Csaba tengeri útjai után, ie. 1680.-tól a kereskedelem nyugat felé terelodött (a Selyemúton).

A Bering szorost elöntötte a tenger és így a szárazföldön próbáltak utat találni Maya asszony fiai az indijókhoz. Béla, Maya unokája sámánképzobe járt, amikor végzett, kalandozásra indult északra. Öt év alatt érkeztek a Bering szoroshoz (ie. 1665.), mert nehéz útjuk volt, sziklás helyen kellett utatvágni a csoportjával. Végül az itt élo ajnók átkísérték Béláékat a befagyott szoroson.

Szintén öt év múlva értek a Mayákhoz (Mexikóba), majd az inkákhoz (Peruba).

Ordoszba nyolcan indultak vissza, és ie. 1650.-ben hárman érkeztek meg. Béla kinntmaradt 20-30 fovel. Az oslakókkal még tudtak beszélni, ok is Agaba-töredékek voltak, akik Ataiszról menekültek ide a kataklizma idején.

Béla 3 évi bolyongás után ért az Aranyvárosba (inkákhoz), ahol korábban már Csaba járt.

Elmondta a Csaba leszármazottaknak a Bering szoros létrejöttét.

Az inkáknál kegyhelyeket is építettek. Kuszkó fejedelem bevezettea sámánképzést.

Kuszkó f ö l d g ö m b j é n bejelölték az eljegesedés határait és Ataisz helyét.

Béla itt letelepedett és lépcsos templomokat építettek, olyanokat, mint amilyent Béla Káspiváron látott (ezek döntoen vályogból vannak, mint pl. a suméroknál). Az Ataiszi Bálványhegyen egykor létezett Napisten és más kegyhelyek mását is felépítették.

Az Öt foisten kegyhelyét földalatti folyosó kötötte össze.

Mayának egyébként húsz gyermeke szüetett.

Már az Ataiszon is voltak képzések: sámánokat, tárkányokat képeztek. A fémmuvesek már ekkor sem hittek a csodákban. Armogur ataiszi fejedelemnek öt törzse volt, a fováros neve Kosztroma. A Bálvány hegy körül kb. 2-300 km átméroju körben, az Uruk törzs élt. Góg a fehérhunok, Magóg a fekete hunok törzséne volt a vezetoje, az o közös fovárosuk Dorozsma volt (a tengerbe
ömlo Tigris nyugati partján volt Kosztroma, Dorozsma a keleti parton épült).

A hunok a Hun síkságon éltek, egymástól elválasztva (kb. 150x150 km területeken).

A Maják területe kb. azonos volt a hun törzsek területével. Az ataiszi Pamír hegységig -tehát északabbra- kisebb törzsek éltek, kb. 24 napi lovaglással lehetett a területükön átjutni.

A szkíták területe kb. 400x400 km volt. Az ataiszi Kékleny hegység (vulkánikus) magasabb gerincein jég volt.

A nagy sziget északi részén az indijók éltek.

 

Arvisura vázlat (36.)

145. Arvisura, második rész

Hajókészítés az Ataiszon az Induson és a Hun tavon folyt. Innenaz óceánba lehetett leengedni az elkészült hajókat. A Kéklenybol lezúdúló Gara vízesés 500 ölmagasságú volt, ezzel fújtatókat hajtottak a különbözo kézmuvesek (ötvösök,
kovácsok) részére. (A Hun Felvidék hosza kb. 4000 km lehetett.) A jégkor után egy nagy özönvíz is elofordult, hajókon menekültek meg az érintettek. Idonként kitörtek a vulkánok és földrengések is voltak.

Amikor Ataisz már erosen süllyedt és alig látszottak ki a vízbol a Kékleny jeges csúcsai, akkor Kuszkó éppen a jeges csúcsok közelében menekült a népével az új hazáig (Peru).

Kuszkóék útja 300 napig tartott.

A tengeren hajózó idegenek is érezték a hatalmas katasztrófát (hullámzás,döglött halak, melegedo víz). A katasztrófa elojeleként már erosen emelkedett a tengerszint, a víz már Dorozsma halásztelepét is elárasztotta. (A nagy sziget süllyedése 30 évig tartott, ie. 5038.-ban tünt el a sziget a tengerben).

A felmelegedés folyamán egyszer -hosszabb idore- beállt a nyugalom is, a  tengerszint ekkor nem emelkedett tovább sokáig.

A szigetlakóknak sok ünnepük volt: a Napfiai medveünnep, az almavirágzás, az aratás stb. ünnepei.

A szigeten is Pusztaszer volt a lovasversenyek színhelye.

A sziget fejedelmei az Armogúrok voltak. A versenyeken noi gyoztesek is elofordultak, az egyik Armogúr egy noi gyoztest, Ilgarét vettefeleségül. Tíz gyermekük született.

A Kékleny hegyeiben is találtak olyan vasércet, melybol koracélt lehetett készíteni.

Ataisz végso süllyedésekor a sziget közelében szinte fort a víz, ezért sok hal megdöglött.

A menekülok részére csak élohal fogyasztását engedték meg.

Kuszkó alapította meg a kecsuák országát. A jaguár törzs Kuszkó körül élt, az aztékkal, mely utóbbi As fejedelemasszony tiszteletére létesült.

Az irokézek is törzset alapítottak, de volt Nahua, Leguán és Hirig-manaj törzs is. A dámszarvast az Elete törzs tisztelte, az Algokunok pedig a kígyót. A Manitu törzsbeliek egyistenhívok voltak, ide nosült Béla fosámán.

További törzsek: karibok, vótiták, mundánok, a makah és a feketelábúak törzsei, az uzitóknak pedig úz és kabar sámánjaik voltak.

A MAYA törzsbeliek a Napistent imádták (Nappiramis!).

A sok törzsbol végul 4 életképes alakult.

A patiszu (a fopap) Manitu ómban uralkodott.

MEGJEGYZÉS: A nagy szigetrol csak a népesség kisebb része menekült el valószínuleg.

A leírások alapján a sziget a legendás Mu-val is esetleg azonosítható.

Többirányban történt a menekülés ezt az Arvisura pár helyen -késobb-még jobban részletezi.

Arvisura vázlat (37.)

152. Arvisura, Arnó és Velatri rovása, ie. 3970-800.

Tuz-víz hegyek.

Sok volt a kétnemu újszülött ie. 3970 körül. Anyahitától még ie. 8508.-ban kérték, segítsen ezen változtatni, O ekkor beavatkozott. Tenisurt is kérték évezredek múlva ugyanerre. Hoztak is mesterségesen megtermékenyített anyagot . Ezt az egyiptomi papnoknél tervezték eloször alkalmazni Tenisúrék (a havaruti nagyszalán megtették!), ehhez hozzájárult Karun arbag Úr és Uruk városa részérol, Arpah Lóvárosból és Kadhafi (Ménes fia) Hétvárosból.
Több jelentkezo volt, mint amennyi számbajöhetett. Kilenc hónap múlva egyetlen kétnemu sem született, ebben a csoportban.

A Melegvizek Birodalma -az eljegesedést megelozo ido térképvázlata szerint- nagyon megváltozott a felderítok (Kerka, Balog) szerint. Még a jéghegyek (gleccserek) hordaléka volt a dombokon is, a melegforrások száma (120 volt a jég elott) tizedére csökkent.

A síkságok nagyon feltöltodtek.

Dél-mezopotámiában nagyon takarékos földmuvelést folytattak a sumérok és lovak helyett is az igénytelenebb szamarat tartották.

Az etruszk hajósok nagyrészt Krétán telepedtek le még az oslakók közé (a Szantorin felrobbanásáig). Az etruszkok sok marhát hoztak Nimród földjérol (Marinából) és földmuveléssel is foglalkoztak. A tengeri népek és a Hun Törzsszövetség errefelé élo népei számára a Földközi tenger keleti medencéje olvasztótégely volt. Keleten folyamatosan elkezdodött a sivatagosodás az erdoírtások, túllegeltetés és az éghajlat változásai miatt. Az állatokkal vándoroltak nyugatabbra, például ie. 1775.-ban nagyobb météku ilyen vándorlás történt.

A nyugatra vándoroltatott állatokat Káspiros asszony a Káspi tóhoz telepítette.

Kasszu vezér Nimród egykori birodalmának nyugati részén új birodalmat alapított. Még Nimród után a fiai, Bábel és Tabír hadakoztak a térségben asszír és a sumér maradékokkal (kb. ie. 3950).

A kasszuk Hammurabbi oldalán harcoltak az asszírok ellen és gyoztek. Gandás ie. 1746.-ban legyozte a kasszukat ás Babilon ura lett.

MEGJEGYZÉS: Sumériában az öntözés miatt idovel szikesedett a talaj,  a terméshozam csökkent.

Arvisura vázlat (38.)

152. Arvisura, második rész

Gandást Ordosz is segítette harcosokkal, azonban -ezt látva- a kínaiak megtámadták Ordoszt. Káspivár Ordosz segítségére sietett és gyozelmet aratott a kínaiakon.

Mari fejedelemasszony lányát Anitas fosámán vette feleségül. Az unokájuk -Tudó-Halics- Hattusas (Hatsas) városát építette fel.

Ebben az idoben (ie. 1500. körül) tört ki a Szantorin, mely nagy távolságig éreztette a hatását (hamueso, por, a Napfény csökkenése, földrengések). Még a Káspinál is észlelték a vulkán kitörését. A pelazgok ekkor áthajóztak a Márvány tengeren és nyugat felé kerestek hazát maguknak. Az avarok ie. 1480.-ban indultak el a Káspi déli térségébol és csatlakoztak a pelazgokhoz a Márvány tengernél és Kercsnél is.

A Hun Törzsszövetség legnagyobb kalandozói az avarok voltak. Ok már ie. 4018.-ban átvették az Agaba által egységesített rovásírást. Ekkor már kapcsolatba kerültek a zagroszokkal, kurdokkal és a szavárdokkal.

Földet muveltek, településeket, várakat építettek, erdoket írtottak.

Arnó vezérükkel ie. 1480.-ban a róla elnevezett (itáliai) folyónál voltak, ekkor itt 5100-an éltek. Az itt lévo oslakókat dingónak nevezték. Az avaroknak egy feleségük volt.

Szervezéseiknél a tized-század-ezred megoldásokat alkalmazták (falvak, katonaság).

Közöttük szavárd magyarok is éltek. Dingó -a dingók vezére- egy árvíznél halt hosi halált Itáliában, az avar letelepülés elején.

Arnó legnagyobb fia, Hidra, Dingó egyik lányát, Lukomót vette feleségül.

A latinok digóknak hívták a dingókat. Az avarok építették fel Volturnót. (Ma ez egy városka az Arnó alatt).

Az avarok egyrésze így a Szantorin kitörése után a már korábban érkezett etruszkok (Etur népe) mellett telepedett le. Nemsokára újra érkeztek ide etruszkok az eros földmozgások elol menekülve, de jöttek kisszámban a sumér maradék törzsekbol is ide. A késobbi meneküléseket az arab eloretörés motíválta, az arabok nem dolgoztak, inkább mindenüket elvették és dolgoztatták a meghódítottakat.

Egy ereklyeként tisztelt drágako (Piroska beszélo köve) ie. 780.-ban az arnói szentélybe került és az itt élo etruszkok-avarok számára azt jósolta, hogy 800 év múlva fognak beolvadni az itallicusokhoz.

A követ az avarok ajándékozták az etruszkoknak. Tehát a beolvadást az idoszámítás kezdete körüli idokre jósolták. Az Arnó folyó környékén szép kerteket létesítettek.

Általában urnás temetést valósítottak meg, kivéve a sumérokat, akik sírokat építettek.

A Tirén tenger mellé is telepedtek etruszkok, Türén vezetésével.

Egy harmadik menekülési hullámban 1100-an érkeztek ahájok és szabírok az arabok elol menekülve.

Gondos földmuvelés és gyümölcstermelés folyt az etruszk vidéken, de hajózást (halászat, kereskedelem) is folytattak. Az öszes telepes (etrusz+avar+sumér+szabír) létszáma 14 000 fo volt ie. 800.-ban, ok szövetséget alkottak, Volturno központtal (Rasna állam).

A hajósaik a hikszoszokkal és Araddal (ókori város a tengerparon, a mai Szíria területén volt). Az Atlantisz irányából (már ekkor elsüllyedt) is nagyszámban érkeztek menekülok, akik továbbvándoroltak rendszerint. Ezek mindent kiraboltak, rátörtek –keletebbre - Marinára és Egyiptomra is. III. Ramszesz azonban el tudta oket uzni Egyiptomból.

Arnóék megjelenésével (ie. 1475.) jelentos vasgyártás is beindult a közeli Elba szigetén.

A rájuktöro népeket az etruszkok a vasfegyvereikkel legyozték, ill. elkergették.

Hidra ellátogatott Ordoszba, ahol megbeszélték, hogy -a Káspitól- elindítanak egy nagyobb csapatot PANNON vezetésével, ie. 800.-ban, hogy megvédje az etruszkokat a beözönlo geri-beri (görög) népektol. Megérkezésük után Pannon vezér és öccse, Mecsek Eskülló (etruszk vezér) lányait vették feleségül.

Pannon továbbmenetelekor 6000 katonát hagyott hátra védelmül.

MEGJEGYZÉS: Látható a leírásból, hogy az etruszkok és az avarok itáliai letelepülésének fobb okai a Sznatorin felrobbanás, majd az arabok eloretörése volt. A könyvbol sokkal részletesebben megismerheto ez a folyamat. Az Atlantisz végleges elsüllyedése is bevándorlókkal, átvonulókkal terhelte a térséget.

Pannonnak több feladata volt, az egyik az etruszkok védelme, a többirol késobb ír a könyv.