Noénak három fia volt: Sém (a mai semiták, Ázsia lakosai), Kám (Afrika) és Jáfet (európaiak).

Jáfet kisebbik fiától szármatott egy óriás, Ménrót (Nimród), aki rokonaival egy tornyot épített volna Istenének, de az összezavarta a nyelveket, és a népek már nem értették egymást, szétszéledtek, Ménrót pedig Perzsiába ment, ahol megismert egy szép lányt, Enéhet (szarvasűnőt jelent a neve), aki két fiúgyermekkel ajándékozta meg őt - ők voltak Hunor és Magor (Magyar) (Tehát a hunok és a magyarok). Amikor már hosszabb ideig éltek itt, ez a föld nem tudta befogadni és táplálni őket, olyan sokan voltak, így Szittyaországba vonultak.

Ez a föld ligetes, erdős, sok-sok vadállattal. Hatalmas birodalom, amely a Volgától a Kaukázusig terjed.

A szittyák igen bölcs nép voltak: nem kívánták másét, mert mindennek a bővében voltak, a házasságot tiszteletben tartották: minden szittyának egy felesége volt.

Dáriust és Nagy Sándort is kiűzték földjükről, de a zsákmánnyal nem törődtek. Kemények voltak a harcban és gyors a lovon, az íjjal pedig úgy bántak, ahogyan senki a világon.

Az Északi-tenger körüli puszta erdőségben a napot csak júniusban, júliusban és augusztusban látták, mert kilenc hónapon át sűrű köd uralkodott. A sivatag hegyeiben kristályt találtak, az erdőkben griffmadár fészkel, és vadásszólyom költ, amelyet magyarul kerecsetnek hívnak.

(Kézai Simon és Anonymus nyomán)