja, amit még Te
sem mersz elhinni magadról. Néz Téged. Figyelemmel kíséri az életed.
Elidőz ; Vár ; Ha igazán a lelki társad, megérti vakságod is.
Elfogadja. Aztán feláll és kisétál a szobádból; majd lassan az
életedből is. Miközben kifelé megy, arra gondol: "Nem kell mindig gólt
lőni ; az örökkévalóság hosszú idő "
Van
egy csöndes hely a lelked legeldugottabb zugában, ahova akkor térsz
vissza, amikor békét és nyugalmat szeretnél, ahol kieresztheted a
fárasztó nap feszültségét, lehalkítod agyad hangos moraját és odaérve
megnyugszol.
Tudom,
hogy a lelked mélyén ott van ez a hely, ahol egy ládikóban őrizgeted a
legmélyebb titkaidat, azokat, amelyekről senkinek sem beszélnél a világ
összes kincséért sem... azokat a felejthetetlen élményeket, amikre nap
mint nap visszagondolsz és borzongással tölt el a tudat, hogy részed
lehetett benne... a tested is beleremeg, amikor felidézed, ismét magad
előtt látod, hallod és a fantáziád éltre kelti a régvolt eseményeket...
amelyek a LEGJOBBAK voltak életedben...
Ha sziklát nem tudod elmozdítani vagy áttörni, használd arra, hogy fölé emelkedj!Változtasd az akadályt lépcsővé!
A
közeli erődben különleges fát fedeztem föl: az egyik lucfenyő egy
hatalmas szikladarabot körülölelve nőtt ki a földből. Úgy ült ott
kőszékén, mint egy óriás. Barna törzse köpenyként vette körül a
sziklát. Könnyed mosollyal, hanyagul tornyosult ellenfele fölé, mint
bajnok a megérdemelt győzelem után. A fa merészsége engem is mosolyra
késztetett. Elképzeltem kettőjük harcát: ki tudja hány évvel ezelőtt
kicsi hajtás bújt ki a földből a szikladarab mellett. A kő úgy
magaslott fölé, mint egy óriás hegy. Miféle esélye volt ennek a kicsi
hajtásnak a kemény szikladarabbal szemben? Mégis bátran birokra kelt
vele. Ahogyan a sarj növekedett, újra meg újra nekiütközött a sziklás
talaj keménységének. Ez mindig hajthatatlan, kellemetlen szomszédját
juttatta eszébe. Ha a fa ember lett volna, talán morogni kezd:Mivel
szolgáltam és rá erre? Nem tudok úgy kinyújtózni és növekedni, mint
más, rendes lucfenyő! De a fácska minden morgás nélkül lassan tovább
nőtt, az ég felé törekedett, és kinyújtózott. Az egyetlen értelmes
dolgot tette: ránőtt a szikára. Amikor törzse végül felkúszott a
szikladarab tetejére, tovább nőtt olyan egyenesen, mint a gyertyaszál
akárcsak a többi fa. Ha ma valaki rátekint daliás termetére, úgy tűnik,
mintha a lucfenyő ezt mondaná: Ha a sziklát nem tudom elmozdítani vagy
áttörni, használd arra, hogy fölé emelkedj! Változtasd az akadályt
lépcsővé!Mi
tart vissza bennünket attól, hogy olyan emberré váljunk, amilyenek
lenni szeretnénk? Milyen szikladarabbal kell megharcolnunk? Valamit
gyermekkori trauma, ami aláásta önbecsülésünket? Nehéz természetű
munkatárssal kell együtt dolgoznunk? Házassági problémáinkkal küzdünk?
Anyagi nehézségek állják utunkat? Fogadjuk ezt úgy, hogy az utunkba
álló szikla része Isten tervének! Kezdjünk el hálát adni Istennek az
életünkben lévő nehézségekért! Az akadályok ugyanis lehetőséget adnak
arra, hogy megtapasztaljuk Isten erejét. Az akadályok vagy mindent
eltakarnak a szemünk elől, vagy lehetővé teszik számunkra, hogy föléjük
kerekedve többet láthassunk, mint előzőleg. Ez egyedül tőlünk függ."Mennyei
Atyám, köszönöm neked, hogy azoknak,akik Téged szeretnek és benned
bíznak, minden a javukra válik. Adj nekem erőt, bölcsességet és
türelmet, hogy az utamba kerülő szikladarabok adta esélyt megragadja,
és közben megtapasztaljam a Te erődet, amely minden akadályt legyőz."
"Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is odavan érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted"
| |
Az
igaz tanítók, mesterek feladata, hogy inspirálják lényünket az
önfelfedezésre és a kiteljesedésre... a Tudás azonban mindig is bennünk
volt, van és lesz - legfeljebb egónk makacskodása nem engedi számunkra
a hozzáférést.
...
A látszat ellenére minden eszközöd megvan ahhoz, hogy boldoggá alakítsd napjaidat.
Az egyetlen, ami ebben akadályoz: a biztonságos (mert megszokott)
szenvedéshez való ragaszkodásod. Az egó önsanyargatásra ingerlő
akarnoksága.
A szíved mélyén ebben a pillanatban is örömben táncolsz - csak emberi elméd nem tud róla.
Ha felnyitod harmadik szemedet és látóvá teszed magad: elcsodálkozol,
micsoda gazdagságban van részed isteni származásod által ezen a Földön.
Cseppek
http://webcache.googleusercontent.com |
|
Kommentáld!