Apokrif-iratok

Cseppek a Fényóceánból

14 éve | [Törölt felhasználó] | 11 hozzászólás

Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk ...

A lelki társad néha csendben lép az életedbe, Te azonban a csinnadrattát várod ; a fények és színek összemosódását. A tűzijátékot. A nagy sodrást. HANGOSAN akarod megélni a találkozást!

A lelki társad azonban halkan lép be az ajtón. Néha nem is kopog. Leül, figyel. Nem kiabál, nem tapsol. A lelki társad megérkezése az életedbe nem mindig egyenlő a "CIRKUSZ JÖTT A VÁROSBA" élményével. Nincsenek harsonák, kürtök és pergő dob szólók sem. Nem rohangálnak a piros orrú bohócok, táblával a nyakukban.

Egyszerűen belép, és OTT van. Észrevétlenül suhan be, mint egy árny. Ha nem veszed észre: érzelmi vakság a diagnózisod. Végig ott ül a szemed előtt, csak Te vagy képtelen őt látni. Ő viszont lát Téged. Nagyon is jól. Bár felfelé néz, látja hibáidat is. Gyengeségeid, gyarlóságod, kapálózásaid. De látja nagyságod is. Ő azt is beléd látja, amit még Te sem mersz elhinni magadról. Néz Téged. Figyelemmel kíséri az életed. Elidőz ; Vár ; Ha igazán a lelki társad, megérti vakságod is. Elfogadja. Aztán feláll és kisétál a szobádból; majd lassan az életedből is. Miközben kifelé megy, arra gondol: "Nem kell mindig gólt lőni ; az örökkévalóság hosszú idő "

Van egy csöndes hely a lelked legeldugottabb zugában, ahova akkor térsz vissza, amikor békét és nyugalmat szeretnél, ahol kieresztheted a fárasztó nap feszültségét, lehalkítod agyad hangos moraját és odaérve megnyugszol.

Tudom, hogy a lelked mélyén ott van ez a hely, ahol egy ládikóban őrizgeted a legmélyebb titkaidat, azokat, amelyekről senkinek sem beszélnél a világ összes kincséért sem... azokat a felejthetetlen élményeket, amikre nap mint nap visszagondolsz és borzongással tölt el a tudat, hogy részed lehetett benne... a tested is beleremeg, amikor felidézed, ismét magad előtt látod, hallod és a fantáziád éltre kelti a régvolt eseményeket... amelyek a LEGJOBBAK voltak életedben...

Ha sziklát nem tudod elmozdítani vagy áttörni, használd arra, hogy fölé emelkedj!Változtasd az akadályt lépcsővé!
A közeli erődben különleges fát fedeztem föl: az egyik lucfenyő egy hatalmas szikladarabot körülölelve nőtt ki a földből. Úgy ült ott kőszékén, mint egy óriás. Barna törzse köpenyként vette körül a sziklát. Könnyed mosollyal, hanyagul tornyosult ellenfele fölé, mint bajnok a megérdemelt győzelem után. A fa merészsége engem is mosolyra késztetett. Elképzeltem kettőjük harcát: ki tudja hány évvel ezelőtt kicsi hajtás bújt ki a földből a szikladarab mellett. A kő úgy magaslott fölé, mint egy óriás hegy. Miféle esélye volt ennek a kicsi hajtásnak a kemény szikladarabbal szemben? Mégis bátran birokra kelt vele. Ahogyan a sarj növekedett, újra meg újra nekiütközött a sziklás talaj keménységének. Ez mindig hajthatatlan, kellemetlen szomszédját juttatta eszébe. Ha a fa ember lett volna, talán morogni kezd:Mivel szolgáltam és rá erre? Nem tudok úgy kinyújtózni és növekedni, mint más, rendes lucfenyő! De a fácska minden morgás nélkül lassan tovább nőtt, az ég felé törekedett, és kinyújtózott. Az egyetlen értelmes dolgot tette: ránőtt a szikára. Amikor törzse végül felkúszott a szikladarab tetejére, tovább nőtt olyan egyenesen, mint a gyertyaszál akárcsak a többi fa. Ha ma valaki rátekint daliás termetére, úgy tűnik, mintha a lucfenyő ezt mondaná: Ha a sziklát nem tudom elmozdítani vagy áttörni, használd arra, hogy fölé emelkedj! Változtasd az akadályt lépcsővé!Mi tart vissza bennünket attól, hogy olyan emberré váljunk, amilyenek lenni szeretnénk? Milyen szikladarabbal kell megharcolnunk? Valamit gyermekkori trauma, ami aláásta önbecsülésünket? Nehéz természetű munkatárssal kell együtt dolgoznunk? Házassági problémáinkkal küzdünk? Anyagi nehézségek állják utunkat? Fogadjuk ezt úgy, hogy az utunkba álló szikla része Isten tervének! Kezdjünk el hálát adni Istennek az életünkben lévő nehézségekért! Az akadályok ugyanis lehetőséget adnak arra, hogy megtapasztaljuk Isten erejét. Az akadályok vagy mindent eltakarnak a szemünk elől, vagy lehetővé teszik számunkra, hogy föléjük kerekedve többet láthassunk, mint előzőleg. Ez egyedül tőlünk függ."Mennyei Atyám, köszönöm neked, hogy azoknak,akik Téged szeretnek és benned bíznak, minden a javukra válik. Adj nekem erőt, bölcsességet és türelmet, hogy az utamba kerülő szikladarabok adta esélyt megragadja, és közben megtapasztaljam a Te erődet, amely minden akadályt legyőz."

"Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is odavan érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted"

Az igaz tanítók, mesterek feladata, hogy inspirálják lényünket az önfelfedezésre és a kiteljesedésre... a Tudás azonban mindig is bennünk volt, van és lesz - legfeljebb egónk makacskodása nem engedi számunkra a hozzáférést.
...
A látszat ellenére minden eszközöd megvan ahhoz, hogy boldoggá alakítsd napjaidat.
Az egyetlen, ami ebben akadályoz: a biztonságos (mert megszokott) szenvedéshez való ragaszkodásod. Az egó önsanyargatásra ingerlő akarnoksága.
A szíved mélyén ebben a pillanatban is örömben táncolsz - csak emberi elméd nem tud róla.
Ha felnyitod harmadik szemedet és látóvá teszed magad: elcsodálkozol, micsoda gazdagságban van részed isteni származásod által ezen a Földön.

Cseppek

http://webcache.googleusercontent.com

Címkék: