"Az emberi fejlődésben van egy állapot, mely közvetlenül megelőzi az emberi törekvés végcélját, melyen túl az ember, mint ember, többé nem tökéletesedhet. Tökéletes lett, emberi pályafutását befejezte. A nagy vallások különféle nevekkel illetik ezt a Tökéletes Embert, de legyen a név bárminő, ugyanaz a gondolat rejlik benne. Mithra, Osiris, Krisna, Buddha, Krisztus mindig a tökéletessé lett embert jelképezi. Nem egy valláshoz, egy nemzethez, vagy egy családhoz tartozik; nem egy vallás szűk keretébe van szorítva. Ő a legnemesebb, legtökéletesebb eszmény. Minden vallás sajátjának vallja: minden vallás benne látja igazolását. Ő az eszmény, mely felé minden hit törekszik és minden vallás tényleg csak úgy teljesíti misszióját, ha megvilágítja, és határozottsággal tanítja az utat, melyen Ő hozzá érhetünk. Krisztus neve, mely az egész kereszténységben a Tökéletes Embert jelzi, inkább állapotnak, mint embernek a neve. "Krisztus bennetek a dicsőség reménye", ez a kereszténység tanító gondolata. Az evolúció hosszú folyamán elérik majd az emberek e Krisztus-állapotot. Idővel mindannyian ennek a nagy zarándoklásnak a végére érnek. Ő, kivel e név a nyugati országokban különösen összeforrt, azon "Isten Fiainak" egyike, kik elérték az emberiség végcélját. A szó mindig állapottal volt egyértelmű, "felkentet" jelent. Kell, hogy mindenki elérje ezen állapotot: "Tekints magadba, Buddha vagy" Míg Krisztus meg nem születik benned" - ezeket olvassuk a régi szent iratokban. Mint annak, ki zeneművész akar lenni, hallgatnia kell a zenei remekműveket, mint ahogy meg kellene telnie a nagy mesterek melódiáival, úgy kellene nekünk, az emberiség gyermekeinek is, szemünket és szívünket újra meg újra azon magaslatok felé emelnünk, melyen fajunk Tökéletes Emberei laknak. Amik vagyunk, Ők voltak; amik Ők, azokká leszünk mi. Az emberek fiai mind megtehetik azt, amit egy Ember Fia véghez vitt, és bennük látjuk győzelmünk zálogát; hasonló isteniség fejlődése bennünk csak az evolúció kérdése...





A világtalanító

A jelen század folyamán az emberiség történetében egyike azon nagy válságoknak fog bekövetkezni, melyek egy új művelődés létrejöttét jelzik. Ő, kit Keleten a Bölcsesség Igazságának, Világtanítónak, a nyugati népek pedig Krisztusnak hívnak, nemsokára megtestesülvén a Földre visszajön, és megint az emberek nyüzsgő tömegei közt fog működni. Vele együtt a Mesterek közül egynéhányan eljönnek, hogy munkájában segítsék, és hogy tanítását terjesszék. A jelen események gyors hajszája, az elviselhetetlen terhek, melyek a népeket sújtják, háborús hírek, politikai, társadalmi és vallási vélemények káosza, mindezek és még sok egyéb a változó időknek, a múlt eltűnésének, s az újkor születésének jelei. Új világ támad, amelyet a mostani kor gyermekei érett korukban fognak szemlélni, mert újból hallatszik a régi mondás: "Íme, új eget és új földet teremtek! Íme, mindeneket megújítok."

forrás: eOldal.hu