A DNS kétszálú molekula: két egymással szemben elhelyezkedő és ellentétes irányba futó, spirálisan felcsavarodott lánc (kettős helix) alkotja. A láncok négyféle építőelemből, ún. nukleotidból épülnek fel, ezek egymástól csak a bennük lévő szerves bázisban különböznek, így a láncok bázissorrendje hordozza a genetikai információt. Ez a négy bázis: az adenin (A), a guanin (G), a citozin (C) és a timin (T). Az örökítőanyagunkban kódolt információ tehát leírható egy négybetűs ABC-vel. A kétszálú DNS-t úgy kell elképzelnünk, mintha két (négybetűs ABC-vel írott) "szöveg" lenne egymásra fektetve. Ezek - a molekula kémiai sajátosságai miatt - pontosan ellentétei (komplementerei) egymásnak, ez biztosítja a bonyolult molekula másolhatóságát és viszonylagos stabilitását. Az egyik "szöveg" A-betűivel szemben a másik "szövegben" mindig T-betűk, a C-betűkkel szemben pedig kötelezően G-betűk szerepelnek.

Géneknek a DNS azon szakaszait nevezik, amelyek egy-egy meghatározott fehérje előállításáért felelősek. A génekből - az egyén által hordozott mutációktól függően - különféle változatok lehetnek jelen a genetikai állományunkban, és ezektől is függ, hogy valakinél például mekkora eséllyel fejlődik ki a jövőben daganatos betegség.

Kisfilm a DNS felépítéséről és működéséről, a fehérjék szintéziséről (magyar felirattal):