Szórjunk arany-ezüst virágokat,
számos ékességed áldjuk napra-nap,
száz meg száz bűnünket lássuk,
szívrontó tetteinket bánjuk,
szánalomért könyörögjünk,
szaporán szóljunk bűnbánó szavakat,
szentséges Istenem!

Menjünk, szórjunk arany-ezüst szirmokat,
Maitreja-Buddhát, ki mint szépségünk fakad,
mindegyre keressük, végre lássuk,
már e létben kitörölhetetlen
minden bűnünket híven belássuk,
megbocsátásért könyörögjünk,
magasságos istenem!

Már csak ennyit: "Om maitreja szváhá",
mondjon valaki tízszer,
magáért ezért a tettért
mennyekben születik ujjá,
ó, Istenem!
Nagy Maitreja-Bodhiszattva, Istenem!
Nemes Istenem, ó!

Éntelen és üres, igaz gyökérben,
élőlények segítője, ott állsz,
évezredeken át, szólsz: "ők enyémek",
épségüket óvni igyekszel.
És szívedben, mely mint lángja a tiszta tűznek,
égető, erős segítség lakozik lobogva,
értő lelked tenger-végtelenként
égig hullámzik messze, kegyelemmel, vélünk.
Nemes Maitreja-Bodhiszattva, Istenem,
nagy Maitreja, ó!

Tetteidért az úr jutalmazott,
tiéd lett Pidiri Isten díja,
tiszta zafír kövek, káprázatok,
tündöklő égi lakók tiéid, jutalmazók.
Tágas mennyedben, urunk, Maitreja,
tudás ragyog, tárul örök mélye,
titkos palotákig ér el a szem.
Ó, nemes Maitreja!

Ekképp ötszázszor számtalan Isten
együtt magasztal fönn a mennyben;
elfödik mind a külső falakig
e csodás tereket brokátjaid.
Emeltek néked, tudás királya,
ebben az égben, akárki lássa,
erkélyedig selyemmel vont lakot,
el nem érhetik holmi földlakók.
Nemes Maitreja-Bodhiszattva, Istenem,
nemes Maitreja, ó!

Ötszázszor számtalan Istene az égnek
összetett kézzel magasztal téged,
örvend e bájos szépségű mennynek,
örökfényű palotád helyének.
Övezik lakod évezredes fák,
ölelik magas tornyaid falát,
őrtornyaid tövén kioszkok állanak,
őriznek, mint fénylő szembogarak.
Ó, nemes Maitreja-Bodhiszattva, Istenem,
ó, nemes Maitreja!

Nap nélkül is, hold nélkül is fényletek,
nagy hatalmú, erős istenek!
Nem állhatom, dicsérlek titeket,
nálatok minden fal színezüst veret.
Nosza, szóljon a dob, kereplő, fuvola,
ne hallgasson a csengettyű, koboz, réztrombita,
negédes táncosnők, hős táncosok kara,
nektek zenél a gitár, a lant, ha zeng dala.
Ó, nemes Maitreja!

Hold nélkül is, nap nélkül is fényletek,
hatalmas Istenek!
Hadd dicsérjelek titeket,
híven imádva aranyló lakhelyetek!
Hódolatos palotákra
házak néznek csodálva,
hajlongó isten-lányok lejtenek,
hős italuktól éled a holtak vágya!
Nemes Maitreja-Bodhiszattva, Istenem,
nemes Maitreja, ó!

Könyörületes keblű Istenek
kívánnak téged, tárják forró szívüket,
körülvesznek üvegfalú menny-terek,
kristályok idézik hajdan-helyüket.
Kemény bronzfényű trombiták zengenek,
konganak hó-nyelvektől az egek,
kicseng a földöntúli hang,
kántál, mint öntött vas harang.
Ó, nemes Maitreja-Bodhiszattva, Istenem,
ó, nemes Maitreja!

Híven közös céljukra törő Istenek
heves fennszóval téged dicsőítenek,
harsan gyémánt-kerítésű mennyország,
hint a fény igazgyöngyöket.
Harang, csengettyű, lant szava,
halk gitár, koboz, fuvola,
hangszerek öt szólama
hallatszik ott ékesen.
Nemes Maitreja-Bodhiszattva, Istenem,
nemes Maitreja, ó!

Törvények őrzői, a hű Istenek
téged dicsérnek, valóságos létedet,
tiszta menny épült fel neked,
tökéletes, drágaköves műremek.
Tollas fácán, kakukk, garuda madár,
tarka páva, csitrá madár: éneked;
tágas medencékben szantálfák állnak,
teljes szépségű lótusz lebeg.
Ó, nemes Maitreja-Bodhiszattva, Istenem,
ó, nemes Maitreja!

Mind az égi seregek
meghajolnak előtted,
menny királynője, dicsérnek,
márvány, gyémánt, berill palota-éked.
Megzendülnek a kürtök, fénylő réz harsog,
melódia hullámzik, dal, vers, ének,
mézes fuvolák zenélnek,
megédesítik a létet a hangok.
Nemes Maitreja-Bodhiszattva, Istenem,
nemes Maitreja, ó!

Mint mikor ősszel a háza
már a vándort visszavárja:
megszülettél az égben, vágyva,
mennyei, vágyott szép Maitreja!
Mind a hatalmas Isteneket,
menny-fényű őszi hold, hirdeted,
magas oroszlán-palotában,
mosolyod fürdető tavában.
Maitreja, ó, nemes!

Mint a ragadozó garuda,
mely a messzi tengert hasítja,
megszülettél sebesen az égben,
mennyei szép Maitreja, ó!
Mulandó Isteneket hirdetsz,
Moccanatlan énen-túlit,
mind a test, mind a javak mulandóságát,
mahajá na tanítását.
Maitreja, ó, nemes!

Atyád, hős Sákjamuni híven
avatott fel téged az égben,
avval születtél ujjá,
arany Maitreja!
Azóta az ott lakozó Isteneknek
az elemek személytelenjét hirdeted,
a nirvána tisztaságát,
anyaga-nincs valóságát.
Ó, Maitreja, nemes!

Maitrejám, ó, ha leszállsz te
majd a bodhi-fa tövébe,
meglásd, e boldog, szent helyen
Mahásrávakával együtt fénylesz.
Messiás úr és Mária,
Mohamed próféta és kara
mind ott ül, leül körébed,
Maitrejám, szentül hisznek benned.
Maitreja, ó, nemes!

Te akkor leszállsz, hős uram,
templomokban, kolostorokban
tiszta, törvénytartó szerzetesek
tündökölnek, aranyhegyek.
Téged vár az érsek úr, vele
tízszer tíz embere, a rend főnöke,
tornyos házban fejük búra adják,
tevéled atyád siratják.
Ó, nemes Maitreja!

Kérlek, szállj le, szavad nyomában,
kolostorok sorában
kiváló, tudós szerzetesek
kegyes Jupiterként fénylenek.
Koronás fejek,
köröttük Bagdad s Róma népe:
kegyességedben hisznek ők,
köztük vagy bár, vagy egyebütt.
Ó, nemes Maitreja!

Kérlek, szállj le szavad nyomában,
Ketumati városában
kiváló, tudós szerzetesek
küzdő oroszlánokként fénylenek.
Kürümcsi, Tagcsuk, Kanigcsuk sorra,
Küszen, El-turmis, Barcsuk városa,
ki lát, ki nem lát akkor ott:
kivétel nélkül hódolód.
Ó, nemes Maitreja-Bodhiszattva, Istenem,
ó, nemes Maitreja!

Ó, MAITREJA

Négy dallamú törvény szerint
nem szűnök dicséreteddel,
nagy jóságodat zengem,
ne zárj ki lényedből, ó, Maitreja!

Találsz-e még ily nyomorultat,
tudd, senki nem könyörül rajtam;
tévedhetetlen buddha vagy,
te gondolj rám is, ó, Maitreja!

Engem méreggel rontottak,
ellenem három rossz tett tör;
ereje szent törvényednek
emelne föl mégis, ó, Maitreja!

Ellenségeim űznek,
elküldenének pokolra,
ezért futottam hozzád,
el ne feledj, ó, Maitreja!

Íme, hány szenvedély mérgez,
így juttatnának pokolra,
igédnek mind a négy irányát
ízleltesd velem, ó, Maitreja!

Tandori Dezső fordítása

http://webcache.googleusercontent.com