A jelenlegi világkorszakban ezer buddha jelenik meg. A buddha-tevékenység beteljesítése céljából minden egyes buddhából ezer Guru Rinpocse nyilvánul meg, más néven manifesztálódik. Buddha Sákjamuni jelenlegi korszakában Padmaszambhava, vagyis a Lótuszból Született személyében már megnyilvánult egy ilyen manifesztáció. Életrajza szerint Padmaszambhava csodálatos módon, egy tó közepén, lótuszvirág kelyhében jött a világra. Szülők nélkül, spontán módon született emberi lényként hatalmas erővel rendelkezett, ami nem csupán emberek, hanem szellemek és más nem-emberi lények legyőzésére is képessé tette. Meglehetősen hosszú ideig élt. Körülbelül ezer évet töltött Indiában, majd ezután Tibetbe utazott, ahol ötvenöt éven keresztül tartózkodott. Amikor elhagyni készült Tibetet, huszonöt fő tanítványa és az ország királya voltak jelen. Nepál határánál a dákinik négy csoportja szegődött kíséretéül, akik a Mahabala nevű paripán lovagoltak. A csodálatos ló a magasba repítette Guru Rinpocsét, tanítványai pedig figyelték, ahogy alakja lassan eltűnik a végtelen égbolton.
A történet szerint Padmaszambhava egy kis időre megállt Bódhgajában, majd folytatta útját tiszta birodalma felé, amelyet Szangdok Palri-nak, vagyis Dicsőséges Rézszínű Hegynek neveznek. Ez a szubkontinens-jellegű, nagy sziget a Bódhgajától délnyugati irányban fekvő óceánban található. A sziget több szintre osztható. Az alsóbb régiókat a ráksák* népesítik be. Sákjamuni Buddha jövendölései értelmében egy későbbi korszak során ezek az emberevő szellemek elfoglalják az ismert világot. Ez akkor következik be, amikor az átlagos emberi életkor húsz évre csökken. Ekkor a ráksák leigázzák és elpusztítják az emberi fajt. Buddha azt is megjövendölte, hogy Guru Rinpocse el fog menni a ráksák birodalmába, és győzedelmeskedik felettük. Guru Rinpocse beteljesítette Buddha jövendölését.
A rézszínű sziget fő hegysége az óceán mélyén, a nágák birodalmában ered, a csúcsa pedig felér egészen a formavilág* Brahmá-birodalmáig. A hegy legtetején egy csodálatos módon megnyilvánult buddha-birodalom található, amelynek három szintje van. A felső szinten tartózkodik Guru Rinpocse dharmakája* megnyilvánulása, Buddha Amitájusz (tib. Cepamé). A középső szinten Guru Rinpocse szambhógakája* formájában, Avalokitésvaraként (tib. Csenrézi) van jelen. A harmadik szinten a nirmánakája forma, vagyis maga Guru Rinpocse tartózkodik, nyolc megnyilvánulása kíséretében. Guru Rinpocse nem más, mint Amitábha* tudatának, Avalokitésvara beszédének és Sákjamuni Buddha testének megnyilvánulása. Mielőtt a mi világunkban megszületett, Guru Rinpocse a szambhógakája szintjén jelent meg, először Tötreng Cal öt családjaként, majd a nyolc és tizenkét manifesztációként, végül pedig számtalan emanáció formájában.
Tibet elhagyását megelőzően Guru Rinpocse több jövendölést tett, és számos tanítást rejtett el a jövő nemzedékei számára.
Áldása ereje által közeli tanítványai elválaszthatatlanná váltak tőle. E tanítványok reinkarnációi fedezték fel a későbbi korokban az elrejtett tanításokat. Guru Rinpocséhez hasonló varázserejük révén képesek voltak repülni az égen, szabadon áthatolni a szilárd anyagon, s emellett a szútrák és a tantrák tanításainak értelmét is páratlan módon tudták elmagyarázni. Guru Rinpocse előre jelezte a száznyolc hatalmas tertön, vagyis az elrejtett tanítások felfedezőinek világra jöttét. A világtörténelemben bekövetkező változások miatt a tertönök meghatározott időszakokban jelennek meg, hogy a nehézségekkel küzdő lények segítségére legyenek. Guru Rinpocse előre látta a jövőbeli problémákat, így bizonyos gyakorlatokat kifejezetten azon korszak számára rejtett el, amelyben a tanítás napvilágra került. A termákat felfedező tertönök ezért teljesen új tanítások birtokába kerülnek, amelyek kimondottan az adott korszaknak szólnak. Ahogy mi is előnyben részesítjük a friss ételeket, amelyek nem fekszik meg a gyomrunkat, a terma tanítások is különleges tulajdonságokkal vannak felruházva. Az egyik ilyen tulajdonság az, hogy a termák rövid és töretlen hagyományvonalra tekintenek vissza, amelyeket nem szennyez be a szamaják (fogadalmak) megszegése. Emellett a termák eredeti formájukban maradtak fenn, és senki sem változtatott rajtuk. A rejtett tanítások közvetlenül Guru Rinpocsétól származnak, és az ő tanítványainak inkarnációi fedezik fel őket. A tertönök ezután átadják a tanításokat az embereknek, hogy azon nyomban hozzáfoghassanak a gyakorlásukhoz.
Röviden összefoglalva, a Guru Rinpocse által elrejtett terma tanítások különleges jellemzője, hogy olyan módszereket ismertetnek, amelyek minden nemzedék, korszak és gyakorló számára lehetővé teszik az eredmények elérését. Minden tertön új tanításokat közöl, amelyeket az erre hivatott személyeknek gyakorolniuk kell. Előfordul, hogy a régebbi termákat már beszennyezi a szamaják megszegése, ami késlelteti a gyakorlás eredményeinek megjelenését. Az új termák ezért nagyobb áldással bírnak. Továbbá a legtöbb ember – a tibetieket is beleértve – előnyben részesíti az újdonságokat. Az új termák sokkal érdekesebbnek tűnnek. A tibetiek kevésbé hisznek a régi termákban, ezért gyakorlásuk eredménye lassabban jelenik meg. Az új, tökéletesen tiszta termákba vetett hit és bizalom inspirálja a gyakorlást, s következésképpen gyorsabb eredményekhez vezet. Ezek a tényezők teszik indokolttá az új termák egy időben történő megjelenését, máskülönben elegendő lenne egy-egy terma a Három Gyökér* (guru, jidam, dákini) mindegyikéhez. Az embereket azonban elbűvölik az újdonságok: egy új terma-tanítással megjelenő tertön óriási örömöt és meglepetést okoz. Guru Rinpocse ügyes módszereinek eszköze ez is, ami már önmagában is bámulatra méltó.
Jese Cogyal Vadzsrajógini öt dákini-megnyilvánulásának egyike, emellett magának Guru Rinpocsének is a manifesztációja. Azért jelent meg Tibet havas földjén, hogy segítsen Guru Rinpocsének a vadzsrajána elterjesztésében, különös tekintettel a terma-tanításokra.
A dákini szó szerinti jelentése „égjáró”, vagyis olyan mennyei lény, akinek nincs szüksége arra, hogy a földön járjon. Különféle típusú dákinikat ismerünk: bölcsesség-dákinik, aktivitás-dákinik és világi-dákinik. A valódi bölcsesség-dákini a ragyogó felébredettség üresség-természete. Az érzékelés a hímnemű aspektus, míg az érzékelés üressége a nőnemű jelleg. Minden dákini eredete a „dharmakája-anya”.
A hímnemű istenségek a dharmakája Szamantabhadra Buddhából erednek, a nőneműek pedig Szamantabhadriból. Szamantabhadra minden érzékelés alapja, Szamantabhadri pedig az érzékelés üresség-természete.

I. sz. 762-ben lépett Padmaszambhava Tibet földjére.

Sákjamuni Buda inkarnációja ...