2010.08.02 16:29:21

idéz & válasz

R. R. Romi

Csillagösvény

Nagy pelyhekben hull a hó
Pompába öltöztetve eget-földet,
Minden fehér csillogó
Balzsammal tölti meg a lelket.

A távoli horizonton lehullott egy csillag,
Fáradt vándor tekintete követi a fénysugarat.
Meggyorsítva lépteit arrafelé ballag,
Csillagösvény mutatja a hazavezető utat.

Fejét felkapva száncsengő hangját hallja,
Rénszarvasok húznak felette magasan balra.
A teret megtölti csilingelő kacagás balzsamos hangja,
Angyalok repülnek nyomában, a kristályszánt követve, hajtva.

Habfehér szárnyukkal boldogan verdesve újra meg újra,
Vidám suhogásukkal aranyport hintenek a hóval fedett útra.
Rajongva-kacagva ujjongva ünnepelnek,
A közelgő Szentlélek ragyogásának örülnek.

A megfáradt vándor előtt aranycsillám lepi el a rejtőző utat,
Dermedő lábait puhán rátéve, meleg otthonába juthat.
Az angyalhangú kacagásba isteni csillagfény vetül az útra,
Csábítva a Földön minden teremtett lelket szépre, s a jóra.

Kicsiny kunyhó meleg fényű ablakában állva,
Gyermeki arc tekint a hideg éjszakába, szerető édesapjára várva.
A bölcsőben egy kisded gyenge hangocskája gőgicsél,
Tiszta lelkét édesanyja vigyázza meg a csillagfény.

A vándornak szeméből kacagva szökken ki a csillagnak fénye,
Hogy betöltse helyét a kunyhóablak világló képe.
A távolban felragyog a szeretet puha fészekmelege,
A vándor görnyedt vállairól aranypor szökken fel az égbe.

Csillagösvény aranypor,
Hazavezet, édes otthon.
Majd hálát adva csillagnak, angyalnak,
Gyertyát gyújt a születő kis Jézusnak.

2010.07.31 00:19:50

idéz & válasz

Bodré Anikó: Szeress!

Ha szeretsz, úgy szeress,
Hogy ne engedd el két kezem.
Mindig öleld át szerető szívemet,
Ne hagyd, hogy szomorú legyek.

Ne okozz csalódást,ne bánts engem,
Ne bántsd azt aki a szívét áldozza Neked.
Aki érted él és szeret,
Ki boldog ha a karjaidban lehet.

Ha úgy szeretsz ahogy Én,
Akkor velünk lesz a remény.
Mindig velünk lesz a boldogság,
Csak szeress,szeress tovább.

Ha szeretsz megváltozik a világ,
Minden szép lesz és csodás.
Ne harcoljunk egymás ellen tovább,
Csak szeress,szeress tovább.

2010.07.28 16:11:17

idéz & válasz

Szabó Lőrinc
(1900-1957)

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

2010.07.26 20:51:14

idéz & válasz

Adamis Anna: Arcodat őrzi.....

Arcodat őrzi az arcom
Kezedet őrzi kezem
Léptedet őrzi a léptem
Szemedet őrzi a szemem.
Lélegzeted a lélegzetem.

Más értelme van minden szónak,
Más jelentést hord minden hang.
Más vagyok én is, mint aki voltam,
Más, mióta nem vagy nekem.
Másképp üt a szív és az óra,
Másképp zeng egy húr, hogyha zeng.
Más a válaszom és a kérdés,
Más,mióta másnak szól.

Tegnap még más szemmel néztem,
Egyszerű volt, ami volt,
Most életem foltokban áll.
Arcodat arcomban hordom,
Titkodat hang nélkül mondom,
Léted a semmiben oldom szét.

Arcodat őrzi az arcom
Kezedet őrzi kezem
Léptedet őrzi a léptem
Szemedet őrzi a szemem.
Lélegzeted a lélegzetem.....

2010.07.26 20:45:35

idéz & válasz

Megfogalmazom.....

Hogy mit érzek irántad, megfogalmazom,
Hogy szeretlek téged, ezt jól tudom.
Ha boldog vagy, veled nevetek,
Ha szomorú, veled szenvedek.
Ha sírsz, könnyezem én is.
Ha kacagsz, kacagok én is.
Ha gondod van, segítek megoldani,
Ha beteg vagy, én akarlak ápolni.
Ha nem vagy velem, én féltelek,
Ha hazaérsz, fellélegezhetek.
Ha ellenség jön, én megvédelek,
Ha kell, életem adom érted.
Ha neheztelsz rám, kiengesztellek,
Ha szeretsz, viszontszeretlek.
Nem tudlak megváltoztatni, nem akarlak,
Nem fogok változni én sem, ne akarjad.
Egy kicsit én vagyok, és kicsit érted,
Így, és ezerféleképp szeretlek téged....

2010.07.26 18:44:44

idéz & válasz

Szikszai Ilka:
Ha te vagy

Ha te vagy hûs patak,
Nálad oltom szomjamat.
Ha te vagy hegyek sörénye,
Kis domb vagyok öledbe.

Ha te vagy tenger végtelene,
Vízcseppként hullok kebledre.
Ha te vagy a földön a fény,
Szemeimet rád nyitom én.

Ha te vagy a zúgó, vad vihar,
Szellõvé változom, takarj!
Ha te vagy egy nagy barlang,
Félelem nélkül belépek rajtad.

Ha te vagy a sziporkázó égbolt,
Kis felhõvé változom, sodorj!
Ha te vagy, akinek örülök én;
Köszönöm a szép újjászületést!

2010.07.26 17:33:08

idéz & válasz

De Én had mondjam.........

De Én hadd mondjam azt Szeretlek.
És ezért Én elmegyek.
Hogy ne bántsalak,
hogy ne legyen több bűn,
Mert szeretni így nem lehet.
Ha majd átléped a lét küszöbét,
Ha majd fájni kezd a nincs többé,
Értelmet kap mi volt a Volt,
S mi volt, miért...
Egyet megtudsz majd biztosan,
Lesz egy üzenet,
Volt valaki ki Téged,
Mindennél jobban szeretett!
Elmegyek, ne bántsalak többé,
Elmegyek mert szeretlek, Szeretlek Örökké!

(Anonym)

2010.07.26 10:58:29

idéz & válasz

Ez a bejegyzés válasz Marcsika 2010.07.22 16:03:03-kor keltezett hozzászólására:

Mészáros Ferenc: Éber áhítat.....

Hangtalanok a remények,
sejtelmesek, mint a fények,
lágy felhőjük lenge fátyol,
fodraiban a szív táncol

Táncol a szív reményfényben
sejtelmes, tündöklő kékben
fátyla leng a végtelenben
hangtalan zene a csendben.

Este altat, reggel ébreszt
serkent új és új meséket
úgy érint mintha szeretne
daloló, tündéri csendje.

Szia Marcsika!

Nagyon tetszenek a versek, amiket hoztál!


Mészáros Ferenc:
Napkeltém, vérem!


Felcsillanok benned

Napkeltém a véred

Ez egy új valóság:

Így a mese ébred!


Nem vagyok, nincs testem

Anyagtalan a tér

Arany hídon rezgek

Mint a hajnali fény


Glóriám a csended

Lényem az oldatod

Tűzzel zúgok ereidben

Rezgéseim dalok


Ó milyen jó benned kelni

Éber álmot élni

Csillagkerted oltalmában

Lebegve mesélni!


Ó milyen jó elfeledni

Hogy nincs idő, anyag

Felcsillanni oldatodban,

Mint a hajnali Nap!

2010.07.26 10:52:08

idéz & válasz

Kántor Zsolt
A falevél

Ahogy kiesik a lexikonból a falevél,
megremeg, akár egy kérges, ráncos kéz,
préselt, gyűrött múlt, mennyi hajnal van benne,
esők, darazsak emléke, május, június melege,
keserű, gyógyító nedvek, rostok,
inak, erek, alkonyi szomorúságok, óvatos érintések,
magány, együttlét
egymásba nőtt redői, lemondás, füst,
suttogás, szomj, érintések nyomai, árnyak, éjek,
bíbor, arany, felejtés, szél,
az erdő szaga, könnyek, szavak illékonysága,
mennyi idő, ima és lobogás, hajlongások,
tépelődések pora, nevetés, vihar, csend,
sejtelmek bezártsága, élet, remény széthullása,
zene, bogár-lábacskák kaparászása,
ásítás, ősz, titokban elrebegett vallomások,
tűz, ágak zaja, ajkak egybesimulása, forrósága,
megérett világ, lebomló lét,
miért hagyod el ezt az édes régiót,
ahol hűlt helyedet senki sem siratja?

2010.07.24 18:29:14

idéz & válasz

Káli László:Szeretlek....

Szeretlek. Nem ígérhetem, hogy mindhalálig,
csupán azt, hogy utolsó szívdobbanásig.
Nem ígérhetem, hogy örökké, s hogy csak Te,
csak azt, hogy senki nem lép helyedbe.

Szeretlek öröktől fogva és szeretlek örökké,
bennem lüktetsz, mint ereimben a vér.
S ha látom szemeid szerelmesen fényleni,
újra és újra még jobban tudlak szeretni.

Megkérgesedett lelkem újra fényleni látszik,
fáradt elmém, ím ismét rímekkel játszik,
mert le kell írnom, el kell, mondjam ezerszer
újra, hogy szeretlek, ahogy csak egyszer

szerethet az ember. Több ez, mint szerelem,
több, mint érzés, és több, mint érzelem.
A Minden! Vagy tán - ennél is több, ha lehet.
Igen, a mindennél is több vagy nekem.

2010.07.22 16:08:04

idéz & válasz

PUFFER: Társ


Jó lenne egy társ,
Aki megért a bajban,
S esténként, ha felriadsz,
Átölel halkan…

Valaki, aki megsimogatja
Verejtékes hátadat
Ha gonosz lidércnyomás
Megtámad az éj alatt…

Valaki, aki átölel,
Ha magányos vagy, s bús
S hideg téli éjszakán
Önként magához húz…

Valaki!
Mindegy hogy ki az!
Csak legyen végre valaki!
Hogy ki tudjam mondani!

Többé nem vagyok magányos,
Vár rám is valaki,
Akivel minden bajom, s gondom
Meg tudom osztani…

2010.07.22 16:03:03

idéz & válasz

Mészáros Ferenc: Éber áhítat.....

Hangtalanok a remények,
sejtelmesek, mint a fények,
lágy felhőjük lenge fátyol,
fodraiban a szív táncol

Táncol a szív reményfényben
sejtelmes, tündöklő kékben
fátyla leng a végtelenben
hangtalan zene a csendben.

Este altat, reggel ébreszt
serkent új és új meséket
úgy érint mintha szeretne
daloló, tündéri csendje.

2010.07.22 15:59:52

idéz & válasz

Fazekas Margit

Szívem kulcsa.......

Te vagy a fényem, a ragyogó napom
a legdrágább, a legszebb pillanatom
Te vagy a hitem, minden reményem,
s a szeretet örök vágya bennem
szívem megnyitó zárjának kulcsa
minden lélegzetem meghittsége
meséket álmodok köréd, veled,
csillagként ragyog arany szemed
szárnyaló varázs minden érintésed.

2010.07.22 15:54:51

idéz & válasz

Válóczy Szilvia: Hozd el...

Hozd el nekem a napot...
Azt, amelyik úgy simogat, mint két kezed.
Hozd el nekem az eget...
Ahol szárnyak nélkül is képes vagyok repülni Veled.
Hozd el a madarak röptét...
Hogy eltáncolhassuk benne szívünk keringőjét.
Hozz tenyerembe friss esőt...
Mi felfrissíti testünkben a boldog erőt.
Hozd el nekem a csended...
Hozd el a lüktetést, mi úgy dobog benned...
S én szerelmem csókjába rejtelek Téged.

2010.07.19 22:09:04

idéz & válasz

Kárász Izabella:
VAJON IMÁDKOZOL-E ÉRTEM?


Vajon imádkozol-e értem,
Mikor leszáll a csendes alkony,
S a kis szobádban egyedül vagy,
Hogy senki már ne zavarjon.

Én úgy szeretném, hogyha akkor
Áldást kérnél rám egy imában,
Mert én hiszek az alázatos,
Buzgó, őszinte szent imákban.

Amit másokért mond a lelkünk,
Amit más lelke visszaérez.
Én szeretném, ha imádkoznál
Úgy este későn, ha sötét lesz.

És fönt az Isten trónusánál
Ahol majd mindketten megállunk
Egy csodálatos, tiszta percben
találkozna az imádságunk?

2010.07.17 22:40:31

idéz & válasz

Komáromi János: Én leszek...

én leszek a vágy a szemedben
ha kell magaddal is megverekszel

én leszek a sóhaj a szádban
amikor erőd elhagy a kéjes lázban

én leszek elűzött szemérmed
a tegnapot ölöd meg értem

én leszek elveszett csókod a magányban
ha majd ajkad reszket a rád zuhanó homályban

én leszek vadul lüktető szíved
ha már senki sem, én ott leszek veled

én leszek sivatagban a gyöngyöző harmat
amikor Neked már senkik, semmit nem adnak

én leszek kínod egy álmatlan éjjelen
ha hiányzó örömök csordulnak ki szemeden

én leszek könnyed egy összegyűrt ágyban
amikor elmerülsz az egyedül-maradt vágyban...

2010.07.10 23:24:34

idéz & válasz

Álmaink...

Álmomban szép voltam,
álmomban álmodtam-
-álmodtam, hogy élek...
Álmomban csókoltam-
-csókoltalak téged
mert álmomban azt kérted...

Álmodban boldogság
s nyugalom talált rád,
álmodban szépséggel
telt meg a bús élet...
Álmodban elhitted
hogy csak érted élek
és szeretlek téged...

...ó, mit meg nem adnék
ha ott lehetnék nálad:
ha álmom és álmod
találkozhatnának.

2010.07.10 23:19:40

idéz & válasz

Székely Beáta:
Csodák

Mennyi csoda van a világon!
A harmatcsepp a rózsaágon,
mint lélek sírta tiszta könnycsepp,
mint szeretettől vérező seb.

Csodák a felhők is, amelyek
nyugodtan és fehéren mennek,
irányt nem mutat nekik senki
s mégis tudják: merre kell menni

Mindenütt csodák! Földtől égig,
világkezdettől - világszélig.
Csoda a tűznek ezer lángja,
lobogva és semmivé válva.

Csoda a lelkünk, szívünk, agyunk,
csoda, hogy élünk, járunk, vagyunk.
Csoda, hogy sár lesz tiszta vízből,
hogy csúf halál lesz életekből.

Csoda, hogy Földünk tud forogni ...
És hogy van kihez imádkozni!

2010.07.05 17:00:59

idéz & válasz

Juhász Gyula: Első szerelem....

Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak, szemedbe néztem,
Egy mosolygásod volt csak minden,
De nekem elég volt egészen.

És én úgy őrzöm e mosolygást,
Miként a napsugárt a tenger,
Elrejtve mélyen, szomorúan
És - végtelen nagy szerelemmel.

2010.07.03 15:28:05

idéz & válasz

A holdfény ragyogásában szebben csillognak
Az éjszaka bársonyára szórt csillagok.
Bennem is csak akkor gyúl ki valami belső fény,
Hogyha veled vagyok.
Most távol vagy tőlem,
Opál színeivel hiába ölel az alkonyat,
Bennem csak pislákol a szerelem fénye,
S csak a szél kapja fel fájó sóhajomat.
Felnézek a holdra és vele üzenem,
Nekem csak Te vagy az Élet, Te vagy a Szerelem...

/LadyMoon/