.............................................................
Ötödször
Az öt fajta élőlény ellen: először a kétlábúak, másodszor a négylábú állatok, harmadszor a repülő madarak, negyedszer a vízben élők, ötödször a csúszómászók ellen bűnt követtünk el, ó, Istenem!
Ez ötféle élőlényt, kicsit-nagyot, hányszor rettentettük, félemlítettük, hányszor ütöttük-vertük, hányszor haragítottuk, gyötörtük, hányszor mészároltuk!
Mégis most, ó, Istenem, bűneinktől megszabadulva könyörgünk hozzád: bocsásd meg vétkeinket!

Hatodszor
Gyarlóságban botorkálva gondolattal, szóval és cselekedettel tízfajta bűnt követtünk el.
Mennyi hazugságot hazudtunk, mennyi hamis esküt esküdtünk! Hányszor tanúskodtunk hamisan, hányszor vádoltunk másokat büntetlenül! Szavainkkal hány embert rágalmaztunk és megszóltunk, hánynak tettük tönkre szívét és értelmét! Hány élőlényt rontottunk meg és pusztítottunk el varázslással! Hány embert csaptunk be, tévesztettünk meg, hánynak emésztettük el vagyonát! Nap- és Hold-istennek nem tetsző cselekedetet hányat cselekedtünk! Előző és mostani létünkben, papi ruhás ifjakként is, mennyit vétkeztünk, mennyit bűnöztünk! Oly sok élőlényre mennyi romlást hoztunk!
Mégis most, ó, Istenem, e tízfajta bűntől megszabadulva, könyörgünk hozzád: bocsásd meg vétkeinket!

Hetedszer
Bűnben botorkálva a kettős mérgű út torkához, a pokol kapujához, a tévelygések ösvénye felé ki siet?
Először: aki hamis tanításokhoz és előírásokhoz tartja magát. Másodszor: aki a húsevő és vérivó démonokat istennek nevezi, s hajlongva hódol nekik. Bűnben járunk, ó, Istenem! Az igaz Istent, a tiszta tant nem ismertük, nem értettük. A prófétáknak, a tiszta kiválasztottaknak, mikor prédikáltak, nem hittünk. Helyette azok szavát fogadtuk el, kik megtévesztő eretnek szavakkal azt hajtogatták, hogy ők az Istentől valók, hogy ők a tan szerint valók. Szavukra hallgatva hányszor tartottunk hamis böjtöt, hamis bűnbánatot, hányszor mutattunk be helytelen áldozatot! Hányszor követtünk el gonosz tetteket, míg tévesen azt gondoltuk, hogy igaz alamizsnát, igaz adományt adunk!
Hányszor neveztük isteneknek a húsevő és vérivó démonokat! Hányszor öltünk le élőlényeket tiszteletükre! Hányszor hódoltunk a hamis tanoknak, miközben kinyilatkoztatásnak gondoltuk őket! Hányszor borultunk le előttük boldogságért esdekelve, hányszor imádtuk őket Isten ellen vétkezve!
Mégis most, ó, Istenem, bűnbánatot tartva s terheinktől megszabadulva, könyörgünk hozzád: bocsásd meg vétkeinket!

Nyolcadszor
Az igaz Istent és a tiszta tant megismerve, megértettük a kettős alap és a három idő tanát. Megismertük a világosság alapját: az Isten országát, és a sötétség alapját: a pokol birodalmát.
Megtudtuk, hogy mi volt, mikor föld és ég még nem voltak. Megismertük, hogy a földet és eget ki teremtette, miután az istenek és démonok megvívtak egymással, s a fény és sötétség összekeveredett. Megtudtuk, mi lesz, mikor majd az ég és föld megszűnik, s a fény és árnyék kettéválik.
Hittünk és bíztunk Brahma istenben, a Nap- és Hold-istenben, az Erő istenében és a prófétákban. És így manicheusokká lettünk.
Szívünkben égettük a négy fényes bélyeget: első a szeretet, Brahma istenének bélyege, második a hit, Nap és Hold istenének bélyege, harmadik az istenfélelem öt istenének bélyege, negyedik a bölcs tudás prófétáinak bélyege. De, ó, Istenem, értelmünket és szívünket e négy istentől elfordítottuk, helyükről őket kiűztük. Az istenek bélyegét így meggyaláztuk!
Mégis most, ó, Istenem, bűneinktől megszabadulva, könyörgünk hozzád: bocsásd meg vétkeinket!

Kilencedszer
Törvény írta elő a tíz parancsolat megtartását: Hármat a szájjal, hármat a szívvel, hármat a kézzel és egyet teljes önmagunkkal.
De, ó, Istenem, tudva-tudatlan, magunk vágyát követve, gonosz barátra, társra, ismerősre, rokonra hallgatva, azok kedvét keresve, vagy a földi javaknak élve, vagy akár gondba és szükségbe jutva, e tíz parancsolatot megszegtük. Hányszor követtük hiányosan és tökéletlenül!
Mégis most, ó, Istenem, bűneinktől megszabadulva, könyörgünk hozzád: bocsásd meg vétkeinket!

Tizedszer
Törvény volt, hogy naponta tiszta szívvel és tudással hódoljunk a négy áldás Brahma istenének, a Nap és Hold istenének, az Erő istenének és a prófétáknak.
De hányszor hódoltunk vakmerőn és hanyagul, rosszul és tökéletlenül! Mikor imádkoztunk, szívünket és gondolatainkat nem irányítottuk Isten felé, könyörgéseink nem értek el tisztán az Isten elé, innen maradtak, itt ragadtak.
Mégis most, ó, Istenem, bűneinktől megszabadulva, könyörgünk hozzád: bocsásd meg vétkeinket!

Tizenegyedszer
Törvény volt a tiszta tannak járó hétfajta áldozat és tiszteletadás.
Az öt isten fényét összegyűjtő angyalok és angyali szellemek eljutottak az istenhez, s az ott felszabaduló öt isten fényét elhozták nekünk. Törvény írta elő, hogy mit, hogyan kell cselekednünk a szent tanok szerint. De vagy a szükség miatt, vagy mert az áldozatadással fukarkodtunk, e hétfajta tiszteletet szent vallásunknak maradéktalanul megadni nem tudtuk. Az ég felé szálló és szétáradó öt isten fényét földi javakhoz, gazdasághoz kötöttük, bűnös embereknek, gonosz lényeknek adtuk, sőt kiöntöttük, szétszórtuk, s így az isteni fényt méltatlanul elpocsékoltuk.
Mégis most, ó, Istenem, bűneinktől megszabadulva könyörgünk hozzád: bocsásd meg vétkeinket!

Tizenkettedszer
Törvény írta elő, hogy évente ötven napon át a tiszta kiválasztottakkal közösen megüljük a vuszanti ünnepet. Szabály volt, hogy a vallásos böjtöt megtartsuk, és az isteneket illő módon tiszteljük.
De ó, hányszor akadályoztak otthoni ügyeink-bajaink, csak a földi javaknak éltünk, önnön bajunkkal-gondunkkal küszködtünk. A zabolátlan és szégyentelen mohóság és falánkság miatt, vagy mert istenfélelmet nem ismerve lusták és restek voltunk, szándékosan vagy szándék nélkül, megtörtük a böjtöt. S ha a böjtöt meg is tartottuk, helytelen módon böjtöltünk.
Mégis most, ó, Istenem, bűneinktől megszabadulva, könyörgünk hozzád: bocsásd meg vétkeinket!

Tizenharmadszor
Törvény írta elő, hogy a Hold-isten minden napján imát mondjunk az isteneknek, a tannak és a tiszta kiválasztottaknak, hogy megszabaduljunk bűneinktől és vétkeinktől. De akarva vagy akaratlanul, restségből vagy hanyagságból, ügyes-bajos dolgainkkal foglalkozva, mi nem mentünk el, hogy megkönnyebbüljünk terheinktől.
Mégis most, ó, Istenem, bűneinktől megszabadulva könyörgünk hozzád: bocsásd meg vétkeinket!

Tizennegyedszer
Törvény írta elő, hogy évente hétszer jimki ünnepet tartsunk, hogy egy hónapon át böjtöljünk. Elő volt írva az is, hogy mikor a templomban jimki ünnepet tartunk és böjtöt ülünk, az istenektől és prófétáktól őszinte szívvel kérjük bűneinktől való megszabadulásunkat.
Ó, Istenem, a hét jimkit nem tudtuk jól elvégezni, a havi böjtöt nem tudtuk jól megtartani. Bűneinktől való megszabadulásunkat sem tudtuk évente tiszta szívvel kérni. Mennyi mulasztást követtünk el mindezekben!
Mégis most, ó, Istenem, bűneinktől megszabadulva könyörgünk hozzád: bocsásd meg vétkeinket!

Tizenötödször
Naponta hányszor gondoltunk gonosz gondolatokat, hányszor ejtettünk ki ki nem mondható bűnös szavakat, hányszor követtünk el el nem követhető bűnös tetteket! Gonosz cselekedetekre hányszor unszoltuk magunkat! Bár az öt isten fénye volt mindennapi táplálékunk, csak magunkat és a kielégíthetetlen, szégyentelen és mohó démonokat szerettük. Ezért a kárhozat földjére jutottunk.
Mégis most, ó, Istenem, megszabadulva minden bűneinktől könyörgünk hozzád: bocsásd meg vétkeinket!

Ó, Istenem! Nyomorultak és bűnösök vagyunk, tartozunk neked, és adósaid vagyunk. Gondolattal, szóval és cselekedettel: szemünkkel nézvén, fülünkkel hallván, nyelvünkkel szólván, kezünkkel fogván, lábunkkal taposván, szakadatlanul gyötörtük az öt isten fényét, a száraz és a nedves föld ötféle élőlényeit, ötféle fáit és növényeit a mértéktelen és szégyentelen démonok miatt. Tökéletlenek és bűnösök voltunk! A tíz böjt, a hét áldozat, a három jel miatt manicheusnak hívtak bennünket. De nem tudtunk a helyes úton járni!
Hányszor vétkeztünk a fény istene, a tiszta tan s az isteni igéket hirdető, tiszta papok ellen! Megszegtük isten hirdetett igéit, megtörtük az istenek szívét! Képtelenek voltunk a jimki és vuszanti ünnepet, a tiszteletadást és előírást a szent törvények szerint megtartani. Hányszor végeztük hiányosan és tökéletlenül ezeket! Napokon át, hónapokon át vétkeztünk a fény istene, a törvény áldása és a tiszta papok ellen!
Mégis most, ó, Istenem, bűneinktől megszabadulva könyörgünk hozzád: bocsásd meg vétkeinket!

Bötürmis tarkan befejezte a Huasztuaniftot, a manicheusok bűneinek és vétkeinek vallomását.

Kakuk Zsuzsa fordítása

http://webcache.googleusercontent.com