AZ ANGYALOK LÁZADÁSA.


Henóch áldása, amellyel az igazakat és a kiválasztottakat, akik a szükség napjaiban élni fognak, megáldja, amikor a gonoszok és istentelenek örökre el fognak távozni. Henóch, az igaz ember, akinek szemét az Isten kinyitotta, hogy a szenteket, akiket az angyalok neki megmutattak, lássa, szólt így; mindezeket tőle hallottam és általa értettem meg mindazt, amit láttam, de nem a mai nemzedék számára, hanem azok számára, akik a messze jövőben elkövetkeznek.

Az ítélet.

A kiválasztottakhoz szóltam és nekik mondottam a következő beszédet: a Szent és Nagy Úr házából ki fog lépni és a Világ Ura a Sinai hegyére fog szállni. A seregek közepében meg fog jelenni és égi erejének és hatalmának teljességéhen meg fog mutatkozni. És mindnyájan reszketni fognak és a Felvigyázók megrendülnek és nagy rémület és rettegés fogja őket megragadni az egész földön. A magabbanyúló hegyek megrázkódnak, a halmok pedig a földdel egyenlőek lesznek és meg fognak olvadni, mint viasz a lángon. A föld pedig megnyílik és mindaz, ami a földön él, elpusztul és minden lény fölött ítéletet fog tartani. Az igazakat pedig békével jutalmazza, a kiválasztottakat megőrzi és karját föléjük kiterjeszti és mindnyájan Istenhez fognak tartozni: boldogok lesznek és áldottak és az Úr fénye lesz az ő világosságuk.

És íme eljött tízezer szentjeivel, hogy ítéletet tartson. Ítéletet tart és az istenteleneket el fogja pusztítani és minden húst meg fog fegyelmezni, hogy azt, amit a bűnösök és istentelenek ellene elkövettek, helyreígazítsa.

Nézzétek az ég dolgait, hogyan kelnek és hogyan nyugszanak, hogy a csillagok az égen pályájukat nem változtatják, mindegyik a maga idejében kel és nyugszik, anélkül, hogy rendjéből kilépne. Nézzétek meg a földet és lássátok meg a dolgokat, amelyek születésüktől fogva halálukig annyira megváltoztathatatlanok, mint Isten egyetlen műve sem. Nézzétek a nyarat és a telet s hogy a földet mennyire megtölti a víz és a felhő és a harmat és az eső száll fölötte.

Nézzétek mind a fákat, melyen szárazaknak és kopaszaknak látszanak, tizennégy fát kivéve, amelyek lombjukat nem hullatják, hanem az öreg levelet megőrzik, amíg az új kinő, két és három esztendeig is.

Nézzétek a nyár napjait, hogy a Nap nyár elején milyen magasan áll a föld fölött, ti pedig árnyékot és hűs helyet kerestek a tűző sugarak elől, a föld izzik, hogy nem tudtok sem a földre, sem a kőre lépni.

Nézzétek, a fák hogyan borítják el magukat a levél zöldjével és hogyan teremnek gyümölcsöt és nézzetek meg mindent és figyeljetek mindenre, hogy mindez számotokra készült és örökké él. És az ő műve minden esztendőben megismétlődik, nem változik sohasem, hanem ahogy Isten meghatározta, minden úgy történik. Nézzétek, hogy a folyók és tengerek együtt végzik munkájukat.

Ti pedig nem tartottatok ki és nem teljesítették be az Úr parancsolatát, hanem áthágtátok azt kevély és dacos szavakkal, amelyeket tisztátalan szátokból mondtatok ki és az ő uralmát káromoltátok.

Nem fogjátok megismerni a békét, kevély szívűek!

Napjaitokat pedig meg fogjátok átkozni és éltetek évvel elfognak veszni és a ti romlástok az átok erejével meg fog erősödni és nem fogtok bocsánatot nyerni. Azokban az időkben pedig neveteket ki kell szolgáltatnotok, hogy az az igazakért örök átokkal sújtassák és benneteket, vétkeseket a többi bűnössel együtt örökre el fognak átkozni.

A kiválasztottak pedig részt fognak venni a fényességben, az örömben és a békében. És az örök igazságot ők fogják örökölni, benneteket, istenteleneket az átok fog sújtani. A kiválasztottak pedig a bölcsességben fognak részesülni és élni fognak és nem fognak vétkezni többé sem hanyagságból, sem szenvedélyből, hanem alázatosak lesznek, mint akik a bölcsességet elérték. Soha életükben nem fognak vétkezni többé s nem szenvednek el büntetést és nem fognak csapások következtében elpusztulni és nem fogják megtapasztalni a harag ítéletét, hanem életük napjait mindvégig betöltik, elérik az öregséget békében és az öröm éveit elérik és életük napjait örökkévaló örömben és békében fogják tölteni.

Az angyalok lázadása.

Amikor az emberek nemzedékei megsokasodtak, azokban az időkben az embereknek szépséges és bűbájos leányaik születtek. Az angyalok, az ég fiai pedig látták és megkívánták őket és azt mondták egymásnak: Menjünk és az emberek leányai közül válasszunk ki magunknak asszonyokat és hozzunk a világra velük gyermekeket.

Azazel pedig, aki valamennyiüknek feje volt, így szólt: Félek, nem szabad kedveteket találni abban, hogy ilyesmit tesztek s végül nekem magamnak kell e nagy bűnért megfizetnem.

Azok pedig azt válaszolták: Mi mindnyájan megesküszünk és egymást átok terhe alatt kötelezzük, hogy ezt a szándékunkat nem adjuk fel, hanem igenis megvalósítjuk. És mindnyájan megesküdtek és egymással átok terhe alatt szövetkeztek.

Valamennyiüknek feje pedig Azazel volt, a vezetők pedig Arathak, Kimbra, Sammané, Daniel, Aredros, Semiel, Iomel, Chochariel, Ezekiel, Batriel, Sathiel, Atriel, Thaniel, Barakiel, Ananthna, Oóniel, Ramiel, Aseal, Rakiel, Turiel.

Ezek és a többiek velük együtt mind asszonyokat vettek maguknak és mindegyik választott a maga számára és meglátogatták őket és egyesültek velük. Megtanították őket a varázsszerekre és a varázsszavakra és megmutatták, miképpen kell növényeket és gyökereket szedni.

Az asszonyok pedig teherbe estek és hatalmas óriásokat szültek, akiknek magassága háromezer rőföt is meghaladta. S ezek az emberek minden vagyonát felfalták, amíg már senki sem tudott mit enni. Ekkor az óriások megharagudtak reájuk és elkezdték az embereket enni. És elkezdtek vétkezni a madarakkal és az állatokkal és a csúszómászókkal és a halakkal és felfalták egymás húsát, egymás vérét pedig megitták. A föld pedig e törvénytelenség láttán jajveszékelni kezdett.

Azazel pedig megtanította az embereket kardot és kést, pajzsot és vértet készíteni és megmutatta nekik az érceket és az ércből való munkát és karkötőt és ékszert és a mesterséget, hogyan kell a szemeket festeni, miképpen kell a szemöldököt kirajzolni és megmutatta a ritkábbnál ritkább és drágábbnál drágább köveket és festékeket és cserére alkalmas dolgokat.

A földön pedig nagy és szörnyű istentelenség terjedt el és az emberek lealacsonyodtak és útjaikon, mint az eszeveszettek tévelyegtek. Azazel a lázadókat, Armoros a varázsszavak tudósait, Rakiel a csillaglátókat, Chochiel a rejtett jeleket, Sadiel a csillagjóslást, Seriel a hold tudományát tanította. Az emberek pedig egyre pusztultak és kiáltoztak és hangjuk az égig hatolt.

Az ég látja, mi történik.

Michael, Uriel, Rafael és Gabriel akkor az égből lenéztek a földre és látták a sok vért, amit a földön kiontottak és az igazságtalanságot, amit a földön elkövettek. És akkor így szóltak egymáshoz:

A meggyalázott föld jajkiáltása hallatszik. Már elérte az ég küszöbét. Az emberek lelkei panaszkodnak és azt mondják: Miért nem ítél a Magasság Ura e szörnyűség fölött?

És akkor így szóltak a Királyok Királyához: Te vagy az urak Ura, az istenek Istene, a királyok Királya, uralmad kiterjed a világ minden nemzedékére, neved szent és Téged dicsér az örökkévaló idő. Te teremtetted a mindenséget és kezedben van a mindenség és kezedben van a mindenség fölött levő hatalom, előtted nincs titok, mindent látsz és semmi sem rejtőzhet el szemed elől. Láttad, hogy Azazel mit követett el, hogyan tanította földön az igazságtalanságot és az őskorok titkát, amelynek otthona az ég, hogyan árulta el. Hogyan fedte fel az embereknek a rejtélyeket, az az Azazel, akinek hatalmat adtál, hogy társai fölött uralkodjon. És azok az emberek leányaihoz a földön bementek és náluk aludtak és magukat az asszonyokkal tisztátlanná tették és őket a bűnökre megtanították. Az asszonyok pedig órásokat szültek, a földet pedig elárasztotta a vér és az erőszak. Most pedig a megöltek lelkei panaszkodnak és kiáltoznak és hangjuk egészen az ég küszöbéig hat és sóhajtásuk felszáll s nem hallgat el, látva az erőszakot, ami a földön történik. Te mindent tudsz, még mi előtt megtörténik, tudod ezt is és azt, hogy ez miért történik és még azt se mondod meg nekünk, mit tegyünk értük.

A Legmagasabb, a Szent és a Nagy akkor megindult és Istarielt elküldte Lamech fiához és így szólt:

Menj el Noéhoz és az én nevemben mondd meg neki: Rejtőzzön el! És mondd meg neki, hogy a vég közel van, mert az egész föld el fog merülni és a földet vízözön fogja elárasztani és mindaz, ami rajta van, el fog pusztulni. Mondd meg neki, hogyan szabadulhat meg, hogy az ő magja megmaradjon a végtelen időkig.

Az Úr pedig így szólt Rafaelhez: Azazelt kötözd meg a kezénél és lábánál fogva, vesd a sötétségre, nyissad meg a sivatagot, amely Dudaelben van és dobjad bele. Halmozz rá hegyes és érdes köveket és fedd le sötétséggel és ott maradjon az idők végezetéig és takard le arcát, hogy a világosságot ne lássa. A nagy ítélet napján pedig hajíttassák a tüzes mélységbe. A földet pedig, amelyet az angyalok megrontottak, gyógyítsd meg és mutasd meg miképpen kell meggyógyítani, hogy a föld sebei begyógyuljanak, nehogy a titkok által, amelyet a Felvigyázók elárultak és utódaiknak elmondtak, valamennyien elpusztuljanak. Azazel tanítása az egész földet megrontotta és minden vétket az ő rovására írj.

Gabrielhez pedig így szólt az úr: Fogj fegyvert az elfajzottak és a kurafiak és az elátkozottak ellen és irtsad ki a Felvigyázók utódait az emberek között. Vezesd ki őket és uszítsd őket egymásra, hogy egymást harcban lemészárolják, mert számukra hosszú élet nem rendeltetett. Semmit abból, amit tőled kérnek, ne teljesíts, mert atyjuk fiai ők és nem szabad hinniök az örök életben és abban, hogy mindegyikük ötszáz évet fog élni.

"Töröld le a föld arcáról az igazságtalanságot."

Michaelhez pedig így szólt az Úr: Menj el Azazelhez és mindazokhoz, akik az asszonyokkal egyesültek, hogy tisztátalanságukban vele együtt elvesszenek és kötözd meg őket. És ha fiaik kölcsönösen mind kiirtották egymást és ha kedves gyermekeik pusztulását már végignézték, kötözd meg őket hetven nemzedék idejére a föld hegységei alatt, amíg ítéletük napja és végzetük elérkezik és az ítélet rajtuk örök időkre beteljesedik. Akkor pedig elfogják őket távolítani és a lángoló mélységekbe fognak jutni és kínok között örök fogságra fognak vettetni az idők végezetéig. És akinek ítélete valaha is a tűz és a megsemmisülés lesz, azt a mai naptól kezdve ővelük együtt kell megkötözni a nemzedékek elmúlásáig. Pusztíts el a földről minden lelket, aki törvénytelen gyönyörre szomjazik és pusztítsd el a Felvigyázók fiait, mert azok az emberekkel rosszul bántak. Töröld le a föld arcáról az igazságtalanságot, a gonoszság minden művének vess véget s ettől kezdve az igazság fája növekedjék és ez az áldást fogja érlelni. Az igazság gyümölcsei pedig minden élőlény örömére örökké teremjenek. Az igazak pedig kerüljék el a pusztulást és maradjanak életben, amíg ezer utódot nemzettek és ifjúságuk minden napját és öregségük minden napját töltsék el békében. Attól az időtől kezdve pedig a földön növekedjék az igazság és a földön mindenütt fák fognak nőni és az áldás beteljesedik. És az öröm fái fognak növekedni és szőlőtőkéket fognak ültetni és a szőlőtőke bőségesen ontja majd a bort és minden mag, amit elvetnek ezer szemet fog teremni és egy pint olaj tíz akó olajat fog hozni. És tisztítsd meg a földet a tisztátlanságtól és igazságtalanságtól és bűntől és istentelenségtől és a földről minden tisztátlanságot űzz el. Az emberek gyermekei pedig legyenek igazak és minden nép tiszteljen és dicsérjen engem és imájával hozzám forduljon. A föld pedig minden romlástól, bűntől, erőszaktól és szenvedéstől tisztuljon meg és soha nem fogom őket még egyszer így sújtani a nemzedékek végezetéig. Azokban az időkben az Ég áldásának kincseskamráit megnyitom és azoknak kincsei a földre, az emberek munkájára és művére le fognak szállni. A béke és az igazság egyesülnek a világ befejezéséig és a nemzedékek végéig.

Henóch megbízatása.

Még mielőtt ez történt, Henóchot elragadták és az emberek közül senki sem tudta hová ragadták el, hol van és mi történt vele. És minden tevékenysége a Felvigyázókra és azoknak az időknek szentéletű embereire vonatkozott. S én, Henóch, az urak Urát, a világ Királyát áldottam s akkor íme egy hang szólalt meg az angyalok hangja szólított engem és így beszélt hozzám:

Henóch, igazság hirdetője, eredj, mondd meg az ég Felvigyázóinak, akik a magas eget és az örök szent lakóhelyet elhagyták és magukat asszonyokkal úgy szennyezték be, ahogy azt az emberek fiai teszik, asszonyokat vettek maguknak és a földön romlásba süllyedtek:

"Nem fognak békére és megbocsátásra lelni. És mivel gyermekeiknek örülnek, meg fogják látni ezeknek véres halálát és gyermekeik vesztén jajveszékelni fognak. Könyörögni fognak, de sem könyörületben, sem békében nem lesz részük soha."

Henóch Azazelnél.

Henóch pedig elment Azazelhez és így szólt: "Nem fogsz békét találni, nagy ítéletet hoztak fölötted, hogy fogságra vessenek. Részvétet és közvetítést ne várj, az igazságtalanság miatt, amit elterjesztettél és a gonosz művek miatt, amit az embereknek megmutattál."

Aztán elmentem és mindnyájukkal beszéltem. Azok pedig féltek és rémület és rettegés fogta el őket. Megkértek pedig arra, hogy nevükben írjak könyörgő írást, hogy bocsánatban részesüljenek és az írást vigyem el az Ég Urához. Mert ettől a perctől kezdve ők nem beszélhetnek vele többé és szemüket sem emelhetik fel az égre, szégyenből, bűneik miatt, amely bűnökért átok és kárhozat sujtotta őket.

Én pedig szellemük bűneiért és tetteikért és mindenért, amiről szó volt, a könyörgő írást megírtam, hogy ezzel számukra bocsánatot és elnézést eszközöljek ki. Akkor pedig elmentem Dan földjére és a Dan vize mellé leültem, Hermon nyugati oldalától délre és a könyörgő kérvényt hangosan felolvastam, amíg egyszerre csak elszenderedtem.

És íme álmot láttam és látomás jelent meg előttem és látomásomban láttam az ítélő bírákat és egy hang szólalt meg, hogy az ég fiaihoz beszéljek és őket dorgáljam meg. Amikor pedig felébredtem, hozzájuk mentem. Ublesjaelben, amely a Libanon és Seneser között feküdt, mindnyájan együtt ültek, gyászban, arcukat eltakarva. Elbeszéltem nekik álmomban milyen látomásokat láttam és elkezdtem hirdetni az igazság szavait és elkezdtem az ég Felvigyázóit dorgálni.

A könyv értelme.

Ez a könyv az igazság hangja és a Felvigyázók dorgálása, a Felvigyázóké, akik öröktől fogva éltek. Az igazságot hirdeti, ahogy azt nekem a Szent és Nagy Úr megparancsolta. Álmomban azt láttam, amit most húsból való nyelvvel és lélektetemmel hirdetek, azt, amit az Úr az én emberi számban adott, hogy ezzel hozzájuk beszéljen és szívükhöz szóljon. Ahogy az embert teremtette és megengedte, hogy a tudás szavát megértse, úgy teremtett engem is és megengedte, hogy a Felvigyázókat, az ég fiait megdorgáljam.

Kéréseteket megírtam, de látomásomban úgy láttam, hogy a kérést nem fogják teljesíteni a végtelen időkben sohasem. Az ítélet fölöttetek beteljesedett és nincs kegyelem számotokra. A mai naptól fogva pedig nem fogtok felszállni többé az égbe sohasem és megparancsoltatott, hogy benneteket az idők végezetéig a földön megkötözzenek és fogságra vessenek. Előbb azonban meg fogjátok látni kedves fiaitok pusztulását és nem fogtok örülni az ő életüknek, hanem szemetek láttára kard által fognak elesni. Értük és magatokért szóló imáitokat pedig nem hallgatja meg senki, bármennyire is sírjatok és jajgassatok és annak az írásnak, amit értetek írtam, egyetlen szavát sem hallgatja meg senki.

A látomás.

A látomás pedig ez volt:

Íme látomásomban a felhők kiáltozni kezdtek és a ködök szólítottak engem és a csillagok és a villám reám kiáltottak, hogy siessek és hajtottak és hajszoltak és a szelek, látomásomban szárnyaikat nekem adták és fölemeltek a magasságokba és az egek birodalmába vittek.

Én pedig beléptem, amíg jégkockából épült falhoz értem, a fal kockáiból lángnyelvek csaptak ki, én pedig félni kezdtem. Beléptem a lángnyelvek közé és nagy ház felé közeledtem, a ház pedig szintén jégtömbökből épült és a padlója is jégkocka volt, mennyezete pedig, mint a csillagos ég és a villám, közöttük lángangyalok és az ég olyan volt, mint a tenger. A falakon köröskörül mindenütt tűz lángolt és ajtaja égő tűz volt.

Beléptem a házba, amely olyan forró volt, mint a tenger. A falakon köröskörül mindenütt tűz lángolt és ajtaja égő tűz volt.

Beléptem a házba, amely olyan forró volt, mint e tűz és olyan fagyos, mínt a hó és az élet örömének sehol semmi nyoma. Rémület és retegés fogott el és reszketve, borzongva arcra zuhantam és akkor más látomást láttam:

Íme másik ház emelkedett, az előbbinél nagyobb, kapuja tárva-nyitva. Lángnyelvekből épült és minden kicsiny részében olyan hatalmas és fenséges, pompázatos és méltóságteljes volt, hogy nagyszerűségéről nem tudok nektek beszámolni. Padlója merő tűz volt, fölötte villám és égő csillagok serege, mennyezete pedig lángoló tűz. Odanéztem és fenségesen nagy királyi széket láttam, mintha kristályos zúzmarából készült volna, a széket pedig, mintha a ragyogó nap fénye vette volna körül és mindenünnen az angyalok hangja hallatszott. A királyi trónus alól lángoló parázzsal tűzfolyamok fakadtak és úgy izzottak, hogy nem tudtam odanézni. A széken ült a Nagy Fenség, ruhája fehérebb volt a hónál s ragyogóbb a napnál. Ebbe a házba pedig egyetlen angyalnak sem volt szabad belépni és senkinek az ő arcát nem volt szabad látni és senkinek, aki húsból van, nem volt szabad őt látni. Körülötte lángoló tűz égett, előtte hatalmas tűz és senki, aki körülötte volt nem közelített feléje. Tízezerszer tízezrek voltak ott, de neki nem volt szüksége tanácsra. És a szentek szentjei, akik közelében voltak, éjszaka sem távoztak el mellőle és nem hagyták el őt.

Én pedig, amíg ideértem, olyan voltam, mintha arcomon fátyol lett volna, mert folytonosan reszkettem. Akkor az Úr szájából hangzó szó így beszélt hozzám:

Lépj közelebb, Henóch, hallgasd meg azt, amit mondok.

A padlóról fölemelt és az ajtóig vitt, én pedig leborultam és arcomat a föld felé hajtottam.

Az Úr szava.

Hangját fölemelve szólt hozzám, én pedig hallgattam az ő hangjára:

Ne félj Henóch, igaz ember, az igazság hirdetője, lépj közelebb és hallgasd meg, amit mondok. Menj el és az ég Felvigyázóinak mond meg: Nektek kellett volna az emberekért könyörögni, nem pedig az embereknek értetek. Miért hagytátok el a magas, szent és örök égi birodalmat? Miért aludtatok az asszonyokkal? Miért szennyeztétek be magatokat az emberek leányaival, vettetek asszonyokat, mint azt a föld gyermekei teszik és miért nemzettetek óriásokat? Szentek voltatok, szellemek, az örök élet részesei s most magatok az asszonyok vérével beszennyeztétek és hússal és vérrel gyermekeket nemzettetek és megkívántátok az emberi vért és húst, és vért hoztatok a világra, mint azok teszik, akiknek élete halandó és múlandó. Az embereknek azért adtam asszonyt, hogy megtermékenyítsék s tőle gyermeket kapjanak s így a földön semmiben sem legyen hiány. Ti azonban szellemek voltatok, az örök, halhatatlan élet részesei, a világ minden nemzedékének végéig. Ezért nem alkottam számotokra asszonyt, mert az ég szellemeinek háza az ég. Az óriások pedig, akiket a szellem és a hús közösen nemzett, akiket a földön gonosz szellemeknek hívnak, lakjanak a földön, az legyen otthonuk. Gonosz szellemek származtak az ő testükből, mert felülről nemzették őket, a szent Felvigyázók voltak a nemzőik, akik a világ legelső lényei. Gonosz szellemei lesznek a földnek és gonosz szellem legyen a nevük. Az ég szellemeinek lakása az égben legyen, a föld szellemei pedig, akik a földön születtek, a földön lakjanak. Az óriások szellemei pedig, akik a földön születtek, a földön lakjanak. Az óriások szellemei, akiket nephilim-nek hívnak, igazságtalanságot, romlást hoznak, rabolnak, gyilkolnak, pusztítanak a földön, szenvedést hoznak, ételre szükségük nincs, szomjúságban nem szenvednek és láthatatlanok. Ezek a gonosz szellemek pedig fel fognak lázadni az emberek fiai és az asszonyok ellen, mert az ő vérükből szármáznak. A gyilkosság és a romlás és az óriások halálának napjától kezdve, mert a gonosz szellemek az ő húsukból származtak, legyenek a pusztulásé és álljanak törvényen kívül, halmozzanak bűnt bűnre, a nagy ítélet napjáig, amikor a világ forgása véget ér és megáll. A Felvigyázóknak pedig, akik azelőtt az égben laktak s akik téged elküldöttek, hogy értük könyörögj, mondd meg: az ég birodalmában laktatok, de minden titkot mégsem ismertek, csak az átkozott tudásról tudtok s ez volt az, amit megromlott szívvel az asszonyoknak elmondtatok és e titok segítségével követik el az asszonyok gonoszságaikat a földön az emberek ellen. Mondd meg nekik: nincs számukra béke!

Henóch elragadtatása.

Akkor pedig elragadtak engem és arra a helyre vittek, ahol azok laknak, akik olyanok, mint a lángoló tűz és akkor jelennek meg az embereknek, amikor akarnak. Aztán arra a helyre vittek, ahol a szélvihar lakik és magas hegyre, amelynek csúcsa az égig ért. És láttam a csillagok és a mennydörgés házát, a világ legszélén, a mélységben, ahol a szivárvány, a nyíl és a tegez, a lángpallos és a villám helye van.

És elragadtak engem és elvittek arra a helyre, ahol az élő víz folyik és elvittek engem a nyugati tűzhöz, amely a napnyugták tüzét magába szívja. És elérkeztem a tűzfolyamhoz, amelynek tüze úgy folyik, mint a víz és a nagy nyugati tengerbe ömlik. És láttam a roppant folyókat és elérkeztem a nagy sötétséghez és tovább haladtam olyan helyekre, ahol húsból való lény még soha sem járt. És láttam a téli sötétségek hegyeit és azt a helyet, ahová a mélységek minden vizei összegyűlnek és láttam a föld összes folyóinak torkolatát és a mélység lefolyását. Láttam a szelek kamráit és láttam, az Úr miképpen díszítette fel velük az egész világot és láttam a föld alapzatát, a föld sarokkövét, a négy szelet, amely négy szél a földet és az ég boltozatát tartja. Láttam szeleket, amelyek az ég boltozatát körbe forgatják s amelyek a nap korongját és az összes, csillagokat nyugovóra hajtják. Láttam a szeleket, amelyek a föld fölött a felhőket hordják, láttam az angyalok útját és láttam fölötte a föld szélén az égboltozatot.

Innen délfelé mentem és helyet láttam, amely éjjel-nappal égett, ott, ahol hét, drágakőből való hegy emelkedett, három keletre, három pedig délre. A keletre fekvők közül az egyik színes kőből volt, a másik igazgyöngyből, azok pedig, amelyek délre feküdtek, vörös kőből voltak. A középső ezek között az égig ért, olyan volt, mint Isten trónusa, antimonból, ormának csúcsa pedig zafírból volt.

Lángoló tüzet láttam és a hegyek között olyan helyet, ahol valamennyi ég egybeolvadt. És az égi tüzek oszlopai mellett mély szakadékokat láttam, itt pedig olyan tűzoszlopokat láttam lezuhanni, amelyeknek sem elejét sem végét nem lehetett látni. A szakadék fölött pedig olyan helyet láttam, amely fölött nem volt égboltozat, alatta nem volt a föld alapja, nem volt rajta víz és nem élt rajta madár, hanem sivár és irtózatos hely volt.

Ugyanott hét nagy csillagot láttam, mindegyik olyan volt, mint a tüzes hegy és amikor a mellettem álló angyalt megkérdeztem, az így szólt: Ez az a hely, ahol a föld és az ég végbetér és ez lesz az ég csillagainak és hatalmainak börtöne. A tűz fölött keringő csillagok pedig azok, amelyek Isten parancsolatát megszegték és áthágták a kezdetek kezdetétől, mert nem a számukra megszabott időben keltek fel. És az Úr haragja lesújtott reájuk és megkötözte őket addig, amíg vétküket levezeklik, egészen a titkok esztendejéig.

A Felvigyázók börtöne.

Uriel pedig így szólt hozzám: Itt fognak állani az angyalok, akik a föld asszonyaival elkeveredtek, akiknek szelleme az emberiséget számtalan alakban meggyalázta és félrevezette, hogy az istenteleneknek és a démonoknak feláldozza. Itt fognak állani a nagy ítélet napjáig, amely napon rajtuk az ítélet beteljesedik és a semminek át fognak adatni. Az asszonyok pedig, akik az angyalokat elcsábították szirénekké fognak változni.

Minden lény közül egyedül én, Henóch, láttam a világegyetem legvégét és egyetlen ember sem fogja látni azt, amit én láttam.

Ez a szent arkangyalok neve: a világ és az alvilág angyala, Rafael az emberi lelkek angyala, Raguel a bosszú angyala, aki a világon és az égitesteken bosszút áll, Michael, aki az igaz ember és a nép fölött őrködik, Sarakiel, aki a szellemek ellen vétő emberi lelkek fölött uralkodik, Gabriel, aki a Paradicsom, a kígyó és a kerubok serege fölött uralkodik.

A káosz.

És elérkeztem az alaktalan ősanyaghoz és ott irtózatos dolgokat láttam. Felfelé nem volt égboltozat, alul nem volt szilárd föld, hanem olyan hely, ahol minden formátlan volt és rettenetes. Ugyanott az égnek hét csillagát láttam egymáshoz kötözve, mint roppant hegyeket a lángoló tűzben égve.

Akkor így szóltam: Milyen vétek büntetésképpen kötözték meg ezeket a csillagokat és miért taszították őket erre a helyre?

Uriel pedig, az engem kísérő és vezető angyalok közül az egyik, azt mondta: Miért kérdezed ezt Henóch, mit akarsz megtudni és miért esel gondba? Ezek a csillagok azok közé tartoznak, amelyek Isten törvényét átlépték és ide kötözték őket tízezer világév idejére, amíg vétküknek ideje lejár.

Innen más helyre érkeztem, még borzasztóbbra, mint az iménti volt és szörnyű dolgokat láttam. Roppant tűz lángolt, égett és lobogott és olyan szakadék nyílt, amely feneketlen mélységbe ért. A szakadékból irtózatos tűzoszlopok törtek elő, amelyeknek elején sem mértékben, sem nagyságban nem lehetett felmérni és még csak megközelítően sem tudtam felbecsülni.

Akkor így szóltam: Milyen borzasztó ez a hely és milyen félelmetes látvány ez! Uriel pedig, a körülöttem levő angyalok egyike azt mondta: Miért rettegsz és rémüldözöl, Henóch? Én pedig azt válaszoltam: Mert látom ezt a látványt és ezt a félelmetes helyet. Ő pedig így felelt: Ez a hely az angyalok börtöne és itt lesznek fogságban az idők végezetéig.

Az ítélet csarnoka.

Innen más helyre mentem és az angyalok nyugat felé nagy és magas hegyet mutattak, amely csupa szikla volt. A hegy belsejében négy üres, mély, széles, sima barlangszerű tér volt, négy közül három sötét, egy pedig világos és ennek közepén forrás fakadt. Én pedig így szóltam: Milyen símák ezek a barlangok, milyen mélyek és milyen barátságtalanok!

Rafael pedig, a velem lévő angyalok egyike azt mondta: Ezek a nagy üres csarnokok azért vannak, hogy az elköltözöttek lelkeit összegyűjtsék. Azért teremtette ezeket az Úr, hogy az emberek gyermekeinek minden lelkét magukba tudják fogadni. A lelkek ezekben a csarnokokban fognak tartózkodni ítéletük napjáig és végzetük beteljesedéséig, a végzetet pedig a nagy ítéletkor fogják elnyerni.

Láttam az emberek gyermekeinek lelkeit, az elköltözötteket és volt közöttük egy, akinek panaszos hangja az égig hatolt. Én pedig Rafaelt, az angyalt, aki velem volt, megkérdeztem: Kinek a lelke ez, akinek a hangja, a sok közül kihangzik és panasza az égig emelkedik? Ő pedig válaszolt és azt mondta: Ez Abel lelke, akit testvére Kain megölt és őt panaszolja, addig a napig, amíg Kain magja a földről kihal és az ő magja az emberiségből örökre eltűnik.

Akkor pedig megkérdeztem, hogy milyen ítéletet fognak itt tartani: Miért áll külön ez a négy barlang? Ő pedig azt válaszolta: Ez a három azért készült, hogy az elköltözöttek lelkeit elválassza. Az igazak lelkei pedig elfognak választatni ott, ahol az élet forrása fakad, a világos csarnokban. A bűnösök pedig hasonlóképpen más csarnokba kerülnek, miután a földön meghaltak és elhantolták őket, ha életükben nem kerültek ítélet alá. Itt pedig el fognak ítéltetni a nagy szenvedésre, az. örök átokra és szomorúságra. Itt fognak megkötöztetni az örök idők számára. Külön csarnok készült a: panaszkodók részére, akik pusztulásukért valakit azzal vádolnak, hogy idő előtt őket valamilyen bűnös megölte. És van csarnok, amely olyan emberek lelkei számára készült, akik nem voltak igazak, hanem vétkeztek és telve voltak gonoszsággal s akik a gonosztevők sorsát fogják elszenvedni. Az ítélet napján lelkük nem fog megsemmisülni, de nem is fognak feltámadni.

Akkor pedig dicsérni kezdtem a Világok Urát és így szóltam: Dicsőség legyen az Úrnak, az Igazság Istenének, aki az örökkévalóságban uralkodik!

Innen pedig nyugat felé más helyre mentem a föld széléig. Lángoló tüzet láttam s ez a tűz futott, pihenés nélkül, éjjel és nappal és mindig egyforma volt és nem változott.

Én pedig azt kérdeztem: Mi ez a nyugtalan tűz itt?

Raguel pedig, a velem lévő angyalok közül az egyik így szólt: Ez a rohanó tűz, amelyet itt nyugat felé futni látsz, ez az, amely az ég csillagait elűzi.

Az üdvösség fája.

Innen a föld másik részére mentem s itt az angyal tűzhegyet mutatott, amely éjjel és nappal lánggal égett. Lépteimet feléje irányítottam s akkor hét fenséges hegyet láttam, mindegyik más és más alakú volt, káprázatos és ragyogó kövekből, egyik tündöklőbb volt, mint a másik. A hegyek közül három kelet felé állott egymás mellett, három dél felé, mély völgyekkel határolva úgy, hogy egyik sem ért a másikhoz. A hetedik hegy a közepén emelkedett, magasan az előbbiek fölé, mint a király széke a többi szék fölé emelkedik. A hegyet illatos fák vették körül.

A fák közül pedig volt egy, amelynek olyan illata volt, amilyet még sohasem éreztem és egyetlen fa sem hasonlított hozzá. Illata messze terjedt és fája, levele soha el nem szárad és el nem hervad, gyümölcse olyan szép, mint a datolyapálma fürtje.

Így szóltam: Milyen fenséges, szép fa ez! Milyen szépek a levelei! Milyen szép a gyümölcse és hogy örül a szem, ha reá néz!

Akkor pedig így szólt hozzám Michael, a szent angyalok közül, akik velem voltak, a legfőbb és azt mondta nekem: Miért kérded, Henóch? Miért csodálkozol a fa illatán és miért akarod a valóságot megismerni?

Én így válaszoltam: Mindent tudni akarok, de leginkább azt, ami erre a fára vonatkozik.

Ő pedig azt felelte: Ez a magas hegy, amelynek orma olyan, mint az úr trónusa, Isten uralkodói széke. Ezt foglalja el az örök Király, a seregek Ura, ha a földre, ennek üdvösségére leereszkedik. Ezt a csodálatos fát pedig egyetlen halandó lénynek sem szabad megérinteni, csak, ha a nagy ítélet elkövetkezik. Akkor, ha majd mindenek fölött ítéletet tart és az örök időket beteljesíti, akkor adja majd az igazaknak és a szenteknek. A kiválasztottak a fa gyümölcse által nyerik el az örök életet. Akkor majd átültetik és a Sarkcsillag helyére teszik, a szent helyre, az örök Király, az Úr háza mellé. S akkor örülni és örvendezni fognak és ereikben a fa illatával a szentélybe fognak lépni és a földön olyan hosszú életük lesz, mint őseiteknek volt valaha. Életükben pedig nem lesz se gyász, se szenvedés, se gond, se szükség.

Én pedig Istennek, az örökkévalóság Királyának akaratát dicsértem, hogy az igaz embereket így jutalmazza, hogy ezt teremtette és meghagyta, hogy nekik adassék.

A szakadékok.

Innen a föld közepére mentem és áldott, termékeny helyet láttam, ahol a fák örökké hajtottak és a kivágott fákból is új ágak nőttek. Ezen a helyen szent hegyet láttam. A hegy lábánál kelet felől víz folyt s ez irányát dél felé vette. Kelet felé nézve pedig másik hegyet láttam, amely ennél magasabb volt, a kettő között nem széles, de mély szakadékot láttam és a hegy vize ide is beömlött. Nyugatra ismét más hegy emelkedett, ez viszont alacsonyabb volt, nem is volt csúcsa. Ezalatt mélység nyílott és a három hegy határán újabb száraz s mély szakadék. Mindegyik szakadék, hanem is volt széles, igen mély. Kemény sziklából volt és fa körülötte egy se nőtt. Én pedig megrendülve csodálkoztam a sziklán és a szakadékon.

Azt mondtam: Mit jelent ez az áldott és erdős föld és kellős közepében ez az átkozott szakadék?

Uriel pedig, a szent angyalok közül, akik velem voltak, az egyik, azt válaszolta: Ez az átkozott szakadék az örökké elkárhozottakat várja. Ide kerül mindenki, aki szájába az Urat, káromló szavakat vett és aki az Ő fenségét arcátlan szavakkal érintette, ide fog kerülni mind, mert ez itt büntetésük helye. Az idők legvégén, azon a napon, amikor az Igazság ítéletet tart, azok, akiknek szívében volt szemérem és istenfélelem, a seregek Urát, az örökkévalóság Királyát dicsőíteni fogják. Az ítélet napján pedig, akikben volt istenfélelem, dicsérni fogják őt könyörületességéért, amiért őket megáldotta.

Én pedig az urak Urának akaratát dicsértem és gondolatban, ahogy őt illeti, fenséges lényének hálát adtam.

A Madbara-hegység.

Innen kelet felé mentem a Madbara-hegység közepébe és kietlen puszta vidéket láttam, fákkal sűrűn benőve. Alulról víz fakadt és felülről is eső hullott. Bővizű patak folyt és a víz északnyugati irányba ömlött és mindenfelől víz fakadt és harmat szállt alá.

Innen a Madbara másik tájára mentem és a hegy keleti lenője felé közeledtem. Láttam az élet fáit, edényeket, amelyekből tömjén és mirha áradt.

Ezek fölött magasan, a keleti hegyek fölött nem messze más helyet láttam, völgyet, ahol a földből soha ki nem apadó forrás buzgott. Olyan fát láttam, amely a masztixfenyőhöz hasonlított. A völgyek szélén pedig jóillatú fahéjfákat láttam, e fák között haladtam tovább kelet felé.

Más hegyeket láttam újra, mindegyiken erdő nőtt. A hegyek fölött pedig más magasabb hegy emelkedett, itt aloéfák nőttek és mindegyik tele volt gyümölccsel. A gyümölcs olyan kemény volt, mint a mandula. Ha valaki a gyümölcsöt feltöri, olyan illatot érez, amely semmi más illathoz nem hasonlítható.

Innen észak felé tekintve hét hegyet láttam, tele nárdus és szagos fával, fahéjfával és borsfával. Innen a hegyeken át messze kelet felé mentem, áthaladtam az erythraesi tengeren, igen távoli helyeken, elmentem Zotiel angyal mellett is.

Az igazság kertje.

Így érkeztem az igazság kertjéhez és az előbbi fákon kívül sok nagy fát láttam, mindegyike illatos, hatalmas, egyik csodálatosabb, mint a másik. És láttam a Bölcsesség fáját is. Aki ennek a fának gyümölcséből eszik, az nagy tudásnak lesz részese.

A fa olyan volt, mint a szentjánoskenyérfa, gyümölcse pedig olyan volt, mint a szellő, csodálatos és illata messze földre terjedt.

Akkor pedig így szóltam: Milyen csodálatos szép ez a fa! Milyen öröm és gyönyörűség reá nézni.

Rafael, a szent angyal, aki mellettem volt, így szólt hozzám: Ez a. Bölcsesség fája. Ennek gyümölcséből evett ősapád és ősanyád, akik előtted éltek. A bölcsességnek részesei lettek és szemük megnyílt és az igazság kertjéből kiűzettek.

A világ vége.

Innen a világ végére mentem, nagy állatokat láttam és mindegyik más fajhoz tartozott és sok madarat láttam és mindegyiknek más alakja volt, más hangja és más szépségű tollazata.

Az állatoktól keletre láttam a világ végét, azt a helyet, amelyen az égboltozat nyugszik és az ég kapui tárva voltak. Láttam, hogy a csillagok az égből kiléptek és megszámláltam a kapukat, amelyeken át kiléptek és mindegyiket följegyeztem neve és száma és helyzete és kapcsolata szerint és ideje és hónapja szerint úgy, ahogy Uriel, az angyal, aki velem volt, elmondta. Ő pedig mindent megmutatott nekem én pedig följegyeztem és a neveket is felírtam és a törvényeket és a csillagtalálkozásokat.

Innen pedig észak felé mentem a világ végének mentén és ott a világ legvégén hatalmas és fenséges dolgot láttam. Három kapu állt ott nyitva és mindegyiken északi szél áradt kifelé. Ha ezek a szelek fújnak, hideg van, jégeső, fagy, hó, harmat és eső. Ha az egyik kapuból fújnak, akkor valami jó történik, ha a másik két kapuból, akkor valami erőszakos és vad és a földre káros és veszedelmes dolog történik.

Innen pedig nyugat felé mentem és három nyílt égi kaput láttam, mint keleten és ugyanannyi kaput és kijáratot.

Innen pedig a világ végének mentén dél felé mentem és az égnek három nyitott kapuját láttam, ahonnan a déli szél fújt és harmat és eső hullott. Innen kelet felé mentem az egek végén és az ég három kapuját nyitva és fölöttük kicsiny kapukat láttam. E kicsiny kapuk mindegyikén lépnek ki a csillagok és haladnak nyugat felé a számukra megjelölt úton. Valahányszor ezt láttam, mindig dicsértem a seregek Urát és dicsőíteni fogom, amiért ezt a fenséges csodát megteremtette, hogy az angyaloknak és az emberek lelkeinek műve nagyságát megmutatta, azok pedig dicsőítsék az egész teremtett világot, az ő hatalmának művét, dicsőítsék örök időkig.




PRÓFÉTAI LÁTOMÁSOK
ÉS BESZÉDEK


Ádám fia Seth, Seth fia Enos, Enos fia Kainan, Kainan fia Malaleel, Malaleel fia Jared, Jared fia Henóch második látomásában látta a Bölcsesség arcát. Ez pedig a Bölcsesség megnyilatkozásának kezdete, amikor hangomat fölemeltem, hogy beszéljek és szóljak azokhoz, akik a földön laknak:

Halljátok ti öregek és lássátok ti utódok, a megszentelt szavakat, amelyeket a Szellemek Urának sugallatára mondok nektek. Ami az öregeket illeti, a legjobb lenne csak hozzájuk beszélni, de a Bölcsesség kezdetét az utódok elől sem szabad elrejteni. A Szellemek Ura még sohasem mondotta ki azt a Bölcsességet, amelyet én kaptam tőle. Tőle kaptam, aki nekem az örök életet adta. Három beszédet adott nekem, én pedig szavamat fölemeltem és azoknak, akik a földön laknak, azt mondtam:


AZ ELSŐ BESZÉD

Amikor az igazak közössége meg fog jelenni s amikor a vétkesek bűneik miatt ítéletre kerülnek s amikor ezek a föld színéről eltörőltetnek, amikor az igazak számára az igazság megjelenik, a kiválasztottak számára, akik tetteikkel a Szellemek Urát szolgálják s amikor a fény az igazaknak és kiválasztottaknak megjelenik, – vajon hol lesznek akkor a vétkesek és vajon hol lesz azoknak a bűnösöknek lakása, akik a Szellemek Urát megtagadták?

Amikor az igazak titka meg fog nyilatkozni, a bűnösök ítéletre kerülnek és az istentelenek az igazak és kiválasztottak szeme elől el fognak tűnni. És attól fogva azok, akiké a föld, nem lesznek többé a hatalom és a méltóság birtokában és nem lesznek képesek többé a szentek arcába nézni, mert a Szellemek Urának fénye a szentek, az igazak és a kiválasztottak ábrázatán fog ragyogni. És a királyok és a hatalmasok bukni fognak és az igazak és a szentek kezébe fognak kerülni. És attól a naptól fogva senki sem fog értük a Szellemek Urához könyörögni, mert életük véget ér.

Azokban az időkben pedig az igazak és kiválasztottak gyermekei a magas égből le fognak szállni és azoknak magja az emberek gyermekeiével egyesül. Azokban az időkben pedig Henóch látta a harag és az ítélet könyvét és a zavar és a fejvesztettség könyveit. És bocsánatot nem fognak nyerni, mondotta a Szellemek Ura.

Az elragadtatás.

Azokban a napokban pedig fergeteges szélvihar a földről elragadott és az ég küszöbén letett. Itt pedig új látomást láttam: a szentek lakóhelyét és az igazak lakását. Itt láttam házaikat az angyalok körében, az igazságnál és lakóhelyeiket a szenteknél. Ők pedig könyörögtek és imádkoztak az emberek gyermekeiért és az igazság úgy ömlött szájukból, mint a forrásból a víz és könyörületességük olyan volt, mint a földön a harmat. És minden időkben ilyenek ők.

Azokon a helyeken láttam szemeimmel az igazság és a hűség kiválasztottait és azokban az időkben az igazság fog uralkodni és az igazak száma végtelen lesz, az ő szemei előtt az örökkévalóságban. Láttam az ő házát a Szellemek Urának szárnyai alatt és az igazak és kiválasztottak az ő színe előtt úgy ragyogtak, mint a tűz fénye, dicsérték őt és ajkaikkal dicsőítették a Szellemek Urának nevét. Az igazság pedig őelőle nem fog elmúlni és nem fog megszűnni. Ott kívántam én is lakni és a bennem lakó lélekben nagy kívánság támadt, hogy ott lakjak és az én helyemet fenntartották ott, mert így rendelte azt a Szellemek Ura.

Abban az időben dicsérettel és hódolattal dicsérni kezdtem az Úr nevét, mert meghagyta nekem, hogy az áldás és alázat, amely neki tetszésére van, belőlem sohase fogyjon ki. Szemem pedig azt a helyet sokáig nézte és hódoltam neki és dicsértem őt ezekkel a szavakkal: Dicsőség neki az idők kezdetétől az idők végéig. Számára nincs vég, ő tudja, mi az örök, még mielőtt a világot teremtette és tudja, nemzedékről nemzedékre, mi történik. Téged dicsőítenek az éberek, akik nem alusznak, a Te színed előtt állanak, hozzád emelkednek, neked hódolnak, amikor azt mondják: Háromszor szent a Szellemek Ura, aki a földet szellemmel árasztja el! Ezen a helyen láttam szemeimmel mindazokat az ébereket, akik nem alusznak az ő színe előtt és, azt mondják: Dicséret neked és dicsőség az Úr nevének mindörökké. Látomásom pedig akkor eltűnt és nem láttam többé.

A mégy hang.

Ezután ezerszer ezer és tízezerszer tízezer megszámlálhatatlan és végtelen számú lelket láttam, akik a Szellemek Ura előtt állottak. Az Úr négy oldalán pedig négy látomást láttam, akik nem voltak olyanok, mint az éberek.

Megismertem az ő nevüket, mert az angyal, aki velem jött, megmondta nekem és minden titkot megmutatott. Ennek a négy látomásnak hangját is hallottam, amint azok a Szellemek Urának nevét dicsőítették. Az első hang a Szellemek Urát dicséri örök időkig. A második hang a kiválasztottak hangja és a kiválasztottak dicsőítették az Urat, akihez ragaszkodnak. A harmadik hang kérlelt és könyörgött azokért, akik a földön laknak és a Szellemek Urához imádkoznak. A negyedik hang pedig a gonosz szellemet utasította el és tartotta távol és nem engedte meg neki, hogy a Szellemek Urához lépjen és a földön levőkre panaszkodjon.

Ezután pedig megkérdeztem a Béke Angyalát, aki velem jött s aki nekem a rejtett dolgokat megmutatta: Kicsoda ez a négy látomás, akinek hangját hallottam s akinek beszédét feljegyeztem?

Ő pedig azt válaszolta: az első Michael, a türelmes és könyörületes, a másik Rafael, aki az emberiség minden sebe és betegsége fölött uralkodik, a harmadik Gabriel, aki a hatalmak fölött áll, a negyedik Fanuel, aki az örök életbe emelkedők reményeinek és bűnbánatának ura.

Ez a Szellemek Urának négy angyala, akiknek hangját hallottam.

Az ég titkai.

Most pedig láttam az ég minden titkát, azt, hogy a birodalmat hogyan osztották fel, azt, hogy az emberek tetteit miképpen mérik le. Ugyanott láttam a kiválasztottak lakóhelyét és szemeim látták, hogy a vétkeseket, akik a Szellem Urának nevét megtagadták, miképpen űzik el és az Úr büntetése értelmében ott nincs és nem is lehet maradásuk. Ugyanott látták szemeim a villám és a mennydörgés titkát, a szelek titkát, amelyeket ott osztanak el, hogy a földön végigrohanjanak és a felhők titkát és a harmat titkát, azt, hogy honnan szállanak elő és a föld porát miképpen itatják át. Láttam a zárt kamrákat, ahol a szeleket elosztják, a szelek és a jégeső kamráit, a ködök és a felhők kamráit és az ősfelhőt, amelyből az összes felhők a földre leszállnak az idők kezdetétől fogva.

Láttam a Nap és a Hold kamráit, a helyet, ahonnan elindulnak és ahová visszatérnek. Fenséges az ő visszatérésük, az egyiké ragyogóbb, mint a másiké, csodálatos az ő pályájuk, ahogy a számukra megjelölt utat, megfutják anélkül, hogy ahhoz valamit is hozzátennének, vagy abból valamit elvennének s ahogy hűségüket megőrzik és esküjöket megtartják.

Először a Nap lép elő és útját a Szellemek Urának parancsa szerint megteszi. Az ő neve mindörökre megmarad. Ezután kezdődik a Hold láthatatlan és látható útja: vándorlásának irányát arról a helyről veszi és éjjel-nappal végzi. A Nap és a Hold egymással szemben áll, de mind a kettő dicséri a Szellemek Urát, szüntelenül, mert hálaadásában egyik sem ismer pihenést. Mert a Nap az áldás és az átok keringését végzi, a Hold keringése pedig az igazak fénye és a vétkesek sötétsége. A Szellemek Urának nevében élnek mind a ketten, mert ő választotta el a fényt a sötétségtől. Ő választotta el az emberek lelkeit, ő alapozta meg az igazakat az igazság nevében. Egyetlen angyal sem tartóztathatja fel őket és mozgásukban senki sem akadályozhatja meg őket, mert a Magas Kormányzó mindent lát és mindaz, amit kormányoz, színe előtt van.

A bölcsesség helye.

A Bölcsesség pedig nem talált helyet, ahol lakhatott volna s ezért az égben kapott lakást. A Bölcsesség elindult, hogy az emberek között telepedjen le; de házat seholse talált. Akkor pedig helyére visszatért és az angyalok között vett szállást. Ugyanakkor pedig az igaztalanság kamrájából kilépett, az emberek közé ment és az emberek úgy fogadták, mint ahogy a sivatag fogadja az esőt és a harmatot a szomjas földön.

A csillagok és a szentek.

S akkor újra láttam a villámot és az ég csillagait és hallottam, amint az Úr azokat nevükön szólítja és amint azok reá hallgatnak. Láttam az igazság mérlegét, amelyen mindent megmérnek aszerint, hogy miben mennyi a világosság és láttam a tereket, a napokat, a csillagok keltét s ahogy a csillagpályákon a villám keletkezik és láttam a csillagok keringését s azt, hogy ez miképpen függ össze az angyalok számával s ahogy azok egymás között hűségben élnek. Megkérdeztem az angyalt, aki velem volt s aki nekem a titkokat megmutatta: Mit jelentsen ez? Ő pedig azt mondta: A Szellemek Ura ezzel megmutatta, mi tartozik össze: ez a földön lakó szentek neve, akik a Szellem Urához hűek maradnak.

A villámra vonatkozóan még mást is láttam s azt, hogy az egyes csillagok miképpen lépnek ki s akkor villámmá változnak, ezt az új alakjukat pedig nem tudják többé elhagyni.