A népnév a Krisztus előtti III–II. században tűnik fel. Az ászi törzsek a Szir-darja egyik mellékfolyója, a Csu folyó mentén alapítanak birodalmat, majd terjeszkedni kezdenek.


Ezek a törzsek – mint a régészeti feltárások is igazolták – magas szintű földműveskultúrát teremtettek. Fennhatóságukat Krisztus előtt 129 tájékán Szogdiára és Baktriára is kiterjesztették. Szembekerültek Iránnal, s harcaik során egészen a Kaukázusig nyomultak előre. Krisztus előtt 43-ban keletről a hiungnu törzsek támadása érte őket, egy részük menekülvén szétszóródik, de a birodalmat ez visszavonhatatlanul még nem rendítette meg. Csak a Krisztus után 350-ben bekövetkezett hun támadás tesz pontot a történet végére. A régi ászi törzsek egy része azonban helyben maradt, s ottlétükről az egykori Kangkü területén még a Türk Birodalom fennállása idején is tudomásunk van.


Az ászi népek a több mint fél évezredes háborúskodás idején más iráni törzsekkel is keveredtek, majd a birodalom bukása után velük együtt szóródtak szét. Nyomaik a VIII. századtól kimutathatók a Kaukázusban és a Don vidékén.


Az orosz krónikák is hírt adnak a katonáskodó, de földműveléssel is foglalkozó irániakról (alánok, jászok). Szétszóródásuk után különféle harcias, katonailag erős török népek (türk, kazár, besenyő, kun) fennhatósága alatt éltek. Közvetlenül magyarországi bejövetelük előtt a kunok birodalmának földműves fenntartói és határőrei voltak. 1116-ban ők védték a támadó oroszok ellen a kunok Don melléki városait. A moldvai Cumania területén pedig Jászvásárhely (Iaşi) őrzi nevüket mind a mai napig, jelezvén, hogy a kunoktól eltérően tartós településeket hoztak létre, s életmódjukban is különböztek tőlük.

Válasz

A jászok nyelvét a rutének és litvánok valamikori nyelvével hasonlítják.

Dlugoss szerin a jazingok nemzetiség, nyelv, szertartás, vallás és szokások tekintetében nagyon hasonlitanak a litvánok, ruténok és samogitokhoz. A lengyel irók e részbeni tájékozatlanságát igazolja az, hogy egy másik iró a Lithvania határán lakó jaczvingokról azt irja, hogy e kevés számu vitéz nép saját nyelvvel bir, mely a lithvánok, lotihalok (= lettek) és samogitokétól különböz, s csak igen kevésben egyez.[27]


De mindez e kérdést világosságba nem hozza, bár Horváth I. megmutatta, hogy a régi rutén és litván nem szláv nyelv volt, mint nem valának szlávok a varaeg-russok, kiket egy arab iró Yasu – barank-oknak nevez.


A szavak:
Da = tied, Ban = nap, Horz = jó, Na = mienk, Heca = gazda, Soseg = csendes, békés, Izon = reggel, Khevef = kenyér, Fit = hús, Baza = leves, Sana = bor, Jayca = tojás, Kapcen = borsó, Dan = víz, Manuona = gabona, Zabar = zab, Huvaz = széna, Karbach = árpa, Huvar = köles, Kasa = kása, Oras, boza = sörféleség, Tabak = tál, Cugan = fazék, Odok = kanál, Gist = túró, Carif = vaj, Karak = csirke, Caz /qaz/ =lúd, Kurajnuk = malomkő, Kuraj = malom, Bah = ló, Acca = vadkacsa, Gal = ökör, Ere = bárány, Fus = juh, Saka = kecske, Vas = borjú, Dicega = tehén, Goga = csemege, Buca = sajt.


A két köszönési forma:
Daban horz naheca = jó napot gazdánk
Soseg izon = jó reggelt!

Válasz