Az ember megszületik és szinte azonnal keresővé válik. Bensőjében ott lángol a vágy, hogy megtudja: Ki is Ő és miért is van itt, mi a dolga ebben a Világban?

Elindul hát, hogy felfedezze Önmagát.

Eddig „belül” volt, „elindul” hát kifelé.
Hangokat hall, illatokat érez, mozgó árnyakat lát, érzi, ha valami a bőréhez ér…

A hangok egyre erősebbek és tisztábbak lesznek, a képek, az árnyak egyre élesebbek, az illatok egyre intenzívebbek és ismerősebbek, ami a bőréhez ér, azt már nem csak érzi, hanem látja is, és egyre inkább erőt vesz rajta az érzés, hogy amit keres, az ott van, odakinn.

Minden pillanatban teremtesz!

Nem tudsz nem teremteni! Ez teljességgel lehetetlen!

Minden pillanatban bocsátasz ki magadból valamilyen rezgési frekvenciájú energiahullámot! Nincs olyan pillanat, hogy ez ne így lenne! Ez az Univerzum Rendje! Az Energia szüntelen áramlásban van, Te pedig miközben átengeded magadon, belehelyezed a saját, gondolataid által meghatározott energetikai lenyomatodat, akár tudsz róla, akár nem! Akár tudatos gondolatok határozzák meg energetikai lenyomatod rezgési frekvenciáját, akár tudattalanok, ezzel a lenyomattal átitatott energiát, Te minden pillanatban keresztül engeded magadon, ki a Végtelen Univerzumba!

Gyakran van olyan érzésem, hogy nagyon sok ember ábrándozik arról, hogy egyszer majd eljön végre az idő, amikor a körülmények is úgy alakulnak, hogy igazán önmaga lehet. És aztán persze, a körülmények sohasem alakulnak úgy... Mindig akad valami, ami miatt elodázható az, hogy megtapasztald Valódi Önmagadat...

Vársz arra, hogy melletted legyen az igazi társ, aki mellett majd igazán Önmagad lehetsz. Vársz arra, hogy javuljanak az anyagi körülményeid, hogy végre megengedhess magadnak egyre több olyan dolgot, amiről azt gondolod, hogy közelebb visz ahhoz, hogy Önmagad légy, például tanulás, utazások és talán még sok minden más.

Hosszú éjszakám volt. Szinte szemhunyásnyit sem aludtam. Nem, nem aggodalom, szorongás, vagy félelem tartotta nyitva egész éjszaka a szemem, hanem valami egészen más.
Valami, ami inkább nevezhető izgalomnak, vagy örömteli várakozásnak. Valami, ami egész éjszaka azt hajtogatta bennem, hogy „mikor kezdődik már el az új nap”.
Miért voltam egész éjszaka és vagyok most is ennyire izgatott?
Nos, olyan napra ébredtem ma, ami csupa olyan programmal és tevékenységgel lesz tele, melyek mindegyike számomra egy-egy új kezdetet jelent.

Bizonyára sokszor hallottál és olvastál is már arról az elméletről, mely szerint lelkeink különböző lélekcsaládokból, lélekcsoportokból származnak, és az egyazon lélekcsoportba tartozó lelkek gyakran választanak "leszületéseik" alkalmával közös tapasztalásokat. Ez végsősoron igaz is lehet. Ám mégis, meglehetősen kényelmetlen érzések "uralkodnak el" rajtam olyankor, amikor olyanról hallok vagy olvasok, hogy ez a "kör", ez a család vagy csoport meglehetősen "rögzített", és egy-egy ilyen körbe tartozó lelkek erősen kötődnek egymáshoz, olyannyira, hogy "földi" tapasztalásokat életeik során, csakis egymással szerezhetnek, és valódi feladatuk az, hogy örökös konfliktusok körforgásán keresztül végül újraegyesüljenek, feloldódjanak a feltétel nélküli szeretet átható fényében.
Ezek tényleg nagyon szép gondolatok, én mégsem érzem tőlük azt a felszabadult örömöt és lelkesedést, amit talán kellene. Sokáig kutattam ennek a kellemetelen érzésnek az okát, míg végre megérkezett az a válasz, amit én igaznak érzek, ami tényleg felszabdult örömmel tölt el, ha visszaolvasom magamnak. Most ezt foglalom össze néhány mondatban.