Valami
van a levegőben: az emberek többsége érzi, hogy hamarosan változás
veszi kezdetét. A szerző szerint az anyagi világon alapuló társadalom
elérkezett a szellemi világon alapuló társadalommá válás utolsó
stádiumába. Ez egybecseng a maják állításával, miszerint a 2012-es
évtől olyan jelentőségű globális váltás következik be kultúránkban,
tudatunkban és életmódunkban, amelyre ezelőtt még soha nem volt példa.
A közép-amerikai tolték és maja civilizáció naptára szerint a 2012.
évben, több mint 5000 év után véget ér egy világkorszak, és elkezdődik
egy új. Ezt az eseményt Kecalkoatl, a Tollaskígyó nevű istenség
visszatérésével azonosítják, akit félig madár, félig kígyó alakban
ábrázolnak, amely a szellem és az anyag egységét szimbolizálja.
Miközben
a szerző nyomozást folytat, hogy miért ér véget a maja naptár 2012-ben,
és mit is jelent a küszöbön álló átmenet, egy példátlan és lenyűgöző
vizsgálódásnak leszünk részesei, amely megvilágítja, merre is tart az
emberiség a közeljövőben.
Ha keresztezzük Umberto Eco, Aldous
Huxley és Carlos Castańeda stílusát, közel jutunk Daniel Pinchbeck
hangvételéhez, de még korántsem leszünk felkészülve arra a
kristálytiszta ésszerűségre és jól értesült vakmerőségre, amely e
kutatót, a titkos birodalmak feltérképezőjét jellemzi… s amellyel
egészen új fényt vet a 2012. évre.
Ötvözi a maják tudását, a
bennszülöttek kozmológiáját, az újjáéledő sámánizmust, a tudattágító
szerek okozta víziókat, a földönkívüliek emberrablásairól, a
gabonakörökről, napjaink ökológiai válságáról szóló ismereteket és a
[írj szebben :)]-keresztény apokalipszis témakörét. Olyan egyedülállóan
kreatív elmével és bölcs szívvel ír, amely minden egyes oldalt
élvezetessé tesz. Kellő kalandvágy kell ahhoz, hogy az ember belépjen
ebbe a birodalomba, és készen álljon gondolkodása tökéletes
átalakítására.
Miközben Pinchbeck kérdéseket vet föl és mesélni
kezd szellemi felfedezéseiről, észrevétlenül megismerkedünk az összes
nagyobb XX. századi gondolkodóval, és bejárjuk majdnem az egész bolygót
– ám még fontosabb, hogy végigvesszük korunk szinte minden
megválaszolatlan kérdését is.
A könyv emlékeztet rá, hogy a
próféciák nem olyan ítéletek, amelyeket szó szerint kell elfogadnunk –
saját sorsunkért csakis mi felelhetünk. Talán ez a kötet a kulcs ahhoz,
hogy olyan világot építsünk magunknak, amelyre igazán és régóta vágyunk.
"A jövendölés nem jóslás, jóllehet annak igyekszik tűnni.
A jövendölés egy szál a jelentés teljes szövetében, a világszemlélet egészében.
Ily módon az élet és a lét egy formájának is tekinthetjük."
Armin Geertz
Civilizációnk
egyre fokozódó ütemben gyorsul, de vajon mi felé rohanunk? A
szorongások sokasodnak. A környezet pusztulófélben van. A hőség az
ózonréteg elvékonyodásával növekszik. A dzsihád nyíltan ujjat húz a
McVilággal értelmetlen háborúk és a televízió által közvetített
kegyetlenkedések útján. A lakosság kiszorul, amint a városokat elnyeli
a mérgező áradat. Latornemzetek nukleáris fegyvertárat halmoznak fel.
Elnökök nyugtatgatnak, hogy mindenki „magasabb szeletet kap a
tortából”2, és közben elmélyítik az igazságtalanságot, és rábólintanak
a kínzásokra. A katonai elemzők nyersanyagháborúkra készülnek,
amelyeket vízért és gabonáért vívnak; a bennszülött jóslatok a sarkok
közelgő felcserélődésére mutatnak, ami tisztára fogja törölni
merevlemez-meghajtóinkat.
A New Age kultuszok tagjai az eget
pásztázzák földönkívüli jelenésekért, az ómódi vallások az Armageddont
várják. A szabadelvű elméletalkotók által valaha megígért lineáris
fejlődés és a „történelem vége” egy másik valóság hagymázas
képzelgésének tűnik. Aktivisták és radikálisok a globalizáció
„felperzselt föld” taktikájától elborzadva kötik az ebet a karóhoz,
hogy „igenis lehetséges egy másik világ”. Ám kevés embernek van
bármiféle elképzelése arról, hogy milyen is lenne ez a másik világ.
Könyvem
radikális elméletet fejt ki, miszerint az emberi tudat éppen gyors
átmenetet végez egy új állapot, a tudatosság egy új intenzitása felé,
amely az idő, a tér és az én eltérő megértésében, átalakult
felfogásában fog megnyilvánulni. E tétel szerint az átmenet máris
folyamatban van – jóllehet nagyrészt a tudatküszöb alatt –, és egyre
nyilvánvalóbbá fog válni, ahogyan közelítünk a 2012. évhez.
Közép-Amerika maja és tolték civilizációjának szent naptára szerint ez
a dátum jelzi egy több mint ötezer éves „nagy ciklus” végét, egy
világkorszak befejeződését és a következő kezdetét.
A hagyomány
a nagy ciklus beteljesülését a közép-amerikai Kecalkoatl isten,
Tollaskígyó uralkodó visszatérésével kötötte össze, akit a szobrok és a
templomok domborművei félig madár, félig kígyó alakban ábrázolnak, ami
a szellem és az anyag egységét szimbolizálja. A mexikói régész, Enrique
Florescano így ír: „Tollaskígyó az az isten, aki átörökíti a
civilizációt, feltárja az időt, és kifürkészi a csillagok mozgását és
az emberi sorsot.” Az általam felvetett hipotézis szerint a nagy ciklus
beteljesülése és Tollaskígyó visszatérése valójában archetípusok, és
mögöttes jelentésük a psziché természetében beálló változás felé mutat.
Ha ez az elmélet helytálló, akkor tudatunk átalakulása új intézmények
és társadalmi szerkezetek gyors kialakulásához, kifejlődéséhez és
elterjedéséhez fog vezetni, amelyek megfelelnek új szellemi
szintünknek. Ez a folyamat leginkább egy olyan előrenyomulásra
emlékeztethet, amely jelenlegi kaotikus és szorongató körülményeink
korlátai közül a Föld egy harmonikus, talán egyenesen utópisztikus
állapota felé vezet.
Minden tőlem telhetőt el fogok követni,
hogy kibontsam és elmagyarázzam, mit értek a tudat eme átalakulásán, és
vezérfonalat adjak az olvasónak a folyamat megértéséhez. Érvelésemben
kifejtem, hogy ha egy bizonyos perspektívából nézzük, történelmünk
alaposan előkészítette ezt a korszakalkotó ugrást az új környezetbe,
ugyanakkor aktív közreműködésünkre van szükség a megvalósításához.
Miután felismertük, mi forog kockán, mindnyájan egyénileg eldönthetjük,
vajon van-e merszünk átugrani a vízválasztón.
Daniel Pinchbek
 |
|
|
 |
Kommentáld!