Repülés dolgában a legjobb repülőkkel állnak egy színvonalon, gyorsaságot, kitartást, könnyedséget, ügyességet és művészetet illetőleg egyaránt. A szirti galambok és a postagalambok száz kilométert is repülnek óránként. A szirti galambtól származik a házigalamb.

A régi korokban a szeretet és természetfeletti fogalmak jelképeként szerepeltek.

Érzékeik és értelmi képességeik fejlettek. Természetük a jónak és a rossznak keveréke. Más állattal szemben békések és türelmesek, fajtársaikkal aránylag békésen élnek. Ha veszély fenyeget vagy vihar támad, mindnyájan nemes érzelmeket tanúsítva segítenek egymáson.

Naumann szerint az összekelt pár nem szakad el többé az életben egymástól és még a költés idején kívül is együtt marad. A hím kiválasztva fészke helyét letelepszik és fejét lehajtva addig búg, míg a párja előjön, rendszerint kiterjesztett szárnyakkal fut a hímhez. Enyelegni kezd vele, gyöngéden vakargatja csőrével a feje búbját, a hím pedig a háta tollához dörzsölgeti a fejét. Erre mindketten csókolózni kezdenek és becézgetik egymást. Ezt a megfigyelést fejezi ki a „turbékoló szerelmesek” szólás is.

Az ókori Indiában, Perzsiában, Babilonban, Egyiptomban állandó lakók voltak a templomokban és a jámbor, minden szép és kecses iránt érzékkel bíró, régi keleti népek képzeletét könnyen elragadták. Úgy tekintették őket, mint istenek követeit, szentséges teremtményeknek tartották és senki emberfia nem bántotta őket. A galambáldozat különösen kedves volt az istenek előtt, erről a biblia is tanúskodik.

Kínában a hitvesi hűség és a hosszú élet megtestesítője, és megtalálható a „gyermekadó istennő” fejékén is, sok utóda miatt a termékenység jelképe.

Noé galambot bocsát ki a bárkájából háromszor egymás után. A galamb először visszarepül, másodszor egy olajágat hoz a csőrében, harmadszor pedig már nem tér vissza.

A főníciaiak Astartának, az anyaistennőnek és szerelem istennőjének szent madaraként tisztelték. A görögök keletről vették át a galamb-kultuszt s ez a madár náluk Aphrodité, és később a rómaiaknál Vénusz szent madara volt. A római uralom alatt elterjedt egész Európában

A görög mitológiában Aphrodité egy galamb által kiköltött tojásból született meg, így lett a galamb a szerelemistennő madara. Szerepet kapott a jóslatokban is. Dodóna szent ligetének jövendőmondó papnőit peleiadoknak hívták, - a görög peleia: galamb - mert a legenda szerint a liget egyik tölgyén egy fekete galamb rakott fészket, és meghagyta, hogy ott építsenek szentélyt.

Nagy Sándornak egy vadgalamb mutatta meg az utat a dodonai jósdához. A szlávok hite szerint a lélek a halállal galambbá változik.

Egy szumér-asszír hitrege szerint Szemiramisz szerelem-istennőt, amíg kicsi gyermek volt, a neki hordott tejjel galambok nevelték föl.

A jövendőmondókat és a prófétákat is galamboknak nevezték. „A prófétát, akit Isten követeként Ninivébe küldtek, Jónásnak, azaz galambnak hívták.”

A pueblo-indiánok a galamb szomorú énekéről azt tartották, hogy így könyörög vízért, ezzel egyben jelzi az embernek a forrásokat, víznyerő helyeket.

Ókeresztény ábrázolásokon a galamb az emberi lelket szimbolizálja.

Palermói olasz rege szerint Szent Olívia lelkét, amikor a hitetlenek lefejezték, fehér galamb képében látták az Égbe szállni.

A galambot – az isteni lélek kifejezéseként — tűznyelv helyettesíti, így tűzjelkép, és lélekmadár. A Szentszellem hét adományát – bölcsességet, értelmet, jó tanácsot, erőt, tudást, jámborságot, istenfélelmet – hét galambbal szokás megjeleníteni. Síremlékeken a Paradicsomba szálló lelket jelenti.

Van az égen csillagképe, amely állítólag Noé galambját jelképezi.

Egy mítosz szerint galambok voltak a Fiastyúk csillagai, Atlasz hét leánya, akiket Orion üldözött, mígnem ők előbb galambokká, majd csillagokká változtak.

Csíki székely galambdúcos kapu

Annakidején Erdélyben szokás volt látogatóba menet a kapu előtt a galamboknak „szemet szórni”. A szemszórással az érkező mindenkor békés szándékát jelezte. Senki sem tudja már régóta, hogy az érkező vendég elébe jövő, fehérbe öltözött leányok őseinknél az érkező elébe szálló fehér galambok, a szerető lelkek jelképei voltak. Nagy ünnepség alkalmával ma is szoktak fehér galambokat röptetni.

A régi magyar kapu fölött a galambdúc a portát védő szellemek, ősök lelkeinek a lakhelyeként készült.

Kulcsszavak: A béke, az anyaság és a jövendölés női energiái. Az otthon szeretete és biztonsága, termékenység, ősi energiák szimbóluma. Lélekmadár.