GYÉMÁNTVÁGÓ MAHÁJÁNA SZÚTRA AZ ÖNFELÜLMÚLÓ MEGISMERÉSRŐL 

(Vajracchedika Prajnaparamita Sutra)

 

Aki a tökélyharcosok kocsijára felszáll, hogyan állja meg a helyét, hogyan gyakoroljon, hogyan tartsa féken a gondolatait?

 

 

1. A tudat felébresztése

 

 Aki a tökélyharcosok kocsijára felszáll, a következő gondolatot ébressze fel magában: „Juttassam el a maradéktalan nirvána tartományába az összes élőlényt, ahányan csak a lények tartományaiban a lénység fogalma által felfoghatók, ahányan csak a lénység képzete révén elképzelhetők; szülessenek tojásból, anyaméhből, meleg nedvességből, vagy akár természetfeletti módon; legyenek formásak vagy formátlanok, eszméletesek, eszméletlenek, vagy sem ezek, sem azok! Miután e felmérhetetlenül sok lényt nirvánába juttattam, egyetlen lény sem lesz, aki nirvánába tért. S hogy miért? Azért, Szubhúti, mert ha a tökélyharcosban felmerül az élőlény képzete, nem érdemli meg a tökélyharcos nevet! S hogy miért nem? Azért, mert nem nevezhető tökélyharcosnak az, akiben önmaga képzete, az élőlény képzete, az élet képzete vagy a személyiség képzete felmerül.

2. Az önfelülmúlók gyakorlása
– Továbbá, Szubhúti, a tökélyharcos dolgokra nem alapozva adakozzon, semmire sem alapozva adakozzon; látható formákra nem alapozva adakozzon, hallható vagy szagolható, ízlelhető, tapintható vagy elgondolható tárgyakra sem alapozva adakozzon! Úgy adakozzon a tökélyharcos, ó Szubhúti, hogy egyetlen elképzelésre se alapozzon! 
3. A Formatest elérésére irányuló szándék
– Amennyiben, Szubhúti, tökéletes jellemzők, annyiban csak ámítások; amennyiben tökéletes nem-jellemzők, annyiban nem ámítások. A Tathágatát inkább arról lehet felismerni, hogy a jellemzői nem jellemzők.
 4.1. A kinyilvánított Dharmatest elérésére irányuló szándék
Nem olyanok lesznek e majdani tökélyharcosok, Szubhúti, akik csak egyetlen buddhát követtek, akiknek erényei csak egyetlen buddhától erednek, hanem olyanok, akik sok százezer buddhát követtek, akiknek erényei sok százezer buddhától erednek. Akik egy ilyesfajta tanítás hallatán egy világos gondolathoz jutnak, Szubhúti, azokról a Tathágata tudomást szerez, azokat a Tathágata meglátja. Mindazon lények, Szubhúti, felmérhetetlen és felbecsülhetetlen érdemhalmot szereznek.
4.2.1. A tudásból fakadó Dharmatest elérésére irányuló szándék
Mert az a valami, amire a Tathágata ráébredt, és amit tanított, magragadhatatlan és kifejezhetetlen. Nem valami, de nem is semmi. S hogy miért? Mert a feltétlen választja ki a kiváló embereket.
4.2.2. Az érdemböl származó Dharmatest elérésére irányuló szándék
– Annál a nemes ifjúnál vagy leánynál, aki ezt az egész milliárdos világrendszert hétféle kinccsel megtöltve a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágatáknak ajándékozná, még hatalmasabb: felmérhetetlenül, megszámlálhatatlanul nagyobb érdemhalmot szerezne az, aki ennek a tanítóbeszédnek akár az utolsó négysoros versszakát megjegyezné, majd másoknak is részletesen elmagyarázná és megvilágítaná. S hogy miért? Azért, ó Szubhúti, mert ebből származik a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágaták felülmúlhatatlan, teljes és végleges megvilágosodása; ebből származnak a buddhák, a magasztosak.
5. Lemondás a gyakorlás eredményeiről
Azért, mert nincs olyan, hogy „arhat”; ezért nevezik arhatnak. Ó Magasztos! Ha felmerülne az arhatban, hogy elérte az arhatságot, azzal egyben saját magát, lény-mivoltát, életét és személyiségét ragadná meg. Engem, ó Magasztos, a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágata a legkiválóbbnak nevezett azok közül, akik viszály nélkül élnek. Noha én, ó Magasztos, vágytalan arhat vagyok, mégsem merül föl bennem: „Én vágytalan arhat vagyok." Ha felmerült volna bennem, hogy én elértem az arhatságot, a Tathágata nem jelentette volna ki rólam: „A kiváló Szubhúti a legkiválóbb azok közül, akik viszály nélkül élnek.” Tudniillik a viszály nélkül élőt éppen azért nevezik viszály nélkül élőnek, mert semmibe sem éli bele magát.
6. A világban megjelenő Buddha tisztelete
7. Törekvés „tiszta földek” létrehozására
Amelyik tökélyharcos azt mondja, „tiszta világokat hozok létre”, az nem mond igazat. Hogy miért nem? Mert a tiszta világokat oszthatatlan nem-világoknak mondotta a Tathágata; éppen ezért nevezik azokat tiszta világoknak. Ezért, ó Szubhúti, a nagyra hivatott tökélyharcos erre az elképzelésre nem alapozva ébressze fel magában a tiszta föld létrehozásának gondolatát! Semmire se alapozva keltse fel a gondolatát; egyetlen látható, hallható, szagolható, ízlelhető, tapintható formára vagy elgondolható tárgyra sem alapozva ébressze fel magában a gondolatát!
 8. A lények megérlelése
Az önlétet, Magasztos, nemlétnek mondotta a Tathágata; ezért nevezik önlétnek. Nem lét az, Magasztos, nem is nemlét; ezért nevezik önlétnek.
9. A külső szövegekhez való ragaszkodás felszámolása
E tanítóbeszédnek „Önfelülmúló megismerés” a neve; így jegyezd meg! S hogy miért? Azért, ó Szubhúti, mert amit a Tathágata önfelülmúló megismerésnek mondott, nem önfelülmúlónak nevezte azt a Tathágata; ezért nevezik önfelülmúló megismerésnek. Mit gondolsz, Szubhúti, mondott egyáltalán bármit is a Tathágata?
– Nem, Magasztos, a Tathágata nem mondott semmit.
10. A materialista létszemlélet lerombolása
 Azért, Magasztos, mert amit a Tathágata porszemnek nevezett, nem-szemnek nevezte azt a Tathágata. Ezért nevezik porszemnek. Amit pedig világrendszernek nevezett, nem-rendszernek nevezte azt a Tathágata; ezért hívják világrendszernek.

11. A Tathágata tisztelete és szolgálata
 Azért, ó Magasztos, mert amiket a Tathágata a nagy ember harminckét ismertetőjegyének nevezett, nem-ismertetőjegyeknek nevezte azokat a Tathágata. Ezért hívják azokat a nagy ember harminckét ismertetőjegyének.
12. Az önös szokások elhagyása
A lehető legnagyobb csodában lesz részük azoknak a lényeknek, akik nem rettennek, nem ijednek, nem rémülnek meg attól, ami ebben a tanítóbeszédben elhangzik! S hogy miért? Mert a Tathágata által tanított végső önfelülmúlót végtelen sok magasztos buddha tanította; ezért hívják végső önfelülmúlónak.
13. A szenvedés elviselése
Ám az a valami, amit a Tathágata felismert és tanított, sem nem igaz, sem nem hamis. Vegyünk egy példát! Az a tökélyharcos, aki áldozati felajánlás közben ragaszkodik az elképzeléseihez, olyan, mint aki a sötétben tapogatózik, és semmit se lát. Ám az a tökélyharcos, aki nem ragaszkodik az elképzeléseihez, olyan, mint aki a reggeli nap felkeltével világosan meglátja a dolgokat.
 14. Elszakadás a meditációs élményekhez való kötődéstől
Tisztán emlékszem, Szubhúti, hogy a múltban, e számtalan világkorszakot megelőző számtalan világkorszakban, már Dípamkaránál, a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágatánál is sokkal korábban, nyolvannégyezer-millió-milliárd buddhát tiszteltem meg szolgálataimmal, és soha nem okoztam nekik csalódást. Ám ha az ebből származó érdemhalmot összevetjük azokéval, akik majd az idők végezetén, az utolsó ötszáz évben, az igaz Dharma megsemmisülésének idején ezeket a tanításokat meghallják, megjegyzik, ismételgetik, megértik, és másoknak is részletesen elmagyarázzák, akkor az előbbi érdemhalom az utóbbinak a századrészét, ezredrészét, sőt százezred részét sem teszi ki. Az ugyanis sem számmal, sem aránnyal, sem becsléssel, sem méréssel, sem hasonlattal nem érzékeltethető.
15. Elszakadás az én gondolatától a valóság felismerésekor
 „Juttassam a maradéktalan nirvána tartományába az összes élőlényt! Ám miután a lényeket nirvánába juttattam, egyetlen lény sem lesz, aki nirvánába tért. S hogy miért? Azért, ó Szubhúti, mert ha a tökélyharcosban felmerül az élőlény képzete, nem érdemli meg a tökélyharcos nevet, s nem nevezhető tökélyharcosnak az, akiben akár az élet, akár a személyiség képzete felmerül. S hogy miért nem? Mert senki sincs, ó Szubhúti, aki felszálljon a tökélyharcosok kocsijára.

16. Személyes utasítás keresés
Mert nincs semmi, Szubhúti, amire a Tathágata felülmúlhatatlan, végső megvilágosodásában ráébredhet. Ezért van, Szubhúti, hogy az, amit a Tathágata felismert és tanított, sem nem igaz, sem nem hamis. És ezért mondja a Tathágata, hogy minden világ buddhavilág. Hogy miért? Mert a Tathágata szerint minden semmi; ezért mindent buddhadharmának, buddhaságnak nevez.
folyt.