A gnózis meghatározása

A gnózis az érzéki világ mögé tekintésből, az istennel való egyesülésből áll. Platónnál a magasabbrendű megismerést jelenti, az elfogadott tanok mögé látásra irányul.

A gnózis birtokosai időn és téren kívüli örökkévalóságba lépnek, ezért nem vesznek részt a politikai életben, elutasítják a vak hitet, az ortodox intézményrendszert és az emberek által elfogadott törvényeket. Mindezek számukra egyenértékűek a rabszolgasággal és a kizsákmányolással.

A gnosztikusok úgy érezték, olyan személyes tapasztalatokra kell szert tenniük, amelyek a szellemi felemelkedéshez vezetnek.  

A gnoszticizmus fogalmi meghatározása

A.

A gnoszticizmus vallásfilozófia tan, amely szerint az ember tökéletesedése és üdve önmaga megismerésében áll. A gnoszticizmus választ kíván adni az ember saját eredetére, a világban való létét és célját illető kérdésére.

Az ember igazi énje az isteni lét egy része, amely az anyagba való belezuhanása által elveszítette önmagát. A látszattestben megjelent megváltó által az ember lényegére és sorsára vonatkozóan meghirdetett igazság lehetővé teszi a visszatérést az isteni énhez.

A mennyei, ismeretlen Istenre, illetve a világ keletkezésére vonatkozó spekulációk - amely történhetett az istenségből való kiáramlás útján vagy a démiurgosz -teremtő isten- által, amely fellázadt a legfelsőbb Isten ellen, vagy pedig az isteni és az anyagi elv keveredése által - kizárólag a megváltó önmegismerés célját szolgálják. A gnoszticizmus nem ismeri fel az isteni és az emberi lét közötti analógiát. Az embert szabad akaratának és testi mivoltának kizárása mellett megismerési képességére korlátozza. Jellegzetes vonása a dualizmus a /jó/ szellem és a /rossz/ anyag/test és világ/ ellentétes kettőségének értelmében.

B.

A gnoszticizmus a legtágabb értelemben olyan egyének, vizionáriusok mítoszait, filozófiáját, életstílusát és szellemi fejlődésük módszereit jelenti, akik elhatározták, hogy személyesen és közvetlenül lépnek kapcsolatba Istennel.

Szűkebb értelemben az 1. és 4. század közötti olyan őskeresztény csoportokat illettek, ezzel a szóval, akik hittek Jézus Krisztus tanítványaira hagyományozott misztikus tanításaiban. 

Az irányzat fő képviselői

Simon mágus /Kr. u. 1. század/

Szatornilosz /Kr. u. 120 körül-Antiochia/,

Baszileidész /Kr. e. u 120-145-Alexandria/,

Valentinosz /Kr. u. 145-160 Róma/

és tanítványai Ptolemaiosz, Theodotosz és Markosz,

Markion /Kr. u. 85-160/ Róma. 

Eszmei alapok

Hermetizmus,

Kereszténység,

Görög filozófia-platonizmus, sztoicizmus, orfikus eszmék, Philon-Logosz tana,

Püthagorasz, Platon tanításai,

Zoroasztrizmus-jó és rossz küzdelme,

Szír vallási elemek

Zsidó vallási elemek-apokaliptika, angyalok tana, a holt-tengeri közösség dulaizmusa,

Közel áll a gnoszticizmushoz a manicheizmus, egyes vélemények szerint annak egyik ága.

Egyiptomi Hermetizmus

A gnózis ágai

1.- A pogány gnózis, fő formája a Hermetizmus.

2.- Keresztény gnózis, virágkora a Kr. u. 2. század, egyes tanaiban sok a keresztény elem, míg más vonatkozásaiban alig lelhető fel.

Az irányzatot az egyházaatyák a gnoszisz-felismerés, ismeret, tudás szóval jelölték.

A tagok megjelölésére a gnosztikosz fogalmat használták.

Elterjedés

Az irányzatot széleskörű elterjedettség jellemzi-Palesztína, Szíria, Egyiptom, Kisázsia, Itália, Közép- és Kelet-Ázsia

Források

1. -Egyházatyák beszámolói vitái

Iraenus vitairata a hamis gnózis ellen -2. sz.

Hippolütosz-Valamennyi eretnekség cáfolata -3. sz.

Ephiphaniosz-Panarion -4. sz.

Tertullianosz, Alexandria Kelemen és mások művei

2. -Eredet gnosztikus iratok

Három kopt kódex-Codex Askewianus

                                -Codex Bricianus

                                -Codex Berolinensis

Nag Hammadi lelet - 13kódexet tartalmaz

Attisz-himnusz

Tamás cselekedetei

Pistis Sophia

Ptolemaeus Flórához írt levele

Poimandrész stb. 
 
 
 
 

A gnoszticizmus irányzatának általános jellemzése

A gnoszticizmus a hit és tudományrendszerek összehasonlításával mélyebb megértésre törekszik.

Az isteneket személytelenebbeknek és a világtól távolabb állóknak fogja fel, mint más politieista vallások, másrészt az istenek világát végtelenebbnek és sokrétegűbbnek, mint a korabeli mitológiák, illetve vallások.

A gnosztikus tan teljes kibontakozását a keresztény gnoszticizmusban találjuk, amely főként az egyházatyák vele folytatott polémiájából ismerhető meg.

Az antik gnoszticizmus a 3. században még egyszer felvirágzott, főleg Egyiptomban és Szíriában, majd néhány görög-keresztény tanításban.

A gnoszticizmus későbbi nem keresztény formái a manicheizmus és a mandeizmus.

Időszakonként a gnoszticizmus a kereszténység ortodox irányzatainak ellenfele volt. Ezért az egyház üldözte az irányzat képviselőit. Ez az üldöztetés a 13. században érte el tetőpontját az albigensek ellen meghirdetett keresztes háborúban, és az ellenük irányuló irtóhadjáratban. Azóta az irányzat nyilvánosan, szervezett formában nem jelent meg, ám hatása az európai kultúrkörre mégis óriási.

Fő kérdései

1.- Hogyan és miért került bele az anyagi világba az isteni szellem egy darabja, ami itt már boldogtalannak érzi magát.

2.- Hogyan szabadulhat meg a lélek az anyagból ?

Az irányzat több képviselőjénél ezen a ponton jelenik meg a megváltó fogalma. A megváltás legfontosabb eszköze a tudás, Isten hatalmasságának felismerése. A tudással rendelkező ember felülemelkedik a formákon, a testen és egyesül Istennel. 

A gnoszticizmus néhány fő képviselőjének illetve irányzatának tanai

Simon mágus

Egyesek szerint varázsló, mások szerint Messiás, és még istennek is tartották aki a mennyet megteremtette. Társistennője Heléna, aki elhagyta az eget és az anyag rabságába került és belépett a testet-öltések láncolatába. 

Marcion

Eretnekség miatt kizárják az egyházból és külön egyházat alapít. Szerinte Jézus Krisztus istene eltér az Ószövetség istenétől. Jézus istene az abszolút jóság és szeretet istene.

Pál apostol szerint az ószövetségi korszak a törvény korszaka, míg az újszövetségi korszak a megváltás és kegyelem korszaka. Erre építve Marcion az állítja, hogy a két korszak istene két külön isten.  Az ószövetségé a világteremtő és igazságos, a zsidóság istene, aki a prófétákon keresztül nyilvánítja ki magát, addig a szeretet istene Jézus Krisztus alakjában ölt testet.

A Jézus utáni korszakban a törvény helyett a hit általi megigazulás lép előtérbe. Elvetik a hit magvait.

Az ószövetség helyett egy új iratgyűjteményt állított össze, amely három részből állt.

Ez egyesek szerint Lukács evangéliumának megcsonkított változata, míg mások szerint egy külön irat.

Basileidész

Egyiptomi gnosztikus. Felteszi a kérdést, hogyan lehetséges az, hogy a gazdag ember a Biblia szerint boldogan él, míg Lázár nyomorog. A problémára adott válaszában kifejti, hogy a világ gonosz, sötétség és a világosság keveréke, s ez a keveredés befolyásolja az emberek életét.

A szenvedés nem büntetés. Az embernek a világosságra kell törekednie és a megváltás útját kell keresnie. Az ember lelke előbb is élhetett már testben, jelenlegi életében korábbi erényei illetve bűnei következményeit viseli.

Valentinianus

Tanítása szerint az emberi lélek isteni eredetű, célja, hogy ismét egyesüljön Istennel.

Az életben az anyag és démonok uralkodnak felette, akik a saját vágyaikkal zavarják az embert. A fejlődő lélek azonban legyőzi ezeket a vágyakat és a halált is. Mindennek feltétele az önuralom. A tökéletes emberek a teljesen szellemivé váló emberek, akik gnosztikussá váltak.

Manicheizmus

A perzsa Mani /Kr. u. 276-ban Perzsiában kivégezték/ tanítása, Zarathusztra óperzsa dualizmusának gnosztikus és keresztény elemekkel való összekapcsolása. A világot két elvből magyarázza: a fény/jó/ elvéből és a sötétség/anyag/ gonosz elvéből. Ezekből jó és rossz kiáramlások és végül a két elv keveredései fakadnak. Az emberben egy fénylélek és egy, a gonosztól származó testlélek lakozik, és a kettő harcban áll egymással. A vétket és a bűnt mint a gonosztól származó okozatot elutasítja. Mivel a manicheizmus képviselői az anyagot és a gonoszt egynek tekintették, a tökéletesedés három fokán a kiválasztottak ígéretet tettek a húsevéstől, a tulajdontól, a testi munkától és a házasságtól való tartózkodásra. Mani tanai már életében elterjedtek Indiában és Kínában. A keresztény Nyugaton középkorig fennmaradtak.

Megtérése előtt Szent Ágoston a Patrisztika legnagyobb alakja és a keresztény filozófia egyik legjelentősebb képviselője is manicheista volt.

Mandeusok

Mezopotámiában Babilonban kialakult vallási csoport, akiket tudósoknak és beavatottaknak /manda/ neveztek. Nézeteik a babiloni, a perzsa, a manicheista és a mohamedán hit hatásaiból alakultak ki. Egyistenhitűek és istenüket Allahnak hívják. Alapítójuk Adiabenéből származott szerzetes volt. Világfelfogásuk alapja Mana Rabba-első élet és a Pira Rabba-a nagy gyümölcs, a mindenség amely egy arany tojás, ami tartalmazza az összes létező csíráját. Néhány alapvető tanból bonyolult teremtésmitológiát építettek ki.      

Hermetikus hagyomány

A gnoszticizmus hermetikus formája megtalálható a Corpus Hermeticumban /Kr. e. I.-Kr. u.- Kr. u. I. század/.

Forrása Hermész Triszmegisztosz munkássága. Személyében több isten-alakot véltek felfedezni, Hermész, Thot, Mercurius.

Hermésznek sok filozófiai, okkult-természettudományos művet tulajdonítanak.

Thot elsősorban az intellektus megtestesítője. Sokféle funkciót kötöttek hozzá, pl. az írás feltalálója, tudomány és vallás titkainak ismerője, igazságos bíró, istenek írnoka stb. Röviddel az özönvíz előtt két oszlopba véste a kor minden bölcsességét.

Legfontosabb neki tulajdonított mű a Smaragdtábla.

Ennek lényege az alábbi 13 mondat:

„-Való, hazugság nélkül, biztos és igaz, hogy ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.

-Ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.

-Atyja a nap, anyja, a Hold, a szél hordozta méhében, a Föld táplálta.

-Ő a théleszma, az egész világ nemzője.

-Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.

-Válaszd el a Tüzet a Földről, a könnyűt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel.

-A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja.

-Az uralmat az egész világ fölött így nyered el.

-E perctől fogva előled minden sötétség kitér.

-Minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.

-A világot így teremtették.

-Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.

-Ezért hívnak engem Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.

-Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.

A hermetika

A Kr. e. 1. és Kr. u. 2. század között keletkezett görög misztikus irodalmi szövegek gyűjtőneve. Sokáig úgy hitték, hogy Hermész e szövegek szerzője.

Poimandrész

A hermetika leghíresebb szövege a Poimandrész, aki az emberek pásztora. Vele Hermész az asztrális világban találkozott, és aki a Világegyetem Szellemének, az Értelem Teremtőjének, az Abszolút Uralkodónak mondta magát. Csak a balgák hisznek a halálban. Cél saját magunk megismerése. Poimandrész szerint, míg az ember a testét szereti, addig sötétségben marad és elveszti halhatatlanságát. Várnia kell a Nagy Napra, amikor a világegyetem majd megáll, és a halhatatlan szikra eltávozik a dolgok lényegéből.

A gnoszticizmus tanainak átfogó összefoglalása

A lépcső

A világ tisztán szellemi és anyagi részre különül el. A két oldal egymással szemben áll. A teljes világmindenség felett áll az Isten. Belőle folyamatos rétegződés során alakul ki a teremtett világ. A létrejött világ nem csökkentette isten erejét.

Fontos fogalommá válik az Aion, amely jelenthet-világkorszakot, örökkévalóságot

                                                                                -térséget, régiót,

                                                                                -szellemi lényt.

A világ problémáit a kialakult szellemi hierarchia egyik tagjának Pistis Sophiának a tökéletlen teremtése során létrejött anyagiasult és élő személyiséggé vált gondolata okozta.

Ezt a lényt Jaldabaóthot az első arkhónt Sophia eltaszította magától, ezzel zavart okozva a világ alsóbb régióiba.

A Függöny

A felső világ lakói és az alsó Aiónok között függöny helyezkedik el. A függöny alatt árnyék keletkezett, ami anyaggá vált. A függöny eltakarja a fény birodalmát az anyagi világ lakói elől. Jaldabaóthnak miközben hatalmas szellemi erők birtokában szellemeket teremt, nincs tudomása a fenti világ létéről. Jaldabaóth ellen fordul fia Szabaóth, akit Pistis Sophia felemelt a hetedik égbe. Mivel fia nála dicsőbb lénnyé vált, ezért apja irigységből létrehozta a korábban maga alkotta világban a zavaró tényezőket. Ezek az alábbiak voltak:a Halál, a Düh, a Sírás, a Sóhajtozás. Jaldabaóth fia Szabaóth ezek ellensúlyozására megteremti a Békét, az Örömöt, az Újjongást.

Pistis hibájaként kialakuló problémának orvoslására igény születik a legfőbb teremtőben, ezért létrehozza a Fény-Ádámot aki a későbbi emberiség metafizikus modellje lesz.

Ezt látván Jaldabaóth és teremtményei is embert akarnak teremteni, de nekik nem sikerül. Ekkor Pistis segít fiának és lelket lehel annak teremtményébe, így sugárzó fénylény Jaldabaóth teremtménye is. A fénylény teremtői/Jaldabaóth és köre/ irigységből a mélybe vetik őt. Innen isten egy magasrangú szelleme viszi fel Őt a felső világba.

Az arkhónok ezután valódi anyagi teremtményt hoznak létre akit a Paradicsomba helyeznek el. Itt a Bibliával ellentétben a tudás fájának megkóstolására az embert Krisztus bíztatja. Az anyagi ember teremtői megirigylik a frissen szerzett tudást kiveszik bordáját, Évát teremtve belőle. Majd Jaldabaóth kiűzi fiát a Paradicsomból és Évával nemzi Jahvét és Elohimot.

Ebben a történetben az engedetlenség a sötétség elleni lázadás jele, amelyet Krisztus támogat. Az ember nem felelős a paradicsomi boldogság elvesztéséért. A kígyó továbbra is negatív szerepet játszik, ő tanítja meg nemzeni az emberpárt.

Összegezve megállapítható, hogy a Nag Hammaddi nevű iratokban az ember nem felelős a sorsáért, tragikus bukása szomorú, de felemelt fejjel hagyja el az Édent. Nincs benne bűntudat inkább egy börtön ártatlan foglyainak tartja magát és nem bűnösnek.

A Nagy Börtön

A test a lélek börtöne, az ember pedig a kozmosz kicsinyített mása. A hét bolygó a Teremtő szolgálatában álló világokat kormányzó hét arkhónt jelentette, akik tudatlanságukban károsan befolyásolják a földi eseményeket.

A felemelkedés. A megváltók

A földi ember az arkhónok teremtménye. Az elnyert tudása ellenére a mélybe zuhant. Utódaira Széth kivételével sötétség borult. Az emberiség első nagy válságát a vízözön jelzi, amelyet negatív erők okoztak. E vízözön akkor következik be, amikor az emberiség a javulás útjára lép.

Az egekből kivetett hét arkhón az embereket sok rossz dologra tanította. Az ember kettős természetű, hiszen a földön az arkhónokat szolgálja, de korábban értelme a fény által volt átvilágított, s előképe a Fény-Ádám a legmagasabb teremtési hierarchiában foglalt helyet.

Az ember legértékesebb része a lélek. Ő az Atyánál tiszta volt, míg az anyagban megromlott, és már nem emlékezett atyai eredetére. A lélek létezett már a földi testet öltése előtt. Egyes nézetek szerint a felemelkedés lehetséges megváltók nélkül, önerőből. Azonban több helyen megjelenik a gnosztikus megváltás tan.

Megváltó lehet a felsőbb szféra tagja is, például Derdekasz, aki segít az embernek tudást szerezni saját valójáról. Másik történetben is Zoroasztert felsőbb szellemi lények segítik túlhaladni az anyagvilágon.

A Messiás másik alakja Krisztus, akinek nem földi tevékenysége lényeges igazán, hanem az, hogy hogyan segíti elő a sötétség legyőzését. Krisztus nemcsak az emberek érdekében szállt le a földre, hanem egy korábbi szabadító tevékenység miatt is.

Pistis Sophiát kell visszavezetnie saját hazájába. Ő Sophiát először a zavart anyagi világ egy magasabb helyére viszi, majd végleg felvezeti a Fény világába.

Krisztus másik feladata a lélek megmentése.

A gnosztikusok elítélik a kereszthalált, mivel az megszégyenítő, és nem lehet egy fénylény osztályrésze. Más vélemény szerint Krisztus a kereszten meghalt, de nem szenvedett, mert lelke már előbb eltávozott a testéből.

A konkrétabb Krisztus képet adó szerzők Krisztus emberitől eltérő természetét állították a középpontba, bár voltak olyan szerzők is, amelyek az emberi természet megőrzése mellett tették le voksukat.

Utazás a Magasba

A léleknek halála után nemcsak a földön kell átutaznia, hanem az egeken keresztül is, ahol az

Arkhónok uralkodnak egészen a bolygók, vagyis az egek nyolcadik szférájáig. E szférákon való áthaladást titkos formulákkal, varázsigékkel lehetett biztosítani. A lélek időlegesen már életében is kiszabadulhatott a test börtönéből. Volt, aki ezt a lépést eksztázisnak élte át.

Voltak olyanok is, akik fizikai valójukba szálltak fel az égbe.  

A titok

A gnosztikus tanok titkos tanok voltak, amelyeket el kellett zárni a tömegek elől.

A gnoszticizmus egyik legfontosabb jellemvonása a rejtőzködés volt, szertartásaik titokban folytak. Ennek okai a tanítás személyes jellegében és az állandó üldöztetésben rejlett.  

Az összeállítást készítette:

Fazekas József

Magyar Teozófiai Társulat

Sziddhartha Alosztály