Talán nincs is, aki legalább egyszer, ne hallott volna a holt-tengeri tekercsekről. Talán van arról is tudomása, hogy mikor és hol találták, és talán az is elterjedt már a köztudatban, hogy feltárása, lefordítása ötven évet igényelt.

   Ötven év telt el, amikor részeket publikáltak, és talán még eltelik ötven év mire az egészet könyv formájában, megtalálhatjuk a könyvesboltokban. Nem titok, ismeretes egy kiadvány, mely az „egész”régészeti dokumentumot tartalmazza. Ám aki ismeri a tekercsek történetét, tudja, hogy a feltárások során számos tekercs megsemmisült, eltűnt, ill. még ma is titokban tartják tartalmát. Sőt a hollétéről sem tudunk sokat.

    A Kumráni-tekercsek körül - megtalálásuk óta -, hatalmas a vita. Vaux- a kutatást vezető Vatikánhoz hű tudós -,  e napig nem fedte fel a nála őrzött tekercsek tartalmát. E tekercsekhez nem lehet hozzáférni, tartalmukat a világ nem ismerhette meg. Tehát az „egész” anyag, dokumentum megjelenése nem igaz állítás. A dokumentum nem jelent meg a maga teljességében. Nem volt elég 61 év a közzétételéhez. Azonban nem is ez okozza a gondot! Mert gond van, az kétségtelen. Erre mutat a fordítások körüli huza-vona, az eltérő vélekedések, a tudóscsoport leváltása, lecserélése, a zsidó történészek távoltartása a tekercsektől. Nem is beszélve arról, hogy a tekercseket megtalálásukkor 1947 nem vették komolyan, hamisítványnak vélték, sokra nem becsülték. csak akkor kapta fel a fejét a világ amikor egy-két héber tudós is nyilatkozott a tekercsekről. A korát és származását meghatározták, és hitelesnek ismerték el az iratokat. Tették ezt az egész anyag ismerete nélkül. A dokumentumok árra az egekig szökött, és megkezdődött tragikus története. Adták-vették , hamísították, rejtegették, csempészték, mindent megtettek, amit egy műkinccsel tenni lehet, egyet nem tettek  meg: nem őrizték, és nem tárták a világ elé hitelesen és teljes fordítását.

    Hitelesség?

    Kumrán Jeruzsálemhez közel eső hely, esszénusoknak nevezet szekta lakóhelye volt. Az esszénusok igazán nem kedvelték Jeruzsálemet, törvényeik, napi életük, életszemléletük, vallásuk eltért a zsidó vallástól. Találhatók azonosságok, ám leszögezhetjük, az eltérések jelentősebbek voltak az azonosságoknál. Irodalmuk - értelemszerűen -, különbözött a jeruzsálemi iratoktól. Ennek mond ellen a dokumentum, annak megtalálási helye, azt akarja elhitetni velünk, hogy a tekercsek esszénus iratok. Nos a legnagyobb, és egyben minden mást elsöprő probléma itt található meg. Az iratok nem esszénus iratok voltak. Erről hallgat a tudós világ. Erről szól itt e pár sor.

  A zsidók történetéből amennyit tudunk, elég a fejtegetés kiindulópontjának. Jeruzsálemben, a vezető arisztokrácia, szadduceusok, farizeusok, Rómához hű zsidók tudták, hogy autonomitásukat nem sokáig élvezhetik. Tudtak erről Tiberius császársága idején, de érezték Néró, majd a „négy  császár éve” regnálása idején, és Kr.u. 66-ban már biztosak voltak abban, hogy Róma lerombolja Jeruzsálemet. Vespasiánus császársága alatt, Jeruzsálem elpusztult. Amitől féltek bekövetkezett. Mivel tudták, hogy a vég közel, ezért a Templom kincseit, és az iratokat - nem voltak régebbiek 400 évnél- menteni kezdték. A kincseket elrejtették a város alatt húzódó labirintusban. Majd e kincsek elvándoroltak nyugatra, ahol ma is megtalálhatók. A Frigyláda azonban Jeruzsálemben maradt- miként erről a prófécia is beszél. Az iratokat másolni kezdték, a kutatások kimutattak legalább ötszáz különböző kézírást. Az iratokat lemásolták, és elmentették a kumráni barlangokba, ahol senki azokat nem kereste, még Róma sem. Maguk az esszénusok sem tudtak azokról. A zsidók –mint a kakukk -, elrejtették egy ősi nép lakhelyén irataikat, hogy majd 1947-ben megtalálják azt, és így is bizonyítsák ősiségüket. Vaux hamar felismerte ennek a veszélyét, - mármint, hogy kiderül a turpisság-, és azokat az anyagokat eltüntette, melyek vallottak volna. Minő különösség, hogy Illés-apokalipszise előkerült több másolatban, és mind azonos volt. Illésnek semmi köze nem volt az esszénusokhoz

   Itt kell elmondanunk Norman Golb Chicagói Egyetem professzorának igen csak merész állítását. A professzor megvádolta a tekercseket, kutató tudósokat – nem mindet – hogy az igazságot takargatják. Eltitkolják azt amit már mind tudva tudnak: a tekercsek különböző jeruzsálemi könyvtárakból származnak, és azok lettek elrejtve Kumránban, az ottaniak tudta nélkül. Elrejtették, azért, hogy a zavaros történelmi időt átvészeljék.(Kr.u. 66-73).

   A tekercsek átvészelték az időszakot, sőt e napig megmaradtak. Hatalmas tévedés történt, a történelem fogaskerekei közé egy hatalmas cédrus szorult be, mely kész volt megváltoztatni a kereszténység eredetéről alkotott vélekedéseket, és más vallások eredetét is megingatta, ill. megerősítette.

    Vaux – a kutatást vezető professzor -, felismerte a veszélyt, és elkezdte kozmetikázni, halogatni a kutatást. A Vatikán megértette, hogy a tekercsek tartalma –puszta léte – alapjaiban rengetheti meg a keresztény teológiai hagyományt. Az ortodoxiát képviselő tudósok ( kivétel Alegró) mindent megtettek, hogy a dokumentumok ne üssenek el a keresztény, zsidó-keresztény tanoktól.

   Több vonatkozás is van, mely rámutat: a holt-tengeri tekercsek a kereszténység ortodox szemléletének ellent mondanak. A kereszténységet korábbra kell tenni, és nem köthetők a héberekhez, akik akkor csak egy szekta szerény képviselői voltak.

A kereszténység elterjedt és ősi isteni létforma, és életvitel, életszemlélet volt (lásd Kant), melyhez a zsidóknak semmi közük nem volt.

   A Vatikán felismerte, hogy kicsúszik a talaj a talpa alól, és megtette a megfelelő tiltásokat.

Idézet:” A törvény azért lett plántálva, hogy jutalmat kapjanak a Fény Gyermekei, gyógyítással és bőséges békével” Himnuszok VII. Könyvéből.

  A Fény Gyermekei itt élnek köztünk a Földön, és sírnak és nevetnek.

Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus

Yuz Asaf