Varjúhoz hasonló, de nagyobb énekesmadár, fekete, a szárnyakon zöldes, egyebütt kék fénnyel. Ritkán látni csapatban, általában párban él. Párjuk mellett egész életükön át hűségesen kitartanak.

A holló röpte gyönyörű. Magot, gyümölcsöt, rovart, csigát, kukacot eszik. Merész, de elővigyázatos, agyafúrt, erős és ügyes. Nagyon okos, emiatt sok helyen nagy tiszteletnek örvend. Nálunk hírvivő madárként és a gyász jeleként szerepel.

Születés és halál, misztikum és varázslat madara. Alakváltozás és teremtés fűződik hozzá.

Bibliai történet szerint Noé az árvíz után más madarakkal egyetemben a hollót is szabadon engedte, ám az nem tért vissza a bárkára.  Illés prófétát is holló táplálta, amikor Ahab király elől bujdosott.

A skandináv mitológiában igen fontos szerepet játszott a holló. Odin istennek – istenek vezére, Mindenek Atyja - egy hollópár volt a hírnöke. Az egyiket úgy hívták, hogy Gondolat, a másikat pedig hogy Emlékezet, ez a két madár a fülébe suttogta, hogy mi történik a földön. A legenda szerint Odin maga is képes volt holló alakba átváltozni.

Morrigan, a hollóalakú istennő az ír mitológiában viszont a háború és a pusztítás istennője.

A Csendes-óceán északi partjain a Holló a leggyakrabban előforduló kulturhérosz. Kalandjai között szerepel a Nap és a Hold elrablása, melyeket egy ellenséges szellem elzárva tart. Megszerzi, és elhelyezi az égen. Később elragadja az ivóvizet is a szörnyetegtől. A folyókat halakkal és más víziállatokkal népesíti be. A Hollónak tulajdonítják a tűz megszerzését is.

Az északnyugati indiánoknak volt szokásuk, hogy a fiú újszülött méhlepényét a Hollónak ajánlották fel áldozatul, hogy ha felnő a gyermek, megértse a Holló szavát.

A kanadai haida indiánok mitológiájában a teremtő isten legfőbb szolgája a Holló, akit ura kilökött a mennyből. A Holló szárnycsapásaival az ősvízből szárazföldet hozott létre, kagylóhéjból embereket alkotott, ellopta nekik a Napot és egy tüzes pálcát az égből.

A nyugati eszkimók a sast vagy a hollót tekintik világteremtőnek.

Sok ázsiai nép a hollót a Teremtő társának tartják. Az észak-ázsiai mítoszok szerint ő lyukasztja ki az ég sátrát, hogy beáradhasson a fény, ő lopja el az emberek számára az égitesteket. A mitikus Nagy Holló a korjákok ősatyja, ő rendezte el az egész mindenséget.

Az antik görög mitológiában negatív szerepet játszik, amennyiben fecsegő természete miatt Athéné istennő a baglyot választotta a holló helyett állandó kísérőjéül. Legenda szól arról is, hogy a holló –Apollón küldötte- tolla eredetileg fehér volt, s Apollón azt a fecsegése büntetéséül változtatta feketére. Egy másik történet szerint azért, mert az isten vízért küldte, de a holló meglátta egy fügefa éretlen gyümölcsét, s megvárta, míg megérik a füge, csak azután teljesítette a megbízatást. Az isten a hollót, mint csillagképet az égre helyezte.

Kínában a Nap legkedveltebb jelképe a háromlábú holló. A három láb a kelő, a delelő, és a lenyugvó napot szimbolizálja. Egy legenda szerint egyszer tíz holló elviselhetetlen hőséget terjesztett mindaddig, amíg egy íjász kilencet le nem lőtt közülük. Vörös Holló jelképezi a Csou-dinasztia királyait, akik napkirálynak tartották magukat.

Egy ukrán legenda szerint a hollóknak a Paradicsomban színes tolluk volt, a bűnbeesés után azonban dögevőkké váltak, ezért tollruhájuk megfeketedett. Az idők végezetén, az új Paradicsomban visszakapják színes tollukat, és károgásuk kellemes énekké változik.

Egy régi mese szerint a Holló egyszer hatalmas lakomát rendezett, amelyre az embereken kívül meghívta az apró emberek népét is. Amikor a hangyányi lények kényelmesen elhelyezkedtek a tűz mellett, a Holló megragadta az alattuk lévő gyékényszőnyeget, és erőteljesen megrázta úgy, hogy az apróságok mind felrepültek a levegőbe, s belehullottak az emberek szemébe. Ez az oka annak, hogy amikor mélyen a szemébe nézünk valakinek, egy pici embert látunk a pupillájában.

Európában a gyász, a szerencsétlenség és a halál jelképe.

A holló táplálta illés prófétát, Remete Szent Pált, Remete Szent Antalt is. Nem véletlen az sem, hogy Szent Benedeknek is a holló visz táplálékot. És az sem véletlen, hogy Szent Benedek napját március 21-én ünneplik, amikor a Fény győzedelmeskedik a sötétség felett, ez a kozmikus ősvallás nap-éjegyenlőség ünnepe.

A pálos kolostor záróköve, Remete Szent Pál, és a holló

Remete Szent Pál legendája szerint a keresztényüldözés elől a pusztába menekült Pál mindennapi tápláléka egy fél cipó volt, amit Isten rendelésére egy holló hozott el neki. A holló így vált a pálosok egyik jelvényévé.

A Pilis belsejéből indult a Pálos Rend, amelynek vezérlő kalauza, irányítója és szent madara a holló, mely madár Hunyadi Mátyás címerében és nevében ugyancsak megmutatkozik. Hollós (Corvin) Mátyás királynak a hollója igazságkereső és igazságfenntartó, csőrében az örökkévalóság és az igazság gyűrűjével.

Mátyás híres Fekete Serege, a hollónak fekete ruháját viselte magán, mellén a hollós címerrel. Itt a holló szimbólum nem mást jelent, mint az élet és a halál ura.

A Hunyadi család – hollós címerének történetére Petthő Gergelynek 1753-ban Kassán megjelent „Rövid Magyar Kronika” című művében akadtam rá. E szerint Zsigmond király 1392-ben a törökhöz pártolt Havasalföldi vajda ellen vonultában megszállt Dévánál. Itt egy Boér-leány engedett a király kívánságának. A Havasalföldről diadalmasan megtérő király hazafelé ugyanott szállt meg. Ekkor a Boér leány közölte vele, hogy várandós tőle. Ezt halván Zsigmond király egy gyűrűt adott neki jelül, azzal, hogy fiát hozza fel Budára, ahol ő úrrá teszi a gyermekét. A leány világra is hozta Jánost. Amikor Budára készültek, egy holló elragadta a fényes gyűrűt, amit csak nagynehezen, a holló lelövésével tudtak tőle elvenni. A leány a kis Jankóval felment Budára, ahol bemutatta a királynak a gyűrűt, és elmesélte a történetet. A király megörült szép kisfiának, neki ajándékozta Hunyad várát, és az erdélyi vajda oltalmába ajánlotta őket. Neve így lett Hunyadi János, a Hollót pedig az arany gyűrűvel a király címeréül adta a családnak. Ezért lett Hunyadi János fia később Corvin Mátyás, azaz Hollós Mátyás.

Hírvívő madárként jelenik meg a holló Arany Jánosnak Mátyás anyja című költeményében. Az anya megírja fogságban lévő fiának a levelet, de senki nem viszi elég gyorsan a cimzetthez, amikoris: