Ha az ilyen bonyolult kérdésekre a bizonyítékok hiányában nem is lehet választ adni, az egyértelmű, hogy a Biblia világképétől nem idegen a földön kívüli lények létezése. Maga Jézus jelentette ki, hogy „én onnét felül való vagyok; ... nem vagyok e világból való"

(János evangéliuma 8,23) Tanítványai is földön kívüli emberként látták őt, aki az igazi világosságot hozta el a sötétség uralma alatt álló látható világba. Amikor a feltámadása után befejezte a földi szolgálatát, Jeruzsálemből az evangélium leírása szerint az ég felé távozott el, azzal, hogy onnan fog majd vissza is térni.

A Szentírás beszámol számos más földön kívüli lény földi látogatásáról is. Közülük nem mindenki érkezett pozitív szándékkal. A Teremtés könyve beszámol „Isten fiairól", akik házasságra léptek földi nőkkel. Ezeket a lényeket már az Ószövetség idején bukott angyalokkal azonosították. A Biblia szerint az emberekkel való kapcsolatból „óriások" (nefilim) születtek, akik „híres-neves emberek" voltak. Vannak, akik ezeket a félistenszerű lényeket a különböző népek mondáiban szereplő héroszokkal azonosítják. Megjelenésük nyomán a Föld megtelt gonoszsággal, ami egy idő után kiváltotta Isten ítéletét, az özönvizet.

Ennél több történet olvasható arról, hogy Istentől érkeztek angyalok (szó szerint: küldöttek), akiknek a megjelenését általában - bár nem mindig - természetfeletti jelenségek kísérték. Ilyen rendkívüli esemény volt, amikor az exodus után a Sínai-hegyen Mózes megkapta Istentől a parancsolatokat tartalmazó kőtáblákat. Az egész hegyet füst és fényár vette körül, földrengések és hangos kürtszó kíséretében. A látványról a szemtanúk tudták, hogy nem természetes eredetű, mivel hallották közben Isten hangját, amint Mózessel beszélt.

Az intelligens természetfeletti erő (se­khína) jelent meg a pusztában Mózesnek, amikor a csipkebokor tűzburkából Isten megszólította, és a vándorlás során is ez kísérte a zsidókat. A tűz és füstoszlop a Talmud szerint a honfoglalás után a frigyládában összpontosult, és a Szentély elpusztulása után sem távozott el teljesen a földről.

Más esetekben emberi formában jelentek meg a küldöttek, akikről időnként csak akkor vették észre a bibliai szereplők, hogy nem földi lények, amikor rendkívüli jelenségek közepette eltávoztak. Sámson szülei előtt egy ilyen lény jelent meg, aki miután elmondta üzenetét, „csodadolgot cselekedék Manoahnak és feleségének szeme láttára: Tudniillik, mikor a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az oltár lángjában felszállott az Úrnak angyala" (Bírák könyve 13,20).

Még különlegesebb látvánnyal szembesült Dániel próféta Babilónban, amikor hirtelen egy ragyogó lény jelent meg előtte: „egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka ufázi arannyal övezve. És teste olyan mint a társiskő, és orcája olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égő szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércnek színe, és az ő beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása. ... Látám ezt a nagy látomást, és semmi erő sem marada bennem, és orcám eltorzula, és oda lőn minden erőm" (Dániel könyve 10). Egy ilyen találkozást ma valószínűleg harmadik vagy negyedik típusú találkozásnak írnák le az ufókutatók.

Volt, amikor nemcsak egy vagy néhány ember látta a földön kívüli lényeket, hanem egy egész sokaság, mint például a jeruzsálemi Bethesda-tavánál. „Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: aki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt." (János evangéliuma 5,4) A jelenlévők nyilvánvalóan érzékelték a természetfeletti látogató jelenlétét, aki által a tó vize univerzális gyógyító hatást közvetített az első beteg számára, aki belelépett.

Lángoló szekerek

A földön kívüli küldöttek időnként repülő eszközökkel jelentek meg a Földön. A legismertebb Illés szekere, amelyen a próféta eltávozott a Földről. „...ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe". (Királyok II. könyve 1,11) A leírásban szereplő „szekér" héberül „rechev-és", vagyis „tűz szekere", mai fogalommal ismeretlen repülő eszköznek is nevezhetnénk.

Szintén számunkra ismeretlen repülő tárgy jelent meg Ezékiel prófétának is. „...és ímé forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, amely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó érc látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből". (Ezékiel könyve 1,4) Az itt szereplő „izzó érc" héberül „hasmal" (a görög nyelvű Ószövetség, a Szeptuaginta „élektrón"-nak fordítja), innen veszi a modern héber nyelv az „elektromosság" („hasmal"), illetve a „villamos" („hasmalit") szavait. Mindez arra utal, hogy Ezékiel héber szövege konkrét járművekre, valóságos dolgokra vonatkozik. Az ezékieli látomásban szereplő szekér és az ezeket kísérő kerubok felszíne fényesre polírozott rézhez hasonlított, tehát fémből valónak látszott (Ezékiel könyve 1,7). A Bibliában ugyanilyen időnként az angyalok szeme, arca vagy látványa is. A leírásban később olvasható „égő üszög" a héberben: „tűz [szén] parazsaihoz hasonló, amely lángol, mint a fáklyák/villámok látványa, ide-oda jár az élőlények között, és a tűz fénye [látható], a tűzből pedig villám jön ki" (1:13). Ezt is könnyen ufójelenségként írná le egy mai szemtanú.

Ezékiel a látomása során természetfeletti módon közlekedett is. „...esék reám ott az Úr Istennek keze. És látám, és ímé vala mintegy tűznek formája, derekának alakjától fogva lefelé tűz vala, és derekától fogva fölfelé vala mint a fényesség, mint az izzó érc. És kinyújta egy kézformát, és megragada engem fejem üstökénél fogva, és fölemelve vitt engem a lélek a föld és az ég között, és bevive engem Jeruzsálembe..." (Ezékiel könyve 8,1-3) A természetfeletti helyváltoztatás (mai fogalommal teleportálás) során a zsidó próféta több mint ezer kilométert tett meg, Babilónból Jeruzsáelmig. Hasonló - bár rövidebb - utat tett meg az újszövetségi időkben Filep evangélista is, miután a Szentlélek ereje elragadta a Gázába vezető útról a mintegy negyven kilométerre lévő Azótusba.
(Az összeállításban közreműködött Finta Szilvia, Lukács Ibolya Anna, Ruff Tibor)