(részlet: Bolyki Tamás: A világlegnagyobb ereklyéi)

"Azok közül a régészeti felfedezések közül, amelyek arra vonatkoznak, hogyan éltek a zsidók a diaszpórában (szétszórás), s fényt vetnek egyes bibliai szövegekre és elbeszélésekre, különösen érdekesek a zsidó kolóniának azok a dokumentumai, amelyeket a XX. század elején találtak a Nílus Elephantiné nevű szigetén.

Egyiptom legdélibb részén, a mai Asszuán környékén, amelyet az ókorban Sziénének neveztek, fennmaradtak Elephantiné óegyiptomi város romjai. Az egyiptomi városok piacain még a XIX. század közepén régi feliratokat tartalmazó papiruszdarabokat és antik díszítésű, feliratos edények töredékeit kínálták eladásra. Minden szöveg az óhéberrel rokon(?) arameus nyelven íródott. Számos ország régészeinek érdeklődését felkeltették ezek a régiségek, és vásárolni kezdték a helyi lakosoktól, akik a régi épületek helyén felgyülemlett szemétdombokból szedték ki őket. Az 1906-1908-as években a berlini múzeumok igazgatósága több expedíciót küldött, hogy rendszeres ásatásokat végezzenek e helyeken. A munkát siker koronázta. Különösen fontosnak és gyümölcsözőnek bizonyult egy háromszobás lakóház maradványainak a megtalálása, amelyben rengeteg arameus és föníciai nyelvű feliratra bukkantak cserepeken, s tőle nem messze néhány tucat össze­göngyölt papiruszt is találtak. 1911-ben német nyelvű fordí­tásban az egész anyagot publikálták, mellékelve a dokumentumok fényképét. A dokumentumok megfejtése és tartalmuk ér­tékelése semmiféle különösebb nehézséget nem okozott a szakembereknek.

Elephantiné Egyiptom és Núbia határán feküdt, s tőle távolabb már csak azok a határtalan térségek terültek el, amelyeket Afrika más őslakosai laktak. A Kr.e. V. században Egyiptom perzsa ura­lom alatt állt, és a perzsa uralkodónak, akár csak előtte az egyiptominak, érdeke volt az ország déli határának a védelme. Azokban az időkben, amikor Egyiptom még önálló volt, a fáraók gyakran telepítettek le zsoldos katonákból álló helyőrségeket a határerődökben. A katonák e helyeken állandó lakosként éltek családjukkal együtt, és bizonyos önkormányzattal rendelkező közösségeket alkottak. A perzsa uralkodók követték ezt a szokást. Elephantiné szigetén egy zsidó kolónia élt, amelynek hivatalos neve júdeai sereg volt.

A kolónia alapításának idejét pontosan nem tudjuk. Az Elephantinében talál dokumentumokban a legkorábbi dátum, amellyel a kolónia létezése összefüggésbe hozható: Kr.e. 525. A kolónia ebben az időben már fennállt. A Biblia elmondja, hogy miután Nabukodonozor Kr.e. 586-ban lerombolta Jeruzsálemet, egyes zsidó csoportok Egyiptomba menekültek. Nem lehetetlen, hogy a menekültek egy részét felfogadták zsoldosnak. Mindenesetre fontos, hogy az Elephantinében talált írásos dokumentumok a Kr.e. V. századi zsidóktól származnak, és tartalmuk alapján bizonyos mértékben rekonstruálhatjuk mindennapi életüket és ideológiájukat.

A elephatinéi zsidók, amint ez a dokumentumokból is kitűnik, az idegen földön is megmaradtak Jahve hűséges híveinek. Helyesebben Jahu (Ahura? - Aranyi) istenről kellene beszélnünk, mert majdnem minden papirusz így nevezi. A kolónia dokumentumaiban előforduló személynevek elemzése azt mutatja, hogy e neveknek legalább egynegyede Jahu nevéből származtatható le. A közösség ideológiai és vallási központja Jahu temploma volt. Bár a zsidó ortodoxia szerint Jahvénak csak Jeruzsálemben létezhetett temploma, amint a diaszpórában való élet megkezdődött, a zsidók kénytelenek voltak eltérni a Deuteronomiumnak (Mózes V. könyve) ettől a törvényétől, és megkezdeni a zsinagógák építését mindenütt, ahová a történelmi sors vetette őket. Az elephantinéi kolóniának is volt ilyen temploma. Jahvéhoz imádkoztak, neki áldoztak, az ő nevére esküdtek.

Az elephantinéi dokumentumokban nemcsak Jahve, hanem más lények is szerepelnek istenként: tisztelik őket, imádkoznak hozzájuk és áldoznak nekik, nevükre esküsznek. Íme, egy tudósí­tás a templom kincstárának állagáról: „A pénz, amely ezen a napon, thamenot hónapban Jedoniásnak, Gemariás fiának a kezében van - 31 keres, 8 siklus ezüst. Ebből Jahunak - 12 keres 6 ciklus, Asembetelnek - 7 keres Anatbetelnek - 14 keres ezüst." Ilyen módon a templomnak nemcsak Jahu, hanem legalább még két isten, helyesebben istennő kultuszára volt pénze. Az elephantinéi magánjogi okiratokban ilyen formulákkal találkozunk: „Én, Malkiás Herembetel istenre esküszöm neked..." Ez már a negyedik isten.

Az elephantinéi kolónia istenei között Jahve természetesen kiváltságos helyet foglalt el, ő volt az ég istene, az istenek feje, Anat istennőt pedig a főisten feleségének kell tekintenünk, mivel egyes dokumentumokban Anat-Jahu néven fordul elő. Az elephantinéi zsidók még gyakrabban fordulnak más istenekhez, mint Jahvéhoz - ezt egyszerűbbnek és hozzáférhetőbbnek tartják, a főistenhez csak különösen komoly esetben folyamodnak. Mindenesetre világos, hogy az Elephantinében élő zsidók még a Kr.e. V. század végén korántsem egyistenhívők. E kérdés elvi jelentősége igen nagy.

A júdaizmust mind a júdaista, mind a keresztény teológusok a monoteista vallások ősének tekintik, a zsidó papság és nacionalisták pedig rendszeresen kérkednek vallásuk magasztos, egyetemes erkölcsi monoteizmusával. A valóságban ez a monoteizmus nem más, csak mítosz.

Majdnem minden bibliai könyvben megtaláljuk a sokistenhit különböző formáinak, fejlődése különböző szakaszainak világos nyomait, kezdve az Isten nevével - Elohim kétségtelenül többes számot jelent -, végezve az újszövetségi Szentháromsággal, amely ugyanúgy lehetetlenné teszi az istenség egyetlen voltának az elismerését. Az elephantinéi dokumentumok meggyőzően bizonyítják az ózsidó vallás politeista jellegét.

Ezenkívül ezek a dokumentumok bizonyos érdekes adatokat tartalmaznak, amelyek jó összhangban vannak Ezsdrás és Nehémiás ószövetségi könyveinek a tartalmával. Például olyan neveket említenek, amelyeket ezekből a könyvekből ismerünk. Így, beszélnek Szinmuballitról, Szamaria helytartójáról. Ez a személy többször is előfordul Nehémiás könyvében Szanballat (Shamballa? - Aranyi) néven. Az elephantinéi dokumentumok kiegészítik a bibliai adatokat azzal, hogy az illető Szamaria perzsa helytartója volt. Előfordul bennük egy bizonyos Hanáni neve is, aki közvetített az eleplantinéi zsidók és a perzsa uralkodó között. Ezen a néven Nehémiás könyvében Nehémiás fivére szerepel, akinek hasonló szerepe volt Jeruzsálemmel kapcsolatban. Nem kizárt, hogy egy és ugyanazon emberről van szó. Még nagyobb jelentőségük van az elephantinéi dokumentumoknak a tekintetből, hogy adatokat közölnek a perzsa uralom alatt álló Palesztina közigazgatási rendszeréről. Ezek általában megegyeznek az Ezsdrás és Nehémiás könyveiben előforduló adatokkal."