-“A tudatlan ember, a testét, egy eszköznek tartja, hogy azzal mindenféle gyönyöröket éljen át, de egyszer jön az idő, mikor éppen az érzékei, minden fájdalmat okoznak, amit csak elviselni képes. Amit nem bölcsességgel tanul, azt a kárán és szégyenén kell, hogy tapasztalja és folyton visszatérő tapasztalatok után képtelen lesz tagadni, hogy a bölcsesség mégis csak a legjobb út. Jézus, Ozirisz és Buddha mind a hárman azt mondták, hogy az eszünkhöz, bölcsességet kell szerezni.”

   - “Minden kétségen felül kiemelve áll előttem, hogy az emberi értelmességet, át lehet alakítani, Isteni Értelmességre. Mikor én ezt beláttam, észrevettem, hogy bemehetek Isten országába, és hogy ez az ország, belül énbennem van.”

     -„ Most tudom, hogy Isten az egyedüli hatalom. Mindenütt jelenlévő és Mindent-tudó, és hogy bűn, viszály, betegség, megöregedés és halál, számomra csak múltbeli tapasztalatok.”
     - „Mikor még fiatal voltam úgy véltem, mint az emberiség nagy többsége, hogy csak egy helyes életmód van és ez, az ‘én’-t, minden tekintetben kielégíteni, és elhatároztam, hogy az életet teljesen kihasználom. Csak saját magamnak éltem és teljesen átadtam magamat, állati szenvedélyeimnek, azzal az eredménnyel, hogy a testem élet-nedveit elpazaroltam, míg végül csak az üres burkolat maradt meg.”

     - “Hogy gondolataimat értelmessé tegyük, kövessük az ember életét, a születésétől a végéig, mint aminek sokan, a halált tartják. A gyerek megszületik, tudatlan az életet hordó, levek felől, mivel azok még nem működnek, mert a szervek, amelyek azokat termelik, még fejletlenek. A fejlődésének ebben a szakaszában, az egészséges gyerek szép, tevékeny és csordultig tele élettel. - Az élet-nedvek folyton erősödnek, míg a gyerek eléri fejlődésének azt a szakaszát, mikor azok működni kezdenek és egyúttal el is lehet fecsérelni azokat. Ha megtörténik ez a pazarlás, akkor néhány éven belül hanyatlás jelei jelennek meg rajta. A szem elveszti csillogását, a test a tevékenységét és kellemét, az arcvonalak megmerevednek és még néhány év múlva, az agy elveszti képességét, hogy az izmokkal együttműködjön. Akkor az öreg férfi, vagy nő, kiélt teste, csupán egy héja, a régi Önjének.”

    -“Vegyünk egy embert például, aki minden élet-nedvét megtakarította és azok természetes folyamát a testben, nem akadályozta; lám milyen erőteljes, egy ilyen ember. Ha egy ilyen ember mindig megtartja az élet-nedveit, még akkor is, ha nem szerzett magasabb belátást az életről, mint megszületni, egy rövid ideig itt a földön tartózkodni és ismét eltűnni, annak az élete, három, vagy négyszer olyan hosszú lehetne, mint annak, aki az élet nedveit elfecséreli. Ha belátja, hogy Isten tervében, számára, egy magasabb cél van kitűzve, akkor minden áron megfogja óvni teste élet-nedveit, ugyanis hamarosan észre fogja venni, hogy azok szükséges segítőeszközök a tökéletes fejlődéshez.”

  “A tudósok még nem olyan régen fedezték fel az erek és ütőerek gyengéd szerkezetét a testben, amiből a vérkeringés áll. Azt még fel kell fedezniük, hogy az egész testen át, egy még sokkal gyengédebb és finomabb rendszer hálózata van, amely az élet-erőket, minden sejthez szállítja. Ez az élet-erő, az idegrendszer segítségével áramlik, egy sejt-csoporthoz az agyban. Ezek a sejtek, ennek az erőnek a terjesztőiként lépnek fel, a velük összefüggésben lévő idegeken át, a testben minden atomhoz. Ez az erő, az idegek védelmezőjeként is működik.  - Ha az életerő elvesz, akkor a sejtek megkeményednek és nem képesek helyet adni az előkészülő új sejteknek és az új sejtek lesznek kitoloncolva a régiek helyett, azok lassanként hanyatlanak és elhalnak. Ha azonban az erő meg lett takarítva, akkor folyton új sejtek képződnek, ötszáz éves korban épen olyan könnyen, mint egy tízéves gyereknél.”

  -“Felfedezitek majd, hogy mikor az életerő teljes egészében meg lett tartva, a test annyira töltve van az élettel, hogy te, a szavaddal, minden formát, életre hívhatsz.   Ha tovább megtakarítja az élet-erejét és szabadon engedi azokat áramlani, akkor mindig szebb munkákat fog létrehozni, de ha áldozatul esik a szenvedélyeknek és élvhajhászatnak, akkor gyorsan elveszti teremtő erejét. A test az életerők megtakarításával, először felépült, míg a sejtek, egy finomabb szövetté váltak, mint annál az embernél alacsonyabb rendűek maradtak, aki ezeket az erőket elpazarolta.”  

        „Mikor egy ember felébredt úgy, hogy a testében minden erőt megtart és azokat egy természetes módon, az idegekhez engedi áramlani, amelyek azt, a test minden atomjához viszik, anélkül hogy azok áramlásának az útjában áll,- szenvedélyekre, vagy nemi vágyakra vonatkozó gondolatokkal,- akkor ez az életerő, állandó lesz és a feltűnést keltő élmény, távolra túlhaladja, a nemi élmény érzéseit. Akkor felemelkedik a kígyó és nem kell neki tovább szenvedély és kéjek iszapjában, a hasán kúszni.”

      “Megérthetné az ember, hogy ez az élet-nedv, sokkal több életerővel rendelkezik, mint ugyanannyi mennyiségű tiszta vér, akkor azt megtakarítaná ahelyett, hogy elfecséreli. De ezelőtt a tény előtt, becsukja szemeit, vagy teljesen tudatlan felőle és folytatja dolgát, vagy vakságban, vagy tudatlanságban, míg eljön a Kaszás ideje. Akkor egy sírás emelkedik fel, mert az, nem csodálja a termést.”

    Az ember alkotja, vagy rombolja önmagát. A gondolkodás kovácsműhelyében, kovácsolja a fegyvereket, amivel önmagát megsemmisíti. Ott készíti az eszközöket is, hogy azokkal békés, erővel és örömmel telt mennyei lakásokat építsen magának.
        A gondolatok helyes választékával és alkalmazásával az ember, isteni tökéletességre emelkedik.
 
A gondolat visszaélésével és hibás alkalmazásával, alacsonyabbra süllyed, mint az állat. 
-E kettő között van, minden lehetséges jellem árnyalata és az ember azok teremtője és mestere.”