AZ EGYESÜLÉSEK

És ott történt a folyó partján, hogy a megfáradtak és a megkínzottak újra jöttek, hogy megkeressék Jézust. És mint a gyermekek, akik elfelejtették a Törvényt, és kérik atyjukat, mutassa meg nekik, hol hibáztak, és irányítsa vissza őket a helyes útra. Amikor a nap a látóhatár fölé emelkedett, meglátták Jézust, amint feléjük közeledett a hegyről, a felkelő nap ragyogásával a feje körül.
És felemelte kezét, rájuk mosolygott, mondván:
- Béke legyen veletek.
De ők szégyellték viszonozni a köszöntést, mert valamilyen módon mindegyikük megszegte a szent tanításokat, és a Föld Anya és Mennyei Atya Angyalai nem voltak velük.
És az egyik nagy kínjában felnézett rá, és mondá:
- Mester, nekünk igen nagy szükségünk van a te bölcsességedre. Mert bár tudjuk, hogy mi a jó, mégis a gonoszt követjük. Mi tudjuk, ahhoz, hogy beléphessünk a mennyei birodalomba, nekünk a nappal és az éjszaka angyalaival kell járnunk, és a mi lábaink mégis a bűnök útjait tapossák. A nappal fénye csak a mi élvezeteink hajszolását látja, és az éjszaka sötétje a mi bűnös kábultságunkra száll le.
- Mester, mondd nekünk, hogyan beszélhetnénk az angyalokkal, és maradhatnánk az ő szent körükben, hogy a Törvény állandó lánggal éghessen a szívünkben?
És Jézus mondá nekik:
- Az égre emelni tekinteteteket
Amikor mindenki más a földet nézi,
Nem könnyű.
Az angyalok lábánál imádkozni
Amikor mindenki a hírnevet és gazdagságot imádja,
Nem könnyű.
De mindenek előtt a legnehezebb
Megfejteni az angyalok gondolatait,
Kimondani az angyalok szavait,
És tenni, amit az angyalok tesznek.
És az egyik ember megszólalt:
- De Mester, mi csak emberek vagyunk, nem angyalok. Hogyan remélhetnénk, hogy valaha is az ő útjaikat járjuk? Mondd meg, mit kell tennünk.
És Jézus Mondá:
- Ahogy a gyermek örökli atyja földjét,
Mi ugyanúgy örököltünk egy Szent Földet
Atyáinktól.
Ez a föld azonban nem szántani való,
Hanem egy hely a bensőnkben,
Ahol megépíthetjük
Szent Templomunkat.
És amint a templomot építik,
Egyik követ rakva a másik után,
Úgy adom Én majd nektek a köveket
A Szent Templom építéséhez,
Amit mi örököltünk Atyáinktól,
És atyáink atyáitól.
És mindannyian odagyűltek Jézus köré, és az arcukról sugárzott a vágy, hogy minden szót halljanak, ami az ajkairól elhangzik.
És Ő fölemelte fejét a felkelő Nap felé, amelynek sugaraitól ragyogtak szemei, amint mondá:
- A Szent Templom, csak az
Ősi Egyesülésekkel építhető, azokkal,
Amelyeket kimondanak, amelyeket végiggondolnak
És amelyeket megélnek.
Mert ha ők csak a szájukkal mondják
Csak olyanok, mint a halott kaptár,
Amit a méhek elhagytak, és sosem ad többé mézet.
Az Egyesülések jelentik a hidat
Az ember és az angyalok között,
És mint minden híd, csak türelemmel építhető,
Bizony, ahogyan a folyó feletti híd
Köveit is egyenként faragják,
A víz szélén található kövekből.
Az Egyesülések száma tizennégy,
Mivel a Mennyei Atya angyalainak száma hét,
És a Föld Anya angyalainak száma hét.
És amint a fa gyökerei a földbe süllyednek,
És tápláltatnak,
A fa ágai pedig az ég felé emelik karjaikat,
Ugyanígy az ember a fa törzséhez hasonlóan,
Gyökereivel mélyen
Föld Anyjának testébe fogódzik,
Míg lelke felemelkedik
Mennyei Atyjának ragyogó csillagaihoz.
És a fának gyökerei a Föld Anya angyalai,
És a fának ágai a Mennyei Atya angyalai.
És ez a Szent Életfa,
Amely az Örökkévalóság óceánjában áll.
Az első Egyesülés
A Nap Angyalával,
Aki minden reggel megjelenik
Mint egy gyönyörű menyasszony, a szobájából,
Hogy a világra derítse arany fényét.
Óh, te halhatatlan, ragyogó, sebes paripájú
Angyala a Napnak!
Nincsen meleg nélküled,
Nincsen tűz nélküled,
Nincsen élet nélküled.
A fák zöld levelei
Neked hódolnak,
És a picinyke búzaszem általad
Válik a szélben hullámzó
Aranyló folyóvá.
Általad nyílik ki a virág
A szívem közepében.
Ezért sohasem rejtem el magam
Előled,
Napnak édes Angyala,
A Föld Anya szent hírvivője,
Lépj be testem szent templomába,
És add nekem az Élet Tüzét!
A második Egyesülés
A Víz Angyalával,
Akinek az áldott esőt köszönhetjük,
Ami a száraz rónaságra zuhog,
Aki csordultig megtölti a száraz kutat.
Igen, mi imádunk téged,
Életnek Vize.
A mennyei óceánból
A vizek futnak és folynak
A soha ki nem száradó forrásokból.
Véremben csörgedezik
Ezer tiszta forrás,
És a nyári zápor után gőzölgő párák, és a kövér felhők,
És mind-mind az összes áldott vizek,
Amik szétáradnak a hét Birodalom irányába.
Az összes áldásos vizek,
Amit a teremtő alkotott
Szentek.
Az Isten hangja hallatszik a vizek felett:
A Dicsőséges Istené, ami mennydörög,
És lebegve úszik a vizek fölött.
Víz áldott Angyala,
A Föld Anya szent hírvivője,
Lépj be a bennem áramló vérbe,
Fürdesd meg testem
Az egekből hulló áldásos esőben,
És add nekem az Élet Vizét!
A harmadik Egyesülés
A Levegő Angyalával,
Aki szétárasztja
Az édes illatú mezők,
A nyári zápor utáni frissen sarjadó füvek,
Sharon rózsája
Nyíló bimbójának mézes illatát.
Mi imádjuk a Szent és éltető Leheletet,
Ami magasan fölötte létezik
Az összes teremtett dolgoknak.
Mert lám, az örök és uralkodó
Fényárban úszó világűr,
Ahol megszámlálhatatlan csillag ragyog,
Az a levegő, amit belélegzünk, és amit kilélegzünk.
És a belégzés és kilégzés közötti pillanatban
Rejtőzik a Határtalan Kert
Összes misztériuma.
Levegő drága Angyala,
A Föld Anya szent hírvivője,
Itasd át testemet,
Úgy, amint a fecske zuhan alá az égből,
Hogy megismerhessem a szelek rejtett titkait,
És a csillagok halhatatlan zenéjét.
A negyedik Egyesülés
A Föld Angyalával,
Aki adja az áldott gabonát és a szőlőt
A földnek teljességéből,
Ő, aki adja a gyermeket
A férj és a feleség ágyékából.
Az embert, aki szántja a földet
Bal és jobb karjával,
Ő hozza
A gyümölcs és gabona bőségét.
Aranyszínű növények
Nőnek ki a földből
Tavasz idején,
Ameddig csak a föld terjed,
Ameddig a folyók szétáradnak,
És amerre a nap felkel,
Hogy az embereknek adhassák
Táplálékul adományaikat.
Ezt a határtalan áldott földet magasztalom,
Végtelenbe vivő útjaival,
A te Anyád, szent növény!
Igen, én magasztalom a földeket,
Ahol te növekszel,
Te édes illatú, gyorsan szaporodó,
Áldásos növénye Istennek.
Az, az ember, aki elülteti a kukoricát,
A gabonát, és a gyümölcsfát,
Az a Törvényt plántálja.
Az Ő aratása bőséges lesz,
És gabonája beérik a dombokon.
Mint a Törvény követőinek gazdag jutalmát
Küldi az Isten a Föld áldott Angyalát,
A Földanya szent hírvivőjét,
Hogy segítse a növények fejlődését,
És tegye termékennyé az asszonyok méhét,
Hogy a föld sose maradjon
Gyermek kacaj nélkül.
Imádjuk az Istent Őbenne!
Az ötödik Egyesülés
Az Élet Angyalával,
Aki az erőt, és energiát adja az embernek.
Mert lám, ha a viasz nem tiszta,
Hogyan adhatna a gyertya egyenletes fényt?
Azután menj a magasra növő fák felé,
És egyikük előtt, amelyik gyönyörű,
Magas növésű és hatalmas,
Mondd ezeket a szavakat:
- Üdvözlet néked! Óh, te derék élő fa.
Akkor az Élet Folyama
Folyik majd közted és a te
Fa Testvéred között,
És a láb fürgesége,
A fülek tiszta hallása,
A karok ereje,
És a sasok éles látása
A tiéd.
Ilyen az Egyesülés
Az Élet Angyalával,
A Föld Anya szent hírvivőjével.
A hatodik Egyesülés
Az Öröm Angyalával,
Ő az, aki leszáll a földre,
Hogy szépséget adjon mindenkinek.
Mert az Istent nem lehet imádni szomorúsággal,
Sem elkeseredett sírással.
Hagyd el sóhajaidat, és panaszaidat,
És énekelj az Istennek egy új dalt:
Énekelj az Istennek és az egész földnek.
Hadd örvendezzenek a mennyek,
És hadd legyen a föld boldog.
Hadd legyen a mező örömteli,
Hadd tapsoljanak a hömpölygő vizek,
Hadd örvendezzenek a hegyek velük együtt
Az Úr előtt.
Te is örömmel indulsz,
És a béke vezessen:
A hegyek és a dombok énekelni fognak neked.
Öröm Angyala,
Föld Anya szent hírvivője,
Énekelni fogok az Úrnak
Amíg csak élek:
Énekkel fogom magasztalni Istenemet
Ameddig csak élek.
A hetedik Egyesülés
A mi Föld Anyánkkal,
Ővele, aki elküldi Angyalait,
Hogy vezessék az ember gyökereit
És küldjék le mélyen az áldott talaja.
Magasztaljuk a Föld Anyát!
A Szent Megőrzőt!
A Fenntartót!
Ő az, aki helyreállítja a világot!
A Föld az Övé,
És a kiteljesedés: az egész világ,
És mindazok, akik benne laknak az Övéi.
Imádjuk a jóságos és életerős,
Jótékony Föld Anyát,
És az Ő
Bőséget és jólétet adományozó,
Erőt sugárzó,
És egészséget árasztó kedves és derék Angyalait.
Az Ő ragyogásának és dicsőségének köszönhetően
Fújnak a szelek,
Terelvén a felhőket,
A mindig termékeny tavasz felé.
A Föld Anya és én Egyek vagyunk.
Gyökereim benne vannak, És Ő örömét leli bennem
A Szent Törvénynek megfelelően.
Akkor nagy lett a csend, amint a társaság Jézus szavain tűnődött. És új erő szállt beléjük, és új elhatározás, és a remény sugara látszott arcukon.
És az egyik ember megszólalt:
- Mester, teli vagyunk vággyal, hogy megkezdjük Egyesülésünket a Föld Anya Angyalaival, akik a Föld Nagy Kertjét plántálták. De mi legyen a Mennyei Atya Angyalaival, akik az éjszakát uralják? Hogyan tudunk mi beszélni ővelük, akik olyan magasan fölöttünk vannak, és láthatatlanok a mi számunkra? Mert mi láthatjuk a napsugarakat, érezhetjük a folyó hűvös vizét, amelyben fürdünk, és a szőlőszemeknek meleg a tapintásuk mire bíbor színűvé érnek a vesszőn. De a Mennyei Atya Angyalai nem láthatók, nem hallhatók, és meg sem érinthetők. Így hogyan beszélhetnénk velük, és miképpen léphetnénk be Határtalan Kertjükbe?
- Mester, mondd meg nekünk, hogy mit tegyünk.
És a felkelő nap glóriát vont Jézus feje köré, amint rájuk nézett, és mondá:
- Gyermekeim, nem tudjátok, hogy a Föld
És mindenek, amik abban lakoznak
Csak a Mennyei Atya Birodalmának
A tükörképei?
És amint a ti anyátok szoptatott, és babusgatott
Benneteket, amíg kicsinyek voltatok,
De amikor felnőttetek
Atyátok mellé álltatok a földeken,
A Föld Anya Angyalai ugyanígy
Vezérlik lépteiteket
Ő felé, aki a ti Atyátok,
És az Ő összes szent Angyalai felé,
Hogy megismerjétek a ti igazi otthonaitokat
És az Isten igazi gyermekeivé váljatok.
Amíg gyermekek vagyunk
Meglátjuk ugyan a nap sugarait,
De nem azt az Erőt, ami teremtette azt.
Amíg gyermekek vagyunk
Meghalljuk a csobogó patak hangjait,
De nem azt az Szeretetet, ami teremtette azt.
Amíg gyermekek vagyunk
Meglátjuk a csillagokat,
De nem azt az kezet, amely szétszórta őket
A határtalan égbolton,
Úgy, ahogy a földműves elveti a magot.
Csak a Mennyei Atya Angyalaival
Történő Egyesüléseken keresztül
Tanuljuk meg látni a láthatatlant,
Hallani azt, ami nem hallható,
És kimondani, a kimondhatatlant.
Az első Egyesülés
Az Erő Angyalával,
Aki a tűzzel tölti meg a Napot,
És irányítja az ember kezét
Minden munkájában.
Tiéd volt, óh, Mennyei Atya!
Az Erő.
Amikor elrendelted az útját
Mindannyiunknak és mindeneknek.
A Te erőd révén
Járja majd lábam a
Törvény útját.
A Te erőd révén
Végzik kezeim
A Te munkáidat.
Hadd áramoljon az erő arany folyama
Mindig Belőled felém,
És hadd forduljon testem mindenben Tehozzád,
Amint a virág fordul a Nap felé.
Mert nincs erő, ami
Szembeszállhatna a Mennyei Atyával,
Minden egyéb csak egy balga álom.
Egy felhő, ami elvonul a nap arca előtt.
Nincsen ember, akinek hatalma lenne
A szellem fölött,
Sem a halál napja fölött.
Csak az az erő képes bennünket kiragadni
A Halál Városából, ami Istentől jön.
Az vezérli munkáinkat és tetteinket,
Óh, Erő Angyala,
A Mennyei Atya szent hírvivője!
A második Egyesülés
A Szeretet Angyalával,
Akinek gyógyító vizei folynak
Véget nem érő áramlással
Az Örökkévalóság Óceánjából.
Kedveseim, szeressük egymást
Mert a szeretet a Mennyei Atyáé,
És mindenki, aki szeret,
A Mennyei Rendbe született,
És ismerik azt az Angyalok.
Mert szeretet nélkül
Az ember szíve kiszáradt és megrepedezett,
Mint a száraz kút feneke,
És szavai úgy konganak
Mint egy üres hordó.
De a szerető szavak olyanok, mint a lépes méz,
Édesség a léleknek,
Szerető szavak az ember szájában
Olyanok, mint a mély vizek,
És a szeretet kútforrása,
Mint egy csörgedező patak.
Igen, az mondatott a régi időkben,
Szeresd Mennyei Atyádat
Teljes szíveddel
És Teljes szellemeddel,
És minden tetteddel,
És szeresd felebarátaidat.
A Mennyei Atya a szeretet,
És az, aki a szeretetben lakozik
A Mennyei Atyában lakozik,
És a Mennyei Atya őbenne.
Az, aki szeret, nem olyan, mint az az árva madár
Amit kidobtak a fészekből,
S számára többé nem terem fű,
És a folyó vize is megkeseredik.
És ha az ember azt mondja,
Én szeretem a Mennyei Atyát,
De gyűlölöm a felebarátomat,
Az egy hazug ember.
Mert az, aki nem szereti a felebarátját,
Akit láthat,
Hogyan szerethetné a Mennyei Atyát,
Akit nem lát?
Ily módon ismerjük meg a Fény Gyermekeit:
Azok ők, akik a Szeretet Angyalával járnak,
És azok, akik szeretik felebarátjukat,
És megtartják a Szent Törvényt.
A szeretet erősebb, mint a legmélyebb vizek örvényei,
A szeretet erősebb a halálnál.
A harmadik Egyesülés
A Bölcsesség Angyalával,
Aki megszabadítja az embert a félelemtől,
Elűzi azt a szívből, és
Megnyugtatja a lelkiismeretet.
Szent Bölcsesség,
A megértés az, ami feltárul
Szünet nélkül,
Mint egy szent papirusz tekercs,
Amit nem a tanulás révén kapunk.
Minden bölcsesség
A Mennyei Atyától jön,
És azzal van mindörökre.
Ki tudja megszámlálni a tenger fövenyét,
És az eső cseppjeit,
És az örökkévalóság napjait?
Ki tudja megmérni a mennyek magasságát,
És a Föld szélességét?
Ki tudja megmondani a bölcsesség
Kezdetét?
A bölcsesség minden dolgok
Előtt lett teremtve.
Az, aki nem ismeri a bölcsességet
Az ahhoz hasonló, mint mikor a fának mondják,
"Ébredj", és a néma kőnek, hogy
"Kelj fel, és taníts!"
Ugyanolyan üresek az ő szavai,
És károsak az ő tettei,
Mint egy gyermeké, aki apja kardját suhogtatja,
Nem ismervén annak veszélyes élét.
De a bölcsesség koronája
Békét teremt, és tökéletes egészséget ad,
Hogy virágozzék
Mindkét ajándéka Istennek.
Óh, te Mennyei Rend!
És te, Bölcsesség Angyala!
Imádkozom hozzád,
És a Mennyei Atyához,
Kinek révén a bennünk lévő gondolatok folyama
Áramlik az
Örökkévalóság Szent Óceánjába.
A negyedik Egyesülés
Az Örök Élet Angyalával,
Aki az örökkévalóság üzenetét hozza
Az embernek.
Mert az, aki az Angyalokkal sétál
Megtanul szárnyalni
A felhők fölött,
És otthona lesz
Az Örök Óceánban,
Ahol a Szent Életfa áll.
Ne várd meg, hogy a halál
Tárja fel a nagy misztériumot,
Ha nem ismered Mennyei Atyádat.
Míg lábaid a poros földet tapossák,
Nem lesz semmi, csak árnyék számodra
Az eljövendő életben.
Itt és most tárul fel a nagy misztérium.
Itt és most lebben fel a fátyol.
Ne félj, óh, ember!
Tartsd meg szárnyait
Az Örök Élet Angyalának,
És emelkedj fel a csillagok ösvényére,
Ahol a Hold, a Nap, és a végtelen Fény
Jár körkörös pályáján mindörökké,
És száguld az Örök Élet
Mennyei Óceánja felé.
Az ötödik Egyesülés
A Munka Angyalával.
Aki énekel a méhek zümmögésében,
Nem akadályozván őket az arany méz készítésében.
A pásztor furulyájában,
Aki nem alszik, hogy nyája el ne kószáljon.
A hajadon énekében,
Amint orsóját pergeti.
És ha ti azt gondoljátok, hogy ezek
Nem ugyanolyan kedvesek az Úr szemében,
Mint a legmagasabb hegyekből visszhangzó
Legfennköltebb imák,
Akkor ti igencsak tévedtek.
Mert a szerény kezek becsületes munkája,
A hálaadás napi imája,
És a szántás muzsikája
Örömteli dal az úr számára.
Az, aki a tétlenség kenyerét fogyasztja,
Éhen kell, haljon,
Mert a kőmező
Csak követ tud teremni.
Mert számára a napnak nincsen értelme,
És az éjszaka gonosz álmok keserű utazása.
A semmittevő elméje
Tele van az elégedetlenség gyomjaival,
De az, aki együtt jár
A Munka Angyalával,
Annak még mindig van egy belső termőföldje,
Ahol gabona és szőlő,
És mindenféle édes-illatú
Gyógynövény és virág terem bőségben.
Ki mint vet, úgy arat.
Az Isten embere, aki megtalálta feladatát,
Nem imádkozik semmilyen áldásért.
A hatodik Egyesülés
A Béke Angyalával,
Kinek csókja nyugalmat ád,
És akinek orcája olyan, mint a tükörsima
Vizek felülete,
Amiben a hold visszatükröződik.
Magasztalom a Békét,
Akinek lehelete barátságos,
Akinek keze elsimítja az összeráncolt homlokot.
A Béke birodalmában
Nincsen sem éhség, sem szomjúság,
Sem hideg, sem forró szél,
Sem öregség, sem halál.
De annak, akinek nincs béke a lelkében,
Nincsen helye, ahová
A Szent Templomot építse.
Mert hogyan tud az ács építeni
A szélvihar közepette?
Az erőszak magja beérhet,
De csak sivárságot arat,
Mert a kiszáradt agyagból
Nem tud élő kinőni.
Keresd tehát a Béke Angyalát,
Aki olyan, mint egy hajnalcsillag
A felhők között,
Mint a telihold,
Mint a gyümölcsöt hozó szép olajfa,
És ahogy a nap ragyog
A Mindenható templomára.
Béke lakozik a csöndesség szívében:
Légy nyugodt, és tudd, hogy én vagyok az Isten.
A hetedik Egyesülés
A Mennyei Atyával,
Aki van,
Aki volt, és
Aki örökké lesz.
Óh, Nagy Teremtő!
Te teremtetted a Mennyei Angyalokat,
És te tártad fel a
Mennyei Törvényeket!
Te vagy az én menedékem és váram
Örök idők óta.
Uram, Tebenned van lakhelye
Minden nemzetségnek.
Mielőtt a hegyek megszülettek,
Vagy mielőtt Te megalkottad a Földet,
Az örök időktől a végtelenségig
Te vagy az Isten!
Ki alkotta a vizeket,
Ki teremtette a növényeket?
Ki az, aki a szél
Igájába fogta a viharfelhőket,
A gyorsat, és még a leggyorsabbat is?
Ki, óh, Nagy Teremtő
Az Örök Élet forrása
A mi lelkünkben?
Ki teremtette a Fényt és a Sötétséget?
Ki adta az álmot
És az ébredő órák örömét?
Ki adta a délidőt
És az éjfélt?
Te, óh, Nagy Teremtő!
Te teremtetted a Földet
A Te hatalmaddal,
Létrehoztad a világot a Te bölcsességeddel,
És kiterjesztetted az egeket
A Te szereteteddel. Feltártad nékem, óh Mennyei Atya,
Természetedet,
Amely a Szent Birodalom
Angyalainak ereje.
A Halhatatlanságot és Mennyei Rendet
Adtad, óh, Teremtő,
És a legjobbat mindenek között,
A Te Szent Törvényedet!
Magasztalom munkádat,
A köszönet dalaival
Szüntelenül, az idők minden nemzettségében.
Az eljövendő napon
Átölelem Anyámat,
S a következő éjjel
Csatlakozom Atyámhoz,
És a távozó estével és reggellel
Belélegzem Törvényeiket,
És nem fogom megszakítani az
Egyesüléseket
Az idők végezetéig.
És égen és földön volt nagy csöndesség, és a Mennyei Atya és Föld Anya békessége sugárzott Jézus arcán és a sokaságén.